Dicsekvés

„A dicsekvés azonban nem használ nékem.” (2Kor 11,2)

Vajon valóban nem használ a dicsekvés? És vajon csak az egyháztól távol álló emberek szoktak dicsekedni?  Hányszor találkoztunk már dicsekvő emberrel? Bizonyára elég sokszor. Sokszor megkérdezzük valakitől, hogy hogy van, s rövidesen ontja magából a sok dicsekvést a jól kereső párjáról, házáról, autójáról vagy bármi másról. A pszichológusok szerint azokra a személyekre jellemző leginkább az öndicséret és dicsekvés, akik gyermekkorban nem kaptak elég elismerést. Pál apostol azt mondja -mintegy az olvasóit is erre ösztönözve-, hogy a dicsekvés nem használ neki, s ha dicsekszik, akkor a gyengeségeivel dicsekszik. Talán egyfajta egyensúlyra kell lelnünk ebben a kérdésben is. Hiszen nem kell mások előtt lepleznünk a szellemi vagy fizikai értékeinket, mert „gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.” (Mt 5,15) És ott áll számunkra egy másik fontos igeszakasz is: „mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” – olvashatjuk szintén a Máté evangéliumából. Ámen!

Imádság: Istenem, köszönöm mindazt, amit értékként ajándékoztál nekem. Ha dicsekszek, Veled dicsekszek. Tudom, nem akkor vagyok megbízható ember, ha önmagamat ajánlom, hanem akkor, ha az Úr ajánl engem. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Bizalom

„Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek.” (2Kor 7,16)

 

Nagy öröm az, amikor valakiben megbízhat az ember. Ez az öröm járja át Pál apostol szívét, amikor úgy tapasztalja, hogy megbízhat a korintusiakban. Hogy kinek milyen élményei vannak arról, hogy mennyire lehet megbízni az emberekben, azt a kedves olvasóra bízom. Most -mivel amúgy is a vetések ideje van-, hadd álljon előttünk egy tanulságos történet, ami magról és megbízhatóságról szól, s melyből mindannyian levonhatjuk magunk számára a következtetést: „Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki tovább viszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:

-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

-Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.

-Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek – mondta a vezérigazgató.

-Ma egy embert kinevezek vezérigazgatónak.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előre ment, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:

-Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? – mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:

-Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.” Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy benned mindig megbízhatok. Segíts, hogy az őszinteség magjait vessem és bizalmat arassak!  Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Verseny

„És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest.” (Mt  23,15)

 

Az egyik településen Verseny utcának nevezik egymás között az emberek az egyik utcát, mert ott mindenki különb házra és udvarra vágyik, mint a szomszédja. A versenyszellem az emberi természethez tartozik. Jól is van ez így, mivel folyamatos fejlődésre motivál. Ám nincs egyenlő esély a versenyben. Nincs egyenlő tálentumunk. Az egyik gazdagabb, a másik szegényebb. Az egyik szebb, a másik kevésbé. Az egyik egészséges, a másik beteg. Lehet, sokszor keserű szájízzel vesszük tudomásul, hogy nem egyenlő esélyekkel indulunk. Isten azonban mindenkinek ajándékozott valamilyen és valamennyi tálentumot, amit azért bízott rá, hogy jól sáfárkodjon vele. Nem kell mindenki ugyanabban jól teljesítsen. Nem lehet mindenki jó matematikus, jó idegennyelv érzékű, jó megjelenésű vagy jól szituált. De lehet egy gondoskodó anya vagy apa, egy segítőkész testvér, egy hűséges gyermek, egy szorgalmas munkás, egy türelmes barát, és még folytathatnám a sort. Ne azt kérdezd Istentől, hogy miért azt a tálentumot kaptad tőle, amit kaptál, és miért annyit? Imádságodban inkább kérd Őt arra, hogy segítsen felfedezni a benned rejlő kincset, és segítsen azzal jól sáfárkodni az Ő nagy neve dicsőségére és mások hitének épülésére. Ámen!

 

Imádság: Atyám! Légy áldott a rám bízott egy, kettő vagy öt tálentumért. Segíts, hogy jól tudjak azokkal sáfárkodni, és ne rejtsem véka alá. Erősítsd  és vigasztald meg azokat, akik úgy érzik, hogy másokkal szemben hátrányos helyzetben vannak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Húsvét: Krisztus feltámadt

„Nincs itt, hanem feltámadott…” (Mt 28,6a)

Kedves Olvasó! Tarts velem ma! Képzeletben hadd vegyünk egy lapot a kezünkbe, és nézzük meg mit olvashatunk rajta. A lap első oldalára nagy, fekete betűkkel van felírva: NINCS ITT. Vajon ki nincs itt? Bibliaovasó emberekként gyorsan megadjuk a választ: Jézus. De most nem kell hamar válaszolnunk. Nyugodtan elgondolkozhatunk azon, hogy ki nincs itt. Nagypénteken elnéztem néhány asszonytestvért a templomban. Szemükből könny csordult ki. Valószínűleg nagyon is átérezték azoknak az asszonyoknak a fájdalmát, akik ott álltak Krisztus keresztje alatt. És érezhetően ott volt a szívükben a gyász fájdalma. A megtört arcvonásuk árulkodott arról, hogy egy drága családtag már NINCS ITT. Talán arra gondoltak magukban: nemrégiben még együtt jöttünk a templomba, de most már itt állok Krisztus keresztjéről hallgatva, a magam nehéz keresztjét, a gyász terhét cipelve.

Nagyon szomorú a nagypénteki történet, és sokan tudnának arról mesélni, hogy milyen szomorú a személyes történetük is olyankor, amikor a szívükbe belehasít a fájdalom, hogy „ő” már nincs itt.  Ám a lapnak mind a két oldalát meg kell nézni. Nem dobhatjuk el az első oldal elolvasása után. A másik oldalon ragyogó betűkkel van felírva: FELTÁMADOTT! Ez a húsvéti örömüzenet. A galileai asszonyok is csak a könnyüket, az üres sírt látták, a fájdalmat látták, amíg az angyal meg nem szólította őket, és el nem mondta nekik, hogy ne keressék a holtak között az élőt (Lk 24,5). Most keresztyén testvérem az Úr angyala a te szívedet is megérinti. Töröld le a könnyeidet! Húsvét van, a feltámadás drága ünnepe. Aki nincs már itt veled, Krisztusnál van! Aki nem énekli már veled együtt a zsoltárokat, az angyalok közösségében zeng mennyei halleluját a mindenható Urnak! Krisztus feltámadt, legyőzte a halált. Van újjászületés és van örök élet. A húsvét csodája erről beszél. Ámen!

Imádság: Drága Jézusom! Köszönöm, hogy az én személyes bűneimért vállaltad a kereszthalált. Köszönöm, hogy áldozatoddal legyőzted a halált, és a feltámadás lehetőségével ajándékozod meg a benned hívőket. Kérlek, tedd áldottá és megszentelté ünnepünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Virágvasárnap: Jézus bevonulása

„Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!”  (Mt 21,9)

Jézus két tanítványát Bethfagéba küldte, hogy ott oldozzanak el egy szamarat. Később ennek a hátán vonult be Jeruzsálembe. Amikor megérkezett a városba, az emberek örömmel terítették az útra felső ruháikat. Pálmaágakat lengettek előtte, így ünnepelték Jézust. Hangosan kiáltották: „Hozsánna a Dávid fiának!” Várták Őt, és készültek az érkezésére. Ma vajon hányan nyitják meg szívüket Jézus előtt? Hányan készítik az utat, és helyezik arra a legdrágább szeretetüket, mert nekik is fontos Jézus? Te örömmel fogadod-e egyáltalán Jézust? Készülsz-e a vele való találkozásra? Ámen!

Imádság: Drága Jézusom! Köszönöm, hogy az én szívem ajtaján is nap mint nap kopogtatsz. Szeretném, ha örökre velem maradnál! Virágvasárnap ma legyen mindenki ünnepe! Ne engedd, hogy a szívünk fellángolása nagypénteken kialudjon! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Alázat

„Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12)

„Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja” – fogalmaz Pilinszky János. Sokan vannak, akik ennek az alázatnak az útját választják, és sokan vannak, akik inkább felmagasztalják magukat. Mit jelent felmagasztalni magunkat? Talán ismerünk olyan embereket, akik szeretik az öndicsőítést. Szeretik mindenkinél különbnek, szebbnek, hatalmasabbnak láttatani magukat. És talán sokszor megtapasztaljuk azt, hogy Isten ezt másképp gondolja.

Mit jelent megalázni magunkat? Vajon mindig félre kell húzódni mások elől? A saját véleményünket, akaratunkat mindig a másikénak alá kell rendelnünk? Mindig másokat kell kiszolgálnunk? Ha ezt tesszük, nem vagyunk többek, mint önértékelésüket vesztett emberek. Az alázat: tisztánlátás és tudás. Felismerem, hogy egy porszem vagyok Isten kezében, de tudom azt, hogy az Úr drága talentumokkal ajándékozott meg. Az Ő szemében ugyanolyan értékes és fontos egy orvos, mint egy földművelő, aki kenyeret tesz mások asztalára. Az alázat nagyon sokszor a tudással jár kéz a kézben. Számtalanszor tapasztaltam, hogy nagyon nagy tudású vagy épp nagyon gazdag emberek szerények és alázatosak. Legyünk mi is ilyenek! Ámen!

Imádság: Atyám, légy áldott azért, hogy tenyereden hordozod sorsunkat. Számodra mindannyian fontosak vagyunk. Imáinkban visszük teeléd az alázatos és szerény testvéreinket. Áldásaid gazdagon hintsd rájuk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A királyi menyegző

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14)

Egy újabb példázatban beszél Jézus Isten országáról. A király előkészíti a fia menyegzőjét. A szolgákat elküldi, hogy meghívják a vendégeket. Ám a meghívás puszta elfogadása nem biztosítja a részvételt a lakomán. A menyegzői lakoma vendégeitől elvárják, hogy tiszta és rendes öltözetben jelenjenek meg. Mikor a király meglát egy nem megfelelően öltözött embert, hűvösen kérdezi őt és kidobatja a lakoma terméből. Vámosnak vagy utcanőnek lenni nem biztosíték a megváltásra, ahogy a farizeusság vagy főpapság sem; az embernek el kell fogadnia Jézus meghívását a királyságba és eszerint is cselekednie, hogy mikor a lakoma kezdetét veszi, megfelelően föl legyen készülve a részvételre. A meghívás a királyságba mindenféle embernek szól, de csak néhányuk cselekszik úgy, hogy megengedjék számára a részvételt a királyságbeli lakomán. Isten országába mindannyian hívatalosak vagyunk. Ám nem elég felismerni azt, hogy Jézus vár bennünket. Öltöztessük ünneplőbe a lelkünket. Ne csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapokban is, hogy mindig készen legyünk az Ő hívására. Ámen!

Imádság: Jó Atyám! Köszönöm, hogy kiválasztottad életem és Igéd által újra és újra megszólítasz. Tedd  késszé a szívem mindig téged szolgálni. Tégy késszé bennünket a hit- és a nemzet szabadságáért harcolni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A gazdaember és a munkások

„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.” (Mt 20,1)

Bizonyára nagyon sok embert foglalkoztat a lelki üdvösségének kérdése.  A keresztyén ember hiszi, hogy Jézus megváltó áldozata által bűnbocsánatot és üdvösséget nyer Istentől. Azt gondolom az kevésbé kellene foglalkoztasson, hogy rajtunk kívül ki lép be, és beléphet-e egyáltalán a mennyek országába. Ám vannak, akiket ez is foglalkoztat. Jézus ezért egy olyan példázatot mond a mennyek országáról, ami részben erre is feleletet ad. A gazda hajnalban munkásokat fogad fel a szokásos napi bérért, és kiküldi őket a szőlőjébe dolgozni. A nap különböző óráiban más munkásokat is felfogad (délelőtt, délben, délután, késő délután) bérüket azonban nem darabolja fel. A gazda megparancsolja, hogy a béresek a felvételükével ellentétes sorrendben jussanak fizetésükhöz és mindannyian ugyanazt a bért kapják. Az egész napot átdolgozók zúgolódásaira a munkaadó azt válaszolja, hogy pontosan a megállapodott bért fizette nekik; nincs joguk panaszra, ha ő jószívű akar lenni másokhoz. Isten igazságosságát és nagylelkűségét használja fel annak magyarázására, miért hirdette Jézus a királyságot a jámboroknak és Izrael elveszett bárányainak egyaránt. Amennyiben befogadják tanítását, mindkét csoport egyenlő mértékben részesül Isten országában. Isten előtt sohasem késő megnyitni a szívünk. Ő egyformán ajándékozza minden megtért gyermekének az örökéletet. Ámen!

Imádság: Alázattal kulcsolom imára kezem, Istenem, és köszönöm meg, hogy lépteimet a mennyek országa felé irányítod. Hallgasd meg mindannyiunk legcsendesebb imádságát! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Az elveszett megkeresése

„Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett?” (Mt 16,12)

 

Kivel ne fordult volna elő, hogy ne keresett volna valamit, ami elveszett. Gyermekkoromban, ha például nálunk valami elveszett a házban, szóltam a húgomnak, hogy segítsen a keresésben. Általában hamarabb megtalálta az elveszett dolgokat.

Jézus a bibliai példázatban olyan pásztorról beszél, aki képes otthagyni a 99 bárányt, hogy megkeresse azt az egyet, ami elveszett. A pásztor mondhatná azt is, hogy mit számít az az egy bárány, ha a nyáj nagy része úgy is megvan. De a pásztornak az az egy is nagyon fontos.

Jézusnak, a mi jó pásztorunknak mi is ennyire fontosak vagyunk. „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” – olvassuk a Lukács evangéliumában. Ez az elveszett bármelyikünk lehet. Mindenki elveszett, akinek szüksége van arra, hogy Jézus rátaláljon. De lehetünk Isten kezében azok a pásztorok, akiknek el kell indulni, hogy a századik bárányt is megkeressük. Milyen jó, hogy nekünk sok segítségünk van ebben a keresésben. Ámen!

 

Imádság: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a keresztyén egyház közösségébe tartozhatok. Segíts, hogy rátaláljunk elveszett embertársainkra. Mindazokra, akiknek egy kedves szóra, az Ige biztatására, vagy egyáltalán arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Bizonyságtétel Jézusról

„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?” (Mt 16,15)

Jézus arról kérdezi a tanítványokat, hogy kinek mondják az emberek. Ők azt válaszolják, hogy: „némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül”. Mikor pedig rákérdez arra, hogy ők kinek ismerték meg, akkor Péter azt válaszolja: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” A tanítványok ott voltak Jézus mellett. Hallották a tanításait, látták a csodákat, amiket tett. Egy nap színt kellett vallaniuk arról, hogy nem másoknak, hanem személyesen nekik mit jelent Jézus. Ez a kérdés most számodra tevődik fel: neked ki Jézus? Azt, hogy mit mondanak róla mások, tudjuk. Van, aki nem hisz benne. Van, aki a legnagyobb prófétának tartja. Van, aki Isten egyszülött fiának. Őszintén kell szint vallani: nekem Jézus nem csupán egy nagy tanítómester, egy áldott orvos, hanem életem személyes megváltója. És ezt őszintén kell tenni, nem úgy, ahogy az alábbi történet főszereplője vallott a Biblia mindennapi olvasásáról:

„Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltűnt neki a polcon fekvő öreg Biblia.

-Szokta olvasgatni a bibliát? – kérdezte a parasztot.

-Hogyne szoktam volna -felelte. Minden nap egy fejezetet Felség!

Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne. A paraszt megígérte, hogy minden nap fog olvasni egy fejezetet belőle.

Egy év múlva újra arra járt a herceg. Kérdezte:

– Nos, olvassa még a Bibliát?

– Minden nap egy fejezetet Felség!

– Vegye csak le azt a Bibliát!

A herceg felnyitotta a Bibliát és a paraszt nagy ámulatára kivette az arany pénzt, amit egy éve beletett és visszacsúsztatta a mellényzsebébe.

– Mondja, miért hazudott? Ha olvasta volna a Bibliát, megtalálta volna benne az aranyat…” Ámen!

 

Imádság: Drága Jézusom, köszönöm, hogy érettem szent véredet ontottad. Légy áldott, hogy áldozatoddal üdvösséget szereztél számunkra. Segíts, hogy a böjti időszakban lélekben közelebb kerüljünk hozzád, és mi is meghozzuk hitünk áldozatát! Ámen!

 

Sebestyén Elek Előd

 

Öt kenyér és két hal

toll„És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.” (Mt 14,19)

Nemrégiben az egyik bevásárlóközpontnál egy koldus pénzt kéregetett, s amikor valami aprót adtam neki, még legalább egy annyit akart kérni. Szintén az elmúlt napokban történt az is, hogy egy kéregető mindenféle szemrebbenés nélkül 15 lejt kért. Elcsodálkoztam. Régebben egy koldus örült az alamizsnának. Ma már ő akarja diktálni, hogy az adományozó mennyit adjon. Mindez az egyre inkább jellemző telhetetlenségről árulkodik. Nem elég egy falat kenyér és egy pohár víz, kalács és bor kell az asztalra.

De most képzeletben térjünk át a Jézus korába, amikor még szerényebb volt az emberiség. A Bibliában arról olvasunk, hogy a betegek egy részének meggyógyítása után Jézus elegendő élelmet nyújtott ötezer férfinak, valamint az asszonyoknak és gyermekeknek. A tanítványok haza akarták bocsátani a sokaságot, mert nem volt mit adniuk nekik.  Jézus azonban csodát tett. A keveset is megsokasította. A Jézus szavait örömmel hallgató népnek pedig bőséges volt, amit kapott. Ez két dolgot üzen ma számunkra: egyrészt Jézus bármikor csodát tud tenni, másrészt, aki Jézust tiszta szívvel követi, az megelégszik azzal, amit tőle kap. A te szívedet átjárja-e vajon a hála? Örülsz-e mindannak, amit tőle megkaptál, vagy sokkal többet követelsz tőle? Ámen!

Imádság: Atyám, légy áldott a mindennapi eledelért és a velünk tett apró csodákért. Tégy most hálássá minden emberi szívet. Tápláld az éhezőket, drága igéddel gazdagítsd a lelki szegényeket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A magvető

toll„Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.” (Mt 13,23)

Jézus a magvető példázatában bemutatja az elszórt magvak sorsát. Van útfélre esett mag. Ilyen, ha valaki hallja az igét a mennyek országáról és nem érti, eljön a gonosz és kikapja azt, ami annak szívébe vettetett. Van kövek közé esett mag. Ilyen az, aki hallja az igét, és örömmel fogadja, de nincs gyökere, s mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik. Van tövisek közé hullott mag. Ilyen az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja azt, és gyümölcsöt nem terem.

Jézus a mi szívünkbe is hinti az ige magvait. Lehet egy prédikáció, egy bibliából olvasott történet vagy egy szüleinktől tanult igeszakasz által. Vajon milyen talajra lel Isten igéje a mi szívünkben? A jó földbe esett mag harminc, hatvan vagy százannyi gyümölcsöt terem? Milyen gyümölcsei vannak a mi életünknek? Ámen!

Imádság: Jó Atyám, köszönöm, hogy drága igédet hinted a szívembe. Segíts, hogy szavaimmal és cselekedeteimmel sok és áldott gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. Ámen!

 

Sebestyén Elek Előd

Az én igám gyönyörűséges

toll„Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,30)

A rabbik igája helyett Jézus a sajátját ajánlja. E metafora, amely az Ó- és az Újszövetségben is megtalálható, valamiféle tanítás vagy életszabály elfogadását jelenti. Jézushoz menni annyi, mint nyomába szegődni és őt mindenben követni. Az ok, amely az Úr igáját szeretetre méltóvá és édessé teszi, az evangélium lényegében keresendő, vagyis abban, hogy a keresztyén üdvösség új kapcsolatot teremtett az emberek és Isten között. Csak olyan terhet rak mások vállára, amelyet korábban ő maga is hordozott. Az iga az „övé”, mert ő hordozta előbb, és ezért könnyű is, azaz nem jelent képtelen és lehetetlen feladatokat. Ő nem áll olyan távol tőlünk vagy magasan felettünk, hogy ne ismerné az emberi természet gyengeségeit. Földi tartózkodása folyamán sok más emberhez hasonlóan ő is szegény és szolgai körülmények között élte életét. Nem kell tehát attól félni, hogy erőiket meghaladó terheket rak követői vállára. De vajon alázattal hordozzuk-e ezeket a terheket, vagy azok inkább lázadásra, Istentől való elszakadásra indítanak minket? Jézus kezét fogva minden iga könnyű lehet, nélküle pedig az apró teher is óriási súly. Ámen!

Imádság: Gondviselő, jó Atyám! Köszönöm neked, hogy erőt adsz nekünk terheink hordozásához. Imádságomban viszem eléd mindazokat, akik a betegségek, az éhezés vagy az üldöztetés igáját hordozzák. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jézusnak minden felett hatalma van

toll„Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.” (Mt 9,18)

Még tanít Jézus, amikor egy apa egészen megdöbbentő kéréssel fordul hozzá, korlátlan bizalommal: támassza fel az imént meghalt leányát. Jézus nem kérdez, nem szabadkozik, hanem magától értetődő módon felkel, és elindul az apával. Megérkeznek az elöljáró házába, ahol már kezdetét vette az embernek a halállal szemben érzett tehetetlensége jeléül a hangos gyászszertartás. Éles ellentétként jelenik meg a gyászolók között Jézus, csendes szóval adja tudtukra, hogy a halál az ő szemében csak annyi, mint az álom: van hatalma arra, hogy felébressze belőle az embert. A két szempont összeütközése a gyászolók szertelen és közönséges gesztusában történik meg: akik az imént még jajongva gyászoltak, most Jézus szavaira nevetésben törnek ki. De Jézust ez nem akadályozhatja meg abban, hogy megcselekedje a messiási jelt. Ez a jel most arról beszél, hogy a Messiásnak nemcsak a betegségen, de a halálon is hatalma van. Sokszor van szüksége az embernek Jézusra, de a gyászban a leginkább. Amikor mi már semmit sem tudunk tenni, Jézus akkor is tud. Ez a gondolat adjon erőt a mindennapokban.  Ámen!

Imádság: Gondviselő Istenem! Hálás vagyok azért, hogy tenyereden hordozod sorsomat, és nemcsak rám vigyázol, hanem mindenkire, aki fontos nekem. Imáimban viszem ma eléd mindazokat, akik a betegség vagy gyász keresztjét viselik. Te adj erőt nekik a nehéz pillanatokban! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A jó fa jó gyümölcsöt terem

 

toll„Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Mt 7,17)

„A lelkésznek lelkipásztori hivatásának mindenben megfelelő életet kell élnie. Mint Krisztus szolgája, tanúsítson pásztori szeretetet a gyülekezet tagjai iránt. Szolgatársaival éljen testvéri egyetértésben. Munkatársai iránt tisztelettel viselkedjen, segítse és vezesse őket jó tanácsokkal. Családi életével is mutasson példát”  – olvashatjuk a Kánon 20. paragrafusának b. pontjában. Az igazi gyülekezeti vezető hiteles életet él. Azt meg is éli, amit másoknak prédikál.

A hamis próféták az Ószövetség világában is súlyos kérdést jelentettek: ezek Istenre hivatkozva és sokszor az igazi próféták szavaival visszaélve kiszolgálták a nép emberi indulatait. Isten népe, a „juhok” között forgolódtak, kívülről hozzájuk igyekeztek hasonlítani, valójában azonban megölő ellenségeik voltak: halálba vitték azokat, akik hallgattak rájuk. Szinte azt hihette az ember: nincs is érvényes kritériuma annak, ki az álpróféta, ki az igazi. Jézus nagyon egyszerűen teremt tiszta helyzetet. A próféta szolgálatának egyetlen hitelesítője van: az, hogy az élete milyen gyümölcsöket terem. Aki egész életével –szavaival és cselekedeteivel- Istenhez vezet embereket, az igaz próféta. Aki munkájával megrontja az emberek életét, az nem kerülheti el a kárhozatot.

Vajon a mi cselekedeteink miről árulkodnak? Jó vagy rossz gyümölcsöket termünk? Ámen!

Imádság: Mennyei jó Atyám! Köszönöm, hogy szent igéd újra és újra tükröt tart elém. Segíts, hogy a mindennapokban a hit, a szeretet, a béke és a hála gyümölcseit teremjem! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeressétek ellenségeiteket!

toll„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5,44)

Az Állati csetepata című animációs filmben farkasok támdanak bárányokra. A bárányoknak sikerül legyőzniük a farkasokat. Az egyik jelenetben már majdnem el is pusztítják azokat. Ám az egyik bárány azt javasolja, hogy hagyják életben őket, mert ha végeznek velük akkor semmivel sem lesznek különbek, mint a farkasok.

A mai igében arról olvasunk, hogy szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik minket átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek, és imádkozzunk azokért, akik hábrgatnak minket. Emberi természetünknél fogva fentartásaink vannak ezzel az igével, sőt abszurdnak találjuk. Miért szeressem én az ellenségemet, különösen, ha ő nem fér meg tőlem? Miért áldjam azt, aki engem átkoz és mindenféle rágalmat mond rám? Miért tegyek jót azzal, aki engem gyűlöl és mindig keresztbe tesz nekem? Miért imádkozzak azokért, akik engem háborgatnak és üldöznek? Talán ezek a kérdések mind feltevődnek bennünk. Ám ha nem tudunk felülemelkedni gyarló emberi természetünkön és „szemet szemért, fogat fogért” alapon járunk el, akkor mi sem vagyunk különbek az ellenségeinknél. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked bölcs tanításaidat. Imádságomban viszem most te eléd ellenségeimet, az engem gyűlölőket és háborgatókat. Könyörülj rajtuk, bocsásd meg bűnös cselekedeteiket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Újévi útravaló

toll„Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.” (2Móz 13,21)

Az ünnepek előtt az egyik kereszteződésnél majdnem összeütköztem egy másik autóval. A felém közeledő autó vezetője jobbra jelzett, aztán ahogy a közelembe ért, gyorsan balra fordult. Hirtelen nem értettem: van, aki nem ismeri a jobb és a bal közötti különbséget? A sofőrnő pedig bájosan rám mosolygott, mintha semmi sem történt volna. Ahhoz, hogy ne történjenek balesetek, oda kell figyeljünk az útjelző táblákra, és oda kell figyelni a szabályokra, azok betartására, mert másképp újra és újra egymásba ütközünk és baleseteket okozunk. Az út nemcsak a mienk, ott mások is haladnak. Ez nem csak a közlekedésben, hanem az emberek egymás közötti viszonyában és érvényes. Isten a Szentírásban számtalan szabályt állít elénk, melyeket ha követünk, akkor azok megvédenek bennünket attól, hogy másoknak ütközzünk, de természetesen attól nem minden esetben, hogy mások ütközzenek nekünk. Ehhez azonban jól kell ismernünk a Biblia tanítását, és annak a tanításai szerint élnünk. Mózes Isten irányításával a választott népet Egyiptomból elvezette az Igéret földjéig. Ezen az úton a nép előtt Isten nappal füstoszlopban, éjszaka pedig fényoszlopban haladt. Amíg látta a nép és követte ezeket az oszlopokat, tudta, hogy jó úton halad. Mi is az év első napjától az utolsóig hosszú úton haladunk. És akkor haladunk jó úton az év minden egyes napján, ha követjük az Istentől érkező jeleket. Ő a világosság ösvényén vezeti lépteinket, ha keressük és meglátjuk ezeket a jeleket.  Az Úr üzen nekünk a templomban. Üzen otthon, amikor a Bibliánkat fellapozzuk vagy az interneten olyan oldalakat keresünk fel, melyekből Isten szava szól hozzánk.

Kedves Olvasó! Most amikor Isten 365 új üres oldalt nyít meg életed könyvében, kívánom, hogy ezekre az oldalakra sok szeretetet, mosolyt és áldást írjon, és írj vele együtt te is. Kívánom, hogy napról-napra kövesd az Ő iránymutatását. Élj az Ő tanításai, törvényei szerint! Ámen!

Imádság: Uram, légy áldott azért, hogy Te vigyáztál ránk az elmúlt esztendőben. Kérlek, szent angyalaid óvjanak minden keresztyén családot és jóakaratú embert ebben az évben is! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Vezetővel indulj!

„Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)  

Kedves Testvéreim! Valamelyik nap elnézegettem egy nagykárolyi fotóművész gyönyörű természetfotóit a facebook-on. Csodálatos hegyi tájakat fotózott, a lehető legkülönlegesebb fényhatásokkal ötvözve. Lenyűgöző képek, valóban. S úgy elgondolkodtam azon, hogy ez a művész mennyit kell utazzon, hány hegyet kell megmásszon csak azért, hogy ezeket a fotókat elkészíthesse és megoszthassa velünk. Vajon egyedül merészkedett fel a hegycsúcsokra, vagy volt vezetője? Nem tudom, de az biztos, hogy vannak olyan magas hegyek, ahová a leggyakorlottabb turistának vagy a legszenvedélyesebb tájfotósnak sem ajánlatos egyedül, vezető nélkül elindulnia, mert könnyen végzetessé válhat ez a vállalkozása. Nem elég a bátorság és az ügyesség, nem elég a szenvedély, ismerni kell a járható utakat, a keskeny ösvényeket, amelyek sziklák és szakadékok között átvisznek. Ezért van a vezető, mert ő tudja csak, merre kell menni.

űt

Nos, talán ilyen rejtelmes, nagy hegyként magasodik előttünk minden újesztendő is. Ki tudja ma még, milyen magasságok, veszedelmes szakadékok bukkannak elénk 2O18-ban? Senki ne induljon neki az útnak vezető nélkül, mert könnyen eltéved, veszélybe jut, elvész, és végzetessé válhat számára e vakmerő vállalkozás! Testvérek, ugye, hisszük azt, hogy eddig is velünk volt, ezután is velünk lesz Valaki? Láthatatlan, de személyes, élő valóságában itt van Isten köztünk! Az Úr, Aki ismeri az utat! Halljátok csak, Igénkben Ő maga ajánlkozik vezetőnek: “Én vagyok az Úr, ki tanítalak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell”. És akik most elfogadják ezt az ajánlatot, azoknak már előre ad néhány jó tanácsot, gyakorlati útmutatást. Azokat már előre figyelmezteti, hogy mire ügyeljenek az élet különböző helyzeteiben.

Ehhez persze az kell, hogy olvassuk az Igét, mégpedig naponta. Isten útmutatója mindig a Bibliából szólt hozzánk, szóljon az új évben is! Legyen Jézus Krisztus egész egyházmegyénk: lelkészeink, presbitereink, egyháztagjaink – de egész Magyar Református Egyházunk – Vezetője az új évben. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiótoknak Boldog Új Évet a Krisztusban! Ámen!

Tolnay István esperes

Ajándékozni öröm

„És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)

1054

A városok és falvak utcái fényfűzérektől színesek. Már hetek óta jelzik a karácsony közeledtét. Színes fényeik világosságot hoznak a hosszú, sötét éjszakákba. A legtöbb családi házban szentestére a szépen díszitett fenyőfákon is felcsillanak a színes fények, s a fenyőfák alá szívből jövő ajándékok kerülnek. Lehet, hosszú töprengés előzte meg az ajándékozást.  Vajon milyen ajándékot válasszunk, aminek igazán örülnek szeretteink? Aztán ha sikerült választani, akkor alapos figyelmességgel csomagoltuk össze ajándékainkat. A tárgyakkal együtt a szeretetünket is becsomagoltuk, mert ajándékozni öröm. Öröm látni a gyermeki mosolyokat a csillogó fenyőfák alatt. És örömmel vesszük mi felnőttek is, ha gondol valaki ránk.  Nekünk is jól esik egy sms, egy elektronikus levél, egy képeslap, vagy akár egy apró ajándék, amit ilyenkor kapunk.

Karácsony az ajándékozásról szól. Egyik egyházi ünnepünkhöz sem kapcsolódik ajándékozás, csak a karácsonyhoz. Nem véletlen ez, hiszen az első karácsony estéjén óriási  ajándékot kapott az emberiség. Isten egyszülőtt fiát küldte el a bűnös világba, hogy az általa érkező szeretet tiszta fénye legyőzze a lelkünkben meglapuló sötétséget. Milyen drága ajándék számunkra Jézus! Milyen drága ajándék  a vele érkező szeretet! Milyen drága ajándék  a közénk hozott a mennyi béke! Igazán értékes ajándékot csak akkor adhatunk mi is egymásnak, ha Jézust követő életünkkel, szeretettel és békével tudjuk megajándékozni a mellettünk élőket.

Ha valamit kapunk, mindig igyekszünk azt valahogyan viszonozni. Talán te is elgondolkodtál azon, hogy nemcsak a szeretteidnek kell valamivel kedveskedned, hanem valamilyen ajándékot Jézusnak is kellene vinni. De vajon mit? A Bibliában arról olvasunk, hogy a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek, amiket letettek a Királyok-Királya előtt. Az arany a vagyont jelképezi. A tömjén főként templomokban füstölőszerül használt gyanta. A mirha szomáliai balzsamfából előállított szirup. A tömjén és a mirha is alkalmas gyógyításra. Ezek jelképezhetik az egészséget. Ezen a karácsonyon légy kész megnyítni a szíved, és ajándékozni Jézusnak  a vagyonodból, erődből és egészségedből.

Jézus a Máté evangéliuma 25. részében azt mondja, hogy: „amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Mi mit cselekedtünk meg a legkisebbekkel? Az egyik legszebb karácsonyi emlékem az, amikor évekkel ezelőtt Nagyvárad utcáin a hajléktalanoknak egy aprócska ajándékot adtunk át az ifisekkel. Nem volt nagy érték, de amikor azok az emberek megkapták, könnycsepp jött ki a szemükből. Meglepődtek, és nagyon jól esett nekik a figyelmesség. Nem az egész vagyonunkat adtuk oda, hanem csak egy aprócska szeletet abból, és öröm volt adni. Az elmúlt napokban egy házaspár az egyik közösségi oldalon imádkozásra kérte az ismerőseit, mert megbetegedett a gyermekük. Ha betegek vagyunk, akkor hamar eszünkbe jut Isten, és segítségét kérjük. Erről a családról tudom, hogy nemcsak a betegségben, hanem egészségben is Istent szolgálják. Mi is ajándékozzunk az időnkből Jézusnak, imádkozzunk hozzá, akkor is, amikor egészségesek vagyunk. Nem kell sokszor valami hihetetlen nagy dologra gondolni, amikor a napkeleti bölcsekkel együtt valamit Istennek akarunk ajándékozni. Ajándékozz örömmel a magad keveséből, a magad idejéből és egészségéből, és meglátod Jézus százszorosan visszaadja azt neked! Ámen!

Imádság: Atyám! Köszönöm a Betlehemben megszülettet drága kis Jézust! Köszönöm, hogy általa a megbocsátás és örökélet tiszta fénye költözött ebbe a bűnös világba. Tedd ma áldottá minden ember karácsonyát! Költözzön szeretet és béke minden emberi szívbe! Ámen!

 

Ne félj, Mária!

toll„És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” (Lk 1,30-31)

„Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet” – írja Louise L. Hay. Milyen sokszor van tele félelemmel a mi szívünk is. Amikor pedig félünk, jó ha mi is megtudjuk nyítni a szívünk  a mindent legyőző szeretet előtt. Mária is nagyon félt. Egy angyal szólt hozzá, aki azt mondta neki, hogy áldott az asszonyok között. Megijedt. Az angyal pedig elmondta neki, hogy nincs miért félnie, gyermeket fog szülni, aki a Magasságsos fiának hivattatik. Mária ekkor még csak jegyese volt Józsefnek. Félhetett attól, hogy József elutasítja majd őt. A gyermeket hogyan neveli majd fel egyedül? Az emberek mit fognak majd szólni, ha megtudják, hogy ő gyermeket vár? Sok mindenre gondolhatott magában, ami félelemre adott okot. Végül a szeretet legyőzött minden félelmet.

Kedves Olvasó! Neked ma mi a félelmed? Lehet egy betegség miatt szorul  össze a szíved. Lehet amiatt aggódsz, hogy nem készülsz el mindennel idejében a karácsony megérkezéséig. Zsúfóltak lesznek az üzletek és az utcák is, túl sokat kell majd dolgoznod. Lehet amiatt szorul össza a szíved, hogy valaki már nem lesz ott melletted az ünnepen, aki a tavaly még veled együtt örült a Megváltó születésének. Lehet, hogy a magánytól félsz. Egy angyal most hozzád is szól, és azt mondja neked, hogy: Ne félj! Engedj utat a szeretet előtt! Engedd, hogy szívedben újra és újra megszülethessen a fényt hozó szeretet! Így várd a KARÁCSONYT! Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Tisztítsd meg szíveinket, hogy ne csak az otthonaink legyenek tiszták mire az ünnep megérkezik. Hadd járja át lelkünket a szeretet melegsége. Örömmel töltsön el, hogy érkezik hozzánk Jézus, aki kiűzi életünkből a félelmet. Ámen!

Sebestyén Elek Előd