Az áldott orvos

„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt.” (Malakiás 4,2)

Mennyire másképp hangzik egy megszólítás, amikor nem általánosan mindenkihez szól, hanem személyesen hozzánk.  Isten most minket, benne hívő keresztyéneket szólít meg. Egy szép üzenetet ad át nekünk Malakiás prófétán keresztül: feltámad nekünk az igazság Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt. A Nap nem más, mint megváltó Jézusunk. Feltámad az igazság Krisztusa, és gyógyulást hoz. Milyen jó, hogy személyesen szól hozzánk a mennyei Atya. Milyen jó, hogy szent fia által szárnyai alá vesz minket és meggyógyít. Ki mondhatja el közülünk, hogy nekem nincs semmi bajom és velem nem is történhet semmi baj. Régen alig volt egy-egy gyógyszertár, az is csak városon vagy nagyobb településen. Most már egymást érik a gyógyszertárak, és egymásnak adják a kilincset a betegek. Istennek legyen hála, hogy sok fájdalmat lehet enyhíteni, és sok betegséget lehet gyógyítani a gyógyszerek által. De Istennek legyen különösen hála, hogy egyszülött fia által kegyelmébe fogad minket, szárnyai alá vesz, és igazi gyógyulást ajándékoz. Aranyozza be hetünket a 446-os számú dicséretünk első verse:

„Az áldott orvos közeleg,
A drága főpap Jézus.
Szava szívünk enyhíti meg,
Egyetlen üdvünk: Jézus.
Halld mint zeng az égi kar
Édes visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!” Ámen!

Imádság: Teremtő Istenem, hálás vagyok kegyelmedért és végtelen szeretetedért. Kérlek, te légy támasza a gyengéknek, áldott orvosa a betegeknek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Istenfélelem

„Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga”. (Préd 12,15)

Mi az én dolgom? Ha csak a mai fiatal nemzedéket nézem, azt hihetném, hogy a telefon vagy tablet nyomkodása. Ha a parkon sétálok át, a padon ülők nem egymással kommunikálnak, hanem a telefonjukat bámulják. De ez a látvány fogad akár egy korház várótermében, akár egy lakodalomban, akár máshol.

Arra, hogy valóban mi az, amit tennem kell, sokféle felelet hangozhat el. Ezek a maguk módján mind igazak is. Helyt kell állnom a családban, szeretetet és biztonságot nyújtó szülő kell legyek. Ez az én dolgom. Helyt kell állnom tanulóként az iskolában, felnőttként a munkahelyemen. Pontos és alapos munkát kell végeznem. Ez az én dolgom. De vajon milyennek kell lennem Isten felé? Erre kapunk választ a Prédikátor könyvéből. A könyv végső tanulsága, hogy az embernek az élet értelmét Istenben kell keresnie. Arra tanít, hogy olyan istenfélő keresztyénnek kell lennünk, akik örömmel tartjuk be a parancsolatokat.

Ahol istenfélelem van, ott tisztelet van Isten iránt és szeretet van a családban. Református énekeskönyvünk 25. zsoltárának 6. verse gyönyörűen fogalmaz számunkra az istenfélelemről: „Aki az Úr Istent féli és tiszteli szívében, azt ő nagy híven vezérli igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak minden jó bőven adatik, és ő maradékinak gazdag örökség adatik”. Isten segítsen meg minket, hogy ez így is legyen mindannyiunk életében, és legalább olyan lelkesedéssel keressük az Urat, mint amilyennel sokan az elektronikai eszközüket nyomkodják. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, téged dicsőit és magasztal szívem. Oly jó téged szolgálni és szent nevedről bizonyságot tenni. Gazdagon áldd meg minden téged félő gyermekedet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Áldottak a haza hősei

„Egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat…” (Préd 8,9)

Október 6-án az 1849-ben Aradon kivégzett 13 vértanúra emlékezünk. Az akkori Habsburg uralom megtorlása volt ez a kegyetlen kivégzés. Ezek, az elnyomás ellen harcoló hősök sajnos nem tudták vígsággal enni a kenyerüket és jó szívvel inni a borukat. A történelem egy sötét korszakában életükkel fizettek magyar hazájukért.

Mi, bár kisebbségben élünk és sokszor megtapasztaljuk annak hátrányait, mégis egy sokkal békésebb világban élünk. Mint Krisztust követő és imádkozó lelkű keresztyéneknek ma azt üzeni  Isten, hogy mi vígsággal együk megérdemelt kenyerünket. Ne a keserűség és örökös panaszkodás legyen az osztályrészünk! Sorsunkat az Ő kezébe helyezve optimistán tekintsünk a jövő felé, és legyünk hálásak mindennapi apró ajándékaiért.

Az aradi vértanúk példája emlékeztessen minket mindig arra, hogy végtelenül hálásnak kell lenni minden egyes békében eltöltött napért. Büszkén kell vállalni magyar identitásunkat, és ápolni kell nagy elődeink hősi emlékét. Végül hadd idézzem az aradi tizenhármak egyikétől, Vécsey Károly gróftól kedvenc gondolatomat: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”  Ámen!

 

Imádság: Mindenható Atyám, köszönöm az engem körülvevő békét. Kegyelettel és tisztelettel emlékezek ma mindazokra, akik életüket áldozták azért, hogy az utánuk következő generációknak békésebb és könnyebb legyen az életük. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jobban van dolga kettőnek

„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.” (Préd 4,9-10)

Vannak, akik előtte vannak. Vannak, akik már benne vannak. Vannak, akik utána vannak. És vannak, akik úgy döntenek, hogy kihagyják: ez a házasság. A Biblia első lapjain arról olvasunk, hogy Isten segítőtársat teremtett Ádám mellé: Évát. A Szentírás tehát a házasság fontosságára hívja fel a figyelmet. A Prédikátor könyvében arról olvasunk, hogy: „sokkal jobban van dolga kettőnek, hogynem az egynek”. Azt hiszem ezzel a gondolattal minden sikeres házasságban élő egyet is ért. És igaz az is, hogy: „jaj pedig az egyedülállónak, ha elesik nincsen, aki őt felemelje.” Családlátogatások során nagyon sok özvegyen maradt mondta el bánatosan, hogy mennyire magányos, mennyire nehéz egyedül az élet, és mennyire hiányzik, akit elvesztett.

A házasságról Csögl János gondolatait szeretném megosztani a kedves olvasókkal: „A házasságot nagyon tudatosan kell elkezdeni és az élet végéig vállalni. Aki házasságra lép, biztosnak kell lennie a dolgában, amennyire persze biztos lehet valamiben az ember. Aki házasságra lép, annak mindig tudnia kell, mit miért tesz.

A jegyeseknek és a házasoknak elsősorban azt kell állandóan szem előtt tartaniuk, hogy a házasságuk sikerétől függ, szép lesz-e, sikerül-e az egyetlen életük.

Valóban így van. Az ember életének sikere, szépsége legalább nyolcvan százalékban attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete – szert tehet vagyonra, lehet makk egészséges, pozíciót vívhat ki magának, lehetnek egészséges gyermekei -, ha nem él egyetértésben élete társával, nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel kell is megküzdenie, esetleg tragédiák is érik, de hitvesével számíthatnak egymásra, érzik egymás odaadó szeretetét, akkor mégis úgy összegzik a végén: érdemes volt élniük. Igaz a régi mondás: párosan szép az élet. Ha férj és feleség igazi párja egymásnak, minden öröm sokszoros, minden gond és fájdalom a felére csökken.

Azt is megmondom, miért van ez így. Azért, mert van az emberben egy elemi vágy, amit senki más nem tud úgy betölteni, mint a házastárs. Arra vágyakozik minden ember, hogy legyen valakije, akivel mérhetetlenül fontosak egymás számára. Legyen valakije, akivel testileg-lelkileg egyek tudnak lenni, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnéznek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez bajában menekülhet, és akivel átélheti, milyen jó a bajban a másik segítője és mindene lenni.

Az a szép házasság, az a megelégedett élet, amelyben a férj és a feleség is megtalálta az “igazit”, az “egyetlent”.

A jó házasságot nem kapja ingyen két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Jóakarattal sikerülni is fog. Csak némi alap kell hozzá: a fiú és a leány legyenek egymáshoz valók, összeillők. Az együttjárás, az udvarlás, a jegyesség alatt ezt kell vizsgálniok önmagukban: tudom-e szeretni őt harminc év múltán is? Lehetünk mi egymás számára “az a valaki” akár ötven esztendeig is?” Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Köszönöm, hogy a házasság szép ajándékát adtad nekem. Áldd meg a hitvesemet, áldd meg a házassági kötelékünket! Segíts, hogy addig becsüljük meg egymást, míg egymásnak vagyunk, ne pedig azután töprengjünk, hogy másképp is lehetett volna. Ne engedd, hogy a szeretet, tisztelet és megbecsülés tiszta lángja kialudjon szívünkben! Legyen áldásod és gondviselő szereteted minden házasságon! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Kegyelem

„És könyörögvén hozzá, megkegyelmeze néki…” (2Krón 33,13)

Egy bűnös nőt vittek Jézus elé, akit a tömeg a bűnei miatt meg akart kövezni. Lehet sokan nem is ismerték ezt a nőt, csak úgy hallották másoktól, hogy bűnös. Mindenki a tömeget követte és meg akarta büntetni őt. Jézus azonban megkegyelmezett neki. A tömegnek azt mondta, hogy az vesse rá az első követ, aki nem bűnös. Ezek után szétszéledt a tömeg. Jézus a bűnös múltja ellenére egy új esélyt adott ennek a nőnek – olvassuk az Újszövetségben.

Ha a Krónikák könyvét fellapozzuk, Manassé bűneiről olvasunk. Manassé elfelejtette apja, Ezékiás reformjait, nem vette át annak hitét. Politikai megbízhatóságát az asszír vallási kultusz felújításával, csillagimádással akarta bizonyítani, de teret engedett a kanaáni kultusz Baál Aserá isteneinek, a tíruszi kultusz gyermekáldozatának és varázslásnak is.  Manassé tettei miatt az asszírok fogságába kerül. Bűneit megbánva megtér és Isten megkegyelmez neki. De nem csak neki kegyelmez meg, hanem minden hozzá térő gyermekének bűnbocsánatot és új esélyt ajándékoz. Ámen!

Imádság: Kegyelmes Istenem! Köszönöm neked jóságodat, az új esélyeket. Légy mindazokkal, akik múltjukat hátra hagyva veled kívánnak új életet kezdeni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Állj a magad helyén!

„Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem leend az Úr Istentől.” (2Krón 26,18)

Amikor végigolvastam Uzziás történetét sok ma élő emberre ismertem benne. A 26. fejezet vége kissé tragikomikussá válik, amikor a király már annyira el van magától, hogy a papok helyett ő megy be a templomba illatáldozatot bemutatni. Ez a felszentelt papok joga és feladata volt.

Ki volt Uzziás? Júdai király, aki hadi sikereket ért el a filiszteusok és az ammoniták ellen. Újjáépíttette és hadi gépezetekkel szerelte fel Jeruzsálem védőfalait, és sokat tett a mezőgazdaság fellendítéséért. Sikerei annyira elvakították, hogy gőgjében maga akarta bemutatni az illatáldozatot a templomban. Isten poklossággal sújtotta. Utolsó éveiben betegsége miatt ő is kénytelen volt visszavonulni az uralkodói teendőktől, s helyette fia, Jótám uralkodott

Olyan emberekre ismerünk benne, akik meg vannak győződve arról, hogy mindent jobban tudnak másoknál.  Valaki a napokban arról mesélt, hogy milyen szép az, amikor bizonyos szektához tartozók házhoz mennek, és ott beszélnek a Szentírásról és magyarázzák azt. Mire én megkérdeztem, hogy hogyan tudja egy szakképzetlen a Bibliát magyarázni, mikor a lelkészek több évet tanulnak a teológián, és még emellett is sokat kell olvassanak ahhoz, hogy egy igemagyarázatot összeállítsanak. Aki úgy gondolja, hogy ő maga is úgy tudja magyarázni az Igét, mint az, aki éveken át ezt tanulja, akkor az nem sokra becsüli a papság munkáját. Uzziás is ezt tette. A története pedig amilyen szépen indult, olyan szomorúan ért véget. Ámen!

Imádság: Uram, hálás vagyok, hogy fontos kőnek teremtettél a református egyház erős falában. Segíts, hogy a magunk helyén tiszta szívvel szolgáljunk téged. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Hálával indulni

„Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat…” (2 Krón 20,26)

Véget ért a nyár. Véget ért a vakáció. Gyermekek sokasága veszi hátára holnaptól az iskolatáskát és kezdi az új tanévet. Sokan izgatottan várják már az osztálytársakkal és a pedagógusokkal való találkozást. Egy újabb mérföldkőhöz érkezett az életünk. Ez pedig alkalom a hálaadásra. Istennek tartozunk köszönettel azért, hogy gondviselésével vigyázott gyermekeinkre és sok izgalmas, felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg őket a vakáció színes napjaiban. A tanév alatt pedig újra Isten oltalmába ajánljuk őket. Kérjük, hogy Ő áldja meg tanulmányaikat és szorgalmukat.

Dr. Szentgyörgyi Albert szavait idézve minden pedagógus és gyermek számára eredményes tanévet kívánok: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Ámen!

Imádság: Jó Atyánk! Légy áldott amiért féltő szereteteddel vigyáztál gyermekeinkre a szünidőben. Kérünk, legyen áldásod a tanárok önfeláldozó, tudást és igazi emberi értékeket átadó munkáján! Kérünk, legyen áldásod az iskolába induló gyermekeken! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Isten tenyerében

„Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.” (2Krón 12,5)

Amikor valakinek sehogy sem sikerülnek a dolgok, felteszi a kérdést: vajon milyen bűnt követtem el, hogy Isten nem segít rajtam? Amikor valakinek zátonyra fut a házassága, felteszi a kérdést: vajon miért nem volt Isten áldása a házassági szövetségemen? Amikor valakit valamilyen baleset vagy betegség ér, megkérdezi: miért pont velem történt, mit vétettem Isten ellen? Hajlamosak vagyunk arra, hogy a velünk vagy a másokkal történt szerencsétlenségeket Isten büntetésének tartsuk.  De vajon így van ez? Csak azt szereti Isten, akinek minden sikerül, akinek sínen van az élete, másokat pedig nem? Hát ezt egyáltalán nem lehet kijelenteni. A Szentírásban számtalan példa van arra, hogy akit Isten szeret szépen alakul az élete, mint például Dávidnak vagy Salamonnak, de arra is, hogy súlyos tragédiákat kell átéljen, mint például Jób. Nem ostorozhatjuk Istent vagy magunkat azért, mert különböző megpróbáltatásokat kell átélnünk. A mai bibliai történet viszont pont egy olyan esetet mutat be, amikor Isten a választott népet hűtlensége miatt adta ellenségei kezébe. Roboám megszilárdította királyságát, de elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel is. Isten ezért megengedte, hogy Sésák, az egyiptomi király legyőzze őt és országát.

Bármi is történjen velünk, sikereinkben és kudarcainkban egyaránt tisztelettel szolgáljuk az Urat, aki sohasem hagy magunkra. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, köszönöm, hogy sokszor épp akkor hordozol a tenyereden, amikor a leginkább elhagyatottnak érezzük magunkat. Légy elesett embertársainkkal, mindazokkal, akik súlyos fizikai vagy lelki fájdalmakat hordoznak. Te enyhítsd keresztjük terhét! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

 

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította

Mindennapi kenyerünk

„Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét…” (Péld 10,3)

Az elmúlt napokban egy nagyon érdekes dolgot láttam. Egy idősebb hölgy és egy kislány egy kis szekeret húztak, amibe kukából gyűjtött holmik és kenyérdarabok voltak. Kukázásból éltek, és még sem volt egyikőjük sem alultáplált. Többek között eszembe jutott az, hogy mások mindenféle finomságban bővölködnek, s mégis alig esznek, csak válogatnak. Valahogy így vagyunk a lelki táplálékkal is. Sokszor lelkileg azok a  legszegényebbek, akik bőségesen részesülnek Isten szent igéjének táplálékából. Van bőven lehetőségük arra, hogy akár a templomban hallgassák Isten igéjét, akár otthon olvassák a Szentírást, vagy igemagyarázatokat. Mások pedig, akik lehet a munkahelyük miatt, lehet, hogy egy betegnek a gondozása miatt, vagy más okból kevesebbet tudnak templomba menni, Bibliát olvasni, azok az igemorzsákat is képesek megkeresni. Keresnek egy-egy rejtett alkalmat arra, hogy Isten igéjének drága táplálékát magukhoz vegyék.

Keresztyén testvérem! A lélek tápláléka ugyanolyan fontos, mint a test tápláléka. Vedd azt örömmel magadhoz nap mint nap! Ámen!

Imádság: Mennyei Atyám! Hálát adok az új kenyérért, a föld drága terméséért. Köszönöm neked, hogy szent igéddel lelkemet is táplálod. Kérlek, légy gyámolítója a betegeknek, támasza a gyengéknek és táplálója az éhezőknek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gősi Vali: Áldott kenyerünk

Álmodom
az otthon kenyér illatával,
látom nagyanyám hófehér haját,
amit dagasztáskor kendőjébe zárt,
ha előkerült a nagy sütőlapát, és
langyos cipókkal telt meg a kosár.

Ráncaiban
rejtőző, bársony mosolyát
idézi a múltból derengő ős-erő,
boldogság, az a tiszta élet,
– szép, áldozatteli -, amely a fényűzést
hírből sem ismeri…

Akkor még áldott volt
a szelek játéka, ha a kemencében
a lángot szította. Minden kenyérsütés
újrakezdést érlelt, a búzából nyert új liszt
maga volt az élet.

Álmodom
néha nagyanyám kezével,
égi áldást rajzol mennyei kenyéren…

 

Isten ígérete

„… mert az Úr megígérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.” (IKrón 27,23)

Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy szép nyári éjszaka megcsodáltad a csillagokat. Sok csillagot láttál? Láttál hullócsillagokat? Talán kívántál is valamit?

Gondolkodtál már azon, hogy vajon hány csillag van az égen? Sokan szerették volna és szeretnék tudni, de ezt még a NASA asztrofizikusai sem tudják. Csak becslések vannak.

El sem tudjuk hinni, hogy valakinek olyan sok leszármazottja lehet, mint csillag az égen. Isten pedig pont ezt ígérte meg Ábrahámnak, amikor azt mondta neki: „Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod. És monda néki: így lészen a te magod.” (1Móz 15,5) Isten ígéretet tett Ábrahámnak és ígéretet tett a választott népnek, hogy úgy megsokasítja őket, mint csillagot az égen. Könnyű volt vajon ezt elhinni?  Egyáltalán nem. Ábrahám már nagyon idős volt, amikor gyermeke született. Ábrahámnak nagyon erős hite volt. Bízott az Úrban. Tudta, ha Isten úgy akarja, akkor a kevésből is sok lesz.

Keresztyén testvérem! Én nem ismerem a te élethelyzeted. Nem tudom, hogy mi az, amiből most úgy érzed, hogy kevés van az életedben: szeretet, odafigyelés, gondoskodás, hit, biztonság, siker, pénz vagy idő? Azt azonban tudom, hogy Isten ígéretei mindig valóra válnak, és sokszor olyan csodát tesz vagy tehet a mi életünkben is, ami most még számunkra lehetetlennek tűnik. Bízz te is Istenben, ahogy Ábrahám tette! Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm a hit ajándékát. Köszönöm, hogy te sokkal jobban egyengeted sorsunkat, mint azt mi tennénk. Tégy csodát a mi életünkben is! Te sokasítsd meg a keveset is számunkra! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gyermekáldás

„Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében.” (1Krón 22,9)

Az élet egyik legszebb szakasza egy család számára a gyermekvárás. Csodálatos pillanat, amikor megtudja valaki, hogy gyermeke fog születni, kivéve a nem kívánt terhességeket. Ma már nagyon sokan a rendszeres orvosi vizsgálatokon túl, az interneten is hétről-hétre végig követik, hogy a kisbabájuk milyen fejlődési szakaszban van. Izgalommal telnek ezek a hónapok és a születés utáni időszak is, mert szeretnék azt is tudni, hogy milyen gyermek és milyen felnőtt válik majd belőle. Milyen lesz majd a sorsa.

Dávidnak, Izráel második királyának Isten fiút ígér. Az ígéret mellett az is elhangzik, hogy Izráelben majd az uralkodása idején békesség és nyugalom lesz. Milyen nagy öröm egy szülő számára, ha tudja, hogy gyermeke békében élheti le az életét. Sokaknak nem adatott ez meg. Régen a mi vidékünkön sem a háborúk miatt. De ma is sok helyen összeférhetetlenség van. Amikor békében élhetnénk egymással, sokszor találunk valami okot, ami megfertőzheti a nyugalmat akár családon belül, akár tágabb környezetünkben.

Ezen a vasárnapon töltse el a mi szívünket is öröm, ahogy a Dávidét. Kérjük Istent, hogy a mi lépteinket és a gyermekeinkét is a szeretet és a békesség ösvényén vezesse. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a gyermekáldás drága ajándékával örvendeztettél meg engem. Oltalmazó szeretetben vigyázz gyermekeimre, hogy azok a béke, a tisztelet és becsület egyenes útján járjanak. Imáimban viszem teeléd azokat is, akiknek nem adatott meg a gyermekáldás öröme. Tudom, hogy számukra is fontos feladatot és értékeket bíztál. Vezesd úgy őket, hogy meglássák a bennük rejlő lelki kincseket és jól sáfárkodjanak azokkal. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Frigyláda

…elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik… (1Krón 13,6)

Dávid király a frigyládát elhozatta Kirjáth-Jeárimból. Ezzel a Saul idejében nem törődtek. Az Úr ládáját mielőtt Jeruzsálembe vitték volna a Gitteus Obed Edom házában őrizték három hónapig. Ebben tartották a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenlétének tekintették, és Salamon templomának legbelső helyiségében, a szentek szentjében őrizték, ahová a főpapnak is évente csak egyszer volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye Kr. e. 587-ig, a város első elpusztításáig.

A zsidóknak fontos volt, hogy ott legyen a templomukban a frigyláda, ami Isten köztük való jelenlétét jelképezte és amiben benne voltak a törvények. Az embereknek mindig is fontos volt, hogy Isten valamilyen látható tárgyban is jelen legyen közöttük. Nekünk vajon fontos-e, hogy a frigyláda helyett a Biblia ott legyen a lakásunkban? És vajon mi a szívünk legbelső szobájában helyet adunk-e az Úr szent igéjének? Engedjük-e, hogy az vezérelje életünket? Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te mindig velem vagy. Nem vagy tárgyakba zárva, mégis amikor a saját Bibliánkból olvasunk, közelebb érzünk magunkhoz. Imádkozunk azért, hogy egyre több ember jusson Szentíráshoz, és legyen az számukra mindennapi lelki táplálék. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Templomépítés

„És amíg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora előtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az ő rendje szerint.”  (1Krón 6,32)

A kilencvenes években városon lakók gyakran voltak szemtanúi annak, hogy közösségek gyűltek össze istentiszteletre egy épülő templom mellett a szabadég alatt, sátor vagy valamilyen ideiglenesen felállított épület alatt. A rendszerváltást követően a megnövekedő istentiszteletlátogatással több templomra volt szükség, ám ezeknek az építése sok esetben lassan haladt.

Salamon temploma sem épült fel egyik pillanatról a másikra. Kr.e. 967-ben fogtak hozzá és hét évig dolgoztak rajta. Addig a gyülekezet sátoránál zajlottak a szolgálatok. Ez a templom 373 évig állt fenn, amíg Kr.e. 587-ben Nabukodonozor le nem rombolta.

Vannak gyülekezetek, melyek ma is alázattal és sok anyagi áldozattal építik az Úr házát, mert nekik is fontos, hogy a saját templomukban dicsőíthessék Istent. Vannak gyülekezetek, melyek az őseiktől örökölt templomban gyűlnek össze vasárnapról vasárnapra. Ezek a kőből, téglából és malterből épült falak akkor válnak igazán élővé, ha a saját helyén mindannyian ott vagyunk és szolgálunk a magunk rendje szerint: lelkipásztorok az igehirdetéssel, nőszövetségek és presbitériumok saját feladatukkal, gyermekek a műsoraikkal, kórusok az énekeikkel, és minden jólelkű templombajáró a maga imádságával. Ámen!

Imádság: Atyám, hálás szívvel szolgállak téged. Köszönöm, hogy a magam helyén feladatot bíztál rám. Áldd meg kérlek mindazokat, akik templomépítésen fáradoznak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sámson

„És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.” (Bírák 16,6)

Egy sikeres hollywoodi film cselekménye is lehetne Sámson története. Dráma, szerelem, sikerek és kudarcok, gyilkosság és ármány – minden van benne. Sámson beleszeretet Delilába. Nem tudta, hogy ennek a szerelemek később az áldozatává válik. A filiszteusok lefizették Delilát, hogy derítse ki miben rejlik Sámson ereje, akit nem tud senki sem legyőzni. Háromszor vezeti félre Delilát, de negyedjére mégis elárulja neki titkát: „borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.” (Bírák 16,17) A filiszteusok megfogták őt, kiszúrták szemeit és elvitték Gázába. A fogságban újra kinőtt a haja, és amikor a filiszteusok Dágon istenüknek mutattak be áldozatot, a vak Sámsont is előhozták a tömlöcből, hogy szórakoztassa őket. Ekkor Sámson az Úrhoz fohászkodott és kidöntötte a ház oszlopait. Az összedőlő ház Sámsonnal együtt közel háromezer filiszteust temetett maga alá.

Sámson sajátos alakja a bírák körének. Anyja méhétől Isten kiválasztott embere, mégis erőtlenné vált egy nő karjai között. Ennek ellenére a szentíró szerint az „Isten volt vele”. Még nem vívta ki a végső győzelmet a filiszteusok felett, de műve már a szabadítás kezdete volt. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te vigyázol minden lépésemre. Őrizz meg mindannyiunkat a megpróbáltatásoktól és hamis emberektől! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Új esély

„Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk!” (Bírák 10,15)

Lehet-e vagy egyáltalán kell-e adni új esélyt annak, aki minden bizalmunkat eljátszotta? Vajon saját magunkat csapjuk be, ha megbocsátunk? Vajon később belátjuk, érdemes volt új esélyt adni?

Néha pont abban csalódik az ember, akitől a legtöbb hálát vagy hűséget várná. A Bírák könyvében arról olvasunk, hogy Ammon fiai hadakoztak a zsidókkal és szorongatták őket. A nép az Úrhoz kiáltott. Beismerték Isten előtt, hogy elhagyták őt és a Baáloknak szolgáltak. Isten emlékezteti a népet arra, hogy hányszor megszabadította már őket, de mégis elfordultak tőle. Az idegen istenekhez küldi őket, hogy kérjenek azoktól segítséget. A nép elismeri, hogy vétkezett, és egy újabb esélyt kér az Úrtól. Istennek megesett a szíve Izráel nyomorúságán.

Lehet, sokszor amikor jól megy sorunk mi is megfeledkezünk Istenről. Talán hátat is fordítunk neki. Talán mi is hamis „istenek” szolgálatába állunk. A nyomorúság idején pedig újabb esélyt kérünk tőle.

Lehet, sokszor hátat fordítunk másoknak, vagy mások nekünk. Lehet eláruljuk a másik szeretetét, hűségét, bizalmát, vagy ő a mienket. Vajon nekünk kell-e, mi tudunk-e új esélyt adni?

„A hajó, amelyik éveket tölt a tengeren, ezernyi kagylót gyűjt össze. A kagylók rátapadnak az aljára, és végül olyan súlyt képeznek, amely veszélyezteti az egész szerkezet biztonságát. A hajónak szüksége van arra, hogy megszabadítsák a kagylóktól, aminek a legolcsóbb és legkönnyebb módja, ha lehorgonyozzák egy édesvízi kikötőben, ahol nem érheti sós víz. A kagylók hamarosan maguktól fellazulnak az oldalán, és lepotyognak. A hajó, terhétől megszabadulva, újra kifuthat a tengerre. Vajon te is cipelsz magaddal “kagylókat” – hibák, megbánások vagy múltbeli sérelmek formájában? Lehet, hogy arra van szükséged, hogy “édesvízben áztasd magad” egy ideig. Hogy elengedd a terheket, és adj magadnak egy második esélyt.” (Sean Covey) Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, köszönöm, hogy te új esélyt adsz minden hozzád térő gyermekednek. Őrizz meg minket a tévtanítások és babonák követésétől! Hallgasd meg a hozzád könyörgők kéréseit! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Dicséret

„Dicséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.” (Bír 5,3)

Debóra győzelmi éneke felhívja a királyokat és fejedelmeket, hogy legyenek szemlélői és hallgatói az előadott eseményeknek.

Az énekmondó mindenekelőtt a szabadság lelkéért dicséri az Urat. A szabadon növesztett, hosszú haj – az ókori nézetek szerint – a szabadság jele. Az ének külön dicséretre méltónak tartja azt a tényt, hogy a „nép önként kelt föl”. Isten és a szövetséges nép és vezetőinek egysége az eredményes vállalkozás feltétele. Ezért az egységért is Istent illeti a dicséret, mert Lelke által csak Ő tudja a egységet ajándékozni.

A mai vasárnap te miért vagy hálás? Ne csak a panaszaink jussanak eszünkbe! Dicsérjük mi is az Urat, ha béke van a családunkban, ha szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, ha egység van közösségeinkben, ha bőségesen aratni tudunk földjeinkről, ha örömeinket és bánatainkat van kivel megosszuk. Ámen!

Imádáság: Dicsérem Uram szent neved! Köszönöm, hogy áldásaiddal veszel körül. Köszönöm az aranyló búzamezőket. Áldd meg mindazokat, akik ezekben a hetekben takarítják be munkájuk gyümölcsét. Áldd meg a hozzád könyörgőket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Isten törvényei

„Törvényt parancsolt nékünk Mózes…” (5Móz 33,4)

Nap mint nap közlekedünk. Különböző szabályokat kell betartanunk, akár gyalog megyünk, akár valamilyen járművel. Milyen káosz lenne, ha nem volnának ezek a szabályok. Ha gyalogosként nem nézünk szét mielőtt áthaladunk az úttesten, lehet pórul járunk. Ha jobbra jelzünk az autónkkal és közben balra fordulunk, könnyen balesetet okozunk. A közlekedési szabályok a mi biztonságunkért vannak. Be kell tartani azokat! Isten két kőtáblára véste a legfontosabb parancsolatokat. Ezeket Mózes a nép elé helyezte. Az Úr törvényei a mi biztonságunkat szolgálják. Megtanítanak arra, hogy hogyan kell viselkednünk Istennel és az embertársainkkal. Közlekedj okosan! Tartsd be Isten parancsolatait! Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy bölcs törvényeid által vezeted életem. Légy velem minden utamon!  Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szentháromság

„És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki vagyok…” (2Móz 3,14a)

Amikor valakinek az önéletrajzát a kezünkbe vesszük, sok mindent megtudunk róla. Megtudjuk hol született, hol végezte tanulmányait, milyen szakmai tapasztalattal rendelkezik és így tovább. Egy fotó, néhány sor, és mindjárt véleményt formálunk egymásról.

Mózest amikor Isten azzal bízza meg, hogy vezesse ki a zsidó népet Egyiptomból, a próféta szinte kétségbeesetten kérdezi, hogy mégis mit mondjon a népnek: ki az, aki elküldte őt? Isten azt válaszolja neki, hogy „Vagyok, aki vagyok”, héberül: „ehje aser ehje” – az önmaga által létező örök Isten. Isten megismerése egy izgalmas rejtély mindenki számára. Ki ne emlékezne azokra a kátéórákra, ahol lelkipásztora különböző hasonlatokat sorakoztatott fel a szentháromság fogalmának megmagyarázására. Nem könnyű megérteni, hogy Isten hogyan lehet egyben Atya, Fiú és Szentlélek is.

Másokat az önéletrajzuk alapján ismerünk meg. Ha a Bibliát vesszük a kezünkbe, sok mindent megtudunk Istenről. Kronológiai sorrendbe olvasva megismerhetjük belőle a gondviselő Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő Lelket.

Szeretnél többet tudni róla? Olvasd minden nap a Szentírást! Azért, hogy megismerd Őt, és szent igéjével téged is tápláljon. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked az életet és a gondviselést.
                Jézusom, köszönöm neked, hogy drága véreddel megváltottál engem.
                Szentlélek Isten erősíts, ha félek,
                vigasztalj, ha elcsüggedek,
                vezess a helyes útra, ha eltévedek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Pünkösdi csoda

„Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,8)

Pünkösd a csodák ünnepe.  Az első csoda volt, amikor a Jeruzsálemben együttlevő tanítványokra kettős tűzes nyelvek szálltak. Ezzel a Szentlélek ajándékát kapták, bátrak lettek. A második csoda volt, amikor a különböző nyelvet beszélő emberek mind a saját nyelvükön hallották a tanítványokat beszélni. Óriási csoda volt ez. Az idegen nemzetiségűek megértették egymást.

Milyen szép az amikor egyetértés van népek és népek között, testvér és testvér között. Ha a héten történt úzvölgyi eseményeket nézzük, akkor egyáltalán nem beszélhetünk nemzetek közötti tiszteletről, békés együttélésről vagy mások kegyeleti helyének a megbecsüléséről. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy sokszor az azonos nyelvet beszélők, az azonos vallást követők, sőt még sokszor az ugyanazon családhoz tartozók között is széthúzás van. Nem értik meg egymást. Nincsen közös akaratuk. Hogy ez ne így legyen, egy közös nyelvet kell elsajátítani. Ez a nyelv pedig nem más, mint a szeretet nyelve. Ahol szeretet van, ott szavak nélkül is minden érthető. Ott összetartás, tisztelet és előrehaladás van. Ezt a szeretetet más néven nevezhetjük annak a tűznek is, amiről az alábbi történetben olvashatunk:

„Jézus idejében egy férfi megközelítette Őt és így szólt:
– Mester, másokkal együtt én is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit. Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek. Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. Különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik… Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök? Ha megengeded, azt is megmondom, hogy szívesen vagyok keresztyén, de semmilyen közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
– Ide figyelj! – mondta neki. Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült. A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt. A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől. Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte: aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátom. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda, és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.” (Ismeretlen szerző)

Történjen csoda ezen a pünkösdön is! Égjen bennünk a Szentlélek összetarásra és egymás segítésére hívó tüze. Vigyük magunkkal a hétköznapokba a 243-as számú énekünk sorait:

„Jövel mihozzánk is, részeltess ajándékidban,
Lakozzál mibennünk, mint élő templomaidban!
Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között
egyességet, Békességet és idvességet.”
Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok a pünkösdi csodákért. Szentlelked által taníts minden nap a szeretet nyelvén kommunikálni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Türelem

„Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe.” (ApCsel 1,11)

Jézus az Olajfák hegyén a tanítványokra hagyta, hogy Jeruzsálemben várják meg az Atya ígéretét. Elmondta nekik, hogy miután megkapják a Szentlélek ajándékát tanúi lesznek a földnek mind végső határáig. Mikor ezeket mondta a szemük láttára felemeltetett. Még a szemeiket az égre függesztették, amikor két angyal állt meg mellettük. Az angyalok megkérdezték őket: mit álltok nézve a mennybe?

A tanítványok Jézusnak sok tanítását hallották, sok csodáját látták. Most mégis megkérdezik: „nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek”? (ApCsel 1,6) Csodálkozva nézik azt is, amint Jézus felemelkedik az égbe.

Talán néha rácsodálkozunk Isten velünk tett cselekedeteire. Talán sokszor arra vágyunk, hogy azonnal tegyen valamit, azonnal állítsa helyre a dolgainkat. A tanítványoknak még néhány napot türelemmel várni kellett ahhoz, hogy valami olyasmit kapjanak, amit azelőtt el sem tudtak képzelni. Bennünk van-e kellő hit és türelem? Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok minden tőled kapott ajándékért. Tudom, még sok mindent előkészítettél számomra. Imáinkban visszük teeléd a lánglelkű ifjúságot. Áldd meg ma különösen a konfirmálókat hittel, szeretettel és türelemmel. Ámen!

Sebestyén Elek Előd