Ó, HADAD, SZÍVEM CSÜCSKE – VERSES EMLÉKOBELISZK

EMLÉKOSZLOP-VERS ISTENNEK ÉS VÁNDORLÓ NÉPÉNEK 
A HADADI NÉMET EMLÉKMŰ AVATÁSÁRA,
 2018. augusztus 4.-én
És
indultak
eleink,
maradók
integettek
indulóknak,
búcsúzók
távozóknak,
sajogtak a szívek,
de szólt az ígéret:
Nincsen itt maradandó
helyünk, a jövendőt
keressük –
s találtak helyet
tövisháti Szilágyságban,
báró Wesselényiek
és Degenfeldék
hitsorsosaiknak megnyitott
földjén, református jó akaratban,
kis hazát leltek
nemeslelkű főuraknál
a három hullámban
érkezettek,
nem lettek ott idegenek –
1744-től itt lett helyetek,
házatok, templomtok, esztendőre
imatermetek, hat évre
lelkészetek,
tanítótok, osztálytermetek –
1780-tól német lelkészetek
Hans Weniger és Johann Jakob Hotz
keze jegyezte a meghívó levelet –
1781-től új templom épült, s már kisleány
kereszteltetett, Anna Maria Herold,
s 332 „honfoglaló” telepes jegyeztetett,
század múltán 479-re nőtt a gyülekezet,
új iskola, új templom, zenekar illett nektek,
épített, épült, gyarapodott a német gyülekezet
s bár kivándorlás, háború tizedelt,
a csúcsra 1930-ban és 1941-ben érkeztetek:
Hadad szorgos népe 641 lelket,
majd 651-et jegyezhetett –
aztán új idők új próbákkal érkeztek,
háborús áldozatokkal,
szovjet kényszermunkával,
1946-ra 300-an lettetek,
1977-ben még 342 lélek hordta nevetek –
1992-ben 48,
mára alig néhány
lélek őrzi
itt emléketek –
De visszajöttök
újra és újra
éltetni
emlékezetet,
őrizni, ápolni
lélekben
időtlen helyetek,
mert Hadad
mára már fogalom:
LÉLEK-TELEP,
mely bennetek él
és Titeket
belülről
éltet –
Ha
elfogyatkozik is testem
és szívem,
lelkemnek 
kősziklája
te vagy,
ó, Istenem –
Ő megírta
történetetek:
Nincs itt
maradandó
helyünk,
a jövőt
keressük –
Áldott
az Isten
értetek
Svájc és Némethon
eredetetek –
s ki tenyerén
hordott Titeket,
századokon át
őrizett, védett,
Ő él –
éljen is
bennetek,
míg lesz
gyermekeitekben
nevetek –
S ha visszanéztek
őseitek küzdelmes
földjére,
270 évnyi hadadi közösség
építésére és őrzésére,
csak hálakönnyet ejtsetek,
mert Isten mindig
maradt, s marad veletek!
Hadad mindhalálig Tietek!
HIRDESSE E GYÖNYÖRŰ EMLÉKMŰ
IS SZÍVETEK ÉS HITETEK,
ÉLŐ ÉS ÉLTETŐ,
ALKOTÓ REMÉNYETEK.
Mert ki mindent szent kezébe tett,
az nem fövenyre épített…
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
az egyik hadadi alapító család,
a Johann Jakob HOTZOK leszármazottja
Budaörs, 2018. július 10.
Ezt az obeliszk-verset magyarul és németül írtam, s itt magyar változatát teszem közzé, hogy hirdesse Isten megtartó tetteit egy kis, svájci és dél-németországi eredetű német telepes-közösség szilágysági történetének példáján át is. Több, mint 250 éves tövisháti történetük a megmaradás, a küzdelem, a dolgos helytállás, az Istenbe vetett élő hit szép példája, a közösség ápolásának és megtartásának erős és törhetetlen állhatatosságával. És példa arra is, hogyan tudtak a  magyar református báró Wesselényiek és Degenfeldék nemeslelkű segítséget nyújtani messze földről érkezett hitsorsosaiknak. Mert csak a nemzeti határokon felülemelkedő közös hit teremtette meg és tette folyamatosan lehetővé a túlélést. Amint a közös hit hiányt szenvedett, a világháborúkban vagy a bolsevik-ateista uralom idején, létezésük került veszélybe. Az emlékműavatáson nem tudok ott lenni, de a szívem és a szavam az ünneplőkkel, emlékezőkkel és a hálát adókkal van. Hadad mindhalálig a Tietek – s a miénk is! Legyen ennek maradandó, nem kőbe vésett, de szívekbe írt  testámentuma a fenti néhány sor.
Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *