Isten ígérete

„… mert az Úr megígérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.” (IKrón 27,23)

Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy szép nyári éjszaka megcsodáltad a csillagokat. Sok csillagot láttál? Láttál hullócsillagokat? Talán kívántál is valamit?

Gondolkodtál már azon, hogy vajon hány csillag van az égen? Sokan szerették volna és szeretnék tudni, de ezt még a NASA asztrofizikusai sem tudják. Csak becslések vannak.

El sem tudjuk hinni, hogy valakinek olyan sok leszármazottja lehet, mint csillag az égen. Isten pedig pont ezt ígérte meg Ábrahámnak, amikor azt mondta neki: „Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod. És monda néki: így lészen a te magod.” (1Móz 15,5) Isten ígéretet tett Ábrahámnak és ígéretet tett a választott népnek, hogy úgy megsokasítja őket, mint csillagot az égen. Könnyű volt vajon ezt elhinni?  Egyáltalán nem. Ábrahám már nagyon idős volt, amikor gyermeke született. Ábrahámnak nagyon erős hite volt. Bízott az Úrban. Tudta, ha Isten úgy akarja, akkor a kevésből is sok lesz.

Keresztyén testvérem! Én nem ismerem a te élethelyzeted. Nem tudom, hogy mi az, amiből most úgy érzed, hogy kevés van az életedben: szeretet, odafigyelés, gondoskodás, hit, biztonság, siker, pénz vagy idő? Azt azonban tudom, hogy Isten ígéretei mindig valóra válnak, és sokszor olyan csodát tesz vagy tehet a mi életünkben is, ami most még számunkra lehetetlennek tűnik. Bízz te is Istenben, ahogy Ábrahám tette! Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm a hit ajándékát. Köszönöm, hogy te sokkal jobban egyengeted sorsunkat, mint azt mi tennénk. Tégy csodát a mi életünkben is! Te sokasítsd meg a keveset is számunkra! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gyermekáldás

„Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében.” (1Krón 22,9)

Az élet egyik legszebb szakasza egy család számára a gyermekvárás. Csodálatos pillanat, amikor megtudja valaki, hogy gyermeke fog születni, kivéve a nem kívánt terhességeket. Ma már nagyon sokan a rendszeres orvosi vizsgálatokon túl, az interneten is hétről-hétre végig követik, hogy a kisbabájuk milyen fejlődési szakaszban van. Izgalommal telnek ezek a hónapok és a születés utáni időszak is, mert szeretnék azt is tudni, hogy milyen gyermek és milyen felnőtt válik majd belőle. Milyen lesz majd a sorsa.

Dávidnak, Izráel második királyának Isten fiút ígér. Az ígéret mellett az is elhangzik, hogy Izráelben majd az uralkodása idején békesség és nyugalom lesz. Milyen nagy öröm egy szülő számára, ha tudja, hogy gyermeke békében élheti le az életét. Sokaknak nem adatott ez meg. Régen a mi vidékünkön sem a háborúk miatt. De ma is sok helyen összeférhetetlenség van. Amikor békében élhetnénk egymással, sokszor találunk valami okot, ami megfertőzheti a nyugalmat akár családon belül, akár tágabb környezetünkben.

Ezen a vasárnapon töltse el a mi szívünket is öröm, ahogy a Dávidét. Kérjük Istent, hogy a mi lépteinket és a gyermekeinkét is a szeretet és a békesség ösvényén vezesse. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a gyermekáldás drága ajándékával örvendeztettél meg engem. Oltalmazó szeretetben vigyázz gyermekeimre, hogy azok a béke, a tisztelet és becsület egyenes útján járjanak. Imáimban viszem teeléd azokat is, akiknek nem adatott meg a gyermekáldás öröme. Tudom, hogy számukra is fontos feladatot és értékeket bíztál. Vezesd úgy őket, hogy meglássák a bennük rejlő lelki kincseket és jól sáfárkodjanak azokkal. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Frigyláda

…elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik… (1Krón 13,6)

Dávid király a frigyládát elhozatta Kirjáth-Jeárimból. Ezzel a Saul idejében nem törődtek. Az Úr ládáját mielőtt Jeruzsálembe vitték volna a Gitteus Obed Edom házában őrizték három hónapig. Ebben tartották a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenlétének tekintették, és Salamon templomának legbelső helyiségében, a szentek szentjében őrizték, ahová a főpapnak is évente csak egyszer volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye Kr. e. 587-ig, a város első elpusztításáig.

A zsidóknak fontos volt, hogy ott legyen a templomukban a frigyláda, ami Isten köztük való jelenlétét jelképezte és amiben benne voltak a törvények. Az embereknek mindig is fontos volt, hogy Isten valamilyen látható tárgyban is jelen legyen közöttük. Nekünk vajon fontos-e, hogy a frigyláda helyett a Biblia ott legyen a lakásunkban? És vajon mi a szívünk legbelső szobájában helyet adunk-e az Úr szent igéjének? Engedjük-e, hogy az vezérelje életünket? Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te mindig velem vagy. Nem vagy tárgyakba zárva, mégis amikor a saját Bibliánkból olvasunk, közelebb érzünk magunkhoz. Imádkozunk azért, hogy egyre több ember jusson Szentíráshoz, és legyen az számukra mindennapi lelki táplálék. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Templomépítés

„És amíg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora előtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az ő rendje szerint.”  (1Krón 6,32)

A kilencvenes években városon lakók gyakran voltak szemtanúi annak, hogy közösségek gyűltek össze istentiszteletre egy épülő templom mellett a szabadég alatt, sátor vagy valamilyen ideiglenesen felállított épület alatt. A rendszerváltást követően a megnövekedő istentiszteletlátogatással több templomra volt szükség, ám ezeknek az építése sok esetben lassan haladt.

Salamon temploma sem épült fel egyik pillanatról a másikra. Kr.e. 967-ben fogtak hozzá és hét évig dolgoztak rajta. Addig a gyülekezet sátoránál zajlottak a szolgálatok. Ez a templom 373 évig állt fenn, amíg Kr.e. 587-ben Nabukodonozor le nem rombolta.

Vannak gyülekezetek, melyek ma is alázattal és sok anyagi áldozattal építik az Úr házát, mert nekik is fontos, hogy a saját templomukban dicsőíthessék Istent. Vannak gyülekezetek, melyek az őseiktől örökölt templomban gyűlnek össze vasárnapról vasárnapra. Ezek a kőből, téglából és malterből épült falak akkor válnak igazán élővé, ha a saját helyén mindannyian ott vagyunk és szolgálunk a magunk rendje szerint: lelkipásztorok az igehirdetéssel, nőszövetségek és presbitériumok saját feladatukkal, gyermekek a műsoraikkal, kórusok az énekeikkel, és minden jólelkű templombajáró a maga imádságával. Ámen!

Imádság: Atyám, hálás szívvel szolgállak téged. Köszönöm, hogy a magam helyén feladatot bíztál rám. Áldd meg kérlek mindazokat, akik templomépítésen fáradoznak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sámson

„És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.” (Bírák 16,6)

Egy sikeres hollywoodi film cselekménye is lehetne Sámson története. Dráma, szerelem, sikerek és kudarcok, gyilkosság és ármány – minden van benne. Sámson beleszeretet Delilába. Nem tudta, hogy ennek a szerelemek később az áldozatává válik. A filiszteusok lefizették Delilát, hogy derítse ki miben rejlik Sámson ereje, akit nem tud senki sem legyőzni. Háromszor vezeti félre Delilát, de negyedjére mégis elárulja neki titkát: „borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.” (Bírák 16,17) A filiszteusok megfogták őt, kiszúrták szemeit és elvitték Gázába. A fogságban újra kinőtt a haja, és amikor a filiszteusok Dágon istenüknek mutattak be áldozatot, a vak Sámsont is előhozták a tömlöcből, hogy szórakoztassa őket. Ekkor Sámson az Úrhoz fohászkodott és kidöntötte a ház oszlopait. Az összedőlő ház Sámsonnal együtt közel háromezer filiszteust temetett maga alá.

Sámson sajátos alakja a bírák körének. Anyja méhétől Isten kiválasztott embere, mégis erőtlenné vált egy nő karjai között. Ennek ellenére a szentíró szerint az „Isten volt vele”. Még nem vívta ki a végső győzelmet a filiszteusok felett, de műve már a szabadítás kezdete volt. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te vigyázol minden lépésemre. Őrizz meg mindannyiunkat a megpróbáltatásoktól és hamis emberektől! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Új esély

„Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk!” (Bírák 10,15)

Lehet-e vagy egyáltalán kell-e adni új esélyt annak, aki minden bizalmunkat eljátszotta? Vajon saját magunkat csapjuk be, ha megbocsátunk? Vajon később belátjuk, érdemes volt új esélyt adni?

Néha pont abban csalódik az ember, akitől a legtöbb hálát vagy hűséget várná. A Bírák könyvében arról olvasunk, hogy Ammon fiai hadakoztak a zsidókkal és szorongatták őket. A nép az Úrhoz kiáltott. Beismerték Isten előtt, hogy elhagyták őt és a Baáloknak szolgáltak. Isten emlékezteti a népet arra, hogy hányszor megszabadította már őket, de mégis elfordultak tőle. Az idegen istenekhez küldi őket, hogy kérjenek azoktól segítséget. A nép elismeri, hogy vétkezett, és egy újabb esélyt kér az Úrtól. Istennek megesett a szíve Izráel nyomorúságán.

Lehet, sokszor amikor jól megy sorunk mi is megfeledkezünk Istenről. Talán hátat is fordítunk neki. Talán mi is hamis „istenek” szolgálatába állunk. A nyomorúság idején pedig újabb esélyt kérünk tőle.

Lehet, sokszor hátat fordítunk másoknak, vagy mások nekünk. Lehet eláruljuk a másik szeretetét, hűségét, bizalmát, vagy ő a mienket. Vajon nekünk kell-e, mi tudunk-e új esélyt adni?

„A hajó, amelyik éveket tölt a tengeren, ezernyi kagylót gyűjt össze. A kagylók rátapadnak az aljára, és végül olyan súlyt képeznek, amely veszélyezteti az egész szerkezet biztonságát. A hajónak szüksége van arra, hogy megszabadítsák a kagylóktól, aminek a legolcsóbb és legkönnyebb módja, ha lehorgonyozzák egy édesvízi kikötőben, ahol nem érheti sós víz. A kagylók hamarosan maguktól fellazulnak az oldalán, és lepotyognak. A hajó, terhétől megszabadulva, újra kifuthat a tengerre. Vajon te is cipelsz magaddal “kagylókat” – hibák, megbánások vagy múltbeli sérelmek formájában? Lehet, hogy arra van szükséged, hogy “édesvízben áztasd magad” egy ideig. Hogy elengedd a terheket, és adj magadnak egy második esélyt.” (Sean Covey) Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, köszönöm, hogy te új esélyt adsz minden hozzád térő gyermekednek. Őrizz meg minket a tévtanítások és babonák követésétől! Hallgasd meg a hozzád könyörgők kéréseit! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Dicséret

„Dicséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.” (Bír 5,3)

Debóra győzelmi éneke felhívja a királyokat és fejedelmeket, hogy legyenek szemlélői és hallgatói az előadott eseményeknek.

Az énekmondó mindenekelőtt a szabadság lelkéért dicséri az Urat. A szabadon növesztett, hosszú haj – az ókori nézetek szerint – a szabadság jele. Az ének külön dicséretre méltónak tartja azt a tényt, hogy a „nép önként kelt föl”. Isten és a szövetséges nép és vezetőinek egysége az eredményes vállalkozás feltétele. Ezért az egységért is Istent illeti a dicséret, mert Lelke által csak Ő tudja a egységet ajándékozni.

A mai vasárnap te miért vagy hálás? Ne csak a panaszaink jussanak eszünkbe! Dicsérjük mi is az Urat, ha béke van a családunkban, ha szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, ha egység van közösségeinkben, ha bőségesen aratni tudunk földjeinkről, ha örömeinket és bánatainkat van kivel megosszuk. Ámen!

Imádáság: Dicsérem Uram szent neved! Köszönöm, hogy áldásaiddal veszel körül. Köszönöm az aranyló búzamezőket. Áldd meg mindazokat, akik ezekben a hetekben takarítják be munkájuk gyümölcsét. Áldd meg a hozzád könyörgőket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Isten törvényei

„Törvényt parancsolt nékünk Mózes…” (5Móz 33,4)

Nap mint nap közlekedünk. Különböző szabályokat kell betartanunk, akár gyalog megyünk, akár valamilyen járművel. Milyen káosz lenne, ha nem volnának ezek a szabályok. Ha gyalogosként nem nézünk szét mielőtt áthaladunk az úttesten, lehet pórul járunk. Ha jobbra jelzünk az autónkkal és közben balra fordulunk, könnyen balesetet okozunk. A közlekedési szabályok a mi biztonságunkért vannak. Be kell tartani azokat! Isten két kőtáblára véste a legfontosabb parancsolatokat. Ezeket Mózes a nép elé helyezte. Az Úr törvényei a mi biztonságunkat szolgálják. Megtanítanak arra, hogy hogyan kell viselkednünk Istennel és az embertársainkkal. Közlekedj okosan! Tartsd be Isten parancsolatait! Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy bölcs törvényeid által vezeted életem. Légy velem minden utamon!  Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szentháromság

„És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki vagyok…” (2Móz 3,14a)

Amikor valakinek az önéletrajzát a kezünkbe vesszük, sok mindent megtudunk róla. Megtudjuk hol született, hol végezte tanulmányait, milyen szakmai tapasztalattal rendelkezik és így tovább. Egy fotó, néhány sor, és mindjárt véleményt formálunk egymásról.

Mózest amikor Isten azzal bízza meg, hogy vezesse ki a zsidó népet Egyiptomból, a próféta szinte kétségbeesetten kérdezi, hogy mégis mit mondjon a népnek: ki az, aki elküldte őt? Isten azt válaszolja neki, hogy „Vagyok, aki vagyok”, héberül: „ehje aser ehje” – az önmaga által létező örök Isten. Isten megismerése egy izgalmas rejtély mindenki számára. Ki ne emlékezne azokra a kátéórákra, ahol lelkipásztora különböző hasonlatokat sorakoztatott fel a szentháromság fogalmának megmagyarázására. Nem könnyű megérteni, hogy Isten hogyan lehet egyben Atya, Fiú és Szentlélek is.

Másokat az önéletrajzuk alapján ismerünk meg. Ha a Bibliát vesszük a kezünkbe, sok mindent megtudunk Istenről. Kronológiai sorrendbe olvasva megismerhetjük belőle a gondviselő Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő Lelket.

Szeretnél többet tudni róla? Olvasd minden nap a Szentírást! Azért, hogy megismerd Őt, és szent igéjével téged is tápláljon. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked az életet és a gondviselést.
                Jézusom, köszönöm neked, hogy drága véreddel megváltottál engem.
                Szentlélek Isten erősíts, ha félek,
                vigasztalj, ha elcsüggedek,
                vezess a helyes útra, ha eltévedek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Pünkösdi csoda

„Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,8)

Pünkösd a csodák ünnepe.  Az első csoda volt, amikor a Jeruzsálemben együttlevő tanítványokra kettős tűzes nyelvek szálltak. Ezzel a Szentlélek ajándékát kapták, bátrak lettek. A második csoda volt, amikor a különböző nyelvet beszélő emberek mind a saját nyelvükön hallották a tanítványokat beszélni. Óriási csoda volt ez. Az idegen nemzetiségűek megértették egymást.

Milyen szép az amikor egyetértés van népek és népek között, testvér és testvér között. Ha a héten történt úzvölgyi eseményeket nézzük, akkor egyáltalán nem beszélhetünk nemzetek közötti tiszteletről, békés együttélésről vagy mások kegyeleti helyének a megbecsüléséről. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy sokszor az azonos nyelvet beszélők, az azonos vallást követők, sőt még sokszor az ugyanazon családhoz tartozók között is széthúzás van. Nem értik meg egymást. Nincsen közös akaratuk. Hogy ez ne így legyen, egy közös nyelvet kell elsajátítani. Ez a nyelv pedig nem más, mint a szeretet nyelve. Ahol szeretet van, ott szavak nélkül is minden érthető. Ott összetartás, tisztelet és előrehaladás van. Ezt a szeretetet más néven nevezhetjük annak a tűznek is, amiről az alábbi történetben olvashatunk:

„Jézus idejében egy férfi megközelítette Őt és így szólt:
– Mester, másokkal együtt én is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit. Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek. Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. Különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik… Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök? Ha megengeded, azt is megmondom, hogy szívesen vagyok keresztyén, de semmilyen közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
– Ide figyelj! – mondta neki. Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült. A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt. A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől. Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte: aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátom. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda, és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.” (Ismeretlen szerző)

Történjen csoda ezen a pünkösdön is! Égjen bennünk a Szentlélek összetarásra és egymás segítésére hívó tüze. Vigyük magunkkal a hétköznapokba a 243-as számú énekünk sorait:

„Jövel mihozzánk is, részeltess ajándékidban,
Lakozzál mibennünk, mint élő templomaidban!
Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között
egyességet, Békességet és idvességet.”
Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok a pünkösdi csodákért. Szentlelked által taníts minden nap a szeretet nyelvén kommunikálni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Türelem

„Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe.” (ApCsel 1,11)

Jézus az Olajfák hegyén a tanítványokra hagyta, hogy Jeruzsálemben várják meg az Atya ígéretét. Elmondta nekik, hogy miután megkapják a Szentlélek ajándékát tanúi lesznek a földnek mind végső határáig. Mikor ezeket mondta a szemük láttára felemeltetett. Még a szemeiket az égre függesztették, amikor két angyal állt meg mellettük. Az angyalok megkérdezték őket: mit álltok nézve a mennybe?

A tanítványok Jézusnak sok tanítását hallották, sok csodáját látták. Most mégis megkérdezik: „nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek”? (ApCsel 1,6) Csodálkozva nézik azt is, amint Jézus felemelkedik az égbe.

Talán néha rácsodálkozunk Isten velünk tett cselekedeteire. Talán sokszor arra vágyunk, hogy azonnal tegyen valamit, azonnal állítsa helyre a dolgainkat. A tanítványoknak még néhány napot türelemmel várni kellett ahhoz, hogy valami olyasmit kapjanak, amit azelőtt el sem tudtak képzelni. Bennünk van-e kellő hit és türelem? Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok minden tőled kapott ajándékért. Tudom, még sok mindent előkészítettél számomra. Imáinkban visszük teeléd a lánglelkű ifjúságot. Áldd meg ma különösen a konfirmálókat hittel, szeretettel és türelemmel. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Mennybemenetel

„És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” (Jel 22,7)

Jézus mennybemenetelekor megígéri a tanítványoknak, hogy hamar visszatér hozzájuk. A Jelenések könyvében újra arról olvasunk, hogy Jézus eljövetele közel van. Ha az aktuális népvándorlási hullámra tekintünk, a klímaváltozásra és szekularizációra, sokakban fogalmazódik meg a gondolat, hogy bizony lassan elérkeznek a végidők napjai. Ennek a dátumát azonban mi nem tudhatjuk. Azt viszont a szívünkbe véshetjük, amit a próféta ígér: “boldog ember, aki megtartja e könyv prófétai igéit”. Te keresed-e nap mint nap a Szentírás útmutatását? Kívánsz-e  annak a tanítása szerint élni? Bármelyik nap lehet az utolsó számunkra. Hittel, félelemmentesen várjuk az Úrral való találkozást. Ámen!

Imádság: Uram Jézus! Boldog vagyok, hogy a tanítványoknak tett ígéreted nekem is szól. Légy velem életem minden egyes napján! A Biblia tanításán keresztül irányítsd életem! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeresd az Urat!

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.” (5Móz 11,1)

Mózes arra inti Izráel fiait, hogy féljék Istent. Isten imádásának az alapja pedig a szeretet legyen. A mai ige arra indít, hogy szeressük az Urat. Olyan jó szeretettel és hálával a szívünkben élni. Nemrégiben a kórház folyósóján várakoztam. A folyóson több roma nemzetiségű is volt. Az orvos még nem jött ki, de az egyik betegápolótól már megtudták, hogy sikeres volt a műtét. Minden rendben van. Ezt követően többen jelezték a családtagok közül, hogy ők adják a hálapénzt. A nagymama pedig visszautasította mindegyiküket, s azt mondta: „Istennek való hálából én fogom adni. Megigértem az Úrnak, ha segít…”.  Bár ezen tanakodtak, az orvos valószínűleg úgysem fogadott el tőlük semmit. A történetben számomra az Istenbe vetett mély hitük és összetartásuk tűnt fel. Rajtuk látszott, hogy szeretik és félik az Urat.

A város utcáit járva annyi jómódú emberrel találkozunk, akiknek sem a viselkedése sem a beszéde nem tanúskodik Isten szeretetről. Az utakon annyi menő autó közlekedik. Sofőrjeik gátlástalanul előznek és nyomnak félre az útból másokat. Ez sem vall sem Isten, sem felebaráti szeretetre. Pedig annak kellene a leginkább hálásnak lenni, szeretni az Urat, és az Ő törvényei szerint élni, aki sokat kap tőle. És nemcsak annak, aki a sokszor azért hálás, hogy egy újabb napra ébredt, ma is van fedél a feje felett, és ma is jut morzsa az asztalára. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy az igazi értékek ösvényén vezetsz engem. Tiszta szívből szeretlek téged és dicsőítem szent neved. Áldd meg mindazokat, akik alázattal tárják kéréseket és imádságaikat teeléd. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szövetség

„Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.” (5Móz 5,2)

Sokan arról álmodoznak, hogy egyszer bekerülnek a nagyok közé. Gyerekek vannak, akik teljesen kifordulnak önmagukból, hogy egy-egy vagánykodó csapathoz tartozzanak. Felnőttek vannak, akik igyekeznek érdekeiknek megfelelően szövetségeket kötni, igazi önmagukat feladva. Ám kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt jobb, ha nem másoknak akarnak megfelelni. Erről szól egy bölcs tanmese is:

„Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal. Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa. Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy! Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
-Tölgyfa vagyok – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.” (Ismeretlen szerző)

A Sínai hegyen Isten szövetséget kötött a zsidó néppel. Ennek a szövetségnek a pillérei a Tíz parancsolatban vannak lefektetve. Nem a környezetünk elvárásának, hanem ezeknek és saját magunknak kell megfelelnünk ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen. Ámen!

Imádság: Mennyei Atyám, hálás vagyok, hogy Krisztust követő gyermekeddé választottál. Köszönöm, hogy a téged követők közösségében érzem igazán jól magam. Kérlek, segíts, hogy törvényeidhez mindenkor hű maradhassak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gyermekvállalás

„Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket.” (5 Móz 1,11)

Románia népessége 2031-ig 16,7 millióra csökkenhet, és a magyarság is fogy, de megőrzi a körülbelül 6,5 százalékos arányát – adja hírül az erdelystat.ro statisztikai portál. A magyar anyanyelvűek 2031-re 1,07 millió, aránya pedig 6,52 százalékos lesz. 2019-ben gyorsult a népességfogyás Erdélyben, kivéve Székelyföldön, ahol nőtt a gyermekvállalási kedv.

Magyarországon is szomorúak a mutatók. A következő 40 évben 2 millió fővel csökkenhet a népességszám, minden harmadik ember 65 évnél idősebb lesz. A gyermekvállalás halasztása mögött ijesztő folyamatok húzódnak meg. A gyermektelenek aránya látványosan növekedni fog. A negatív statisztika megállításában ott némi segítséget jelenthetnek a jelenlegi gyermekvállalást ösztönző programok.

Miközben térségünkben csökken a születések száma, a világ más pontjain robbanásszerűen emelkedik. Ebben a pillanatban már több, mint 7.703.374.145 ember él a földön. Van ahol természetes ez a szaporulat, és vannak országok ahol serkentik a gyermekvállalási kedvet. Erről mesélt az egyik nemrégiben Izraelben járt református lelkész is. Elmondta azt, hogy ott fizetést kapnak azok nők, akik vallásukat intenzíven gyakorolják és sok gyermeket vállalnak. Nálunk mindeközben egyre több olyan nőt és férfit látni, akik a babakocsik tologatása helyett inkább a házi kedvencek babusgatását és sétáltatását választják, nemcsak városon, falun is.

Az Úr által teremtett világ természetes rendje a házasság és a gyermekvállalás. Isten áldása ott van, ahol örömmel adnak életet a megszületendő gyermekeknek. Ámen!

Imádság: Istenem, áldott légy minden megszülető gyermekért. Kérlek, sok gyermekkel és egészséggel áldd meg a magyar édesanyákat. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jót tenni

„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.” (Gal 4,18)

Pál apostolnak a galaták sorsa nem közömbös. Állhatatosságuk láttán a velük egyszer már vállalt közösségre emlékezteti őket. Nem az apostoli tiszt fölényével vagy a született zsidó választottság tudatával ment közéjük, hanem mint atyafi az atyafiak közé. Együtt ült velük az asztaluknál, ott lakozott házukban, műhelyükben. Most sem azt nézi, mit érdemelnek, hanem hogy mi használ nekik. Arra biztatja őket, hogy a távollétében is a jón fáradozzanak.  Istennek ez az üzenete a mi számunkra is. Milyen szép az, amikor a gyermekek akkor is a jón fáradoznak, amikor az édesanyjuk nincs közöttük. Milyen szép az amikor egy iskola tanulói, akkor is a jón fáradoznak, amikor a tanáruk nincs közöttük. Milyen szép az, amikor egy cég alkalmazottai akkor is jól végzik a munkájukat, ha a cégvezető nincs közöttük. Milyen szép az, amikor a lelkipásztorunk jelenléte nélkül is tudjuk azt, hogy mindenhol illendően kell beszélni, viselkedni és cselekedni. Kísérjen végig ezen a héten bennünket Pál apostolnak ez a gondolata: „szép dolog fáradozni a jóban mindenkor”. Ámen!

Imádság: Uram, áldott légy azért a sok jóért, amit tőled kapunk. Segíts, hogy sok jót tehessünk, ma különösen az édesanyákkal és mindenki mással. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Istennek vagy embereknek?

„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal 1,10)

Előfordult már veled, hogy meg akartál felelni valakinek? A szüleidnek, tanárodnak, hitvesednek, gyermekeidnek, barátodnak vagy bárkinek? A másoknak való megfelelés valójában már gyermekkorunkban megjelenik. A gyermekek nagyon hamar megtanulják azt mikor elégedettek velük a felnőttek, és ez hogyan érhető el. Megtanulnak megalkudni az elismerésért, a szeretetért, a barátságért. Serdülőkorba és azután pedig sokszor a másik végletbe esnek át. De vajon mit ér az olyan elismerés, szeretet vagy barátság, amit megalkuvással kell megszereznünk?

A megfelelő szeretet és önbizalom hiánya könnyen oda vezethet bárkit, hogy másoknak igyekezzen megfelelni, bizonyítson, áldozatokat vállaljon. Isten igéje csodálatos feleletet ad nekünk ebben a kérdésben: nem másoknak és nem is az önmegvalósítási célkitűzéseinknek kell megfelelni, hanem Krisztusnak. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy olyannak teremtettél amilyen vagyok. Te ismered az értékeim, ismered a hitemet, és ez a legfontosabb. Segíts, hogy ne másoknak, hanem a te igéd drága tanításainak igyekezzünk megfelelni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Krisztus feltámadt!

„Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt…” (Mt 28,6)

„Isten soha nem fordított hátat az embernek, ennek mindig az ellenkezője történik. Nem a hitetlenség az emberiség igazi problémája, hanem az, hogy kételyeire nem jó helyen keresi a feleletet. Vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem keresi. Tamásnak sem tett Jézus szemrehányást, hitetlensége miatt. Mi több, éppen őmiatta jelent meg ismét a tanítványok között” – idéztem Gyökössy Endre szavait. Az utóbbi évek húsvéti ünnepeire egyre inkább igazak ezek a sorok. Az emberek nem ott keresik kételyeikre a választ, a feltámadott Krisztusról szóló bizonyságot, ahol meggyőződhetnének annak hitelességéről. Istennek hátat fordítva az ünnepeik elveszteik igazi lényegüket. Ilyenkor is, mint minden más ünnepen sokan útra kelnek. Vannak, akik külföldről jönnek haza, hogy együtt legyenek a családtagjaikkal. Vannak olyanok is, akik ilyenkor kirándulni indulnak. Vannak, akik a vendégek fogadására készülnek, és vannak, akik locsolni indulnak el. Húsvét reggelén a bibliai asszonyok is útra keltek. Ők nem kirándulni vagy vendégeskedni akartak, enni-inni és jót beszélgetni. Jézus sírját keresték. Ám mielőtt odaérkeztek volna, egy angyal szállt le a mennyből, aki elhengerítette a követ a sírról.  A sír őrzői az angyaltól való félelem miatt olyanokká váltak, mint a holtak. A megérkező asszonyokat az angyal megnyugtatta: „ti ne féljenek, mert tudom, hogy a megfeszített Krisztust keresik” (Mt 28,5). Nekik mondja az angyal, hogy Jézus feltámadt és igyekezzenek ezt örömmel elmondani másoknak is.

A munkás hétköznapok után húsvétkor talán mindannyian pihenni szeretnénk. A húsvét azonban cselekvésre indít. Az asszonyokat az angyal feladattal bízta meg. Isten igéje ma minket is felelősségvállalásra és tettrekészségre ösztönöz. A feltámadás örömhírét kell továbbadni. Lehet arra gondolunk, hogy milyen szerepünk van nekünk ebben. Szinte mindenki ismeri a Jézus feltámadásáról szóló evangéliumot. De vajon mindenki hiszi is ezt? Annyi helyen bizonyságot lehet ma is tenni arról, hogy Krisztus feltámadt. Bizonyságot kell tenni a felnövekvő nemzedékek előtt, hogy nekünk élő Krisztusunk van. Életvitelünkkel bizonyságot kell tenni mások előtt, hogy mi nemcsak beszélünk Krisztusról, mi nemcsak úgy ünnepeljük a húsvétot, hanem -tamási kételyek nélkül- hisszük, hogy Krisztus él, Krisztus feltámadt. Ámen!

Imádság: Feltámadt Krisztusom! Köszönöm, neked, hogy a keresztfán legyőzted a halált. Köszönöm, hogy örökélettel ajándékozol meg. Áldd meg húsvéti ünnepünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Érzések a kereszt alatt

„És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték, és elvivék, hogy megfeszítsék őt.” (Mt 27,31)

Az országos média is felkapta az egyik nagykárolyi iskolában történt esetet. Ki a hibás? Mindenkinek megvan erről a maga véleménye. Az osztályfőnök, aki  fegyelmet akart teremteni? A gyermek, aki már ötödikes diákként a haját festeti? A szülőknek, akik ezt megengedik? Mit érezhetnek most a történet szereplői? Mert minden történet szereplői mögött érzések is vannak.

A mai igemagyarázatban nem arról fogunk olvasni, hogy Pilátus hogyan mosta kezeit; hogy czirénei Simon hogyan segített Jézusnak a kereszt hordozásában; hogy a másik két kereszten levő férfi miként tanakodott; hogy az asszonyok miként sírtak a kereszt alatt; hogy hogyan hasadt ketté a templom kárpitja; hogy hogyan sötétült el az ég hat órától kilenc óráig. Most arra figyelünk, hogy vajon mit érezhetett Jézus az elfogatása, elítélése és megfeszítése során.

A Gecsemáné kertben amíg Jézus imádkozott a tanítványok elaludtak. Ezek után mit érezhetett Krisztus? A főpapok hamis és koholt vádakkal támadátk Jézust. Vajon mit érezhetett Ő eközben?  Jézus a fájdalmak útján cipelte ártatlanul a nehéz keresztet, a nép őrjöngve feszítsd meget kiáltott. És Ő ezalatt mit érezhetett? A katonák megverték, kicsúfolták, ártatlan testét keresztre feszítették. Mit érezhetett? Nem kívánok a kedves olvasó helyett válaszokat adni… Bármit is érzett, azt tudta, hogy a mi megváltásunkért vállalja mindezt. Tényként csupán Ézsaiás prófáta szavait szeretném idézni a nagypénteki kereszt alatt: „Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. (Ézs 53,5) Ámen!

Imádság: Drága Megváltóm, köszönöm neked, hogy ártatlan véred a mi bűneinkért azért  folyt, hogy megtisztítson bennünket bűneinkből. Imáinkban visszük ma teeléd elhunyt szeretteinket! Te, aki a bűn sötétségét a kegyelem világosságával győzted le, vigasztalj meg minden szomorú és gyászoló szívet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Virágvasárnapi kapu

„Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9)

Kedves Olvasó! Virágvasárnap egy kapu nyílik meg előttünk. Sok kaput kinyitottunk már. Volt, amit örömmel, mert tudtuk mögötte valami jó, és talán volt aminek kilincsét csak kötelességből fogtuk meg, mert tudtuk, hogy mögötte valami rossz vár. Jézus amikor belépett Jeruzsálem kapuján már tudta mi fogadja Őt ott. Az emberek csak azt tudták, amit pillanatnyilag láttak. Mindenki örült a Megváltó bevonulásának. Felsőruháikat terítették az útra, és pálmaágakat szórtak a földre. És később?… A messiásvárás az ókori zsidó állam megszűnése óta erősödött fel, azóta a vallásos zsidóság reménye volt, hogy ezt a királyságot Isten helyre fogja állítani. Mivel az Isten által felkent legnagyobb király Dávid volt, az ő személyéhez és utódaihoz kötődik a messiási várakozás. Illés próféta is a messiás előképe volt. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben leírtak szerint találgatják, hogy Jézus Illés-e. A messiást a zsidók ma is várják. Mi, keresztyének Jézust tekintjük a megígért messiásnak. Abban a reményben élünk, hogy Ő elhozta számunkra a megváltást, azzal, hogy egyetlen áldozatot mutatott be Istennek, önmagát. Ez pedig örömmel tölti el a mindennapjainkat.

Nyissuk ma meg szívünk ajtaját, és köszönjük meg neki, hogy vele minden kapu előtt magabiztosan állhatunk meg. Ahová vele együtt lépünk be, ott szeretet, öröm és szép ünnep vár. Ámen!

Imádság: Drága Jézus, köszönöm a csodálatos virágvasárnapot. Köszönöm, hogy hozzám is jössz, engem is keresel. Segíts, hogy ne néhány napnyi fellángolás, hanem örökkétartó tiszta érzés legyen számunkra érkezésed öröme. Ámen!

Sebestyén Elek Előd