KÉSZÜLNEK A GYORSMÉRLEGEK, GÖRBETÜKRÖK A REFORMÁCIÓ 500-RÓL (I.)

KÉSZÜLNEK A 
 
GYORSMÉRLEGEK, 
 
GÖRBETÜKRÖK REFORMÁCIÓ 
 
500-RÓL (I.)
 
AZ ELSŐ FRISS AMERIKAI 
 
JELZÉSEK ÉS MAGYAR 
 
VISSZHANGOK 
Korábban is többször idéztünk blogunkon két neves és alapos, megbízható közvélemény-kutató intézet felméréseit hit és keresztyénség, világvallások aktuális statisztikai mutatói témakörben. Az egyik a Pew Research Center Kutatóközpont, a másik a Barna Group Intézet. Év utolsó hónapjában egymás után születnek a reformáció 500-at értékelő, mérlegre helyező vizsgálatok: milyen hozadékai, illetve hiányosságai voltak a félévezredes emlékező/emlékeztető hálaévnek – az USA-ban és világszerte. Ebbe a tükörbe itthon is bele kell néznünk: egyházaink népének, vezetőinek, illetve a velünk emlékezőknek egyházainkon kívül, minden szinten. Most ezt kérdezzük: mit látnak első renden az amerikaiak a maguk tükrében, s mit kellene észrevennünk nekünk itthon – a magunkéban? Jó pár tükör fog előkerülni még, olyan sokrétűek már eddig is a felmérések!
Írja: Dr. Békefy Lajos Ph.D.
Többségi vélemény: a reformáció jogos volt, de megosztó
Gondolom, teljességgel nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a reformáció nem népszavazás ügye volt. Még csak nem is palotaforradalom vagy puccs eredménye. Hanem Isten ügye, kezdeményezése volt, az Ő történelemformáló akarata érvényesült benne. A kezdeményezők sem Luther, Kálvin vagy az elő-reformátorok voltak, hanem az Ige és a Szentlélek kezdett el mind erőteljesebben dolgozni az egyház és az emberiség megtisztítása érdekében – Lutheren, Kálvinon és a reformátorokon keresztül. A Nagy Rendező mozgatta a lelki és a történelmi szálakat! Viszont a reformációnak máig nagyon összetett és sokrétű a hatása. Messze túlterjed az egyházak határain, kultúrát, gazdaságot, technikai és tudományos kibontakozást hozott, nemzettudatot, nyelvápolást hívott létre, erősített. És alapvetően változtatta meg százmilliók gondolkodásmódját, életformáját előbb Európában, majd sok más helyütt a nagyvilágban. De mit tudunk erről az összetett hatásról ma? A reformáció 500 népe szerte a világon? Hitelvi ismereteken túl mennyire ismerjük a múlt század elejének nagy heidelbergi reformációkutató és fantasztikusan alapos hatáselemző iskolájának két korszakos kutatója, Ernst Troeltsch és Max Weber a maradandó megállapításait?
(A reformáció 500. évében még mindig nincs kezünkben Troeltsch grandiózus műve magyarul a keresztyén egyházak szociális tanításairól, kiváltképpen a lutheranizmus és a kálvinizmus ezernyi és szerteágazó európai és világbefolyásáról. Miért? Netán a nagymérvű befolyás miatt? Arról már említést sem merek tenni, hogy mennyire tájékozatlan a hazai egyházi közvélemény is Angus Maddison skót református közgazdász zseniális és hatalmas munkájáról, amiben Jézus kora óta kimutatta a keresztyénség produktivitását, a hit gazdasági felhajtó erejét az egy főre eső GDP kutatásaival. Ennek meggyőző része annak kimutatása, miként alakult az európai katolikus és protestáns országok évenkénti GDP-jében mutatkozó egyre növekvő előny a protestáns országok javára, ami nyilván mentális, munkaszemléleti, gazdálkodás-lélektani és etikai összefüggések sokrétű pozitív összhatásának a következménye. 
 
És nem hitelvi kérdés, nem is ökumenikus dialógus témája, hanem egyszerűen értelmezhető és értelmezendő statisztika! Mikor beszélünk erről végre nyíltan és őszintén?! Maddison 2000-ben jelentette meg grandiózus kutatásainak eredményét, s mi miért nem foglalkozunk vele? Reformáció 500-ban sem, e sorok írójának tanulmányain és cikkein túl kellőképpen?! Ref500-ban szerintem sokkal többet kellett volna tanulnunk– önmagunkról, eleinkről, a reformáció eddig nem kellőképpen tudatosított európai és világméretű hozadékairól! Aranyrögök úsznak el az idők folyamain 2017-ben is!). Vagy említsem napjaink indiai protestáns filozófusának, Vishal Mangalwadinak a munkásságát, aki hatalmas, 600 oldalas, letehetetlenül izgalmas könyvében (A közép Könyve) elemzi a Biblia hatását a nyugati kultúra és civilizáció kialakulására?! Bizonyára ezek a kérdések is munkáltak azokban, akik a Barna Group kutatóiként igyekeztek bepillantani az ismeretek paravánjai, az ünnepi díszletek, a „fesztiválozás” mögé: az emberek fejébe és lelkébe. És ott milyen reformáció-kép alakult ki, létezik, szunnyad, maradt torzóban?
USA: változatos kép a reformációra vonatkozó ismeretek tekintetében
A reformációról kiben-kiben meglévő ismeretek valóban nagy eltéréseket mutatnak. A megkérdezettek 34%-a nyilatkozott úgy, hogy ismeri a reformáció fő hittételeit, és a fő reformátorokat. 33% vélekedett úgy, hogy átfogó ismeretei vannak a reformációról. 18% vélekedett és nyilatkozott úgy, hogy a kérdést (milyen személyes ismeretekkel rendelkezik a reformációról?) eddig még nem is hallotta, s nem gondolkodott el rajta. 15% fogalmazott úgy, hogy szinte semmiféle ismerete sincs a reformációról és a reformátorokról.
Kik informáltabbak? Mi volt pozitív a reformációban?
Meglepő és érdekes tényeket, megállapításokat hozott ez a kérdés. Kik rendelkeznek több ismerettel és kik kevesebbel a reformációról? Az infógrafika velünk szembeni bal oldalán barnás-vörös színárnyalatban látjuk azokat, akiknek van információjuk, és fogalmuk a 16. századi reformációról. Közöttük a vizsgálat az élen említi a gyakorló katolikusokat (!), őket követik az egyetemi végzettséggel vagy fokozattal rendelkezők. Azután jönnek a rendszeresen templomba járók, majd a mai fiatalok. És külön csoportot alkotnak az „evangelikálok”.
És kik azok, akik kevesebb információval rendelkeznek a reformáció lényegét, főbb szereplőit és hatását illetően? A vidéki és kisvárosi lakosok, az egyházakkal kapcsolatot nem tartók, a főiskolai végzettségűek vagy az érettségizettek. A gazdasági fellendülés miatt másfajta érdeklődésűek és azok, akik gyakorlatilag nem hívőknek tartják magukat.
De mi volt a reformációban negatív?
Jóllehet az amerikaiak túlnyomó többsége úgy véli, hogy a reformáció jó volt, eredményes és jogos, mégis sokan vannak, akik úgy vélik, nagyon megosztó is volt. Olyanok válaszait értékelték ebben a kérdéskörben, akik rendelkeztek ismeretekkel a reformáció főbb hitelveiről és kulcsszemélyeiről. A megkérdezetteknek 89%-a vélekedett úgy, hogy a reformáció jó volt. 86-86% véli úgy, jogos és eredményes esemény volt. 44% fogalmazott úgy, hogy egyesítő ereje volt, viszont 56% gondolja, hogy megosztó volt. Az előbbi három kategóriánál maradva, azok ellentétét jelölte meg egy kisebb százalék. A jóval szemben (89%) 11% véli úgy, hogy a reformáció rossz volt. 14% nyilatkozta, hogy szerinte eredménytelen, 15% pedig azt, hogy jogtalan volt.
*
A vizsgálatban 1015 interjúalany vett részt, az USA legkülönfélébb térségéből, rétegéből, jórészt internetes kérdező módszerrel felvett véleményével. Mindenki 18 év feletti volt, és az USA 50 államára terjedt ki a felmérés.
Mindehhez tisztában kell lennünk azzal, hogy az USA a világ egyik „legkeresztyénibb” országa. Ez a legfrissebb vallásstatisztikai adatok alapján annyit tesz, hogy a lakosságnak 78,3%-a keresztyén, ezek többsége protestáns. 2050-re ez a szám 66,4% lesz, miközben az USA össznépessége nem csökkenni, hanem növekedni fog. Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy a reformáció 500-ról, illetve magáról a reformációról sokan vagy kevesen rendelkeznek-e kielégítő ismeretekkel? A 2016-os adatok szerint az USA-nak 323,1 millió lakosa volt. Ebből hozzávetőlegesen 240 millió a keresztyén. Ha a minta adatait erre kivetítjük, nyilván nem csekély szórással, azt állapíthatjuk meg, hogy mintegy 72,4 millióan rendelkeznek kielégítő ismeretekkel a reformációról. Ez meglehetősen kevés. Joggal merül fel ezzel összefüggésben az a kérdés, hogy ez az általános oktatás színvonalával függ-e össze? És hogy a konkrét ismeretekkel rendelkezők inkább egyházi közösségekben jutottak a konkrét tartalmi információkhoz? Erre nézve még nincsenek friss adatok. Mindazonáltal felmerül joggal bennünk is a kérdés: átlagokat tekintve hazánk, illetve a kárpát-medencei felnőtt magyar lakosság jobb vagy rosszabb arányszámokkal rendelkezne egy ilyen felmérés nyomán? Talán nem járok messze a valóságtól, ha ezt merem leírni: a hazai mutatók jobbak lennének az USA-belieknél, a mégoly sok ismeretbeli, aktuális pótolnivalóval együtt is, ha egy ilyen felmérés készülne… Éppen ezért jó lenne, ha készülne is ilyen felmérés nálunk, és a számok nyelvén bizonyíthatnánk, Magyarország korunkban is a keresztyénség egyik védőbástyája Európa közép-keleti részében. De ezt a mainál sokkal tudatosabban, sokkal árnyaltabban és ismeret-gazdagabban, hitben is tisztultabban kellene bizonyítanunk! Mert ecclesia (reformata) semper reformari debet. És tegyük hozzá: ecclesia et Hungaria! A református egyházat és Magyarhont is folyamatosan reformálni kell! Mert Isten Lelke és az Ige magyarul is szüntelenül munkálkodik!

Hozzászólás

E-mail címe nem lesz publikus. Kötelező kitölteni *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>