FÁRADHATATLAN REFORMÁTUSOK

A Kárpát-medencei gyülekezeteket bemutató sorozatunk második részében egy nehéz körülmények között élő, de a végsőkig kitartó közösséget ismerhettünk meg: a Nagyváradtól közel félórányi kocsiútra található Tenke református gyülekezetébe látogattunk.

Az első dolog, amit a Fekete-Körös partján fekvő Tenkéről még az autóban ülve megtudunk, hogy 1920-ban még városi ranggal bírt, de azt a román állam elvette, majd különböző nemzetiségeket telepítettek be. Az egykor magyarok lakta községben ma már csak a lakosság tizenhét százaléka magyar.

A község református templomának fehér tornya azonban még mindig kimagaslik a házak közül – látszik, hogy nem falusi templomnak épült. Az épület melletti parókia udvarán találjuk Berke Katalint, a Tenkén szolgáló Berke Sándor lelkipásztor feleségét. Bár az udvaron nagy a nyüzsgés, mégis kedvesen invitál minket beljebb.

Szellemi központ

Katalin férje Tenkén született, de a teológia elvégzése és első szolgálatai után csak 1990-ben tért haza, azóta élnek a községben és munkálkodnak a gyülekezetért. „Az eltelt huszonhét év alatt sokat változott a közösség, de sok impulzust is kapnak az igehirdetések, rendezvények hatására – mutat rá Katalin. – Sok mindenben nyitottakká váltak, ami eleinte nem volt jellemző.”

A községben a református gyülekezet mellett él egy kisebb római katolikus és egy baptista közösség is, melynek tagjai még magyarok, de az adventista gyülekezetben már csak románul folyik igehirdetés. Ezzel kapcsolatban Katalin azt is elmondja, hogy a Tenkén lakók már egyáltalán nem járnak népviseletben, nem az ilyesfajta hagyományok maradtak fent, noha a közösség nyitott a kultúrára.

Mint megtudjuk, a templom 1883-ben épült az akkori, polgárosodó gyülekezet számára, melynek kétezer-kétszáz tagja volt. A Berke házaspár sajnos egyelőre csak egy alkalommal látta megtelni a templomot: 2005-ben Tenkén tartották a FÜGGŐleges Keresztény Ifjúsági Konferenciát, melyre több mint ezer fiatal érkezett. A jelenlegi gyülekezet háromszáznyolcvan főből áll, tagjai túlnyomó része hatvan év feletti. „Ez a templom számunkra egy komoly lehetőség, havonta tartunk kulturális rendezvényeket és konferenciákat” – teszi hozzá a lelkészfeleség, amiből azonnal megértjük, hogy a református gyülekezet ezen a helyen is szellemi központ, mely fontos szerepet játszik a közösség életében.

Oktatás és kultúra

Miközben bejárjuk a kertet és az egyházközséghez tartozó épületeket, örömmel tapasztaljuk, hogy vallásóra folyik, melynek résztvevői az Újszövetség történeteivel foglalkoznak. Berke Katalin elmondja azt is, hogy a fiatalabb korcsoportból nyolc-tíz gyermek jár órára, az idősebbek közül pedig heten, ráadásul ebben az évben ketten is konfirmálnak majd. „Nekünk öt gyermekünk van, szolgálatainkban komoly segítséget jelentettek. Mikor még kicsik voltak, lényegében velük indult el a hittanoktatás, hozzájuk csatlakoztak a községben élő gyermekek” – meséli.

A gyermekek oktatása mellett valóban komoly hangsúlyt fektetnek a kultúrára, reformáció emlékévét például előadásokkal ünnepli a közösség. A közelmúltban került sor egyre Luther Márton és Dietrich Bonhoeffer reformációjáról, melyet egy holland előadó tartott.

Emlékek az iskolában

Mindezek mellett a valamikori felekezeti iskola épületében természettudományi múzeumot és kőtárat tart fent az egyházközség, az épületet felújították és kibővítették egy konferenciateremmel, illetve vendégszobákkal. Saját szemünkkel is láthatjuk, hogy az ódon falak között különleges emlékeket őriznek: találkozhatunk madártojásgyűjteménnyel, preparált halakkal és a jégmadarak fészkelési szokásait bemutató makettekkel. A kőtárban a környéken talált csontokból, mamutfogakból és lenyomatokból készült kiállítás tekinthető meg.

A lelkészházaspár fontosnak tartja, hogy a magyar lakosság számára a szórványosodás ellenére is segítséget nyújtson a fennmaradásában.  Berke Katalin megmutatja azt a Fodor Ferenc emléktáblát, amit a tavalyi évben avattak a faluból származó geográfus tiszteletére. „Bár Fodor Ferenc katolikus volt, szerettünk volna munkásságáról ilyen formában is megemlékezni – így avatunk majd idén Nadányi Zoltán költőnek is egy plakettet” – teszi hozzá.

Napról napra

Beszélgetés közben egyre közeledünk az udvar végében álló épülethez, mely már érkezésünkkor felkeltette érdeklődésemet. Kérdésemre Katalin elmondja, az épületben immár huszonhárom éve az egyházközséghez tartozó idősek otthona működik. „Ki kell mondanunk, hogy gyülekezeti tagjainak többsége idős ember, ezért mikor visszakaptuk a felekezeti iskola épületét, úgy döntöttünk, idősek otthonát alakítunk ki falai között, mert arra nagyobb igény van, mint iskolára” – mutat rá Berke Katalin. Sajnálatos azonban, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan anyagi nehézségekkel küzdenek. Mivel az intézmény az egyházhoz tartozik, a román törvények szerint állami támogatást nem kaphat, a lakók nyugdíjából és gazdálkodásból tartható fenn – azonban van olyan lakó is, akinek a nyugdíja néha még saját költségeinek fedezésére sem elég.

A Szeretetotthon jelenleg havi 13.000 Ron hiánnyal működik, mert a gondozottak nyugdij hozzájárulása csak a kiadások felét fedezi, más állandó jövedeleme nincs az intézménynek, ezért az egyházközség minden segítségért nagyon hálás.
Számlaszám: RO86 BACX 0000 0030 0729 2000
BIC kód: BACXROBU

„Folyamatosan keressük a támogatásokat, de emellett például vannak saját teheneink és egy holland házaspár megtanította egyik gyülekezeti tagunkat sajtot készíteni, melyet fel tudunk használni. Az ilyen dolgok is nagy segítséget jelentenek, a legtöbb feladatot igyekszünk a magunk erejéből elvégezni” – magyarázza a lelkészfeleség, miközben megnézzük magát az otthont is.

A rendezett épületben kétágyas szobák sorakoznak. Lakóik számára sokszor készülnek programokkal a dolgozók. Berke Katalin nagyon hálás munkatársainak, mint mondja: aranyat érnek. „Egy otthon akkor keresztyén, ha a dolgozói azok. Hálásak vagyunk, hogy otthonunkat keresztyénnek mondhatjuk” – teszi hozzá. Ez a lelkület érződik a lakók hétköznapjaiban is, többek között naponta két alkalommal tartanak nekik áhítatot. Katalin azt mondja, örömmel tesznek így mindaddig, ameddig tehetik.

Bár szívesen beszélgetnénk még a közösségről, hiszen a lelkészházaspár kitartása és lelkesedése lenyűgöző, búcsúznunk kell. Indulás előtt azonban még megkérdezem Katalint, hogy van ideje ennyi mindenre, ő pedig szerényen így válaszol: „A programjainkkal és szolgálatunkkal elsődleges célunk a misszió. Semmiért sem érdemes annyit fáradozni, mint ezért.”

Forrás: reformacio.ma

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>