Nt. Tolnay István esperes pünkösdi pásztorlevele

„Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.” (1Sám 10, 6-7)

Kedves ünnepre készülő testvéreim! Bizonyára ti is érzékelitek velem együtt azt, hogy egy ideje mennyire divatos dolog lett a „másság” hirdetése. Sőt, nemcsak divatos, hanem már-már kényszerű. Elindult valamikor a 80-as évek derekán, s azóta sulykolja belénk ezt egyre intenzívebben, egyre agresszívebben, éjjel-nappal a kereskedelmi média: „tiszteld a másságot”, a „más” személyiségűt, a „másként” gondolkodót és cselekvőt, a gyermekét „másként” nevelő szülőt, „más” hajlamokkal rendelkezőeket – és a példákat lehetne még hosszan sorolni.  A modern, civilizált társadalom és emberiség a szabadság jelszavával akar élni, és nem veszi észre, illetve szántszándékkal el is mossa azt a határvonalat, ahol már a dolgok átcsapnak a szabadosságba csak azért, mert görcsösen ragaszkodunk a másság tiszteletéhez.

De mi is ez a másság, amire gondolok? Minden, ami a megszokottól, a hagyományostól eltérő. Minden, ami a régi, „fatengelyes” világban még jó volt, építő, megtartó, az ma már nem kell, azt meg kell tagadni, el kell felejteni. A „másság tisztelete” már-már egy új bálvány imádásának képét jelenti a mai ember számára, s tudjuk jól: ma már azt ítéli el a közvélemény (erre is jó a média, sajnos), aki a „régi” erkölcsökhöz, értékekhez, törvényekhez (Isten, hite, haza, család, szülőföld, anyanyelv stb.) ragaszkodik. Ma már a keresztyén értékrendet s benne a hívő embert igencsak maradinak nézik és zsigerből lenézik, lesajnálják!

Ez ellen nem tehetünk mást, mint tudatosan ragaszkodni ahhoz a bibliai „mássághoz”, amit az újjászületett ember Isten Szent Lelke által nap mint nap megél és képvisel. A felolvasott ige szövegkörnyezetéből kideríthető, hogy milyen jellemű ember volt (itt, a kezdeteknél) az ifjú Saul, viszont az nem határozható meg pontosan, hogy milyen változásokat is hozott számára a Lélekkel való telítettség – legfeljebb következtethetjük, hogy abban a pillanatban, hogy a Lélek reászállt és prófétálni kezdett, valóban más emberré lett. Az, hogy mintha ezzel a prófétálással Saulnak át kellene mennie egyfajta „kötelező” megtisztulási folyamaton. Közelebbi kapcsolatba kell kerülnie az Istennel ahhoz, hogy későbbi szerepére, elhívására (királyság) alkalmas legyen.

Isten Szent Lelkének közelsége, az, hogy Isten Lelke áthatja az életünket, valóban más emberré formál. Nem a „bűnös” voltunk változik át „bűntelenné, tökéletessé”, hanem egyrészt képesek leszünk felismerni a bűnt, törekedni annak elkerülésére, másrészt igazán szabaddá lehetünk arra, hogy „más” emberként az Istennek tetsző dolgokat cselekedjük. Valahogy úgy, ahogyan a teológián is tanították nekünk: az ember egyszerre bűnös és megigazult. Ezt kiegészítve eszembe jut egy másik gondolat is, amit régen a rendszeres teológia professzorunk idézett számunkra: az ember a bűneset előtti állapotában tudott nem vétkezni, a bűneset után viszont nem tud nem vétkezni. Isten Szent Lelkének mássága az, hogy a Krisztus váltsághalála következtében való megigazulásunk után kapjuk ajándékba a megszentelődést is a Lélek által. Az ifjú Saulhoz hasonlóan a mindenkori hívő ember is be kell lépjen az Isten-ember kapcsolat úgynevezett intim szférájába ahhoz, hogy szolgáló szerepére alkalmas legyen (Isten közelében élve, mely közelség a Lélekkel való napi kapcsolattartásban nyilvánul meg).

Tégy meg mindent, amire Isten téged alkalmassá tesz, amit Isten számodra lehetővé és megtehetővé tesz – mondja (érthetőbb megfogalmazásban) Sámuel próféta a fiatal Saulnak. Hiszem, hogy ezzel nekünk is üzenni akar a Lélek. Tegyük fel a kérdést: élünk-e kellő mennyiségben és minőségben a saját Istentől kapott tálentumainkkal és/vagy az Isten által felkínált szolgálati lehetőségekkel? Megteszünk-e mindent, ami tőlünk (is) telik a családban és ma nagycsaládban, a gyülekezetben?  Isten pünkösdi ígérete arra biztat, hogy induljunk el mi is a cselekvés útján. Amikor az első tanítványok megkapták a Lélek ajándékát, nem maguknak tartották meg, hanem kimentek a főváros nyilvános helyeire és hirdették az igét. Ennek hatására tért meg az a háromezer ember, akik az őskeresztyén egyház tagjai lettek. Adja Isten, hogy a mi szolgálatunk motorja, az ebbe befektetett erőnk és képességünk megsokszorozója és megáldója legyen Isten Lelke most és minden időben! Ezzel a jókívánsággal kívánok egyházmegyénk minden tagjának áldott pünkösdi ünnepet! Sok szeretettel, Tolnay István esperes

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *