A fogolytáborba hurcoltakra emlékeztek Börvelyben

A brassóföldvári fogolytáborba hurcoltakról emlékeztek meg vasárnap délelőtt Börvelyben.

„Ideje van az emlékezésnek” — kezdte prédikációját Kátai Tibor református lelkész a tegnap délelőtti ünnepi istentiszteleten Börvelyben, ahol a lakosok a délelőtti istentisztelet keretében emlékeztek meg a 70 éve, 1944 novemberében a brassóföldvári fogolytáborba elhurcoltakról. Kátai Tibor ószövetségi példával támasztotta alá az emlékezés fontosságát, hiszen Isten is megemlékezett nagy szabadító tetteiről, az egyiptomi fogságról és a szabadulásról. Úgy, ahogy a választott népnek nem volt szabad elfelejteni a szövetséget, úgy a mi anyaszentegyházunkban is ideje van az emlékezésnek. A mai nap az emlékezés vasárnapja, amikor az 1944 novemberében elhurcolt több ezer katonának állítunk emléket — folytatta beszédét Kátai Tibor, aki Nabukonodozor zsarnokságára is kitért, akinek erkölcsi hasonmásai újból és újból feltűntek a történelem folyamán. A fogolytáborban számos imádság keletkezett: ott lévők és itthon maradottak könyörgése egyaránt. A foglyok a reménységet a szívükben hordozták, ami megtartó erő, ugyanúgy, mint a közösség ereje — mutatott rá a lelkész. Minden szörnyűség ellenére a fogolytáborban lévők megmaradtak embernek, kereszténynek és magyarnak, mert a szövetség Istene nem feledkezett meg róluk.

Dr. Végh Balázs Béla rövid áttekintést nyújtott az akkori eseményekről,amelyről ebben a hónapban Magyarországon és az utódállamokban is megemlékeznek. Hetven évvel ezelőtt a hazatért katonákat lágerekbe deportálták. 1944 augusztusában a szovjetek betörtek az országba a keleti fronton, és fogolytáborokba gyűjtötték a katonákat. Börvelyből 116 katonát vittek el. A csanálosi gyülekezőn azzal hitegették őket, hogy munkatáborba mennek egy rövid ideig. Zilahon, Kolozsváron és Gyulafehérváron át gyalog jutottak el a fogolytáborig, ahol három sor szögesdrót-kerítés várta őket. Élelmet alig kaptak, fekhelyül csak szalma volt szétszórva. Megmérgezték a vizet, patakot, így sokan meghaltak, a börvelyiek közül 13-an. Ilyen körülmények között is velük volt az Isten, ha meghalt valaki, otthoni szokás szerint közösen virrasztottak, imádkoztak. 1945 áprilisában felszabadult a láger, felszabadították a fogolytáborokat — fejezte be az áttekintést Végh.

Az ünnepségen a helyi IKE tagjai versösszeállítást mutattak be, s fellépett a helyi énekkar is, Kun Béla kántor vezetésével. A rendezvény koszorúzással és szeretetvendégséggel ért véget.

Forrás: www.frissujsag.ro

A beteglátogató presbiter – PSZ konferencia

A presbiterek beteglátogatásban végezhető szerepéről tartott Hadadon konferenciát a Nagykárolyi Református Egyházmegye presbiteri szövetsége. Az esemény nt. Nagy Sándor esperes igehirdetésével kezdődött, majd nt. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzőjének előadásával folytatódott.

Az igehirdetés során az esperes a Jer 35,12-13 igeszakasz alapján ébresztett megfontolandó gondolatokat a jelenlévőkben. Jeremiás próféta feladata volt a bűn miatti ítélet kimondása. Szükséges, de nem volt könnyű ez a feladat, ahogy a szülőknek sem könnyű gyermekeik hibáira rámutatni, de eltekinteni felette is vétek. A kiválasztott nép megszakította az Istennel kötött szövetséget. Ám a közöttük élő rákábiták, akik társadalmilag kitaszított közösségnek számítottak bizonyságot tettek a hűségről. Jeremiás példaként emeli ki őket, akikre a szövetség miatti hűségükért áldás vár. Következtetésként levonhatjuk magunknak azt, hogy nekünk is érdemes Krisztus tanításai szerint élni. Elhivatottsággal eleget tenni a ránk bízott feladatoknak. Nincs is nagyobb szégyen, amikor visszautasítjuk az Isten részéről érkező megbízásokat. Presbiterek esetében, amikor visszautasítják a tisztségre való felkérésüket, vagy éppen ha már vállalták azt, később lemondjanak róla. Ha az Úr áldásairól van szó, sosem mondjuk, hogy elég, több nem kell belőle. Legyen így ez a ránk bízott feladatokkal is, amire kér az Úr, azt tegyük meg! –  hangzott a felhívás.


Nt. Király Lajos A beteglátogató presbiter címmel tartott előadást, melyet hat támpillérre épített. A bevezetésben beszélt arról, hogy mind a Szentírás, mind az egyházi törvényeink szerint meghatározott feladat a beteglátogatás. A betegek meglátogatása során pásztorrációt végzünk, lelkigondozunk.  Amikor beteg lesz valaki különböző kérdések tevődnek fel benne. Megkérdezi, hogy miért van ez rajta? Miért olyan magányos? Mit csinálnak nélküle? A beszélgetések során ezekre a kérdésekre kell megfelelő válaszokat adni. A személyes beszélgetések során rá kell vezetni a beteget arra, hogy higgyen benne és akarja a gyógyulást. Fel kell ajánlani a segítséget. Van úgy, hogy szavakkal, de van úgy hogy csak puszta jelenléttel, azzal, hogy ott vagyunk mellettük sokat segítünk. Az előadó végül egy fontos gondolattal fejezte be előadását, Scott Hamiltontól idézte: „Betegségemben megerősödött a kapcsolatom Istennel”.


Az előadást követően lényeges kérdések merültek fel. Szóba került az, hogy egyelőre nem túl általános a presbitereknek ez a szolgálata, ami ennek ellenére ugyanolyan fontos, mint a presbiteri tevékenység többi része. Egyelőre problémát jelent az is, hogy sokszor nem jut el az információ a betegekről a lelkipásztorhoz, így ő sem tudja meglátogatni a betegeket. Ám a legnagyobb probléma, hogy sokan idegenkednek, vagy éppen visszautasítják a beteglátogatást. A jelenlevők megállapították, hogy mindenképp fontos a szakemberek bevonása ebbe a munkába. A presbitereket is megfelelőképpen fel kell készíteni erre a szolgálatra, ami cseppet sem könnyű. Különösen olyan helyzetekben, amikor előreláthatólag a betegnek már csak néhány napja van arra, hogy szembenézzen a földi elmúlással.

A konferencián résztvevőket köszöntötte Geréb Miklós egyházmegyei főgondnok és László Kálmán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke. A PSZ elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy úgy zárhatják az évet, hogy mind a 9 egyházmegyében sikerült legalább egy konferenciát szervezni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy 2015-ben presbiterválasztások lesznek és oda kell figyelni, hogy milyen elöljárókat választanak majd.

Engedelmesség

„És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem fordítottátok reá, és nem hallgattatok reám.”  Jer 35,15

Idegen isteneket szolgálni  annyira régi fogalomnak tűnhet. Ám könnyen szolgálhatunk mi is idegen isteneket. Lehet ez: a karrier, a gazdagság, a bujaság, a különböző szenvedélyek. Azok a dolgok, amelyek fontosabbá válnak egy-egy ember életében az Úr szolgálatánál. Isten igéje hozzánk is szól ma: “Jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok!” A bűn útja helyett járjunk mi is a helyes úton, ahogy Rekáb utódai tették.

Rekáb kineus eredetű családból származott. Utódai nomád életet éltek Palesztina déli és északi vidékein. Ők híven megtartották ősüknek, Jónádábnak parancsát: bort nem ittak, és egyszerű, nomádéletet folytattak; sátrakban laktak, ezért Nabukodonozor hadseregének közeledése őket nem fenyegette. A zsidók Isten iránti engedetlensége azonban szomorú ellentétben állt a rekábitáknak ősükkel szemben tanúsított engedelmességével.

Az engedetlen zsidókra az Úr büntetése várt, az engedelmes rekábitákra pedig az Isten áldása szállt. Jeremiás próféta megjövendöli, hogy a rekábiták, mint az Úr hűséges szolgái, fenn fognak maradni, míg Jeruzsálem bűnös népe elpusztul. A jövendölés be is teljesedett: Nehemiás idejében a Rekáb családjából származó Melkiás tevékeny részt vett Jeruzsálem falainak felépítésében, sőt a késő középkorban Tudelai Benjámin rabbi (Kr. u. 1160 körül) Arábiában oly zsidókra akadt, kik magukat Rekáb fiainak mondották.

Légy te is engedelmes gyermeke mennyei Atyádnak, hogy életedre áldás szálljon! Egyedül őt szolgáld, és az Ő végtelen szeretete töltse be életed! Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik letértek az Istent szolgálók ösvényéről!

Sebestyén Elek Előd

Főhajtás Érmindszenten

Dunanak_Oltnak_egy_a_hangja

Jeges, hideg szélbe kapaszkodva hangzott fel a tárogatószó Érmindszenten. Ady Endre szülőháza mellett ismét – immár a 25. alkalommal – főhajtást tartottak. Az alkalmon értelemszerűen a költőről, az emberről és a közéletben bátran szerepet vállaló Ady Endréről is szót ejtettek, arról, hogy személye, életműve, álmai mit üzennek a mának.

A hagyományokhoz híven ökumenikus istentisztelettel kezdődött a szombati rendezvény, melyet a nagy magyar költő születésének 137. évfordulója alkalmából tartottak meg. A szertartás keretében igét hirdetett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István, illetőleg beszédet mondott a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye általános püspöki helynöke, Hársafalvi Ottó.

Még nyárutón zárult le az a határon átívelő program, melynek keretében a szülőfalu Ady-emlékmúzeumát felújították. A szülőház és a kúria udvarán lévő mellszobor köré ez alkalommal is szép számban gyűltek össze „zarándokok”. Nem véletlenül ötlötték ki negyed évszázada az Érmindszenti Zarándoklat elnevezésű főhajtást – fejtette ki Muzsnay Árpád főszervező. ’90 novemberében egyfajta tiltakozás volt ez a rendezvény, felzúdulás a korszak uszító hangneme ellen. „Dunának, Oltnak egy a hangja” – mondták a szervezők Ady-t idézve. A felszólaló szerint mindez ma is érvényes. A zarándoklat-főhajtás ugyanakkor erőgyűjtésre is alkalmas, a közös, a járható út megtalálása is könnyebb az itteni eszmeiséggel. Hogy annak idején létrehozta ezt a rendezvényt, és sok egyebet, hogy azóta megszervezi ezeket, Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke köszönte meg Muzsnaynak. Kiváltságosak azok, akik jelen lehetnek ezen a rendezvényen, de azok is, akik Ady sorait olvashatják – vetette fel Mile János. Magyarország kolozsvári főkonzulja személyes hangvételű beszédében isteni kegyelmi pillanatokra mutatott rá, az ilyeneket meglátni kizárólag a költő Ady Endre volt képes, illetve rajta keresztül mi, az olvasói. A megújult Ady-szülőházat és -kúriát bemutatta Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója és Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese. Ünnepi beszédet mondott Ács Margit író, a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagja, valamint a kárpátaljai Vári Fábián László, József Attila-díjas költő. Ady Endre szüleinek aranylakodalmát igen szemléletesen Szabó Zsolt, kolozsvári irodalomtörténész elevenítette meg, számos adalékkal szolgált.

A beszédek közepette Szatmár és Szilágy megyei diákok különösen odaadó és átérezhető versmondással szolgáltak. Szilágysomlyói cserkészek eközben díszőrséget álltak, illetve a koszorúzás közben segédkeztek. Sok szervezet érezte idén is illőnek, hogy koszorú elhelyezésével tudassa, működésükben igyekeznek az érmindszenti szellemiségnek megfelelően cselekedni. Nemzeti imánk eléneklésével zárult a főhajtás.

Forrás: www.nagykaroly.ro

Balogh Enikő: Célunk a gyermekek hitét erősíteni

Közel kétszázan voltak jelen a Nagykárolyi Református Egyházmegye bibliaismereti vetélkedőjén, melyre a hadadi Degenfeld kastélyban került sor. A hetedik éve megszervezett vetélkedőn két kategóriában mérhették össze tudásukat a kisdiákok: az I-IV. osztályosok és az V-VII. osztályosok csoportjában. A kicsik korosztályában 14 csapat, míg a nagyokéban 31 csapat vett részt.

A hétvégén megrendezésre került bibliaismereti vetélkedő Nagy Tibor, érszentkirályi lelkipásztor igehirdetésével és énektanulással kezdődött, majd a következő másfél órában tudásukat mérhették össze a jelenlevők. Mind a kicsik, mind a nagyobb ügyesen kitöltötték a Csáki Judith és Sebestyén Elek Előd által összeállított feladatlapokat. A végeredmény nagyon szoros lett, ami a gyermekek alapos felkészültségét bizonyítja. Az I-IV. osztályosok kategóriájában elsők lettek a kismajtényiak, másodikak a dobraiak és a Nagykároly-kertvárosiak, harmadikak pedig  a tasnádszarvadiak. Az V-VII. osztályosok kategóriájában az első díjat holtversenyben a bogdándiak és magyargéresiek vitték el, a második díjat a Nagykároly-kertvárosiak, míg a harmadikat a kismajtényiak vihették haza.

„A gyermek, amikor Bibliát olvas és történeteket tanul, akkor az életre tanul. Arra az életre, ami elkövetkezendőkben vár rá. A nehézségek megoldásában, a problémáiban, a kérdései megválaszolásában mind választ fognak adni neki azok az ismeretek, amelyeket így megszerez. Azáltal, hogy a gyermekek megmérettetnek bibliaismeretből is, nem igazán verseny, hanem valójában a gyermekek kreativitását, logikáját akarjuk fejleszteni általa, és nem utolsó sorban a hitüket. Számunkra az a legfontosabb, hogy ismerkedjenek a Bibliával, bibliai történetekkel, és azokat tudják alkalmazni a saját életükre is.

Az idén tapasztalható nagy érdeklődésről pedig úgy gondolom, hogy jól működik a vallástanítás a gyülekezeteinkben, és ez annak az eredménye, hogy a vallástanáraink és lelkészeink sokat dolgoznak” – nyilatkozta Balogh Enikő lelkipásztornő, a vetélkedő főszervezője.

Az esemény megszervezésében elsősorban a Nagykárolyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala nyújtott támogatást, de ezt sikerült kiegészíteni pályázati támogatásokkal is. Sokat jelentett ezek mellett Tőtös Beáta házigazda lelkipásztornő és a hadadiak segítsége, akik ez alkalommal is ínyenc falatokkal vendégelték meg a gyermekeket.

Rövidesen képösszeállítással is jelentkezünk!

Érmindszenti zarándoklat

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Nagykároly és Tasnád RMDSZ- szervezeteivel, az Érmindszenti Református Egyházközséggel, valamint a Szatmár Megyei Múzeummal és Nyíregyháza Jósa András Múzeumával karöltve 2014. november 22-én huszonötödik alkalommal rendezi meg az Érmindszenti zarándoklat nevet viselő hagyományos Kárpát-medencei Ady-megemlékezését.

A XXV. Érmindszenti zarándoklat keretében 2014. november 22-én, szombaton az Ady Endre szülőfaluja református templomában délelőtt 10 00 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteletet követően 11 00 órától a költő szülőháza udvarán koszorúzással egybekötött főhajtással tisztelgünk Ady Endre emléke előtt.
A november 12 – én megrendezésre kerülő XXV. Érmindszenti zarándoklat programjára minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
A rendezvény részletes programja a következő:

2014. november 22., szombat

Érmindszent – Adyfalva

10 00 – 10 50 óra között (kelet-európai idő szerint)

Ökumenikus istentisztelet a református templomban

Üdvözlő beszédet mond:
Gál Sándor, lelkipásztor

Igét hirdet :
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke (Nagyvárad)
Hársafalvi Ottó, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye általános püspöki helynöke (Szatmárnémeti)

11 00 órától (kelet-európai idő szerint)

Ünnepi megemlékezés és koszorúzás
– a költő szülőháza udvarán –

Köszöntőt mond:
Marius Andrei Roca, Érkávás község polgármestere
Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke

A megújult Ady-szülőházat és –kúriát bemutatja::
Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese
Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója

Ünnepi beszédet tart:
Ács Margit író, a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagja (Budapest)
Vári Fábián László, József Attila díjas költő (Beregszász)

Ady Endre szüleit idézi:
Szabó Zsolt, kolozsvári irodalomtörténész

Szavalnak és énekelnek:
Szatmár és Szilágy megyei, valamint debreceni versmondó fiatalok
Budai Szabina, Tankóczi Szintia (Pettyén); Gózner Ingrid, Mészáros Tímea (Tasnád);
Kirei Imola Kinga (Lompért) ; Csiki Szabolcs (Szilágysomlyó);
Gyulai Anikó, Váradi Hunor Dénes (Zilah ; Jenei Ákos, Susánszki Hanna (Debrecen)

Fellépnek:
Halmy György rendezésében a budapesti Medve Színpad színművészei

Tárogatón játszik:
Zágoni Mihály szatmári tárogatóművész

A koszorúzást levezeti:
Bendel József, mérnök (Tasnád)

Díszőrséget állnak a szilágysomlyói 16-os számú Báthory István cserkészcsapat tagjai

A szervezést irányította és a műsort vezeti:
Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

A
XXV. Érmindszenti zarándoklat
az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek és a Szatmárnémeti Kölcsey Körnek
a Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Szatmár Megyei Központ
2014-es programjában szereplő rendezvénye

Társszervezők:
Adyfalvi Református Gyülekezet, Nagykároly és Tasnád RMDSZ-szervezete, Szatmár Megyei Múzeum,
Nyíregyháza Jósa András Múzeuma

A rendezvény támogatói:
Szatmár Megyei Tanács
Magyar Írószövetség

A szervezésben részt vett:

Gál Sándor, Szilágyi Enikő (Adyfalva), Kovács Jenő (Nagykároly),
Bendel József, Katona Péter, Kiskasza Balázs, Ruff Zsófia, Véron András,(Tasnád)
Nagy Orbán (Szatmárnémeti)

Comemorarea Ady este înclus în programul anual al
Centrului Judeţean pentru Conservarea şi Promovarea Culturii Tradiţionale

Patronat de:
Consiliul Judeţean Satu Mare
Uniunea Scriitorilor Maghiar

Organizator principal:
Societatea Maghiară de Cultură din Transilvania

Bővebb felvilágosítás:
tel/fax : 40 261 712808 ; mobil : 40 77 104 2700 ; e-mail: muzsnay@datec.ro

Koszorúzás Barabás János, egykori lelei tiszteletes síremlékénél

4 elemet

Barabás János, egykori lelei tiszteletes síremlékénél való megemlékezés és koszorúzás. Lelében szolgált 1833-1871 között. A lelei orgonaalap létrehozója.

Hálaadó istentisztelet Kismajtényban

Vasárnap délelőtt tartottak hálaadó ünnepséget a kismajtényi reformátusok, akik önerőből tető alá hozták az új gyülekezeti házat. Az egyházközség vezetősége szerette volna ezáltal is megköszönni a gyülekezet összefogását és eddigi munkáját.

Az ünnepségen Balogh Enikő lelkipásztornő a Jel 3:7-8 igeszakasz alapján prédikált. Jézus ebben azt mondja a filadelfiabeli gyülekezetnek: „Tudom a te dolgaidat, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet.” Igehirdetése során a lelkipásztornő rávilágított: kevesen vannak ugyan a kismajtényi reformátusok is, ám ennek ellenére Isten igéjének hatására óriási erőt tudnak képezni. Olyat, ami naggyá válik Isten kezében, és nagy tervek kivitelezéséhez lesz elég. Isten szereti és felkarolja a kis közösségeket is.

Az építkezéshez tavaly fogtak hozzá és már sikerült a hívek áldozatos közmunkája révén felépíteni a közösségi célokat szolgáló épületet. A munkálatok további folytatását a BGA Zrt.-től nyert pályázat révén szakemberek folytatják tovább, és előreláthatólag jövőre fejezik be. A gyülekezeti vezetőség meglátása szerint a templom mellett még szükség van egy olyan intézményre ahol ifjúsági, nőszövetségi és gyülekezeti munkát lehet végezni. Nem elég csupán a vasárnapi igehirdetéseken részt venni. Egy élő gyülekezeti közösség a hétköznapokban tovább folytatja azt a lelki épülést, aminek az igemagvait az istentiszteleten a szívébe zárta. Ezért is látják fontosnak a kismajtényiak, hogy a templomon kívül is legyen egy olyan helyük, ahol rendszeresen találkozhatnak és programokat szervezhetnek. A fiatalokkal végzett munkájuk nem csupán a vallásórák és ifjúsági bibliaórákból áll, immár beindult a néptánc oktatás is. Elindították ezt azzal a céllal, hogy a vallásuk mellett a hagyományaikat is ápolják az itt élő reformátusok.

A lelkipásztornő meglátása szerint egy megmaradásra érdemes gyülekezet a kismajtényi, ezért is szeretné még Isten kegyelméből sokáig szolgálni ezt a közösséget.

3 elemet

Konferencia és egyházzenei szakmai nap

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ebben az esztendőben a Szatmár-Kültelki Református Egyházközségben szervezi meg őszi kántorkonferenciáját, 2014. november 6-án, csütörtökön délelőtt 10 órától.

Program:

9,30: Érkezés, regisztráció

10 óra: Áhítat – a Szatmári Református Egyházmegye Lelkészértekezletén részt vevő lelkipásztorokkal közösen

10,30: Előadás. Husz János és a cseh-morva atyafiak reformmozgalma. A husziták énekanyagával kapcsolatos, magyar énekeskönyvekben megjelent dallamok, szövegek. Christoph Tapernoux, Svájc

11,30: Megbeszélés

12,00: Kották, könyvek, hangzó anyagok bemutatója

13,00: Ebéd

14,00: Előadás. Biblia – Zsoltár – Imádság. Dr. Fekete Csaba, Debrecen

15,00 Adventi és karácsonyi énekek, kórusművek. Kórus-karvezetés gyakorlat. Márkus Zoltán kántor, karnagy, a Kántorképző Tanfolyam tanára

16,30: Záró áhítat (vespera). Szolgál a Nagyváradi Kántorok Kórusa

A szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki az egyházzene területén dolgozik: kántorokat, lelkipásztorokat, kórustagokat, kántorképzős hallgatókat. Jelentkezni lehet az o.otilia@yahoo.com vagy a higyj69@yahoo.com címen, illetve a 0740/454-965 vagy 0727/190-626-os telefonszámon, november 4-ig.

Nagyvárad, 2014. október 15.

     Orosz Otília Valéria                                         Higyed Gyöngyi

egyházkerületi zenei előadó                          egyházmegyei zenei előadó

 

Zsákai Norbert: A lelkipásztori munka egyik jelentős része a közösségformáló események szervezése

Szombaton hosszú kihagyás után újra megszervezték a szüreti bált Bogdándon, melynek bevételét a Bogdándi Református Egyházközség ifjúsági szervezetének támogatására és az újonnan alakult néptáncegyüttes anyagi kiadásainak fedezésére fordítják a szervezők.

A Bogdándi Református Egyházközség ifjúsági szervezete, a polgármesteri hivatal és helyi vállalkozók támogatásával többéves kimaradás után szombaton megrendezte a szüreti bált. Zsákai Norbert helyi református lelkipásztor elmondta, hogy a helyi fiatalok, de több pedagógus is már régóta tervezték a szüreti bál megszervezését, főleg, amióta látták, hogy a szomszéd településeken milyen nagy sikernek örvendenek a hasonló rendezvények. A rendezvény utcai felvonulással vette kezdetét, déli tizenkét órakor, a bogdándi, a szilágyszéri és a hadadnádasdi néptáncegyüttesek, amelyeknek több korosztályú csoportjaik is vannak, népviseletbe öltözve gyalog, szekéren és traktorokon járták végig a falu utcáit, hogy nótával köszöntsék és bálba hívják a lakosságot. Az inkább idősebb lakosok nagy örömmel fogadták a daloló és táncoló fiatalokat, étellel és itallal kínálták őket, sok helyen együtt énekeltek velük.

Jótékonysági bál

A több mint háromórás felvonulás után a kultúrotthonban folytatódott a mulatság, ahol az említett települések néptánccsoportjai mutatták be műsorukat. Felléptek a kicsik, majd a nagyobbak, bizonyítva azt, hogy nem feledték el azt, amit szüleiktől és nagyszüleiktől tanultak, és igyekeznek másokkal is megismertetni ezeket a hagyományokat. A műsort követően elkezdődött a táncmulatság, idősek és fiatalok egyaránt táncra perdültek. A bálnak jótékonyságú jellege is volt, ugyanis a bevétel felét az egyházközség ifjúsági csoportja, a másik felét a néptáncegyüttes kapta meg — oktatásukkal a helyi iskola pedagógusai (Debreni Noémi, Kürti Csilla, Balogh Raluca és Bojan Éva) foglalkoznak. Több vállalkozó ajánlott fel tombolatárgyakat, a főnyeremény egy malac volt. Zsákai Norbert ez év februárjában lett az egyházközség lelkipásztora, azóta megismerte a település szokásait és hagyományait, elhatározta, hogy közreműködik a kulturális és hagyományőrző tevékenységek szervezésében — véleménye szerint a lelkipásztori munka egyik jelentős része a közösségformáló események szervezése.

Forrás: www.frissujsag.ro

Megható ünnepség Szaniszlón

Kettős ünnepségre került sor vasárnap a szaniszlai református templomban, ahová Balla Árpád tiszteletes gyülekezetbe való beiktatására és a nőszövetség zászlajának a megáldására gyűltek össze a hívek és vendégek. A nem mindennapi eseményen érezni lehetett a gyülekezet és lelkésze közötti kölcsönös szeretetet.

Az ünnepi istentisztelet Ft. Csűry István püspök igehirdetésével vette kezdetét, aki a Lk. 6:43-45 igaszakasz alapján hirdette az igét. Az egyházkerületi főpásztor elmondta: “Minden fa a gyümölcséről ismertetik meg“. Ez az ige önvizsgálatra indítja a hallgatóságot, hisz nem lehet úgy elmenni mellette, hogy ne tennénk fel a kérdést: mi milyen gyümölcsöt termünk? Vajon mit mond nekünk ez a gondolat? Kinek látjuk magunkat, és milyen az identitásunk? Vannak helyzetek, amikor jónak látjuk magunkat, és olykor-olykor talán arra eszmélünk, hogy nem olyan gyümölcsöket termünk, mint amilyet Isten vagy éppen mi várunk önmagunktól. A gyümölcstermésben nincsenek átmenetek. Ha fogja valaki Isten kezét, akkor az jó gyümölcsöt kell teremjen. Örömmel látja, hogy Szaniszlón szépen haladnak a dolgok, jó gyümölcsök teremnek, és arra biztatta a gyülekeztet, hogy ne lankadjon meg ez a lelkesedése. A jó fán termő gyümölcs mások életét is megjobbítja. Teremjen tehát a gyülekezet életében sok jó gyümölcs és legyenek az istentiszteletek valóban az erőt merítés alkalmai, hogy a templomból hazatérve a hívek szomszédjai ezt a példás hitet és erőt lássák.

A beiktatási szertartást Nt. Nagy Sándor esperes végezte, aki a 2 Thessz. 1.12 igeszakasszal köszöntötte az ünneplőket: „Dicsőítessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből!” Egy tiszteletesnek az életében a lelkipásztori eskü letételét követően fontos esemény a gyülekezetbe való beiktatása – fogalmazott az egyházmegyei elöljáró. Elmondta: ez a szertartás emlékeztet arra, hogy a beiktatott lelkipásztor szolgálatával és életével utat mutat Isten országa felé. A gyülekezet feladata pedig, hogy oda álljon a lelkésze mellé és meghajtsa a fejét Isten útmutatása előtt. Arra biztatta az ünnepelt lelkipásztort, hogy alázattal mutasson utat a szaniszali gyülekezetnek. Ezt követően átadta neki a Bibliát, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát. Arra kérte, hogy legyen a  Bibliának hű megőrzője és szószólója. A pecsét által Jézust helyezze az emberek szívére. A kulcs pedig maga az Ige legyen, mely által megnyitja az emberi a szíveket. És ha valóban engedjük, hogy Krisztus legyen a kulcs, akkor előbb-utóbb minden ajtó megnyílik.

Balla Árpád lelkipásztor a Kol. 4:2-4 igeszakasz alapján mondta el őszinte, magható ünnepi beszédét, melyet sokan megkönnyeztek. Kiemelte: nagy öröm számára, hogy az eddigi szórványközösségekben (Érkávás, Érmindszent és Krasznaszentmiklós) végzett szolgálatok után Isten a szaniszlai egyházközségbe vezette útját, ahol most sor kerülhet erre az ünnepélyes alkalomra. Ünnep ez a szülők, a család számára, és nem utolsósorban a gyülekezet számára is, ahol legutóbb 40  évvel ezelőtt került sor ilyen jellegű alkalomra. Pál apostol szavait segítségül hívva beszédében választ keresett arra, hogy mi a lelkipásztor és a gyülekezet feladata. Ennek fényében a felelet: imádkozni és igét hirdetni. Az apostol fontosnak tartotta, hogy a gyülekezetek imádságaikban hordozzák őt is. A lelkipásztor arra kérte a gyülekezetét, hogy ők is imádkozzanak az itt végzett szolgálatáért, de ne csak őt, hanem a vidék minden lelkipásztorát hordozzák imádságaikban. A lelkészeknek is szükségük van arra, hogy ne csupán ők imádkozzanak a hívekért, hanem ők is érezzék azoknak az embereknek az imádságos lelkületét, akikért napról-napra fáradoznak.

Az egyházmegye lelkészei ezt követően (Bere, Domahida, Hadad, Kaplony, Kismajtény és Nagykároly-Kertváros) igei köszöntőkkel kívántak áldást ünnepelt kollegájuk szolgálatára.

Kurta Tőtös Beáta, a Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke a zászló megáldása előtt feltette a kérdést: kellenek-e a nőszövetségi zászlók? Mi reformátusok nem nagyon használunk jelképeket templomunkban.  A zászló is jelkép: harcba hívja az embereket és jeladás lehet a gyülekezésre. A lelkipásztornő meglátása szerint nem a zászló az igazán fontos, hanem az a nőszövetség, ami mögötte áll. Ennek értelmében a szertartás során a nőszövetséget és annak munkáját áldotta meg egyházmegyénk nőszövetségi elnöknője és Balogh Enikő kismajtényi lelkipásztornő.

A szertartást Dézsi Ilona köszöntőbeszéde, Eszenyei Anita verse, Speth József zenés műsora és az egyháközség énekkarának szolgálta tette ünnepélyesebbé.

 

44 elemet

Szakmai nap Érszentkirályon

8 kántor, 3 zeneértő gimnazista diák és 1 lelkipásztor vett részt 2014. október 4-én az Érszentkirályon megrendezett szakmai napon. A nagy múltú település két tájegység találkozásánál, az Érmellék és a Krasznamente mezsgyéjén, nyugtató csendjével, őszbe öltözött flórájával meghitt, családias hangulatban fogadta a résztvevőket. Nagy Tibor lelkipásztor elmondta, hogy annak idején éppen azzal a céllal építették fel az Ignác Márton Gyülekezeti Házat, hogy közösségi és közhasznú programokkal töltsék be élettel. Egy komfortosan kialakított, modern épület, a szépen gondozott kert és az igényesen felújított templom ideális környezetet biztosított a rendezvény számára.

A házigazda köszöntése után a fűtött templomban láttunk hozzá a műhelymunkához. Geréb Miklós, az egyházmegye zenei előadója vetített előadásban vázolta az Egyházkerületi Zenei Bizottság munkáját és az ún. kántortörvény lényegét. A hozzászólások rendjén megfogalmazódott a gondolat, hogy a lelkipásztoroknak se ártana hallani ezekről a dolgokról, és a jövőben sort kerítünk arra is, hogy a lelkészi közösségben is bemutassuk az EZB határozatait.

Kiss Zoltán orgonaművész-tanár szülőfalujába érkezett haza Nyíregyházáról, így behatóan ismerte a Dukász Endre-féle orgonát. Interaktív előadásában először felvázolta Dukász ismertető jegyeit. Orgonái általában kis méretű hangszerek, ugyanakkor jellegzetességeik közé tartozik, hogy valamennyihez pedált is készített, még akkor is, ha csupán egyetlen regisztert szánt a pedálnak. Előfordul, hogy 8’-as pedálregisztert alkalmaz, nem 16’-ost. A diszpozíciókat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nála az orgona hangzása, karaktere nem feltétlenül a Principál 8’-ra épül, a Mixtúra is elmaradhat hangszereiből, de előszeretettel használ vonós hangszíneket, ami az erdélyi magyar orgonaépítésben a romantikát vetíti előre (megj.: hozzánk a művészettörténeti stílusok jelentős késéssel érkeznek meg). A megyében Gencs (ref.), Barlafalu (róm. kat.), Színfalu (róm. kat.), Királydaróc (róm. kat.) őrzi a nagykárolyi mester orgonáit. Ezután Johann Jakob Froberger (1616-1667) d-moll Toccatáját szólaltatta meg, hogy az érszentkirályi orgona regisztereit bemutassa. A művet tuttival indította, a középső egységet 4’-as fuvolával és principállal, a végét pedig szuperoktávval kiegészítve hallhattuk. A résztvevők testközelből is megtekinthették az orgonát, eltávolítottuk a szekrényt borító lemezeket, kivettünk néhány sípot, és akinek kedve támadt hozzá, kisebb „koncertet” is rögtönözhetett a többiek gyönyörködtetésére. Az érszentkirályi orgona markáns, erőteljes tremolóval rendelkezik, a helyi lelkipásztor tudomása szerint egy évben csak egyszer használta a kántor, mégpedig óesztendő estéjén, hogy – úgymond – „elsírassa” vele az évet.

A vendéglátó gyülekezet tagjai meleg ebéddel vártak bennünket, és az asztalnál lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre, a kölcsönös bemutatkozásra és könyvbemutatóra is. Olyan segédanyagokkal ismerkedhettek meg a kántorok, amelyek az énektanításban, vallásórás foglalkozásokon nyújtanak minőségi választékot, ötleteket, vagy épp a templomi orgonajátékot gazdagítják.

Ebéd után Berkesi Sándor, Liszt- és Magyar Örökség-díjas karnagy a gyülekezeti énektanításhoz adott támpontokat a gyakorló kántorok, egyházzenészek számára. Amikor zsoltárt éneklünk, partnereivé szegődünk Dávidnak, Gergely pápának, Kálvinnak – magyarázta az előadó s rámutatott, hogy az ének több, mint szövegmondás, ezért meg kell tölteni élettel. Legtöbbször éppen ez az érzelmi plusz hiányzik az énektanításunkból. Konkrét példákkal szemléltette, milyen gazdag a zsoltárok világa: van itt kozmikus magasságokba ívelő 8. zsoltár, gregorián dallamot örökítő 80., menetelős 68., rácsodálkozós 84., akár tapssal is megszólaltatható „ifis” 47. zsoltár. Szenczi Molnár remek fordítói vénáját bizonyítja a 35. zsoltár, amelyben valósággal ropognak az „r”-hangok. Október számos olyan évfordulót vonultat fel, amelyekhez énekeket köthetünk – akár az aradi vértanúk, akár a reformáció emléknapjára gondolunk. Luthert a 46. zsoltár ihlette az Erős vár a mi Istenünk… kezdetű ének megírásakor, a kálvini Soli Deo Gloria köszön vissza a 115. zsoltárból. Énekeskönyvünk másik jelentős gyűjteménye a dicséreteket tartalmazza. Szomorú tapasztalat, hogy mostohán bánunk a magyar énekekkel. Vajon a foci VB-n kinek szurkolunk: a mieinknek vagy az ellenfél csapatának? – kérdezte Berkesi Sándor. Rengeteg olyan dicséretünk van, amelyek optimistábbak a 19. század angolszász énekeinél. Kórházi látogatásnál, betegágynál is van üzenete a 165. dicséretnek, önazonosság-tudatunkban formál a 403. Három alapvető dologra hívta fel a figyelmet: a kezdőhang kiválasztására, a helyes tempó érzékelésére, és a kottagrafika csapdájára. Akinek nincs zenei előképzettsége, az is megérti, hogy egy éneket lehet magasan, mélyen vagy a kettő között, “félúton” kezdeni. Amikor éneket tanítunk, látnunk kell, merre ível a dallam, és ennek függvényében válasszuk meg a kezdőhangot. Vannak énekek, amelyeket gyorsan (pl. Testvérek, menjünk bátran…), és vannak, amelyeket kifejezetten lassan (Ó, Krisztusfő, te zúzott…) kell énekelni. Énekeskönyvünkben nem egységes a kottagrafika, ez komoly hibája a kiadványnak, ezért becsaphat bennünket a kotta: amikor csupa negyedeket látunk, nem azt jelenti, hogy lassan éneklünk. Vannak olyan énekek is, amelyeket fenntartásokkal kell kezelnünk – pl. az Örülj, szívem kezdetű úrvacsorai dicséret esetében a szöveg és dallam szöges ellentétben áll egymással, egy vidám üzenethez lesújtó, gyászos dallamot társítottak. Bármennyire népszerű is nálunk a Fel, barátim… kezdetű dicséret, nem hanyagolható el az a tény, hogy a dallama egy múlt századi kommunista induló, amihez írtak egy keresztyén szöveget.

Az együttlét áhítattal zárult. Itt csatlakoztak hozzánk a gyülekezet érdeklődő tagjai is. Nagy Tibor lelkipásztor a Jer 6 alapján buzdított arra, hogy bízzuk magunkat Isten vezetésére. A szakmai nap kiértékelésében Geréb Miklós két meglátást fogalmazott meg: javítaná az egyházzenészek és a lelkészek kapcsolatát, elősegítené egymás szolgálatának a jobb megértését, ha a jövőben a lelkipásztorokat is megszólítanánk a szakmai napok keretében, ezért beadvánnyal készül az OLTT-nél akkreditálni a szakmai napokat. Másfelől az egyházzenészek hatékonyabb mozgósítása érdekében javaslatot tesz az egyházmegyei Kántorkamara létrehozására. Ez a szövetség a Lelkészértekezlet mintájára működne az egyházban, a gyülekezetben szolgáló kántorok hivatalból tagjai lennének, akik az éves tagdíjjal hozzájárulnának egy ún. egyházzenei alap létrehozásához, ugyanakkor a Kamara legalább negyedévente szervezne képzéseket az egyházmegye területén.

Geréb Miklós

Külsejében megszépült a kaplonyi református templom

Szeptember elején gyülekezetünk presbitériuma elhatározta, hogy a templomajtókat és ablakkereteket fel kellene újítani, mivel az idő vasfoga jócskán nyomott hagyott rajtuk. Holland testvérek leszállították a munkálatokhoz szükséges festékmennyiséget, ám a java csak ezután következett, hiszen a templom nyílászárói több helyen is 10-15 méter magasságban végződnek, és kiszögelési (kaplonyiasan: csákó) formát öltenek.

Szükségessé vált tehát a templomot körbeállványozni. Mivel azonban gyülekezetünk egyetlen, szabadidős, nyugdíjas tagja sem akaródzott ilyen magasságban munkálkodni, ezért a munkálatokat kiadtuk egy helyi vállalkozónak, aki annak rendje s módja szerint egy hét alatt a felújításra ítélt felületet lecsiszolta, lekente, a stáblán homlokdeszkákat vadonatúj, színben megegyező, lemezzel befedte.

A munkálatokhoz szükséges pénzösszeget gyülekezetünk tagjai, illetve különböző vállalkozók adták össze.

Ugyancsak ebben az időben kezdődött el és lassan befejezéséhez közeledik a parókia központi fűtésének bevezetése. Erre a munkálatra, Sebestyén Előd tiszteletes jóvoltából sikeres pályázatot nyert a gyülekezet a GAV-tól. A központihoz szükséges fűtőtesteket holland testvérek hozták, a további munkálatokat, kazánház kialakítását, 8 méter magas téglakémény felépítését, sikerül „házon belül” megoldani.

Köszönet minden támogatásért, legyen Istené minden hála és dicsőség!

Erdős Csaba

lelkipásztor

 

8 elemet

Megjelent Farkas Rozália legújabb verseskötete

A kötet a Fény, amely örökké ragyog címet viseli. Ahogy azt az olvasói már ismerik, ezek a költemények is vallásos jellegűek, a szerző mély hitéből táplálkoznak.  A sorokon keresztül  a költő fényt mutat a bűntől sötét világba, reményt ébreszt a csüggedőben és közelebb vezeti olvasóját  Istenhez. A kötet 112 verset tartalmaz, de igazán különleges újdonsága az, hogy rövid bölcseletek is helyt kaptak benne.

Farkas Rozália költészete több évtizedre tekint vissza. Mára már verseinek száma meghaladja a 800-at. Az erős hit sugárzik ezekből a költeményekből, melyet olykor-olykor rövid prédikációknak is nevezhetnénk, hiszen annyira szépen megfogalmazott üzenetük van.  Eddig megjelent kötetei: A kereszt fénye, Jó reggelt napsugár, Tavaszi zsongás, A szeretet töltse be, Csak tárd ki szíved, Vetni a jó magot, Keressétek a békességet!

Verseit olvasni feltöltődés, hiszen lelkünk közben békére lel. Nekünk pedig, Nagykároly vidékieknek különösen jó egy-egy kötetet beszereznünk a házi könyvtárunkba is, mivel Ő a sajátunk, és nem árt, ha már idejében megbecsüljük értékeinket.

A verseskötetek megvásárolhatók a szerzőtől, érdeklődni pedig akár a Nagykároly-belvárosi  egyházközség lelkészi hivatalában is lehet.

Íme, hadd tekintsük meg a címet adó költeményt:

 

Fény, amely örökké ragyog

 

Az esztendő egyik legsötétebb éjjelén,

Felragyog egy fényes csillag.

Fényével beragyogja ezt a sötét földet,

S békéről, szeretetről szól

Az angyali ének,

Harcok, csatározások helyett.

Istállóban, barmok között

Szülte meg a gyermekét Mária,

Pásztorok ajkáról száll az öröm ének,

Megszületett Isten szent Fia!

Milliók szívében ébred a remény

A magasságból érkezett hozzánk a fény.

Fény, amely örökké ragyog,

Emberszívek táplálják hitből.

Beteljesült a rég várt prófécia,

Megszületett a Messiás,

A világ Megváltója!

S mert tengernyi itt a bűnök áradata,

ezért Isten ezt nem bízhatta másra!…

Kapcsolódó cikkünk: Farkas Rozália a nyolcadik kötetén dolgozik

A magyarságnak is kell egy olyan nap, ami az övé – Kölcsey Napok

A református egyháznak ma is óriási jelentősége van a magyar nyelv és neves elődeink emlékének ápolásában. A Tasnád környékén született két kiemelkedő költőnk: Ady Endre és Kölcsey Ferenc esetében is az egyház vállalja a programszervezés oroszlánrészét. Ennek köszönhető, hogy idén a tasnádi és hajdúnánási református egyházközségek jóvoltából már három napos rendezvénysorozat várja a Kölcsey emléke előtt tisztelgőket.

A Kölcsey Napok augusztus 8-án Sződemeteren, nemzeti imánk szerzőjének szülőfalujában vette kezdetét, ahol verses-zenés ünnepi műsorra és ökumenikus áhítatra került sor. A rendezvény a Hymnus elszavalásával kezdődött, melyet Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész mondott el. Az ünneplőket ezt követően a 25 éve folyamatosan megtartott megemlékezés kiemelkedő szervezője, Muzsnay Árpád köszöntötte. Ünnepi gondolatatit mondta el: Pakulár István református lelkész, Bodor Zoltán római katolikus plébános és Florin Holhoș görög katolikus atya. A házigazda református lelkipásztor nemzeti zarándokhelynek nevezte Sződemetert. Köszöntötte a jelenlevőket Riedl Rudolf, a Szatmár megyei helyhatóság alelnöke, Gheorghe Marian, a község polgármestere, Köteles István, Álmosd polgármestere és Baráth Barna, Szatmárcseke polgármestere. Az eseményt  színesítette a Tóth Kriszta, Pakulár Sára, Dicső Mátyás, Pop Titusz és Berki Ádám szavalata, valamint a miskolci MINTHA együttes zenés műsora. Az ünnepség koszorúzással folytatódott, melyen hazai és anyaországi egyházak, kulturális-  és politikai szervezetek helyezték el koszorúikat a 20 éve felavatott szobor talapzatánál.

Második nap, azaz ma de. 10 órakor startolt az emlékfutó csapat a tasnádi református templom elől. A résztvevőket Sződemeteren bográcsos várja, majd délután öt órától a tasnádi líceum sportpályáján folytatódnak a programok: népdalokat, tárogatót és néptáncokat hallgathatnak illetve tekinthetnek meg. Fellép a miskolci MINTHA együttes, és egy nagykárolyi zenekar húzza majd a talpalávalót este 10 óráig azoknak, akik táncolni szeretnének majd az utcabálon.

A harmadik nap  templomi rendezvénnyel folytatódik, amelyen Gacsályi Gábor, hajdúnánási tiszteletes prédikál majd a tasnádi református templomban. Az igehirdetést követően ünnepi műsorra kerül sor, majd szeretetvendégségre várják a jelenlevőket.

Mivel az idén először három napos  a rendezvény, Pakulár Julianna tasnádi lelkipásztornőt kérdeztük arról, hogy ki álmodta ezt meg, és hogyan vált valóra az ötlet:

A kiindulópont az EMKE és Muzsnay Árpád által szervezett hagyományos emlékünnepség. A férjemnek, Pakulár Istvánnak volt az ötlete, hogy kiszélesítsük ezt az ünnepet. Öt évvel ezelőtt kezdtük el, akkor még csak a Kölcsey emlékfutás volt többletként  a programsorozatba beiktatva, amivel szintén Kölcsey szellemi hagyatékára kívántuk felhívni a figyelmet. A tavaly sikerült már két napsora kibővíteni ezt a rendezvényt, akkor a programokhoz hozzácsatoltunk az emlékfutáson kívül egy Kölcsey bált is, amit Sződemeteren tartottunk. Az idén pedig egy pályázat segítségével sikerült három naposra kibővítenünk a programsorozatot. A több napos rendezvénnyel Kölcsey emlékének ápolása mellett célunk összefogni a tasnádi és környékbeli magyarságot. Úgy igyekszünk megszervezni a programokat, hogy a változatos kínálattal minél több résztvevőt megmozgassunk. Mind-mind olyan műsorok kerülnek terítékre, amelyek a magyarsághoz kötődnek. Azt szeretnénk elérni, hogy a tasnádi és környékbeli magyarságnak is legyen egy olyan napja, amelyről érzi, hogy róla szól, és büszke legyen arra, hogy ezen a vidéken magyarnak született. 

31 elemet

(Információ és fotó: Megyeri Tamás Róbert és Sebestyén Elek Előd)

A piskolti harangok története

Piskolt nagyon régi település. Már Szent István idejében királynői birtok. Szent László idejében a szentjobbi bencéseknek van itt birtokuk. Ennek őrzi most is nyomát a László-rét. Neve a pápai tizedjegyzékekben található meg 1339-ben, ebből következtethetünk arra, hogy temploma és papja is lehetett. Hogy tornya és harangja is van, azt csak az 1796. esztendőben jegyezték fel. Ekkor tehát már van egy kis harangja, ez ma is megtalálható a toronyban, működőképes, használatban van. Súlyát nem ismerjük, karimájának alsó átmérője 48 cm. Felirata a felső karimán körben: PER MICII ERDODI HUNGARUM K GYANIENSEM ANNO 1772, az alsó karimán körben: ZD SEPR MAGNÓ DEO ET USIBUS ECCLESIAE REFORMATAE PISKOLTIENSIS SACRA TA AB ANNO MDCCLXX.

A második harangjáról annyit tudunk, hogy 1796-ban elhasadt, de Teleki Mária grófnő újraöntette. Ekkor súlya 500 kg volt. Ez a harang ismét elhasadt, két évig nem szólalt meg. 1821-ben gróf Rhédey Ádám Nagyváradon újraöntette. Ez a harang kicsivel nagyobb lett, mint a régi volt. 1821. április 20.-án, nagypénteken szólalt meg először.

A harmadik harangot Gellért Imre és felesége Vajda Zsuzsanna 1880-ban végrendeleti hagyományozásként 4500 forint kamatoztatása után adományozta. 1893-ban, július 16.-án szólalt meg először. Akkori értéke 933 forint volt. Koronáján ott volt a harangöntők neve: László Lajos és Sándor. Másik oldalán ez állt: Isten dicsőségére öntette Gellért Imre és Vajda Susánna hagyományából a Piskolti Egyház részére, 1893 június.

A második és a harmadik harang az első világháború áldozatává lett. Ledobták őket a toronyból, de nem törtek el. Sokáig az érmihályfalvi vasútállomás egy elhagyott részében voltak, senki nem hozta vissza őket, sorsuk ismeretlen.

1925-ben a gyülekezet a régi kis harang mellé egy kb. 500 kg-os harangot öntetett, közadakozásból fizetve a költségeket. Ez tehát időrendi sorrendben a negyedik harang. Karimájának alsó átmérője 100 cm, felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÖNTETTE A PISKOLTI REFORMÁTUS EGYHÁZ AZ 1923. ÉVBEN. Ez ma is működik.

Itt érünk el az új harangig, mely sorrendben immár az ötödik. 320 kg súlyú harang, mely össze van hangolva a nagy haranggal. Felirataiból minden kiderül. Egyik oldalán a magyar címer látható a következő felirattal: „Készült Székelyudvarhelyen, a Hargita lábánál Lázár Imre öntődéjében”. Másik oldalán a következő felirat olvasható: „Öntetett az Úrnak 2014. évében / Nt. Balogh Sándor lelkész-esperes rendelésére/ felesége, Nt. Balogh Anna tanítónő emlékére/ A Piskolti Református Egyházközség részére. / A harang neve: Anna / Higgy az Úr Jézus Krisztusban.” Először 2014. július 27.-én szólalt meg az avatási ünnepség istentiszteletén.

Csáki József Gedeon

 

 

Új haranggal gazdagodott a piskolti református templom

Az Anna névre keresztelt, Székelyudvarhelyen készült 320 kg-os harangot Nt. Balogh Sándor, a gyülekezet egykori lelkésze adományozta neje emlékére a piskolti reformátusoknak. A nyugdíjas éveit töltő egykori esperes 47 éven keresztül szolgálta az Urat Piskolton, és az itt töltött évek kedves emlékei máig meghatározzák életét, ezért is adományozott az egyházközségnek egy harmadik harangot. Ugyanakkor, amint megemlítette régen is három harangja volt a templomnak, és ezt szerette volna most pótolni.

A július 27-én megtartott ünnepi istentiszteleten Ft. Csűry István püspök prédikált az Ef. 3:12-13 igeszakasz alapján. Nt. Balogh Anna néhai tiszteletes asszony személyét és munkásságát Bogya Kis Mária, KREK nőszövetségi elnök méltatta, aki különösen kiemelte azt a kilencévi munkát, amit 1990-1999 között a Nagykároly-Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségének élén végzett. A harangok történetéről a piskolti származású Nemes Csaba lelkipásztor tartott előadást és mesélte el a nagytiszteletű asszonyhoz fűződő személyes emlékeit. Az új harang már a szertartás alatt megkondult és egy percen át szólt. A toronyba elhelyezett harang alatt Ft. Csűry István mondott áldást. Nt. Nagy Sándor (Nagykárolyi Református Egyházmegye) és Nt. Kovács Sándor (Szatmári Református Egyházmegye) esperesek pedig imát mondtak el a gyülekezetért, és azért, hogy az új harang minél több embert hívogasson majd a templomba. Az ünnepi eseményen jelenlevő lelkipásztorok igei köszöntőket mondtak, míg a meghívott vendégek méltatták a Balogh házaspár munkásságát. A szertartás végén Csáki Gedeon, helyi lelkipásztor mondott köszönetet az értékes adományért, beszélt a harangok funkciójáról és az egyházban betöltött szerepéről. Majd szólt az adományozó, visszaemlékezve a szolgálati éveire. Az istentisztelet ünnepélyességét fokozta Berei Károly szavalata, valamint Keresztesi Ildikó és Kun Tibor énekes-szolgálata.

Az egyházközség életében mérföldkőnek számító esemény szeretetvendégséggel ért véget, melyen a gyülekezet vendégül látta  a meghívottakat. A piskoltiak nagyon örültek, és hálás szívvel köszönték meg az általuk nagyra becsült egykori lelkészházaspártól kapott ajándékot.

 

21 elemet

Külföldi szemmel

Érdekes vállalkozás magunkat a külföldiek szemével megvizsgálni, néha talán olyasmiket is megtudunk, ami nekünk fel sem tűnik. Jó szembesülni ezekkel, annak ellenére, hogy a kritikát diplomatikusan kikerülik, ha kérdezzük őket, és csak a szépet osszák meg velünk.  A kilencvenes évek elejétől folyamatosan járnak hozzánk hollandok, akik mai napig igyekszenek segíteni az itt élő reformátusokat. Barátságosan fogadjuk őket, és vendégszeretetünk legjavát adjuk nekik. Mégis, vajon ők milyen képet alkotnak rólunk? Milyen hasonlóságokat és különbözőségeket látnak közöttünk? Most, hadd meséljenek erről ők: 

Sebestyén Előd.: Mi a véleménye Romániáról?

Ilona van den Berg: Már másodjára járok itt. Egészen más, mint Hollandia. Az emberek közvetlenebbek és kedvesebbek egymáshoz. Nálunk gyakran szótlanul tovább mennek el egymás mellett az emberek.

 

S.E.: Milyen különbségeket lát az egyházi életben?

I.v.d.B: Egy ilyen jellegű rendezvényen, mint az a bibliahét, amelyen most részt veszek, az emberek nem segítenének ennyit. Itt az emberek sok adományt hoznak a háztáji termékeikből.

S.E.: Önöknek vannak-e hasonló programjaik, mint ez a mostani?

I.v.d.B: Igen, számos hasonló rendezvényünk van, főleg sportos jellegű alkalmak, de ezek csupán egy-két napos programok.

S.E.: Milyen elképzelése volt Romániáról mielőtt először járt itt?

Geke Dokter: Először 2001-ben jártam az önök hazájában. A férjem már a kilencvenes évek elején járt Romániában, és ő elmesélte, hogy mire számíthatok. Ő még a kommunizmus utáni állapotokról mesélt.

S.E.: Amikor először járt itt, milyen képet alkotott az országról?

G.D.: Azt gondolom, hogy Románia egy nagyon szép ország, nagyon jó természeti adottságai vannak, ugyanakkor gazdaságilag elég szegény, elmaradott.

S.E.: Fedezett-e fel valamilyen változást azóta az országon, illetve az emberek mentalításán?

G.D.: Nagyon sok változást látok. Amikor először itt jártam a városokon is a házak előtt zöldséges kertek voltak, amit mára szépen kialakított zöld övezetek és virágos kertek váltottak fel. Az épületek is több virággal vannak díszítve, barátságosabbak. Az emberek mentalításában is változást látok: dolgoznak azért, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek.

S.E.: Be tudná mutatni néhány szóban az önök egyházi életét?

G.D.: Az egyházközségben – amelyhez tartozunk – Istennek a szava az első, a Bibliának a tanítása. Ez az ami vezet minket, és ez az, ami rendíthetetlen mérce számunkra. Mi is nagyon sokat énekelünk. Egyházközségünknek két kórusa is van: egy felnőtt- és egy gyerekénekkar. Ugyanezt látom azokban az egyházközségekben is, amelyekben itt Erdélyben megfordultam. Itt is Isten igéje az első, és ahhoz mérik életüket. Ugyanakkor a tradicionális elemeket is felfedezem a szertartásokban, amelyek ott is jelen vannak. Talán, ott kisebb mértékben, de jelen vannak.

S.E.: Milyen különbségeket lát?

G.D.: Nagy különbségek nincsenek – meglátásom szerint. A szertartásban mi nem szoktuk minden vasárnap felolvasni az Apostoli Hitvallást vagy Kálvin bűnvalló imádságát. A liturgiában vannak különbségek, de nem számottevőek.

S.E.: Hogy érzi magát nálunk?

G.D.: Jól érzem magam Romániában. Akármelyik részén járok, mindenhol érzem az emberek vendégszeretetét.

XV. Nőszövetségi Konferencia Nagykárolyban

Egy nap erejéig református asszonyok vették birtokukba Nagykárolyt, Károli Gáspár bibliafordító szülővárosát. Több mint 1600-an vettek részt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 15. nőszövetségi konferenciáján. Az esemény szervezői a Királyhágómelléki Református Nőszövetség, a Nagykárolyi Református Egyházmegye, és a két nagykárolyi református gyülekezet voltak. A program a Kincsünk a magyar nyelvű Biblia témája köré épült.

A jeles esemény zászlós felvonulással kezdődött. Az egybegyűlteket először Ft. Csűry István püspök köszöntötte, aki örömét fejezte ki annak láttán, hogy ilyen sokan eljöttek. A Titanic hajó süllyedésével hozta párhuzamba a ma is süllyedő világot. Egy ilyen világban feladatunk, hogy sugározzuk az isteni áldást, és kiutat mutassunk. Ezt követően Bogya Kis Mária, az egyházkerület nőszövetségi elnöke köszöntötte a jelenlevőket, aki elmondta: boldogok lehetünk, mert áldást kaptunk már az indulásnál, ami ki fog hatni egész életünkre. Ha Isten velünk van, akkor áldottak leszünk. A köszöntő szavak után Ft. Csomós Józsefné (Tiszáninneni Református Egyházkerület) igehirdetése következett, aki a prédikációját négy pillérre építette: beszélt az ajándékokról, összetartásról, szolgálatról és önzetlen segítségről. A prédikációt Nt. Nagy Sándor esperes (Nagykárolyi Református Egyházmegye) köszöntése követte, aki a 78. zsoltár szavaival üdvözölte az egybegyűlteket. Kiemelte: egy ilyen jellegű összejövetel óriási erővel tölti be az ide elzarándokolókat. Majd arra kérte a nőszövetségeket, hogy továbbra is alázattal őrizzék a Krisztus által reájuk bízott kincseket, hiszen a sok háttérmunka mögött mind asszonyaink állnak.

Az esperesi köszöntést  Ft. Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök (Dunántúli Református Egyházkerület) előadása követte, aki a magyar bibliafordítások történetéről értekezett. Majd a határon inneni és túli nőszövetségi vezetők, Vura Otília, a Lámpás Alapítvány programkoordinátora, Tukacs Irénke, a Nagykároly-belvárosi egyházközség tiszteletes asszonya, Kovács Jenő, nagykárolyi polgármester köszöntötte a vendégeket. Tukacs József lelkipásztor röviden bemutatta a nagykárolyi reformátusok múltját és jelenét, majd megkoszorúzták Károli Gáspár szobrát.

A délutáni órákban került sor a hat új nőszövetségi zászló megáldására. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten Balogh Enikő (Kismajtényi Református Egyházközség) prédikációját és Kurta-Tőtös Beáta (Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke) ágendás beszédét hallgathatták meg a jelenlevők, majd az úrvacsora szent jegyeiben részesedhettek a hívek.

Mindenki számára felejthetetlen volt ez a nap, melyre fentről még Isten is rámosolygott, amikor ilyen szép, napfényes idővel áldott meg. Nemcsak az igei üzenetek töltötték fel lelkileg egyházkerületünk nőszövetségeinek asszonyait, de kellemes dallamokkal és szép énekekkel pihentették lelkünket a Carmina Renascentia és az érkeserűi énekkar tagjai, ugyanakkor megható szavalatok hangoztak el. Köszönet illet mindenkit, aki kivette részét a program gördülékeny levezetésében: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségi Elnökségét, a Nagykárolyi Református Egyházmegye vezetőségét és nőszövetségeit (Ákos, Bogdánd, Börvely, Dobra, Érszakácsi, Érszentkirály, Gencs, Hadad, Lele, Királydaróc, Kismajtény, Nagykároly-Belváros, Nagykároly-Kertváros, Piskolt, Szaniszló és Tasnád) a Nagykároly-belvárosi egyházközség vezetőségét, a Nagykároly-kertvárosi egyházközség vezetőségét, és mindenkit, aki hozzájárult a konferencia sikeréhez.

 

 

 

KRISZ-tábor Hadadon

A héten tartják Hadadon a Nagykárolyi Református Egyházmegye KRISZ-táborát, ahol közel százan vesznek részt 19 településről. Hitépítő és a népi hagyományokat ápoló programok sokasága fogadja a táborozó fiatalokat, akik közül jó néhányan visszatérők.

Nagy Róbertnek, a tábor főszervezőjének lelkipásztorok és teológusok segítenek a csoportok koordinálásában, így például: Kurta-Tőtös Beáta, Zsákai Norbert, Gál Ervin, Kürti Beáta, Nagy Csongor, Sólyom Szabina és Tarr Csaba. Az ifjakat az idén is változatos programok fogadják: bibliaórákon, előadásokon, csapatépítő játékokon, Airsoft ügyességi vetélkedőn, IQ bajnokságon, Stand-up comedy-n, néptánc bemutatón és karaoke esten vesznek részt. Olyan előadások hangzanak el, mint: Szexuális kísértések (Dr. Vass Zoltán), Szelfi-magamocska (Rácz Ervin Lajos) és Pályaválasztás (Kurta-Tőtös Beáta). Az esti áhítatokon Gál Sándor (Gencs), Pakulár Júlianna (Tasnád), Nagy Csongor (Lele) és Zsákai Norbert (Bogdánd) szolgálnak. A tábor szervezői nagy hangsúlyt fektetnek a vallásos jellegű foglalkozások mellett a népi kultúra bemutatására is. A tábor fő támogatói: a Szatmár Megyei Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Communitas Alapítvány.

A táborral valami többletet szeretnének nyújtani az ifjaknak a szervezők. Mélyíteni a hitüket és irányt mutatni arra, hogy a hétköznapokban hogyan élhetik meg vallásukat. Útmutatást kapnak arra, hogy hogyan lehet megmaradni hívőnek olyan közegben is, ahol nem mindig van meg a bátorítás erre az életformára. Sőt, sokszor ellenpéldát látnak. Az, hogy eljönnek ebbe a táborba jelzi, hogy igénylik ezt a lelki útmutatást. Természetesen ezek mellett lehetőséget kapnak a szórakozásra, a játékokra, a közösségé való formálódásra – nyilatkozza Nagy Róbert, egyházmegyei ifjúsági előadó.

Nagyon sok gyülekezetből érkeztek ifjak és nemcsak az egyházmegye területéről. Vannak Magyarországról is olyanok, akik a szünidejűket a nagyszülőknél töltik és eljöttek a táborba is. Ifjak érkeztek: Hadadról, Szaniszlóról, Völcsökről, Bogdándról, Leléből, Szérből, Égerhátról, Magyarcsaholyból, Gencsről, Dobráról, Szatmárnémetiből, Érendrédről, Nagykárolyból, Irinyből, Érszakácsiból, Tasnádról, Kaplonyból, Mátészalkáról és Szentantalfáról.

Néhány résztvevőt is megkérdeztünk arról, hogy milyen véleményük van a táborról:

Deák Evelin (Magyarcsaholy): Már harmadjára veszek részt KRISZ-táborban. Azért szeretek idejönni, mert egyrészt kikapcsolódást nyújt számomra, másrészt lekötelez engem az, hogy itt lehetek. Megmutathatom, hogy istenhívő és vallásos vagyok. Sok embert megismertem ezekben a táborokban és azóta is tartom velük a kapcsolatot. Amióta idejárok sokat változtak jó irányba a programok. Nekem a legjobban a bibliaórák tetszenek, ahol együtt vagyunk, beszélgetünk, elmondhatjuk a véleményünket és énekelünk. Megismerjük egymást, és nincs az, hogy szégyellem a magam véleményét, mert esetleg nekem más szokásaim vannak. A szabadtéri játékok is nagyon jók.

Szigeti Zsuzsa (Magyarcsaholy): Most vagyok először a táborban és nagyon tetszik. Azért szeretem, mert sok laza program és játéklehetőség van, valamint új barátokat szerezhetünk, akikkel jót lehet beszélgetni. Szentantalfáról vagyok a vakáció ideje alatt Magyarcsolyban és ott hallottam erről a táborról, ezért döntöttem úgy, hogy én is eljövök és kipróbálom.

Kopányi Aliz (Kaplony): Másodjára vagyok a hadadi táborban. Azért döntöttem úgy, hogy most is eljövök, mert tetszik ez a vidék, a programok, a szabadidős foglalkozások. Jó barátokra lelhetünk itt. Azok közül, akiket már korábban megismertem többen eljöttek az idén is. A tábor többlete más táborokkal szemben, hogy itt a lelki kérdésekre és a vallásra is hangsúlyt fektetnek.

Kiss Máté (Kaplony): Először vagyok KRISZ-táborban és eddig tetszik, különösen a játékok, és az is, hogy sokan vagyunk. Jókat tudunk beszélgetni. Tetszik ez a vidék és az ellátással is megvagyok elégedve, nagyon finomak az ételek, és már a csoporttársaimmal is sikerült megismerkedni.