Szeretethíd Dobrán

A dobrai reformátusok idén is aktívan részt vettek a Szeretethíd akcióban. Ők második alkalommal csatlakoztak a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok programhoz. A parókia körül végeztek munkálatokat.

ÁKOSI KÓRUS

Ákoson a gyülekezeti vegyeskar mellett az Ében ifjúsági zenekar nyújt gazdag zenei élményt a helybelieknek és mindazoknak, akik vendégszerepléseik során hallják őket. Minden évben részt vesznek az egyházmegyei kórustalálkozón. A videófelvételen az ákosi református gyülekezet vegyeskarának énekeit nézhetik meg.

 

Újra néven nevezzük?

Alázat, önmérséklet, szerénység, tisztelet – mérvadóak-e a magyar politikusok számára? Erről is eszmét cserél Balog Zoltán leköszönő miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök az Újra néven nevezzük című kötet alapján.

GDE Hiba: Hiba a fájlletöltés közben - Ha szükséges kapcsolja ki a hibaellenőrzést. (404:Not Found)

Szeretethíd a napköziben

Negyedik alkalommal csatlakoztak a nagykárolyi zsinagóga melletti 1-es Számú Napköziotthon ovisai a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok programjához, a Szeretethídhoz.

A gyermekek munka előtt közös tornával kezdtek, majd Dull Noémi és Sebestyén Júlia óvónők segítségével műanyag palackok kupakjaiból különböző színes alakzatokat ragasztottak az óvoda kerítésére. Azt követően a napközi udvarát szépítették meg: kapáltak, gereblyéztek, virágot ültettek. A gyermekek most is széles mosollyal tevékenykedtek az önkéntes programon, és megígérték az óvó néniknek, hogy otthon a szüleiknek és a nagyszüleiknek is igyekeznek önzetlenül segíteni, szeretetből valami jót tenni.

Szilágypéri kórus

Szilágypérben már több éve működik kórus. Az énekkar nevét a település híres szülöttéről, Budai Ézsaiás egykori debreceni püspökről kapta. A kórus évről évre részt vesz a kórustalálkozókon. Két évvel ezelőtt ők voltak a házigazdái a kórusok seregszemléjének. A videófelvételen a szaniszlói kórustalálkozón bemutatott énekeiket nézhetik meg.

Szeretethíd Szaniszlón

Szaniszlón idén már nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is csatlakoztak a Szeretethídhoz. A gyermekek a parókia udvarán kertészkedtek, a felnőttek pedig nagytakarítást végeztek a templomban, illetve a nőszövetség tagjai csigatésztakészítésen szorgoskodtak.

Énekekkel dicsőítették az Urat

A nagykárolyi református egyházmegye kórustalálkozóját idén a gyönyörű környezetben elhelyezkedő és szépen felújított szaniszlói templomban tartották meg május 27-én. Tíz énekkar képviseltette magát a seregszemlén. A kórusokat Peleskey Miklós Péter értékelte ki, aki Debrecenből (Magyarország) érkezett.

A szaniszlói énekkar

A kórustalálkozó Dobai Zoltán főjegyző igehirdetésével kezdődött, aki a Zsoltárok könyve 98. része alapján szólt a hívekhez. Kiemelte: mindenkinek fontos szerepe van Isten dicsőítésében, melyet tehetünk énekléssel vagy más formában, de semmiképpen sem háríthatunk másokra. Az élet terhei alatt sokszor érzi úgy az ember, hogy nincs miért az Urat magasztalni. Ám ezeken túltekintve, észre kell venni, hogy Isten a mi szabadítónk és királyunk, aki megvéd és vezeti életünket. Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük, hogy van amiért dicsőíteni az Urat. Ő az, aki mindenkire fontos szerepet bízott a maga helyén, ahogyan egy zenekarban is mindenkinek megvan a maga pótolhatatlan feladata.

Az igehirdetést követően Balla Árpád helyi lelkipásztor és Geréb Miklós irinyi lelkész, az egyházmegye zenei előadója köszöntötték a megjelenteket. Érkeztek énekkarok Ákosról, Bogdándról, Börvelyből, Érszodoróról, Kaplonyból (a vegyeskórus és a Septimo kamarakórus), Nagykároly-Belvárosból, Nagykároly-Kertvárosból, Szilágypérből, és természetesen jelen volt a helyi gyülekezet kórusa is. Tolnay István esperes elégedetten jegyezte meg, hogy az egyházmegye egyházközségeinek közel egyharmadában működik énekkar. Örömét fejezte ki, hogy a többségük részt is szokott venni a kórustalálkozókon, melyek nem tehetségkutató versenyek, hanem kiváló alkalmak arra, hogy mindenki a maga szerény éneklésével magasztalja az Urat. Geréb Miklós zenei előadó elégedetten nyugtázta, hogy évről évre egyre több éneket választanak a kórusok az énekeskönyvből. Peleskey Miklós Péter lelkipásztor a kórusok kiértékelése során néhány hasznos tanáccsal látta el az énekkarokat. Többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a kórusok tagjainak nem kell szorosan egymás mellé húzódniuk, bátran kitölthetik a rendelkezésükre álló teret. A magyar szerzemények magyaros éneklését, harsogás helyett a csendes éneklés szépségét hangsúlyozta. Továbbá más hasznos gyakorlati tanáccsal látta el az énekkarokat.

A nagykárolyi egyházmegyében minden évben megszervezik a kórustalálkozót, melyet mindig szentháromságvasárnap tartanak. Helyszíne mindig változó. A kórusokat idén a szaniszlói reformátusok látták vendégül, akik az ünnepi esemény után szeretetvendégséggel kedveskedtek az énekkaroknak.

Szeretethíd Nagykároly-Kertvárosban

Gyülekezetünk negyedik alkalommal csatlakozott a SZERETETHÍD akcióhoz. Az idén nőszövetségünk tagjai a nagykárolyi Könnycsepp árvaházba látogattak el, hogy meglepjék az otthon kis lakóit. Levestésztát készítettünk, valamint finom házi süteményt és gyümölcsöt is vittünk a gyermekeknek, akik énekekkel és mosollyal köszönték meg a látogatást. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35)

Tolnay Adrien

A családokról szólt minden

Közeledik a nyár és egyre többen indulnak kirándulni. Ilyenkor a tájak és városok megcsodálása mellett érdemes meglátogatni egy-egy templomot is. Bárhol vagyunk, vasárnap mindenhol nyitva van egy templom, ahova istentiszteletre mehetünk és betekintést nyerhetünk más gyülekezet életébe.

Pünkösd előtt a családommal mi is kirándulni indultunk. Úgy ütemeztük az utazásunkat, hogy pünkösdvasárnapra egykori évfolyamtársam, Molnár Iván evangélikus lelkipásztor egyházközségébe érkezzünk meg. Dunaföldvár  (Magyarország) azelőtt teljesen idegen vidék volt számomra. A kisvárosba megérkezve azonban igazán otthon éreztem magamat. Mindjárt a város bejáratánál észreveszem, hogy a település neve székely rovásírással is fel van tüntetve a helységnévtáblán. Annak ellenére, hogy partiumi vagyok, jól esett ezt látni. Egy nagyon szép, hangulatos kis utcába vezet az autó navigációja, ahol rövidesen meg is érkezünk a barátságos, kis evangélikus templomhoz. Az istenháza egy kisebb domb oldalán fekszik. Lépcsők sora vezet fel a templomhoz, melynek kertjéből gyönyörű kilátás nyílik az öreg Dunára és a csendesen meglapuló, végtelennek tűnő magyar Alföldre. A templom udvarát gyönyörű díszcserjék és fák díszítik, melyeknek lombjai között mókusok cikáznak. Mintha csaknem egy kis mesevilágba érkezne az ideutazó. A festői környezetben fekvő templom, a madárcsicsergéssel ébredő reggelek különlegessé varázsolják a helyet. Ilyet nem minden nap lát és tapasztal a partiumi ember.

Pünkösd vasárnapján szép rendben érkeznek a hívek a templomba. Kíváncsian ülünk be mi is padsorokba, hiszen még sohasem vettünk részt evangélikus ünnepi istentiszteleten. A lelkipásztor alaposan kidolgozott, tartalmas igehirdetését hallgathattuk meg. Otthonosan éreztük magunkat, hiszen az énekek közül volt, amit mi, reformátusok is ismerünk.  Felfedezzük a hasonlóságokat és a különbözőségeket egyaránt. Ami különösen érdekes számomra az az úrvacsoraosztás. Az emberek letérdelve veszik magukhoz az úrvacsora szent jegyeit. Kenyér helyett ostyát ad a lelkipásztor. Ezt is és a bort is ő tartja a hívek ajkához, nem pedig azok veszik át a lelkésztől.

Másnap, pünkösdhétfőn minden a családokról és a családoknak szólt. Kilenc órakor már reggelivel fogadták a kicsiket és nagyokat. Az egész napos programon a gyermekek arcot festethettek, különböző játékokat próbálhattak ki és kedvükre kiugrálhatták magukat a légvárban. A felnőttek pedig érdekes előadásokat hallgathattak meg és nézhettek meg egy festménykiállítást.

Különösen érdekes előadás hangzott el a családról és a gyermekek személyiségének fejlesztéséről Uzsalyné Pécsi Rita előadásában. Az előadó rávilágított az aktuális oktatási rendszer hiányosságaira, ami a gyermekek kognitív készségének a fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, miközben elhanyagolja az érzelmi intelligencia fejlesztését. Ez utóbbi segít ahhoz, hogy a gyermekek jól megállhassák a helyüket felnőtt korukban.  Az érzelmi intelligenciánkat erősítjük, ha a közömbösség helyett önfeledten merünk átélni érzéseket: örülünk, sírunk, nevetünk, rácsodálkozunk, gyönyörködünk stb. A kíváncsiság, képzelőerő, kötődés, azonosulás, együttműködés és vezetési készség fejlesztése mellett fontos tényező és túlélő faktor a nevetés. Mindezek  alakítható készségek.

A délutáni órákban megtekinthető volt Mády Gabriella gyülekezeti tag festménykiállítása, majd Shajahan Shaju, az indiai nagykövetség ayurvéda orvosának Ayurvéda – egészséges életmód című előadását hallgathatták meg a jelenlévők.

A családi nap a Széchenyi 2020 program keretén belül valósult meg, melynek során közösségi rendezvényekre, képzésekre, kreatív foglalkozásokra, családi napokra és táborokra kerül sor több éven át a gyülekezetben. Szép számmal vettek részt a színes programokat kínáló családi napon. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy kislétszámú gyülekezetekben is lehet és érdemes ilyen és ehhez hasonló programokat szervezni. Van kiért és kivel dolgozni, hiszen ezek az alkalmak közelebb hoznak minket egymáshoz. Közösséget formálnak és nemcsak a templomhoz, de Istenhez is közelebb vezetnek minket, akinek kegyelméből annyi kellemes élménnyel gazdagodtunk ez alkalommal is. Legyen mindezért az Úré a dicsőség!

Sebestyén Elek Előd

Pünkösd Dobrán

Pünkösdvasárnap a dobrai református templomban 10 ifjú vett életében először úrvacsorát, akik azelőtt vasárnap tettek bizonyságot a gyülekezet előtt hitükről. A Máthé Tünde lelkipásztornő fotóit tekinthetik meg a kedves olvasók.

Nt. Tolnay István esperes pünkösdi pásztorlevele

„Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.” (1Sám 10, 6-7)

Kedves ünnepre készülő testvéreim! Bizonyára ti is érzékelitek velem együtt azt, hogy egy ideje mennyire divatos dolog lett a „másság” hirdetése. Sőt, nemcsak divatos, hanem már-már kényszerű. Elindult valamikor a 80-as évek derekán, s azóta sulykolja belénk ezt egyre intenzívebben, egyre agresszívebben, éjjel-nappal a kereskedelmi média: „tiszteld a másságot”, a „más” személyiségűt, a „másként” gondolkodót és cselekvőt, a gyermekét „másként” nevelő szülőt, „más” hajlamokkal rendelkezőeket – és a példákat lehetne még hosszan sorolni.  A modern, civilizált társadalom és emberiség a szabadság jelszavával akar élni, és nem veszi észre, illetve szántszándékkal el is mossa azt a határvonalat, ahol már a dolgok átcsapnak a szabadosságba csak azért, mert görcsösen ragaszkodunk a másság tiszteletéhez.

De mi is ez a másság, amire gondolok? Minden, ami a megszokottól, a hagyományostól eltérő. Minden, ami a régi, „fatengelyes” világban még jó volt, építő, megtartó, az ma már nem kell, azt meg kell tagadni, el kell felejteni. A „másság tisztelete” már-már egy új bálvány imádásának képét jelenti a mai ember számára, s tudjuk jól: ma már azt ítéli el a közvélemény (erre is jó a média, sajnos), aki a „régi” erkölcsökhöz, értékekhez, törvényekhez (Isten, hite, haza, család, szülőföld, anyanyelv stb.) ragaszkodik. Ma már a keresztyén értékrendet s benne a hívő embert igencsak maradinak nézik és zsigerből lenézik, lesajnálják!

Ez ellen nem tehetünk mást, mint tudatosan ragaszkodni ahhoz a bibliai „mássághoz”, amit az újjászületett ember Isten Szent Lelke által nap mint nap megél és képvisel. A felolvasott ige szövegkörnyezetéből kideríthető, hogy milyen jellemű ember volt (itt, a kezdeteknél) az ifjú Saul, viszont az nem határozható meg pontosan, hogy milyen változásokat is hozott számára a Lélekkel való telítettség – legfeljebb következtethetjük, hogy abban a pillanatban, hogy a Lélek reászállt és prófétálni kezdett, valóban más emberré lett. Az, hogy mintha ezzel a prófétálással Saulnak át kellene mennie egyfajta „kötelező” megtisztulási folyamaton. Közelebbi kapcsolatba kell kerülnie az Istennel ahhoz, hogy későbbi szerepére, elhívására (királyság) alkalmas legyen.

Isten Szent Lelkének közelsége, az, hogy Isten Lelke áthatja az életünket, valóban más emberré formál. Nem a „bűnös” voltunk változik át „bűntelenné, tökéletessé”, hanem egyrészt képesek leszünk felismerni a bűnt, törekedni annak elkerülésére, másrészt igazán szabaddá lehetünk arra, hogy „más” emberként az Istennek tetsző dolgokat cselekedjük. Valahogy úgy, ahogyan a teológián is tanították nekünk: az ember egyszerre bűnös és megigazult. Ezt kiegészítve eszembe jut egy másik gondolat is, amit régen a rendszeres teológia professzorunk idézett számunkra: az ember a bűneset előtti állapotában tudott nem vétkezni, a bűneset után viszont nem tud nem vétkezni. Isten Szent Lelkének mássága az, hogy a Krisztus váltsághalála következtében való megigazulásunk után kapjuk ajándékba a megszentelődést is a Lélek által. Az ifjú Saulhoz hasonlóan a mindenkori hívő ember is be kell lépjen az Isten-ember kapcsolat úgynevezett intim szférájába ahhoz, hogy szolgáló szerepére alkalmas legyen (Isten közelében élve, mely közelség a Lélekkel való napi kapcsolattartásban nyilvánul meg).

Tégy meg mindent, amire Isten téged alkalmassá tesz, amit Isten számodra lehetővé és megtehetővé tesz – mondja (érthetőbb megfogalmazásban) Sámuel próféta a fiatal Saulnak. Hiszem, hogy ezzel nekünk is üzenni akar a Lélek. Tegyük fel a kérdést: élünk-e kellő mennyiségben és minőségben a saját Istentől kapott tálentumainkkal és/vagy az Isten által felkínált szolgálati lehetőségekkel? Megteszünk-e mindent, ami tőlünk (is) telik a családban és ma nagycsaládban, a gyülekezetben?  Isten pünkösdi ígérete arra biztat, hogy induljunk el mi is a cselekvés útján. Amikor az első tanítványok megkapták a Lélek ajándékát, nem maguknak tartották meg, hanem kimentek a főváros nyilvános helyeire és hirdették az igét. Ennek hatására tért meg az a háromezer ember, akik az őskeresztyén egyház tagjai lettek. Adja Isten, hogy a mi szolgálatunk motorja, az ebbe befektetett erőnk és képességünk megsokszorozója és megáldója legyen Isten Lelke most és minden időben! Ezzel a jókívánsággal kívánok egyházmegyénk minden tagjának áldott pünkösdi ünnepet! Sok szeretettel, Tolnay István esperes

MEGHÍVÓ NŐSZÖVETSÉGI KONFERENCIÁRA

„Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.” (Józsué 24,15)

 

Meghívó

 

Szeretettel meghívjuk a Nőszövetségeket, egyházkerületünk asszonyait és leányait, valamint a Testvér-nőszövetségeket, a Királyhágómelléki Református Nőszövetség XIX. Konferenciájára, amelyet 2018. július 14-én a Kisperegi Református Egyházközség templomában tartunk (Peregu Mic, Nr. 321, jud. Arad, Tel. 0788077471).

A konferencia témája: Református családok Krisztus szolgálatában

10.30      Zászlós bevonulás

Igehirdetés :      Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a   konferencia fővédnöke

Fellép:             A Continuo együttes, Nagyvárad

Köszöntések:    Bogya-Kis Mária lkp., a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségének elnöke

Módi József lkp. az Aradi Református Egyházmegye esperese

Vinczéné Pálfy Judit lkp. a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói   előadótanácsosa,

Dénes Erzsébet az Aradi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke

ifj. Tóbiás Tibor és Emőke – házigazda lelkipásztorok

11.30    Előadás – Dr. Buzogányné Kovács Emese lkp., a Kolozsvári Református Egyházmegye Nőszövetségének alelnöke: Református családok Krisztus szolgálatában

12.10     Előadás – Dr. Svébisné Juhász Márta a Dunamelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének  elnök: Öröm, hogy családommal az Úrnak szolgálhatunk

12.30     Művészi előadás – Ecsi Gyöngyi lkp. előadóművész- Hetény, Szlovákia

13.00     Ebédszünet

14.00     Nőszövetségi Elnöknők és Vendégek köszöntője a Kárpát-medencéből

Baczoni Szilárdka Kata lkp. – Szováta: A Világimanapi Bizottsági szolgálata

14.30      Dénes Erzsébet nőszövetségi elnök: Dicsérjük Istent énekkel

14.40      Új zászlók avatása

14.50      Záró istentisztelet. Igét hirdet: Szabó Zsuzsa lkp., a Dunamelléki Református Egyházkerület    Nőszövetségének titkára. Ágendai szolgálat: Baracsiné Dávid Zsuzsa lkp. Arad –Belváros, az Aradi Református Egyházmegye Nőszövetségének alelnöke

16.00       Hazautazás

Isten áldja meg találkozásunkat!

 

 

Szeretettel,

 

Tóbiás Emőke                         Bogya-Kis Mária lkp.              Dénes Erzsébet

 

házigazda lkp.                         KREK Nőszöv. elnök                        Aradi egyházmegyei elnök

 

Szatmárnémeti – Kispereg, 2018. május 16.

Konfirmáció Dobrán

Dobrán az idei konfirmáció alkalmával is megtelt hívekkel a templom. Vasárnap délelőtt 6 lány és 4 fiú tett vallást hitéről a református templomban. Máthé Loránd Árpád lelkipásztor fotóit tekinthetik meg a kedves olvasók.

Konfirmáció Szaniszlón

A Szaniszlói Református Egyházközségben vasárnap délelőtt 5 ifjú tett konfirmációi bizonyságot hitéről. A Balla Árpád lelkipásztor fotóit nézheti meg a kedves olvasó.

Konfirmáció Érszakácsiban

Az érszakácsi református templomban május 13-án 10 ifjú konfirmált. A Fülöp János lelkipásztor fotóit nézhetik meg a kedves olvasók.

Mérföldkőhöz érkeztek

A Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközségben 10 ifjú tett vallást hitéről vasárnap délelőtt. Az ünnepi istentiszteleten Bencze-Kádár Orsolya lelkipásztornő hirdette Isten igéjét.

Az igehirdető az ApCsel 11,19-26 igeszakasz alapján szólt a gyülekezethez. Elmondta a konfirmáció mérföldkő elsősorban a konfirmandusok számára. Ezáltal lezárul egy fejezet az életükben, és kezdődik egy új, mivel a konfirmáció által a gyülekezet önálló, úrvacsorával élő tagjaivá válnak. Mérföldkő a konfirmáció a szülők és keresztszülők számára is, hiszen most pecsételik meg azt a fogadalmat, amit a gyermekeik keresztelésénél tettek. Azt, hogy úgy nevelik és neveltetik ezeket a gyermekeket, hogy felnőve önként tegyenek vallást hitükről a konfirmáció során.

Tolnay István esperes elmondta, hogy egy olyan kis csapat konfirmált ma, akik a templom melletti gyülekezeti teremben nőttek fel. A mai konfirmálás csak egy része annak a folyamatos konfirmációnak, aminek az évek során eleget tettek. Konfirmáció volt az is, amikor a gyermekek feleletet adtak a vallástanáraik kérdéseire, vagy amikor egy-egy ünnepen műsort mutattak be a templomba. Mindannyiszor, amikor versekkel és énekekkel tettek vallást Istenről és az Ő egyszülött Fiáról, vagy a szülői szeretetről, a család összetartó erejéről. És ez a konfirmáció nagyon sokszor meg fog még történni, mindannyiszor amikor el kell majd mondják másoknak, hogy ők Isten gyermekei.

Papp Zsolt főgondnok elmondta, hogy az a generáció, amelyik ma konfirmált egy kiváltságos nemzedék. Számukra már nem lesz nehéz megjegyezni, hogy melyik évben konfirmáltak és melyik évben adták át az új kertvárosi templomot, mert egy és ugyanabban az évben fog sor kerülni mindkettőre. Minden bizonnyal a karácsonyt az új templomban fogja ünnepelni a gyülekezet. Megosztotta az ifjakkal egyik nagy álmát is. Azt, hogy az új templomba járjanak majd olyan sokan, hogy két istentiszteletet tartsanak egymás után, ahhoz hogy beférhessenek. Ennek az álomnak a valóra válása a most lekonfirmáló ifjaktól is függ. Valóra válik, ha ők rendszeresen járnak majd a templomba, s magukkal hívják szüleiket, nagyszüleiket testvéreiket és így tovább. „A jó Istennel minden lehetséges” – biztatott mindenkit a főgondnok.

A konfirmandusok a Heidelbergi Káté és a Kiskáté kérdéseire adtak feleletet és több éneket is elénekeltek közösen. Hitükről való fogadalomtételük után egy-egy emléklapot és Gyermekbibliát kaptak ajándékba az egyházközség vezetőségétől.

 

 

Léleksimogató énekek hangoztak el

„Mintha csaknem a mennyei kórus szólalt volna meg” – jegyezték meg némelyek a nagykárolyi református templomban áldozócsütörtök délutánján a Kolozsvárról érkezett diákok énekeit hallgatva. A közönség lélekben igazán ráhangolódott a BBTE (Babeș-Bolyai Tudományegyetem) református zenepedás egyetemistáinak énekeire. Szólót énekelt: Gál Máté, Szabó Júlia, Pálfi Lajos és Fekete Kincső. Vezényelt: Toadere Kovács Dalma.

Kolozsvári egyetemisták koncerteztek

Nagykárolyban is fellépet a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán tanuló zenepedagógia szakos diákoknak a kórusa. Vezényelt: Toadere Kovács Dalma. Az énekkar Zilahon és Szatmérnémetiben is megörvendezette énekeivel a közönséget. A koncertre áldozócsütörtök délutánján került sor a nagykárolyi református templomban, melyre még Dobráról is érkeztek.

A hívek áldózócsütörtöki ünnepét koronázta meg és nyújtott felejthetetlen élményt a koncert, melyet Dr. Lukács Olga lelkipásztornő szívhez szóló igehirdetése előzött meg. A református tanárképző kar dékánja igehirdetésében felelevenítette Jézus mennybemenetelének eseményeit. Az együttmaradás fontosságát hangsúlyozta ki. Jézus ezzel bízta meg a tanítványait. Amint arra rámutatott, nagyon sok estben pont ez az együttmaradás a legnehezebb.

Műsoron voltak Sergey Rachmaninov, Bárdos Lajos, Csíky Boldizsár, Bartók Béla, Kodály Zoltán művek és más különleges darabok. Az elhangzó énekek között a diákok röviden meséltek az egyetemi életről és a kórusról. Elmesélték, hogy már több hazai és határon túli helyszínen felléptek, így Bécsben is.

A zenepedagógia tanszék 15 éve működik. Azért létesült, hogy magyar nyelvű képzést biztosítson mindazoknak, akik itthon Erdélyben, Kolozsváron szeretnék folytatni egyetemi szintű zenei tanulmányukat.