Kopjafát avattak Lelében

A reformáció ötszázadik évének állítottak emléket Lelében október 29-én azzal a kopjafával, melynek hasonmását egy héttel azelőtt a magyarországi testvértelepülésükön, Cégénydányádon avattak fel.

DSC_0060 (15)

A református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Tolnay István nagykárolyi esperes tolmácsolta Isten igéjét a Jn 3,7 igeszakasz alapján. Az igehirdető Nikodémus történetén keresztül rávilágított arra, hogy a reformáció nem a külsőségekben, hanem elsősorban hit- és gondolkodásmódban jelent megújulást. Újra kell gondolja az ember Istenhez való viszonyát, neki való engedelmességét. Elődeink nem azért döntöttek a református egyház mellett, mert úgy gondolták, hogy jobb kipróbálni valami másikat, vagy mert a Nyugat-Európából hazatérő peregrinusok hajlandók voltak magyarul hirdetni az Igét. Ezek ugyan mind kellettek a reformációhoz, ahogyan a Vizsolyi Biblia is. A reformáció azért gyökerezhetett meg a Kárpát-medencében, mert Isten lelke kezdett az őseink szívében dolgozni, és engedni kell, hogy ma is ő munkálkodjon bennünk.

A vendégeket és a gyülekezetet Nagy Sándor házigazda lelkipásztor köszöntötte, aki Mózes prófétát idézve elmondta: amíg népünknek Isten lesz a hajléka és temploma, addig jövője is lesz. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha Európa lemond keresztyén értékeiről, akkor olyan veszélybe kerülhet, ami visszafordíthatatlan.

Szabóné Varga Szidónia cégénydányádi lelkésznő  a testvériség fontosságáról beszélt. Kiemelte: akár bajban, akár örömben a testvér az, akihez az ember mindig odafordul. A cégénydányádiak és leleiek testvéri kapcsolatának immár látható jelei is vannak abban a két kopjafában, melyeket a két település református templomainak udvarán helyeztek el. Ezek a kopjafák mindig arra emlékeztetik majd a két magyar közösség tagjait, hogy nincsenek egyedül.

Kelemen Róbert cégénydányádi polgármester Vörösmarty Mihály szavait idézte: „legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt”. Hogy tudnánk mi különbek lenni? – tette fel a kérdést. Majd elmondta, hogy őseink is megreformálták azt a kort, amelyben éltek. Mi is megreformálhatjuk a magunkét. Sajnálattal számolt be arról, hogy az anyaországban sokakat nem megreformálni kell a hitben, hanem vissza kell téríteni a hithez. A történelem is azt mutatja, hogy milyen fontos szerepe volt a hitnek a magyar nemzet életében, akik pedig ezt nem értik, azok nincsenek tisztában azzal sem, hogy e nélkül a nemzetük és hazájuk kerül veszélybe. Ugyancsak ő beszélt a kopjafára faragott szimbólumokról. A kopjafa csúcsán található láng formát a vezetőknek, lelkészeknek, tanároknak szokták faragni. Ez a fényt, a tüzet jelenti, ami a közösséget élteti.

Almási Csaba lelei főgondnok köszönetét fejezte ki a testvértelepülés küldöttségének a tárgyi és lelki ajándékért, hiszen tőlük mind a kettőt megkapták. Beszámolt az egyházközség legutóbbi fejlesztéséről. Az elmúlt időszakban közadakozásból új kerítést készítettek a templom körül. Mindenki szépen adakozott erre a célra, mégis kiemelte Kulcsár Dezső nevét, aki nagyobb összeget ajánlott fel a munkálatra. Végül Dorothy Nell Mc Donaldtól származó idézettel zárta beszédét: „Kívánok neked szeretet, erőt, hitet és bölcsességet. Javakat és aranyat elegendőt ahhoz, hogy segíthess másokon. Kívánok dalokat, de áldott csöndet is, és Isten édes békéjét, amikor egy nap véget ér”.

A vallásórás gyermekek csodálatos és elgondolkodtató műsort mutattak be a reformációról, melyből kiderült az, hogy hogyan látják ők a reformációt. A gyermekeket Csürös Róbert gyakornok lelkész és Csürös Orsolya vallástanár készítették fel.

Az istentiszteletet követően a templomkertben leleplezték a Sándor Attila székelyudvarhelyi fafaragó mester által faragott kopjafát, ezt követően pedig koszorúzás következett. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.

 

38elemet

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>