Víz a kősziklából

„És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.” (4Móz 20,11)

Az Egyiptomból való szabadulás után a választott nép a Cin pusztáján haladt keresztül, ahol alig volt innivaló. A nép Mózesnek és Áronnak tették újra panaszba, hogy miért kellett őket erre a sziklás vidékre kihozni. Isten Mózes által csodát tett. A próféta megérintette vesszővel a kősziklát és víz fakadt abból. Lehet meg sem érdemelték, mert nem volt bennük elég kitartás. A mi életünk is egy vándorút. Bennünk van elég kitartás vajon olyankor is, amikor a békés napok után a megpróbáltatások sziklás napjain halad keresztül az életünk? Mi hálás szívvel haladjunk Isten felé. Legyen jó példa számunkra az alábbi történetnek a második szereplője: „Két ember útnak indult. Magukkal vitték az útra lámpáikat, amelyről tudták, hogy addig tart ameddig az életük. Valamennyit mentek. Megszólalt az első:
– Hosszú út áll még előttünk. Ki tudja, hogy a végére érünk-e valaha? Elhatároztam, mielőtt még késő lenne visszafordulok.
– Miért torpannál meg? – felelte a másik. Alighogy elindultál. Ha visszafordulsz, elveszíted mindazt, ami még előttünk áll. És különben is kihez térsz vissza? Ott nincs senki, aki visszavárna.
– Hogy egész életembe menjek? – makacskodott tovább az első. Nem, inkább visszafordulok, és nyugalomban élek. Itt éhség gyötör, ott meg bőség. Megérem az öregkort, és meghalok, ahogy mások is, éjjel álmomban, anélkül, hogy valamit éreznék.
– Akkor, egyedül folytatom az utam – szólt a másik. Talán nem megyek rajta végig, de mindent elkövetek, hogy minél nagyobb távot tegyek meg, és a fényt minél távolabbra vigyem. Az úton járás adja meg az élet értelmét. Az út végén biztosan vár valaki, és hiszem szüksége van rám. Ha semmi egyebet nem tudok adni neki, legalább egész életemen át feléje tartok.” Ámen!

Imádság: Atyám, ha lépteim a szenvedések köves talaján is haladnak, engedd, hogy bátor szívvel haladjak a feléd vezető úton. Köszönön református egyházamat, melyben vigyázol rám és tanításai által utat mutatsz előttem. Imádkozok a szenvedőkért, betegekért, és különösen azokért, akiknek a gyász nehéz terhe nyomja szívét ezekben a napokban. A te gyógyító szereteted adjon vigasztalást! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *