Együtt ünnepeltek

Közös istentiszeleten ünnepelték a nagykárolyi protestánsok a reformáció emléknapját október 31-én a református templomban. Az istentiszteleten Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor hirdette az igét.

Délelőtt külön tartott ünnepi istentiszteletet a két nagykárolyi református gyülekezet, melyeken iskolások és tanárok is részt vettek. Este az evangélikusokkal közösen emlékeztek arra a napra, amikor Luther Márton kitűzte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, s ezzel kezdetét vette a reformáció.

Nagykárolyban az a szokás, hogy a két református gyülekezet közösen emlékezik a reformációra október 31-én az esti istentisztelet alkalmával. Az idén ezt a közös ünnepet a kertvárosiak szervezték meg, akik úgy döntöttek, hogy egy rendhagyó jellegű reformációs estet tartanak. Illyés Sándor evangélikus lelkipásztort és az általa alapított Szegletkő ifjúsági keresztyén zenekart hívták meg. Ennek előzménye az volt, hogy október 28-án a nagykárolyi evangélikus templomban fellépett a Szegletkő együttes. Ott már úgy léptek fel, hogy a Pro Ecclesia (Nagykároly-Kertváros) énekkart is bevonták a műsorukba, s ezeknek az énekeknek egyrészét közösen énekelték. Noha itt kevesebb éneket adtak elő, mint az evangélikus temploman, mégis látható volt, ahogy meghatották ezek a dalok az istentiszteleten résztvevőket.  A lelkipásztor a Zsoltárok könyvének 51. része alapján prédikált. Elmondta: ez a zsoltár Dávid király őszinte bűnbánatáról szól. A Betsabéval elkövetett bűne indította bűnbánatra szívét. Ezt a zsoltárt aktualizálta a lelkipásztor a mai hallgatóság számára. Elmondta, hogy mit jelent megbánni a bűneinket és átélni egy személyes reformációt.

Az igehirdetés után Tolnay István esperes köszöntötte a vendégeket és a két gyülekezet tagjait. Köszöntésében kiemelte, hogy egy rendhagyó zenei élményre számíthat az este során a gyülekezet. Olyanra, ami nem annyira megszokott a templomi hagyományos éneklésben, viszont az ifjak, gyermekek nagyon kedvelik ezeket az énekeket. Gyermek- és ifjúsági táborokban nagyon sok ilyen ének hangzik el. „Ne felejtsük el” – mondta az esperes, hogy a reformáció idején is formabontónak számítottak Goudimelnek vagy Théodore de Bèzenek a zsoltárai, azoknak ritmikussága és frissessége. Hiszen egy középkori gregorián stílusban éneklő egyház kapott egy teljesen friss és dinamikus egyházi énekstílust, mint amilyen a reformációnak a zsoltáréneklése volt. Elmondta: az énekeskönyvben is fellelhető a klasszikus és  a modernebb, fiatalosabb tartalmú énekek is. Ez azt jelenti, hogy a protestáns éneklés sok mindent ötvöz magában. Egyszerre van meg benne a modern és a hagyományos éneklés. Így kérte tehát az esperes, hogy hallgassa az egybegyűlt istentiszteleti közösség azokat a számokat, amelyeket az est során meghallgathattak. A jelenlevőket láthatóan megnyerték ezek az énekek, és mindenki lélekben gazdagodva térhetett haza az otthonába.

F. Farkas Rozália: Református hittel (vers)

Igyekeztünk megőrizni istenhitünket,

nehéz, zűrzavaros századokon át,

melyet őseink, elődeink, mint drága kincset

örökségül hagytak ránk.

Nem rejtegettük véka alá hitünket,

ezt a világító fáklyát,

hanem bátor és erős hittel adtuk tovább,

el nem feledve a tanítást,

semmit hozzá nem téve,

semmit belőle el nem véve,

a tiszta forrást: a Bibliát.

Ha utunkat állta a gonosz szellem,

haladtunk mégis mindig előre,

szívünkben élt a hit, remény, szeretet,

mert a Szentlélek vezetett minket,

s mert egy volt a célunk, a közös cél,

megmaradni híven, csak így lehetett.

Ha göröngyös volt az út,

melyen járnunk kellett,

alázattal jártuk és erős hittel,

gyógyulást, enyhülést, Istennel találtunk,

ha gondtól, bajtól roskadozott lábunk,

s ha életünk mégis meg-megkeseredett,

értünk az Atyánál Jézus esedezett.

Kemény harcok árán,

rendületlen hittel,

a győzelmi zászlót,

Ő tartotta kézben.

Nekünk csak mellé kellett állni

meg nem rendült hittel,

és bízni, remélni e drága Névben.

Az ellenség, ahol csak teheti,

tüzet szít, sötétséget áraszt,

mindenhol haragot, gyűlöletet,

békétlenséget támaszt.

Álnok természetét jól tudja leplezni,

de ki Istenben bízik,

azt meg  nem téveszti.

Ha megkísért a Sátán,

van feleletünk rája,

imára kulcsolt kézzel

bátran szembeszállva.

Két urat szolgálni

semmi kedvünk nincsen, csak egy

Urat szolgálunk, s ez az Örök Isten!

Fél évezred alatt –ó, mily nagy idő!-,

nekünk megadatott a tisztánlátás öröme,

az írott, az olvasott,

a magyarázott Ige értése, értéke.

Nekünk kell továbbvinni,

ezt a szent lángot,

melyet az Úristen ránk bízott.

Csak így bízhatunk abban,

hogy lesz még ilyen szép,

áldott évforduló,

-a HITBEN-

mindig megújulni, megtisztulni kész

református reformáció!

Illő megemlékezés

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek október 28-án, vasárnap Nagykárolyban.

A főhajtásra, ahogy az előző években is, idén is az evangélikus-lutheránus templomban került sor.

A résztvevőket a templom lelkipásztora Ilyés Sándor köszöntötte, majd Kovács Jenő polgármester, őt követően pedig ifj. Geréb Miklós irinyi tiszteletes szólt az egybegyűltekhez. A folytatásban Bikfalvi György, mint érintett beszélt a megtorlásokról. Az ünnepség keretében ifj. Tolnay István esperes mondott áhítatot, majd diákok szavaltak alkalomhoz illő verseket. A folytatásban a Szegletkő Dicsőítő Együttes, majd a Pro Ecclesia Vegyeskar műsorát hallhatták a résztvevők.

Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.

Forás: nagykaroly.ro

Tizenhárom gyermeket kereszteltek meg

A nagykárolyi református templomban Tolnay István esperes 13 gyermeket keresztelt meg október 27-én, szombat délelőtt. Kevés példa van arra, hogy egyszerre ennyi gyermek álljon a keresztvíz alá.

 

A Könnycsepp Egyesület árváinak megkeresztelésében a gyermekotthon vezetőségén kívül fontos szerepet játszott Lőrincz Zoltán, az Împreună-Egymásért Egyesület képviseletében, ugyanis az egyesület működött közre a keresztszülők keresésében. A keresztelést megelőzően közös programot is szerveztek a gyermekek és keresztszülők számára, hogy ezáltal is jobban megismerhessék egymást.

A keresztelési szertartás során a lelkipásztor egyaránt szólt a gyermekekhez, keresztszülőkhöz és a jelenlevő pedagógusokhoz. Mesélt nekik a keresztség fontosságáról, valamint arról, hogy Isten soha sem mond le rólunk, még akkor sem, amikor mi a világban azt tapasztaljuk, hogy emberek mondanak le egymásról.

A megkeresztelt gyermekek Gyermekbibliát, a keresztszülők pedig az Építs megbizható alapra című kiadványt kapták meg az Eastern European Mission jóvoltából.

Szép és megható érzés volt látni, ahogy ennyi gyermek részesedik egyszerre a keresztség sákramentumában. Öröm volt látni, hogy sok jólelkű ember van, aki szeretettel vállalja a keresztszülői szerepet. Mit is kívánhatnánk ezek után többet, minthogy Isten drága gondviselésével vigyázzon ezeknek a gyermekeknek az életére, a keresztszülőket pedig áldja meg jó egészséggel és hosszú élettel, hogy nagyon sokáig legyenek őrangyalaik keresztgyermekeiknek!

Megköszönték eddigi szolgálatát

Különleges meglepetésben volt része Balogh Enikő kismajtényi lelkésznőnek október 21-én, a gyülekezet ugyanis szép ajándékkal köszönte meg a lelkésznőnek azt a 15 éves szolgálatot, amit lelkivezetőjük önfeláldozó szorgalommal végez a közösségért.

Az elmúlt másfél évtized igencsak gyümölcsöző volt az egyházközség életében. Erről tanúskodik a szépen rendbe tett templom és parókia, a nemrég épült impozáns gyülekezeti ház, és az aktív gyülekezeti élet. Mindezek bizonyítják, hogy jó gazda kezében van a közösség, hiszen a lelkipásztornő ugyanúgy odafigyel a hívek lelki életére, mint a magyar kultúra megőrzésére és az egyházi ingatlanok fejlesztésére és karbantartására. Szorgalmasan pályázott és pályázik ez ügyben.

A lelkipásztornő a Róma 12,7-8 igeszakasszal köszönte meg többek között a kedves meglepetést. „Köszönöm az elmúlt 15 évet Istennek és nektek, igyekszem az Szentlélek által megbízatásomat végezni közöttetek ezután is örömmel és szeretettel” – fogalmazott a lelkésznő.

„Köszönjük szépen ezt a 15 évet! Istennek hála, hogy közöttünk tetszenek lenni, és Istennek igéjét hirdetni és tanítani. Köszönjük szépen a bibliaórás estéket, a gyermekek vallásóráit, a családok látogatását, és minden beszélgetést, ami minket közelebb visz Istenhez. Minden rendezvényt, ami a gyülekezetünk épülésére van, és nem utolsó sorban azt a sok a fáradtságot, amit a gyülekezetünk érdekében tevékenykedett! Istenek legyen hála!” – osztotta meg gondolatait az egyik gyülekezeti tag a lelkipásztornő közösségi oldalán.

Az egyházközség vezetősége is tesz a néphagyományok őrzéséért

Sok Nagykároly környéki településhez hasonlóan Szilágypérben is őrzik a néphagyományokat. Évről évre megszervezik a szórakoztató és egyben népi kultúránk részét képező szüreti bált.

Itt kivételes helyzetben van a református egyházközség, hiszen részese lehet ennek a szép eseménynek a megszervezésében. Az egyházközség által immár ötödik alkalommal megrendezett szüreti bálon jó hangulatot keltett a biharkeresztesi és a szilágypéri gyermekek néptáncbemutatója – tudjuk meg Póti Tibor presbiter közösségi oldaláról, aki minden gyülekezeti eseményről csodálatos képeket készít. Az ő fotóit nézhetik meg az alábbiakban a kedves olvasók.

 

Bélyegeken a Reformáció

Október 28-án, vasárnap délelőtt 10:30 órától egy különleges kiállítás nyílik a Tasnádi Református Egyházközség szervezésében Tasnádon.

A tárlat anyagát dr. Kocsis Attila bélyeggyűjteménye adja, mely a Reformáció 500. évfordulójának tiszteletére jött létre. A kiállítás november 18-ig lesz látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Forrás: nagykaroly.ro

Ravatalozóátadás Berében

Két év alatt sikerült felépíteni  a ravatalozót a berei református temetőben, melyet október 21-én, vasárnap délután adtak át – tájékoztatott Balla Árpád lelkipásztor.

Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, melyen Tolnay István esperes hirdette Isten igéjét a 118. zsoltár válogatott versei alapján. Az esperes a népes gyülekezet előtt elmondta: ebben az esztendőben ez a harmadik ravatalozó, mely átadásra került a nagykárolyi egyházmegyében. Megköszönte a mindössze hetven lelkes gyülekezetnek, a presbitériumnak, hogy egy ekkora méretű munkát megtudtak valósítani Isten és nagylelkű támogatók segítségével. Az igehirdetés után Balla Árpád, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, majd a szaniszlói református gyülekezet kórusa és Speth József kántor egyéni énekszáma tette ünnepélyesebbé az istentiszteletet, ami a magyar himnusz eléneklésével zárult. A templomból a ravatalozóba vonultak át az ünneplők, ahol megtörtént a hivatalos átadás. Balla Árpád lelkipásztor elmondta, hogy a gyülekezet presbitériuma közel két esztendővel ezelőtt Csóka Dezső lelkipásztor szolgálati évei alatt döntött úgy, hogy ravatalozót épít. Ahhoz, hogy ezt a tervet megtudják valósítani a gyülekezeti források mellett támogatókra volt szükség. A lelkipásztor köszönetet mondott a támogatóknak. Először is a Nagykárolyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának azért, hogy jelentős összeggel támogattr ezt a beruházást. Tolnay István esperes jóvoltából padok kerültek a ravatalozóba. Köszönetet mondtak a Román Kultuszminisztériumnak, ahonnan pályázat útján nyertek támogatást. A pályázat előkészítésében és elszámolásban Balogh Enikő, a Kismajtényi Református Egyházközség lelkipásztornője nyújtott segítséget. Továbbá köszönetet mondtak Swarczkop Jánosnak, a község polgármesterének, aki pénzbeli adománnyal és munkagépekkel is segítette az építkezést. Köszönet illeti Csóka Dezső nyugdíjas lelkipásztort, a gyülekezet presbitériumát és Csigi Csaba mérnök urat, aki a munka levezetésében vállalt nagyon fontos szerepet. Köszönet illeti a gyülekezet tagjait, akik jelentős összeggel támogatták a ravatalozó felépülését. Hála és köszönet illeti a csomaközi mestereket, akik kivitelezték a munkát.

„Kívánom a gyülekezetnek, hogy amikor bánattal, szomorúsággal valahányszor benyitjuk a ravatalozó ajtaját, szívünket hassa át Isten igéjének ereje, Szentlelkének vigasztalása, a feltámadás reménysége, mint akik tudjuk, hogy nem a láthatókra nézünk, melyek múlandók, hanem a láthatatlanokra, melyek örökkévalók” – fogalmazott az átadási ünnepségen Balla Árpád lelkipásztor.

Az ünnepség végén lelepleztek egy emléktáblát az első és második világháborúban elesett hősök neveivel. A vendéglelkipásztorok közül köszöntötte az egybegyűlteket Tihai Lucian csomaközi ortodox lelkész. Megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Dudás Ferenc nyugalmazott esperes, aki annakidején négy esztendőt szolgált a berei egyházközségben. A ravatalozó átadása a szaniszlói kórus szolgálatával zárult. Ezt követően ünnepi ebéd várta a gyülekezetet a csomaközi kultúrotthonban. Soli Deo Gloria! Mindenért Istené legyen a dicsőség!

Jubiláló gyülekezeti ünnepség – 25 év közös szolgálat

Vasárnap,  október 21-én a Lelei Református Egyházközségben ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg a reformáció hőseiről, a magyar nemzetünk 1848-49-as szabadságharc hőseiről, valamint az 1956-os hősökről – tudtuk meg Nagy Sándor lelkipásztortól.

Az ünnepségen jelen volt Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Fülöp István, a Mátészalkai Járási Hivatal és a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, Kelemen Róbert cégénydányádi polgármester és Szabóné Varga Szidónia, az ottani testvérgyülekezet lelkipásztora. A gyülekezet már testvérként fogadta a hollandiai SLB. Alapítvány képviselőit,  J.W.Ottent  valamint Jan  Wesselst, akik immáron 24 éve az Oikodomos szociális központ legfőbb támogatói.

Az igehirdetésre Dr. Békefy Lajost várták, de sajnos egészségi állapota nem engedte meg az eljövetelét, ezért Nagy Sándor helybéli lelkipásztor hirdette az igét, a gyülekezet örömére , hiszen nemrég volt 25 éve  annak, hogy a gyülekezetben szolgál. A köszöntők után a gyermekek ünnepi fellépésére került sor, ami után a házigazdák és vendégek a tisztelet és megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél és a kopjafánál.

Ezután a meghívottak, a szociális központban ünnepi ebéden vettek részt, ahol a gondnokok a presbitériummal együtt ajándékkal lepték meg a 25 éve ott szolgáló lelkészcsaládot. Lelkipásztor hálaadással köszönte meg Istennek az itt eltöltött eredményes éveket. A sok jókívánság és gratuláció mellett áldást kért a gyülekezetre és az elkövetkező közös szolgálati évekre. Istené legyen a dicsőség!

Őszi mesevilág

Őszi mulatságot tartott a nagykárolyi 1-es Számú Napköziotthon Virágok nevű csoportja október 25-én, csütörtökön.

 

Az ovisok szebbnél szebb jelmezeket öltöttek magukra, és láthatóan nagyon élvezték, hogy egy-egy kedvenc mondóka- vagy mesehősük bőrébe bújhatnak. Voltak közöttük ősztündérek, katicabogarak, falevelek, boszorkányok, gazdaemberek és töklámpások. Mindenki bemutatta a csoport tagjai előtt a jelmezét, ezt követően pedig kedvükre táncolhattak a gyermekek.

Az őszi mulatságot a magyar csoport tagjai a megújult tanteremben tartották meg. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával ugyanis nemrégiben sikerült teljes mértékben felújítani és átfesteni a zsinagóga melletti óvoda magyar csoportjának tantermét. Az óvoda vezetősége részben új bútorzatot, szalagfüggönyt és didaktikai eszközt vásárolt a pályázati pénzből, hogy kellemes környezetben és modern körülmények között oktathassák a kis ovisokat.

 

Idősek vasárnapja Nagykároly-Belvárosban

A Nagykároly-belvárosi egyházközségben október 21-én idősek vasárnapját tartottak. Az ünnepi istentiszteleten versekkel, énekekkel és egy-egy szál virággal köszöntötték az időseket. Az istentiszteletet követően pedig szeretetvendégségre került sor.

Fotó: Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség közösségi oldala

Budapesten jártak

 

Gyülekezeti kirándulásra indultak a szaniszlóiak október 20-án, szombaton – tudtuk meg Balla Árpád lelkipásztortól.  Az egynapos kirándulás során reformátusok és más felekezetűek Budapestre látogattak el, ahol megcsodálták a magyar főváros számos nevezetességét. Az épületek megtekintése mellett jutott idő egy dunai hajókázásra és szabad programra is. A kirándulás megszervezésében a lelkipásztornak Makódi Gabriella segített.

Idősek vasárnapja Szilágyszérben

Hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze 2018. október 21-én a szilágyszéri református templomban. Az istentisztelet keretében köszöntöttük a gyülekezetünkben élő időseket, a hetven év felettieket. Hálát adtunk azért, hogy 74  hetven évnél idősebb személyt tartott meg az Isten a gyülekezetben.

Az igehirdetés alapigéjét a 3Móz 19,32 képezte: „Az ősz hajú ember előtt kelj fel és az idős embert becsüld meg, és féld Istened, én vagyok az Úr.”   Az igehirdetésben elhangzott, hogy milyen sok terhe van az öregségnek (az idő múlásával való szembenézés, az egészség romlása, másokra utaltság, hasznavehetetlenség érzése stb.) Sokszor mi fiatalok tehernek érezzük az öregembert és nem becsüljük meg eléggé, pedig valóságos kincsesbánya lehet az a sok jó tanács, útbaigazítás, tanítás, amelyet az idősek adnak, hiszen ők mindazt már megélték, amik még ránk, fiatalokra várnak. De az ige mindannyiunkat figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk meg az idősekről, karoljuk fel és segítsük őket. Az idősek pedig, ha már erejük fogytán is van, és nem képesek a ház körüli teendők végzésére, de ahhoz nincs, hogy egy imát mondjanak a szeretteikért. Így egymás szolgálatában állva féljük az Urat mindannyian.

Az igehirdetés után a vallás- és kátéórás gyermekek, valamint a gyülekezet ifisei és gyülekezeti tagok egyéni szavalattal köszöntötték a szép kort megért személyeket. A köszöntéseket követően egy emléklapot és egy szál virágot nyújtottunk át az ünnepelteknek. Az ünnepséget szeretetvendégség követte a gyülekezeti teremben, ahol jókedélyű beszélgetés alakult ki, közös énekléssel pedig köszöntöttük a két idős születésnapos nőtestvérünket.

Csürös Róbert

Újabb támogatást kapott a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség

Többszörös támogatásban részesült az idén a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség, amelynek tagjai – mint ismeretes – közel 20 éve építik az új templomot.

A Magyar Kormány az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT közvetítésével már több ízben is nagyobb összegekkel támogatta a beruházást (legutóbb 90 millió forintot ítélt meg erre a célra, melynek a felhasználása hamarosan elkezdődik). Ráadásul a Magyar Kormány által támogatott óvoda idén szeptembertől már be is indult. Kérdésünkre Tolnay István esperes, a gyülekezet lelkipásztora azt is elmondta, hogy az idén sikerült szinte teljesen tető alá hozni az egész épületkomplexumot – beleértve a túlsó épületszárnyat, azaz a Kálvin-központ leendő közösségi terét is. Ennek a nagy munkálatnak egyik fontos része volt a tetőtér belső kihasználásának, egészen pontosan két tetőtéri szobának és egy mosdóhelységnek a betervezése is, hogy minél több helyet ki tudjon a gyülekezet használni. A tetőtéri helyiségek nyílászáróira (ablakaira) külön támogatást is kapott a gyülekezet a Bethlen Gábor alaptól, melynek köszönhetően a hat tetőtéri ablakból hármat a támogatásból már ki is fizettek, a másik három ablakot pedig önerőből fedezték. A lelkész a gyülekezet nevében ezúton is köszönetet mond a támogatóknak és Isten gazdag áldását kéri mindazokra, akik felkarolták a Kálvin-központ építésének ügyét.

Egyházkerületi bibliaismereti vetélkedő

Az idén tizenkettedik alkalommal kerül megrendezésre az Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő!

Hasonlóan az elmúlt évekhez, az idén is két szakaszban történik a megmérettetés.
Minden egyházmegye szervezze meg a megyei szakaszt. Hogy milyen időpontban, és milyen tételsor alapján, az az egyes egyházmegyék saját döntése és szervezése. (Ha az időpont megegyezik az Érmelléki Egyházmegye időpontjával, vagy annál későbbi, akkor kérésre elküldöm a mi tételsorunkat.)

Az egyházkerületi szakaszra december 8-án kerül sor,

helyszín Székelyhíd, az Érmelléki Református Egyházmegye Esperesi Hivatala.

Kezdési időpont 10.00.

Az idén egy három éves sorozatot kezdünk el, melynek címe A Terv. Ez alatt a három év alatt szeretnénk a Szentírás fontosabb történeteit végigvenni.

Az idei tanulnivaló:

  1. A Kezdetek – 1Móz 1-11
  2. Egy nemzet születése – 1Móz 12-13; 21; 22; 25,19-34; 32; 33; 35; 37; 39; 41-48; 50
  3. A szabadítás – 2Móz 1-7; 10-17
  4. Új parancsolatok – 2Móz 19-20,1-17; 24-25; 32-34
  5. Kóborló vándorok – 4Móz 10-14; 20-21; 25; 5Móz 1-2; 4; 6; 8-9; 29,1-31,1-13


A vetélkedő csapatok az előző évek mintájára mind a megyei, mind a kerületi szakaszon kérdésekre kell feleljenek, emellett igyekszünk egyéb, kreatív próbákkal is színesíteni a vetélkedőt. Az egyházkerületi szakaszra ebben az évben sem lesz kiegészítő anyag.

Fontos tudnivalók:

– A vetélkedő csapatok 4 tagúak lehetnek, és a gyülekezetük ifjúsági közösségét képviselik.
– Abban a gyülekezetben, amelyikben nincsen aktív ifjúsági csoport, csak az adott gyülekezet tagjai közül állíthatnak össze a csapatot.
– A csapatoknak nem lehet tagja az, akinek felsőfokú teológiai (pl. lelkész, teológus, vallástanár, diakónus) vagy egyéb kapcsolódó (pl. hebraisztika) végzettsége van, vagy abban vesz részt.
– A csapat tagjai konfirmált fiatalok lehetnek, vagy olyan 14. életévüket betöltött fiatalok, akik nem reformátusok, de a vetélkedőn képviselt református gyülekezet ifjúsági közösségének aktív tagjai.
– A kerületi szakaszra minden egyházmegye csak egy csapatot küldhet, kivéve azt az egyházmegyét, melynek csapata a tavalyi vetélkedő első helyezettje, ők idén biztos résztvevők címvédőként, s mellettük még egy csapat kijuthat az illető egyházmegyéből.

– A felkészülést az új fordítású Biblia, vagy a 2014-es revideált új fordítású Biblia (RÚF) alapján kérjük.


Kérünk minden egyházmegyét, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy képviseltetni tudja magát az egyházkerületi szakaszon!

Áldott Bibliaolvasást, jó készülést kívánunk!


Testvéri szeretettel,

Jobb Domokos,
egyházkerületi ifjúsági előadó,

Bán Alpár
érmelléki ifjúsági előadó

Gyülekezetek találkozója Dobrán

A történelmileg összetartozó református egyházközségek — Erdőd, Magyargéres, Dobra, Kismajtény és Szatmárhegy — képviselői október hetedikén Dobrán rendezték meg éves találkozójukat.

Vasárnap ismét találkoztak a történelmileg összetartozó református egyházközségek, Erdőd, Magyargéres, Dobra, Kismajtény és Szatmárhegy képviselői. A találkozó ötlete 2011-ben született, s a cél az volt, hogy ezek a gyülekezetek évente egyszer találkozzanak, emlékezve arra, hogy gróf Károlyi Sándor és családja 1769-ben elűzte Erdődről a református vallásúakat, azt követően, hogy betelepítették a helységbe a római katolikus svábokat, akiknek nagy részét az így kiürült házakba költöztették. A református magyarok a kitelepítést követően a szomszéd falvakba vándoroltak, így kerültek Erdődről Szatmárhegyre, Magyargéresre, Kismajtényba és Dobrára. Az ősökre emlékezve hozták létre 2011-ben az öt gyülekezet szövetségét Erdődön. Az azóta eltelt évek során minden évben egyszer, más-más településen gyűlnek össze az öt gyülekezet tagjai, közösen emlékezve a XVIII. századi eseményekre. Vasárnap délután a dobrai református templom adott otthont az idei találkozónak; az ünnepi együttlét Kovács József szatmárhegyi lelkipásztor igehirdetésével kezdődött, a köszöntések során először a Nagykárolyi Református Egyházmegye képviseletében Dobai Zoltán főjegyző, ákosi lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, majd a vendég gyülekezetek lelkipásztorai — Nagy Attila magyargéresi, Balogh Enikő kismajtényi, Kaszaniczki Csongor frissen kinevezett erdődi lelkipásztor — igei köszöntéssel adtak hálát a találkozóért. Természetesen a helyi gyülekezet lelkipásztora, Máthé Loránd Árpád is köszöntötte a megjelenteket, akik megtöltötték a dobrai templom padsorait, a régmúlt időket idézve. Az ünnepi istentisztelet keretében a helyi fiatalok, nőszövetségi tagok Máthé Tünde tiszteletes asszony irányításával egy kerettörténetbe ágyazott műsort adtak elő szavalattal, énekkel, furulyaprodukcióval és kórusművel. A templomi szertartást követően a dobrai kultúrotthonban szeretetvendégségre várták a vendégeket, amelyen körülbelül 160-an vettek részt. Amíg a dobrai presbiterek és nőszövetségi tagok a konyhában szorgoskodtak és feltálalták a finom ételeket, addig a helyi gyerekek citera- és néptáncprodukcióval szórakoztatták a más településekről érkezett vendégeket.

Forrás: frissujsag.ro

 

Fotó: Máthé Tünde

Az aradi vértanúk emlékezete

“Világosnál, Világosnál
Huszárok könnyeznek,
Sirva sirnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.”
(Gyulai Pál: Világosnál)

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

A fegyverletétel

A magyar honvédsereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt: a nemzet, szabadságvágya ellenére két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben már nem tudott tovább harcolni. Az osztrákok sértett büszkesége miatt – hogy a megadás nem előttük történt – a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar parancsnokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat kiadták. Az utóbbi büntetésnek – amelyet korábban inkább csak köztörvényesekre alkalmaztak – megbecstelenítő jellege is volt.

Vádak és ítéletek

A 30 magyar tábornok közül 15 került a szövetségesek kezére. Közülük Görgei és a Pétervárad feladásáért amnesztiában részesített Kiss Pál kerülte el a hadbírósági eljárást. Két tábornok, Gaál Miklós és Pikéty Gusztáv csak hetekkel később jutott a császári és királyi hatóságok kezére.

A szabadságharcban résztvevők elleni megtorlás gondolata már 1848 novembere óta foglalkoztatta az osztrák hatóságokat. Az uralkodó és Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy, a császári és királyi (cs. kir.) hadsereg fővezére által kiadott kiáltványok és rendeletek azonban főleg a magyar politikai vezetést, az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés tagjait fenyegették súlyos retorziókkal. Windisch-Grätz a magyar hadseregben szolgáló volt cs. kir. tiszteket rendre felszólította a közös zászlóhoz való visszatérésre, utoljára 1849 januárjában. A kortársak azonban meglepve tapasztalhatták, hogy a cs. kir. fővezér a képviselőket viszonylag rövid igazoló eljárás után szabadon bocsátotta, a katonákra viszont súlyos büntetéseket rótt ki a pesti Központi Katonai Vizsgálóbizottmány.

A vádlottaknál két határnapot vettek figyelembe. Egyrészt 1848. október 3-át, tehát annak a királyi manifesztumnak a kibocsátását, amely feloszlatta a magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését, az országot a haditörvények alá helyezte és Jellasicsot nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. A haditörvényszék „rugalmasan” kezelte ezt a határnapot: a Délvidéken szolgáló tiszteknél 1848. október 10-étől számították azt az időpontot, amikortól fegyveres lázadásban való részvétellel vádolták őket. (A temesvári várőrség és főhadparancsnokság ugyanis ezen a napon hirdette ki az október 3-i manifesztumot.) A feldunai hadseregben szolgálóknál Windisch-Grätz október 17-ei felszólítását, illetve az október 30-i schwechati csatát tekintették kiindulási időpontnak.

A második dátum 1849. április 14., a magyar függetlenség kimondásának és a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztásának napja volt. Azok a tisztek, akik ezt követően szolgáltak, felségsértés bűntettében voltak elmarasztalhatók. A bíróság itt is engedett némi “türelmi időt”. Gáspár Andrást, aki 1849. április 24-én köszönt le a hadtestparancsnokságról és kért betegszabadságot, csupán fegyveres lázadás bűntettében marasztalták el. Mindazonáltal az ítéletek már a tárgyalás előtt elkészültek.

A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau – akit katonái csak Einhau-nak (bökő) hívtak – mint Magyarország teljhatalmú kormányzója erősítette meg. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a tisztekhez méltó golyó- és lőpor általi halálra változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e „kegyelemben”, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt a császári haderő ellen. Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Schweidel József pedig csak a Schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, illetve Pest városparancsnokaként alkalma volt jó kapcsolatot kiépíteni a hadifogoly osztrák tisztekkel.

A kivégzés

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje megfontolt elgondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

Lázár Vilmos főtiszt
Gróf Dessewffy Arisztid tábornok
Kiss Ernő tábornok
Schweidel József tábornok

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

Lovag Pöltenberg Ernő tábornok
Török Ignác tábornok
Lahner György tábornok
Knezich Károly tábornok
Nagysándor József tábornok
Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
Aulich Lajos tábornok
Damjanich János tábornok
Gróf Vécsey Károly tábornok

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt. Az aradi várban aznap keletkezett és a vértanúk nevének kezdőbetűit összefoglaló onomasztikon: “PANNÓNIA! VERGISS DEINETODTEN NICHT, ALS KLAGER LEBEN SIE!” (Magyarország! Ne feledd Halottaidat, mint Vádlók élnek Ők!)

További aradi vértanúk

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Az aradi vértanúk mellett ugyanilyen fontos kötelességünk megemlékezni gróf Batthyány Lajosról, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökéről is, akit ugyanezen a napon végeztek ki Pesten az egykori Neugebäude épületének udvarán, a mai Szabadság téren.

Forrás: Bánki József: A magyar nemzet hadtörténelme

És ez a sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal.

A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján.

Az aradi vértanúkra való emlékezés 1867-ig csak titokban történhetett, a kiegyezés után azonban október 6-a országos gyásznappá lett. 1890. október 6-ától a pesti közönség a vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta Kossuth Lajos megemlékező szónoklatát az aradi hősökről:

„A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”

Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20.

Forrás: oktober6.kormany.hu

Lelkészértekezletet tartottak Nagyváradon

Könyvbemutatóval egybekötött lelkészértekezletre gyűltek össze a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztorai október 4-én. Az értekezleten Dr. Visky Béla Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora A lelkipásztor, mint értelemmel szenvedő küldött címmel tartott előadást.

A lelkipásztorokat köszöntötte Gál Sándor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészértekezleti elnöke, a RORLÉSZ (Romániai Református Egyház Lelkészértekezleti Szövetsége) képviseletében pedig Oroszhegyi Attila szólt a jelenlevőkhöz.

Az értekezleten Szőnyi Levente lelkészértekezleti alelnök hirdetett igét. A Mt 24,35 igeszakasz alapján arra hívta fel e lelkipásztorok figyelmét, hogy bár minden változik és elmúlik, ám a lényeg nem. Nekünk, keresztyéneknek pedig ez a „lényeg” nem más, mint Isten igéje, melynek mércéje szerint rendezzük be életünket.

Dr. Visky Béla előadásában felsorolta azokat az tényezőket, amelyek ma szenvedést okozhatnak a romániai református lelkipásztoroknak. A Szentírás alapján beszélt Krisztusról, mint szenvedő szolgáról. Igyekezett feloldani azt a paradoxont, ami következő kijelentésben jelenik meg: „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10) Végül beszélt Henri J. M. Nouwen A sebzett gyógyító könyve alapján a lelkiszolgálatról korunk társadalmában.

Gál Sándor lelkészértekezleti elnök mutatta be Dr. Visky Béla Sándor Megtartó ismeret című könyvét. A megtartó ismeret nem más, mint a Megtartó ismerete. A könyv választ ad arra, hogy miért higgyünk az evangéliumnak a 21. században is. A kiadvány nem hiányozhat egyetlen vallásos irodalmat kedvelő olvasó polcáról sem, különösen ajánlott az egyházban szolgálatot végzők és presbiterek számára. A lelkészértekezleten nem maradt el a fórumbeszélgetés sem. A beszélgetést Csűry István püspök vezette fel. A lelkipásztorok az egyházkerület időszerű kérdéseit beszélték meg egymás között.

Homonyik Sándor először lépett fel Nagykárolyban

Júlia-bált szerveztek szeptember 28-án Nagykárolyban, melynek sztárvendége  Homonyik Sándor EMeRTon-díjas magyar énekes volt. A Nagykároly-Kertvárosi Református Egyházközség vezetősége által szervezett jótékonysági bál bevételét az új templom harangjainak villamosítására fordítják.

Negyedik alkalommal szervezték meg a nagykárolyi reformátusok a jótékonysági Júlia-bált, mely évről-évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Minden évben neves előadókat hívnak meg a bálra. Az idén Homonyik Sándorra esett a választás, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Az énekes számára nem volt idegen hely Nagykároly, hiszen többször átutazott már itt, és a város nevezetességeit is megnézte már. Felejthetetlen slágereivel azonban csak most örvendeztette meg személyesen a város és térsége közönségét. Népszerű is volt a jelenlévők körében, ugyanúgy ahogy Varga Sándor, a szatmárnémeti Harag György társulat színésze, aki Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egymásra találásának pillanatait idézte meg előadásában.

A vendégeket Tolnay István esperes köszöntötte. Egy rövid videófilmet mutatott be a templom harangjairól. Felolvasta azoknak a névsorát, akik adományukkal vagy munkájukkal hozzájárultak az esemény megszervezéséhez.

A bál egyházi fővédnőke Balogh Enikő kismajtényi lelkipásztornő volt, míg világi fővédnőke Tarr Szilárd szatmári vállalkozó. A lelkipásztornő igei köszöntővel kedveskedett a bálozóknak. Elmondta, hogy sokszor talán kétségbeesés jellemezte a kertvárosiak templomépítését. Nehéz volt egymásban a reményt tartani, de Isten kegyelméből 2015-től kedvező változás történt a templom építésének történetében. Isten megnyitotta az áldás csatornáit, és adott amennyit nem is reméltek.  Mindezt azért tette, mert a hívek szívében bizalom volt Ő iránta. Hatalmas dolgok történtek az elmúlt időszakban, ami arra utal, hogy Istennek terve van ezzel a közösséggel. Tarr Szilárd építkezési vállalkozó örömét fejezte ki, hogy részese lehet a templomépítésének. Büszkeséggel tölti el, hogy amit építenek nemcsak unokáink, hanem ükunokáink, és a későbbi generációk is látni fogják. Köszönetét fejezte ki Kovács Jenő polgármesternek. Elmondta: ő volt az első ember, aki bízott benne. Úgy mutatta be annak idején a kertvárosiaknak, mint aki ezt a projektet végig tudja vinni. Köszönetet mondott az egyházközség vezetőségének. Külön köszönetet mondott Székely Lehel mérnök úrnak, aki lelkesen és odaadóan veszi ki részét a projekt sikeres megvalósításában. A bálról elmondta: rangos és népszerű. Szatmáriként nagyon büszke arra, hogy Nagykárolyban ezen a bálon részt vehet. Büszkeséggel mesélt arról is, hogy felmenői ákosiak, s így ő is a nagykárolyi egyházmegyéből származik.

A bált megtisztelte jelenlétével Forró László főjegyző, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese. A lelkipásztor elmondta: „akik itt vannak hisznek abban, amit támogatnak. Örülök és megköszönöm, hogy úgy vannak együtt, hogy ez a hit tette kiválasztottá, erősekké a jelenlévőket arra, hogy adományukkal támogassák a kertvárosi gyülekezetet”.  A továbbiakban felhívta a figyelmet a Romániában hamarosan sorra kerülő referendumra, és aktív részvételre buzdított.

A bálon a talpalávalót a szatmári Amulett zenekar húzta. A vendégek kellemes környezetben, jó zenére táncolhattak. A hétköznapok taposómalmából kizökkenve lehetőség kínálkozott egy-egy jó baráti beszélgetésre is.