Manna és fürjek

„És meghallá Mózes, hogy sír a nép…” (4Móz 11,10)

Gyakran szoktuk hallani, hogy a történelem ismétli önmagát. Mózes története igazán alátámassza ezt az állítást. A világ ugyan egyre gyorsabb ütemben fejlődik és változik, ám bizonyos emberi tulajdonságok semmit sem változnak. Ezek közé tartozik az elégedetlenség. Isten az egyiptomi szabadulás után mannával táplálja a választott népet. Ők pedig nem elégednek meg, hanem zúgolódnak: „Kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.” (4Móz 11,4-6) Mózes -ahogy a mindenkori vezetők- nagyon nehéz helyzetbe kerül a nép elégedetlensége miatt. Ahelyett, hogy hálásak lettek volna, azért amit kaptak, inkább „sírtak”. Végül Isten fürjeket ad, így a manna mellé hús is kerül. Vajon mi megelégszünk-e azzal, amit Istentől kapunk? Észrevesszük-e egyáltalán mindazt, amivel Isten megajándékozott és megajándékoz minket? Ámen!

Imádság:
Atyám!
Köszönöm a felébredő Napot és a pihentető éjszakákat!
Köszönöm, hogy két lábam szentházadba vezet!
Köszönöm, hogy két kezemmel átölelhetem családomat!
Köszönöm, hogy ajkammal gazdag jóságodat dicsérhetem!
Köszönöm, hogy két szememmel látom az ösvényt, mely tehozzád vezet!
Köszönöm, hogy vagy nekem! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *