Advent első vasárnapja: útkészítés

„Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.” Lk 3,4

Keresztelő János szavai hangzanak ma felénk. Ő az, aki előkészíti az Úr útját, ami egykor Betlehemből Jeruzsálembe vezetett, most pedig Jézuson keresztül a messiási királysághoz. Milyen kiváltságos eszköz volt Keresztelő János Isten kezében. Milyen boldogan készíthette ő Jézus előtt az utat. Mi is áldott eszközökké válhatunk Isten kezében! Milyen sok édesanya és édesapa válik útkészítővé, aki gyermekével együtt megy ma a templomba. Milyen sok nagyszülő válik útkészítővé, aki imádkozni tanítja kis unokáit. Ilyenkor mi is Jézus előtt készítjük az utat, aki jön, aki a szeretet világosságát hozza a szívünkbe. Legyünk ezen az adventen mindannyian az érkező szeretetnek az útkészítői, otthon a családban, a gyülekezetben és a munkahelyeinken egyaránt! Járja  át szívünket advent drága üzenete:

„Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon.
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz.
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon.
Minden advent ítélet:
így kellene – s így élek.
Minden advent remegés:
Isten felé epedés.
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!”
(Ürögdi Ferenc) Ámen!

 

Imádság: Adventnek áldott királya, köszönöm, hogy drága eszköz lehetek a kezedben. Kegyelmed által segíts, hogy szavaimmal és cselekedetimmel másokat a hit tiszta ösvényére és a te közeledbe vezethessek. Kegyelmedből segíts a tiszta fényt követni és békés szívvel eljutni a karácsonyig! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Jócselekedet

„… és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.” (2Thessz 2,17b)

„Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé” – írja William Blake. Milyen szép is az, amikor valakinek a szíve annyira tele ven szeretettel és jósággal, hogy a mások életét, sorsát, baját a magáé elé tudja helyezni. Ma egy kedves történetet szeretnék megosztani, ami arra buzdít bennünket is, hogy érdemes jócselekedetre nyítni a kezünket, és gyermeki hittel bízni  a jóban.

„Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess -így hívták a kislányt- megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.

Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

– És te mit szeretnél? – kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

– Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam – tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

– Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled – mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.

– Az öcsém nagyon beteg és  egy csodát szeretnék venni neki.

– Tessék? – fordult hozzá a patikus.

– A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

– Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni – felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

– Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül. A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

– Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

– Azt nem tudom – válaszolt Tess könnyes szemmel – csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

– Mennyi pénzed van? – kérdezte a Chicago-i férfi.

– Egy dollár és tizenegy cent – felelte Tess alig hallhatóan. Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

– Nahát, milyen csodálatos véletlen! – mosolygott a férfi. Egy dollár és tizenegy cent – éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

– Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi egy sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

– Ez a műtét egy igazi csoda volt – suttogta anya. Vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.” (Ismeretlen szerző)

A környezetünk tele van nehéz emberi sorsokkal.  Sokaknak  kell a betegség, a szegénység, a magány, a veszteség, vagy valamilyen más tehernek a súlyát cipeljék. Ez a szép történet indítson minket is jó cselekedetekre! Legyünk figyelmesek, és legalább egy imával -de annál több el is- tegyünk jót másokkal! Ámen.

Imádság: Gondviselő Jóatyám! Hálás vagyok neked, hogy kegyelmedből sok mindennel megajándékoztál engem. Kérlek, nyisd meg a szívemet, hogy észrevegyem mindig azokat a pillanatokat, amikor jót tehetek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Munkaszeretet

„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek.” (1Thessz 4,11)

Egy hölggyel beszélgettem. Elmondta, hogy az egyik Nagykároly környéki faluban milyen sok roma él. A környékről is sokan költöznek oda, mert ott könnyebb feltételekkel jutnak segélyhez. Sajnos, nagyon sokan vannak, akik nem azon törik a fejüket, hogy hogyan jussanak munkahelyhez és pénzt keressenek, hanem inkább azon, hogy hogyan juthatnak pénzhez munka nélkül.

Pál apostolnak a tesszalónikaiakhoz írt levele nemcsak abban a korban és csak annak a közösségnek volt aktuális, hanem ma is nagyon sok közösség előtt el kellene rendszeresen hangozzon. Az apostol arra buzdítja őket, hogy mint keresztyének csendes életet éljenek, a saját dolgaiknak utána járjanak, a tulajdon kezükkel munkálkodjanak. A gyülekezeten kívül levőkkel való kapcsolatukban is gondjuk legyen a tisztességre, úgy is hogy tiszteletet adjanak, úgy is, hogy kivívják mások tiszteletét. Továbbá az is fontos, hogy ne szoruljanak rá mások támogatására. Abban a korban a pogányok, de a keresztyének között is  gyakran előfordult a munka,  különösen a kétkezi munka lenézése. Voltak, akik a munkát a rabszolgák dolgának tartották, míg mások azt mondták, hogy a szabad ember naponként legfeljebb két órát dolgozzon. A bérmunkáról és a fizikai munkáról még a nagynevű Cicero is csak megvetéssel tudott szólni. Pogány életfelfogásuknak ez a maradványa a keresztyéneket is kísérthette, és az is valószínűnek látszik, hogy már ekkor voltak a tesszalónikai gyülekezetben némelyek, akiknek munkakedvét a közeli végidők várása erősen lefékezte.

Pál apostol mind szóban, mind a saját példájával hangsúlyozta, hogy a megszentelődés a munkás, aktív élet parancsát is magában foglalja. Az élősködő, tétlen és rendetlen életmód nem illik Isten választottaihoz és nem szerez tisztességet a kívülállók előtt. Vajon mi csendes, munkaszerető, példás életet élünk-e? Ámen.

Imádság: Teremtő Istenem, köszönöm, hogy két munkáskézzel áldottál meg, melyekkel nemcsak a magam, hanem a családom javára dolgozhatok. Kérlek, indíts mindenkit a munka szeretetére és megbecsülésére! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Hogyan imádkozzunk?

„Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.” (Kolossé 4,2)

Az elmúlt vasárnap arról írtam, hogy nemcsak magunkért, hanem másokért is kell imádkozni. Ma pedig arról írok, hogy hogyan imádkozzunk.

A nagykárolyi egyházmegye lelkipásztorai imádságoskönyv kiadásán dolgoznak. Az igény a hívek részéről érkezett. Szükség van az imádságoskönyvre, ami bárkinek segít az imádkozásban. De vajon mit is kell tartalmazzon egy imádság? Vajon Isten szépen csengő mondatokat vár tőlünk? Nem. Imádkozni bárhol, bármikor nagyon könnyen lehet. Jézus azt tanítja az imáról: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Mt 6,6). Az imádsághoz le kell csendesedni. Az imádsághoz ki kell nyitni a szívünk legbelső szobáját, és ott szabadon, őszintén megfogalmazni  érzéseinket. Megköszönni Istennek, ha valamiért nagyon hálásak vagyunk. Elpanaszolni gondjainkat, ha valami teher nyomja a lelkünket. Mindezt, a magunk egyszerű nyelvezetével, költői fogalmazás nélkül tehetjük meg.

Milyen jó, keresztyén testvérem, hogy Isten nem azt nézi, hogy hogyan fogalmazunk, milyen a felépítése az imádságnak, megfelel-e különböző stilisztikai elvárásoknak, hanem azt, hogy mit mondunk el a magunk alázatos egyszerűségével.  Nem az a fontos, hogy hány mondatból áll egy imádság, hanem az, hogy az imádkozáson keresztül kapcsolatban vagyok az én mennyei Atyámmal, aki úgy vigyázza életemet, hogy még csak egy hajszál sem görbülhet el fejemen az Ő akarata nélkül.

Pál apostol nemcsak a Kolossébelieket, hanem minket is arra buzdít, hogy az imádkozásban és hálaadásban kitartóak legyünk. Zárjuk hát  az ő gondolatait erre a hétre a szívünkbe. Örömmel és kitartóan imádkozzunk! Ámen.

Imádság: Gondviselő Jóatyám! Köszönöm neked, hogy az imádkozás által közösségre hívsz magaddal, de azokkal is, akikkel együtt imádkozunk a templomban. És azokkal is, akikkel alkalomadtán valakinek a gyógyulásáért, vagy bármilyen más nemes ügyért imádkozunk együtt. Köszönjük, hogy te minden imádságunkat meghallgatod. Szent neved áldott legyen örökkön-örökké! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Imádkozás

„Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni…” Kolossé 1,9a

Kérted-e már, hogy mások imádkozzanak érted? Kérte-e már valaki tőled, hogy imádkozz érte? Talán nem is egyszer. Jön egy vizsga, egy műtét, egy válás, gyász vagy valamilyen tragédia, és olyan jól esik ilyenkor, hogy nem vagyunk egyedül még az imádságban sem. Van, hogy mások imádkoznak értünk. És van, hogy mi imádkozunk másokért.

Epafrász Kolosséból felkereste Pált fogságában, beszámolt neki a gyülekezet életéről és az azt fenyegető veszélyről. Kolosséban veszedelmes szinkretista nézeteket terjesztettek némelyek a gyülekezet tagjai között, főként a teremtésre és Krisztus megváltói tisztére vonatkozóan. Epafrász arra kérte Pál apostolt, hogy legyen segítségére a hamis tanítók elleni küzdelmében. Pál mindjárt a kolossébeliekhez intézett levele elején arról biztosítja őket, hogy imádkozik értük. Milyen szép az, amikor egyik vagy másik gyülekezet nemcsak magával foglalkozik, hanem imádságaiban hordozza a többit is. Milyen szép az, ha egyik vagy másik ember nemcsak saját magát látja, hanem tud imádkozni a mellette élőkért is. Milyen szép az egyáltalán, ha a szívünket és ajkunkat imádkozásra tudjuk nyitni.

Kulcsoljuk sokszor imára a kezünket! Csiha Kálmán néhai erdélyi püspök olyan szépen biztatott erre egyik írásában: „Az imádkozás csodálatos lehetőség, beszélgetés Istennel. Képzeljétek el, milyen nagy dolog lenne, ha létezne egy mennyországi telefon, amit felvehetnénk és beszélhetnénk azokkal, akik már az örökéletben vannak. Ilyen csodálatos mennyországi telefon az imádság. Rajta át nem a szeretteinkkel beszélgetünk, hanem Istennel.” Ámen.

Imádság: Teremtő Istenem! Köszönöm, hogy a szüleimen, lelkipásztorokon és vallástanárokon keresztül te megtanítottál imádkozni. Hálás vagyok, hogy az ima csendes perceiben mindig elmondhatom neked örömeimet vagy bánatomat. Taníts minket napról-napra alázattal fohászkodni! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Reformáció emlékünnepén

„Kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak.” (Ez 12,2)

„Egy szó, egy fillér, egy kézszorítás, ha áld, ha segít, ha szolgál, drágább kincs az minden diadémnál” – fogalmazott Ravasz László egykori református püspök. A reformáció emléknapján a szóról és kézfogásról vallott gondolatai tovább folytatják Ezékiel próféta gondolatsorát, aki látásról és hallásról beszél. Most, a reformáció emlékünnepén látnunk, hallanunk, szólnunk és tennünk egyaránt kell. Vissza kell tekintenünk nagy reformátor elődeinkre, akik a hit tiszta látására tanítottak bennünket. Nem őket kell ünnepelnünk, hanem arra kell figyelni, amit tanítottak! Arra neveltek, hogy naponként olvassuk a Bibliát és meghalljuk abból Isten üzenetét. Annyi mindent meghallunk.  A hallásunk sokszor a  szóbeszédekre van kiéleződve. De most nem ezek kell a fülünkben csengjenek, hanem  sokkal inkább egy-egy ige, ami megérintett. És ott kell a fülünkben csengjenek több évszázados magyar református énekeink. Mennyi erő, mennyi vigasztalás rejlik azokban!

Szólnunk kell egymáshoz néhány kedves, figyelmes szót. Talán ezen a héten sokkal többet, mint máskor. Nagyon sokan emlékeznek ugyanis Istenhez hazatért szeretteikre. Temetők felé indulnak el emberek, hogy imával, virágszállal róják le kegyeletüket egy-egy kedves családtag sírja előtt. Milyen jó, ha van egymáshoz ilyenkor néhány vigasztaló, együttérző szavunk, ami enyhítheti a gyász mély sebét.

És tennünk is kell naponként valami jót.  Kell mindig egy kézszorítás, ami áld, ami segíti a gyermeket, ami felemel egy beteg vagy idős szülőt/nagyszülőt, és amiben ott érezni egymás tiszteletét és szeretetét. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy reformátusként dicsőíthetem szent neved. Kérlek, oltalmadban hordozd magyar református közösségünket! Kérlek, öleld át vigasztaló szereteteddel a gyászolókat és emlékezőket! Mindazokat, akik egyedül maradtak, akiket már nem vár otthon senki, akik naponta alázattal nyitják ki a Bibliát, akik hitet, reményt és erőt csak Tőled várnak és kapnak. Ámen!

 

Sebestyén Elek Előd

Káin és Ábel

„Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?” (Jak 4,5)

Egy régi bibliai történet jut eszembe. Ezt már nagyon sokan kisgyermek koruktól ismerik: Káin és Ábel története. Ádám és Éva gyermekei voltak. Mind a ketten szerették az Urat. Káin földművelő volt. Ő növényeket áldozott az Úrnak az oltáron. Ábel juhpásztor volt, ő bárányt áldozott. Isten az Ábel áldozatát jobban kedvelte, ezért Káin irigy lett, haragra gerjedt és megölte a testvérét. Milyen szomorúan végződik ez a történet. És milyen szomorúan végződik ma is nagyon sok hétköznapi embernek a története.

A kívánság irigységet és gyilkosságot szül. Ezt teszi, ha elkívánom azt, ami a másiké: a népszerűségét, a tudását, a szépségét, a sikereit, az egészségét, a vagyonát vagy bármi mást. Sok olyan esetről hallottam, amikor egy diákot azért közösítettek ki, mert ő volt a legjobb tanuló, a legügyesebb. Sok olyan esetről hallok, amikor irigykedni és gyűlölködni kezdenek egy-egy munkahelyen, mert a munkatársuk túl jól teljesít. De visszatérve a kezdő gondolatokra, igen, sok olyan eset van, amikor épp a testvérek között lobban lángra az irigység és a gyűlölet. Pont azok bántják a leginkább egymást, akik a legjobban kellene szeressék és támogassák a másikat. Ne hogy azt higyjük, hogy az „Írás hiába mondja: irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”. Ez nemcsak a távoli múltban volt így.

Káin meggyilkolta Ábelt, de ettől nem lett ő az Úr kedvence. Sőt, megbüntette őt. A föld nem adott neki termést, bujdosó és vándorló lett. Ebből mindannyian levonhatjuk magunknak a következtetést arról, hogy hova jut az irigy ember. Ámen!

Imádság: Atyám, áldott légy minden szerettemért. Add, hogy együtt tudjak örülni az örömeikkel és sírni a bánatukkal.

Köszönjük neked az új bor ünnepét. Köszönjük, hogy volt mit szüretelni. Ajándékozz a jó termés mellé mindig bőséges, igazi testvéri szeretetet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Az áldott orvos

„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt.” (Malakiás 4,2)

Mennyire másképp hangzik egy megszólítás, amikor nem általánosan mindenkihez szól, hanem személyesen hozzánk.  Isten most minket, benne hívő keresztyéneket szólít meg. Egy szép üzenetet ad át nekünk Malakiás prófétán keresztül: feltámad nekünk az igazság Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt. A Nap nem más, mint megváltó Jézusunk. Feltámad az igazság Krisztusa, és gyógyulást hoz. Milyen jó, hogy személyesen szól hozzánk a mennyei Atya. Milyen jó, hogy szent fia által szárnyai alá vesz minket és meggyógyít. Ki mondhatja el közülünk, hogy nekem nincs semmi bajom és velem nem is történhet semmi baj. Régen alig volt egy-egy gyógyszertár, az is csak városon vagy nagyobb településen. Most már egymást érik a gyógyszertárak, és egymásnak adják a kilincset a betegek. Istennek legyen hála, hogy sok fájdalmat lehet enyhíteni, és sok betegséget lehet gyógyítani a gyógyszerek által. De Istennek legyen különösen hála, hogy egyszülött fia által kegyelmébe fogad minket, szárnyai alá vesz, és igazi gyógyulást ajándékoz. Aranyozza be hetünket a 446-os számú dicséretünk első verse:

„Az áldott orvos közeleg,
A drága főpap Jézus.
Szava szívünk enyhíti meg,
Egyetlen üdvünk: Jézus.
Halld mint zeng az égi kar
Édes visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!” Ámen!

Imádság: Teremtő Istenem, hálás vagyok kegyelmedért és végtelen szeretetedért. Kérlek, te légy támasza a gyengéknek, áldott orvosa a betegeknek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Istenfélelem

„Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga”. (Préd 12,15)

Mi az én dolgom? Ha csak a mai fiatal nemzedéket nézem, azt hihetném, hogy a telefon vagy tablet nyomkodása. Ha a parkon sétálok át, a padon ülők nem egymással kommunikálnak, hanem a telefonjukat bámulják. De ez a látvány fogad akár egy korház várótermében, akár egy lakodalomban, akár máshol.

Arra, hogy valóban mi az, amit tennem kell, sokféle felelet hangozhat el. Ezek a maguk módján mind igazak is. Helyt kell állnom a családban, szeretetet és biztonságot nyújtó szülő kell legyek. Ez az én dolgom. Helyt kell állnom tanulóként az iskolában, felnőttként a munkahelyemen. Pontos és alapos munkát kell végeznem. Ez az én dolgom. De vajon milyennek kell lennem Isten felé? Erre kapunk választ a Prédikátor könyvéből. A könyv végső tanulsága, hogy az embernek az élet értelmét Istenben kell keresnie. Arra tanít, hogy olyan istenfélő keresztyénnek kell lennünk, akik örömmel tartjuk be a parancsolatokat.

Ahol istenfélelem van, ott tisztelet van Isten iránt és szeretet van a családban. Református énekeskönyvünk 25. zsoltárának 6. verse gyönyörűen fogalmaz számunkra az istenfélelemről: „Aki az Úr Istent féli és tiszteli szívében, azt ő nagy híven vezérli igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak minden jó bőven adatik, és ő maradékinak gazdag örökség adatik”. Isten segítsen meg minket, hogy ez így is legyen mindannyiunk életében, és legalább olyan lelkesedéssel keressük az Urat, mint amilyennel sokan az elektronikai eszközüket nyomkodják. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, téged dicsőit és magasztal szívem. Oly jó téged szolgálni és szent nevedről bizonyságot tenni. Gazdagon áldd meg minden téged félő gyermekedet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Áldottak a haza hősei

„Egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat…” (Préd 8,9)

Október 6-án az 1849-ben Aradon kivégzett 13 vértanúra emlékezünk. Az akkori Habsburg uralom megtorlása volt ez a kegyetlen kivégzés. Ezek, az elnyomás ellen harcoló hősök sajnos nem tudták vígsággal enni a kenyerüket és jó szívvel inni a borukat. A történelem egy sötét korszakában életükkel fizettek magyar hazájukért.

Mi, bár kisebbségben élünk és sokszor megtapasztaljuk annak hátrányait, mégis egy sokkal békésebb világban élünk. Mint Krisztust követő és imádkozó lelkű keresztyéneknek ma azt üzeni  Isten, hogy mi vígsággal együk megérdemelt kenyerünket. Ne a keserűség és örökös panaszkodás legyen az osztályrészünk! Sorsunkat az Ő kezébe helyezve optimistán tekintsünk a jövő felé, és legyünk hálásak mindennapi apró ajándékaiért.

Az aradi vértanúk példája emlékeztessen minket mindig arra, hogy végtelenül hálásnak kell lenni minden egyes békében eltöltött napért. Büszkén kell vállalni magyar identitásunkat, és ápolni kell nagy elődeink hősi emlékét. Végül hadd idézzem az aradi tizenhármak egyikétől, Vécsey Károly gróftól kedvenc gondolatomat: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”  Ámen!

 

Imádság: Mindenható Atyám, köszönöm az engem körülvevő békét. Kegyelettel és tisztelettel emlékezek ma mindazokra, akik életüket áldozták azért, hogy az utánuk következő generációknak békésebb és könnyebb legyen az életük. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jobban van dolga kettőnek

„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.” (Préd 4,9-10)

Vannak, akik előtte vannak. Vannak, akik már benne vannak. Vannak, akik utána vannak. És vannak, akik úgy döntenek, hogy kihagyják: ez a házasság. A Biblia első lapjain arról olvasunk, hogy Isten segítőtársat teremtett Ádám mellé: Évát. A Szentírás tehát a házasság fontosságára hívja fel a figyelmet. A Prédikátor könyvében arról olvasunk, hogy: „sokkal jobban van dolga kettőnek, hogynem az egynek”. Azt hiszem ezzel a gondolattal minden sikeres házasságban élő egyet is ért. És igaz az is, hogy: „jaj pedig az egyedülállónak, ha elesik nincsen, aki őt felemelje.” Családlátogatások során nagyon sok özvegyen maradt mondta el bánatosan, hogy mennyire magányos, mennyire nehéz egyedül az élet, és mennyire hiányzik, akit elvesztett.

A házasságról Csögl János gondolatait szeretném megosztani a kedves olvasókkal: „A házasságot nagyon tudatosan kell elkezdeni és az élet végéig vállalni. Aki házasságra lép, biztosnak kell lennie a dolgában, amennyire persze biztos lehet valamiben az ember. Aki házasságra lép, annak mindig tudnia kell, mit miért tesz.

A jegyeseknek és a házasoknak elsősorban azt kell állandóan szem előtt tartaniuk, hogy a házasságuk sikerétől függ, szép lesz-e, sikerül-e az egyetlen életük.

Valóban így van. Az ember életének sikere, szépsége legalább nyolcvan százalékban attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete – szert tehet vagyonra, lehet makk egészséges, pozíciót vívhat ki magának, lehetnek egészséges gyermekei -, ha nem él egyetértésben élete társával, nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel kell is megküzdenie, esetleg tragédiák is érik, de hitvesével számíthatnak egymásra, érzik egymás odaadó szeretetét, akkor mégis úgy összegzik a végén: érdemes volt élniük. Igaz a régi mondás: párosan szép az élet. Ha férj és feleség igazi párja egymásnak, minden öröm sokszoros, minden gond és fájdalom a felére csökken.

Azt is megmondom, miért van ez így. Azért, mert van az emberben egy elemi vágy, amit senki más nem tud úgy betölteni, mint a házastárs. Arra vágyakozik minden ember, hogy legyen valakije, akivel mérhetetlenül fontosak egymás számára. Legyen valakije, akivel testileg-lelkileg egyek tudnak lenni, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnéznek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez bajában menekülhet, és akivel átélheti, milyen jó a bajban a másik segítője és mindene lenni.

Az a szép házasság, az a megelégedett élet, amelyben a férj és a feleség is megtalálta az “igazit”, az “egyetlent”.

A jó házasságot nem kapja ingyen két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Jóakarattal sikerülni is fog. Csak némi alap kell hozzá: a fiú és a leány legyenek egymáshoz valók, összeillők. Az együttjárás, az udvarlás, a jegyesség alatt ezt kell vizsgálniok önmagukban: tudom-e szeretni őt harminc év múltán is? Lehetünk mi egymás számára “az a valaki” akár ötven esztendeig is?” Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Köszönöm, hogy a házasság szép ajándékát adtad nekem. Áldd meg a hitvesemet, áldd meg a házassági kötelékünket! Segíts, hogy addig becsüljük meg egymást, míg egymásnak vagyunk, ne pedig azután töprengjünk, hogy másképp is lehetett volna. Ne engedd, hogy a szeretet, tisztelet és megbecsülés tiszta lángja kialudjon szívünkben! Legyen áldásod és gondviselő szereteted minden házasságon! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Kegyelem

„És könyörögvén hozzá, megkegyelmeze néki…” (2Krón 33,13)

Egy bűnös nőt vittek Jézus elé, akit a tömeg a bűnei miatt meg akart kövezni. Lehet sokan nem is ismerték ezt a nőt, csak úgy hallották másoktól, hogy bűnös. Mindenki a tömeget követte és meg akarta büntetni őt. Jézus azonban megkegyelmezett neki. A tömegnek azt mondta, hogy az vesse rá az első követ, aki nem bűnös. Ezek után szétszéledt a tömeg. Jézus a bűnös múltja ellenére egy új esélyt adott ennek a nőnek – olvassuk az Újszövetségben.

Ha a Krónikák könyvét fellapozzuk, Manassé bűneiről olvasunk. Manassé elfelejtette apja, Ezékiás reformjait, nem vette át annak hitét. Politikai megbízhatóságát az asszír vallási kultusz felújításával, csillagimádással akarta bizonyítani, de teret engedett a kanaáni kultusz Baál Aserá isteneinek, a tíruszi kultusz gyermekáldozatának és varázslásnak is.  Manassé tettei miatt az asszírok fogságába kerül. Bűneit megbánva megtér és Isten megkegyelmez neki. De nem csak neki kegyelmez meg, hanem minden hozzá térő gyermekének bűnbocsánatot és új esélyt ajándékoz. Ámen!

Imádság: Kegyelmes Istenem! Köszönöm neked jóságodat, az új esélyeket. Légy mindazokkal, akik múltjukat hátra hagyva veled kívánnak új életet kezdeni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Állj a magad helyén!

„Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem leend az Úr Istentől.” (2Krón 26,18)

Amikor végigolvastam Uzziás történetét sok ma élő emberre ismertem benne. A 26. fejezet vége kissé tragikomikussá válik, amikor a király már annyira el van magától, hogy a papok helyett ő megy be a templomba illatáldozatot bemutatni. Ez a felszentelt papok joga és feladata volt.

Ki volt Uzziás? Júdai király, aki hadi sikereket ért el a filiszteusok és az ammoniták ellen. Újjáépíttette és hadi gépezetekkel szerelte fel Jeruzsálem védőfalait, és sokat tett a mezőgazdaság fellendítéséért. Sikerei annyira elvakították, hogy gőgjében maga akarta bemutatni az illatáldozatot a templomban. Isten poklossággal sújtotta. Utolsó éveiben betegsége miatt ő is kénytelen volt visszavonulni az uralkodói teendőktől, s helyette fia, Jótám uralkodott

Olyan emberekre ismerünk benne, akik meg vannak győződve arról, hogy mindent jobban tudnak másoknál.  Valaki a napokban arról mesélt, hogy milyen szép az, amikor bizonyos szektához tartozók házhoz mennek, és ott beszélnek a Szentírásról és magyarázzák azt. Mire én megkérdeztem, hogy hogyan tudja egy szakképzetlen a Bibliát magyarázni, mikor a lelkészek több évet tanulnak a teológián, és még emellett is sokat kell olvassanak ahhoz, hogy egy igemagyarázatot összeállítsanak. Aki úgy gondolja, hogy ő maga is úgy tudja magyarázni az Igét, mint az, aki éveken át ezt tanulja, akkor az nem sokra becsüli a papság munkáját. Uzziás is ezt tette. A története pedig amilyen szépen indult, olyan szomorúan ért véget. Ámen!

Imádság: Uram, hálás vagyok, hogy fontos kőnek teremtettél a református egyház erős falában. Segíts, hogy a magunk helyén tiszta szívvel szolgáljunk téged. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Hálával indulni

„Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat…” (2 Krón 20,26)

Véget ért a nyár. Véget ért a vakáció. Gyermekek sokasága veszi hátára holnaptól az iskolatáskát és kezdi az új tanévet. Sokan izgatottan várják már az osztálytársakkal és a pedagógusokkal való találkozást. Egy újabb mérföldkőhöz érkezett az életünk. Ez pedig alkalom a hálaadásra. Istennek tartozunk köszönettel azért, hogy gondviselésével vigyázott gyermekeinkre és sok izgalmas, felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg őket a vakáció színes napjaiban. A tanév alatt pedig újra Isten oltalmába ajánljuk őket. Kérjük, hogy Ő áldja meg tanulmányaikat és szorgalmukat.

Dr. Szentgyörgyi Albert szavait idézve minden pedagógus és gyermek számára eredményes tanévet kívánok: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Ámen!

Imádság: Jó Atyánk! Légy áldott amiért féltő szereteteddel vigyáztál gyermekeinkre a szünidőben. Kérünk, legyen áldásod a tanárok önfeláldozó, tudást és igazi emberi értékeket átadó munkáján! Kérünk, legyen áldásod az iskolába induló gyermekeken! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Isten tenyerében

„Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.” (2Krón 12,5)

Amikor valakinek sehogy sem sikerülnek a dolgok, felteszi a kérdést: vajon milyen bűnt követtem el, hogy Isten nem segít rajtam? Amikor valakinek zátonyra fut a házassága, felteszi a kérdést: vajon miért nem volt Isten áldása a házassági szövetségemen? Amikor valakit valamilyen baleset vagy betegség ér, megkérdezi: miért pont velem történt, mit vétettem Isten ellen? Hajlamosak vagyunk arra, hogy a velünk vagy a másokkal történt szerencsétlenségeket Isten büntetésének tartsuk.  De vajon így van ez? Csak azt szereti Isten, akinek minden sikerül, akinek sínen van az élete, másokat pedig nem? Hát ezt egyáltalán nem lehet kijelenteni. A Szentírásban számtalan példa van arra, hogy akit Isten szeret szépen alakul az élete, mint például Dávidnak vagy Salamonnak, de arra is, hogy súlyos tragédiákat kell átéljen, mint például Jób. Nem ostorozhatjuk Istent vagy magunkat azért, mert különböző megpróbáltatásokat kell átélnünk. A mai bibliai történet viszont pont egy olyan esetet mutat be, amikor Isten a választott népet hűtlensége miatt adta ellenségei kezébe. Roboám megszilárdította királyságát, de elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel is. Isten ezért megengedte, hogy Sésák, az egyiptomi király legyőzze őt és országát.

Bármi is történjen velünk, sikereinkben és kudarcainkban egyaránt tisztelettel szolgáljuk az Urat, aki sohasem hagy magunkra. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám, köszönöm, hogy sokszor épp akkor hordozol a tenyereden, amikor a leginkább elhagyatottnak érezzük magunkat. Légy elesett embertársainkkal, mindazokkal, akik súlyos fizikai vagy lelki fájdalmakat hordoznak. Te enyhítsd keresztjük terhét! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

 

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította

Mindennapi kenyerünk

„Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét…” (Péld 10,3)

Az elmúlt napokban egy nagyon érdekes dolgot láttam. Egy idősebb hölgy és egy kislány egy kis szekeret húztak, amibe kukából gyűjtött holmik és kenyérdarabok voltak. Kukázásból éltek, és még sem volt egyikőjük sem alultáplált. Többek között eszembe jutott az, hogy mások mindenféle finomságban bővölködnek, s mégis alig esznek, csak válogatnak. Valahogy így vagyunk a lelki táplálékkal is. Sokszor lelkileg azok a  legszegényebbek, akik bőségesen részesülnek Isten szent igéjének táplálékából. Van bőven lehetőségük arra, hogy akár a templomban hallgassák Isten igéjét, akár otthon olvassák a Szentírást, vagy igemagyarázatokat. Mások pedig, akik lehet a munkahelyük miatt, lehet, hogy egy betegnek a gondozása miatt, vagy más okból kevesebbet tudnak templomba menni, Bibliát olvasni, azok az igemorzsákat is képesek megkeresni. Keresnek egy-egy rejtett alkalmat arra, hogy Isten igéjének drága táplálékát magukhoz vegyék.

Keresztyén testvérem! A lélek tápláléka ugyanolyan fontos, mint a test tápláléka. Vedd azt örömmel magadhoz nap mint nap! Ámen!

Imádság: Mennyei Atyám! Hálát adok az új kenyérért, a föld drága terméséért. Köszönöm neked, hogy szent igéddel lelkemet is táplálod. Kérlek, légy gyámolítója a betegeknek, támasza a gyengéknek és táplálója az éhezőknek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gősi Vali: Áldott kenyerünk

Álmodom
az otthon kenyér illatával,
látom nagyanyám hófehér haját,
amit dagasztáskor kendőjébe zárt,
ha előkerült a nagy sütőlapát, és
langyos cipókkal telt meg a kosár.

Ráncaiban
rejtőző, bársony mosolyát
idézi a múltból derengő ős-erő,
boldogság, az a tiszta élet,
– szép, áldozatteli -, amely a fényűzést
hírből sem ismeri…

Akkor még áldott volt
a szelek játéka, ha a kemencében
a lángot szította. Minden kenyérsütés
újrakezdést érlelt, a búzából nyert új liszt
maga volt az élet.

Álmodom
néha nagyanyám kezével,
égi áldást rajzol mennyei kenyéren…

 

Isten ígérete

„… mert az Úr megígérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.” (IKrón 27,23)

Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy szép nyári éjszaka megcsodáltad a csillagokat. Sok csillagot láttál? Láttál hullócsillagokat? Talán kívántál is valamit?

Gondolkodtál már azon, hogy vajon hány csillag van az égen? Sokan szerették volna és szeretnék tudni, de ezt még a NASA asztrofizikusai sem tudják. Csak becslések vannak.

El sem tudjuk hinni, hogy valakinek olyan sok leszármazottja lehet, mint csillag az égen. Isten pedig pont ezt ígérte meg Ábrahámnak, amikor azt mondta neki: „Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod. És monda néki: így lészen a te magod.” (1Móz 15,5) Isten ígéretet tett Ábrahámnak és ígéretet tett a választott népnek, hogy úgy megsokasítja őket, mint csillagot az égen. Könnyű volt vajon ezt elhinni?  Egyáltalán nem. Ábrahám már nagyon idős volt, amikor gyermeke született. Ábrahámnak nagyon erős hite volt. Bízott az Úrban. Tudta, ha Isten úgy akarja, akkor a kevésből is sok lesz.

Keresztyén testvérem! Én nem ismerem a te élethelyzeted. Nem tudom, hogy mi az, amiből most úgy érzed, hogy kevés van az életedben: szeretet, odafigyelés, gondoskodás, hit, biztonság, siker, pénz vagy idő? Azt azonban tudom, hogy Isten ígéretei mindig valóra válnak, és sokszor olyan csodát tesz vagy tehet a mi életünkben is, ami most még számunkra lehetetlennek tűnik. Bízz te is Istenben, ahogy Ábrahám tette! Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm a hit ajándékát. Köszönöm, hogy te sokkal jobban egyengeted sorsunkat, mint azt mi tennénk. Tégy csodát a mi életünkben is! Te sokasítsd meg a keveset is számunkra! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gyermekáldás

„Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében.” (1Krón 22,9)

Az élet egyik legszebb szakasza egy család számára a gyermekvárás. Csodálatos pillanat, amikor megtudja valaki, hogy gyermeke fog születni, kivéve a nem kívánt terhességeket. Ma már nagyon sokan a rendszeres orvosi vizsgálatokon túl, az interneten is hétről-hétre végig követik, hogy a kisbabájuk milyen fejlődési szakaszban van. Izgalommal telnek ezek a hónapok és a születés utáni időszak is, mert szeretnék azt is tudni, hogy milyen gyermek és milyen felnőtt válik majd belőle. Milyen lesz majd a sorsa.

Dávidnak, Izráel második királyának Isten fiút ígér. Az ígéret mellett az is elhangzik, hogy Izráelben majd az uralkodása idején békesség és nyugalom lesz. Milyen nagy öröm egy szülő számára, ha tudja, hogy gyermeke békében élheti le az életét. Sokaknak nem adatott ez meg. Régen a mi vidékünkön sem a háborúk miatt. De ma is sok helyen összeférhetetlenség van. Amikor békében élhetnénk egymással, sokszor találunk valami okot, ami megfertőzheti a nyugalmat akár családon belül, akár tágabb környezetünkben.

Ezen a vasárnapon töltse el a mi szívünket is öröm, ahogy a Dávidét. Kérjük Istent, hogy a mi lépteinket és a gyermekeinkét is a szeretet és a békesség ösvényén vezesse. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a gyermekáldás drága ajándékával örvendeztettél meg engem. Oltalmazó szeretetben vigyázz gyermekeimre, hogy azok a béke, a tisztelet és becsület egyenes útján járjanak. Imáimban viszem teeléd azokat is, akiknek nem adatott meg a gyermekáldás öröme. Tudom, hogy számukra is fontos feladatot és értékeket bíztál. Vezesd úgy őket, hogy meglássák a bennük rejlő lelki kincseket és jól sáfárkodjanak azokkal. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Frigyláda

…elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik… (1Krón 13,6)

Dávid király a frigyládát elhozatta Kirjáth-Jeárimból. Ezzel a Saul idejében nem törődtek. Az Úr ládáját mielőtt Jeruzsálembe vitték volna a Gitteus Obed Edom házában őrizték három hónapig. Ebben tartották a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenlétének tekintették, és Salamon templomának legbelső helyiségében, a szentek szentjében őrizték, ahová a főpapnak is évente csak egyszer volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye Kr. e. 587-ig, a város első elpusztításáig.

A zsidóknak fontos volt, hogy ott legyen a templomukban a frigyláda, ami Isten köztük való jelenlétét jelképezte és amiben benne voltak a törvények. Az embereknek mindig is fontos volt, hogy Isten valamilyen látható tárgyban is jelen legyen közöttük. Nekünk vajon fontos-e, hogy a frigyláda helyett a Biblia ott legyen a lakásunkban? És vajon mi a szívünk legbelső szobájában helyet adunk-e az Úr szent igéjének? Engedjük-e, hogy az vezérelje életünket? Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy te mindig velem vagy. Nem vagy tárgyakba zárva, mégis amikor a saját Bibliánkból olvasunk, közelebb érzünk magunkhoz. Imádkozunk azért, hogy egyre több ember jusson Szentíráshoz, és legyen az számukra mindennapi lelki táplálék. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Templomépítés

„És amíg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora előtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az ő rendje szerint.”  (1Krón 6,32)

A kilencvenes években városon lakók gyakran voltak szemtanúi annak, hogy közösségek gyűltek össze istentiszteletre egy épülő templom mellett a szabadég alatt, sátor vagy valamilyen ideiglenesen felállított épület alatt. A rendszerváltást követően a megnövekedő istentiszteletlátogatással több templomra volt szükség, ám ezeknek az építése sok esetben lassan haladt.

Salamon temploma sem épült fel egyik pillanatról a másikra. Kr.e. 967-ben fogtak hozzá és hét évig dolgoztak rajta. Addig a gyülekezet sátoránál zajlottak a szolgálatok. Ez a templom 373 évig állt fenn, amíg Kr.e. 587-ben Nabukodonozor le nem rombolta.

Vannak gyülekezetek, melyek ma is alázattal és sok anyagi áldozattal építik az Úr házát, mert nekik is fontos, hogy a saját templomukban dicsőíthessék Istent. Vannak gyülekezetek, melyek az őseiktől örökölt templomban gyűlnek össze vasárnapról vasárnapra. Ezek a kőből, téglából és malterből épült falak akkor válnak igazán élővé, ha a saját helyén mindannyian ott vagyunk és szolgálunk a magunk rendje szerint: lelkipásztorok az igehirdetéssel, nőszövetségek és presbitériumok saját feladatukkal, gyermekek a műsoraikkal, kórusok az énekeikkel, és minden jólelkű templombajáró a maga imádságával. Ámen!

Imádság: Atyám, hálás szívvel szolgállak téged. Köszönöm, hogy a magam helyén feladatot bíztál rám. Áldd meg kérlek mindazokat, akik templomépítésen fáradoznak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd