GYÁSZRÓL, VESZTESÉGEKRŐL, ÉRZÉSRŐL, ÜNNEPRŐL…

2018. december 11-én, kedden 10 és 11.30 óra között a Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében, illetve a december 13-án, csütörtökön 10 és 11.30 óra között a Nagykárolyi Kulturális Központban Bartha Mária Zsuzsánna unitárius lelkész, gyászfeldolgozási specialista tart előadást. Illetve egész pontosan szól a témáról.

„A gyász súlya” – Celeste Roberge művészete csodálatosan közvetíti a gyász fizikai érzetét.

„Szedd már össze magad… jön a karácsony!” A tapasztalat azt mutatja, hogy a minden feldolgozatlan veszteséggel vagy akut gyásszal élő szeretné magát jobban érezni. A szándék, hogy „továbblépjünk” és „összeszedjük magunkat” mindannyiunkban benne van, de nincsenek eszközeink arra, hogy hogyan?

De mégis hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket? „… mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…”

(J. W. James-R. Friedman)

Maga a gyász szó szorosan összekapcsolódik tudatunkban a halál fogalmával, de rengeteg más olyan változás, esemény is történhet az életünkben, amiket eredetileg eszünkbe sem jutna összekapcsolni a gyásszal, pedig egyértelműen gyászreakciókat okoznak bennünk. Például: válás, szakítás, baráti kapcsolat vége, költözés, egészségi állapotunk nagy változása, gazdasági helyzetünk nagy változása (akár pozitív, akár negatív irányban), háziállat halála, bizalomvesztés, munkahely elveszítése/váltása, stb., stb.

A gyásznak nincs meghatározott ideje és meghatározott fázisai, mivel minden ember más, minden kapcsolat más, a számunkra fontos érzelmi veszteségekre is különbözőképpen reagálunk. Minden gyász egyedi, azonban vannak általános gyászreakciók, bár nem mindig és mindenkire jellemzőek (pl. csökkent koncentrációs képesség, alvászavarok, étkezési zavarok, érzelmi hullámvasút, fizikai kimerültség).

A gyász nem betegség és nem gyengeség, mégis nehéz vele egyedül megbirkózni.

Beszélni róla nehéz. Először mert nincsenek is szavak. Aztán mert ordítanál a fájdalomtól. Majd folyamatosan erről beszélnél, mintha remélnéd, hogy a szóval elhagy a szenvedés is. Majd magányosnak érzed magad, mert nincs már, aki meghallgasson és mintha senki sem értene meg. Persze „összeszeded magad és továbblépsz”, pedig belül még mindig ez feszít. Évek múltán is!

Ismerős!?

A Gyászfeldolgozás elfogadás és megbékélés, visszatérés a jelenbe!

Szeretettel várnak mindenkit, aki élt már át veszteséget vagy a környezetében ismer veszteséget szenvedőket!

Forrás: anziksz.com

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *