Konferencia és egyházzenei szakmai nap

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ebben az esztendőben a Szatmár-Kültelki Református Egyházközségben szervezi meg őszi kántorkonferenciáját, 2014. november 6-án, csütörtökön délelőtt 10 órától.

Program:

9,30: Érkezés, regisztráció

10 óra: Áhítat – a Szatmári Református Egyházmegye Lelkészértekezletén részt vevő lelkipásztorokkal közösen

10,30: Előadás. Husz János és a cseh-morva atyafiak reformmozgalma. A husziták énekanyagával kapcsolatos, magyar énekeskönyvekben megjelent dallamok, szövegek. Christoph Tapernoux, Svájc

11,30: Megbeszélés

12,00: Kották, könyvek, hangzó anyagok bemutatója

13,00: Ebéd

14,00: Előadás. Biblia – Zsoltár – Imádság. Dr. Fekete Csaba, Debrecen

15,00 Adventi és karácsonyi énekek, kórusművek. Kórus-karvezetés gyakorlat. Márkus Zoltán kántor, karnagy, a Kántorképző Tanfolyam tanára

16,30: Záró áhítat (vespera). Szolgál a Nagyváradi Kántorok Kórusa

A szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki az egyházzene területén dolgozik: kántorokat, lelkipásztorokat, kórustagokat, kántorképzős hallgatókat. Jelentkezni lehet az o.otilia@yahoo.com vagy a higyj69@yahoo.com címen, illetve a 0740/454-965 vagy 0727/190-626-os telefonszámon, november 4-ig.

Nagyvárad, 2014. október 15.

     Orosz Otília Valéria                                         Higyed Gyöngyi

egyházkerületi zenei előadó                          egyházmegyei zenei előadó

 

Zsákai Norbert: A lelkipásztori munka egyik jelentős része a közösségformáló események szervezése

Szombaton hosszú kihagyás után újra megszervezték a szüreti bált Bogdándon, melynek bevételét a Bogdándi Református Egyházközség ifjúsági szervezetének támogatására és az újonnan alakult néptáncegyüttes anyagi kiadásainak fedezésére fordítják a szervezők.

A Bogdándi Református Egyházközség ifjúsági szervezete, a polgármesteri hivatal és helyi vállalkozók támogatásával többéves kimaradás után szombaton megrendezte a szüreti bált. Zsákai Norbert helyi református lelkipásztor elmondta, hogy a helyi fiatalok, de több pedagógus is már régóta tervezték a szüreti bál megszervezését, főleg, amióta látták, hogy a szomszéd településeken milyen nagy sikernek örvendenek a hasonló rendezvények. A rendezvény utcai felvonulással vette kezdetét, déli tizenkét órakor, a bogdándi, a szilágyszéri és a hadadnádasdi néptáncegyüttesek, amelyeknek több korosztályú csoportjaik is vannak, népviseletbe öltözve gyalog, szekéren és traktorokon járták végig a falu utcáit, hogy nótával köszöntsék és bálba hívják a lakosságot. Az inkább idősebb lakosok nagy örömmel fogadták a daloló és táncoló fiatalokat, étellel és itallal kínálták őket, sok helyen együtt énekeltek velük.

Jótékonysági bál

A több mint háromórás felvonulás után a kultúrotthonban folytatódott a mulatság, ahol az említett települések néptánccsoportjai mutatták be műsorukat. Felléptek a kicsik, majd a nagyobbak, bizonyítva azt, hogy nem feledték el azt, amit szüleiktől és nagyszüleiktől tanultak, és igyekeznek másokkal is megismertetni ezeket a hagyományokat. A műsort követően elkezdődött a táncmulatság, idősek és fiatalok egyaránt táncra perdültek. A bálnak jótékonyságú jellege is volt, ugyanis a bevétel felét az egyházközség ifjúsági csoportja, a másik felét a néptáncegyüttes kapta meg — oktatásukkal a helyi iskola pedagógusai (Debreni Noémi, Kürti Csilla, Balogh Raluca és Bojan Éva) foglalkoznak. Több vállalkozó ajánlott fel tombolatárgyakat, a főnyeremény egy malac volt. Zsákai Norbert ez év februárjában lett az egyházközség lelkipásztora, azóta megismerte a település szokásait és hagyományait, elhatározta, hogy közreműködik a kulturális és hagyományőrző tevékenységek szervezésében — véleménye szerint a lelkipásztori munka egyik jelentős része a közösségformáló események szervezése.

Forrás: www.frissujsag.ro

Megható ünnepség Szaniszlón

Kettős ünnepségre került sor vasárnap a szaniszlai református templomban, ahová Balla Árpád tiszteletes gyülekezetbe való beiktatására és a nőszövetség zászlajának a megáldására gyűltek össze a hívek és vendégek. A nem mindennapi eseményen érezni lehetett a gyülekezet és lelkésze közötti kölcsönös szeretetet.

Az ünnepi istentisztelet Ft. Csűry István püspök igehirdetésével vette kezdetét, aki a Lk. 6:43-45 igaszakasz alapján hirdette az igét. Az egyházkerületi főpásztor elmondta: “Minden fa a gyümölcséről ismertetik meg“. Ez az ige önvizsgálatra indítja a hallgatóságot, hisz nem lehet úgy elmenni mellette, hogy ne tennénk fel a kérdést: mi milyen gyümölcsöt termünk? Vajon mit mond nekünk ez a gondolat? Kinek látjuk magunkat, és milyen az identitásunk? Vannak helyzetek, amikor jónak látjuk magunkat, és olykor-olykor talán arra eszmélünk, hogy nem olyan gyümölcsöket termünk, mint amilyet Isten vagy éppen mi várunk önmagunktól. A gyümölcstermésben nincsenek átmenetek. Ha fogja valaki Isten kezét, akkor az jó gyümölcsöt kell teremjen. Örömmel látja, hogy Szaniszlón szépen haladnak a dolgok, jó gyümölcsök teremnek, és arra biztatta a gyülekeztet, hogy ne lankadjon meg ez a lelkesedése. A jó fán termő gyümölcs mások életét is megjobbítja. Teremjen tehát a gyülekezet életében sok jó gyümölcs és legyenek az istentiszteletek valóban az erőt merítés alkalmai, hogy a templomból hazatérve a hívek szomszédjai ezt a példás hitet és erőt lássák.

A beiktatási szertartást Nt. Nagy Sándor esperes végezte, aki a 2 Thessz. 1.12 igeszakasszal köszöntötte az ünneplőket: „Dicsőítessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből!” Egy tiszteletesnek az életében a lelkipásztori eskü letételét követően fontos esemény a gyülekezetbe való beiktatása – fogalmazott az egyházmegyei elöljáró. Elmondta: ez a szertartás emlékeztet arra, hogy a beiktatott lelkipásztor szolgálatával és életével utat mutat Isten országa felé. A gyülekezet feladata pedig, hogy oda álljon a lelkésze mellé és meghajtsa a fejét Isten útmutatása előtt. Arra biztatta az ünnepelt lelkipásztort, hogy alázattal mutasson utat a szaniszali gyülekezetnek. Ezt követően átadta neki a Bibliát, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát. Arra kérte, hogy legyen a  Bibliának hű megőrzője és szószólója. A pecsét által Jézust helyezze az emberek szívére. A kulcs pedig maga az Ige legyen, mely által megnyitja az emberi a szíveket. És ha valóban engedjük, hogy Krisztus legyen a kulcs, akkor előbb-utóbb minden ajtó megnyílik.

Balla Árpád lelkipásztor a Kol. 4:2-4 igeszakasz alapján mondta el őszinte, magható ünnepi beszédét, melyet sokan megkönnyeztek. Kiemelte: nagy öröm számára, hogy az eddigi szórványközösségekben (Érkávás, Érmindszent és Krasznaszentmiklós) végzett szolgálatok után Isten a szaniszlai egyházközségbe vezette útját, ahol most sor kerülhet erre az ünnepélyes alkalomra. Ünnep ez a szülők, a család számára, és nem utolsósorban a gyülekezet számára is, ahol legutóbb 40  évvel ezelőtt került sor ilyen jellegű alkalomra. Pál apostol szavait segítségül hívva beszédében választ keresett arra, hogy mi a lelkipásztor és a gyülekezet feladata. Ennek fényében a felelet: imádkozni és igét hirdetni. Az apostol fontosnak tartotta, hogy a gyülekezetek imádságaikban hordozzák őt is. A lelkipásztor arra kérte a gyülekezetét, hogy ők is imádkozzanak az itt végzett szolgálatáért, de ne csak őt, hanem a vidék minden lelkipásztorát hordozzák imádságaikban. A lelkészeknek is szükségük van arra, hogy ne csupán ők imádkozzanak a hívekért, hanem ők is érezzék azoknak az embereknek az imádságos lelkületét, akikért napról-napra fáradoznak.

Az egyházmegye lelkészei ezt követően (Bere, Domahida, Hadad, Kaplony, Kismajtény és Nagykároly-Kertváros) igei köszöntőkkel kívántak áldást ünnepelt kollegájuk szolgálatára.

Kurta Tőtös Beáta, a Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke a zászló megáldása előtt feltette a kérdést: kellenek-e a nőszövetségi zászlók? Mi reformátusok nem nagyon használunk jelképeket templomunkban.  A zászló is jelkép: harcba hívja az embereket és jeladás lehet a gyülekezésre. A lelkipásztornő meglátása szerint nem a zászló az igazán fontos, hanem az a nőszövetség, ami mögötte áll. Ennek értelmében a szertartás során a nőszövetséget és annak munkáját áldotta meg egyházmegyénk nőszövetségi elnöknője és Balogh Enikő kismajtényi lelkipásztornő.

A szertartást Dézsi Ilona köszöntőbeszéde, Eszenyei Anita verse, Speth József zenés műsora és az egyháközség énekkarának szolgálta tette ünnepélyesebbé.

 

44 elemet

Szakmai nap Érszentkirályon

8 kántor, 3 zeneértő gimnazista diák és 1 lelkipásztor vett részt 2014. október 4-én az Érszentkirályon megrendezett szakmai napon. A nagy múltú település két tájegység találkozásánál, az Érmellék és a Krasznamente mezsgyéjén, nyugtató csendjével, őszbe öltözött flórájával meghitt, családias hangulatban fogadta a résztvevőket. Nagy Tibor lelkipásztor elmondta, hogy annak idején éppen azzal a céllal építették fel az Ignác Márton Gyülekezeti Házat, hogy közösségi és közhasznú programokkal töltsék be élettel. Egy komfortosan kialakított, modern épület, a szépen gondozott kert és az igényesen felújított templom ideális környezetet biztosított a rendezvény számára.

A házigazda köszöntése után a fűtött templomban láttunk hozzá a műhelymunkához. Geréb Miklós, az egyházmegye zenei előadója vetített előadásban vázolta az Egyházkerületi Zenei Bizottság munkáját és az ún. kántortörvény lényegét. A hozzászólások rendjén megfogalmazódott a gondolat, hogy a lelkipásztoroknak se ártana hallani ezekről a dolgokról, és a jövőben sort kerítünk arra is, hogy a lelkészi közösségben is bemutassuk az EZB határozatait.

Kiss Zoltán orgonaművész-tanár szülőfalujába érkezett haza Nyíregyházáról, így behatóan ismerte a Dukász Endre-féle orgonát. Interaktív előadásában először felvázolta Dukász ismertető jegyeit. Orgonái általában kis méretű hangszerek, ugyanakkor jellegzetességeik közé tartozik, hogy valamennyihez pedált is készített, még akkor is, ha csupán egyetlen regisztert szánt a pedálnak. Előfordul, hogy 8’-as pedálregisztert alkalmaz, nem 16’-ost. A diszpozíciókat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nála az orgona hangzása, karaktere nem feltétlenül a Principál 8’-ra épül, a Mixtúra is elmaradhat hangszereiből, de előszeretettel használ vonós hangszíneket, ami az erdélyi magyar orgonaépítésben a romantikát vetíti előre (megj.: hozzánk a művészettörténeti stílusok jelentős késéssel érkeznek meg). A megyében Gencs (ref.), Barlafalu (róm. kat.), Színfalu (róm. kat.), Királydaróc (róm. kat.) őrzi a nagykárolyi mester orgonáit. Ezután Johann Jakob Froberger (1616-1667) d-moll Toccatáját szólaltatta meg, hogy az érszentkirályi orgona regisztereit bemutassa. A művet tuttival indította, a középső egységet 4’-as fuvolával és principállal, a végét pedig szuperoktávval kiegészítve hallhattuk. A résztvevők testközelből is megtekinthették az orgonát, eltávolítottuk a szekrényt borító lemezeket, kivettünk néhány sípot, és akinek kedve támadt hozzá, kisebb „koncertet” is rögtönözhetett a többiek gyönyörködtetésére. Az érszentkirályi orgona markáns, erőteljes tremolóval rendelkezik, a helyi lelkipásztor tudomása szerint egy évben csak egyszer használta a kántor, mégpedig óesztendő estéjén, hogy – úgymond – „elsírassa” vele az évet.

A vendéglátó gyülekezet tagjai meleg ebéddel vártak bennünket, és az asztalnál lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre, a kölcsönös bemutatkozásra és könyvbemutatóra is. Olyan segédanyagokkal ismerkedhettek meg a kántorok, amelyek az énektanításban, vallásórás foglalkozásokon nyújtanak minőségi választékot, ötleteket, vagy épp a templomi orgonajátékot gazdagítják.

Ebéd után Berkesi Sándor, Liszt- és Magyar Örökség-díjas karnagy a gyülekezeti énektanításhoz adott támpontokat a gyakorló kántorok, egyházzenészek számára. Amikor zsoltárt éneklünk, partnereivé szegődünk Dávidnak, Gergely pápának, Kálvinnak – magyarázta az előadó s rámutatott, hogy az ének több, mint szövegmondás, ezért meg kell tölteni élettel. Legtöbbször éppen ez az érzelmi plusz hiányzik az énektanításunkból. Konkrét példákkal szemléltette, milyen gazdag a zsoltárok világa: van itt kozmikus magasságokba ívelő 8. zsoltár, gregorián dallamot örökítő 80., menetelős 68., rácsodálkozós 84., akár tapssal is megszólaltatható „ifis” 47. zsoltár. Szenczi Molnár remek fordítói vénáját bizonyítja a 35. zsoltár, amelyben valósággal ropognak az „r”-hangok. Október számos olyan évfordulót vonultat fel, amelyekhez énekeket köthetünk – akár az aradi vértanúk, akár a reformáció emléknapjára gondolunk. Luthert a 46. zsoltár ihlette az Erős vár a mi Istenünk… kezdetű ének megírásakor, a kálvini Soli Deo Gloria köszön vissza a 115. zsoltárból. Énekeskönyvünk másik jelentős gyűjteménye a dicséreteket tartalmazza. Szomorú tapasztalat, hogy mostohán bánunk a magyar énekekkel. Vajon a foci VB-n kinek szurkolunk: a mieinknek vagy az ellenfél csapatának? – kérdezte Berkesi Sándor. Rengeteg olyan dicséretünk van, amelyek optimistábbak a 19. század angolszász énekeinél. Kórházi látogatásnál, betegágynál is van üzenete a 165. dicséretnek, önazonosság-tudatunkban formál a 403. Három alapvető dologra hívta fel a figyelmet: a kezdőhang kiválasztására, a helyes tempó érzékelésére, és a kottagrafika csapdájára. Akinek nincs zenei előképzettsége, az is megérti, hogy egy éneket lehet magasan, mélyen vagy a kettő között, “félúton” kezdeni. Amikor éneket tanítunk, látnunk kell, merre ível a dallam, és ennek függvényében válasszuk meg a kezdőhangot. Vannak énekek, amelyeket gyorsan (pl. Testvérek, menjünk bátran…), és vannak, amelyeket kifejezetten lassan (Ó, Krisztusfő, te zúzott…) kell énekelni. Énekeskönyvünkben nem egységes a kottagrafika, ez komoly hibája a kiadványnak, ezért becsaphat bennünket a kotta: amikor csupa negyedeket látunk, nem azt jelenti, hogy lassan éneklünk. Vannak olyan énekek is, amelyeket fenntartásokkal kell kezelnünk – pl. az Örülj, szívem kezdetű úrvacsorai dicséret esetében a szöveg és dallam szöges ellentétben áll egymással, egy vidám üzenethez lesújtó, gyászos dallamot társítottak. Bármennyire népszerű is nálunk a Fel, barátim… kezdetű dicséret, nem hanyagolható el az a tény, hogy a dallama egy múlt századi kommunista induló, amihez írtak egy keresztyén szöveget.

Az együttlét áhítattal zárult. Itt csatlakoztak hozzánk a gyülekezet érdeklődő tagjai is. Nagy Tibor lelkipásztor a Jer 6 alapján buzdított arra, hogy bízzuk magunkat Isten vezetésére. A szakmai nap kiértékelésében Geréb Miklós két meglátást fogalmazott meg: javítaná az egyházzenészek és a lelkészek kapcsolatát, elősegítené egymás szolgálatának a jobb megértését, ha a jövőben a lelkipásztorokat is megszólítanánk a szakmai napok keretében, ezért beadvánnyal készül az OLTT-nél akkreditálni a szakmai napokat. Másfelől az egyházzenészek hatékonyabb mozgósítása érdekében javaslatot tesz az egyházmegyei Kántorkamara létrehozására. Ez a szövetség a Lelkészértekezlet mintájára működne az egyházban, a gyülekezetben szolgáló kántorok hivatalból tagjai lennének, akik az éves tagdíjjal hozzájárulnának egy ún. egyházzenei alap létrehozásához, ugyanakkor a Kamara legalább negyedévente szervezne képzéseket az egyházmegye területén.

Geréb Miklós

Külsejében megszépült a kaplonyi református templom

Szeptember elején gyülekezetünk presbitériuma elhatározta, hogy a templomajtókat és ablakkereteket fel kellene újítani, mivel az idő vasfoga jócskán nyomott hagyott rajtuk. Holland testvérek leszállították a munkálatokhoz szükséges festékmennyiséget, ám a java csak ezután következett, hiszen a templom nyílászárói több helyen is 10-15 méter magasságban végződnek, és kiszögelési (kaplonyiasan: csákó) formát öltenek.

Szükségessé vált tehát a templomot körbeállványozni. Mivel azonban gyülekezetünk egyetlen, szabadidős, nyugdíjas tagja sem akaródzott ilyen magasságban munkálkodni, ezért a munkálatokat kiadtuk egy helyi vállalkozónak, aki annak rendje s módja szerint egy hét alatt a felújításra ítélt felületet lecsiszolta, lekente, a stáblán homlokdeszkákat vadonatúj, színben megegyező, lemezzel befedte.

A munkálatokhoz szükséges pénzösszeget gyülekezetünk tagjai, illetve különböző vállalkozók adták össze.

Ugyancsak ebben az időben kezdődött el és lassan befejezéséhez közeledik a parókia központi fűtésének bevezetése. Erre a munkálatra, Sebestyén Előd tiszteletes jóvoltából sikeres pályázatot nyert a gyülekezet a GAV-tól. A központihoz szükséges fűtőtesteket holland testvérek hozták, a további munkálatokat, kazánház kialakítását, 8 méter magas téglakémény felépítését, sikerül „házon belül” megoldani.

Köszönet minden támogatásért, legyen Istené minden hála és dicsőség!

Erdős Csaba

lelkipásztor

 

8 elemet

Megjelent Farkas Rozália legújabb verseskötete

A kötet a Fény, amely örökké ragyog címet viseli. Ahogy azt az olvasói már ismerik, ezek a költemények is vallásos jellegűek, a szerző mély hitéből táplálkoznak.  A sorokon keresztül  a költő fényt mutat a bűntől sötét világba, reményt ébreszt a csüggedőben és közelebb vezeti olvasóját  Istenhez. A kötet 112 verset tartalmaz, de igazán különleges újdonsága az, hogy rövid bölcseletek is helyt kaptak benne.

Farkas Rozália költészete több évtizedre tekint vissza. Mára már verseinek száma meghaladja a 800-at. Az erős hit sugárzik ezekből a költeményekből, melyet olykor-olykor rövid prédikációknak is nevezhetnénk, hiszen annyira szépen megfogalmazott üzenetük van.  Eddig megjelent kötetei: A kereszt fénye, Jó reggelt napsugár, Tavaszi zsongás, A szeretet töltse be, Csak tárd ki szíved, Vetni a jó magot, Keressétek a békességet!

Verseit olvasni feltöltődés, hiszen lelkünk közben békére lel. Nekünk pedig, Nagykároly vidékieknek különösen jó egy-egy kötetet beszereznünk a házi könyvtárunkba is, mivel Ő a sajátunk, és nem árt, ha már idejében megbecsüljük értékeinket.

A verseskötetek megvásárolhatók a szerzőtől, érdeklődni pedig akár a Nagykároly-belvárosi  egyházközség lelkészi hivatalában is lehet.

Íme, hadd tekintsük meg a címet adó költeményt:

 

Fény, amely örökké ragyog

 

Az esztendő egyik legsötétebb éjjelén,

Felragyog egy fényes csillag.

Fényével beragyogja ezt a sötét földet,

S békéről, szeretetről szól

Az angyali ének,

Harcok, csatározások helyett.

Istállóban, barmok között

Szülte meg a gyermekét Mária,

Pásztorok ajkáról száll az öröm ének,

Megszületett Isten szent Fia!

Milliók szívében ébred a remény

A magasságból érkezett hozzánk a fény.

Fény, amely örökké ragyog,

Emberszívek táplálják hitből.

Beteljesült a rég várt prófécia,

Megszületett a Messiás,

A világ Megváltója!

S mert tengernyi itt a bűnök áradata,

ezért Isten ezt nem bízhatta másra!…

Kapcsolódó cikkünk: Farkas Rozália a nyolcadik kötetén dolgozik

A magyarságnak is kell egy olyan nap, ami az övé – Kölcsey Napok

A református egyháznak ma is óriási jelentősége van a magyar nyelv és neves elődeink emlékének ápolásában. A Tasnád környékén született két kiemelkedő költőnk: Ady Endre és Kölcsey Ferenc esetében is az egyház vállalja a programszervezés oroszlánrészét. Ennek köszönhető, hogy idén a tasnádi és hajdúnánási református egyházközségek jóvoltából már három napos rendezvénysorozat várja a Kölcsey emléke előtt tisztelgőket.

A Kölcsey Napok augusztus 8-án Sződemeteren, nemzeti imánk szerzőjének szülőfalujában vette kezdetét, ahol verses-zenés ünnepi műsorra és ökumenikus áhítatra került sor. A rendezvény a Hymnus elszavalásával kezdődött, melyet Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész mondott el. Az ünneplőket ezt követően a 25 éve folyamatosan megtartott megemlékezés kiemelkedő szervezője, Muzsnay Árpád köszöntötte. Ünnepi gondolatatit mondta el: Pakulár István református lelkész, Bodor Zoltán római katolikus plébános és Florin Holhoș görög katolikus atya. A házigazda református lelkipásztor nemzeti zarándokhelynek nevezte Sződemetert. Köszöntötte a jelenlevőket Riedl Rudolf, a Szatmár megyei helyhatóság alelnöke, Gheorghe Marian, a község polgármestere, Köteles István, Álmosd polgármestere és Baráth Barna, Szatmárcseke polgármestere. Az eseményt  színesítette a Tóth Kriszta, Pakulár Sára, Dicső Mátyás, Pop Titusz és Berki Ádám szavalata, valamint a miskolci MINTHA együttes zenés műsora. Az ünnepség koszorúzással folytatódott, melyen hazai és anyaországi egyházak, kulturális-  és politikai szervezetek helyezték el koszorúikat a 20 éve felavatott szobor talapzatánál.

Második nap, azaz ma de. 10 órakor startolt az emlékfutó csapat a tasnádi református templom elől. A résztvevőket Sződemeteren bográcsos várja, majd délután öt órától a tasnádi líceum sportpályáján folytatódnak a programok: népdalokat, tárogatót és néptáncokat hallgathatnak illetve tekinthetnek meg. Fellép a miskolci MINTHA együttes, és egy nagykárolyi zenekar húzza majd a talpalávalót este 10 óráig azoknak, akik táncolni szeretnének majd az utcabálon.

A harmadik nap  templomi rendezvénnyel folytatódik, amelyen Gacsályi Gábor, hajdúnánási tiszteletes prédikál majd a tasnádi református templomban. Az igehirdetést követően ünnepi műsorra kerül sor, majd szeretetvendégségre várják a jelenlevőket.

Mivel az idén először három napos  a rendezvény, Pakulár Julianna tasnádi lelkipásztornőt kérdeztük arról, hogy ki álmodta ezt meg, és hogyan vált valóra az ötlet:

A kiindulópont az EMKE és Muzsnay Árpád által szervezett hagyományos emlékünnepség. A férjemnek, Pakulár Istvánnak volt az ötlete, hogy kiszélesítsük ezt az ünnepet. Öt évvel ezelőtt kezdtük el, akkor még csak a Kölcsey emlékfutás volt többletként  a programsorozatba beiktatva, amivel szintén Kölcsey szellemi hagyatékára kívántuk felhívni a figyelmet. A tavaly sikerült már két napsora kibővíteni ezt a rendezvényt, akkor a programokhoz hozzácsatoltunk az emlékfutáson kívül egy Kölcsey bált is, amit Sződemeteren tartottunk. Az idén pedig egy pályázat segítségével sikerült három naposra kibővítenünk a programsorozatot. A több napos rendezvénnyel Kölcsey emlékének ápolása mellett célunk összefogni a tasnádi és környékbeli magyarságot. Úgy igyekszünk megszervezni a programokat, hogy a változatos kínálattal minél több résztvevőt megmozgassunk. Mind-mind olyan műsorok kerülnek terítékre, amelyek a magyarsághoz kötődnek. Azt szeretnénk elérni, hogy a tasnádi és környékbeli magyarságnak is legyen egy olyan napja, amelyről érzi, hogy róla szól, és büszke legyen arra, hogy ezen a vidéken magyarnak született. 

31 elemet

(Információ és fotó: Megyeri Tamás Róbert és Sebestyén Elek Előd)

A piskolti harangok története

Piskolt nagyon régi település. Már Szent István idejében királynői birtok. Szent László idejében a szentjobbi bencéseknek van itt birtokuk. Ennek őrzi most is nyomát a László-rét. Neve a pápai tizedjegyzékekben található meg 1339-ben, ebből következtethetünk arra, hogy temploma és papja is lehetett. Hogy tornya és harangja is van, azt csak az 1796. esztendőben jegyezték fel. Ekkor tehát már van egy kis harangja, ez ma is megtalálható a toronyban, működőképes, használatban van. Súlyát nem ismerjük, karimájának alsó átmérője 48 cm. Felirata a felső karimán körben: PER MICII ERDODI HUNGARUM K GYANIENSEM ANNO 1772, az alsó karimán körben: ZD SEPR MAGNÓ DEO ET USIBUS ECCLESIAE REFORMATAE PISKOLTIENSIS SACRA TA AB ANNO MDCCLXX.

A második harangjáról annyit tudunk, hogy 1796-ban elhasadt, de Teleki Mária grófnő újraöntette. Ekkor súlya 500 kg volt. Ez a harang ismét elhasadt, két évig nem szólalt meg. 1821-ben gróf Rhédey Ádám Nagyváradon újraöntette. Ez a harang kicsivel nagyobb lett, mint a régi volt. 1821. április 20.-án, nagypénteken szólalt meg először.

A harmadik harangot Gellért Imre és felesége Vajda Zsuzsanna 1880-ban végrendeleti hagyományozásként 4500 forint kamatoztatása után adományozta. 1893-ban, július 16.-án szólalt meg először. Akkori értéke 933 forint volt. Koronáján ott volt a harangöntők neve: László Lajos és Sándor. Másik oldalán ez állt: Isten dicsőségére öntette Gellért Imre és Vajda Susánna hagyományából a Piskolti Egyház részére, 1893 június.

A második és a harmadik harang az első világháború áldozatává lett. Ledobták őket a toronyból, de nem törtek el. Sokáig az érmihályfalvi vasútállomás egy elhagyott részében voltak, senki nem hozta vissza őket, sorsuk ismeretlen.

1925-ben a gyülekezet a régi kis harang mellé egy kb. 500 kg-os harangot öntetett, közadakozásból fizetve a költségeket. Ez tehát időrendi sorrendben a negyedik harang. Karimájának alsó átmérője 100 cm, felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÖNTETTE A PISKOLTI REFORMÁTUS EGYHÁZ AZ 1923. ÉVBEN. Ez ma is működik.

Itt érünk el az új harangig, mely sorrendben immár az ötödik. 320 kg súlyú harang, mely össze van hangolva a nagy haranggal. Felirataiból minden kiderül. Egyik oldalán a magyar címer látható a következő felirattal: „Készült Székelyudvarhelyen, a Hargita lábánál Lázár Imre öntődéjében”. Másik oldalán a következő felirat olvasható: „Öntetett az Úrnak 2014. évében / Nt. Balogh Sándor lelkész-esperes rendelésére/ felesége, Nt. Balogh Anna tanítónő emlékére/ A Piskolti Református Egyházközség részére. / A harang neve: Anna / Higgy az Úr Jézus Krisztusban.” Először 2014. július 27.-én szólalt meg az avatási ünnepség istentiszteletén.

Csáki József Gedeon

 

 

Új haranggal gazdagodott a piskolti református templom

Az Anna névre keresztelt, Székelyudvarhelyen készült 320 kg-os harangot Nt. Balogh Sándor, a gyülekezet egykori lelkésze adományozta neje emlékére a piskolti reformátusoknak. A nyugdíjas éveit töltő egykori esperes 47 éven keresztül szolgálta az Urat Piskolton, és az itt töltött évek kedves emlékei máig meghatározzák életét, ezért is adományozott az egyházközségnek egy harmadik harangot. Ugyanakkor, amint megemlítette régen is három harangja volt a templomnak, és ezt szerette volna most pótolni.

A július 27-én megtartott ünnepi istentiszteleten Ft. Csűry István püspök prédikált az Ef. 3:12-13 igeszakasz alapján. Nt. Balogh Anna néhai tiszteletes asszony személyét és munkásságát Bogya Kis Mária, KREK nőszövetségi elnök méltatta, aki különösen kiemelte azt a kilencévi munkát, amit 1990-1999 között a Nagykároly-Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségének élén végzett. A harangok történetéről a piskolti származású Nemes Csaba lelkipásztor tartott előadást és mesélte el a nagytiszteletű asszonyhoz fűződő személyes emlékeit. Az új harang már a szertartás alatt megkondult és egy percen át szólt. A toronyba elhelyezett harang alatt Ft. Csűry István mondott áldást. Nt. Nagy Sándor (Nagykárolyi Református Egyházmegye) és Nt. Kovács Sándor (Szatmári Református Egyházmegye) esperesek pedig imát mondtak el a gyülekezetért, és azért, hogy az új harang minél több embert hívogasson majd a templomba. Az ünnepi eseményen jelenlevő lelkipásztorok igei köszöntőket mondtak, míg a meghívott vendégek méltatták a Balogh házaspár munkásságát. A szertartás végén Csáki Gedeon, helyi lelkipásztor mondott köszönetet az értékes adományért, beszélt a harangok funkciójáról és az egyházban betöltött szerepéről. Majd szólt az adományozó, visszaemlékezve a szolgálati éveire. Az istentisztelet ünnepélyességét fokozta Berei Károly szavalata, valamint Keresztesi Ildikó és Kun Tibor énekes-szolgálata.

Az egyházközség életében mérföldkőnek számító esemény szeretetvendégséggel ért véget, melyen a gyülekezet vendégül látta  a meghívottakat. A piskoltiak nagyon örültek, és hálás szívvel köszönték meg az általuk nagyra becsült egykori lelkészházaspártól kapott ajándékot.

 

21 elemet

Külföldi szemmel

Érdekes vállalkozás magunkat a külföldiek szemével megvizsgálni, néha talán olyasmiket is megtudunk, ami nekünk fel sem tűnik. Jó szembesülni ezekkel, annak ellenére, hogy a kritikát diplomatikusan kikerülik, ha kérdezzük őket, és csak a szépet osszák meg velünk.  A kilencvenes évek elejétől folyamatosan járnak hozzánk hollandok, akik mai napig igyekszenek segíteni az itt élő reformátusokat. Barátságosan fogadjuk őket, és vendégszeretetünk legjavát adjuk nekik. Mégis, vajon ők milyen képet alkotnak rólunk? Milyen hasonlóságokat és különbözőségeket látnak közöttünk? Most, hadd meséljenek erről ők: 

Sebestyén Előd.: Mi a véleménye Romániáról?

Ilona van den Berg: Már másodjára járok itt. Egészen más, mint Hollandia. Az emberek közvetlenebbek és kedvesebbek egymáshoz. Nálunk gyakran szótlanul tovább mennek el egymás mellett az emberek.

 

S.E.: Milyen különbségeket lát az egyházi életben?

I.v.d.B: Egy ilyen jellegű rendezvényen, mint az a bibliahét, amelyen most részt veszek, az emberek nem segítenének ennyit. Itt az emberek sok adományt hoznak a háztáji termékeikből.

S.E.: Önöknek vannak-e hasonló programjaik, mint ez a mostani?

I.v.d.B: Igen, számos hasonló rendezvényünk van, főleg sportos jellegű alkalmak, de ezek csupán egy-két napos programok.

S.E.: Milyen elképzelése volt Romániáról mielőtt először járt itt?

Geke Dokter: Először 2001-ben jártam az önök hazájában. A férjem már a kilencvenes évek elején járt Romániában, és ő elmesélte, hogy mire számíthatok. Ő még a kommunizmus utáni állapotokról mesélt.

S.E.: Amikor először járt itt, milyen képet alkotott az országról?

G.D.: Azt gondolom, hogy Románia egy nagyon szép ország, nagyon jó természeti adottságai vannak, ugyanakkor gazdaságilag elég szegény, elmaradott.

S.E.: Fedezett-e fel valamilyen változást azóta az országon, illetve az emberek mentalításán?

G.D.: Nagyon sok változást látok. Amikor először itt jártam a városokon is a házak előtt zöldséges kertek voltak, amit mára szépen kialakított zöld övezetek és virágos kertek váltottak fel. Az épületek is több virággal vannak díszítve, barátságosabbak. Az emberek mentalításában is változást látok: dolgoznak azért, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek.

S.E.: Be tudná mutatni néhány szóban az önök egyházi életét?

G.D.: Az egyházközségben – amelyhez tartozunk – Istennek a szava az első, a Bibliának a tanítása. Ez az ami vezet minket, és ez az, ami rendíthetetlen mérce számunkra. Mi is nagyon sokat énekelünk. Egyházközségünknek két kórusa is van: egy felnőtt- és egy gyerekénekkar. Ugyanezt látom azokban az egyházközségekben is, amelyekben itt Erdélyben megfordultam. Itt is Isten igéje az első, és ahhoz mérik életüket. Ugyanakkor a tradicionális elemeket is felfedezem a szertartásokban, amelyek ott is jelen vannak. Talán, ott kisebb mértékben, de jelen vannak.

S.E.: Milyen különbségeket lát?

G.D.: Nagy különbségek nincsenek – meglátásom szerint. A szertartásban mi nem szoktuk minden vasárnap felolvasni az Apostoli Hitvallást vagy Kálvin bűnvalló imádságát. A liturgiában vannak különbségek, de nem számottevőek.

S.E.: Hogy érzi magát nálunk?

G.D.: Jól érzem magam Romániában. Akármelyik részén járok, mindenhol érzem az emberek vendégszeretetét.

XV. Nőszövetségi Konferencia Nagykárolyban

Egy nap erejéig református asszonyok vették birtokukba Nagykárolyt, Károli Gáspár bibliafordító szülővárosát. Több mint 1600-an vettek részt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 15. nőszövetségi konferenciáján. Az esemény szervezői a Királyhágómelléki Református Nőszövetség, a Nagykárolyi Református Egyházmegye, és a két nagykárolyi református gyülekezet voltak. A program a Kincsünk a magyar nyelvű Biblia témája köré épült.

A jeles esemény zászlós felvonulással kezdődött. Az egybegyűlteket először Ft. Csűry István püspök köszöntötte, aki örömét fejezte ki annak láttán, hogy ilyen sokan eljöttek. A Titanic hajó süllyedésével hozta párhuzamba a ma is süllyedő világot. Egy ilyen világban feladatunk, hogy sugározzuk az isteni áldást, és kiutat mutassunk. Ezt követően Bogya Kis Mária, az egyházkerület nőszövetségi elnöke köszöntötte a jelenlevőket, aki elmondta: boldogok lehetünk, mert áldást kaptunk már az indulásnál, ami ki fog hatni egész életünkre. Ha Isten velünk van, akkor áldottak leszünk. A köszöntő szavak után Ft. Csomós Józsefné (Tiszáninneni Református Egyházkerület) igehirdetése következett, aki a prédikációját négy pillérre építette: beszélt az ajándékokról, összetartásról, szolgálatról és önzetlen segítségről. A prédikációt Nt. Nagy Sándor esperes (Nagykárolyi Református Egyházmegye) köszöntése követte, aki a 78. zsoltár szavaival üdvözölte az egybegyűlteket. Kiemelte: egy ilyen jellegű összejövetel óriási erővel tölti be az ide elzarándokolókat. Majd arra kérte a nőszövetségeket, hogy továbbra is alázattal őrizzék a Krisztus által reájuk bízott kincseket, hiszen a sok háttérmunka mögött mind asszonyaink állnak.

Az esperesi köszöntést  Ft. Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök (Dunántúli Református Egyházkerület) előadása követte, aki a magyar bibliafordítások történetéről értekezett. Majd a határon inneni és túli nőszövetségi vezetők, Vura Otília, a Lámpás Alapítvány programkoordinátora, Tukacs Irénke, a Nagykároly-belvárosi egyházközség tiszteletes asszonya, Kovács Jenő, nagykárolyi polgármester köszöntötte a vendégeket. Tukacs József lelkipásztor röviden bemutatta a nagykárolyi reformátusok múltját és jelenét, majd megkoszorúzták Károli Gáspár szobrát.

A délutáni órákban került sor a hat új nőszövetségi zászló megáldására. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten Balogh Enikő (Kismajtényi Református Egyházközség) prédikációját és Kurta-Tőtös Beáta (Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke) ágendás beszédét hallgathatták meg a jelenlevők, majd az úrvacsora szent jegyeiben részesedhettek a hívek.

Mindenki számára felejthetetlen volt ez a nap, melyre fentről még Isten is rámosolygott, amikor ilyen szép, napfényes idővel áldott meg. Nemcsak az igei üzenetek töltötték fel lelkileg egyházkerületünk nőszövetségeinek asszonyait, de kellemes dallamokkal és szép énekekkel pihentették lelkünket a Carmina Renascentia és az érkeserűi énekkar tagjai, ugyanakkor megható szavalatok hangoztak el. Köszönet illet mindenkit, aki kivette részét a program gördülékeny levezetésében: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségi Elnökségét, a Nagykárolyi Református Egyházmegye vezetőségét és nőszövetségeit (Ákos, Bogdánd, Börvely, Dobra, Érszakácsi, Érszentkirály, Gencs, Hadad, Lele, Királydaróc, Kismajtény, Nagykároly-Belváros, Nagykároly-Kertváros, Piskolt, Szaniszló és Tasnád) a Nagykároly-belvárosi egyházközség vezetőségét, a Nagykároly-kertvárosi egyházközség vezetőségét, és mindenkit, aki hozzájárult a konferencia sikeréhez.

 

 

 

KRISZ-tábor Hadadon

A héten tartják Hadadon a Nagykárolyi Református Egyházmegye KRISZ-táborát, ahol közel százan vesznek részt 19 településről. Hitépítő és a népi hagyományokat ápoló programok sokasága fogadja a táborozó fiatalokat, akik közül jó néhányan visszatérők.

Nagy Róbertnek, a tábor főszervezőjének lelkipásztorok és teológusok segítenek a csoportok koordinálásában, így például: Kurta-Tőtös Beáta, Zsákai Norbert, Gál Ervin, Kürti Beáta, Nagy Csongor, Sólyom Szabina és Tarr Csaba. Az ifjakat az idén is változatos programok fogadják: bibliaórákon, előadásokon, csapatépítő játékokon, Airsoft ügyességi vetélkedőn, IQ bajnokságon, Stand-up comedy-n, néptánc bemutatón és karaoke esten vesznek részt. Olyan előadások hangzanak el, mint: Szexuális kísértések (Dr. Vass Zoltán), Szelfi-magamocska (Rácz Ervin Lajos) és Pályaválasztás (Kurta-Tőtös Beáta). Az esti áhítatokon Gál Sándor (Gencs), Pakulár Júlianna (Tasnád), Nagy Csongor (Lele) és Zsákai Norbert (Bogdánd) szolgálnak. A tábor szervezői nagy hangsúlyt fektetnek a vallásos jellegű foglalkozások mellett a népi kultúra bemutatására is. A tábor fő támogatói: a Szatmár Megyei Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Communitas Alapítvány.

A táborral valami többletet szeretnének nyújtani az ifjaknak a szervezők. Mélyíteni a hitüket és irányt mutatni arra, hogy a hétköznapokban hogyan élhetik meg vallásukat. Útmutatást kapnak arra, hogy hogyan lehet megmaradni hívőnek olyan közegben is, ahol nem mindig van meg a bátorítás erre az életformára. Sőt, sokszor ellenpéldát látnak. Az, hogy eljönnek ebbe a táborba jelzi, hogy igénylik ezt a lelki útmutatást. Természetesen ezek mellett lehetőséget kapnak a szórakozásra, a játékokra, a közösségé való formálódásra – nyilatkozza Nagy Róbert, egyházmegyei ifjúsági előadó.

Nagyon sok gyülekezetből érkeztek ifjak és nemcsak az egyházmegye területéről. Vannak Magyarországról is olyanok, akik a szünidejűket a nagyszülőknél töltik és eljöttek a táborba is. Ifjak érkeztek: Hadadról, Szaniszlóról, Völcsökről, Bogdándról, Leléből, Szérből, Égerhátról, Magyarcsaholyból, Gencsről, Dobráról, Szatmárnémetiből, Érendrédről, Nagykárolyból, Irinyből, Érszakácsiból, Tasnádról, Kaplonyból, Mátészalkáról és Szentantalfáról.

Néhány résztvevőt is megkérdeztünk arról, hogy milyen véleményük van a táborról:

Deák Evelin (Magyarcsaholy): Már harmadjára veszek részt KRISZ-táborban. Azért szeretek idejönni, mert egyrészt kikapcsolódást nyújt számomra, másrészt lekötelez engem az, hogy itt lehetek. Megmutathatom, hogy istenhívő és vallásos vagyok. Sok embert megismertem ezekben a táborokban és azóta is tartom velük a kapcsolatot. Amióta idejárok sokat változtak jó irányba a programok. Nekem a legjobban a bibliaórák tetszenek, ahol együtt vagyunk, beszélgetünk, elmondhatjuk a véleményünket és énekelünk. Megismerjük egymást, és nincs az, hogy szégyellem a magam véleményét, mert esetleg nekem más szokásaim vannak. A szabadtéri játékok is nagyon jók.

Szigeti Zsuzsa (Magyarcsaholy): Most vagyok először a táborban és nagyon tetszik. Azért szeretem, mert sok laza program és játéklehetőség van, valamint új barátokat szerezhetünk, akikkel jót lehet beszélgetni. Szentantalfáról vagyok a vakáció ideje alatt Magyarcsolyban és ott hallottam erről a táborról, ezért döntöttem úgy, hogy én is eljövök és kipróbálom.

Kopányi Aliz (Kaplony): Másodjára vagyok a hadadi táborban. Azért döntöttem úgy, hogy most is eljövök, mert tetszik ez a vidék, a programok, a szabadidős foglalkozások. Jó barátokra lelhetünk itt. Azok közül, akiket már korábban megismertem többen eljöttek az idén is. A tábor többlete más táborokkal szemben, hogy itt a lelki kérdésekre és a vallásra is hangsúlyt fektetnek.

Kiss Máté (Kaplony): Először vagyok KRISZ-táborban és eddig tetszik, különösen a játékok, és az is, hogy sokan vagyunk. Jókat tudunk beszélgetni. Tetszik ez a vidék és az ellátással is megvagyok elégedve, nagyon finomak az ételek, és már a csoporttársaimmal is sikerült megismerkedni.

 

 

Hollandok Börvelyben

A tulipánok hazájából 13-an érkeztek egy hét erejéig Börvelybe, hogy részt vegyenek a vakációs bibliahéten. A vendégeket mindjárt az elején meg is ragadta az itteniek kedvessége és vendégszeretete. Végig aktívan vesznek részt a bibliahét programjain, ahol énektanítással segítik a szervezők munkáját. Vasárnap az istentiszteleten már néhány énekkel kedveskedtek a gyülekezetnek.

Hétfőtől-péntekig minden nap szeretettel várják tehát a szervezők – holland segítőikkel együtt – a gyermekeket és ifjakat a református templomba. A foglalkozások délelőtt 10 órától kezdődnek.

4 elemet

Mindenki jó valamiben

Negyedik gyerektáborát tartja Hadadon a Nagykárolyi Református Egyházmegye. A II-VI. osztályosok vallásos jellegű táboroztatása egyedi kezdeményezés a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Az esemény főszervezője Balogh Enikő, az egyházmegye katekétikai előadója.

Évről évre egyre több gyermek jelentkezik a táborra, melyen az idén 121 gyermek vesz részt.  Az egyházmegye minden részéről érkeztek táborozók: Leléből, Hadadról, Hadadnádasról, Bogdándról, Szérről, Magyargéresről, Krasznamihályfalváról, Dobráról, Gencsről, Börvelyből, Nagykárolyból, Domahidáról, Kismajtényból, Szaniszlóról, Irinyből, Érendrédről és Szilágylágypérból.

Gyermekbarát programok

A foglalkozásokat az egyházmegye lelkészei és teológusok végzik, akik változatos programokat kínálnak a jelenlevőknek. Reggel aranymondás- és énektanulással kezdődik a nap. Ezt követően bevezetnek egy  bibliai történetet, amit kiscsoportokban dolgoznak fel. A nap folyamán különböző műveltségi, sportos és ügyességi feladatokkal birkóznak meg a gyermekek. Ugyanakkor kedden lehetőségük nyílt arra is, hogy kipróbálják kézügyességüket: gyöngysort fűzhettek és agyagozhattak. Estéről-estére lelki elcsendesedésre kínálkozik lehetőség a közvetlen hangvételű áhítatokon. A tábor egyik újdonsága, hogy a gyermekek nem hozhattak magukkal maroktelefont. A szülők a csoportvezetőkön keresztül tarthatnak kapcsolatot velük. A tapasztalat szerint a gyermekek sokkal jobban tudják kezelni azt a helyzetet, hogy néhány napig távol vannak, mint a szülők. Ez azért van, mert a gyermek eljött otthonról és olyan közegben van, ahol jól érzi magát. Nagyon fontos az, hogy a gyermek nem haza vágyik, hanem képes és tud beilleszkedni. A tapasztalat az, hogy a gyermek vágyik valami másra, vágyik a közösségbe. Ezt mutatja az a tény is, hogy sajnos sok jelentkezőt vissza kellett utasítani a helyhiány miatt. Ez az alkalom közösségbe hívja és formálja őket. Olyan többletet ad nekik, amit máshol nem kapnak meg – állítja Balogh Enikő lelkipásztornő. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az egyik ügyességi játék végén a főszervező arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekek ne tolják félre egymást, ne könyököljenek azért, hogy ők legyenek a legjobbak, mert mire véget ér ez a hét, nyilvánvalóvá fog válni az, hogy mindenki jó valamiben. Erre tanít bennünket a Szentírás is, hiszen Isten mindenkinek ajándékozott valamilyen talentumot, amivel sáfárkodnia kell.

Közelebb Jézushoz

A tábor célja, hogy ennek a korosztálynak valami többletet nyújtson az otthoni tévézéssel és számítógépezéssel szemben. Ugyanakkor megismertetni velük Jézust, akiről hallanak ugyan a templomban és iskolában, de most közelebb érezhetik magukhoz Őt. A hit gerjesztéséről, a magvetésről szól ez, ami reménység szerint a jövőben meghozza a maga gyümölcsét. Már kisgyermekkorban úgy kell megismerniük Jézust, mint személyes Megváltójukat. Az alapok elhelyezése tehát nagyon fontos, hiszen ha ez nem történik már ebben a korban meg, akkor a későbbiek során aligha lesz mire építeni – nyilatkozta a lelkipásztornő.

 

43 elemet

 

Dr. Fekete Csaba: Egy énekkarnak több évig kell közösen dolgozni

Tartalmasan töltötték idejüket mindazok, akik vasárnap délután ellátogattak Tasnádra, a Nagykárolyi Református Egyházmegye kórustalálkozójára. A program főszervezője Geréb Miklós, az egyházmegye zenei előadója volt. Neki segítettek a szervezésben a kórustalálkozó házigazdái: Pakulár István és Pakulár Julianna. A jeles eseményen 11 kórus varázsolta el csodálatos énekével a közönséget. Képviseltette magát: Ákos, Bogdánd, Érszakácsi, Kismajtény, Nagykároly-Belváros, Nagykároly-Kertváros, Piskolt, Szaniszló, Szilágypér, Tasnád és Tasnádszántó.

A találkozó Nt. Nagy Sándor esperes igehirdetésével vette kezdetét, aki a Zsoltárok könyve 68: 4-5 versei alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában beszélt az igazak örvendezéséről. A zsoltárossal együtt arra buzdította a hallgatóságot, hogy mindenkor örömmel énekeljenek az Úrnak. Kihangsúlyozta: csak akkor lehetünk igazságosak, ha nemcsak azt tartjuk számon, amivel nekünk tartoznak, hanem figyelembe vesszük azt is, amivel mi tartozunk másoknak. Megható történettel illusztrálta mindezt, amelyben egy gyermek összeírta egy lapra az édesanyjának, hogy mennyi pénzzel tartozik neki mindazért, amit a ház körül segített. Az édesanya a lap másik oldalára felírta, hogy azért a sok gondoskodásért és anyai szeretetért, amit adott gyermekének, nem vár el egy fillért sem cserébe. A gyermek megszégyellte magát és ráébredt arra, hogy nemcsak azt kell számon tartani, amit én teszek másokért, hanem azt is, amit értem tettek.

Az igehirdetést a kórusok műsora követte. Minden énekkar két éneket mutatott be. Az ünnepi hangulatot fokozta Kiss Zoltán nyíregyházi tanár orgonajátéka, valamint Keller Ádám és Mánc Bonaventúra kaplonyi fúvósok közreműködése.

Ezt követően szakmai értékelésre került sor. Dr. Fekete Csaba, debreceni lelkipásztor elmondta: egy énekkarnak több évig kell közösen dolgozni ahhoz, hogy igazán együtt tudjon énekelni. A legtöbb énekkar egy év alatt megtanul erőteljesen, harciasan énekelni, de egészen más a szép éneklés. Vannak énekek, amelyek egészen halkan szólnak jól. Fontos az is, hogy a szavakat ne csak kimondjuk, de azok érthetőek is legyenek. Ezenkívül más szakmai tanácsokkal látta el a kórusokat.

Orosz Otília Valéria, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület zenei előadója kihangsúlyozta: azért vagyunk együtt, hogy tanuljunk, hiszen nem lehet úgy hazamenni, hogy nem szűrjük le magunknak a további teendőket. Ahhoz pedig, hogy fejlődni tudjunk, néhány szempontot figyelembe kell vegyen egy kórus. Lényeges a karvezetők igényes hozzáállása és az énekválasztás is.

Végül az emléklapok átadása és a Kálvin himnusz közös eléneklése következett. Majd Pakulár István lelkipásztor fejezte ki örömét azért, hogy Tasnádon szervezhették meg az idei kórustalálkozót. Ezt követően pedig szeretetvendégségre hívta meg a jelenlevőket.

 

99 elemet

Egyszerre ünnepelték a Hazatérés napját és a lelkészbeiktatást Krasznamihályfalván

A jeles eseményre nemcsak a településéről elszármazottak közül tértek sokan haza, de számos lelkipásztor is ellátogatott.

Az ünnepi istentiszteleten Nt. Tolnay István, az egyházmegye főjegyzője prédikált. Az igeszakaszt Zakariás próféta könyvéből választotta: „És felele és szóla nekem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura.” A megható beiktatási szertartást Nt. Nagy Sándor esperes végezte, melynek során a gyülekezet lelkésze átvette a Szentírást, az egyházközség bélyegzőjét és  a templom kulcsát. Ezek szimbolikus jelentéssel bírnak az egyház életében. A jelenlevő lelkészkollegák egy-egy bibliai igével kérték Isten áldását az ünnepelt lelkészre, családjára és gyülekezetére. Felszólalt az eseményen Geréb Miklós, helybeli polgármester és Dr. Nagy Péter, dögei (magyarországi testvértelepülés) polgármester is. Az istentiszteletet követően pedig a jelenlevők együtt leplezték le az összetartozás kopjafáját.

 

 

Egyházmegyei nőszövetségi csendes nap

A Nagykárolyi Református Egyházmegyében már második alkalommal került megszervezésre a nőszövetségi csendes nap.

Az eseménynek május 2-án a hadadi Dégenfeld Egyházi Központ adott otthont. Kurta Tőtös Beáta hadadi lelkipásztornő, aki egyben az egyházmegye nőszövetségi elnöknője is, azzal a céllal szervezte a csendes napot, hogy asszonyaink az alkalom által hitükben erősödjenek, lelkiekben feltöltődjenek és egymást jobban megismerjék.

A rendezvényen 60-an nőszövetségi tag vett részt. A jelenlévők jó hangulatban töltötték a napot, mivel érdekes előadásokat hallhattak. A délelőtt folyamán Bogya Kis Mária, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségi elnöknője tartott előadást, melynek rendjén a nőszövetségi csoportok gyülekezetépítő szerepét emelte ki. A Szatmár-szamosnegyedi Református Egyházközség nőszövetségi csigakészítő-csoport megalakulását és tevékenységét mutatta be előadásában. Megható pillanat volt, amikor a csoport tagjaival készített riportok kerültek felolvasásra.  Az élménybeszámolók rámutattak arra, hogy egy csoporton belül sokszor adódnak nézeteltérések, sérelmek, de mégis egy közösséghez való tartozásban annyi erőt nyerhet az ember, amely átsegítheti élete különféle nehézségein.

Az ebéd után Tamásné Demeter Orsolya szászrégeni lelkésznőnek előadását hallgatták meg a jelenlévők, amelynek A keresztyén női identitás volt a címe. Az előadás alkalmával a lelkésznő arra mutatott rá, hogy milyen feladat hárul a nőkre keresztyénként, feleségként és édesanyaként. A hallott ismereteket a csoportos megbeszélés, kérdésekre való válaszadás mélyítette el.

A csendes nap záró eseménye egy különleges zenés áhítat volt, amelynek részeként Kurta Tőtös Beáta igehirdetésére került sor a Jn. 21: 15-18 alapján. Az igehirdetést pedig keretbe zárta Keresztesi Ildikó és Kun Tibor zsoltáréneklése, valamint hangszerjátéka.

A lelkésznő az esemény végén elmondta, hogy a szervezés nehézségei, valamint jó néhány gyülekezet érdektelensége miatt elgondolkozott azon, hogy érdemes-e a jövőben is megszervezni ezt a csendes napot? Mi, akik jelen voltunk, abban erősítettük meg őt, hogy igen. Mindenképp szükség van ezekre az alkalmakra, és várjuk továbbra is a  hasonló kezdeményezéseket. Bízunk a jövőbeli sikeres folytatásban!

 

Szabó Sándor, Szilágypér

 

 

 

“Szeretek új gyülekezeteket megismerni” – beszélgetés a börvelyi legátussal

Ma már elég kevés gyülekezetbe jut ünnepi legátus, mivel jóval kevesebb teológus tanul a teológián, mint évekkel ezelőtt. Börvely, egyházmegyénk egyik olyan gyülekezte, ahova azonban húsvétkor is érkezett teológus. Gál Ervint, az ünnepi legátust kérdeztük tanulmányairól és börvelyi élményeiről.

– Hol végezted a középiskolát?

– A középiskolát Hajdúszoboszlón végeztem a Hőgyes Endre Gimnáziumban. Nyelvi előkészítős osztályba jártam, és csak 13-ik osztály után érettségiztünk.

– Miért választottad a teológiát? 

– Ez a döntés nem egyik napról a másikra született meg bennem. Már vallásórás koromban megfogalmazódott ez a vágy bennem. Régi lelkipásztoromra, néhai Péli Sándorra nagy tisztelettel néztem fel, és már akkor elhatároztam, hogy teológiára felvételizek. Nagyon vonzott ez a pálya, és ez folyamatosan megerősödött bennem. Persze, voltak korszakaim, amikor egy kicsit elnyomták ezt bennem, mint például Magyarországon. Ilyenkor megkérdőjeleződött számomra, de túl tudtam tenni ezen magam, és megújult lelkesedéssel felvételiztem a teológiára.

– Mivel közel voltál Debrecenhez, nem fordult meg a fejedben az, hogy oda felvételizz?

– De igen, azonban szembesültem a magyarországi mentalitással, és ezek után egyre inkább megerősödött bennem, hogy itt szeretnék lelkipásztorként tevékenykedni. Mindenképpen hazahúzott a szívem.

– Milyen ott a mentalitás, mi az, ami annyira rossz benne, hogy az emberek visszavágynak ide, Erdélybe?

– Nem úgy fogalmaznék, hogy rossz, hanem inkább úgy, hogy nyugatabbra van tőlünk. Ez a nyugati mentalitás Magyarországot jobban betudta kebelezni, és ott ez érződik. Szerintem különbség van egy romániai magyar család vendégszeretetében és egy magyarországi család vendégszeretetében. Hála Istennek, ott is vannak pozitív példák. Vannak barátaim, pedagógusaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Én is megyek hozzájuk, ők is jönnek hozzám. Nagy általánosságban viszont azt mondhatom, hogy távolságtartóbbak, mint az itthoni emberek.

– Hogy érzed magad Börvelyben? Jártál-e már régebben itt?

– Nem, soha nem jártam még itt. Mindenképp vágytam jönni legációba. Nagyon szeretek idegen helyekre menni és új lelkészcsaládokkal megismerkedni. Sok tapasztalatra lehet így szert tenni. Jó belelátni abba, hogy hogyan is működnek a dolgok. Az adott lelkész építő jellegű kritikával is eltud látni, ami a jövőben nagyon hasznos lehet.

– Hol voltál eddig legációban?

Karácsonykor Hosszúmezőn, Máramaros megyében voltam. Ott is pozitív élményekkel gazdagodtam, ugyanúgy, mint itt Börvelyben. Nagyon mély beszélgetések tudnak kialakulni, közvetleneknek ismertem meg a lelkipásztorokat is.

Falumúzeum Érmindszenten

Az Ady emlékházon kívül más nevezetességei is vannak Érmindszentnek. Aki ellátogat a kanyargós utacskákkal tarkított településre, érdemes megnézze a falumúzeumot és a református templomot is.

A református parókia épületében, a gyülekezet asszonyainak kezdeményesésére egy kis falumúzeum jött létre. Mivel ebben nem lakik senki és három szoba üresen állt, így az egyik szobát berendezték az otthonaikban található régiségekkel. Mindenki szétnézett a padláson, pincében, kamrában és a háza körül. Összegyűjtötték a régi szövéssel, fonással kapcsolatos tárgyakat, szekrényeket és falvédőket. Ezeket elhozták, és egy szobában kiállították, amit immár bárki megtekinthet. Főleg azok, akik városról jönnek, vagy az Ady ünnepség kapcsán látogatnak el a gyülekezetbe, figyelik nagy érdeklődéssel a kiállítást – tájékoztatott Balla Árpád lelkipásztor.

A tárlat bármikor megtekinthető, nincs látogatási program. A harangozónőt kell felkeresni, aki a templom közvetlen közelében lakik. Tőle lehet érdeklődni, és ő szívesen bemutatja a régiségeket, akár hétköznap vagy vasárnap is. Nincs kötelező díj, mindenki szabad belátása szerint adományozhat a gyülekezet részére, amit egy dobozban helyezhet el. A parókia épülete épp a református templom mellett található, úgy hogy könnyen megtalálhatják az ide utazók, és meggyőződhetnek arról, hogy valóban érdemes volt meglátogatni a szatmári falut.

8 elemet