Nagyapa tányérja

„Szenvedjétek el egymást szeretetben.” (Ef 4,2)

Advent negyedik vasárnapja van. Holnap már szenteste. Itt az ünnep. Sok mindent előkészítettünk, mert várjuk a karácsonyt. Az ünnepet viszont könnyen rosszul élhetjük meg, ha ilyenkor a külsőségekre összpontosítunk, és nem a igazi lényegére tekintünk: Jézus érkezésére. Arra, hogy emberré lett Isten, felvette a sorsunk, s mindenben hasonló lett hozzánk. Most egy olyan elgondolkodtató történetet osztok meg a kedves olvasóval, ami segít nekünk abban, hogy az ünnep alatt a szeretet tiszta fénye gyúljon lángra bennünk, és félretegyünk nagyon sok felesleges külsőséget. Szól ez a történet mindenkihez, de elsősorban a szülőkhöz, akik nemcsak a szavaikkal, hanem a cselekedeteikkel mutatják meg, hogy mi is nekik a karácsony.
„Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és egy gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.
A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett.
Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja.
Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén.
Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le.”
A gyerek ránézett, és azt felelte.
– Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek! (Ismeretlen szerző) Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy ezen az adventen is tisztábbá tetted szívemet. Segíts, hogy az ünnep alatt Jézus legyen számomra a fontos, ne a teríték. Tedd áldottá mindenki ünnepét, hogy családjaink közösségében szeretetre, odafigyelésre és békére leljünk! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *