Istenfélelem

„Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga”. (Préd 12,15)

Mi az én dolgom? Ha csak a mai fiatal nemzedéket nézem, azt hihetném, hogy a telefon vagy tablet nyomkodása. Ha a parkon sétálok át, a padon ülők nem egymással kommunikálnak, hanem a telefonjukat bámulják. De ez a látvány fogad akár egy korház várótermében, akár egy lakodalomban, akár máshol.

Arra, hogy valóban mi az, amit tennem kell, sokféle felelet hangozhat el. Ezek a maguk módján mind igazak is. Helyt kell állnom a családban, szeretetet és biztonságot nyújtó szülő kell legyek. Ez az én dolgom. Helyt kell állnom tanulóként az iskolában, felnőttként a munkahelyemen. Pontos és alapos munkát kell végeznem. Ez az én dolgom. De vajon milyennek kell lennem Isten felé? Erre kapunk választ a Prédikátor könyvéből. A könyv végső tanulsága, hogy az embernek az élet értelmét Istenben kell keresnie. Arra tanít, hogy olyan istenfélő keresztyénnek kell lennünk, akik örömmel tartjuk be a parancsolatokat.

Ahol istenfélelem van, ott tisztelet van Isten iránt és szeretet van a családban. Református énekeskönyvünk 25. zsoltárának 6. verse gyönyörűen fogalmaz számunkra az istenfélelemről: „Aki az Úr Istent féli és tiszteli szívében, azt ő nagy híven vezérli igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak minden jó bőven adatik, és ő maradékinak gazdag örökség adatik”. Isten segítsen meg minket, hogy ez így is legyen mindannyiunk életében, és legalább olyan lelkesedéssel keressük az Urat, mint amilyennel sokan az elektronikai eszközüket nyomkodják. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, téged dicsőit és magasztal szívem. Oly jó téged szolgálni és szent nevedről bizonyságot tenni. Gazdagon áldd meg minden téged félő gyermekedet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *