Szentháromság

„És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki vagyok…” (2Móz 3,14a)

Amikor valakinek az önéletrajzát a kezünkbe vesszük, sok mindent megtudunk róla. Megtudjuk hol született, hol végezte tanulmányait, milyen szakmai tapasztalattal rendelkezik és így tovább. Egy fotó, néhány sor, és mindjárt véleményt formálunk egymásról.

Mózest amikor Isten azzal bízza meg, hogy vezesse ki a zsidó népet Egyiptomból, a próféta szinte kétségbeesetten kérdezi, hogy mégis mit mondjon a népnek: ki az, aki elküldte őt? Isten azt válaszolja neki, hogy „Vagyok, aki vagyok”, héberül: „ehje aser ehje” – az önmaga által létező örök Isten. Isten megismerése egy izgalmas rejtély mindenki számára. Ki ne emlékezne azokra a kátéórákra, ahol lelkipásztora különböző hasonlatokat sorakoztatott fel a szentháromság fogalmának megmagyarázására. Nem könnyű megérteni, hogy Isten hogyan lehet egyben Atya, Fiú és Szentlélek is.

Másokat az önéletrajzuk alapján ismerünk meg. Ha a Bibliát vesszük a kezünkbe, sok mindent megtudunk Istenről. Kronológiai sorrendbe olvasva megismerhetjük belőle a gondviselő Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő Lelket.

Szeretnél többet tudni róla? Olvasd minden nap a Szentírást! Azért, hogy megismerd Őt, és szent igéjével téged is tápláljon. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked az életet és a gondviselést.
                Jézusom, köszönöm neked, hogy drága véreddel megváltottál engem.
                Szentlélek Isten erősíts, ha félek,
                vigasztalj, ha elcsüggedek,
                vezess a helyes útra, ha eltévedek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Pünkösdi csoda

„Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,8)

Pünkösd a csodák ünnepe.  Az első csoda volt, amikor a Jeruzsálemben együttlevő tanítványokra kettős tűzes nyelvek szálltak. Ezzel a Szentlélek ajándékát kapták, bátrak lettek. A második csoda volt, amikor a különböző nyelvet beszélő emberek mind a saját nyelvükön hallották a tanítványokat beszélni. Óriási csoda volt ez. Az idegen nemzetiségűek megértették egymást.

Milyen szép az amikor egyetértés van népek és népek között, testvér és testvér között. Ha a héten történt úzvölgyi eseményeket nézzük, akkor egyáltalán nem beszélhetünk nemzetek közötti tiszteletről, békés együttélésről vagy mások kegyeleti helyének a megbecsüléséről. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy sokszor az azonos nyelvet beszélők, az azonos vallást követők, sőt még sokszor az ugyanazon családhoz tartozók között is széthúzás van. Nem értik meg egymást. Nincsen közös akaratuk. Hogy ez ne így legyen, egy közös nyelvet kell elsajátítani. Ez a nyelv pedig nem más, mint a szeretet nyelve. Ahol szeretet van, ott szavak nélkül is minden érthető. Ott összetartás, tisztelet és előrehaladás van. Ezt a szeretetet más néven nevezhetjük annak a tűznek is, amiről az alábbi történetben olvashatunk:

„Jézus idejében egy férfi megközelítette Őt és így szólt:
– Mester, másokkal együtt én is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit. Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek. Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. Különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik… Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök? Ha megengeded, azt is megmondom, hogy szívesen vagyok keresztyén, de semmilyen közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
– Ide figyelj! – mondta neki. Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült. A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt. A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől. Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte: aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátom. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda, és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.” (Ismeretlen szerző)

Történjen csoda ezen a pünkösdön is! Égjen bennünk a Szentlélek összetarásra és egymás segítésére hívó tüze. Vigyük magunkkal a hétköznapokba a 243-as számú énekünk sorait:

„Jövel mihozzánk is, részeltess ajándékidban,
Lakozzál mibennünk, mint élő templomaidban!
Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között
egyességet, Békességet és idvességet.”
Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok a pünkösdi csodákért. Szentlelked által taníts minden nap a szeretet nyelvén kommunikálni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Türelem

„Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe.” (ApCsel 1,11)

Jézus az Olajfák hegyén a tanítványokra hagyta, hogy Jeruzsálemben várják meg az Atya ígéretét. Elmondta nekik, hogy miután megkapják a Szentlélek ajándékát tanúi lesznek a földnek mind végső határáig. Mikor ezeket mondta a szemük láttára felemeltetett. Még a szemeiket az égre függesztették, amikor két angyal állt meg mellettük. Az angyalok megkérdezték őket: mit álltok nézve a mennybe?

A tanítványok Jézusnak sok tanítását hallották, sok csodáját látták. Most mégis megkérdezik: „nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek”? (ApCsel 1,6) Csodálkozva nézik azt is, amint Jézus felemelkedik az égbe.

Talán néha rácsodálkozunk Isten velünk tett cselekedeteire. Talán sokszor arra vágyunk, hogy azonnal tegyen valamit, azonnal állítsa helyre a dolgainkat. A tanítványoknak még néhány napot türelemmel várni kellett ahhoz, hogy valami olyasmit kapjanak, amit azelőtt el sem tudtak képzelni. Bennünk van-e kellő hit és türelem? Ámen!

Imádság: Atyám, hálás vagyok minden tőled kapott ajándékért. Tudom, még sok mindent előkészítettél számomra. Imáinkban visszük teeléd a lánglelkű ifjúságot. Áldd meg ma különösen a konfirmálókat hittel, szeretettel és türelemmel. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Mennybemenetel

„És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” (Jel 22,7)

Jézus mennybemenetelekor megígéri a tanítványoknak, hogy hamar visszatér hozzájuk. A Jelenések könyvében újra arról olvasunk, hogy Jézus eljövetele közel van. Ha az aktuális népvándorlási hullámra tekintünk, a klímaváltozásra és szekularizációra, sokakban fogalmazódik meg a gondolat, hogy bizony lassan elérkeznek a végidők napjai. Ennek a dátumát azonban mi nem tudhatjuk. Azt viszont a szívünkbe véshetjük, amit a próféta ígér: “boldog ember, aki megtartja e könyv prófétai igéit”. Te keresed-e nap mint nap a Szentírás útmutatását? Kívánsz-e  annak a tanítása szerint élni? Bármelyik nap lehet az utolsó számunkra. Hittel, félelemmentesen várjuk az Úrral való találkozást. Ámen!

Imádság: Uram Jézus! Boldog vagyok, hogy a tanítványoknak tett ígéreted nekem is szól. Légy velem életem minden egyes napján! A Biblia tanításán keresztül irányítsd életem! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeresd az Urat!

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.” (5Móz 11,1)

Mózes arra inti Izráel fiait, hogy féljék Istent. Isten imádásának az alapja pedig a szeretet legyen. A mai ige arra indít, hogy szeressük az Urat. Olyan jó szeretettel és hálával a szívünkben élni. Nemrégiben a kórház folyósóján várakoztam. A folyóson több roma nemzetiségű is volt. Az orvos még nem jött ki, de az egyik betegápolótól már megtudták, hogy sikeres volt a műtét. Minden rendben van. Ezt követően többen jelezték a családtagok közül, hogy ők adják a hálapénzt. A nagymama pedig visszautasította mindegyiküket, s azt mondta: „Istennek való hálából én fogom adni. Megigértem az Úrnak, ha segít…”.  Bár ezen tanakodtak, az orvos valószínűleg úgysem fogadott el tőlük semmit. A történetben számomra az Istenbe vetett mély hitük és összetartásuk tűnt fel. Rajtuk látszott, hogy szeretik és félik az Urat.

A város utcáit járva annyi jómódú emberrel találkozunk, akiknek sem a viselkedése sem a beszéde nem tanúskodik Isten szeretetről. Az utakon annyi menő autó közlekedik. Sofőrjeik gátlástalanul előznek és nyomnak félre az útból másokat. Ez sem vall sem Isten, sem felebaráti szeretetre. Pedig annak kellene a leginkább hálásnak lenni, szeretni az Urat, és az Ő törvényei szerint élni, aki sokat kap tőle. És nemcsak annak, aki a sokszor azért hálás, hogy egy újabb napra ébredt, ma is van fedél a feje felett, és ma is jut morzsa az asztalára. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy az igazi értékek ösvényén vezetsz engem. Tiszta szívből szeretlek téged és dicsőítem szent neved. Áldd meg mindazokat, akik alázattal tárják kéréseket és imádságaikat teeléd. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szövetség

„Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.” (5Móz 5,2)

Sokan arról álmodoznak, hogy egyszer bekerülnek a nagyok közé. Gyerekek vannak, akik teljesen kifordulnak önmagukból, hogy egy-egy vagánykodó csapathoz tartozzanak. Felnőttek vannak, akik igyekeznek érdekeiknek megfelelően szövetségeket kötni, igazi önmagukat feladva. Ám kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt jobb, ha nem másoknak akarnak megfelelni. Erről szól egy bölcs tanmese is:

„Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal. Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa. Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy! Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
-Tölgyfa vagyok – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.” (Ismeretlen szerző)

A Sínai hegyen Isten szövetséget kötött a zsidó néppel. Ennek a szövetségnek a pillérei a Tíz parancsolatban vannak lefektetve. Nem a környezetünk elvárásának, hanem ezeknek és saját magunknak kell megfelelnünk ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen. Ámen!

Imádság: Mennyei Atyám, hálás vagyok, hogy Krisztust követő gyermekeddé választottál. Köszönöm, hogy a téged követők közösségében érzem igazán jól magam. Kérlek, segíts, hogy törvényeidhez mindenkor hű maradhassak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gyermekvállalás

„Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket.” (5 Móz 1,11)

Románia népessége 2031-ig 16,7 millióra csökkenhet, és a magyarság is fogy, de megőrzi a körülbelül 6,5 százalékos arányát – adja hírül az erdelystat.ro statisztikai portál. A magyar anyanyelvűek 2031-re 1,07 millió, aránya pedig 6,52 százalékos lesz. 2019-ben gyorsult a népességfogyás Erdélyben, kivéve Székelyföldön, ahol nőtt a gyermekvállalási kedv.

Magyarországon is szomorúak a mutatók. A következő 40 évben 2 millió fővel csökkenhet a népességszám, minden harmadik ember 65 évnél idősebb lesz. A gyermekvállalás halasztása mögött ijesztő folyamatok húzódnak meg. A gyermektelenek aránya látványosan növekedni fog. A negatív statisztika megállításában ott némi segítséget jelenthetnek a jelenlegi gyermekvállalást ösztönző programok.

Miközben térségünkben csökken a születések száma, a világ más pontjain robbanásszerűen emelkedik. Ebben a pillanatban már több, mint 7.703.374.145 ember él a földön. Van ahol természetes ez a szaporulat, és vannak országok ahol serkentik a gyermekvállalási kedvet. Erről mesélt az egyik nemrégiben Izraelben járt református lelkész is. Elmondta azt, hogy ott fizetést kapnak azok nők, akik vallásukat intenzíven gyakorolják és sok gyermeket vállalnak. Nálunk mindeközben egyre több olyan nőt és férfit látni, akik a babakocsik tologatása helyett inkább a házi kedvencek babusgatását és sétáltatását választják, nemcsak városon, falun is.

Az Úr által teremtett világ természetes rendje a házasság és a gyermekvállalás. Isten áldása ott van, ahol örömmel adnak életet a megszületendő gyermekeknek. Ámen!

Imádság: Istenem, áldott légy minden megszülető gyermekért. Kérlek, sok gyermekkel és egészséggel áldd meg a magyar édesanyákat. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jót tenni

„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.” (Gal 4,18)

Pál apostolnak a galaták sorsa nem közömbös. Állhatatosságuk láttán a velük egyszer már vállalt közösségre emlékezteti őket. Nem az apostoli tiszt fölényével vagy a született zsidó választottság tudatával ment közéjük, hanem mint atyafi az atyafiak közé. Együtt ült velük az asztaluknál, ott lakozott házukban, műhelyükben. Most sem azt nézi, mit érdemelnek, hanem hogy mi használ nekik. Arra biztatja őket, hogy a távollétében is a jón fáradozzanak.  Istennek ez az üzenete a mi számunkra is. Milyen szép az, amikor a gyermekek akkor is a jón fáradoznak, amikor az édesanyjuk nincs közöttük. Milyen szép az amikor egy iskola tanulói, akkor is a jón fáradoznak, amikor a tanáruk nincs közöttük. Milyen szép az, amikor egy cég alkalmazottai akkor is jól végzik a munkájukat, ha a cégvezető nincs közöttük. Milyen szép az, amikor a lelkipásztorunk jelenléte nélkül is tudjuk azt, hogy mindenhol illendően kell beszélni, viselkedni és cselekedni. Kísérjen végig ezen a héten bennünket Pál apostolnak ez a gondolata: „szép dolog fáradozni a jóban mindenkor”. Ámen!

Imádság: Uram, áldott légy azért a sok jóért, amit tőled kapunk. Segíts, hogy sok jót tehessünk, ma különösen az édesanyákkal és mindenki mással. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Istennek vagy embereknek?

„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal 1,10)

Előfordult már veled, hogy meg akartál felelni valakinek? A szüleidnek, tanárodnak, hitvesednek, gyermekeidnek, barátodnak vagy bárkinek? A másoknak való megfelelés valójában már gyermekkorunkban megjelenik. A gyermekek nagyon hamar megtanulják azt mikor elégedettek velük a felnőttek, és ez hogyan érhető el. Megtanulnak megalkudni az elismerésért, a szeretetért, a barátságért. Serdülőkorba és azután pedig sokszor a másik végletbe esnek át. De vajon mit ér az olyan elismerés, szeretet vagy barátság, amit megalkuvással kell megszereznünk?

A megfelelő szeretet és önbizalom hiánya könnyen oda vezethet bárkit, hogy másoknak igyekezzen megfelelni, bizonyítson, áldozatokat vállaljon. Isten igéje csodálatos feleletet ad nekünk ebben a kérdésben: nem másoknak és nem is az önmegvalósítási célkitűzéseinknek kell megfelelni, hanem Krisztusnak. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy olyannak teremtettél amilyen vagyok. Te ismered az értékeim, ismered a hitemet, és ez a legfontosabb. Segíts, hogy ne másoknak, hanem a te igéd drága tanításainak igyekezzünk megfelelni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Krisztus feltámadt!

„Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt…” (Mt 28,6)

„Isten soha nem fordított hátat az embernek, ennek mindig az ellenkezője történik. Nem a hitetlenség az emberiség igazi problémája, hanem az, hogy kételyeire nem jó helyen keresi a feleletet. Vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem keresi. Tamásnak sem tett Jézus szemrehányást, hitetlensége miatt. Mi több, éppen őmiatta jelent meg ismét a tanítványok között” – idéztem Gyökössy Endre szavait. Az utóbbi évek húsvéti ünnepeire egyre inkább igazak ezek a sorok. Az emberek nem ott keresik kételyeikre a választ, a feltámadott Krisztusról szóló bizonyságot, ahol meggyőződhetnének annak hitelességéről. Istennek hátat fordítva az ünnepeik elveszteik igazi lényegüket. Ilyenkor is, mint minden más ünnepen sokan útra kelnek. Vannak, akik külföldről jönnek haza, hogy együtt legyenek a családtagjaikkal. Vannak olyanok is, akik ilyenkor kirándulni indulnak. Vannak, akik a vendégek fogadására készülnek, és vannak, akik locsolni indulnak el. Húsvét reggelén a bibliai asszonyok is útra keltek. Ők nem kirándulni vagy vendégeskedni akartak, enni-inni és jót beszélgetni. Jézus sírját keresték. Ám mielőtt odaérkeztek volna, egy angyal szállt le a mennyből, aki elhengerítette a követ a sírról.  A sír őrzői az angyaltól való félelem miatt olyanokká váltak, mint a holtak. A megérkező asszonyokat az angyal megnyugtatta: „ti ne féljenek, mert tudom, hogy a megfeszített Krisztust keresik” (Mt 28,5). Nekik mondja az angyal, hogy Jézus feltámadt és igyekezzenek ezt örömmel elmondani másoknak is.

A munkás hétköznapok után húsvétkor talán mindannyian pihenni szeretnénk. A húsvét azonban cselekvésre indít. Az asszonyokat az angyal feladattal bízta meg. Isten igéje ma minket is felelősségvállalásra és tettrekészségre ösztönöz. A feltámadás örömhírét kell továbbadni. Lehet arra gondolunk, hogy milyen szerepünk van nekünk ebben. Szinte mindenki ismeri a Jézus feltámadásáról szóló evangéliumot. De vajon mindenki hiszi is ezt? Annyi helyen bizonyságot lehet ma is tenni arról, hogy Krisztus feltámadt. Bizonyságot kell tenni a felnövekvő nemzedékek előtt, hogy nekünk élő Krisztusunk van. Életvitelünkkel bizonyságot kell tenni mások előtt, hogy mi nemcsak beszélünk Krisztusról, mi nemcsak úgy ünnepeljük a húsvétot, hanem -tamási kételyek nélkül- hisszük, hogy Krisztus él, Krisztus feltámadt. Ámen!

Imádság: Feltámadt Krisztusom! Köszönöm, neked, hogy a keresztfán legyőzted a halált. Köszönöm, hogy örökélettel ajándékozol meg. Áldd meg húsvéti ünnepünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Érzések a kereszt alatt

„És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték, és elvivék, hogy megfeszítsék őt.” (Mt 27,31)

Az országos média is felkapta az egyik nagykárolyi iskolában történt esetet. Ki a hibás? Mindenkinek megvan erről a maga véleménye. Az osztályfőnök, aki  fegyelmet akart teremteni? A gyermek, aki már ötödikes diákként a haját festeti? A szülőknek, akik ezt megengedik? Mit érezhetnek most a történet szereplői? Mert minden történet szereplői mögött érzések is vannak.

A mai igemagyarázatban nem arról fogunk olvasni, hogy Pilátus hogyan mosta kezeit; hogy czirénei Simon hogyan segített Jézusnak a kereszt hordozásában; hogy a másik két kereszten levő férfi miként tanakodott; hogy az asszonyok miként sírtak a kereszt alatt; hogy hogyan hasadt ketté a templom kárpitja; hogy hogyan sötétült el az ég hat órától kilenc óráig. Most arra figyelünk, hogy vajon mit érezhetett Jézus az elfogatása, elítélése és megfeszítése során.

A Gecsemáné kertben amíg Jézus imádkozott a tanítványok elaludtak. Ezek után mit érezhetett Krisztus? A főpapok hamis és koholt vádakkal támadátk Jézust. Vajon mit érezhetett Ő eközben?  Jézus a fájdalmak útján cipelte ártatlanul a nehéz keresztet, a nép őrjöngve feszítsd meget kiáltott. És Ő ezalatt mit érezhetett? A katonák megverték, kicsúfolták, ártatlan testét keresztre feszítették. Mit érezhetett? Nem kívánok a kedves olvasó helyett válaszokat adni… Bármit is érzett, azt tudta, hogy a mi megváltásunkért vállalja mindezt. Tényként csupán Ézsaiás prófáta szavait szeretném idézni a nagypénteki kereszt alatt: „Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. (Ézs 53,5) Ámen!

Imádság: Drága Megváltóm, köszönöm neked, hogy ártatlan véred a mi bűneinkért azért  folyt, hogy megtisztítson bennünket bűneinkből. Imáinkban visszük ma teeléd elhunyt szeretteinket! Te, aki a bűn sötétségét a kegyelem világosságával győzted le, vigasztalj meg minden szomorú és gyászoló szívet! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Virágvasárnapi kapu

„Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9)

Kedves Olvasó! Virágvasárnap egy kapu nyílik meg előttünk. Sok kaput kinyitottunk már. Volt, amit örömmel, mert tudtuk mögötte valami jó, és talán volt aminek kilincsét csak kötelességből fogtuk meg, mert tudtuk, hogy mögötte valami rossz vár. Jézus amikor belépett Jeruzsálem kapuján már tudta mi fogadja Őt ott. Az emberek csak azt tudták, amit pillanatnyilag láttak. Mindenki örült a Megváltó bevonulásának. Felsőruháikat terítették az útra, és pálmaágakat szórtak a földre. És később?… A messiásvárás az ókori zsidó állam megszűnése óta erősödött fel, azóta a vallásos zsidóság reménye volt, hogy ezt a királyságot Isten helyre fogja állítani. Mivel az Isten által felkent legnagyobb király Dávid volt, az ő személyéhez és utódaihoz kötődik a messiási várakozás. Illés próféta is a messiás előképe volt. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben leírtak szerint találgatják, hogy Jézus Illés-e. A messiást a zsidók ma is várják. Mi, keresztyének Jézust tekintjük a megígért messiásnak. Abban a reményben élünk, hogy Ő elhozta számunkra a megváltást, azzal, hogy egyetlen áldozatot mutatott be Istennek, önmagát. Ez pedig örömmel tölti el a mindennapjainkat.

Nyissuk ma meg szívünk ajtaját, és köszönjük meg neki, hogy vele minden kapu előtt magabiztosan állhatunk meg. Ahová vele együtt lépünk be, ott szeretet, öröm és szép ünnep vár. Ámen!

Imádság: Drága Jézus, köszönöm a csodálatos virágvasárnapot. Köszönöm, hogy hozzám is jössz, engem is keresel. Segíts, hogy ne néhány napnyi fellángolás, hanem örökkétartó tiszta érzés legyen számunkra érkezésed öröme. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Imádkozás

„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (Jn 16,24)

Talán egykor otthon a szüleid vagy nagyszüleid, talán a templomban a lelkipásztorod, talán az iskolában a vallástanárod tanított meg az első imádságra. Milyen szép visszaemlékezni ezekre a pillanatokra. Arra, amikor először tudatosult bennünk, hogy milyen fontos és milyen jó is imádkozni. Mert imádkozni nem csak akkor kell, amikor valamire nagyon szükségünk van, és már szinte mint utolsó lehetőségbe kapaszkodunk az imádságba. Imádkozni minden nap kell: reggel és este, étkezés előtt és étkezés után, a templomba bemenet és kijövet. Imádkozni kell, amikor valamiért hálásak vagyunk, amikor örömmel van tele a szívünk. Imával kezdhetjük a munkánkat, vagy az iskolások a tanulást. Imáinkban Istent hívhatjuk segítségül egy-egy döntéshelyzetben, betegségben vagy életünk bármilyen krízis helyzetében. Jézus azt üzeni ezen a vasárnapon neked, hogy amit az Ő nevében az Atyától kérsz, azt megadja neked. Így legyen! Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy az imáimat meghallgatod. Hálás vagyok az imádság lehetőségéért, mely lelki békét teremt bennem. Kérlek, áldd meg családjainkat és gyülekezeteinket, munkánkat és a pihenésünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeressétek egymást!

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Jn 15,12)

Szeretem a hitvesem. Szeretem a gyermekeim. Szeretem a rokonaimat és barátaimat. De vajon szeretem-e igazán Jézust? És mennyire szeretem Őt? Érdemes ezen elgondolkodni a böjti időszakban. Ő annyira szeretet minket, hogy életét áldozta a mi bűneinkért. Jézus végtelen szeretetére és alázatára utal az is, hogy az igeversben nem arról olvasunk, hogy ENGEM szeressetek, hanem, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket. A Heidelbergi Káté 4-ik kérdés-felelete a Máté evangéliuma 22. része alapján arra buzdít, hogy szeressük az Urat és szeressük felebarátainkat.
Hogyan szeretjük mi Istent?
A böjti időszakban milyen jó cselekedetet teszünk neki hálából és szeretetből? Vagy a böjt csak a gazdagoknak, vagy csak a szegényeknek, vagy csak az egészségeseknek, vagy csak a betegeknek szól?
Hogyan szeretjük mi felebarátainkat?
Azt hiszem mindenkinek tetszik az, ha mások szeretik. Talán még vissza is élünk mások szeretetével. De vajon mi tiszta szívvel szeretünk-e másokat, vagy csak azt, amit kapunk tőlük? A húsvét előtti időszak a lelki önvizsgálat ideje is. Segít elgondolkodni azon, hogy mennyire szeretem Istent és mennyire szeretem felebarátaimat. Ámen!

Imádság: Drága Jézusom, köszönöm a szereteted. Segíts ezen a héten hálából valami áldozatot hozni a hitemért, és valami jó cselekedettel kifejezni szeretetemet felebarátaim iránt. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Ne nyugtalankodj!

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.” (Jn 14,1)

Egy személy keresett fel egyszer. Elmesélte, hogy számára már teljesen hiábavalónak tűnik minden. A dolgok összekuszálódtak, és annyira nyugtalanok a mindennapjai. Árvaházban nevelkedett fel, majd albérletbe került. Ráadásul súlyos beteg is lett. Aggodalommal töltötte el a betegsége, a nehéz emberi sorsa, a kilátástalanság. Igen, gondolkozott azon is, hogy végez magával. Egy idős lelkész tanácsára azonban -bárhol is volt- mindig igyekezett felkeresni egy lelkipásztort, akinek ha mélyponton volt, kiönthette a lelkét. Ez pedig megnyugtatta.

Ma nagyon sokan családtervezésen, házépítésen, új autó vásárlásán, vagy épp egy jobb munkahely megszerzésén törik a fejüket. De talán ugyanilyen sokan vannak azok is, akik a családi problémák, a felhalmozódó feladatok elvégzése miatti aggodalom, az adósság, a szegénység, vagy lelki és fizikai bántalmazások miatt nyugtalanságban élik a mindennapjaikat.

Jézus ma nekik is, és mindannyiunknak üzeni, hogy ne nyugtalankodjon a szívünk: higgyünk Istenben és higgyünk Őbenne. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a beléd vetett hitem legyőzi a nyugtalanságot. Kérlek, segítsd meg azokat, akik súlyos kereszteket hordoznak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Jel

„És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hívének ő benne.” (Jn 12,37)

Jeleket kérünk. Isten megadja nekünk ezeket a jeleket. De vajon észrevesszük-e azokat? Vajon hiszünk-e nekik, vagy mindig kell valami más jel?
A Jézust követő sokaság számos csodának volt a szemtanúja. Látták, ahogy Jézus betegeket gyógyít meg, és azt is, ahogy feltámasztja a több napja halott Lázárt. Jeleket kaptak, de mégsem volt nekik ennyi jel elég. Az alábbi barátságos történet bemutatja nekünk a jelt kérő, de mégis kétségek között remegő embert: „Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé. Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, nem írt nekik többet. Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik. Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el… Ott, ahol felnevelkedett és ahol még most is élnek szülei. Szüleinek megírta, hogy ha megbocsátanak, egy jelet kér tőlük. Olyant, melyet jól lát az autóbuszból… Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha nem látja ezt a jelet, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozik életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
– Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.
Alig néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
– Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.” (Bruno Ferrero)
Keresztyén testvérem! Vajon te elhiszed-e, hogy az a fehér szalag ott van az almafán? Hiszed-e, hogy Isten téged is szeret, elfogad és megbocsát? Hiszel-e azoknak a jeleknek, melyeket a te életedben tett? Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a kérdéseimre feleletet, a kéréseimre pedig meghallgatást kapok. Végtelen kegyelmedből adj feloldozást minden megtérő bűnös gyermekednek! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Böjt

„Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsátsd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” (Ézs 58,6-7)

Böjtfő vasárnapján egy kapu nyílik meg előttünk, ami bevezet Jézus elkövetkezendő szenvedéseibe. A húsvéti ünnepkör ajtaján lépünk be, miközben megvizsgáljuk, hogy milyen a képmutatók böjtje, milyen az Istennek tetsző böjt és milyen a mi böjtünk.
Ézsaiás próféta, amikor a népet tanítja, bemutatja a képmutatók böjtjét. Elismeri, hogy a képmutatók rendelkeznek a szentség külső látszatával, amivel becsapják az embereket. Az Úr azonban megítéli a képmutatókat, s megbünteti gonoszságukat.
A próféta megmutatja, mik a kegyesség valódi kötelezettségei, amit Isten ajánl nekünk: nevezetesen a nyomorultakon és a nehéz teher alatt roskadozókon segíteni. Ebből arra következtethetünk, hogy a böjt akkor fogadható el, mikor az a szeretet társul hozzá, mellyel a felebarátaink iránt kell viseltetnünk.
A környezetünkben azt látjuk, hogy a böjtöt mindenki másképp értelmezi és gyakorolja. Ezt szorosan meghatározza az, hogy református közösségeink milyen más felekezetűekkel élnek együtt. Vannak felekezetek, melyek bizonyos naphoz, illetve kötött időszakokhoz kötik a böjtöt. S ha ezeken a napokon nem étkeznek, úgy tartják, hogy jól eleget tettek a kötelezettségeiknek. A böjt azonban nem Isten tisztelete, s Ő nem is parancsolta azt meg önmagában ugyanúgy, ahogyan más cselekedeteket megparancsolt a törvényében, hanem egy külső gyakorlat, mely az imádkozás segédlete, ami hasznos a test legyőzésére.
Néha talán túlságosan elhanyagoljuk a böjtöt, miközben megfeledkezünk arról, hogy az mindenképp az imádság kísérője kell legyen az életünkben. A böjti időszakban kísérjenek végig minket György Emőke versének sorai:

„Magába néz csendpercekkel,
tisztává lesz a könnyekkel.
Halkan, buzgón fohászkodik,
lassan-lassan átváltozik.

Nemet mond a csábításnak,
gátat az önpusztításnak.
40 nap magát zabolázza,
a felesleget lerázza.” Ámen!

Imádság: Köszönöm neked mennyei Atyám, hogy veled léphetek be a böjtfő kapuján. Segíts, hogy ebben az időszakban imámmal és böjtömmel tudjak ellent mondani a bűn kísértéseinek. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A jó pásztor

„Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)

A pásztor és a nyáj metaforája jól ismert Ezékiel könyvéből, de hogy a pásztor odaadja életét, ez új vonás. Ez csak Jézus jellemzője. Különösen azért jó pásztor ő, mert önmagát áldozza értük. A jó pásztor biztonságot nyújt a nyájnak. Nem engedi hozzájuk a rablókat és tolvajokat, és úgy táplálja, hogy jó legelőjű mezőkre tereli őket.

Mi is mindannyian nyájat őrző pásztorok vagyunk. Mi is védjük a magunk nyáját. Szülők a gyermekeiket, gyermekek az idős szüleiket, lelkipásztorok a gyülekezeteiket. Sokszor tőr veszély a mi nyájunkra is: betegség, irigység vagy harag. Sokszor érezzük, hogy oda lesz a mi kis nyájunknak az egészsége vagy békéje. Sokszor érezzük, hogy csak Jézussal együtt tudjuk megvédeni a ránk bízottokat. Ő mindannyiunk jó és gondviselő pásztora, Ő életét adta érettünk. Ámen!

Imádság: Drága Jézus, köszönöm, hogy életedet áldoztad a mi bűneinkért. Köszönöm, hogy jó pásztorunk vagy, aki gazdag, füves legelőkhöz vezetsz minket. Kérünk, vigyázz minden szerettünkre! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A vak ember

„Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született.” (Jn 9,2)

„Jaj, jaj, Uram, bocsátsd meg minden vétkemet…” – szoktuk sóhajtozni, amikor valami nagy fájdalommal járó betegségünk van. Úgy mondjuk ezt, mintha ha valami bűnünk megbocsátásával a betegséget is levennék rólunk. És tényleg, vajon valamit vétkeztünk, hogy betegek lettünk? Vagy az elődeink miatt van rajtunk a betegség?

Sokszor a betegséget büntetésként értelmezzük. Az Ószövetségben is találkozunk súlyos betegséget hordozó emberrel, Jóbbal. A betegséget azonban nem Isten bocsátotta rá, hanem az a Sátán próbára tevő tervének volt a része. Jób azonban hűséggel kiállta a próbatételt. Itt, ebben az újszövetségi történetben a tanítványok mikor meglátják a vak embert, megkérdezik Jézustól: „ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (2. vers) A tanítványok is összefüggésben látják a bűnt és a betegséget. Jézus pedig nagyon egyszerűen és érthetően megadta erre a feleletet: „sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (3. vers) Ámen!

Imádság: Gondviselő, jó Atyám! Köszönöm, hogy oltalmadban hordozod sorsomat. Imáimban viszek ma teeléd minden beteget. Különösen azokat, akikről az orvosok már lemondtak, s immár a Te kegyelmedbe és jóságodba bízva telnek mindennapjaik. Gyógyító szereteteddel öleld át őket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A megbocsátó szeretet

„Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (Jn 8,7)

Az írástudók és farizeusok egy házasságtörő asszonyt vittek Jézus elé. Elmondták, hogy a mózesi törvények szerint meg kell kövezni őt. Jézus pedig azt válaszolta nekik, hogy az vesse rá az első követ, aki nem bűnös. Végül senki sem dobott rá követ. Mennyire más lenne a világunk, ha mi sem mások szemébe keresnénk a szálkát, hanem észre vennénk a sajátunkban a gerendát. Sok helyen most ünneplik a házasság vasárnapját. Boldog és hosszú házasságok azonban csak ott vannak, ahol a házaspárok igyekeznek ellenállni a kísértéseknek, és van bennük méltóság ahhoz, hogy meg tudjanak bocsátani egymásnak. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy a számomra legértékesebb házastárssal ajándékoztál meg engem. Kérlek, áldj meg minden házasságot! Segítsd a hitvestársakat abban, hogy tiszta szeretet és megbecsülés legyen közöttük! Ámen!

Sebestyén Elek Előd