Munkaidő: az meg mi?

A legtöbb lelkész munkaideje kötetlen. A kötetlen munkaidőről viszont a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy nincs munkaideje. Majd az jut róla eszébe, hogy ha nekem nem lenne kötött munkaidőm, mit tennék legszívesebben. A dolgot tetézi, hogy még a saját szüleimnek sem tudtam elmagyarázni, hogy mit is jelent számomra a munka. Mert mindkettőjüknek volt egy nagyon kötött (merev) elgondolása a lelkészek munkájáról. Apám szerint a lelkészekcsak heti egy órát dolgoznak, amikor prédikálnak vasárnap. Anyám valamilyen szent szolgálat elgondolását hordozta magában, és ezzel együtt egy szent ember képét, aki nagyon kegyes, és nagyon kegyes dolgokról beszélget nagyon kegyes emberekkel. Mindkét szemléletmód nagyon messze áll a lelkészi munka realitásától. Azt hiszem, hogy ez a két szemléletmód elég általánosan jellemző azokban a közegekben, ahol lelkészként dolgozunk.

Mennyire jelent a kötetlen munkaidő egy állandó önmagunk után történő rohanást? Sodródást. Általánosnak mondható jelenség, hogy a lelkészek nem mennek el szabadságra. Ennek mindig van egy belső része (úgy érzem, összedőlne minden, ha kilépnék belőle), de van egy külső, szervezeti része is, hogy ki helyettesítsen engem, amikor szabadságon vagyok? Van-e egyáltalán szabadnapom? A szabadnapomat képes vagyok nem munkával tölteni? Mennyire jellemző a kötetlen munkaidő miatt a lelkészekre az, hogy szinte semmi másról nem tudunk beszélni, csak a gyülekezetről? (Tehát a munkáról). Mindennek van egy határa. Hol van a határ a lelkészi munkában?

Egészséges igényünk, hogy valaki nyomon kövesse a munkánkat és visszajelzést adjon. Legtöbbünk viszont agyonhajtja magát, és gyakran csak az elégedetlenség hangjait halljuk vissza. Hogy mi az, amit nem, vagy rosszul csináltunk meg. Nevezhetjük ezt számonkérhetőségnek is, de nem abban az értelemben, hogy mit nem csináltunk meg már megint, hanem maga a munka, amit valaki számontart és ezért számonkér. Leginkább önmagunk főnökei vagyunk. Talán gyakran ráadásul önmagunk könyörtelen, elégedetlen, zsörtölődő, munkamániás főnökei. Átlátom-e legalább én magam a munkámat? Hogy tulajdonképpen mennyit is dolgozom? Reálisak-e a környezetemben támasztott elvárások?

Egy napon belenéztem a határidőnaplómba, és azt mondtam magamban: te nem vagy normális. Kiégtem. Amikor lassan kezdtem magam összeszedni, és átgondolni, mi is történt, rájöttem, hogy annyit dolgoztam, amennyit nem egészséges, és mind többet dolgoztam, annál inkább úgy éreztem, hogy nem dolgozom eleget. Ennek is volt egy belső része, és volt ebben megerősítő környezet is. Ki vigyáz ránk, amikor mi nem vesszük észre, hogy a kiégés felé száguldunk? Ki veszi észre a jeleket, ha mi nem?

Mennyire jelenti azt a kötetlen munkaidő, hogy a szolgálat az első, azaz a szolgálat a minden?

Van munkaköri leírásunk? Hogy tulajdonképpen mi is az, ami a feladatunk? Mennyire hordozunk magunkban reális képet arról, hogy mit jelent a jó lelkészi munka? Mind magamban, mind számos fiatal lelkészben felfedeztem azt a szemléletmódot, hogy a jó lelkész az, aki annyit programot szervez, hogy azzal még a gyülekezet sem képes tartani a tempót, nem hogy én, aki lehetséges, hogy minden este, és még hétvégén is valamit épp szervezek.

Sokféle lelkész életébe láttam bele, és azt is láttam, hogy milyen sokrétű és sokféle munkát végeznek a lelkészek. Azt láttam, hogy a lelkészek sokat dolgoznak. És azt is, hogy ezért nagyon kevesen dicsérik meg őket, vagy kevés visszajelzést kapunk. Amit kapunk, sokszor nem reális. (Nagyon szép volt, tiszteletes út, köszönjük.) De az igazi visszajelzés az, amit olyan emberektől kapuk, akik értik, megértik, átérzik a teljesítmény mögötti munka mennyiségét.

Végül, ha nincs kötött munkaidő, van-e egyáltalán munkaidőn kívüli tevékenység?

A Google-nél az alkalmazottakat arra ösztönzik, hogy a munkaidőn kívül ne foglalkozzanak a munkával, hanem foglalkozzanak a magánéletükkel. Ezt egy vállalat a munka minőségének a megőrzése érdekében teszi. Mikor nem dolgozik egy lelkész? És amikor nem dolgozom, ki is vagyok én, aki nem csak egy lelkész?

Forrás: lelkeszet.ujragondolo.hu

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>