Adj innom!

„Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!” (Jn 4,7)

Jézus Samárián haladt keresztül. Megállt a Jákob forrásánál, ahol egy asszonytól vizet kért.  A zsidók és a samáriak nem barátkoztak egymással. Kr.e. 722-ben, miután az asszírok elfoglalták Izráelt, lakosainak jelentős részét fogságba hurcolták, majd az asszír királyok a birodalom keleti feléből telepítettek lakosokat az izráeli királyságba. Utóbb a betelepített lakosokat az ott maradt zsidókkal együtt samaritánusoknak nevezték. Amikor a babiloni fogságból visszaköltözött zsidók hozzákezdtek a jeruzsálemi templom felépítéséhez, a samaritánusok felajánlották segítségüket, cserébe a templom közös használatát kérték, de a zsidók elutasították a segítséget, hogy ők már vallásilag és etnikailag nem tiszták. A samaritánusok saját templomot építettek a Garizim hegyén, de a zsidókkal szemben megmaradt az ellenséges érzés.

A samáriai asszony nem akart vizet adni, inkább magyarázkodott. Jézus azt mondta neki: „ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.” (Jn 4,10). Mi vajon adjuk-e azt, amit Jézus kér tölünk, vagy mi is kitérő válaszokkal felelünk?  Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te megadod nekünk azt, amire igazán szükségünk van. Segíts, hogy mellémagyarázás nélkül mi is megadjuk neked azt, amit kérsz tőlünk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *