Idősek vasárnapja Nagykároly-Belvárosban

A Nagykároly-belvárosi egyházközségben október 21-én idősek vasárnapját tartottak. Az ünnepi istentiszteleten versekkel, énekekkel és egy-egy szál virággal köszöntötték az időseket. Az istentiszteletet követően pedig szeretetvendégségre került sor.

Fotó: Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség közösségi oldala

Mikó-ügy – Szilárd bizonyítékokat hozott fel az egyház a sepsiszentgyörgyi iskola restitúciós perében

Szilárd bizonyítékokat hozott fel az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium restitúciós perben, amely végén várhatóan csütörtökön hoz jogerős ítéletet a román legfelsőbb bíróság – közli az MTI.

 Az egyház által felsorakoztatott érveket és bizonyítékokat Veress Emőd, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogász tanára, az egyház ügyvédje mutatta be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A bemutatott dokumentumok feltehetően az utóbbi években elutasított szinte valamennyi romániai restitúciós kérelem perében felhasználhatók lesznek.
 Veress Emőd elmondta: a Székely Mikó Kollégium restitúciós ügyében a problémát az jelenti, hogy mint megannyi más egyházi ingatlan esetében a 19-20. század fordulóján végzett első telekkönyvezés során tulajdonosként nem az egyházat jegyezték be, hanem az a bejegyzés került, hogy “Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium” (Evangéliumi Református). A jogász hozzátette: a kor telekkönyvezési gyakorlatának felelt meg, hogy nem a tulajdonost, hanem a célt, az ingatlan rendeltetését rögzítették a telekkönyvben. Veress Emőd több példát hozott fel arra, hogy ebben a korban ugyanebben a telekkönyvi rovatban más egyházi tulajdonokat “harangozói állás”, “tanítói hivatal”, “kántori hivatal”, vagy “papilak” bejegyzéssel telekkönyveztek.
 A jogász hozzátette: az ingatlanok eladásakor jelenthetett később problémát, hogy kinek jár a vételár, amiatt a magyar igazságügyi minisztérium 1911-ben rendeletben mondta ki, hogy ezek a telekkönyvi bejegyzések nem elég pontosak, ezért ki lehet igazítani és az egyház tulajdonaként lehet telekkönyvezni az így bejegyzett ingatlanokat. Hasonló rendeletet adott ki 1911-ben a magyar oktatási minisztérium is. Az így bejegyzett ingatlanok egyházi tulajdonát erősítette meg két olyan bemutatott jogerős ítélet is, amelyeket a telekkönyvi hivatal ellen hoztak, illetéket próbálva behajtani a tulajdonosra vonatkozó bejegyzésnek a módosítását kérő egyházaktól. A református egyház azonban nem kérte az 1902-es telekkönyvi bejegyzés módosítását.
Veress Emőd elmondta: a Trianon utáni román állam is számtalan dokumentumban elismerte, hogy a sepsiszentgyörgyi tanintézet ingatlanai az egyház tulajdonát képezik. Az 1925-ös magánoktatási törvény alapján a román állam 1928-ban bocsátotta ki a gimnázium működési engedélyét. Ez kimondta, hogy az iskola a református egyházkerület tulajdona.
 Az ingatlan 1948-as államosítása előtt a Román Nemzeti Bank vizsgálta meg az ingatlanok jogi helyzetét, akkor is a református egyház került tulajdonosként az iratokba. Az államosító iratban is az állt, hogy a református egyháztól veszik el az ingatlanokat.
 Veress Emőd elmondta, a restitúciós perben alapfokon eljáró Brassói Táblabíróság két érvet emelt ki a romániai korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) a vádiratából, amely alapján elítélték az iskola korábbi visszaszolgáltatását elrendelő bizottsági tagokat, és ezek alapján hozta meg az ítéletét. Ezek szerint az iskolát a református egyház 1870-ben átadta a városnak, mert nem volt pénze fenntartani, másrészt viszont a tanintézet állami segélyt kapott, ezért állami intézménnyé vált.
 “Ha állami iskola lett volna, miért kellett volna államosítani?” – tette fel a kérdést Veress Emőd. Hozzátette: a református egyház 1870-ben valóban átadott Sepsiszentgyörgy városának egy iskolát, de az nem a Székely Mikó Kollégium, hanem egy általános iskola volt. Azt is elmondta: a korabeli jogszabályok szerint az állam akkor vált egy iskola fenntartójává, ha a fenntartási költségek több mint felét fedezte. Ez azonban nem vonatkozott az iskolaépület tulajdonjogára, és a Székely Mikó Kollégium esetében nem érte el az állami támogatás a fenntartási költségek felét.
Kató Béla püspök a sajtótájékoztatón elmondta: azt megelőzően, hogy a Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a romániai korrupcióellenes ügyészség vizsgálta volna, a román állam intézményei nem vonták kétségbe az egyházi tulajdonjogot a nehezen értelmezhető telekkönyvi bejegyzésre hivatkozva. Azóta viszont a restitúciós kérvényeket rendre erre hivatkozva utasítják el.
A püspök a csütörtökre várt ítélet rossz előjelének nevezte, hogy egy jogerős ítélet értelmében pár nappal ezelőtt el kellett távolítani a sepsiszentgyörgyi iskolaépületről azt a bronzplakettet, amely az iskola történelmi nevét jelezte.
Kató Béla a sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta, ha a bíróság végre figyelembe veszi az egyház érveit, akkor meg kell változtatnia az első fokon hozott ítéletet, és vissza kell szolgáltatnia a sepsiszentgyörgyi kollégium épületeit.

 

Budapesten jártak

 

Gyülekezeti kirándulásra indultak a szaniszlóiak október 20-án, szombaton – tudtuk meg Balla Árpád lelkipásztortól.  Az egynapos kirándulás során reformátusok és más felekezetűek Budapestre látogattak el, ahol megcsodálták a magyar főváros számos nevezetességét. Az épületek megtekintése mellett jutott idő egy dunai hajókázásra és szabad programra is. A kirándulás megszervezésében a lelkipásztornak Makódi Gabriella segített.

Idősek vasárnapja Szilágyszérben

Hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze 2018. október 21-én a szilágyszéri református templomban. Az istentisztelet keretében köszöntöttük a gyülekezetünkben élő időseket, a hetven év felettieket. Hálát adtunk azért, hogy 74  hetven évnél idősebb személyt tartott meg az Isten a gyülekezetben.

Az igehirdetés alapigéjét a 3Móz 19,32 képezte: „Az ősz hajú ember előtt kelj fel és az idős embert becsüld meg, és féld Istened, én vagyok az Úr.”   Az igehirdetésben elhangzott, hogy milyen sok terhe van az öregségnek (az idő múlásával való szembenézés, az egészség romlása, másokra utaltság, hasznavehetetlenség érzése stb.) Sokszor mi fiatalok tehernek érezzük az öregembert és nem becsüljük meg eléggé, pedig valóságos kincsesbánya lehet az a sok jó tanács, útbaigazítás, tanítás, amelyet az idősek adnak, hiszen ők mindazt már megélték, amik még ránk, fiatalokra várnak. De az ige mindannyiunkat figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk meg az idősekről, karoljuk fel és segítsük őket. Az idősek pedig, ha már erejük fogytán is van, és nem képesek a ház körüli teendők végzésére, de ahhoz nincs, hogy egy imát mondjanak a szeretteikért. Így egymás szolgálatában állva féljük az Urat mindannyian.

Az igehirdetés után a vallás- és kátéórás gyermekek, valamint a gyülekezet ifisei és gyülekezeti tagok egyéni szavalattal köszöntötték a szép kort megért személyeket. A köszöntéseket követően egy emléklapot és egy szál virágot nyújtottunk át az ünnepelteknek. Az ünnepséget szeretetvendégség követte a gyülekezeti teremben, ahol jókedélyű beszélgetés alakult ki, közös énekléssel pedig köszöntöttük a két idős születésnapos nőtestvérünket.

Csürös Róbert

Népes evangélikus közösség élt egykor Hadadon

A hadadi evangélikus templom a XVIII. században épült. Ma már csak évente egyszer van benne istentisztelet, az egykor itt élt, de már kivándorolt czipczer német evangélikusok Hazatérésének Napján. A templom belseje jelzi, milyen népes gyülekezet élhetett itt egykoron. Az egész templomot kívül-belül felújíttatta a kivándorolt közösség néhány tagja 2012-ben.

Fotó és szöveg: Tolnay István

Hamarosan megvásárolható a 2019-es Református Kalendárium

A tartalomból: Ft. Csűry István: Az enyéimet ismerem ::: Naptár – napi igék – névnapok ::: Ecsedi Árpád: Kétszáz éves a koltói templom ::: Varga Károly: Koltó és Katalin hűséges szolgái ::: Lugosi Dániel: A Szilágyság reformációja ::: Rácz Ervin: A családról a kisperegi nőszövetségi konferencián – képes összeállítás ::: Bara Enikó: Szépkorúak találkozója ::: Ghitea-Szabó József: A múlt gyökerei a jövőt táplálják ::: TÖRTÉNELMI PORTRÉK ::: Zsigmond József: Knox János, Skócia reformátora ::: dr. Hermán M. János: A jövőre tekintő Szenczi Kertész Ábrahám és a Váradi Biblia ::: Járosi Éva: Szász Károly, a költő püspök ::: Kajántó Beáta: Szenci Molnár Albert, a zsoltáros ::: Bódis Ferenc: Végvár poéta esperese ::: HISTÓRIA ::: Wagner Erik: A térképek rövid története ::: Emődi András: Régi templomi toronyórák Biharban ::: Visky István: A magyar börtön ::: Fikker Dénes: A völcsöki jobbágyok szolgálmányai ::: Uri Imre: 1919 – a magyar történelem gyászos éve ::: Wagner Edit: Kálvin-ábrázolások ::: IRODALMUNK KINCSESTÁRA ::: Ady – Léda – Csinszka ::: Székely János, a filozófus költő-író ::: Szabédi László, az „árva csillag” ::: Móricz Zsigmond, „a rangrejtett fejedelem” ::: Móra Ferenc, az if úság írója ::: Benedek Elek, mindenki „Elek nagyapója” ::: BIBLIÁNK ÜZENETE ::: Zsigmond József: Az élő kenyér ::: Pázmány Attila: Isten választott népe a Szentírásban ::: Kánya Zsolt Attila: A béke megteremtése környezetünkben ::: Forró László: Egyházunk a társadalomban ::: KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK ::: Tőtös Beáta: Füles és Buksi kalandjai ::: Veres Piroska: Tapsoló Füles ::: Fejtörők ::: Skandi ::: Keresztrejtvény ::: Bűvös négyzetek ::: Sudoku ::: RECEPTEK ::: GAZDANAPTÁR ::: HUMOR ::: Bölcs mondások, közmondások ::: KÖNYVAJÁNLÓ ::: Ábrám Zoltán: „A Szentlélek munkája politikailag megfoghatatlan” ::: Árus László: Árus Lajos – A reménység hőse ::: Kupán Árpád: Keresztesi József Naplója ::: JELENTŐS ÉVFORDULÓK 2019-BEN::: 160 éve született Sulyok István püspök ::: Az 13 aradi vértanú ::: ÚTIKALAUZ – A hegyközszentmiklósi termálstrand ::: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület címtára :::

A 312 oldalas kalendárium borítóján a katalini református templom látható.

Rendelje meg a kalendáriumot lelkipásztoránál!

ÁRA: 18 lej

Forrás: krek.ro

Újabb támogatást kapott a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség

Többszörös támogatásban részesült az idén a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség, amelynek tagjai – mint ismeretes – közel 20 éve építik az új templomot.

A Magyar Kormány az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT közvetítésével már több ízben is nagyobb összegekkel támogatta a beruházást (legutóbb 90 millió forintot ítélt meg erre a célra, melynek a felhasználása hamarosan elkezdődik). Ráadásul a Magyar Kormány által támogatott óvoda idén szeptembertől már be is indult. Kérdésünkre Tolnay István esperes, a gyülekezet lelkipásztora azt is elmondta, hogy az idén sikerült szinte teljesen tető alá hozni az egész épületkomplexumot – beleértve a túlsó épületszárnyat, azaz a Kálvin-központ leendő közösségi terét is. Ennek a nagy munkálatnak egyik fontos része volt a tetőtér belső kihasználásának, egészen pontosan két tetőtéri szobának és egy mosdóhelységnek a betervezése is, hogy minél több helyet ki tudjon a gyülekezet használni. A tetőtéri helyiségek nyílászáróira (ablakaira) külön támogatást is kapott a gyülekezet a Bethlen Gábor alaptól, melynek köszönhetően a hat tetőtéri ablakból hármat a támogatásból már ki is fizettek, a másik három ablakot pedig önerőből fedezték. A lelkész a gyülekezet nevében ezúton is köszönetet mond a támogatóknak és Isten gazdag áldását kéri mindazokra, akik felkarolták a Kálvin-központ építésének ügyét.

Keresztszülők jelentkezését várják

Az Impreuna-Egymásért Egyesület a Könnycsepp gyermekotthon lakói számára keres keresztszülőket. A tervek szerint a gyermekotthon 13 lakójának, 3-12 év között gyermekek keresztelőjére kerül sor október 27-én, szombaton. Az ünnepi eseménynek a református templom ad otthont, a gyerekeket Tolnay István esperes részesíti majd a keresztségben.

„A keresztelő után, a gyerekeket és a keresztszülőket is ünnepi ebédre várjuk, ennek pontos időpontjáról és helyszínéről később lesznek információk. Szóval keresztszülőket keresünk. Még 7-8 gyereknek, hisz már többükre lecsaptak régebbi támogatóink, barátaink. Nem támasztunk hatalmas követelményeket a keresztszülőkkel szemben. Ha most ott lesz, majd évente 1-2 látogatást tesz az otthonba a keresztgyermekénél, az bőven elég. Ezen felül minden rá van bízva. A részletekkel kapcsolatban a 0740-198-329 telefonszámon lehet érdeklődni” – fejtette ki Lőrincz Zoltán, az egyesület vezetője.

Forrás: nagykaroly.ro

Ünnepi koncert az evangélikus templomban

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából ünnepi koncertet szervez a Nagykárolyi Evangélikus Egyházközség és a 151. Gr. Károlyi Gyula Cserkészcsapat. Az eseményre október 28-án, délután 6 órakor kerül sor a nagykárolyi evangélikus templomban.

Áhítatot tart Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese. Fellép a Szegletkő dicsőítő együttes és a Pro Ecclesia vegyeskar. A szervezők nagy szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt felekezeti hovatartozástól függetlenül!

Egyházkerületi bibliaismereti vetélkedő

Az idén tizenkettedik alkalommal kerül megrendezésre az Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő!

Hasonlóan az elmúlt évekhez, az idén is két szakaszban történik a megmérettetés.
Minden egyházmegye szervezze meg a megyei szakaszt. Hogy milyen időpontban, és milyen tételsor alapján, az az egyes egyházmegyék saját döntése és szervezése. (Ha az időpont megegyezik az Érmelléki Egyházmegye időpontjával, vagy annál későbbi, akkor kérésre elküldöm a mi tételsorunkat.)

Az egyházkerületi szakaszra december 8-án kerül sor,

helyszín Székelyhíd, az Érmelléki Református Egyházmegye Esperesi Hivatala.

Kezdési időpont 10.00.

Az idén egy három éves sorozatot kezdünk el, melynek címe A Terv. Ez alatt a három év alatt szeretnénk a Szentírás fontosabb történeteit végigvenni.

Az idei tanulnivaló:

  1. A Kezdetek – 1Móz 1-11
  2. Egy nemzet születése – 1Móz 12-13; 21; 22; 25,19-34; 32; 33; 35; 37; 39; 41-48; 50
  3. A szabadítás – 2Móz 1-7; 10-17
  4. Új parancsolatok – 2Móz 19-20,1-17; 24-25; 32-34
  5. Kóborló vándorok – 4Móz 10-14; 20-21; 25; 5Móz 1-2; 4; 6; 8-9; 29,1-31,1-13


A vetélkedő csapatok az előző évek mintájára mind a megyei, mind a kerületi szakaszon kérdésekre kell feleljenek, emellett igyekszünk egyéb, kreatív próbákkal is színesíteni a vetélkedőt. Az egyházkerületi szakaszra ebben az évben sem lesz kiegészítő anyag.

Fontos tudnivalók:

– A vetélkedő csapatok 4 tagúak lehetnek, és a gyülekezetük ifjúsági közösségét képviselik.
– Abban a gyülekezetben, amelyikben nincsen aktív ifjúsági csoport, csak az adott gyülekezet tagjai közül állíthatnak össze a csapatot.
– A csapatoknak nem lehet tagja az, akinek felsőfokú teológiai (pl. lelkész, teológus, vallástanár, diakónus) vagy egyéb kapcsolódó (pl. hebraisztika) végzettsége van, vagy abban vesz részt.
– A csapat tagjai konfirmált fiatalok lehetnek, vagy olyan 14. életévüket betöltött fiatalok, akik nem reformátusok, de a vetélkedőn képviselt református gyülekezet ifjúsági közösségének aktív tagjai.
– A kerületi szakaszra minden egyházmegye csak egy csapatot küldhet, kivéve azt az egyházmegyét, melynek csapata a tavalyi vetélkedő első helyezettje, ők idén biztos résztvevők címvédőként, s mellettük még egy csapat kijuthat az illető egyházmegyéből.

– A felkészülést az új fordítású Biblia, vagy a 2014-es revideált új fordítású Biblia (RÚF) alapján kérjük.


Kérünk minden egyházmegyét, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy képviseltetni tudja magát az egyházkerületi szakaszon!

Áldott Bibliaolvasást, jó készülést kívánunk!


Testvéri szeretettel,

Jobb Domokos,
egyházkerületi ifjúsági előadó,

Bán Alpár
érmelléki ifjúsági előadó

Orbán Viktor a legnagyobb szíriai protestáns gyülekezetek vezetőit fogadta

Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Országházban fogadta és Magyarország támogatásáról biztosította a legnagyobb lélekszámú szíriai protestáns gyülekezetek vezetőit, Joseph Kassabot, a Szíria és Libanon Nemzeti Református Zsinat főtitkárát és Haroutune George Selimiant, a Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Szövetségének elnökét – tájékoztatta Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-t.

A megbeszélésen, melyen részt vett Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára és Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke is, a vendégek tájékoztatást adtak a szíriai protestáns egyházak helyzetéről, és arról, milyen eszközökkel lehetséges támogatni az ott élő keresztény közösségek megmaradását. Elmondták: a háború sújtotta területeken az újjáépítés hozzájárul, hogy a fenyegetéssel, diszkriminációval sújtott családok a migráció, kivándorlás helyett a visszatérést, illetve a helyben maradást válasszák.
Orbán Viktor megismételte: Magyarország álláspontja szerint a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem pedig a bajt idehozni; ezért felajánlotta, hogy a magyar kormány anyagi támogatással is segít az üldözött keresztényeknek, hogy a háborúban sokat szenvedett, menekülésre kényszerült családok hazatérhessenek otthonaikba – közölte Havasi Bertalan.

 

Gyülekezetek találkozója Dobrán

A történelmileg összetartozó református egyházközségek — Erdőd, Magyargéres, Dobra, Kismajtény és Szatmárhegy — képviselői október hetedikén Dobrán rendezték meg éves találkozójukat.

Vasárnap ismét találkoztak a történelmileg összetartozó református egyházközségek, Erdőd, Magyargéres, Dobra, Kismajtény és Szatmárhegy képviselői. A találkozó ötlete 2011-ben született, s a cél az volt, hogy ezek a gyülekezetek évente egyszer találkozzanak, emlékezve arra, hogy gróf Károlyi Sándor és családja 1769-ben elűzte Erdődről a református vallásúakat, azt követően, hogy betelepítették a helységbe a római katolikus svábokat, akiknek nagy részét az így kiürült házakba költöztették. A református magyarok a kitelepítést követően a szomszéd falvakba vándoroltak, így kerültek Erdődről Szatmárhegyre, Magyargéresre, Kismajtényba és Dobrára. Az ősökre emlékezve hozták létre 2011-ben az öt gyülekezet szövetségét Erdődön. Az azóta eltelt évek során minden évben egyszer, más-más településen gyűlnek össze az öt gyülekezet tagjai, közösen emlékezve a XVIII. századi eseményekre. Vasárnap délután a dobrai református templom adott otthont az idei találkozónak; az ünnepi együttlét Kovács József szatmárhegyi lelkipásztor igehirdetésével kezdődött, a köszöntések során először a Nagykárolyi Református Egyházmegye képviseletében Dobai Zoltán főjegyző, ákosi lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, majd a vendég gyülekezetek lelkipásztorai — Nagy Attila magyargéresi, Balogh Enikő kismajtényi, Kaszaniczki Csongor frissen kinevezett erdődi lelkipásztor — igei köszöntéssel adtak hálát a találkozóért. Természetesen a helyi gyülekezet lelkipásztora, Máthé Loránd Árpád is köszöntötte a megjelenteket, akik megtöltötték a dobrai templom padsorait, a régmúlt időket idézve. Az ünnepi istentisztelet keretében a helyi fiatalok, nőszövetségi tagok Máthé Tünde tiszteletes asszony irányításával egy kerettörténetbe ágyazott műsort adtak elő szavalattal, énekkel, furulyaprodukcióval és kórusművel. A templomi szertartást követően a dobrai kultúrotthonban szeretetvendégségre várták a vendégeket, amelyen körülbelül 160-an vettek részt. Amíg a dobrai presbiterek és nőszövetségi tagok a konyhában szorgoskodtak és feltálalták a finom ételeket, addig a helyi gyerekek citera- és néptáncprodukcióval szórakoztatták a más településekről érkezett vendégeket.

Forrás: frissujsag.ro

 

Fotó: Máthé Tünde

Az aradi vértanúk emlékezete

“Világosnál, Világosnál
Huszárok könnyeznek,
Sirva sirnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.”
(Gyulai Pál: Világosnál)

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

A fegyverletétel

A magyar honvédsereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt: a nemzet, szabadságvágya ellenére két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben már nem tudott tovább harcolni. Az osztrákok sértett büszkesége miatt – hogy a megadás nem előttük történt – a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar parancsnokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat kiadták. Az utóbbi büntetésnek – amelyet korábban inkább csak köztörvényesekre alkalmaztak – megbecstelenítő jellege is volt.

Vádak és ítéletek

A 30 magyar tábornok közül 15 került a szövetségesek kezére. Közülük Görgei és a Pétervárad feladásáért amnesztiában részesített Kiss Pál kerülte el a hadbírósági eljárást. Két tábornok, Gaál Miklós és Pikéty Gusztáv csak hetekkel később jutott a császári és királyi hatóságok kezére.

A szabadságharcban résztvevők elleni megtorlás gondolata már 1848 novembere óta foglalkoztatta az osztrák hatóságokat. Az uralkodó és Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy, a császári és királyi (cs. kir.) hadsereg fővezére által kiadott kiáltványok és rendeletek azonban főleg a magyar politikai vezetést, az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés tagjait fenyegették súlyos retorziókkal. Windisch-Grätz a magyar hadseregben szolgáló volt cs. kir. tiszteket rendre felszólította a közös zászlóhoz való visszatérésre, utoljára 1849 januárjában. A kortársak azonban meglepve tapasztalhatták, hogy a cs. kir. fővezér a képviselőket viszonylag rövid igazoló eljárás után szabadon bocsátotta, a katonákra viszont súlyos büntetéseket rótt ki a pesti Központi Katonai Vizsgálóbizottmány.

A vádlottaknál két határnapot vettek figyelembe. Egyrészt 1848. október 3-át, tehát annak a királyi manifesztumnak a kibocsátását, amely feloszlatta a magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését, az országot a haditörvények alá helyezte és Jellasicsot nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. A haditörvényszék „rugalmasan” kezelte ezt a határnapot: a Délvidéken szolgáló tiszteknél 1848. október 10-étől számították azt az időpontot, amikortól fegyveres lázadásban való részvétellel vádolták őket. (A temesvári várőrség és főhadparancsnokság ugyanis ezen a napon hirdette ki az október 3-i manifesztumot.) A feldunai hadseregben szolgálóknál Windisch-Grätz október 17-ei felszólítását, illetve az október 30-i schwechati csatát tekintették kiindulási időpontnak.

A második dátum 1849. április 14., a magyar függetlenség kimondásának és a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztásának napja volt. Azok a tisztek, akik ezt követően szolgáltak, felségsértés bűntettében voltak elmarasztalhatók. A bíróság itt is engedett némi “türelmi időt”. Gáspár Andrást, aki 1849. április 24-én köszönt le a hadtestparancsnokságról és kért betegszabadságot, csupán fegyveres lázadás bűntettében marasztalták el. Mindazonáltal az ítéletek már a tárgyalás előtt elkészültek.

A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau – akit katonái csak Einhau-nak (bökő) hívtak – mint Magyarország teljhatalmú kormányzója erősítette meg. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a tisztekhez méltó golyó- és lőpor általi halálra változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e „kegyelemben”, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt a császári haderő ellen. Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Schweidel József pedig csak a Schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, illetve Pest városparancsnokaként alkalma volt jó kapcsolatot kiépíteni a hadifogoly osztrák tisztekkel.

A kivégzés

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje megfontolt elgondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

Lázár Vilmos főtiszt
Gróf Dessewffy Arisztid tábornok
Kiss Ernő tábornok
Schweidel József tábornok

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

Lovag Pöltenberg Ernő tábornok
Török Ignác tábornok
Lahner György tábornok
Knezich Károly tábornok
Nagysándor József tábornok
Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
Aulich Lajos tábornok
Damjanich János tábornok
Gróf Vécsey Károly tábornok

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt. Az aradi várban aznap keletkezett és a vértanúk nevének kezdőbetűit összefoglaló onomasztikon: “PANNÓNIA! VERGISS DEINETODTEN NICHT, ALS KLAGER LEBEN SIE!” (Magyarország! Ne feledd Halottaidat, mint Vádlók élnek Ők!)

További aradi vértanúk

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Az aradi vértanúk mellett ugyanilyen fontos kötelességünk megemlékezni gróf Batthyány Lajosról, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökéről is, akit ugyanezen a napon végeztek ki Pesten az egykori Neugebäude épületének udvarán, a mai Szabadság téren.

Forrás: Bánki József: A magyar nemzet hadtörténelme

És ez a sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal.

A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján.

Az aradi vértanúkra való emlékezés 1867-ig csak titokban történhetett, a kiegyezés után azonban október 6-a országos gyásznappá lett. 1890. október 6-ától a pesti közönség a vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta Kossuth Lajos megemlékező szónoklatát az aradi hősökről:

„A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”

Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20.

Forrás: oktober6.kormany.hu

Lelkészértekezletet tartottak Nagyváradon

Könyvbemutatóval egybekötött lelkészértekezletre gyűltek össze a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztorai október 4-én. Az értekezleten Dr. Visky Béla Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora A lelkipásztor, mint értelemmel szenvedő küldött címmel tartott előadást.

A lelkipásztorokat köszöntötte Gál Sándor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészértekezleti elnöke, a RORLÉSZ (Romániai Református Egyház Lelkészértekezleti Szövetsége) képviseletében pedig Oroszhegyi Attila szólt a jelenlevőkhöz.

Az értekezleten Szőnyi Levente lelkészértekezleti alelnök hirdetett igét. A Mt 24,35 igeszakasz alapján arra hívta fel e lelkipásztorok figyelmét, hogy bár minden változik és elmúlik, ám a lényeg nem. Nekünk, keresztyéneknek pedig ez a „lényeg” nem más, mint Isten igéje, melynek mércéje szerint rendezzük be életünket.

Dr. Visky Béla előadásában felsorolta azokat az tényezőket, amelyek ma szenvedést okozhatnak a romániai református lelkipásztoroknak. A Szentírás alapján beszélt Krisztusról, mint szenvedő szolgáról. Igyekezett feloldani azt a paradoxont, ami következő kijelentésben jelenik meg: „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10) Végül beszélt Henri J. M. Nouwen A sebzett gyógyító könyve alapján a lelkiszolgálatról korunk társadalmában.

Gál Sándor lelkészértekezleti elnök mutatta be Dr. Visky Béla Sándor Megtartó ismeret című könyvét. A megtartó ismeret nem más, mint a Megtartó ismerete. A könyv választ ad arra, hogy miért higgyünk az evangéliumnak a 21. században is. A kiadvány nem hiányozhat egyetlen vallásos irodalmat kedvelő olvasó polcáról sem, különösen ajánlott az egyházban szolgálatot végzők és presbiterek számára. A lelkészértekezleten nem maradt el a fórumbeszélgetés sem. A beszélgetést Csűry István püspök vezette fel. A lelkipásztorok az egyházkerület időszerű kérdéseit beszélték meg egymás között.

ÁLLÁSFOGLALÁS az októberi referendum kapcsán

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy egészen tegnapig nem láttam szükségesnek egy saját esperesi állásfoglalás megfogalmazását az október 6-7.-ei népszavazás ügyében. Ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állásfoglalásában egyházi elöljáróim megfogalmazták azt, amit meg kell egy ilyen helyzetben fogalmazni, és szerintem sem én, sem más nem tudta volna ennél jobban és érthetőbben elmondani a lényeget. Egyházi elöljáróink tehát világosan elmondták, hogy miért is fontos ez a népszavazás és miért kell elmennie minden hitvalló keresztyén embernek szavazni (lásd itt: https://www.facebook.com/kiralyhagomellek/videos/179649672929340/)

A döntésemet azonban megváltoztattam, és ennek kettős oka van. Egyrészt az, hogy a saját közösségi oldalamon az általam megosztott képekre, véleményekre közelebbi vagy távolabbi ismerőseim különbözőképpen reagáltak, másrészt, mert látom azt, hogy az ellenkampányolók (a „ne menj el szavazni”, „maradj otthon” szlogenűekre gondolok) közül egyesek eléggé alpári módon nyilatkoztak az egyházakról, az egyházak véleménynyilvánítási jogáról. Konkrétan azt „javasolják” az egyház képviselőinek: az egyház ne foglaljon állást társadalmi kérdésekben (horribile dictu, hogy is mer ilyet tenni, hogy mer „politizálni”?), inkább „foglalkozzon a saját dolgával” (szegények, szegény családok támogatása stb.). Nos, úgy gondolom, ez az, amit nem hagyhatok szó nélkül, nemcsak esperesként, nemcsak lelkészként, hanem hívő keresztyén emberként (ha úgy tetszik, magánszemélyként) sem.

Nos, tisztázzuk mindjárt a legelején:

  1. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy elmegy-e szavazni, avagy sem. Mindenkinek szíve joga a mai világban eldönteni, hogy melyik oldalt támogatja. Amikor azonban alapvető bibliai etikai kérdésekben kell véleményt nyilvánítani (akár a szavazóurnák előtt is), akkor engedtessék meg, hogy ne csak a bal- és ultraliberális szervezetek hallathassák a hangjukat és vihessék akár (bocsánat, de sokszor gyomorforgató módon) az utcára a véleményüket az oldalukon álló média és háttérhatalmak segítségével és patronálásával. Nekünk is jogunk van a véleményformálásra, noha érzésem szerint lassan-lassan kisebbségbe kerülünk a „konzervatív”, biblikus elveinkkel és értékrendünkkel – legalábbis, ami a médiák felületein a megszólaláshoz, a véleménynyilvánításhoz való jogunkat illeti. És ahogy a másik oldalnak, úgy nekünk is alanyi jogon jár a lehetőség arra, hogy a velünk egyként, hasonlóként gondolkodókat egy férfi és egy nő házasságára vonatkozólag igennel való szavazásra buzdítsuk, és ezért nem kell rögtön leharapni a fejünket!
  2. A ma egyházait nem kell összetéveszteni a középkori, valóban olykor erőteljesen politizáló és államvezető egyházzal. A régi egyház hibáiért ne a ma egyházaira vessünk azonnal követ. Miért hibás az unoka a nagyszülő által elkövetett esetleges hibákért? Vagy ha egyik-másik lelkész/egyházi vezető hibázik, akkor ne húzzák rá a vizes lepedőt rögtön az egész közösségre/felekezetre. A kollektív bűnösség és büntetés ideje, kérem szépen, lejárt! Mint ahogy a kettős mércével való ítélkezés sem etikus…
  3. Legvégül – éppen a szabad véleménynyilvánítás adta lehetőséggel élve – a mai egyházaktól ne várja el senki azt, hogy „csak hallgassanak és végezzék a dolgukat”. Az egyház, a gyülekezeteink legnagyobb része igenis teszi a dolgát, igyekszik hűséggel végezni azt a sokrétű közösség- és nemzetépítő szolgálatot, amit Urunk reánk bízott, ez azonban nem csak szociális tevékenységekből és a legkevésbé csak a „szolgáltatásokból” áll (értsd alatta, hogy csak akkor van szükség az egyházra és a papra, ha temetni, esketni, keresztelni kell). Az egyház valóban egy szolgáló közösség, és legfontosabb (Istentől rendelt) szolgálati kötelessége – protestáns meglátásban legalábbis – az igehirdetés. Ennek ma már több formája is lehet, a szószékitől kezdve a személyes beszélgetésekig, de mindegyiknek egy a lényege: rá kell mutasson az Úr Jézus Krisztus, az apostolok vagy akár az ószövetségi próféták igehirdetéséhez hasonlóan nemcsak az Isten szeretetére, könyörületére, irgalmára és jóságára, hanem arra is, ami az emberi életben, a világban, a társadalomban nem helyes, nem jó, és amelyen változtatni kell, vagy amelyet éppen az isteni rendelés (teremtési rend, Tízparancsolat stb.) szerint mindenáron meg kell őrizni. Minden más szolgálata az egyháznak csak ezután következhet, illetve ennek következménye.

 

Van a Szentírásban, a virágvasárnapi történetben egy idevágó jelenet, miszerint Jézustól azt követelik a farizeusok, hogy hallgattassa el az Atyát és Fiút dicsőítő tanítványait, és persze a hozsánnázó tömeget is, mert a nyilvános vallástétel zavarja a fülüket (sic). Jézust nemet mondott erre, mivel „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani helyettük” (Lk.19,39-40).  Valahogy úgy látom, hogy a világban nagyon eluralkodott az a fajta mentalitás, hogy nem kell az Isten, nem kell az egyház, vagy ha mégis, úgy csak akkor, amikor már baj van, amikor már nagy szükség van rá. Addig pedig – egyesek szerint az „egyház neve hallgass”, mert „az egyház ne avatkozzon bele a politikába”. Ez az a fajta gondolkodás, ami ismételten nem vezet jó irányba. Jó lenne, ha mindenki megértené és felfogná, hogy különbség van a pártrendszerű politizálás és a politikai (a szó eredeti görög értelmében: társadalomformáló) véleménynyilvánítás és/vagy értékrendek-elvek mentén való kiállás között. Ez utóbbi kategóriába tartozik a hétvégi referendum is. Társadalmi kihatása van annak, hogy miként szavazunk, mire szavazunk. A keresztyén ember számára pedig nem kérdés, hogy a Biblia mit mond a referendum témájával kapcsolatban. Isten az embert férfivá és asszonnyá teremtette, így áldotta meg őket, ettől lett „házasság” a házasság és „család” a család. Ezeket a fogalmakat ma hiába próbálják meg egyesek csűrni-csavarni, átértelmezni, kifordítani és megfordítani, elferdíteni. Lehet, hogy úgy van, ahogyan sokan állítják az interneten és a sajtóban, hogy ez a referendum sem mentes az esetleges politikai machinációktól és manipulációktól, nem tisztem megítélni. Azonban a keresztyén értékek melletti kiállás mindezektől függetlenül és minden olyan esetben helyénvaló és szükséges, ahol és amikor megpróbálják megkérdőjelezni, vagy fel akarják forgatni az isteni rendet. Ez az, ami számomra nem kérdés, és ezért fogok október első hétvégéjén elmenni és igennel szavazni a teremtésbeli rend megtartására.

Tolnay István esperes

Homonyik Sándor először lépett fel Nagykárolyban

Júlia-bált szerveztek szeptember 28-án Nagykárolyban, melynek sztárvendége  Homonyik Sándor EMeRTon-díjas magyar énekes volt. A Nagykároly-Kertvárosi Református Egyházközség vezetősége által szervezett jótékonysági bál bevételét az új templom harangjainak villamosítására fordítják.

Negyedik alkalommal szervezték meg a nagykárolyi reformátusok a jótékonysági Júlia-bált, mely évről-évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Minden évben neves előadókat hívnak meg a bálra. Az idén Homonyik Sándorra esett a választás, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Az énekes számára nem volt idegen hely Nagykároly, hiszen többször átutazott már itt, és a város nevezetességeit is megnézte már. Felejthetetlen slágereivel azonban csak most örvendeztette meg személyesen a város és térsége közönségét. Népszerű is volt a jelenlévők körében, ugyanúgy ahogy Varga Sándor, a szatmárnémeti Harag György társulat színésze, aki Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egymásra találásának pillanatait idézte meg előadásában.

A vendégeket Tolnay István esperes köszöntötte. Egy rövid videófilmet mutatott be a templom harangjairól. Felolvasta azoknak a névsorát, akik adományukkal vagy munkájukkal hozzájárultak az esemény megszervezéséhez.

A bál egyházi fővédnőke Balogh Enikő kismajtényi lelkipásztornő volt, míg világi fővédnőke Tarr Szilárd szatmári vállalkozó. A lelkipásztornő igei köszöntővel kedveskedett a bálozóknak. Elmondta, hogy sokszor talán kétségbeesés jellemezte a kertvárosiak templomépítését. Nehéz volt egymásban a reményt tartani, de Isten kegyelméből 2015-től kedvező változás történt a templom építésének történetében. Isten megnyitotta az áldás csatornáit, és adott amennyit nem is reméltek.  Mindezt azért tette, mert a hívek szívében bizalom volt Ő iránta. Hatalmas dolgok történtek az elmúlt időszakban, ami arra utal, hogy Istennek terve van ezzel a közösséggel. Tarr Szilárd építkezési vállalkozó örömét fejezte ki, hogy részese lehet a templomépítésének. Büszkeséggel tölti el, hogy amit építenek nemcsak unokáink, hanem ükunokáink, és a későbbi generációk is látni fogják. Köszönetét fejezte ki Kovács Jenő polgármesternek. Elmondta: ő volt az első ember, aki bízott benne. Úgy mutatta be annak idején a kertvárosiaknak, mint aki ezt a projektet végig tudja vinni. Köszönetet mondott az egyházközség vezetőségének. Külön köszönetet mondott Székely Lehel mérnök úrnak, aki lelkesen és odaadóan veszi ki részét a projekt sikeres megvalósításában. A bálról elmondta: rangos és népszerű. Szatmáriként nagyon büszke arra, hogy Nagykárolyban ezen a bálon részt vehet. Büszkeséggel mesélt arról is, hogy felmenői ákosiak, s így ő is a nagykárolyi egyházmegyéből származik.

A bált megtisztelte jelenlétével Forró László főjegyző, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese. A lelkipásztor elmondta: „akik itt vannak hisznek abban, amit támogatnak. Örülök és megköszönöm, hogy úgy vannak együtt, hogy ez a hit tette kiválasztottá, erősekké a jelenlévőket arra, hogy adományukkal támogassák a kertvárosi gyülekezetet”.  A továbbiakban felhívta a figyelmet a Romániában hamarosan sorra kerülő referendumra, és aktív részvételre buzdított.

A bálon a talpalávalót a szatmári Amulett zenekar húzta. A vendégek kellemes környezetben, jó zenére táncolhattak. A hétköznapok taposómalmából kizökkenve lehetőség kínálkozott egy-egy jó baráti beszélgetésre is.

 

A Harangszó októberi számából

Sokszor sok mindent túlbonyolítunk. Mindenben az “okosat” keressük. Okos telefon, okos óra, okos tévé, okos konyha, okos autó, okos ház… A hatodik napon Isten másodszor szólal meg, és itt nem a földet vagy a mennyet szólítja meg, hanem saját magához beszél: alkossunk, teremtsünk! Nyolc éve, életének 65. évében hunyt el Ulbrich András, a Magyar Rádió legendás bemondója. Reá emlékezünk a Harangszó hasábjain egy interjúban – olvasható a Harangszó októberi számában, mely megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

Különböző felekezetűek imádkoztak együtt

A borús idő ellenére idén is megtelt hívekkel az érhatvani református templom a vasárnap délután tartott szórványvasárnapi istentiszteleten. Ma már egyetlen híve sincs a templomnak, de jöttek reformátusok és római katolikusok a szomszédos településekről, és szép számban vettek részt az istentiszteleten a helybeli román ajkú ortodoxok közül is.

Az ünnepi istentiszteleten Nagy Róbert magyarcsaholyi lelkipásztor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye missziói előadója hirdette Isten igéjét a Zsoltárok 60,5-7 igeszakasz alapján. A Szentlélek csodálatos munkájának tulajdonította az igehirdető, hogy sokan megjelentek a templomban. Évtizedekkel ezelőtt talán senki sem gondolt arra, hogy elérkezik az a nap, amikor üres marad a templom. Ma már több kislétszámú közösség van, amelyek hasonló sorsra juthatnak. Háláját fejezte ki, hogy mindezek ellenére minden évben van egy nap, amikor különböző felekezetű és más nyelvet beszélő emberek együtt tudnak fejet hajtani a nagyságos Isten előtt.

A vendégeket Paniti Zoltán lelkipásztor köszöntötte magyar és román nyelven. Elmondta: minden évben örömmel tapasztalják, hogy nagyon sokan elzarándokolnak Érhatvanba. Miközben többszáz lelkes gyülekezetekben is sokszor azt tapasztalja a lelkipásztor egy-egy istentisztelet előtt, hogy a kántoron és harangozón kívül más nem nagyon megy el a templomba, kivételes dolog az, hogy Érhatvanban minden évben megtelik a templom. Isten óriási kegyelme ez. A lelkipásztor a helybeli ortodoxokra bízta, hogy a maguk temploma mellett szeretettel őrizzék és viseljék gondját a református kis templomnak is. Az istentiszteleten megjelent lelkipásztoroknak, a Pro Ecclesia énekkar vezetőjének, az esemény támogatóinak és az utolsó református férfi özvegyének emléklapot adott át Paniti Zoltán. Az ünnepséget a Nagykároly-kertvárosi gyülekezet vegyeskarának csodálatos énekei tették szebbé. Az esemény a tasnádszántóiak jóvoltából szeretetvendégséggel ért véget.

 

Tanévnyitó a belvárosi gyülekezetben

A Nagykároly-Belvárosi Egyházközségben idén szeptember 23-án, vasárnap 11:00 órai kezdettel kerül sor az ünnepélyes tanévnyitó istentiszteletre, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Az iskola megkezdődésével pedig a vallásórák is megkezdődnek, illetve folytatódnak. A foglalkozásokra ebben az évben is péntekenként kerül majd sor, a VI. osztályosokat 15:00 órától, az I-V. Osztályosokat 16:00 órától, a VII. osztályosokat pedig 17:00 órától várják.

Forrás: nagykaroly.ro