Igemagyarázat (1 Sám 30:22a)

„Akkor mondának mind azok közül, akik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk…” (1 Sám 30:22a)

Amíg Dávid távol volt, az amálekiták betörtek Siklágba és zsákmányt vittek magukkal. Nemcsak a nép javait, de az asszonyokat és a gyermekeket is fogságba vitték. Dávid hatszáz emberével útnak indult, hogy visszaszerezze a zsákmányt, ám közben kétszáz embere lemorzsolódott. Az út során egy egyiptomi származású amálekita szolgával találkoztak. Ez a szolga vezette el őket a fosztogatókhoz. Sikerült is rájuk találni. Mindenki örömmámorban volt. Dávid ezt a helyzetet használta ki ahhoz, hogy rájuk törjön. Győzött felettük és mindent visszaszerzett. Amikor hazatért harcosai azt mondták, hogy a visszaszerzett javakból az otthon maradottaknak ne adjon. Dávid igazságosan járt el, és a zsákmányt mindenki között egyenlően osztotta szét.

Néha Istentől mi is ugyanazt kérjük, mint a nép Dávidtól. Ezért vagy azért én szolgáltam meg, és a jutalom is csak nekem jár – mondjuk. Beszűkül az életünk is önzővé válunk. Néha talán családon belül is nehézségbe ütközünk a javak igazságos elosztásában. Jellemző ez az örökösödések folyamán. Én többet érdemlek, mint a testvérem! Én többet fáradoztam a gondozásban, nekem több jár, vagy csak nekem jár – hangzik sokak ajkáról. Nyissuk meg szívünket Isten előtt, és kövessük Dávid jó példáját! Ő a javak elosztásában nem tért le az igazság útjáról. Ámen!

Imádkozzunk az önző, beszűkült életekért!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *