Pünkösdi csoda

„Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,8)

Pünkösd a csodák ünnepe.  Az első csoda volt, amikor a Jeruzsálemben együttlevő tanítványokra kettős tűzes nyelvek szálltak. Ezzel a Szentlélek ajándékát kapták, bátrak lettek. A második csoda volt, amikor a különböző nyelvet beszélő emberek mind a saját nyelvükön hallották a tanítványokat beszélni. Óriási csoda volt ez. Az idegen nemzetiségűek megértették egymást.

Milyen szép az amikor egyetértés van népek és népek között, testvér és testvér között. Ha a héten történt úzvölgyi eseményeket nézzük, akkor egyáltalán nem beszélhetünk nemzetek közötti tiszteletről, békés együttélésről vagy mások kegyeleti helyének a megbecsüléséről. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy sokszor az azonos nyelvet beszélők, az azonos vallást követők, sőt még sokszor az ugyanazon családhoz tartozók között is széthúzás van. Nem értik meg egymást. Nincsen közös akaratuk. Hogy ez ne így legyen, egy közös nyelvet kell elsajátítani. Ez a nyelv pedig nem más, mint a szeretet nyelve. Ahol szeretet van, ott szavak nélkül is minden érthető. Ott összetartás, tisztelet és előrehaladás van. Ezt a szeretetet más néven nevezhetjük annak a tűznek is, amiről az alábbi történetben olvashatunk:

„Jézus idejében egy férfi megközelítette Őt és így szólt:
– Mester, másokkal együtt én is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit. Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek. Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. Különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik… Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök? Ha megengeded, azt is megmondom, hogy szívesen vagyok keresztyén, de semmilyen közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
– Ide figyelj! – mondta neki. Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült. A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt. A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől. Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte: aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátom. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda, és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.” (Ismeretlen szerző)

Történjen csoda ezen a pünkösdön is! Égjen bennünk a Szentlélek összetarásra és egymás segítésére hívó tüze. Vigyük magunkkal a hétköznapokba a 243-as számú énekünk sorait:

„Jövel mihozzánk is, részeltess ajándékidban,
Lakozzál mibennünk, mint élő templomaidban!
Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között
egyességet, Békességet és idvességet.”
Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok a pünkösdi csodákért. Szentlelked által taníts minden nap a szeretet nyelvén kommunikálni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *