KRASZNA DICSÉRETÉT ZENGI AJKAM REFORMÁTUS CSODÁK – EZREN ISTEN HÁZÁBAN! (I.)

Isten kegyelméből három lenyűgözően szép és tartalmas napot tölthettünk szolgálatokkal a szilágysági Kraszna városka református közösségében. A Nagykárolytól Zilah felé vezető út mentén, a Kraszna folyó partján található nagyközségben közel 3300 fős magyar református közösség éli elevenen és megtartóan századok óta drága református hitét. Szegedi Lajos prédikátort tartják Kraszna reformátorának, aki 1556-tól terjesztette el napnyugati Kálvin hitújító, egyházreformáló tanításait ezen a tájon. A mostanra veretesen impozáns Isten házát a nagy templomhajó kétoldali kitoldásával alakították ki. A 20 méter magas karcsú tető fölötti tornyon négy fiatorony látható. A torony tetejére 1909. július 10-én, Kálvin János születésének 400. évfordulóján került fel a toronygömb.
 
Gyönyörűséges kazettás mennyezet vigyázza és szépíti a hívek lelki hódolását, istentiszteletét, s idézi fel látható módon a hajdanvolt elődök magasra tekintő szent hitét, s igényességét. A mennyezet kazetták között látható Kraszna város címere is. A torony őrei, a lelkek szólítói, a harangok ma időt és lelki alkalmakat egyaránt kizengő, mulandóságra és múlhatatlanságra figyelmeztető, Istenhez fordulásra sürgető ütéseikkel mérik, tagolják s jelzik a város népének a szükségesre történő odafigyelés fontosságát. Az ütött az órád előtt az eljött az ideje, hogy lelkedre is gondolj, ember létfontosságú, üdvösségértékű kondítások ezek. Itt, ezen a tájon nem botránkoztatnak senkit, miként az anyaországban némely város lakóit, ahol a hitetlen, alvó lelkeket egyenesen “idegesíti” a harangszó! Krasznán nem így! Még a pihenés és a nyugalom óráit is harangszó jelzi. 2007-ben kezdődött el a templom teljes felújítása, az ábrás-kazettás mennyezet restaurálása, a fehérre festett padok felújítása, padlófűtés bevezetése, parkosítás, tetőcsere. A táj egyedien megkapó, építészetileg, esztétikailag erőt sugárzó, református erődítménytemploma nem a múlt hivalkodó műemléki maradványa a jelenben, siralmas mementóként, fogyatkozó lelkek szakadt, üres gólyafészkeként. Nem, nem! Ez a kívül-belül ékes templom egy élő és boldogan szolgáló, a megváltott lelkek mennyei energiájával ma is újat alkotó, óvodát építő, református kultúrát és élő kegyességet sugárzó, édes anyanyelvet, éneklést, néphagyományokat éltető közösség építészeti felkiáltó jele. Annak a gyülekezetnek a nyitott ajtajú háza, otthona, s a menny kapuja, ahol 1000-1200 nem lankadó buzgóságú református jár alkalomról-alkalomra templomba, ahol a legújabb hangosítási és vizuális technikával folyik az élő és gazdag tartalmú lelki hódolások közvetítése online vonalon, valamit a hívek számára minden irányból – karzatokról, oldalhajókból – nagyméretű kivetítőkön láthatóvá tétele. A sok fiatal, ifjú, a presbitérium és a gyülekezet énekkara, a gitáros csapat szolgálatai gyermeknek és felnőttnek vasárnapról-vasárnapra, alkalomról-alkalomra megtölti a lelkét a mennyei illatokkal, az Ige tiszta forrásvizével, mennyei kenyérrel, Isten Szentlelkének tanácsolásával.
 
 
 
Ez az a hely, ahol pillanatokra megáll az idő, s valami időfölötti csodában időzik el örökkévaló távlatokra előre tekintve ezer és ezer lélek…
 
Boldog szívvel voltunk mi is három napon át vendégei ennek a hegyen épített városnak, fellegvárnak, Isten városának. A több, mint 40 tagú presbitérium tagjainak 2019. február 2-án délelőtt dr. Békefy Lajos budapesti lelkipásztor, a Presbiter c. lap felelős szerkesztője tarthatott 30 vetített képpel illusztrált előadást a presbiteri szolgálat ó-, és újszövetségi összefüggéseiről, a presbiterség maradandó és változó elemeiről. Breda István főgondok úr jóvoltából a város egyik hoteljének előadójában került sor a mindvégig nagy figyelemmel és aktív érdeklődéssel kísért tanításra, melynek részleteire később még visszatérünk.
 
Este 19 órakor, az ökumenikus imahét heti sorozatának 7. napján ugyancsak ő tartott igehirdetői szolgálatot, az 1Sámuel 1. fejezében található Anna-történet egyik részéről, majd ezt követően 18 képben jelenítette meg a közel 1000 jelenlévő előtt az imádság különféle formáit, gyakorlásának, tartalmának részleteit. Énekkari szolgálat és gyülekezeti műsor egészítette ki a hallottakat, és hangos imádságok is jelezték a megszólító Igére adott azonnali személyes imaválaszokat. Senki nem sietett, nem volt fészkelődés a padsorokban, Istennek időt, figyelmet szenteltek a jelenlévők. Csodálatos volt! Vasárnap délelőtt Lukács evangéliuma 19,41-44 alapján szólt a vendégigehirdető Urunk egyik megrendítő életpillanatáról, amikor megsiratta a szent várost. Dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő szülőföldje, Délvidék reformátusságáról mondott el néhány sajátosságot, felidézte a balkáni háború néhány szívszorító, de Isten kegyelmével mégis reménységgel és összetartással túlélt pillanatát, valamint szólt a női világimanap jelentőségéről.
 
Égre emelte szívünket ennek a közösségnek alkotó, Krisztussal hitvalló élete. Valóban csodálatos pillanatoknak lehettünk tanúi és részesei, ezer lélek éneklésének reptető erejében, az Igére szomjas szívek érezhető istenvágyában. Átéreztük ama vidéknek nagy költője, Ady Endre fenséges hálaadásának, a Köszönöm, köszönöm, köszönöm c. versnek a mély és azon földön, az ottani történelem humuszában fogant sorának teljesebb értelmét: “Számban nevednek jó íze van…Istenem, Istenem, Istenem…”. De lelki szemeink előtt a hívő sereglés láttán, a várost meghatározó református puritán lelkiség, szorgalom, az Istentől kapott lelki és anyagi javak megbecsülésének érezhető tisztessége, az emberi szó tisztaságának, ártatlanságának a közerkölcse is tapinthatóvá vált. Az a hazánkban már alig tettenérhető bátor gyakorlat, hogy még ma is autót, portaajtót nyugodtan nyitva hagynak arrafelé, nem rendőri, hanem lelkületi közbiztonságnak a százados fegyelmezése alapján. Ezek jellemző ápolása mind-mind közel hozta lelki szemeinkhez a patmoszi látnok, János evangélista látomásának most még sejtett, de egykoron majd látható, felderülő, nyilvánvalóvá váló igazát: És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből (Jel 21,10). Aki ebben a civitas Dei-ben, Isten szilágysági városkájában, Krasznán beszippantja lelkébe a református közösség történelmileg hitelesített mai istenhódolásának a valóságát és valódiságát, s megérzi ennek jó illatát, az közelebbről fogja megérezni azt a lelki szépséget is, amit János vak szemeivel, de látó szívével meglátott. És akkor nem lesz számára kétséges többé soha, hogy nem a civitas Diabolié, nem a szétdobáló, összezavaró, bizalmatlanságot, megosztást támasztó Anti-Krisztusé lesz a végső szó a történelemben, hanem Istené és az Ő alászálló városáé. Ennek egyik sejtető elővárosa Kraszna, melyben már most a harangok ezért az alászállásért imádkoznak!
 
Légy áldott, kedves és hűséges református eklézsia, és elhívott, szolgáló, szorgos-dolgos szent szilágysági népe, a föld és az ég népe, ahogyan mondottátok és nekünk is megtanítottátok: a város víz fölötti és vízfolyás alatti, Kraszna-parti népe! (Folytatjuk)
 
Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *