Szövetség

„Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.” (5Móz 5,2)

Sokan arról álmodoznak, hogy egyszer bekerülnek a nagyok közé. Gyerekek vannak, akik teljesen kifordulnak önmagukból, hogy egy-egy vagánykodó csapathoz tartozzanak. Felnőttek vannak, akik igyekeznek érdekeiknek megfelelően szövetségeket kötni, igazi önmagukat feladva. Ám kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt jobb, ha nem másoknak akarnak megfelelni. Erről szól egy bölcs tanmese is:

„Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal. Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa. Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy! Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
-Tölgyfa vagyok – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.” (Ismeretlen szerző)

A Sínai hegyen Isten szövetséget kötött a zsidó néppel. Ennek a szövetségnek a pillérei a Tíz parancsolatban vannak lefektetve. Nem a környezetünk elvárásának, hanem ezeknek és saját magunknak kell megfelelnünk ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen. Ámen!

Imádság: Mennyei Atyám, hálás vagyok, hogy Krisztust követő gyermekeddé választottál. Köszönöm, hogy a téged követők közösségében érzem igazán jól magam. Kérlek, segíts, hogy törvényeidhez mindenkor hű maradhassak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *