ÖNTUDATOS REFORMÁTUSOK

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, a Nagykárolytól alig öt kilométerre fekvő Kaplonyban veszi kezdetét különleges utazásunk, melynek során a Kárpát-medence különböző területein élő református közösségek történetét és mindennapjait mutatjuk be.

Este hetet kongat a kaplonyi református templom harangja, mikor a faluba érkezünk. A harangszót a település kanyargós útjain követve kétszer is megállunk megkérdezni, merre találjuk a templomot, és mindkét alkalommal pontos útbaigazítást kapunk – errefelé mindenki tudja, hol van a reformátusok temploma.

Bár késői az időpont, mégis a templom kertjében találjuk Nyiri Norbert presbitert, aki a kertet rendezi. A fiatalember örömmel körbevezet minket és megmutatja a templomot. Azt már tőle tudjuk meg, hogy a falu lakossága körülbelül 3200 fő, melyből közel kétszázan a református egyházközség tagjai.

A gyülekezet presbitériuma öt főből és a gondnokból áll, Nyiri Norbert 2015 óta presbiter. „Próbálom megtartani reformátusságomat és mindent, ami ehhez tartozik, ezért nekem ez a tisztség szolgálat” – mondja szerényen. Miközben beszélgetünk, megérkezik felesége és kislánya is, akik szintén segítenek a kerti munkálatokban. A presbiteri feladatokhoz tartozik a környék rendben tartása is – mivel lelkipásztoruk egyedül végzi feladatait, ezért minden lehetséges módon segítenek neki.  A könyvelőként dolgozó Norbert azt is elmondja: bár a faluból elköltözik a fiatalság, ő és családja itt maradnak, mert úgy érzik, ide tartoznak.

Összetartó közösség

Erdős Csaba lelkipásztor a templomtól néhány percnyi sétára lévő parókián lakik, mely mellett évekkel ezelőtt még a település régi temploma állt. Bár a család indulni készül, a lelkipásztor mégis visszalép az ajtóból, hogy a gyülekezetről beszélgessünk. Mint megtudom, 2014 márciusától él a faluban, tíz évvel azelőtt fejezte be tanulmányait Kolozsváron, majd Nagykárolyban és Érendréden szolgált. „Érdekesnek találták, hogy egy nagyobb helyről érkeztem ide, de feleségem magyartanárként dolgozik Nagykárolyban, ezért szem előtt tartottam, hogy így neki is könnyebb lesz munkába járni” – fogalmaz.

A falu lakói közül 197-en reformátusok, mellettük római katolikusok, ortodoxok és görög katolikusok is élnek. „A közösségnek sokáig nehézséget jelentett vallásuk megélése, voltak felekezetközi problémák, de ez rendeződött, mióta a ferences rend költözött a faluba” – teszi hozzá a lelkész.

A lelkipásztor különleges hobbija a méhészkedés. Nagykárolyban töltött segédlelkészi évei alatt látta először, ahogy a méhek gyűjtik a virágport, s már akkor úgy érezte, egyszer szívesen megpróbálkozna a méhészkedéssel. Első önálló szolgálati helye, Érendréd egyik szomszédos településén élt egy méhész, akitől tanácsot kért; tőle tanult, majd 2007-ben tőle kapta első két kaptárát is. Az első családok átteleltek, azóta folyamatosan gyarapodnak a mai napig. „Nekem ez szerelem első látásra. A méhek ugyan csípnek, rajzanak és babrás velük a munka, de szeretni kell őket és azt meghálálják” – fogalmaz a lelkész, majd hozzáteszi, hogy a mézet megveszik a falubeliek, ezzel is igyekeznek egészséges életmódot folytatni.

A lelkipásztor szerint a közösség összetartó ereje és egymás felé fordulása példaértékű. „Azt érzem a gyülekezet tagjain, hogy hálás közösség, összetartanak, mint egy nagy család, a szó legnemesebb értelmében – akkor is, ha ez klisének hat – foglalja össze Erdős Csaba. – Ha probléma van, közösen keresnek megoldást, akár a református közösség tagjainak, akár más falubelinek van rá szüksége.”  Volt rá példa, hogy egy gyülekezeti tag háza tűzesetben leégett tetejének felújítására gyűjtöttek, de olyan is, amikor egy daganatos testvérük műtétjére.

A hit bizonyítéka

A gyülekezet múltjához elengedhetetlenül hozzátartozik korábbi templomuk, melyet az 1700-as években építettek az akkori reformátusok – visszaemlékezésekből tudható, hogy komoly viszontagságok között, katolikus ellenállással szemben: bár a reformáció terjedésének kezdetén reformátussá lett a falu és az egyházi kézben lévő épületeket, birtokokat is a református egyház kapta, az 1740-es években Károlyi Sándor mégis svábokat telepített be a területre és visszavett mindent, ami korábban a katolikusoké volt, a református közösség pedig önerőből kellett templomépítésbe fogjon. Emiatt a mai napig sok a vegyesházasság, ahonnan sok gyerek katolikus lett, de Erdős Csaba azt is hozzáteszi, hogy a tavalyi évben három gyermeket keresztelt vegyes házasságból, és idén is tervben van legalább egy keresztelő. „A közösség tagjai öntudatos reformátusok, akik még vegyes házasságokban is megtartják hitüket” – hangsúlyozza.

Mivel Kaplony az Ecsedi-láp szélén fekszik, az előző templom vizesedni és repedezni kezdett, utcára néző tornya folyamatosan kifele dőlt, majd megrepedt az oldalsó ablaka. Az épületet már nem lehetett megmenteni, 2006 februárjában tartották benne az utolsó istentiszteletet, aztán lebontották. Ezzel párhuzamosan már elkezdődött az új templom építése, alapkövét 1996-ban tették le. A faluban lakó idősek számára komoly fájdalmat jelentett a templom pusztulása, mivel őket még annak falai között keresztelték meg, de a gyülekezet nagy része támogatta az új templom felépülését, melyhez még Hollandiából is kaptak adományokat. „Az elkészült templom a közösség hitének bizonyítéka. Kikérték a református lakosság véleményét arról, akarnak-e új templomot, és 71 százalékuk igenlő választ adott. Számomra ez azt jelenti, hogy úgy érezték, Isten még tartogat számukra valamit Kaplonyban” – hangsúlyozza Erdős Csaba. A templom nyolc éven át épül, a gyülekezet tagjai közmunkával és adományokkal segítettek. A lelkipásztor elmondása szerint a munkálatok kimerítették őket szellemileg és fizikailag is, ugyanakkor büszkék elkészült templomukra.

Összetartó közösség

„A kaplonyi református közösség egy jó közösség, sokan járnak templomba és nyitottak a programokra. Emellett hitüket valóban megélik és szeretik a kultúrát, öröm közöttük lenni” – fogalmaz a lelkipásztor. Mint megtudom, a gyülekezetnek két énekkara van: egy asszonykórus és egy férfi kamarakórus, melyhez a falu katolikus lakói közül is csatlakoztak. „Minden év augusztusában zenei estet rendezünk a templomban, ahol orgonakoncert és kórusénekek hangzanak el, szép számmal érkeznek rá a faluból” – mondja Erdős Csaba. Emellett minden évben megtartják az ökumenikus imahetet és gyermektáborokat is szerveznek nyaranta. Hét-nyolc gyerek jár a gyülekezetbe, általában két évente van konfirmandus csoport is. A lelkész azt is elmondja, örömmel vettek volna részt a gyülekezettel a nagyváradi egységnapon is, de épp azon a szombaton volt egy esküvő náluk, ami a faluban családi alkalom – ráadásul a házasodó pár Németországból költözött haza.

Búcsúzóul még megkérdezem, hogyan ünnepli a gyülekezet a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját. Erdős Csaba büszkén meséli el, hogy különböző előadásokkal készülnek, novemberben például a kálvinizmus társadalmi hatásairól hallhatnak az érdeklődők. „A reformáció ötszázadik évfordulója számunkra, az anyaországon kívül élők számára olyan, mint magának a magyarságnak a megélése – mutat rá. – Igyekszünk méltóképpen, hálás szívvel ünnepelni és közben szem előtt tartjuk, hogy a következő ötszázadik évfordulót már a mennyei hazában éljük meg.”

Forrás: reformacio.ma

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>