Üzenem Kolozsvárra, üzenem Váradra: „A református filozófia Keresztelő János munkája bölcseleti formában” – A Cathedra Reformata Hungarica 44. darabja

Gondolkodjunk kicsit! A Cathedra Reformata Hungarica 44. darabja
A református filozófia Keresztelő
 
 János munkája bölcseleti 
 
formában”
 
MINIESSZÉ A KERESZTYÉN 
 
FILOZÓFIA ÚJJÁÉLEDÉSÉRŐL 
 
HOLLAND REFORMÁTUS 
 
SEGÍTSÉGGEL
Eszmefuttatás könyvolvasás közben hit és filozófia viszonyáról – „e-mail filozófia”
Vannak, akik azt mondják: a filozófiának semmi köze a gyakorlati élethez.
Semmi nem jár távolabb az igazságtól, mint ez a megállapítás”
(Phil Washburn, Philosophical Dilemmas, New York, 1996).
Keresztyén filozófia? Református filozófia? Igen! Ha van iszlám vagy arab filozófia, indus vagy hindu, buddhista filozófia, kínai vagy konfuciánus, japán vagy shinto bölcselet, miért ne lenne keresztyén vagy református is?! Azaz az arab gondolkodásmód, vagy az indus, kínai, japán gondolkodásmód jellegzetességeihez hasonlóan miért ne lehetne kielemezni a zsidó vagy keresztyén gondolkodás sajátosságait, Jeruzsálem, Athén vagy a szír és a kopt kolostorok világának gondolkodásmódját? Vagy éppen Luther és Kálvin logikáját? Meg Apáczai Csere János, Károli Gáspár magyar elmeélét? Ahogyan azt nagyszabású és félbeszakadt református kultúrfilozófiájában és néplélektanában Karácsony Sándor a két világháború között páratlan módon megkísérelte? Miért ne lenne, mint ahogyan volt is speciális keresztyén gondolkodásmód, világlátás, filozófia, bölcselet, hogy csak a katolikus tomizmust, neotomizmust említsük? Azokkal a koordinátákkal, melyeket a Szentírás, s annak nyomán a reflexív értelem bejárt és bejárhat a mennyei és a földi valóság különböző birodalmaiban, látható és láthatatlan valóságtartományaiban? És benyomásait, ennek alapján leszűrt gondolatait, következtetéseit miért ne summázhatná, fejezhetné ki maga teremtette fogalmi apparátussal, sajátos nyelvezettel? Ilyen gondolati építkezés nagyszerű szellemi-lélek mérnöki, költői-narratív foglalata Craig G. Bartholomew és Michael W. Goheen (a továbbiakban BG) könyve. Pontos címe: Keresztyén filozófia: rendszeres és narratív/elbeszélő bevezetés (Christian Philosophy: A Systematic and Narrative Introduction, Grand Rapids, USA – 2013, 304 oldalon). A reformáció 500. évében erről is beszéljünk!
Írja: Dr. Békefy Lajos
Filozófia és hit viszonya – a 20-21. századi holland reformációi filozófia felől közelítve
A könyv célkitűzése: a filozófia és a hit viszonyának izgalmas elemzése, szellemi kalandozás, de nagyon fegyelmezett, kristálytiszta fogalmazással és fogalmakkal mondani el az emberi elme egyik legnagyobb vállalkozásának, a filozófiának a sajátosságait, mégpedig református olvasatban. Nahát!Akit ez érdekel, az bőséges muníciót kap ehhez a két szerző vezetésével. BG erőteljesen támaszkodik gondolatmenetében a holland református eredetű, de az amerikai Grand Rapids/Michigan Kálvin Kollégiumában kutató, alkotó, oktató Alvin Plantingara (szül. 1932), aki a múlt század 20-as éveiben Hollandiában kialakított reformációi filozófia 21. századi kiemelkedő képviselője. Ő és kollégái, kiváltképpen Nicholas Wolterstorff mindent megtettek azért, hogy a keresztyén filozófiát mint rendszeres és módszeres, felelős gondolkodást újjáélesszék. Plantinga és mások egész életüket arra tették fel, hogy megismerés-elméletükkel és ennek alkalmazásával segítsék az alapvető keresztyén igazságok bevezetését, megerősítését, védelmét és szerves jelenlétét az emberek gondolkodásában.
Ennek érdekében a két szerző, BG teljes szimpátiával fordítják oda figyelmünk fókuszát a 20. század legizgalmasabb keresztyén szellemi felvirágzására és termékére, az ún. reformációi filozófiára, amint ez Herman Dooyeweerd (ejtsd: Dújeverd – 1894-1977), D. H. Th. Vollenhoven (ejtsd: Follenhofen – 1892-1978), és e filozófiai iskola közel kétszáz művelője precíz és átfogó rendszereiben megszületett. (Dooyeweerdről, a “holland Kantról” számos cikkem jelent meg az agnusradio.ro blogrovatában bekefy.agnusradio.ro elérhetőséggel). A könyv először tisztázza filozófia és hit kapcsolatát. Azt hangsúlyozzák, hogy a filozófia soha nem semleges, valamilyen irányban művelője révén mindig elkötelezett. Ők a könyv írása előtt már annak a szemléletnek voltak elkötelezettjei, amely az augustinusi filozófiai gondolkodással indult, s Hollandiában Abraham Kuyper (ejtsd: Köjper – 1837-1920) református teológus, filozófus, államférfi és követői nagy rendszerében folytatódott, majd emelkedett eszmei magasságokba. Emlékeztetnek a kiváló múltszázadi hollandus, Kuyper azon gondolatára, hogy a teremtésben nincs semleges helyzet, állapot. Ezt ő a „szférák szuverenitásának” fogalmával fejezte ki. Vele szinte egy időben C.S. Lewis (ejtsd: Lújisz – 1898-1963) ír teológus, író ezt állapította meg: „Nincs semleges terület a világmindenségben. Minden inch-nyi teret, minden másodpercnyi időt maga Isten vesz igénybe valamilyen célból. Ha pedig nem Ő, akkor a Sátán biztosan”.
Vallási gyökérzet
Sajnálatosan a holland nagy iskolával kapcsolatosan, melynek filozófiai vonulata átfut az egész 20. századon, súlyos hiányosságok mutatkoznak magyar teológiai és másfajta irodalmunkban, ismereteinkben, hiszen ez a jelentős irányzat abszolút nem került nálunk még csak megismertetésre sem. Teológus nemzedékek, filozófusok nőttek fel ismeretük nélkül! E holland szellemi lovassereg minden tagja azt vallja, hogy a megváltás magában foglalja Isten terveinek a felfedezését a teremtett világra vonatkozóan. Nincs az életnek semmilyen területe, beleértve a filozófiát is, ami érintetlen és semleges maradhat a vallási előfeltevésektől és befolyásoktól.
A narratív, azaz elbeszélő vonást az kölcsönzi a könyvnek, hogy a szerzők néhány főbb fogalom történetét végigkövetik a nyugati filozófia történetében. Mintegy elmesélik azt az olvasónak. Dooyeweerd felismerése nyomán abból indulnak ki, hogy mindenféle filozófiának, bölcseletnek kimutatható valamiféle vallási alapja, vallási gyökérzete, kötődése. Még a nem keresztyén filozófiákban is keresik az adott világtáj gondolkodói a kulturális és a vallási gyökereket.
 …
A református filozófia Keresztelő János munkájának bölcseleti formája a 21. században
Könyvüknek második része elemzi az ókori pogány filozófiákat, majd a görög filozófia csúcsait: Platónt, Arisztotelészt, aztán a középkori szintetizáló filozófiákat Augustinustól Abelárdig. Ezután következik a reneszánsz és a reformáció nagy korszaka. Azután a napjainkig terjedő időt négy szakaszra osztják. A korai modernek közé Bacontól Leibnizig veszik sorra a bölcselet nagyjait, majd a modern filozófia korszakában Humetól Schleiermacherig. Aztán a legújabb modern filozófia korszakába jutunk a romantikától Gadamerig. S így kerülünk napjaink posztmodern irányzataihoz.
Valójában a harmadik fejezet szól a mai keresztyén filozófiáról, a református ismeretelméletről, meg az alkalmazott ismeretelméletről, s végül így jutunk el a reformációi vagy reformáló filozófiáig. Közben arról is kapunk eligazító szavakat, miért van jelentősége a gondolkodó mai keresztyének számára a filozófiának, melynek segítségével hitüket napjainkban fogalmilag is értetően elmondhatják. Nem azért, mert a keresztyénség már csak fogalmi, intellektuális „filózás” lenne, hanem azért, hogy a mai világban is világosan tudjanak érvelni és bizonyságot tenni. Könyvük ebben az értelemben bölcs és a nüanszokra is érzékeny, és ezekre érzékennyé tevő alkotás. Angliában és Hollandiában, és több nyugati országban egyetemi ajánlott olvasmányként használják. De nem csak a keresztyén, bibliai bizonyságtétel erősítésében és hatékonyabbá formálásában van szerepe és jelentősége a keresztyén filozófiának, hanem az apologetikában, a gyakorlati hitvédelemben is. Azért, hogy számot adhassunk megfelelő fogalmi készlettel a bennünk élő reménységről, ahogyan Péter apostol írta (1Pt 3,15). A modern apologetika, amelynek egyik eszköze vagy formája a keresztyén filozófia, nem téríthet meg senkit Krisztushoz. Erre csak a Lélek képes. De a filozófiai érvelés előkészítheti a lelki talajt az isteni Magvető előtt. Ilyen értelemben a református filozófia Keresztelő János munkájának, Krisztusra mutatásának a bölcseleti formája és megjelenítése napjainkban.
 …
Gyakorlati elkötelezettségű bölcselet
 
BG elidőznek a keresztyén filozófiák pozitív szerkezeténél, és azt is vizsgálják, milyen alapjai vannak egy-egy bölcseleti rendszernek. Arra is rámutatnak, hogy a Bibliának nincsenek olyan filozófiai utalásai, passzusai, amelyekre az elméletalkotásnál kifejezetten hivatkozni lehetne. Közvetlen utalásai nincsenek, de szemléleti sajátosságai igenis vannak. A reformációi felismerésekre irányítva figyelmüket, alapvetően arra jutottak, hogy az nem alakított ki egyértelmű filozófiai rendszereket, de elkezdődött a nem theista, nem filozófiai, hanem bibliai-igei istentan kiépítése, aminek alapja Krisztus. Tehát a krisztológiai alapvetésű filozofikus gondolkodás indult meg. Sőt! A reformációi megismerés, episztemológia alapja pontosan Isten Igéje lett, hiszen csak az Igéből lehet megismerni igazán Istent és ismerheti meg önmagát igazán az ember. A reformáció kora utáni református dogmatikáknak éppen ezért a verbum Dei, az Isten Igéjének a megismerése lett központi kérdése, s ezért lett kardinális protestáns alapelvvé a sola Scriptura, s lendült fel mindennél magasabbra a bibliakutatás.
A reformációi keresztyén filozófia kialakításában szerepet játszott a jeruzsálemi, illetve az athéni gondolkodásmód, a zsidó és a görög észjárás különbségeinek felismerése. A filozófiai, absztrakt, erősen elvonatkoztatott athéni fogalmi világ mélységeit, sajátos dimenzióit, az érzéki-észlelési logikát a jeruzsálemi, tehát zsidó gondolkodás erősen egzisztenciális dimenziói egészítik ki.
 …
Az elbarbárosodás veszedelme!
 
A két szerző számos példát hoz arra, hogyan kapcsolódik egymáshoz filozófia és keresztyén élet. Esetleírásaik érintik az egészségügyi gondozás és gondoskodás filozófiáját és történetét, a sportfilozófiát, az intézményes egyháziasság filozófiáját, a nevelésfilozófiát, és még számos területet. A filozófusok nem tartoztak, s ma sem tartoznak a rocksztárok közé – de a görög világban a szofisták élharcosok voltak. A szellem és a városok élharcosai. Ám ma az az ország, az a város, az a kultúra, amelyik lemond a filozófusok, keresztyén filozófusok szellemi munkájáról, kicsit önmagáról mond le, s még kiszolgáltatottabbá válik. Ez az iszlám, hindu, kínai, japán bölcseletnél elképzelhetetlen! Szellem, humor, bölcselet – olyan alkotóelemei egy-egy közösségnek, mint a gravitációs erő, ami kötőanyag nélkül is összetartotta az ókori templomok építőelemeit. Ez a láthatatlan gravitációs és integráló erő rejlik a mai filozófiákban is. És filozófusokban, akik erkölcsi kötéssel is erősíthetik közösségeinket. Mintha ilyen emberek hiányoznának közülünk?! Ez Európa és hazánk nagy kockázatainak egyike. Ha nincsenek integráló gondolkodók, egy másik holland filozófus szerint az elbarbárosodás vagy visszabarbárosodás, nyugodtan írhatjuk: az elbunkósodás kezd egyre nagyobb teret nyerni. S ez egy kultúrkör süllyedését, bukását, összeomlását vonja magával! Egy amerikai pszichológus nemrég ezt mondta: „Nekem a munkámhoz szükségem van orientációra. A keresztyén filozófia segít abban, hogy megtaláljam a helyes irányt és az utat. A többi már lehet pszichológia!”. S ha ezt a filozófusok, mint például BG úgy teszik, hogy közben megtalálják és kifejtik a sokrétű kapcsolatot a Biblia és a keresztyén világlátás, meg filozófia és kultúra, kulturáltság, nem csak annak mímelése, álarca, manírja között, akkor biztos iránytűt tartanak kezükben és nyújtanak másoknak is.
Kálvin volt az, aki a sensus divinitatis, az istenérzet fogalmával felvetette még csak ösztönösen azt a kérdést, ki az, aki gondolkodik, s miért kezd el gondolkodni az ember. A sensus divinitatis nélkül nincs sensus humanitatis, emberérzet sem, jó istenérzet nélkül nincs jó emberi közérzet sem. Csak önzés, s akkor megbénul lassan az élet. Mert ezek a dolgok is összefüggenek, amire a keresztyén filozófiák és teológiák erőteljesen hívják fel a figyelmünket.
 …
Email-filozófia vagy filozófia e-mailben a kultúrák útkereszteződésében
A könyvnek érdekes a módszertana. Narratív, azaz elbeszélő, még inkább beszélgetős stílusa van, ami azt jelenti, hogy csaknem mindegyik fejezetben két fiatal filozófushallgató levelezik egymással e-mailben azokról az eszmékről, melyekről tanultak. Van, aki úgy vélekedik a könyvről, hogy az jól összefogott, kritikus, de jóindulatú bemutatása a nyugati gondolkodás történetének, kifejezetten református perspektívából. Ami elsősorban az erős Szentírás-kötöttségre utal. Van olyan kritikusa a munkának, aki legnagyobb erényének azt tartja, hogy felvértezi olvasóját a különböző kultúrák, kulturális és vallási kötöttségű gondolkodásmódokkal folytatandó érdemi eszmecserére. Vannak, akik a két szerzőt neo-kálvinistának, új-kálvinistának nevezik, hiszen a holland poszt-kuyperi és a kálvini Szentírás-központú szemléletet követik. Három alapvető kérdés lüktet végig a könyvön, melyekre a szerzők közvetlenül vagy közvetve keresik, s adják meg a különböző válaszokat. Ezek: 1) hogyan ismerhetjük meg az igazságot (episztemológia)? 2) mit jelent embernek lenni és annak is maradni, s miként lehetséges ez (antropológia)? 3) Milyen a világ természete körülöttünk (ontológia)? Ez a három teszi ki a filozófia három sarkalatos alapkérdését.
Már csak azt írhatnám, vegyük kézbe a könyvet, s akkor megkapjuk a választ. De ezt nem mondhatom, mert nem hogy BG-nél, de még az egy évszázaddal ezelőtt alkotó holland reformációi filozófiáig sem jutottunk el. Olykor az az érzésem, hogy évszázados lemaradásban vagyunk, és lényegtelen dolgokról “filózunk”. Ha “filózunk” egyáltalán! Pedig az idő és a gondolat drága, olyannyira, hogy életet, kultúrát, jövőt menthet. Gondolkodjunk el kicsit: mekkorát kockáztatunk tájékozatlanságukkal, esetenkénti műveletlenségünkkel. Az elbarbárosodás kísértete az ablakunk alatt van!
 …
A két szerzőről
Craig G. Bartholomew (ejtsd: Bertholomjú) - Ph.D. Tudományos fokozatot a bristoli egyetemen szerzett. Cambridgeben a Keresztyén Etika Kutatóintézetének igazgatója. Korábban tanított Kanadában is. Főként az ószövetségi és zsoltárokban rögzített bölcseleti gondolkodással foglalkozott, számos könyvet írt e témakörben. Több könyvben társszerző Goheen-nel, így a Szentírás drámája, Az útkereszteződés-ben és más művekben.
Michael W. Goheen (ejtsd: Gohén) - a hollandiai Utrecht egyetemén szerzett Ph.D. fokozatot. A phoenixi missziói tréning központ teológiai nevelési igazgatója. Főként missziói egyháztannal foglalkozik. És Bartholomew szerzőtársa több könyvben.

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>