Ady Endre: Harang csendül (vers)

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Az érmindszenti református templom

Tolnay István esperes karácsonyi pásztorlevele

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog… Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”  (Ézs 9,1.5-6)

Kedves ünnepelni vágyó testvérek! Az ünnep közeledtével egyre nagyobb a csillogás, a fényesség az utcákon, a kirakatokban, az áruházakban, mindenhol. Megszoktuk már, hogy decemberben minden fényárban úszik, s ha valamelyik esztendőben ez nem így lenne, ha hirtelen elmaradna a csillogás, akkor biztosan megéreznénk ennek hiányát, sőt, sokan kifogásolnánk, hiszen amihez hozzászoktunk, azt nehezen tudjuk már nélkülözni. Sokszor az az érzésem, ez a nagy csillogás, ez a mesterséges fényáradat eltakarja a szemünk elől a lényeget, s hiába a nagy fényesség az utcákon, a köztereken, a bevásárlóközpontokban, mi mégis egyfajta lelki sötétben rostokolunk, olyan sötétségben, ahonnan hiányzik az igazi világosság.

Az ószövetség evangélistája, Ézsaiás próféta több alkalommal is jövendöl a Megváltó születéséről. Itt, ebben a felolvasott igében is megragadó képet használ arra, hogy bemutassa a Messiás születésének, az első Karácsonynak a jelentőségét, a hatását: „A nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot látott…” Amikor este hazaérkezünk és belépünk a sötét lakásba, első dolgunk az, hogy felkapcsoljuk a villanyt. A fizika és a tudomány nagy vívmánya az, hogy egyetlen izzó, egyetlen villanykörte is képes megvilágítani azt a teret, amelyben vagyunk, sőt, ha nyitva az ajtó, akkor a szomszéd helységbe is jut a fényből. A régebbi korok embere is megtapasztalhatta azt, hogyha egy teljesen sötét és zárt helyen meggyújt egy gyertyalángot, az a parányi gyertyaláng is gerjeszt akkora fényt, hogy a fényforráshoz közelebbi tárgyakat megvilágítsa, sőt, a távolabbiakat is ugyan félhomályban, de meglássa, észrevegye.

A bethlehemi istállóban megszületett ezelőtt kétezer és egynéhány évvel a világ Világossága. Fényes csillag jelezte Isten Fia születését, angyali sereg hirdette az Ő érkezését. Napkeletről bölcsek, Bethlehem környékéről pedig egyszerű pásztoremberek jöttek, hogy lássák az újszülött Megváltót. Mondhatni, az első órákban csak ennyien voltak kíváncsiak a világ Üdvözítőjére, ugyanakkor hiszem, hogy számukra ez az egész további életüket meghatározó élmény maradt. Aki később, azaz Jézus felnőttkorában találkozott vele és követte Őt, amikor Isten országát hirdette és csodáit tette, ugyanígy megérkezett a sötétségből a világosságba: „és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” – feleli Péter Jézus azon kérdésére, hogy „ti kinek mondotok engem?!”

Vajon mi lelki szemeinkkel meglátjuk – túl az ünnep külső, vakító fényességén és csillogásán – azt a bizonyos kicsiny lángot, amit Isten a világ üdvözítésére, a lelki sötétben bolyongó Ember vezetésére gyújtott meg? „Serkenj fel, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus” – mondja Ézsaiás üzenetét 600 évvel később újragondolva Pál apostol is az efézusi gyülekezethez írott levelében. Adja a kegyelmes Isten, hogy Jézus szeretetének és közelségének fénye ragyogja át az életünket ebben az évben is, karácsony ünnepén. Tegye áldottá és békéssé az ünnepet az Úr mindannyiunk számára! Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt! Szeretettel, Tolnay István esperes

Csűry István püspök karácsonyi pásztorlevele

Örömünk teljes legyen

Kedves Testvéreim!

Sok örömtelen napot hagytunk magunk mögött. Rengetegen élnek körülöttünk –állandósult bánattal– milliónyi ok eleven sebén. Annak ellenére történik mindez, hogy Isten gondoskodik a huzamosan mellénk szegődő és életminőséget jelentő öröm folyamatos biztosításáról. Karácsonyunk olyan ünnep lehet, mely örömforrás az esztendő minden napjára. Azt csak mi gondoljuk, hogy az ünnep hivatalos velejárója a kötelező mosoly, a valahonnan előerőltetett jóság megnyilvánítása. Az igazi karácsony történelmileg Krisztus megszületése, ugyanakkor egyénileg elmaradhatatlan találkozás és közös élet Vele, mely nekünk újjászületés és mindennapi közös sors Isten egyszülött Fiával!

Nem tekinthetjük múló napjainkat úgy, mint néhány ünnepi alkalom gyorsan illanó órája kevés boldog perc-ráadással, mert Isten az első karácsonytól komolyan vette, hogy „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). János szemtanú feljegyzi: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömötök teljes legyen” (1Ján.1,3-4). Íme a mindennapok örömforrása! Innen nincs többé kevés ünnep alig örömmel, és rengeteg hétköznap keserűséggel és bánattal. Az ünnepnapokat nem árnyékolhatnák be a hétköznapok, ha hittel és tudatosan hordoznánk a szüntelenül velünk való Krisztust, és követnénk szavát. Innen, nem kellene átkosnak minősített hétköznapokból mohón várni az enyhület ünnepi hangulatát, amiről jó előre tudjuk, hogy haszontalanok. Krisztusban csak ünneplő napjaink vannak, akkor is, ha azt másként minősíti, vagy nevezi a sérült világ.

Isten jelenléte biztosítja az ünnepi örömöt minden napra. Jelenlétében már nincs kényszerű mosoly, nincsenek hazug mondatok, nem lehetnek gyilkoló tettek. Isten ezért jelenik meg, ezért küldi közénk Krisztust, ezért van és marad közöttünk Szentlelkével.

Az ószövetségben az áldást ajándékozó Isten maga fogalmazta meg Áronnak (Mózes által közvetíti), hogy mi lesz a nemzet javára. Áldás lesz, ha Isten őrizetét megtapasztalja minden ember azáltal, hogy arcát ragyogtatja és odafordítja hozzájuk! Az így megjelenő Isten könyörül rajtuk és békességet ad. Karácsony áldásának előzménye az ároni áldásban van! (4.Móz.6,24-26).

Az újszövetség Isten karácsonyi tettét szintén ajándékok jelentkezésével érzékelteti. A félelmetesen sötét korszakot megtöri az égen megjelenő csillag célravezető fénnyel! Megszületett Jézus Krisztus! Megjelent Isten a betlehemi gyermekben. Megölelhető, átkarolható, ölbe vehető! Kicsinysége és törékenysége mégsem lesz gyűlölői áldozata, hanem keresztáldozatával biztosítja Isten Vele jelentkező ajándékainak kimondhatatlan értékét. Pál erről így szól: „…megjelent Isten üdvözítő kegyelme… várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit.2,11-13). A megszületett megjelent az ember nyomorúságában, ünneptelen életében, majd megjelenik dicsőségben az állandó ünnepi korszak megnyitásával. Erre úgy készít, hogy bemutatja a valódi ajándékait, amelyek az első karácsonnyal érkeznek, és nem hervadnak meg az ünnepi fenyővel! „…megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által…, hogy kegyeméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit.3,4-7).

Karácsony az alázat kezdete! Mindennapi ünnepünk mindennapi alázattal jár kéz a kézben. Az alázat folytonos találkozás és együttlét a megigazító Istennel. Ezen az úton jön velünk jósága, hogy jók legyünk, emberszeretete, hogy szeretni tudjunk. Mindezt karácsonykor ismerhetjük meg legtökéletesebben feltárulkozó csodákban.

Adjon Istenünk valamennyiünknek áldott ünnepet és ünneplő hétköznapokat jóra igazító szeretetével!

Nagyváradon, karácsony havában

a békesség kötelékében!

Csűry István

püspök

Keresztyénség és antiszemitizmus

Az egyház és az antiszemitizmus viszonyáról beszélt a nagykárolyi egyházmegye lelkipásztorainak tartott előadásában Ledán István érköbölkúti (Bihar megye) lelkipásztor december 17-én Nagykárolyban.

Az előadó már az előadás elején letisztázta az alapfogalmak közötti különbséget. Azt, hogy mi az antijudaizmus, az antiszemitizmus és anticionizmus. A keresztyénség hosszú évszázadokon keresztül igyekezett távolságot tartani a zsidóságtól. Nem házasodtak velük. Az 1215-ös 4. lateráni zsinat kimondta, hogy a zsidókat megkülönböztető jelvénnyel kell megjelölni. Ezt a rendeletet a későbbiek során itt, Erdélyben Bethlen Gábor elsőként törölte el. Az 1434-es baseli zsinat megtiltotta, hogy a zsidók akadémiai fokozathoz juthassanak. Az előadó beszélt a reformáció és a zsidóság kapcsolatáról, ami már változó volt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az antiszemitizmus/antijudaizmus veszélyeire. Elmondta, hogy vannak most is, akik elfogultan tekintenek a zsidóságra. Ma azonban már mind a keresztyénség mind a zsidóság részéről egyre nyitottabb a párbeszéd és az együttműködés. A beszélgetés során kiderült, hogy sok településen a magyar lakosok igyekeztek mindent megtenni a zsidók deportálása ellen, és nagyon nehezen élték meg a hiányukat. Abban mindenki egyetértett, hogy az antiszemitizmus egy külföldről importált ideológia, hiszen a térségünkben zsidók is alig élnek. Számos településen pedig ma a református egyház segít be a zsidó emlékhelyek és temetők megőrzésében.

 

Adománygyűjtés két kis gyülekezet részére

„És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)

A közelgő karácsony a megszületett Messiás ünnepe. Jézus mostoha körülmények között született erre a világra. Józsefnek és Máriának egyetlen vendégfogadóban sem volt helye. Egy betlehemi istállóban szálltak meg, ahol aztán megszületett a világ megváltója. Ide zarándokoltak el a pásztorok és a napkeleti bölcsek, hogy tiszteletüket tegyék a kisded Jézus előtt és átadják ajándékaikat. Talán méltatlannak tálhatjuk a betlehemi istállót Isten fiának megszületéséhez. Mennyivel másabb lett volna a vendégfogadósok részéről, ha Józsefnek és Máriának egy szép szobában adnak szállást. Később milyen büszkén mesélhették volna el, hogy náluk született meg a várva várt Messiás. Mi, most 2018 karácsonya előtt együtt örülhetünk annak, hogy nagyon sok felújított és megszépült templomban és gyülekezeti házban várják Isten igéjének a hallgatását. Ebben az örömben kívánnak osztozni a tasnádszántói és a pelekeszi református gyülekezetek másokkal együtt. Ugyanakkor mindkét közösség kéri a nagykárolyi egyházmegye gyülekezeteinek karácsonyi jólelkűségét ahhoz, hogy e kis közösségek is felújíthassák egyházi ingatlanjaikat, melyre önerőből sajnos nem képesek. Tasnádszántón a parókia-gyülekezeti ház külső felújításán dolgoznak, Pelekesziben pedig a parókia-gyülekezeti ház belső munkálatai zajlanak.

Szeretettel kérik a gyülekezeteket, hogy a karácsony másodnapi perselypénzzel szíveskedjetek mindkét közösség fáradozásait segíteni, hogy ott is szépen rendbe tett épületekbe várhassák az érkező Jézust és áldhassák a Mindenható magasságos nevét.

 

Gyászról, veszteségekről

Gyászolunk. Sokan a maguk módján vigasztalni akarnak, de olyasmit mondanak, amit jobb lett volna, ha nem is mondanak. Vigasztalás helyett inkább dühít az, amit hallunk tőlük. „Jobb lett volna, ha hallgatott volna az illető” – gondoljuk magukban. Ismerős? A Nagykároly-belvárosi egyházközség imatermében kedd délelőtt tartott előadásában Bartha Mária Zsuzsánna unitárius lelkész, gyászfeldolgozási specialista a gyászfeldolgozásról szóló előadásában olyan útmutatókat adott, amik sokak számára hasznosak lehetnek: gyászolóknak és a gyászolókat segítőknek egyaránt.

A lelkésznő beszélt a gyászról, melynek folyamata nemcsak valakinek az elvesztése, hanem valaminek (költözés, válás, munkahelyváltás, egészségvesztés, bizalomvesztés stb.) az elvesztése során is megérinthet minket. Ismertette a napjainkra jellemző általános jelenséget.  Azt, hogy nem adunk időt magunknak sem és másoknak sem a gyászra, hanem pillanatok alatt tovább akarunk azon lépni, mintha nem volna jogunk a gyászhoz. Bemutatta az általános gyászreakciókat, a gyászról kialakult tévhiteket, a jellemző környezeti reakciókat, a feldolgozatlan veszteségeket és igyekezett segítséget nyújtani a gyász feldolgozásához. Kiemelte annak fontosságát, hogy a hasznos tanácsok adása helyett jobb, ha inkább végig hallgatjuk a gyászólót. Ha hagyjuk, hogy ő mesélje el mit is érez. Ha ő mondja el, hogy mi történt és mit jelent ez számára. Tukacs József református lelkipásztor is ennek fontosságát erősítette meg, aki elmondta azt is, hogy a gyászolás mikéntjére nem lehet általános sablont adni. Van, aki ilyenkor megsiratja elveszített szeretteit, s van aki nem. Mindenképp színészkedés nélkül merjünk úgy tenni, ahogy azt belülről érezzük.
A gyászfeldolgozási specialista holnap, csütörtök délelőtt 10 és 11.30 óra között a Nagykárolyi Kulturális Központban újra várja azokat, akik gyászolnak vagy segíteni szeretnének a mellettük élő gyászolóknak.

KAPLONYBAN VOLT KÁROLI GÁSPÁR

Károli Gáspár alakját idézte meg Kaplonyban Varga Sándor színművész a vasárnapi este megtartott előadásában. A szerény, az életét a nagy ügyre feltevő, a sorscsapások közepette is hívő, prédikátornak megmaradni tudó Károli Gáspárt tárta a nézők elé az istenházában otthonra lelt alkalmon.

Az Én, Károli Gáspár címet viselő monodrámát, mely a debreceni Tóth-Máthé Miklós kortárs drámaíró tollából származik, néhai Bessenyei István, a Harag György Társulat örökös tagja rendezte. A bibliafordító-prédikátor emléke előtt tisztelgő előadást a Harag György Társulat a reformáció 500 és a magyar reformáció 450 éves évfordulója alkalmából vitte színre.

A cikk folytatása a www.anziksz.com oldalon olvasható.

Ökumenikus áhítatot tartottak a diákoknak

Ökumenikus karácsonyváró adventi áhítatot tartottak ma a nagykárolyi Simion Bărnuțiu Iskolaközpontban – tudtuk meg Tolnay István esperestől.

Simon Attila római lelkinevelő plébános és Tolnay István tiszteletes Likker Erika refomátus vallástanár és Vinkler Valter római katolikus vallástanár, valamint Gindele Imre igazgató meghívására tartottak adventi áhítatot a diákoknak.  A különleges eseményen 60 diák és tanár vett részt, ami vetítéssel egybekötött interaktív alkalom volt. A lelkipásztorok ezúton is boldog karácsonyt kívánnak az egykori református iskola helyén álló szakiskola-központ tanárainak és diákjainak családtagjaikkal együtt!

Templommennyezet lambériázása Kaplonyban

Az elmúlt időszakban Isten kegyelméből a kaplonyi református gyülekezet egy újabb tervet tudott megvalósítani. Nevezetesen a templombelső mennyezetét kazettás lambériával fedte be. A munkálatot pályázati pénzből, valamint a gyülekezeti tagok adománybeli és kétkezi hozzájárulása által végeztük el. Köszönet érte!

Erdős Csaba

Imanapra gyűltek össze

Idén is megszervezték egyházmegyénkben a Kárpát-medencei női imanapot, melynek ezúttal Szilágyszér adott otthont.

Az eseményre december 9-én délután 3 órakor került sor a szilágyszéri református templomban. Igét hirdetett Bencze-Kádár Orsolya lelkésznő (Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség), előadást tartott Dr. Lukács Olga dékán asszony (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár). Imádságokat olvastak fel az egyházmegye nőszövetségeinek asszonyai.

A Kárpát-medencei imanapot tizenharmadik alkalommal szervezték meg december első felében. A liturgiát és a felhasználható anyagokat idén az Erdélyi Református Nőszövetség állította össze.

Köszönet a fotókért Balla Erikának, Máthé Tündének, Tolnay Istvánnak és Zsákai Norbertnek!

Nyugdíjasok és idősek napját tartottak Szilágypérben

Második alkalommal szervezték meg a szilágypéri gyülekezeti házban a nyugdíjasok és idősek napját. Meghívott vendégek voltak a tasnádi Caritas munkatársai.

Az eseményen résztvevők Szabó Sándor lelkipásztor igemagyarázatát hallgathatták meg. A Caritas munkatársai egészségállapoti felmérést végeztek azok számára, akik azt igényelték. Ugyanakkor a jelenlévők érdekes előadást hallgathattak meg az időskori depresszióról. Színessé tette a programot a fotóvetítés, melynek során régi képeket néztek meg. Az esemény az egyházközség nőszövetségének jóvoltából szeretetvendégséggel ért véget.

Fotó: Póti Tibor

További terveik vannak

Egyházmegyei közgyűlést tartottak Nagykárolyban december 5-én, melyen szóba került az új esperesi hivatal, társegyházközségek létrehozása, az egyházmegye jövő évi költségvetés tervezete és egy adománygyűjtési akció szervezése két egyházközség részére.

A közgyűlésen Kátai Tibor börvelyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét az Ézs 59,20-21 igeszakasz alapján. A lelkipásztor igehirdetésében felhívta a figyelmet arra, hogy adventben a Megváltó érkezését várjuk, aki nemcsak az első karácsonykor érkezett el, hanem naponta megérkezik hozzánk is, amikor nevét segítségül hívjuk. Az emberiség számtalanszor gondolta úgy, hogy saját magát meg tudja váltani, ám ennek ellenére Jézus az igazi megváltó. Őt várjuk ilyenkor a zsoltáros szavaival: „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.” (Zsoltárok 130,6)

Kovács Jenő egyházmegyei főgondnok beszédében kitért arra, hogy az advent igazi lényegéről elvonja a figyelmet a decemberre jellemző mikulási és karácsonyi ajándékozási láz. Ez válik fontosabbá a Jézus várás helyett. Beszámolt terveikről, melyek között szerepel egy rendezvénypark létrehozása, melyre az anyagi fedezetet a Magyar Kormánytól szeretnék megszerezni. Tolnay István esperes ezt azzal egészítette ki, hogy a rendezvénypark mellett helyet kapna az ifjúsági táborhely is, ugyanakkor a terveik között szerepel a nagykárolyi Kálvin-központ befejezése és az új esperesi hivatal átalakítása. Az új esperesi hivatalról elmondta, hogy az egyház vásárolt egy ingatlant nemrégiben a régi református templom mellett, aminek az átalakításához reménység szerint tavasszal fognak hozzá, s így valószínűleg már jövő évben átköltözhet a hivatal. A közgyűlésen Szabó Sándor számvevő mutatta be a jövő évi költségvetés tervezetét. Az egyházközséget érintő legnagyobb változás a jövő évre nézve, hogy a központi járulékot ezentúl havonta továbbítani kell. A javasolt fenntartói járulék összege pedig személyenként 120 lej. Társegyházközséggé válik a Gencs-Érkávás-Érmindszent körzet és az Iriny-Érdengeleg-Mezőterem körzet. Határozat született továbbá arról, hogy a karácsony másodnapi perselypénzt az egyházközségek a tasnádszántói és a pelekeszi egyházközségeknek ajánlják fel, ahol az egyházközségi ingatlanokat szeretnék ezekből a támogatásokból felújítani.

Felújították a templomtetőt

Alig telt el egy hónap azóta, hogy a szaniszlói református gyülekezetben teljesen újjáépítették a parókia tetőszerkezetét, még a téli hónapok beállta előtt hozzáfogtak a templom tetőjének felújításához.

Leszedték a régi bádogot, a léceket, csatornákat és lefolyókat. Megerősítették a faszerkezetet, lefóliázták és lécezték a tetőt, új csatornákat és lefolyókat szereltek fel és új lemezborítást kapott az egész épület.  Erre a munkálatra azért volt ilyen sürgősen szükség, mert az idő által megviselt 25-30 éves régi lemezborításon teljesen felpattogzott a több réteges bronzfesték, rozsdafoltok, lyukak jelentek meg, és a korábbi években több helyen beázott a templom mennyezete. Szóval, a teljes belső felújításon átesett templomot szerettük volna ezáltal megvédeni a további beázásoktól. E nagyméretű munkához szükséges anyagi fedezet kétharmadát a román állam kultuszminisztériumától megnyert pályázat útján, sikerült biztosítani. A fennmaradt egyharmad részt közadakozásból adta össze a gyülekezet. Hála és köszönet a támogatóknak, illetve a jólelkű és bőkezű adományozóknak.  A szakszerű munka kivitelezését, egy a lelkipásztor szülőfalujából, azaz Szilágyperecsenből való cég munkatársai végezték négy napon keresztül. A tíz tagból álló két csoport: testvér, sógor, egykori barátok és osztálytársak hideget és magasságot leküzdve mindent megtettek azért, hogy a templomtető új színben tündököljön a lelkes gyülekezet örömére. Hála legyen a fáradtságért! Isten áldja az életüket, kezüknek további munkáját!

Köszönetet mondunk Istennek a meghallgatott imádságokért és azért, hogy kellő időben és szinte csodával határos módon ebben az évben is kirendelte a szükséges anyagi fedezetet ahhoz, hogy a beruházás megvalósuljon.

„Uram szeretem a te házadban való lakozást és dicsőséged hajlékának helyét!” (Zsoltárok 26,8)

Balla Árpád

Adventi kézműves foglalkozás

Adventi kézműves foglalkozást szerveztek a vallásórás gyermekek számára november 30-án a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközségben. A kreatív foglalkozáson a szülőkkel és szervezőkkel együtt közel 70 személy vett részt. A délután folyamán karácsonyi díszeket készítettek a résztvevők.

Igazán jó hangulatban telt azoknak a délutánja, akik ezt a programot választották. Az advent a karácsonyvárásról szól. Nem is telhetne ez az időszak jobban, minthogy együtt alkossunk ilyenkor valamit a gyermekeinkkel, miközben lehetőségünk van néhány óra erejéig nyugodtan beszélgetni gyülekezeti társainkkal is. A kertvárosi egyházközségben immár ötödik alkalommal szervezték meg az adventi kézműves foglalkozást, melyre az idén különösen nagy volt az érdeklődés. A közös délutáni programon Tolnay István arról beszélt, hogy amint a gyertya világosságot hoz a sötétségbe, ugyanúgy Jézus is világosságot hoz a bűntől elsötétült világba.

Az adventi kézműves foglalkozással a szervezőknek az a céljuk, hogy a szülők a gyermekeikkel együtt készüljenek a karácsonyra. A kézműves foglalkozás által segítenek ráhangolódni a közelgő szeretet ünnepére, megállni a rohanásban, egy kicsit egymásra figyelni, és így készülni a karácsonyra.

Tolnay Adriennek az előkészületekben és a programok levezetésében Bencze-Kádár Orsolya, Krausz Helga, Suhó Andrea és a nőszövetség tagjai nyújtottak segítséget. A nőszövetség szorgalmát dicséri az is, hogy a foglalkozás során a résztvevők ízletes teasüteményeket és finom teát fogyaszthattak el.

Kirándulni voltak

Gyülekezeti kiránduláson jártak a tasnádi reformátusok. Az úti cél ezúttal a történelméről és boráról ismert város, Eger volt. A gyülekezet tagjai számos élménnyel gazdagodtak a kirándulás során.

Eger Észak-Magyarország második legnépesebb városa. Itt található Magyarország egyik legnagyobb bazilikája, az egri főszékesegyház, de számos más híres műemlékkel és múzeummal is rendelkezik, melyek közül kiemelkedő az egri vár. Az egri borvidék központjaként a legjelentősebb magyar borvárosok közé tartozik.

(Forrás: Tasnádi Református Egyházközség közösségi oldala)

 

Adventre hangolódva

Adventi kézműves foglalkozást szervezetek Érszakácsiban a gyermekek számára. Sok szép karácsonyi dísz került ki az ügyes kezek közül – tudjuk meg Fülöp János lelkipásztor közösségi oldaláról.

Idősek vasárnapja Tasnádszarvadon

Szépkorúak vasárnapját tartottak Tasnádszarvadon az elmúlt vasárnap. Az ünnepi istentiszteletet követően szeretetvendégségre várták a gyülekezet időseit, amint az az egyházközség közösségi oldalán található beszámolóból kiderül.

” Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám – mert teljesen mindegy –
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.”