Gyermekbibliahét lesz Nagykároly-Kertvárosban

Augusztus utolsó hetén tartják a kertvárosi gyülekezetben a vakációs bibliahetet, melyre nagy szeretettel várják a 0-VI. osztályos vallásórás gyerekeket. A foglalkozások délelőtt 11 órától kezdődnek és előreláthatóan délután 2 óráig tartanak majd.

Egy gyönyörű bibliai történettel ismerkednek majd meg a gyermkekbiblahéten résztvevő gyermekek. Énekeket tanulnak, kézműveskedni fognak és sokat játszani.

 

Jézus tanításai

Ezzel a kiadvánnyal egy izgalmas, örömteli felfedező útra hívunk kisebb és nagyobb gyermekeket egyaránt. A rajzolás, matricázás, rejtvényfejtés mellett komoly kutatómunkára ösztönzi olvasóját.

A játékos és kreatív feladatok során megismerhetik Jézus tanítását Isten gondviseléséről, és elmélyülhetnek tizenhárom példázat üzenetében.

Az alsós korosztálynál még szükséges lehet felnőtt segítsége. A felsős tanulók már önállóan fel tudják dolgozni, de számukra is tartogat kihívásokat.

A kiadvány itt rendelhető meg.

Gyermekbibliahét Magyarcsaholyban

Az elmúlt héten tartották Magyarcsaholyban a gyermekbibliahetet. Idén is népszerű programnak bizonyult a magyarcsaholyi gyermekek körében. A bibliahét vasárnap délelőtt zárult az istentiszteleten bemutatott műsorral. 

A hét során a program szervezői a gyermekek számára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyári gyermekmissziós programja alapján tartották meg a foglalkozásokat. A gyermekek József történetein keresztül tanulhattak arról, hogy Isten: kiválaszt, vezet, megerősít, kiemel és megáld.

Fotó: Nagy Róbert

A Harangszó augusztusi számából

Bőrünkön tapasztaljuk a drasztikus klímaváltozást, szinte ég a földgömb, vagy lassan olyan, mint egy tűzgolyó, ilyenkor jólesik erdőfürdőt venni a fák árnyékában. Mi az, ami igazán hiteles lehet egy férfi és egy nő együttélése szempontjából? Isten kijelentése világos ezzel kapcsolatban, mégis egyre kevesebb a házasság. Az ismeretüket, hitüket megerősítő fiatalok számára a konfirmáció gyakran a folyamat végét jelenti, így sokan elhagyják gyülekezetüket. Hogyan lehetne ez másként? – olvasható a Harangszó augusztusi számában, mely megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

Kölcsey-emlékfutás

Augusztus 3-án sikeresen lezajlott a 10. Kölcsey-emlékfutás. A jubiláló rendezvényre mintegy 106-an regisztráltak. Bár előző éjszaka szakadt az eső, aggasztva egy kicsit a szervezőket, de a rendezvény idején végig kegyes volt az időjárás. Kellemes, 22 fok körüli hőmérsékletben indultak útnak a regisztráltak. Először a lépésben indulók, majd pedig a futók és kerékpárosok. A rendezvény díszvendége Illés Adorján volt, aki körbekerékpározta a Földet. A kiérkezés után a résztvevők együtt étkeztek, majd a sződemeteri kultúrházban meghallgathatták Illés Adorján élménybeszámolóját, amely túlmutatott egy egyszerű előadáson, hiszen felért egy motivációs tréninggel. Köszönet a főtámogatóknak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek és a tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesületnek, valamint minden támogatónak, segítőnek. Isten áldd meg magyart!

Pakulár Bú Julianna







Fotók: Nagy Ferenc és István Pakulár

Tövisháttól a Fekete-erdőig Róla beszél fű, virág… Rügyező és lombos fák…

 
ZÖLD CSODÁK, MESÉLŐ ERDŐK VENDÉGSÉGÉBEN
Lélek-oxigént, történelmet lélegző fák árnyékában írta Dr. Békefy Lajos
Mindannyian erdőt hordozunk magunkban” – írja M. Amos Clifford az erdőfürdőzésről szóló könyvecskéjében. Akár kimozdulunk lakásunkból, akár nem, ezek az erdőélmények, erdőemlékek ott ringanak, zúgnak bennünk valahol nagyon-nagyon mélyen. És amikor kimegyünk a természetbe, erdei túrázunk egy nagyot, ezek az erdők örvendenek bennünk, szinte felujjonganak, mert rajtunk keresztül érzik a „testvéri környezetet”, a hasonló a hasonlót, a zöld a zöldet, az erdő az erdőt. Az sem véletlen, hogy az 1930-as években Dorothy F. Gurney brit költőnő így fogalmazott: „Az erdőben közelebb vagy Istenhez, mint bárhol másutt a világon”. Nem természeti teológia diktálta számára ezt a megállapítást, hanem a csendélmény, a fényélmény, az erdők különös és megragadó hangulata. Valami szakrális atmoszféra. A csend. Meg azért is talán, mert a bennünk és körülöttünk rejlő és élő erdők egymásra találnak, s olyan érzésünk támad, mintha fészket rakhatnánk mi is csendben a természetben – és kicsit önmagunkban is. Mély és kimondhatatlan otthonosság érzése tölt el. Meg a lenyűgözöttségé. Amikor érzed, hogy az arányaiban sokkal nagyobb és változatos vagy egységes farengeteg fénytől szitáló, szivárványos árnyjátéka beburkol, amikor sétálsz a puha avarszőnyegen. Olykor kedvünk támad még a cipőt is levetni. Nem azért, hogy ne zavarjuk meg az évgyűrűk tucatjaival rangosított, tiszteletre méltó korú vagy éppen siheder gyönyörű fák csendjét, hanem mert érezni szeretnénk az erdei világ érzéki érintését, simogatását.
És miért lélegzünk mélyeket oxigéntermelő teremtésbeli társaink zöldellő friss fuvallataiból? A természet oxigénsátraiban? Mert nem szennyet, bűzt, károsító anyagot, városi orrfacsaró, létezést szennyező végtermékek folyamait árasztják tüdőnkbe, hanem a tisztaságot. A frissesség, az élet leheletét. Nem mesterséges környezetünk, a modern emberi civilizációs, a második, mesterséges világ tetsző vagy nem tetsző különös kiáradásai ezek, hanem az ősi, létezésünket, egyéni sorsunkat századokkal, ezredévekkel megelőző, mindig életpárti fák, erdők tisztító ereje. Micsoda különbség! Ez maga az élet istentisztelete. Ez a fák hódolása a létezés nagy ajándékáért. Hangtalan ének, himnusz, éjjel-nappali kórusének, oxigén-zene.
Persze, tudnak durvák és kemények is lenni, de jobbára nem önmaguktól, hanem a környezeti természeti erők, szelek, viharok, a klímaváltozás általuk sem várt ártalmas nyomására, kényszereire. Az emberi önzés és gonoszság vad, erdők szelídségénél sokkal vadabb ártalmainak nyomására. Amire a teremtettség, saját évmilliós túlélést biztosító élettörvényeik alapján nem voltak felkészülve. Nem önként durvák – a megbomlott 21. századi humánum-szegény homo sapiensek torzulásaira reagálnak legtöbb esetben. Sőt, még ilyen helyzetben is, ellenállásuk, tömeges, nagy erdőségi zöld seregekként képes kissé megtörni a támadó külső erők vad dúlását is.
Pedig mi mindenről mesélhetnének az öreg magyarhoni fák is?! Hány viharról, természetiről és emberiről. Sorsörömökről és sorstragédiákról. Boldog vallomásokról lombjaik árnyékában, vagy önpusztító könnyekről és olykor életromboló döntésekről.
A magyar emlékezet zöld tanúi

A „Magyar emlékezet zöld tanúi” című cikkemben tettem fel a kérdést: miről regélnek őshonos fáink?

A 400-500 éves nagykőrösi Basafa például a honi török világról és a beinduló reformációról. Mit rejtenek évgyűrűi, milyen kódolt üzeneteket? Mondjuk Arany Jánosról, aki nem csak a Margit-sziget fái alatt üldögélt, hogy megírja őszikéit, hanem nagy művei gondolatai a kocsányos nagykőrösi tölgy árnyékában, a termékeny csendben merültek fel az inspiráltság mélységes belső tengeréből. És mi mindent jegyzett évgyűrűinek titkosírásával a gödöllői vackor, hazánk egyik legterebélyesebb vadkörtefája,Sziszi királynő és Andrássy gróf halk szenvedélyéről, vagy éppen Kossuthról, aki e fa csendárnyékában fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Életfák mesélnek világszerte 
 

De nézhetünk még messzebbre. A National Geographic magazin 2017. márciusi számában jelent meg cikk erről: „Mit tanulhatunk a fáktól?”. Miként és mire inspirálnak, hogy építik-támogatják komfortérzetünket, és miként emlékeztetnek az élet értékeire és élhetőségére. Catthy Newman, a szerző arról is ír, hogy „minden fa történeteket mesél nekünk, köztük vannak ékesszóló fák, melyek emlékeket hordoznak, hitek lenyomatát őrzik, vagy szomorú históriák tanúi”. Ez így van. Sokfajta mesélő fávalismerkedhetünk meg írásában, például Newton almafájával, ami még ma is ott virágzik a kiváló tudós gyermekkori otthonával szemben Woolstrophe Manor-ban. Lehulló almái is ösztönözték a szemlélődő-gondolkodó Newtont a gravitáció törvényének megfogalmazására. Vagy: az elképesztő méretű óriásciprus, a mexikói Oaxaca diákkollégium udvarában, aminek törzsét 40-45 diák képes csak körbeállni. Magassága 42 méter, átmérője 14,5 méter. A népnyelv életfának nevezte el, hiszen korát van, aki 1400-1600 évesre becsüli, de akadnak, akik 3000 évesnek, mások 6000 évesnek gondolják. Akár mennyi is, valóban életfa, hiszen ha csak 1500 évet adunk neki, ez alatt 25 évvel számolva az újabb generációs váltásokat évszázadonként, ez legalább 6000 generációt jelent, melynek ifjai-lányai, öregjei és az élet derékhadát alkotók megpihenhettek illatos árnyékában.

Mintakertek évmilliók óta 
 
Van valami titokzatos és mély, ősi, egészen a teremtés évezredeiig vagy évmilliókig visszanyúló rangja a fáknak, erdőknek, kerteknek. Isten a Biblia szerint az Éden-kert mintakertjében szerette volna kibontakoztatni a gazdag és bűnök terhétől nem elnehezülő, halhatatlan szép emberi életet. Aztán az évezredekkel vagy évmilliókkal később a jeruzsálemi Gecsemáné-kertben indult el az igazi életfa, Jézus keresztfájának emberiségújító nagy megváltástörténete. És egyszer majd, amikor már az új föld és új ég lesz beteljesítője és leváltója a földi történelemnek, a mennyei Jeruzsálemben ismét megjelenik az életfa, melynek levelei népeket gyógyítanak.
Tövisháttól a Schwarzwaldig…

Egy hete a szilágysági Tövisháton, Hadadon, Lelén jártam. Két napig elfelejtettem a budaörsi légszomjamat, a nehéz légzést. Olyan sűrű, mélyzöld erdőségek szegélyezték a református parókiával szembeni hegyoldalt, hogy onnan átáradt hajnalban a frissítő erdei lehelet. Gyönyörű volt. Múlt emlékeket terített szét az esti szél a tájra: zürich-oberlandi és hotzenwaldi őseim, a Hotzok életéről is meséltek az ősi fészektől távoli, ezer kilométerre elterülő tájon. De hogy miért éppen itt telepedtek meg 200-250 éve, amíg a román diktatúra újra fel nem állította őket, s kezükbe adta vándorbotot? Mert körülnéztek e zöldellő, hepe-hupás Tövisháton, s a lelkükben ringó, zöldellő fekete-erdői, schwarzwaldi rengetegek megtalálták hozzájuk illő erdőiket, zöldellő testvéreiket e Wesselényis tájon. Ilyen egyszerű, mégis titokzatos az ember és az erdő, a hontalálás és a tájegység kapcsolata. Én egy hete ezért is nagyon otthon éreztem magamat a szilágysági Hadadon. A bennem zöldellő, élő nagy ősrengeteg rátalált őseim erdeire, ahogyan máskor a Fekete-erdő, a Schwarzwald hotzenwaldi tájegységében járva a még ősibb szülőföldre leltem.

Erdőlíra – zöld üzenetek ÁBC-je, kibetűzése
Amíg lesznek erdők, lesznek emlékőrző, otthonosságteremtő, hazahívó és hazaváró zöld szigetek a lelkünkben is, és egy-egy Isten alkotta vidéken bolygónkon. Legyenek bár ezek Svájcban, Dél-Németországban, Erdélyben, és Magyarországon, Bakonybélben vagy a Magas-Bakony rengetegeiben. Bennük, rajtuk keresztül nagy békesség és megújító erő árad belénk, ha megtalálják a bennünk hordozott erdők és környezetünk egymást: harmóniát árasztanak ránk és belénk. Ez az igazi erdőterápia, aminél már csak a bibliai kijelentés Lélek-dús Ige-rengetege a lenyűgözőbb és éltetőbb. Ihletett pillanataikban magyar költőink szinte kivétel nélkül megérezték a teremtett világnak ezt az isteni érintettségét. Luther nyomán, aki 450 éve már ezt tanította: a teremtett világ Isten álarca, ezért jó rácsodálkozni, előbb Hamvas Béla talált a szellemi célba: „Megtaláltam a világ tengelyét. A fák, az ég, a szél, a madarak, a csillagok minden nap megajándékoznak”. S a méltatlanul kevésbé ismert pannón költő, a somogyi világ, erdőzugok ismerője és dalnoka, Takács Gyula egyenesen az emberi remény táplálójaként dicsérte a természetet: „Szépség derűje, drága fény,/ragyogj szívünkre hajnali remény!/Mondd, hát kinek árthat/a rózsa, tó és szárnyaló madárdal?/Szépség hajnal-derűje, drága fény!/Ne hagyj el minket szép remény…”…

Magyar keresztény értékeink képalkotásokon

A nagykárolyi Bikfalvi Zsolt fotóművész három képét is beválasztották a Keresztény Értelmiségiek Szövetség egy fotókiállításába, mely szeptember 9-éig tekinthető meg Budapesten. Sőt, az egyik, Menyő címet viselő alkotást II. díjjal tüntették ki.

A KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) által létrehozott alapítvány célja a Kárpát-medence keresztény értékeinek megőrzése, bemutatása, a magyar nemzeti egység elősegítése, a Kárpát-medencei keresztény alkotóművészek támogatása. Feladata a magyar nemzeti egység elősegítését, a társadalmi és kulturális szerepvállalás révén az értékmentő és értékteremtő feladatellátás. Ennek érdekében a KÁMME Alapítvány (A Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért) fotópályázatot hirdetett a Magyar Kormány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megvalósuló, a Kárpát-medencei keresztény alkotóművészet támogatása című program keretében határon túli magyar fotósok számára, két kategóriában: a 2019. évi csíksomlyói búcsú vagy Ferenc pápa csíksomlyói látogatása; Kárpát-medencei magyar keresztény értékek.

Bikfalvi Zsolt a második kategóriában 3 képpel pályázott (ennyivel lehetett a pályázati kiírás szerint).

A cikk folytatása a www.anziksz.com honlapon olvasható.

03 Bikfalvi Zsolt_Menyő

Menyő

04 Bikfalvi Zsolt_Hol_sirjaink_domborulnak

Hol sírjaink domborulnak

05 Bikfalvi Zsolt_Zsoltárok_könyve

Zsoltárok könyve

 

Pályázati felhívás a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ösztöndíjára – 2019/2020-as támogatási év

A pályázatot ösztöndíj-támogatás céljából a 2018/2019-es tanévben magyar nyelvű oktatásban részt vevő, 6–10. évfolyamon tanuló, kiemelkedő tehetséget mutató és szociálisan hátrányos helyzetű diák szülője/gyámja, mint magánszemély nyújthatja be.

Az alábbiakban letölthető pályázati csomag (felhívás, adatlap, űrlap a pályázó tanuló jellemzésére) minden pályázattal kapcsolatos tudnivalót tartalmaz.

A pályázatok benyújtásának határideje 2019. július 31. (a postai bélyegző dátuma).

További információkat a munkanapokon, a 10.00–16.00 óra között hívható 0264-531153-as, 0787-671137-es telefonszámokon vagy a nyilas_misi@yahoo.com e-mail címen kaphatnak.

Forrás: nyilasmisi.ro

HADADI KÉPESLAPOK (1.) – emlékezés és jövőérlelés Tövishát csendes szigetén

HADADI KÉPESLAPOK (1.)
 
Emlékezés és jövőérlelés Tövishát csendes szigetén
A mögöttünk maradt vasárnapon 18. alkalommal gyűlt össze a szilágysági Tövisháton található Hadad/Kriegsdorf apraja-nagyja, hogy falunapjuk keretében adjanak hálát közösségi és egyéni életükért, megtartatásukért. Német, koreai, román szó nyelvi keretét adta édes anyanyelvünk. Reformátusok, evangélikusok, baptisták, pünkösdiek, román ortodoxok együtt emelték szívüket és éneklésük hangjait a gyönyörűen kéklő ég Ura elé. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek a Degenfeld-kastélyban található oktatási, művelődési, konferencia központja  kertjében felállított árnyékos pódiumon három órán át tartott a lelki hódolás, bizonyságtétel. Az ünnepi igehirdetést dr. Békefy Lajos budapesti lelkipásztor, a német településalapítók, a hotzenwaldi és zürich-oberlandi Hotzok anyaági leszármazottja tartotta. Sorozatunkban a visszatekintés mellett bepillantunk az ottani reformátusokat és evangélikusat telepítő erdélyi főnemesi család, a hadadi Wesselényiek sorsába, az élő múltat ápoló helyiek és a német Szülőföldápoló Egyesület (HOG) munkájába, s a község kitűnő klimatikus, tájképi helyzetéből adódó jövőkép néhány képzeletbeli vonását is felvázoljuk. Tesszük ezt hálából, és a Hadadnak elkötelezett „kívülálló” másfajta látószögéből. De mindent Hadadért és a hadadiakért, magyarokért, németekért, maradókért, elmentekért, a református egyházért, keresztyén hitünk testvéreiért. Az első részben a szép ünnepi hálaadó alkalom részleteit villantjuk fel.
 
 
Írja: Dr. Békefy Lajos,
a hotzenwaldi és a zürcher-oberlandi Hotzok kései utóda
Az égre nyitott ősi fák alatt
a hálaadás, a megtartó isteni kegyelem történelmi méretű, tapintható jelenléte mutatkozott meg a hadadi falunap szabadtéri istentiszteletére összesereglett sokaság buzgó éneklésében, Igére figyelésében, szinte tapintható imádkozó csendjében. Mivel Urunk mindent oly’ szépen intézett, vasárnapra magas kéklő ég, zöldellő, harmatosan hullámzó tövisháti tájkép köszöntötte, hívogatta a falunapra otthonról és távolabbról érkezőket. Mindvégig, az ortodoxokat is felülmúló három órás istentisztelet élő bizonysága volt a középkori, thüringiai teológus, filozófus és misztikus Eckhardt mester találó és éppen a hadadi alkalomhoz illő mondásának: Minden pillanat ablak, melyen keresztül Isten bepillant életed házába”. Most ezt Ő a magas égből a zöldellő öreg, regélő fák koronája közötti kéklő, szinte misztikus ragyogáson át tette meg, aminek hangulatát idézi a fenti nyitó kép. Feledhetetlen pillanat volt!
A Degenfeld-kastély
felújított tanácstermében gyülekeztek a szolgálattevők, Balogh Ferenc hadadi polgármester, baptista prédikátor invitálására Walther Sinn evangélikus lelkipásztor, az arad-megyei Szemlak vagy korábbi magyar nevén Zemlekháza és a bánáti evangélikusok pásztora, a hadadi ünnepségek rendszeres vendégigehirdetője, Tatár János hadadnádasdi református lelkipásztor, Tötős Beáta helybeli református lelkésznő, e sorok írója és dr. Békefy-Röhrig Klaudia református lelkésznő, pasztorálpszichológus. Közben a pódiumon már hangoltak az együttesek, a Choi Young dél-koreai missziói lelkipásztor és kedves felesége által vezetett 25 tagú fiatalokból álló evangéliumi énekegyüttes.
Tagjaik többsége Milánóból érkezett már korábban erre a falunapra, immáron második éve. Egy éve a németek hadadi odatelepülésének 250. évfordulójára érkeztek először és gyönyörködtették, lelkesítették modern, Lélekkel teljes dallamaikkal a jelenlévőket. Mosolyukból, éneklésükből már kora reggel beszűrődött a fény, testvéri szívmelegség és az angol, koreai, magyar nyelvű énekdallam a református parókia csendes, szép udvarába. Később megérkezett az ortodox pópa és a szomszédos Lele pásztora is.
Polgármesteri-pásztori 
köszöntő
Balogh Ferenc polgármester, baptista pásztor köszöntötte a megjelenteket, és nyitotta meg a 18. falunapot. Nagy örömmel nyugtázta, hogy ismét szép számmal jöttek el a falu népéből, és a szélrózsa minden irányába kivándorolt németekből is. Megtudhattuk, voltak, akik az USA-ba, Kanadába, Brazíliába, Ausztráliába, Argentínába, sőt Ausztráliába és Izraelbe vándoroltak ki. Az idősebb generáció tagjait még mindig eleven emlékek vonzzák haza. Szeretnék továbbra is úgy megtartani a jó hagyományt, hogy a falunapnak legyen lelki és népünnepélyi része. A délelőtti idő Istené, a délutáni a mulatságé. Az is példaértékű, s ezt nagyon megjegyeztem, hogy a község, ami már a középkorban mezővárosi, vásártartó jogot kapott, várral rendelkezett, mai vezetésében a baptista polgármester és a református alpolgármester, Almási Csaba a közösség javára hatékonyan és nagyszerűen együtt dolgoznak. Ez a keresztyén hit közéleti felelősségvállalásának termékeny és kézzelfogható, ékes bizonyítéka! Az meg az összetartozás szép modellje, ahogyan a Hadadról Németországba vagy máshová elvándorolt német családok a szülőföld, Hadad iránti tiszteletből, elkötelezettségből megalakították Szülőföldi Községük, Kriegsdorf Egyesületét, könyveket adnak ki, évente konferenciát tartanak, egyáltalán ápolják múltuk emlékezetét és próbálják ezt az ifjabb generációba is átplántálni: összetartozunk-összetartunk! Örültem, hogy a Heimatortsgemeinschaft Kriegsdorf-Hadad (HOG) új elnökével, Georg Pretli úrral és kedves feleségével is találkozhattam.
Igehirdetés a szív völgy- és hegymeneteiről
 
Az ünnepi igehirdetést dr. Békefy Lajos Ph.D., református lelkipásztor, szociáletika-kutató, publicista tartotta a Máté 17,1-9. alapján. Szolgálatának mondanivalójában angolul és németül újra megszólalt a lelki refrén: Senkit sem láttak, csak Jézust egyedül (8.v.). Egy francia írót idézve vezette be ünnepi mondanivalóját: az emberi szívnek is vannak hegymenetei és völgymenetei. Jól tudta ezt Urunk. Ezért a hat nap völgymenet, a mindennapok után Jézus maga vette maga mellé Pétert, Jakabot és Jánost, lejött értük, s emelte ki őket az egysíkúságból, s vitte fel őket a magas hegyre, a másik dimenzióba. Ma sincs valódi kilépés a völgymenetből, csak egyedül Jézus által. Nincs istenélmény, boldog találkozás Ővele, s ennek nyomán alkotó, értéklétesítő hit – csak ha Ő előbb lejön Lelke és Igéje által hozzánk, s felvisz minket magával a hegyre. Ott pedig a hitélmények hegycsúcsán a csodák csodája történik meg: fehér ragyogásban jelenik meg előttük Jézus. Az igehirdető személyes istentapasztalásaiból, családtörténeti fényes pillanatokból idézett fel bizonyságtételében kettőt. Az Ige arra is rácsodálkoztat, hogy Istennek, mennyei Atyánknak is van hitvallása: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok (5.v.). Ez az atyai krédó mindennél drágább és figyelmeztet: személyes a Jézus-kapcsolat, s a szeretetkapcsolat, a Benne való gyönyörködés nélkül nincs igazi hit, nincs keresztyénség, élő protestantizmus sem. Ha a mi Jézusra tekintésünkben és az Atya Jézusra tekintésében találkozik emberi feltekintésünk, akkor lesznek életre szóló, felemelő, tápláló, vezérlő hitbeli élményeink, ami nélkül csak tanízű, dogmatikus, intellektuális marad a hitünk. Mindenfajta szélnek kitett habzás, de nem felhajtó erő. Európa nyugati részéből sokszor és sok helyen hiányzik ez a személyes feltekintés, boldogító, erősítő összepillantás Jézussal és az Atyával. Ahol megvan: Dél-Koreában, Hadadon, erdélyi református népünkben, honi protestantizmusunkban, ott a szív hegymenetei ma is képesek megtartó erővé válni, ahogyan századokkal ezelőtt. Érdekességként említette, hogy ez a hit képes meghallani ezt a bibliakutatók által a Szentírásban legalább 365-ször megtalált isteni, jézusi hangot, biztatást: Ne féljetek! Egyedül Jézus, egyedül Ő, s ha Őt látjuk mindenek fölött, mögött és előtt, akkor a völgymenetek minősége is más lesz. Túrmezei Erzsébet versével szólva:
Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott a szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon.
Átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben.

Gyermekbibliahét Szilágypérben

Vakációs bibliahetet tartottak Szilágypérben az elmúlt héten. Izgalmas programok vártak mindazokra, akik résztvettek a foglalkozásokon. Bibliai történetekről tanultak, kézműveskedtek és sokat játszottak a gyermekek.

A hét vezérgondolata: nem a ruha teszi az embert.  E téma köré épültek fel a napi foglalkozások. Napról napra egy-egy újabb József történettel ismerkedhettek meg a gyermekek. Olyan bibliai történeteket dolgoztak fel, mint: József ifjú kora, József a kútban, József Potifárnál és a börtönben, József az életmentő és József megbocsát.

Fotó: Szabó Sándor

Gyermekbibliahét Érszakácsiban

Az elmúlt héten tartották meg Érszakácsiban a vakációs bibliahetet, melyen az idén is szép számmal vettek részt gyermekek.

A  hét során a gyermekek József történeteivel ismerkedhettek meg. A bibliai történeteken keresztül megtanulták, hogy Isten kiválaszt, Isten vezet, Isten megerősít, Isten kiemel és megáld. Ám nemcsak tanultak, hanem sokat kézműveskedtek és játszottak is. Szünetekben pedig nagyon finom falatokat fogyaszthattak el. A gyermekbibliahét az istentiszteleten bemutatott műsorral ért véget.

Fotó: Fülöp János

Kölcsey szellemi hagyatékának őrzése

Harmincadik alkalommal szerveztek Kölcsey megemlékezést Sződemeteren, melyen főtiszteletű Csűry István püspök (Királyhágómelléki Református Egyházkerület) tolmácsolta Isten igéjét.

Az egyházkerületi elöljáró a 75. zsoltárból olvasott fel. Csodaként említette meg, hogy Sződemeteren még beszélnek magyarul, az ott élő nemzetek békében élnek egymással. Csoda az is, hogy áll a református templom és az emlékház. Isten a 75. zsoltáron keresztül azt üzeni, hogy azokat áldja meg, akik a csodákról bizonyságot tesznek. Kölcsey érezte, tudta a csodát, hogy Isten meg fogja áldani a magyart, még ha ez sokszor költői gondolatnak is tűnik. „Sződemeteren született egy olyan pillér, akire most remélem nagyon sokan gondolnak a magyar nemzetből” – fogalmazott a püspök. Olyan pillérek és olyan oszlopok erősödnek meg előttünk vele együtt, melyeken keresztül Isten meg akarja a magyar nemzetet erősíteni, de velük együtt más nemzeteket is. Meg kell látni, hogy ezeken az „oszlopokon” keresztül ennek a régiónak van holnapja – biztatta a hallgatóságot a főpásztor.

„Kölcsey Ferenc is a maga módján küzdött a megújulásért, nyelvi, társadalmi, világszemléleti szinten. Erre ma itt sokan emlékezünk. Ezt ma nagyon sokan nagyra tartjuk és tiszteljük, és éppen ez a tény, hogy ma őt ünnepeljük ebben a szépen megújult külső környezetben. Ez arra vezet bennünket, hogy eltöprengjen a magyar ember azon, hogy miben és hogyan kellene megújulnia ma. Egy biztos: a megújulás elengedhetetlen eszköze őseink helyén való, méltó tisztelete… Kölcsey szellemi hagyatéknak őrzésével nemzetünk külső és belső megújulását, és ezzel alkotó és értékápoló jövőjét biztosítjuk” – fogalmazott Pakulár István tasnádi lelkipásztor az ünnepség egyik házigazdájaként.

A résztvevőket köszöntötte: Ruff Zsófia (a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület elnöke), Gheorghe Marian (Sződemeter polgármestere), Jáger dr. Péter Mónika (a LiterArt egyesület tagja), Magyar Loránd parlamenti képviselő és Demeter Stefánia konzuli munkatárs. Beszédet mondott: Nagy Ferenc (a Kölcsey Ház Alapítvány kuratóriumának elnöke) és dr. Gyapay László irodalomtörténész (Budapest).

Verseket szavaltak a tasnádi és szatmárcsekei iskola diákjai. A koszorúzást Bendel József vezette le, melyen díszőrséget álltak a szilágysomlyói cserkéscsapat tagjai. A két napos Kölcsey-ünnepség ma Kölcsey emlékfutással folytatódik Tasnád-Sződemeter útvonalon.

Szünidei gyermekbibliahét volt Érendréden

Július 22. és 26. között tartottuk meg a szünidei gyermekbibliahetet az érendrédi református gyülekezetben. 24 és 32 között mozgott a résztvevő gyermekek létszáma. Ezen kívül 12-15 ifjú is segített a történetek bemutatásában, mely az öltözékeken és a ruhákon keresztül József élettörténetének megértéséhez vitt közelebb bennünket. Köszönet mindenkinek, aki segített, az ifjaknak, valamint a szülőknek a támogatásért és az adományokért.

A gyermekek vasárnap a templomban, a délelőtti istentisztelet keretében adtak a gyülekezetnek ízelítőt a megtanult énekekből és aranymondásokból.

Istennek legyen hála mindezért!

Uri Imre
érendrédi lelkész

Őszi felvételin meghirdetett helyek száma

Felvételi menete:

              Alapképzések 

Beiratkozás: 2019. szeptember 9-19.

Felvételi vizsgák időpontja: 2019. szeptember 20.

Eredményhirdetés, anyakönyvezés: 2019. szeptember 20-23.

 

Mesteri képzések

Beiratkozás: 2019. szeptember 9-19.

Felvételi vizsga: 2019. szeptember 20.

Eredményhirdetés, anyakönyvezés: 2019. szeptember 20-23.

 

Elérhetőségek:

 

Bölcsészettudományi és Művészeti Kar

Szlopp Bernadette – Katalin: 0259-418252/107

E-mail: bmk@partium.ro

Web: bmk.partium.ro

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Kincses Gabriella: 0259-418252/109

E-mail: gtk@partium.ro

Web: gtk.partium.ro

A 2019-es őszi felvételin meghirdetett helyek száma 

Alapképzések Tandíjmentes
helyek
Tandíjas
helyek
Helyek
összesen
Német nyelv és irodalom 2 21 23
Angol nyelv és irodalom

Angol nyelv és irodalom – Német nyelv és irodalom

6 24 30
Magyar nyelv és irodalom

Magyar nyelv és irodalom – Angol nyelv és irodalom

6 24 30
Szociális munka 3 20 23
Szociológia 0 18 18
Menedzsment 11 45 56
Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltató egységek gazdaságtana 14 30 44
Bank- és pénzügyek 9 23 32
Zene 5 10 15
Képzőművészet 0 0 0
Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája 1 10 11
Agrármérnök* 10 10
 Mesteri képzések 
Többnyelvűség és multikulturalitás 0 4 4
Európai szociálpolitikák 0 15 15
Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje 0 0 0
Idegenforgalmi gazdálkodás 0 18 18
Zeneművészet az audiovizuális kultúrában 4 13 17
Vizuális kommunikáció 0 10 10

 

További információkért látogasson el a www.partium.ro honlapra!

A Közel-Keleten eddig talált legősibb falfreskóit tárták fel

A Közel-Keleten eddig talált legősibb, négyezer éves, nagyméretű falfreskókat tártak fel a Bejrúti és a Tübingeni Egyetem kutatói. A felfedezést egy most megjelent kötetben dokumentálták – írja az MTI.

    A freskók egy részét 2005-ben fedezték fel Libanon déli részén, Szidón közelében a Földközi-tenger partján egy bronzkori épület romjai között. A következő években további freskókat sikerült feltárni és konzerválni nagy falfelületeken.
    Jens Kamlah professzor, a Tübingeni Egyetem Bibliai Régészeti Intézetének tudósa elmondta, hogy a freskók Kr. e. 1900 táján készültek, az első bizonyítékai a Földközi-tenger térségében a freskótechnika kezdeteinek.
    A freskók feltárását és a kutatás dokumentálását Kamlah és Hélene Sader libanoni régész vezette. A tudományos munkát a Német Régészeti Intézet együttműködő partnerként támogatta – írta az idw-online.de tudományos hírportál.
    A német-libanoni régészcsoport 2001-ben fedezte fel a bronzkori palotát a Tell el-Burak régészeti helyszínen, Szidóntól délre. A teljes feltárás 2011-ben fejeződött be. A falfestményeket az épület legnagyobb, 7 méter széles és 14 méter hosszú szobájának falain találták. A régészek szerint a palota a Kr. e. 1900-as években épült és mintegy 200 évig használták.
    A festményeken geometrikus fríz, vadászjelenet és egy életfa is szerepel. Julia Bertsch, a kutatócsoport tagja szerint hasonló motívumok fellelhetők az ősi közel-keleti és egyiptomi ikonográfiában. Hozzátette: a falfestmények technikája tekinthető a freskó előzetes fázisának, mivel ezeknél is a még nedves vakolatra rajzolták fel a képek vázlatait. A fejlett freskótechnikánál már a teljes festményeket viszik fel a nedves vakolatra. Ahogy a vakolat megszárad, a festékek belekötnek a vakolatba. “Korábban úgy gondolták, hogy ez a technika több évszázaddal később alakult ki a knósszoszi palota festményeivel. Ezek a freskók azonban bizonyítják, hogy legalábbis a Közel-Keleten fontos lépések zajlottak a technika fejlődésében” – mondta Bertsch.
    Az elemzés kiderítette, hogy a falfestmények egyik színe egyiptomi kék volt. Ez a szín a természetben alig létezik, de az ókori Egyiptomban a Kr. e. 3. évezredtől készítették és használták. Kamlah szerint ez azt jelzi, hogy a vizsgált időszakban szoros kapcsolat állt fenn Libanon déli része és az egyiptomi birodalom között. “A festményeket akár egyiptomi művészek is készíthették” – vetette fel a professzor.
    A négyezer éves palota falai részben teljes, 3,5 méteres magasságukban fennmaradtak. Ez különösen azért figyelemreméltó, mert a palota napon szárított agyagtéglából épült. A falak fennmaradása feltehetően főként annak köszönhető, hogy a szobát Kr. e. 1800 táján a padlótól a plafonig teljesen feltöltötték homokkal, kaviccsal és agyaggal, az ajtót pedig agyagtéglákkal zárták le. Ennek az lehetett a magyarázata, hogy a palotát egy mesterséges magaslatra építették a tengerparton, és egy része megsüllyedt, ezért a falak stabilizálása céljából feltöltötték az épület lejjebb eső szárnyát.

 

Elhelyezték a székelyhídi új református óvoda és bölcsőde alapkövét

Vasárnap elhelyezték a székelyhídi (Bihar megye) új református óvoda és bölcsőde alapkövét, a fejlesztés része a magyar kormány által finanszírozott kárpát-medencei óvodaprogramnak – közli az MTI.

    Az ünnepségen jelen volt Grezsa István, a Nemzetpolitikai Államtitkárság miniszteri biztosa, aki az MTI-nek elmondta: az új létesítmény azért rendkívüli, mert Székelyhídon, az Érmellék egyik legjelentősebb magyar lakossággal rendelkező településén soha nem volt magyar bölcsőde. Az óvodában magyar nyelvű napközi otthonos két csoport is helyet kap, így visszaépül az a református oktatási intézményrendszer, amely száz ével ezelőtt a helyiek rendelkezésére állt – mondta Grezsa.
    Emlékeztetett arra, hogy a kárpát-medencei óvodaprogram összköltségvetése 47,6 milliárd forint, amelyből 152 új óvoda épül, illetve több mint 450 ilyen létesítményt újítanak fel. Úgy vélte, a székelyhídi óvoda alapkőletétele fontos állomása az óvodafejlesztési programnak főleg annak fényében, hogy a nagyváradi püspökség udvarán elkészült már egy kétcsoportos bölcsőde.
    Az MTI kérdésére válaszolva kifejtette: azért esett a választás Székelyhídra, mert az Érmellék fontos települése, a határ közelsége pedig nagyobb kockázatot jelent az elvándorlás tekintetében, így a határ menti térségben is szeretnék megerősíteni a magyar életet, ami csak intézmények alapításával, illetve a meglévők felújításával lehetséges. Emlékeztetett arra, hogy az óvodaprogram első szakaszában elsősorban a szórványtelepülésekre koncentráltak, a második és harmadik ütemben viszont már a tömbmagyar településekre is. 
    Elmondta, hogy az idei és a jövő év már az új óvodák építésének jegyében telik el tekintettel arra, hogy a tervezett több mint 450 létező óvoda-felújításból már több mint háromszázat átadtak.
    Közölte, hogy a 47,6 milliárd forintból 24,5 milliárd forintot fordítanak az erdélyi óvodák fejlesztésére, így Erdélyben mintegy 60 új óvodát építenek és csaknem 180-at újítanak fel.
    A miniszteri biztos hozzátette: az épületeken túl az óvodafejlesztéshez komoly humánerőforrás-fejlesztés is társul abban az 1664 kárpát-medencei óvodában, ahova magyar gyermekek járnak.

 

HAZATÉRÉS NAPJA SZILÁGYPÉRBEN

Vasárnap, július 28-án tartják meg Szilágypérben a Hazatérés Napját. A református templomban de. 11 órakor kezdődő istentiszteletre szeretettel várják idén is mindazokat, akik Szilágypérből származnak, ugyanakkor az istentisztelet keretén belül köszöntik majd az ötven és hatvan évvel ezelőtt konfirmáltakat is.

Kerek egy hetet töltöttek a gyerekvilágukban

A beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban legyenek a világ példái, erre próbálták ránevelni, rászoktatni a Nagykárolyi Református Egyházmegye idei gyerektáborának több mint száztíz részvevőjét. A kirándulásokkal, sok-sok foglalkozással színesített alkalmat a múlt héten tartották meg Nagykárolyban.

„Lépj a nyomdokomba!” — az alkalom jeligéje kapcsán Balogh Enikő táborvezető nyomatékosítja: „Jézus az, aki után a gyerekek mehetnek, illetve mindannyian mehetünk, ő a mi példaképünk”. Annak az igényére, hogy a gyerekek is példaképek próbáljanak meg lenni, naponta bibliai történettel igyekeztek rávezetni őket. De énekekkel, játékokkal, tanulságos kisfilmekkel is igyekeztek ennek az igényét feléleszteni az egész pontosan száztizennégy gyerekben. Mindebben tizenhat segítő, lelkészek, pedagógusok vállaltak magukra feladatot. A résztvevők egyébként szerte az egyházmegyéből érkeztek, azaz a Tövishátról, Tasnád és Nagykároly vidékéről.

A cikk folytatása a www.anziksz.com honlapon olvasható.

 

Egy hanaui bibliát ajándékoztak a Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeumának

Egy hanaui bibliát, a vizsolyi biblia második, Szenci Molnár Albert által javított kiadását ajándékozta egy magánszemély a Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeumának – írja az MTI. 

    A felajánlásról szóló ajándékozási szerződést szerdán írta alá Berecz Ágnes gyűjteményigazgató és Nagy Dolriis Zsófia Dániában élő adományozó.
    Berecz Ágnes elmondta, hogy a hanaui biblia a vizsolyi biblia után jelent meg 1608-ban a németországi Hanauban. Egyik érdekessége, hogy Szenci Molnár Albert, aki a kiadást gondozta, ebben javította az 1590-ben Károli által nyomtatott vizsolyi biblia fordítási és sajtóhibáit, valamint a Szentírás szövege mellett helyet kapott benne saját, irodalmi igényű zsoltároskönyve is.
    Berecz Ágnes elmondta, hogy Szenci Molnár Albert kiskamaszként tanúja volt a vizsolyi biblia kiadásának, ott “lábatlankodott” Károli körül, akinek üzeneteit hozta-vitte a korrektorok között.
    Az első teljes magyar nyelvű biblia, a Károli-biblia nagy, vaskos, nehezen forgatható kötet volt, nem lehetett otthon olvasni. Szenci szemei előtt viszont egy olyan biblia képe lebegett, amely könnyen forgatható, praktikusabb formátumú, ezért döntött a kézre álló negyedrétméret mellett.
    A gyűjteményigazgató szerint az akkori körülmények között a magyarországi nyomtatás szóba sem jöhetett, ezért jelent meg a biblia Hanauban. A munkálatok során összesen mintegy 1500 darab készült, és olyan népszerű lett a kiadás, hogy már 1612-ben újra kellett nyomtatni. Egy korábbi adat szerint 37 könyvtárban 58 példánya ismeretes.
    Nagy Dolriis Zsófia elmondta, hogy a hanaui biblia a létezése óta családja tulajdonában van, de tartalma miatt többször rejtegetni kellett. Nagyapja Búcson volt kántortanító, aki 1919 környékén egy Dunakanyar-közeli református lelkészre bízta a bibliát, aki azt a templom tornyában rejtette el. Később, 1945 után, amikor kitelepítették nagyszüleit Felvidékről, a biblia ott maradt a földben elásva, és valamikor a 70-es években hozták át Magyarországra. 
    Eredetileg 3 Biblia érkezett egyszerre Hanauból, abrakos tarisznyában csempészték őket. A másik kettő sorsáról nincs tudomásuk.
    Berecz Ágnes az ünnepélyes átadáson beszélt arról is, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Kollégiumának épületében található gyűjtemény, könyvtár és múzeum nehéz korszakot él át. A Ráday Kollégiumban pusztító januári tűzvész a gyűjteményt is érintette, levéltáruk, modern könyvtári állományuk abban az épületrészben volt, amelyet most ki kellett üríteni. Megkezdődött az épületrész bontása, újjáépítése. Ennek idejére levéltárukat Budapest Főváros Levéltára fogadta be, ősztől ott fog üzemelni. A könyvtári állományt Törökbálintra szállítják, átmenetileg az MTA könyvtára adott helyet a gyűjteménynek. Mint mondta, a gyűjtemény múzeum részét kevésbé érinti az átépítés, de ott is korlátozott lesz a hozzáférés az elkövetkező két-három év folyamán. 

 

Nőszövetségi tisztújítás volt egyházmegyénkben

Nőszövetségi csendesnapot tartottak Hadadon június 30-án. A csendesnapra a nagykárolyi egyházmegye számos gyülekezetéből érkeztek nőszövetségi tagok.

Különleges alkalom volt ez, hiszen a Bogya Kis Mária (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségi elnöke) igehirdetését és Vinczéné Pálfi Judit missziói előadó (KREK) előadását követően tisztújításra került sor az egyházmegyei nőszövetség körében. Elnöknek Tőtős Beáta-Margit hadadi lelkésznőt választották vissza. Alelnöki tisztséget kapott: Máthé Tünde segédlelkész (Dobra), Bencze-Kádár Orsolya segédlelkész (Nagykároly-Kertváros), Tolnay Adrien (Nagykároly-Kertváros), Tatár Ágnes (Hadadnádasd), Szabó Ildikó (Szilágypér) és Csürös Orsolya (Szilágyszér). Jegyzőnek Fülöp Zsófiát (Érszakácsi), pénztárosnak pedig Dallos Adélt (Nagykároly-Kertváros) választották meg – tudtuk meg Tőtős Beáta lelkésznőtől. Gratulálunk nekik, Isten áldása legyen munkájukon!