Káin és Ábel

„Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?” (Jak 4,5)

Egy régi bibliai történet jut eszembe. Ezt már nagyon sokan kisgyermek koruktól ismerik: Káin és Ábel története. Ádám és Éva gyermekei voltak. Mind a ketten szerették az Urat. Káin földművelő volt. Ő növényeket áldozott az Úrnak az oltáron. Ábel juhpásztor volt, ő bárányt áldozott. Isten az Ábel áldozatát jobban kedvelte, ezért Káin irigy lett, haragra gerjedt és megölte a testvérét. Milyen szomorúan végződik ez a történet. És milyen szomorúan végződik ma is nagyon sok hétköznapi embernek a története.

A kívánság irigységet és gyilkosságot szül. Ezt teszi, ha elkívánom azt, ami a másiké: a népszerűségét, a tudását, a szépségét, a sikereit, az egészségét, a vagyonát vagy bármi mást. Sok olyan esetről hallottam, amikor egy diákot azért közösítettek ki, mert ő volt a legjobb tanuló, a legügyesebb. Sok olyan esetről hallok, amikor irigykedni és gyűlölködni kezdenek egy-egy munkahelyen, mert a munkatársuk túl jól teljesít. De visszatérve a kezdő gondolatokra, igen, sok olyan eset van, amikor épp a testvérek között lobban lángra az irigység és a gyűlölet. Pont azok bántják a leginkább egymást, akik a legjobban kellene szeressék és támogassák a másikat. Ne hogy azt higyjük, hogy az „Írás hiába mondja: irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”. Ez nemcsak a távoli múltban volt így.

Káin meggyilkolta Ábelt, de ettől nem lett ő az Úr kedvence. Sőt, megbüntette őt. A föld nem adott neki termést, bujdosó és vándorló lett. Ebből mindannyian levonhatjuk magunknak a következtetést arról, hogy hova jut az irigy ember. Ámen!

Imádság: Atyám, áldott légy minden szerettemért. Add, hogy együtt tudjak örülni az örömeikkel és sírni a bánatukkal.

Köszönjük neked az új bor ünnepét. Köszönjük, hogy volt mit szüretelni. Ajándékozz a jó termés mellé mindig bőséges, igazi testvéri szeretetet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sebestyén

Hozzaszolas

E-mail cime nem lesz publikus. Mezo kitoltese kotelezo *