Tolnay István esperes húsvéti pásztorlevele

„Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, mert feltámadott!” (Lk 24,5-6)

A legtöbb vallásos ember számára a feltámadás ténye igen komoly választóvonal. Azért hangsúlyozom ki, hogy vallásos emberekről van szó, mert a nem istenhivő gondolkodók számára ez nem kérdés, ők kimondják: a feltámadás csupán fikció, vallási ábránd. Azonban „keresztyén körökben” igenis sarkalatos kérdés a feltámadás, főként annak mikéntje. Mert a keresztyén hívők egy része ezt úgy fogja fel, hogy ugyan hisz Istenben, elfogadja Jézus létezését is, akár úgy, mint történeti személy, akár mint az emberiség megváltója… na de azt, hogy Jézus feltámadt volna… vagy, hogy egyszer majd mi is feltámadunk? Hát ezt már sokuknak nehéz megemészteni. Ki merem jelenteni, hogy a legtöbb keresztyén gyökerekkel rendelkező, vallását félig-meddig gyakorló ember ezt úgy fogja fel, hogy „csak addig vagyok hajlandó elmenni a hitemben”, amíg az megfelel a tapasztalatnak, az észszerűségnek.

A fenti bibliai idézet a húsvéti feltámadás-történet része: asszonyok indulnak el Jézus sírjához, szívükben a Mester halálának szomorú tényével. Mert Jézus meghalt, a halál tény és kész! Ez a tapasztalat, ez a valóság! Innen nincs tovább… Amikor odaérnek, azzal kell szembesülniük, hogy olyasvalami történhetett itt, amire egyáltalán nem számítottak: a kő elhengerítve, a sír üres, és angyalokkal is találkoznak, akik Jézus feltámadásának hírét szintén TÉNYKÉNT közlik velük! Mert nem csupán az létezik, amit megtapasztalunk és átélünk, hanem azon túl, amit Isten öröktől fogva eltervezett és véghezvitt: a megváltás és feltámadás csodáját s mindezt úgy, hogy előrevetítse, garantálja a mi feltámadásunkat és örök életünket is.

A múlt héten a mi gyülekezetünkben kátéórán pont a feltámadás volt a téma. Érdekes beszélgetés alakult ki ebből a konfirmációra készülő ifjakkal. Érdekes, mondom, mert hogy nem a feltámadás lehetőségét kérdőjelezték meg (úgy tűnt számomra, hajlandóak ezt tényként kezelni), inkább az érdekelte őket, hogyan fog történni: hova kerül halál után a lélek, milyen lesz az új testünk? – ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el. Nem volt könnyű a válasz, főleg hogy nem idézhettem számukra bonyolult teológiai tételeket. Más eszközökhöz kellett folyamodnom. Egyszerűen megpróbáltam velük megértetni – az Isten létezésére utaló tudományos kutatásokat is igénybe véve – hogy az, ami számunkra felfoghatatlannak, érthetetlennek vagy éppen lehetetlennek tűnik, még nem biztos, hogy nem létezik. Erre már Pál apostol is rájött, hiszen azt írja a szeretet himnuszában: „most még csak tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre.” (1Kor 13,12)

Kedves ünnepre készülő testvérem, lehet, hogy ezt az egyszerű tényt kellene belátnod, hogy az emberi értelem egyszerűen nem képes mindent megérteni, felfogni. Nem tudjuk felfogni, megérteni Isten létét sem – hogyan is foghatná fel a tér-idő dimenziójába bezárt véges ember a végtelen, térhez és időhöz nem köthető, végtelen Teremtőt? Nem érthetjük, hogyan volt képes feláldozni a bűnös emberiségért saját Fiát – hogyan is lennénk képesek, amikor magunkról csak mint gyermekeinket féltőn szerető szülőkről beszélhetünk? És éppen így nem érthetjük meg teljesen a feltámadás csodáját sem: hogyan lehet a halottból (újra) élő, olyan, akinek ugyan „más” a feltámadott testi megjelenése, mégis magán hordja még a szenvedés stigmáit is?

Bizony, sok mindent nem értünk és emberi ésszel nem is érthetünk. A Biblia nem történelemkönyv, nem fizikai, kémiai vagy biológiai tudományos értekezés, hogy elmondja, vagy tudományos képletekben levezesse a kíváncsi emberiségnek, milyen, az atomok vagy nukleonok szintjén lezajló folyamatok magyarázhatják meg a feltámadás csodáját… mert erre nincs is ésszerű, tudományos magyarázat! A Biblia Isten Kijelentése mindazokról, amiket az Úr tudatni akart velünk. És Ő azt mondta: elég neked ezeket tudnod, ó ember! A „csak ésszel” helyett pedig hitre van szükségünk ahhoz, hogy mindezt elfogadjuk! Hitet pedig csak Isten adhat nekünk, ha ugyan hajlandóak vagyunk örökös magyarázatkereséseink helyett egyszerűen csak Tamásként térdre hullani és kimondani: „én Uram és én Istenem!” Őszintén kívánom mindnyájunknak, hogy az idei Húsvét juttasson el bennünket erre a felismerésre! Ezekkel a gondolatokkal kíván egyházmegyénk Lelkészi Karának, a lelkészcsaládoknak, a gyülekezeteinknek, egyházmegyénknek és minden istenkereső embernek boldog húsvéti ünnepet Tolnay István nagykárolyi református esperes.

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *