Gyászról, veszteségekről

Gyászolunk. Sokan a maguk módján vigasztalni akarnak, de olyasmit mondanak, amit jobb lett volna, ha nem is mondanak. Vigasztalás helyett inkább dühít az, amit hallunk tőlük. „Jobb lett volna, ha hallgatott volna az illető” – gondoljuk magukban. Ismerős? A Nagykároly-belvárosi egyházközség imatermében kedd délelőtt tartott előadásában Bartha Mária Zsuzsánna unitárius lelkész, gyászfeldolgozási specialista a gyászfeldolgozásról szóló előadásában olyan útmutatókat adott, amik sokak számára hasznosak lehetnek: gyászolóknak és a gyászolókat segítőknek egyaránt.

A lelkésznő beszélt a gyászról, melynek folyamata nemcsak valakinek az elvesztése, hanem valaminek (költözés, válás, munkahelyváltás, egészségvesztés, bizalomvesztés stb.) az elvesztése során is megérinthet minket. Ismertette a napjainkra jellemző általános jelenséget.  Azt, hogy nem adunk időt magunknak sem és másoknak sem a gyászra, hanem pillanatok alatt tovább akarunk azon lépni, mintha nem volna jogunk a gyászhoz. Bemutatta az általános gyászreakciókat, a gyászról kialakult tévhiteket, a jellemző környezeti reakciókat, a feldolgozatlan veszteségeket és igyekezett segítséget nyújtani a gyász feldolgozásához. Kiemelte annak fontosságát, hogy a hasznos tanácsok adása helyett jobb, ha inkább végig hallgatjuk a gyászólót. Ha hagyjuk, hogy ő mesélje el mit is érez. Ha ő mondja el, hogy mi történt és mit jelent ez számára. Tukacs József református lelkipásztor is ennek fontosságát erősítette meg, aki elmondta azt is, hogy a gyászolás mikéntjére nem lehet általános sablont adni. Van, aki ilyenkor megsiratja elveszített szeretteit, s van aki nem. Mindenképp színészkedés nélkül merjünk úgy tenni, ahogy azt belülről érezzük.
A gyászfeldolgozási specialista holnap, csütörtök délelőtt 10 és 11.30 óra között a Nagykárolyi Kulturális Központban újra várja azokat, akik gyászolnak vagy segíteni szeretnének a mellettük élő gyászolóknak.

KAPLONYBAN VOLT KÁROLI GÁSPÁR

Károli Gáspár alakját idézte meg Kaplonyban Varga Sándor színművész a vasárnapi este megtartott előadásában. A szerény, az életét a nagy ügyre feltevő, a sorscsapások közepette is hívő, prédikátornak megmaradni tudó Károli Gáspárt tárta a nézők elé az istenházában otthonra lelt alkalmon.

Az Én, Károli Gáspár címet viselő monodrámát, mely a debreceni Tóth-Máthé Miklós kortárs drámaíró tollából származik, néhai Bessenyei István, a Harag György Társulat örökös tagja rendezte. A bibliafordító-prédikátor emléke előtt tisztelgő előadást a Harag György Társulat a reformáció 500 és a magyar reformáció 450 éves évfordulója alkalmából vitte színre.

A cikk folytatása a www.anziksz.com oldalon olvasható.

A Harangszó decemberi számából

Szenteste délutánján hangos gyermekzsivaly tölti meg a központi parkot. Olyan tizenöten lehetnek. Egész év során most látom őket először itt. Csak pár héttel vagyunk Black Fiday üzleti sikerrohamai után. A hírek arról szólnak, hogy hihetetlenül nagy bevételt hozott az üzleteknek. Az autóm egy rendszám, a házam egy házszám, a telkem egy kataszteri szám. És én, én mi vagy ki vagyok? Egy személyi szám, egy adat a nagy adathalmazban – olvasható a Harangszó legfrissebb számában, mely megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

Ökumenikus áhítatot tartottak a diákoknak

Ökumenikus karácsonyváró adventi áhítatot tartottak ma a nagykárolyi Simion Bărnuțiu Iskolaközpontban – tudtuk meg Tolnay István esperestől.

Simon Attila római lelkinevelő plébános és Tolnay István tiszteletes Likker Erika refomátus vallástanár és Vinkler Valter római katolikus vallástanár, valamint Gindele Imre igazgató meghívására tartottak adventi áhítatot a diákoknak.  A különleges eseményen 60 diák és tanár vett részt, ami vetítéssel egybekötött interaktív alkalom volt. A lelkipásztorok ezúton is boldog karácsonyt kívánnak az egykori református iskola helyén álló szakiskola-központ tanárainak és diákjainak családtagjaikkal együtt!

Templommennyezet lambériázása Kaplonyban

Az elmúlt időszakban Isten kegyelméből a kaplonyi református gyülekezet egy újabb tervet tudott megvalósítani. Nevezetesen a templombelső mennyezetét kazettás lambériával fedte be. A munkálatot pályázati pénzből, valamint a gyülekezeti tagok adománybeli és kétkezi hozzájárulása által végeztük el. Köszönet érte!

Erdős Csaba

Imanapra gyűltek össze

Idén is megszervezték egyházmegyénkben a Kárpát-medencei női imanapot, melynek ezúttal Szilágyszér adott otthont.

Az eseményre december 9-én délután 3 órakor került sor a szilágyszéri református templomban. Igét hirdetett Bencze-Kádár Orsolya lelkésznő (Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség), előadást tartott Dr. Lukács Olga dékán asszony (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár). Imádságokat olvastak fel az egyházmegye nőszövetségeinek asszonyai.

A Kárpát-medencei imanapot tizenharmadik alkalommal szervezték meg december első felében. A liturgiát és a felhasználható anyagokat idén az Erdélyi Református Nőszövetség állította össze.

Köszönet a fotókért Balla Erikának, Máthé Tündének, Tolnay Istvánnak és Zsákai Norbertnek!

Egyházkerületi Közgyűlés Székelyhídon, szatmári díjazottakkal

Székelyhíd református temploma adott otthont a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésének. A közgyűlés szatmáriak munkáját is értékelte az ilyenkor kiosztandó Pro Ecclesia illetve M. Nagy Ottó díjjal, ugyanakkor két lelkipásztort is felszenteltek, elkülönítettek a szolgálatra.

Pénteken délelőtt 10 órakor Rákosi Jenő az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, házigazda lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. Az istentiszteleten, ahol a székelyhídi diákok is részt vehettek, Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét. Jeremiás Próféta Könyve 12. fejezetéből szólt a biztatás. Ebben Jeremiás közvetíti Istennek a nép kérdését, miszerint miért megy jobban a bűnösöknek, mint a benne hívőknek? Érdekes módon Isten ezt nem válaszolja meg, hanem egész egyszerűen elmondja, hogy fel kell készülni, mert nehezedő feladatok várnak rájuk. A biztonságot a nép úgy képzelte el, hogy olyan vidéken él, ahol nincsenek gondok, pedig fel kell készülni a Jordán árterületén levő bozótokra, sőt oroszlánokra és vadállatokra. A püspök ezt a gondolatot aktualizálta, időszerűsítetté is: ma sem kölyökoroszlánokkal, hanem vadálatokkal kell harcolni, ezeket kell nekünk legyőzni,  s közben megtapasztaljuk, hogy Isten hűséges, s az Ő hűsége válasz minden kétségeskedő kérdésünkre.

Az igehirdetést követően Forró László egyházkerületi főjegyző két lelkipásztor szólított az úrasztala elé: Molnár Viktor Lajos hagymásláposi helyettes- és Ádám Zsolt szilágyperecseni beosztott lelkipásztort Csűry István áldástolmácsolása és Bara Lajos egyházkerületi főgondnok biztatása indította el a szolgálat rögös útján.

Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi missziói előadó tanácsos ismertette a Pro Ecclesia és Pro Partium díjak elnyerőit. Kis gyülekezet kategóriában a Nagybányai Református Egyházmegyébe kebelezett Apahegy, közepes gyülekezet kategóriában a bihari Élesd és az aradi Kispereg, valamint nagy gyülekezet kategóriában Szatmár-Láncos gyülekezetének szolgálatai biztatták.

A vallástanárok munkáját elismerő díjat Szűcs Éva tanügyi előadó tanácsos idén a Szatmár megyei, a nagykárolyi egyházmegyéből, Börvelyből származó Likker Erikának nyújtotta át, aki vallja: “A megfelelő ismeretek átadása mellett elengedhetetlennek tartom a kölcsönös bizalom kialakítását és a hitelességet. A jó pedagógus egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt.”

A cikk folytatása a www.refszatmar.eu oldalon olvasható.

Melyiket a kilenc közül?

„Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala: Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.” (1Kir 3,26-27)

Az elmúlt hét sokak számára az ajándékozásról szólt. A gyermekek izgatottan várták, hogy mit hoz majd számukra a Mikulás. Ajándékot kapni mindig öröm, de az amikor nem valaminek, hanem egymásnak tudunk örülni az a legnagyobb ajándék.

Ma meggyújtjuk a második képzeletbeli adventi gyertyánkat, ami újra egy történet lesz. Ez megmutatja nekünk, hogy a legnagyobb szegénységben is lehet boldog valaki, és a legnagyobb gazdagságban is telhetnek unalmasan valakinek a mindennapjai. Olvassuk el Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című történetét, s miközben  az „tükröt” tart elénk, vonjuk le a számunkra szóló következtetéseket:

„Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is.

Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk.

– Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszer azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum.

János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon.

– Hej, sok van azzal mondva.

Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet főzni; emezt öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély hivatal: próbálja csak meg valaki.

Mikor cipőt kellett szabni, egyszerre kilenc cipő! Mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! Mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva apróbb, nagyobb, szöszke, barna, emberforma fejekkel!

– Ó, én Uram és Istenem, de megáldottál engemet; – sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, hol másikat, aki álmában rosszul viselte magát. Kilenc biz ez, egész kerek kilences szám. No, de hála érte az Úristennek, még nincsen ok a panaszra; mind a kilenc egészséges, jó erkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg. Inkább kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte; az Úristen őrizzen meg tőle minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha egyet elvesznek belőle.

Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy ők mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknak sem az eső, sem a hó, sem a száraz kenyér.

Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból, mindenféle kész munkákat vitt haza, kevés pénzecskét szedett be; ami ismét a mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtában minden utcaszegleten látott aranyos, ezüstös báránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akik magukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egy-egy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle? Micsoda? Mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen, hogy a többi azután irigykedjék rá? Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól.

– No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok, – szólt, haza érkezve kilencfejű családja körébe.

– Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien. A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették a házat.

– Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak! Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe, nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért.

– No! Mit mondtam?! Ha jól viselitek magatokat. Aztán szépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre, amelyik kisebb, hátrább. Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott.

– Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam. Azzal komoly áhítatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik: „Krisztus urunknak áldott születésén…” A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről a visszhangot tőlük. Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit? Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi? Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? Miért nincs a hírlapokban semmi érdekes? Miért nincs e nagy szobákban elég levegő? Miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom? Amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének. Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem amikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására. Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről.

– Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr.

– Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát?

– Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.

– Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.

– Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti.

János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! Egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?

– Hogyne adná? Persze, hogy odaadja, hiszen az nagy szerencse.

– No, válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk. – János mester hozzáfogott a választáshoz:

– Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában, ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr?

Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.

– No, porontyok! válasszatok magatok; melyitek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? Szóljatok no! Álljon elő, aki akar.

A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint mind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, ki bőrkötényét fogta meg apjának, úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől.

Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt.

– Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlem akármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az Úristen nekem adta őket.

A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.

János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.

A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.

Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni.

A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja.

Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette.

– Nem szabad énekelni.

Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgón szabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszer azon vette észre magát, hogy maga is elkezd dudolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”.

Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz.

– Nagyságos jó uram! Instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.

Azzal letette az asztalra a bankót, s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra: „Krisztus urunknak áldott születésén.” S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban.” Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy a legdrágább ajándék, amivel megajándékozol minket, azok a gyermekeink. Ők egyen egyenként mind különlegesek és értékesek számunkra. Add, hogy örülni tudjunk minden egymással töltött percnek. Add, hogy mindenki vállalja, megbecsülje és szeretettel felnevelje gyermekeit! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Nyugdíjasok és idősek napját tartottak Szilágypérben

Második alkalommal szervezték meg a szilágypéri gyülekezeti házban a nyugdíjasok és idősek napját. Meghívott vendégek voltak a tasnádi Caritas munkatársai.

Az eseményen résztvevők Szabó Sándor lelkipásztor igemagyarázatát hallgathatták meg. A Caritas munkatársai egészségállapoti felmérést végeztek azok számára, akik azt igényelték. Ugyanakkor a jelenlévők érdekes előadást hallgathattak meg az időskori depresszióról. Színessé tette a programot a fotóvetítés, melynek során régi képeket néztek meg. Az esemény az egyházközség nőszövetségének jóvoltából szeretetvendégséggel ért véget.

Fotó: Póti Tibor

Az iraki keresztyének megsegítésére gyűjtöttek

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának felhívására az elmúlt időszakban a nagykárolyi egyházmegye gyülekezeteiben is gyűjtést szerveztek az iraki menekült keresztyének megsegítésére. Ők azok a hittestvéreink, akik az Iszlám Állam terrorja ellenére sem tagadták meg hitüket. Jelenleg Líbiában, menekülttáborokban élnek. Hazatérni nem tudnak, mert az otthonaikat lerombolták, és az életveszély sem szűnt meg. Európába nem akarnak jönni, hisz – véleményük szerint – hitükért előbb-utóbb ugyanolyan üldözés fogja érni őket kontinensünkön. A menekülttáborokban leadott menekültkérelmek szerint kizárólag Észak- és Dél-Amerikát, valamint Ausztráliát és Új-Zélandot választották. Néhányan mégis megpróbálnak új életet kezdeni szülőföldjükön. Megsegítésükre fogtak össze az itteni gyülekezetek is, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák őket. Köszönet illetti az alábbi gyülekezeteket:

Ssz. Egyházközség Összeg (RON)
1. Ákos 500
2. Bogdánd 500
3. Dobra 200
4. Domahida 200
5. Érdengeleg 150
6. Érendréd 600
7. Érkőrös 100
8. Érszentkirály 300
9. Gencs 500
10. Hadad 250
11. Hadadnádasd 250
12. Iriny 270
13. Kaplony 252
14. Királydaróc 200
15. Kismajtény 200
16. Krasznamihályfalva 400
17. Lele 250
18. Magyargéres 500
19. Nagykároly-Belváros 1015
20. Nagykároly-Kertváros 700
21. Pelekeszi 150
22. Szaniszló 200
23. Szilágypér 150
24. Tasnád 450
25. Tasnádszántó 150
Összesen 8437

 

 

További terveik vannak

Egyházmegyei közgyűlést tartottak Nagykárolyban december 5-én, melyen szóba került az új esperesi hivatal, társegyházközségek létrehozása, az egyházmegye jövő évi költségvetés tervezete és egy adománygyűjtési akció szervezése két egyházközség részére.

A közgyűlésen Kátai Tibor börvelyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét az Ézs 59,20-21 igeszakasz alapján. A lelkipásztor igehirdetésében felhívta a figyelmet arra, hogy adventben a Megváltó érkezését várjuk, aki nemcsak az első karácsonykor érkezett el, hanem naponta megérkezik hozzánk is, amikor nevét segítségül hívjuk. Az emberiség számtalanszor gondolta úgy, hogy saját magát meg tudja váltani, ám ennek ellenére Jézus az igazi megváltó. Őt várjuk ilyenkor a zsoltáros szavaival: „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.” (Zsoltárok 130,6)

Kovács Jenő egyházmegyei főgondnok beszédében kitért arra, hogy az advent igazi lényegéről elvonja a figyelmet a decemberre jellemző mikulási és karácsonyi ajándékozási láz. Ez válik fontosabbá a Jézus várás helyett. Beszámolt terveikről, melyek között szerepel egy rendezvénypark létrehozása, melyre az anyagi fedezetet a Magyar Kormánytól szeretnék megszerezni. Tolnay István esperes ezt azzal egészítette ki, hogy a rendezvénypark mellett helyet kapna az ifjúsági táborhely is, ugyanakkor a terveik között szerepel a nagykárolyi Kálvin-központ befejezése és az új esperesi hivatal átalakítása. Az új esperesi hivatalról elmondta, hogy az egyház vásárolt egy ingatlant nemrégiben a régi református templom mellett, aminek az átalakításához reménység szerint tavasszal fognak hozzá, s így valószínűleg már jövő évben átköltözhet a hivatal. A közgyűlésen Szabó Sándor számvevő mutatta be a jövő évi költségvetés tervezetét. Az egyházközséget érintő legnagyobb változás a jövő évre nézve, hogy a központi járulékot ezentúl havonta továbbítani kell. A javasolt fenntartói járulék összege pedig személyenként 120 lej. Társegyházközséggé válik a Gencs-Érkávás-Érmindszent körzet és az Iriny-Érdengeleg-Mezőterem körzet. Határozat született továbbá arról, hogy a karácsony másodnapi perselypénzt az egyházközségek a tasnádszántói és a pelekeszi egyházközségeknek ajánlják fel, ahol az egyházközségi ingatlanokat szeretnék ezekből a támogatásokból felújítani.

Felújították a templomtetőt

Alig telt el egy hónap azóta, hogy a szaniszlói református gyülekezetben teljesen újjáépítették a parókia tetőszerkezetét, még a téli hónapok beállta előtt hozzáfogtak a templom tetőjének felújításához.

Leszedték a régi bádogot, a léceket, csatornákat és lefolyókat. Megerősítették a faszerkezetet, lefóliázták és lécezték a tetőt, új csatornákat és lefolyókat szereltek fel és új lemezborítást kapott az egész épület.  Erre a munkálatra azért volt ilyen sürgősen szükség, mert az idő által megviselt 25-30 éves régi lemezborításon teljesen felpattogzott a több réteges bronzfesték, rozsdafoltok, lyukak jelentek meg, és a korábbi években több helyen beázott a templom mennyezete. Szóval, a teljes belső felújításon átesett templomot szerettük volna ezáltal megvédeni a további beázásoktól. E nagyméretű munkához szükséges anyagi fedezet kétharmadát a román állam kultuszminisztériumától megnyert pályázat útján, sikerült biztosítani. A fennmaradt egyharmad részt közadakozásból adta össze a gyülekezet. Hála és köszönet a támogatóknak, illetve a jólelkű és bőkezű adományozóknak.  A szakszerű munka kivitelezését, egy a lelkipásztor szülőfalujából, azaz Szilágyperecsenből való cég munkatársai végezték négy napon keresztül. A tíz tagból álló két csoport: testvér, sógor, egykori barátok és osztálytársak hideget és magasságot leküzdve mindent megtettek azért, hogy a templomtető új színben tündököljön a lelkes gyülekezet örömére. Hála legyen a fáradtságért! Isten áldja az életüket, kezüknek további munkáját!

Köszönetet mondunk Istennek a meghallgatott imádságokért és azért, hogy kellő időben és szinte csodával határos módon ebben az évben is kirendelte a szükséges anyagi fedezetet ahhoz, hogy a beruházás megvalósuljon.

„Uram szeretem a te házadban való lakozást és dicsőséged hajlékának helyét!” (Zsoltárok 26,8)

Balla Árpád

Parakletos Könyvesház: Karácsonyi akció

AKCIÓ

Karácsonyi akciónk keretében 20-50 % kedvezménnyel kínálunk társasjátékokat, gyerek és felnőtt könyveket is.

ÚJDONSÁG

Miklya Luzsányi Mónika:
Egyedül nem jó… – Áhitatoskönyv

Hogyan építhetjük a párkapcsolatunkat?
Az áhítatok életközelbe hozzák a bibliai példákat, és életbevágóvá teszik azokat a mai ember számára. Házasságra készülő párok, házastársak együtt és külön is olvashatják. A problémaérzékeny áhítatok kapcsolatuk megerősítését szolgálják, a nyitott kérdések tartalmas beszélgetéseket indíthatnak el. Gyülekezeti csoportos feldolgozásra is ajánljuk.

EGYEDI KARÁCSONYI AJÁNDÉKCSOMAGOK
Vállaljuk gyülekezeteknek, iskoláknak a karácsonyi ajándékcsomagok összeállítását és csomagolását igény szerint, a megadott pénzkeretből, a kért korosztályok számára. A megrendelésen belül kérésre a csomagokat egyesével összeállítjuk. Egyeztetés telefonon: 0036 30 3313284.

A karácsonyi csomagokhoz ajánljuk: karácsonyi celofán tasakok illetve papír dísztáskák.

ÚJ KARÁCSONYI JELENET A KATETÉKA HONLAPON

kateteka.hu oldalon továbbra is hetente frissülő hitoktatói anyagokkal várjuk a hitoktatókat. Az adventi időszakban számos ingyenesen letölthető tartalom segíti a hitoktatókat az ünnepei készülődésben. Például egy komplett új karácsonyi színdarab is elérhető: A katonaláda titka

ADVENTI KÖNYVVÁSÁRAINK

Az adventi időszakban számos rendezvényen lesz könyvasztalunk. Várunk mindenkit szeretettel (részletes program a honlapunkon)!

  • november 30-án Pécsett 3 helyszínen
  • december 5-én szerdán, Győrött, az Adventi Könyvvásáron
  • december 7-8-án Budapesten a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, a Keresztyén Karácsonyi Könyvvásáron az emeleten találnak meg minket

Aki valamelyik könyvvásárban szeretné átvenni a megrendelt könyveket, kérjük, hogy rendelését a vásár előtti munkanap délig juttassa el hozzánk!

ÜNNEPI NYITVA TARTÁS

Kiskunfélegyházi könyvesboltunkban ez évben december 21-ig van lehetőség a személyes vásárlásra.
Csomagküldési utolsó nap: december 20.
2019. január első két hetében leltározás miatt zárva tartunk.

VÁSÁRLÁS

Készülő kiadványainkat, könyvvásárainkat és egyéb programjainkat nyomon követheti honlapunkon (www.parakletos.hu).

Érdemes ellátogatni a web-boltunkba (konyves.hu), ahol saját kiadványaink 20%, egyéb kiadók kiadványai 10-15% kedvezménnyel kaphatók.

Aki jobban szeret személyesen válogatni, azokat szeretettel várjuk könyvvásárainkban, mozgóboltunkban, illetve kiskunfélegyházi könyvesboltunkban, a Pacsirta u. 10. szám alatt. Hétfőtől péntekig 8-16 óra között, minden hónap első szombatján délelőtt 9-12 óra között tartunk nyitva. 

2018. december 1-i és 15-i szombaton is nyitva tartunk, délelőtt 9-12 óráig!

KÍVÁNUNK NAGYON ÁLDOTT ADVENTI KÉSZÜLŐDÉST, BÉKÉS, NYUGODT, ÖRÖMTELI  ÉS ÁLDOTT KARÁCSONYT!

Damásdi Dénesné Judit
kiadóvezető

Turgyán Ilona: Advent

 

Eljött a várakozás ideje, napjai,

Mit megjövendöltek a régi idők prófétái,

Hogy fiú fog születni a földre,

Nem földi király lesz Ő,

Ő lesz a világ bűneit eltörlő.

—————————

Várjuk jöttödet, Te csodás gyermek.

Igaz áhítattal ejtjük ki a neved.

Mert miértünk születtél meg szűztől,

Hogy megmentsél minden embert

Az örök kárhozattól, bűntől.

—————————

Fényes csillag jelöli majd születésed helyét,

Nyájat őrző pásztorok térdelnek le melléd,

Bárcsak mi is ott lehettünk volna,

De kétezer év telt el születésed óta,

S mi szent házadban várjuk jöttöd

Minden évben újra.

A kis gyufaárus lány

„Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj…” (1Kir 17,12-13)

Megérkezett az advent. Még három vasárnap és itt a karácsony. Vasárnapról vasárnapra egy-egy gyertyát gyújtunk meg ilyenkor otthon az adventi koszorúinkon. És vasárnapról vasárnapra egy-egy képzeletbeli gyertyát gyújtunk meg együtt is, akik elolvassuk az igemagyarázatokat. Ezúttal ezek a gyertyák mindenki számára tanulságos történeteket jelentenek majd, melyek hétről-hétre felmelegítik a szívünket és világosságot mutatnak előttünk. S mire megérkezünk a karácsonyhoz, remélhetőleg már a szívünk megtisztult szobájába várhatjuk az érkező Jézust. Ma Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány meséjének elolvasása után elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire figyelünk oda az árvák és szegények megsegítésére. Ez az első gyertya.

„Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy – az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el – azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.

Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.

Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.

Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.

Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.

Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsonyeste a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

– Valaki meghalt! – mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta “Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé.”

Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.

– Nagyanyó! – kiáltott föl a kislány. – Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!

És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.

A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.” Ámen!

Imádság: Istenem, köszönöm, hogy ma meggyújtottad szívemben az egymásra való figyelésnek a gyertyáját. Hadd melegítse át szívünket az elesettekért való tenni akarás jóérzése. Oltalmadban hordozz minden olyan szegényt és árvát, akiket nemcsak ez a zord hideg bánt, hanem az elhagyatottság fagyos érzése is. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Adventi kézműves foglalkozás

Adventi kézműves foglalkozást szerveztek a vallásórás gyermekek számára november 30-án a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközségben. A kreatív foglalkozáson a szülőkkel és szervezőkkel együtt közel 70 személy vett részt. A délután folyamán karácsonyi díszeket készítettek a résztvevők.

Igazán jó hangulatban telt azoknak a délutánja, akik ezt a programot választották. Az advent a karácsonyvárásról szól. Nem is telhetne ez az időszak jobban, minthogy együtt alkossunk ilyenkor valamit a gyermekeinkkel, miközben lehetőségünk van néhány óra erejéig nyugodtan beszélgetni gyülekezeti társainkkal is. A kertvárosi egyházközségben immár ötödik alkalommal szervezték meg az adventi kézműves foglalkozást, melyre az idén különösen nagy volt az érdeklődés. A közös délutáni programon Tolnay István arról beszélt, hogy amint a gyertya világosságot hoz a sötétségbe, ugyanúgy Jézus is világosságot hoz a bűntől elsötétült világba.

Az adventi kézműves foglalkozással a szervezőknek az a céljuk, hogy a szülők a gyermekeikkel együtt készüljenek a karácsonyra. A kézműves foglalkozás által segítenek ráhangolódni a közelgő szeretet ünnepére, megállni a rohanásban, egy kicsit egymásra figyelni, és így készülni a karácsonyra.

Tolnay Adriennek az előkészületekben és a programok levezetésében Bencze-Kádár Orsolya, Krausz Helga, Suhó Andrea és a nőszövetség tagjai nyújtottak segítséget. A nőszövetség szorgalmát dicséri az is, hogy a foglalkozás során a résztvevők ízletes teasüteményeket és finom teát fogyaszthattak el.

Kirándulni voltak

Gyülekezeti kiránduláson jártak a tasnádi reformátusok. Az úti cél ezúttal a történelméről és boráról ismert város, Eger volt. A gyülekezet tagjai számos élménnyel gazdagodtak a kirándulás során.

Eger Észak-Magyarország második legnépesebb városa. Itt található Magyarország egyik legnagyobb bazilikája, az egri főszékesegyház, de számos más híres műemlékkel és múzeummal is rendelkezik, melyek közül kiemelkedő az egri vár. Az egri borvidék központjaként a legjelentősebb magyar borvárosok közé tartozik.

(Forrás: Tasnádi Református Egyházközség közösségi oldala)

 

Adventre hangolódva

Adventi kézműves foglalkozást szervezetek Érszakácsiban a gyermekek számára. Sok szép karácsonyi dísz került ki az ügyes kezek közül – tudjuk meg Fülöp János lelkipásztor közösségi oldaláról.