Téged, hogy hívnak?

„…rólad neveznek bennünket…” Jer. 14:9

Kedves Olvasó! Ma két gyöngyszemet szeretnék átnyújtani neked. Mind a kettő pótolhatatlan értéket jelent számodra.

Az első gyöngyszembe ha belenézel a saját nevedet látod. Azt a nevet, amit a szüleidtől kaptál, és ami a legdrágább, legkülönlegesebb számodra. A neved sok mindent elárul rólad. A vezetékneved mesél arról, hogy milyen nemzetiségűek voltak az őseid, és még sokszor arról is, hogy melyik vidékről származnak az elődeid. A keresztnevünk is sok mindent felfed rólunk. Jellemez bennünket. Kiolvasható belőle sokszor az, hogy milyen családból származunk. Olyanból, ahol él az ősök iránti tisztelet és a régi nevek továbbhagyományozása, vagy olyanból, ahol a modernségre való törekvés a cél. Bármilyen nevet viselünk is, az egy kincs a számunkra, és Isten akarta, hogy ezt a nevet kapjuk.

A második gyöngyszembe ha belenézel, akkor abban az Istentől kapott neved látod. Mindenkit más névre rendelt el Isten. Az egyiket úgy hívják, hogy: Áldás. Minden, amihez hozzáfog, áldás van azon. A másikat úgy hívják: Vigasztaló. Nincs olyan ember, akihez ne volna egy bátorító szava. Van, akit úgy hívnak, hogy: Jóság. Ő minden bajbajutott embert meglát, és nem tud elmenni úgy mellettük, hogy ne segítene nekik.  Van, akit Szeretetnek hívnak. Akik mellette élnek érzik a végtelen szeretet melegét. Van, akinek az a neve, hogy: Fájdalom. Ő hordozza a magánynak, a szegénységnek vagy a betegségeknek keresztjét. Mégsem lázad, alázattal viseli a rá ruházott terheket, mert tudja Istentől erőt kap azok hordozására. Minden név és minden emberi sors más, de közös bennünk, hogy Istenről neveznek bennünket. Ő: Szeretet, Áldás, Jóság, Vigasztaló…, és néha kereszteket hordozó Fájdalom.

Rejtsd ma mindkét gyöngyszemet szíved legdrágább szobájába, és légy büszke mindkettőre: a szüleidtől és az Istentől kapott nevedre! Ámen!

Imádkozzunk Krisztus nevét hordozó keresztyén közösségünkért!

Sebestyén Elek Előd

Miért is tanulnád el?

„A pogányok szokását ne tanuljátok el…!”  Jer. 10:2

Kisgyermekes szülők gyakran tapasztalják, hogy a gyermekük ugyanazokat a szavakat, gesztusokat alkalmazza, mint ők. Nem is tehet mást, hiszen a szüleitől mintát lát, és tőlük tanul először. A gyermekek a környezetükben látottakat, hallottakat megjegyzik, és ők is ugyanazt teszik. Nincs ez másképp a felnőttekkel sem, hisz mi is hamar átvesszük annak a környezetnek a szokásait (hitvilágát), amelyben élünk.

Jeremiás próféta arra buzdít, hogy a pogányok szokásait semmiképp se vegyük át! Nem mindig válogathatjuk meg azt a környezetet, amelyben élünk, de arra odafigyelhetünk, hogy milyen hiedelmeket veszünk attól át. Isten szövetségeseihez szól az igében a próféta, és arra inti őket, hogy a pogányok vallását el ne tanulják. A „mennyei jelektől” se rettegjenek, mint a pogányok teszik. Azokról a feltűnő égi jelenségekről van itt szó, amelyek babonás félelemmel töltötték el a pogány embereket. Jeremiás beszél arról is, hogy a bálványképek a szobrász és az aranyműves műhelyében „születnek”. Némák, mozdulni sem tudnak, hordozni kell őket. Azt bizonyítja mindez, hogy sem jó, sem rossz nem származhat tőlük. Élettelen és tehetetlen emberi készítmények. Egy szóval: a hiábavaló, semmit érő bálványok tisztelete fabatkát sem ér!

Azok a hitvilágunktól eltérő szokások tehát, amelyeket sokszor a szomszédjainktól látunk vagy hallunk semmit sem érnek. Életünk bizonyos kérdéseire, gondjaira sokszor nehezen kapunk feleletet, megoldást. Ám az mit sem ér, ha mi is a horoszkópban, babonás hiedelmekben vagy az ezotéria misztikumában próbájuk megkeresni a választ! Ámen!

Imádkozzunk az életük gondjaira megoldást kereső emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Kedved leled-e benne?

„Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne.” ( Jer. 6:10)

Lelkipásztorként mindent megteszünk azért, hogy minél többen eljöjjenek Isten szent házába. Szeretnénk, ha az Úr igéje valóban rendszeres tápláléka lenne minden hívőnek. Mindenki arra törekszik, hogy az igehirdetésekkel, a szertartások színesítésével embereket vonzzon Istenhez. Aztán a sokszori próbálkozás után, feltör néha az igehirdetőkben a jeremiási keserűség: „Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne!”

Isten irgalmas és hosszútűrő a próféta türelme azonban véges. Elcsügged, elfárad és elfásul lelkipász-tori munkájának az addigi eredménytelenségét látva. Egy ilyen pillanatban kapja Jeremiás a megbízatást Istentől. Isten jól tudja, hogy Izráel egésze csődöt mondott. De talán egy-két kisebb vesszőn mégis található elbújva szőlőszem. Áház idejében is csak Isten tudott a hétezer „csendesről”, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Talán most is ez az eset forog fenn. Mert akkor annak a néhánynak a pásztorolása talán megmenti az egészet.

Isten felszólítására azonban ismét lemondó a válasz. Mit kezdjen velük, ha hallani sem akarnak, ha már figyelni sem tudnak, mert „körülmetéletlen” a fülük. A körülmetéletlen, azaz meg nem szentelt, a természetes ember nem érti az isteni dolgokat. Nemcsak „szégyellik” a hallott igét, de meg is vetik a hirdetőjével együtt.

Ez a történet Jeremiás, és általában a lelkipásztori munka vívódásait mutatja be. Ám ott van ebben minden olyan ember története, aki valamit tenni akar a közösségéért, de ugyanaz a közömbösség tekint rá, mint a prófétára.

Legyen ma mindannyiunk közös üzenete, hogy a tenni akarást soha ne adjuk fel, mert mindig lehet néhány olyan „csendes”, akikről talán nem is tudunk, de mégis érdemes értük  fáradozzunk. Ámen!

Imádkozzunk Isten mukásaiért!

Sebestyén Elek Előd

Milyennek ismered magad?

„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek.”  (Jer. 1:5)

Évekig élünk egymás mellett, és mégis sokszor későn ismerjük meg igazán egymást. Olyan új jellemvonások jelennek meg egyeseken, hogy teljesen elképedünk:  “Dehát nem ilyennek ismertük meg őt!” Mennyi  idő kell neked ahhoz, hogy igazán megismerd a másikat?

A Jeremiás próféta könyvében arról olvasunk, hogy Isten még mielőtt az anyaméhben megalkotta volna a prófétát már ismerte.  Kiválasztotta és egy nehéz, de szép feladatra hívta el őt. Isten jól ismerte Jeremiást, ahogy téged is.  Talán sokszor mi nem ismerjük jól magunkat. Nem vagyunk tisztába a képességeinkkel, a lehetőségeinkkel vagy éppen a határainkkal.  Jeremiás is vonakodik, amikor Isten feladattal bízza meg. Talán nem ismeri magát elég jól. Azt mondja, hogy nem képes erre a feladatra: fiatal, nem tud beszélni  stb. Isten azonban tudja milyen feladatok elvégzésével bízhatja meg őt, ismeri azokat a benne rejlő kincseket, amelyek csak később törnek fel belőle.

Ne vonakodj te sem teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket rád biz Isten. Ő ismeri azokat a kincseidet, adottságaidat is, amelyek ott vannak benned valahol a mélyen, és amelyek egyszer a felszínre kerülnek. Ő ismer, tudja mire van szükséged és melyek azok a feladatok, melyeket földi életed során teljesítened kell. Ámen!

 

Imádkozzunk azokért, akiknek nincs önbizalmuk!

 Sebestyén Elek Előd

 

Félelem

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”  1 Jn. 4:18

„Aki fél, nem él” – mondta az egyik ismerősöm. Milyen szépen rímel – gondoltam magamban, de az összefüggést nem értettem.  Hogy nem él az, aki fél, hiszen annyi félelemben élő ember van, és annyi félelmet keltő tényező van a világon. Aztán megértettem: aki fél, valóban nem él igazán. Ezt erősíti meg a fentebbi igeszakasz is, amely arról ír, hogy a szeretetben nincs félelem.

Kedves Olvasó! Azt én nem tudom, hogy neked milyen félelmeid vannak, ám azt igen, hogy hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy mi soha semmitől sem féltünk és nem félünk. Vannak helyzetek, amikor összeszorul a szívünk és görcsbe rándul a testünk.  Ilyen egy felvételi vizsga,  egy betegség, munkahelyünknek, otthonunknak vagy egyik szerettünknek az elvesztése. Mind-mind olyan esetek, amikor mérföldkőhöz érkezik az életünk. Megállunk egy pillanatra,félelem támad bennünk: most hogyan tovább, mi lesz velünk?

Azokat a helyzeteket, melyek félelmet ébresztenek, nem mindig lehet kikerülni, de magunkban le lehet győzni ezt a szorongató érzést a szeretet fegyverével.  Hívd ennek a hétnek is minden napján szívedbe Jézust, hogy végtelen szeretetével  ne csak a félelmet űzze ki onnan, de vezesse úgy lépteinket, hogy elkerülhessük ezeket a helyzeteket. Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik valami miatt félelemben élnek!

Sebestyén Elek Előd

Börtön vagy szabadság?

„Gyermekeim ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek…” 1 Jn. 2:1

Beismerni azt, hogy valamit rosszul csináltam, netalán bűnt követtem el, nem könnyű dolog. Ám néha szembesülnünk kell azzal, hogy mi sem vagyunk tökéletesek és hibákat is jócskán követhetünk el.

Pál apostol egykor azt mondta, hogy ő első a bűnösök között. Ez nem azt jelentette, hogy bűnöző volt, csupán elismerte emberi gyarlóságát, és ezzel azt, hogy neki szüksége van Jézusra, aki bűneit olyan fehérré mossa, mint a hó.  Vajon bennünk megvan-e ez a bátorság, hogy szembenézzünk tetteinkkel, és ha valami rosszat tettünk, elismerjük, hogy vétettünk Isten ellen? Minél tökéletesebbnek tartjuk magunkat, annál kevesebb esélyünk van arra, hogy egyáltalán megvalljuk bűneinket és Istentől feloldozást kapjunk. Pedig ha alázattal fordulunk Istenhez, Ő elfogad minket és megbocsát nekünk, ahogy az alábbi történetben a szülők tették gyermekükkel: „Két utazó ült a vonaton egymás mellett. Egy ideig néma csend volt közöttük, aztán az egyik egy idő után megkérdezte a másiktól, hogy miért olyan szomorú. Az elmondta, hogy épp a börtönből tart hazafelé, de nem tudja, hogy vajon otthon megbocsátottak-e neki.  Szégyelli, amit tett és azt, hogy a szüleit is ezáltal mások előtt kellemetlen helyzetbe hozta. Hosszú ideig nem látták már egymást és nem tudja, hogy most hogyan fogadják. Az utolsó levelében arra kérte a szüleit, hogy a kertjükben található gyümölcsfára –ami a vonatról is látszik- egy fehér szalagot akasszanak és erről tudni fogja, hogy szálljon-e le vagy sem. Ahogy közeledett a vonat az otthonához nem is mert a kert felé nézni, ezért az utastársát kérte arra meg, aki mikor odaértek örömmel kiáltotta, hogy a fa tele van fehér zászlókkal. Megbocsátottak neki.

Isten neked is megbocsát.  Először arra kér, hogy ne vétkezz. Ám ha már vétkeztél, bánd meg te is a bűneidet, és Ő odahelyezi a megbocsátás fehér zászlait a te szívedbe is.  Ő szeret, Ő elfogad, Ő megbocsát! Ámen!

Imádkozzunk a börtönbe kerültekért!

Sebestyén Elek Előd

Háború és béke

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid. 12:14)

Ha megnézzük a híreket, akkor láthatjuk, hogy ma is háborúk dúlnak a világ különböző pontjain. Etnikai és vallási ellentétek miatt harcolnak egymással emberek, miközben mi békésen éljük mindennapjainkat.
A békétlenség, az egymás ellen támadás nem új keletű dolog. Már az Ószövetség elején arról olvasunk, hogy Káin irigység miatt megöli az öccsét. Harag születik benne, és ez rossz döntéshez vezeti. Egy barátságos történet szerint egyszer egy ácsmester érkezett a faluba. Az egyik ember behívta a portájára és arra kérte, hogy készítsen egy hatalmas kerítést közötte és a szomszédja között. Az ácsmester reggel hozzáfogott a dologhoz, és estére, amire a gazda hazaért be is fejezte a munkát. Amikor belépett a gazda az udvarra, meglepődve látta, hogy a mester nem kerítést, hanem hidat készített a két porta között. Ekkor lépett ki a testvére is a szomszédos házból. Egymásra tekintettek, és mind a ketten megszégyellték magukat azért, hogy olyan hosszú ideje haragban éltek egymással. Békejobbot nyújtottak, és megköszönték a mesternek, hogy kerítés helyett hidat épített közöttük.
Mi nem élünk most háborús övezetben, ám közöttünk is sokszor csatározások zajlanak. Talán pont azokkal harcolunk, akiket a legjobban kellene szeressünk. Hívd be te is életedbe a nagy Mestert: Jézust, és kérd arra, hogy építse meg a béke hídját  közötted és felebarátjaid között a te szívedben is! Ámen

Imádkozzunk a háborúk megszűnéséért!

Sebestyén Elek Előd

Érted hozott áldozat

„…Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye…” (Zsid. 9:28)

Kedves Olvasó! Ma az áldozatról és az áldozathozóról szól számodra Isten igéje. Különböző fajta áldozatok vannak, és minden valószínűség szerint te is azok közé tartozol, akik valamilyen áldozatot vállalnak másokért. Áldozatot hozott és hoz minden édesanya, aki gyermeket vállal, és nap mint nap fáradságos munkával védi, táplálja szerettét. Áldozatot hoz minden édesapa, aki sokszor túlórát is vállal a munkahelyén, vagy külföldön dolgozik, hogy családja anyagi biztonságát megteremtse. Áldozatot vállal minden gyermek, aki szórakozás helyett a hétvégéjét a templomban, Isten közelében tölti. Sokszor vállalunk egymásért áldozatot, amikor idős szeretteink gondozását végezzük, vagy beteg családtagjainkat ápoljuk. Nem könnyű ez az áldozat, hiszen sok erőfeszítést, türelmet és erőt igényel. Mégis bizonyára örömmel vállalod mindezeket, mert szeretetből és önzetlenségből teszed. Áldozathozó vagy tehát te magad is.

Ám vannak, akik érted vállalnak áldozatot. A családod, akik veled együtt nevetnek, ha öröm ér, és veled együtt sírnak, ha bánat költözött a szívedbe. Ők vigyáznak rád, segítenek és mindent megtesznek érted, ahogy a te legnagyobb pásztorod, Jézus is. Ő óriási áldozatot vállalt érted. Az életét adta a bűneidért. Ártatlan vére azért folyt a kereszten, hogy te és én kegyelmet kapjunk. Megköszönöd-e napról-napra Jézusnak, amit érted tett és tesz? Hálás vagy-e szeretteidnek az érted hozott önzetlen áldozatokért?

Ma örömmel nyisd szívedet hálaadásra és köszönd meg Jézusnak az érted vállalt keresztáldozatot, és köszönd meg mindazok fáradságát is, akik vigyáznak rád és kenyeret tesznek az asztalodra! Ámen!

Adjunk hálát Istennek az új kenyérért!

Sebestyén Elek Előd

Ne légy rest!

“Ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket!”  (Zsid. 6:12)

 

A fenti igeszakasz arra bíztat, hogy ne legyünk restek. Bizonyára a legtöbb ember nem tartja magát annak. Ám ha azt nézzük, hogy napjainkban a fiatalok munkakedve sokkal kisebb, mint az időseké, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mégiscsak restek vagyunk. Vannak munkák, amelyeket szívesen végzünk és vannak, amelyeket elhanyagolunk. De vajon mire ösztönöz a szentíró? Elsősorban arra, hogy a hit dolgaiban legyünk szorgalmasak. Azokat kell követnünk, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

Legyünk hát mi is szorgalmasak Krisztus anzaszentegyházának gyarapításában. Örömmel vállaljunk önkéntes és missziói feladatokat! Ámen!

Imádkozzunk az egyházban munkálkodókért!

Sebestyén Elek Előd

Úrrá tettél kezeid munkáin

„Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin.” ( Zsid. 2:7)

“A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. Ez az idézet egy nagyon bölcs indián szájából hangzott el, aki figyelembe vette fiai, unokái és az azt követő generációk érdekeit is. A fentebbi igeszakaszról  ez az idézet  jutt eszünkbe, amikor arról olvasunk, hogy Isten a Föld uraivá tett bennünket.

Ezen a világon minden az Ő alkotása.  Ő teremtette a földet, melynek gazdag termése táplálékot nyújt számunkra.  Ő teremtette az állatokat, melyek szelídségükkel és hűségükkel társként vannak jelen mellettünk. Ő teremtette az égi testeket, melyek meghatározói  napjainknak és ünnepeinknek. A teremtés történetéből kiderül,  hogy miután ezt a csodálatos és teljes világot megolkotta, akkor az embert  koronaként helyezte a teremtett világba, azért hogy élvezze annak ajándékait, de meg is becsülje annak értékeit.

Úrrá  tett tehát Isten bennünket minden felett. Ez két dologra is feljogosít: uralkodhatunk a természet felett és kizsákmányolhatjuk annak minden értékét, vagy felelősen őrizhetjuk és örökségként tovább adhatjuk azt unokáinknak.

Ha unokáidra is gondolsz, akkor védd a természetet és annak kincseit! Hisz bizonyára legalább annyira szeretnének egy élhető világot  örökségként kapni  tőled, mint vagyont.  Ámen!

Imádkozzunk a természet védelméért!

 

Sebestyén Elek Előd

 

Ne aggódj, imádkozz!

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságaitokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”  Filippi 4:6

Mindennapjaink tele vannak aggodalommal. Mindig van valami, amitől tarthatunk. Fiatalon attól, hogy hogyan sikerülnek az iskolai évek, vagy milyen pályát érdemes választani. A szülők őrlődnek a gyermekeik miatt, a munkahelyi bizonytalanság miatt, párkapcsolatuk miatt, és még folytathatnánk a sort. Idős korban aggódunk a betegségek és az elmúlás miatt. Életünk bármely szakaszában vagyunk mindig lehet találni valamit, ami félelmet ébreszt bennünk.

Pál most téged is figyelmeztet: ne aggódj! Bátran helyezd minden kétséged és gondod az Úr elé. Kulcsold össze a kezed és töltsd ki előtte szíved minden bánatát! Ha így teszel, Ő veled van ifjú korodban, és segít a helyes döntéseket meghozni. Ő veled van szülőként, és segít a gyermeked felnevelésében. Ő veled van öreg éveidben, és simogatva érinti meg kezed: „Ne félj, veled vagyok itt ezen a földön, és ha itt minden véget ér, én fogom a kezed, és ott is veled leszek!” Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik aggodalmak között élnek!

Sebestyén Elek Előd

Megerősödni Isten által

„…erősödjetek meg az Úrban…”  Ef. 6:10

Mit jelent erősnek lenni? Emberi mércénk szerint erős az, aki jó kondícióban van, és bárkit letud győzni fizikai erejével. Erős az, akinek hatalma van, mert kénye-kedve szerint uralkodhat másokon. Erős az, akinek jó kapcsolatrendszerei vannak, mert mindet eltud intézni. Erős az, aki gazdag, mert pénzzel majdnem mindent elérhet. Valóban sokféleképpen lehet erős az ember, és mi néha mégis úgy érezzük, hogy egyik kategóriához sem tartozunk. De akkor mi hogyan legyünk erősek?

Pál erre azt válaszolja, hogy mi az Úrban erősödjünk meg. Bízz benne! És ha úgy éreznéd, hogy gyenge vagy, elhagyott az erőd, mindig jusson eszedbe, hogy egyedül csak Istenben lehet megerősödni, újra lendületet kapni. Illés próféta csalódottan vonult ki a pusztába, megakart halni, ám Isten visszafordította. Felébresztette a megfáradt prófétát, táplálta őt és ereje felett való újabb feladatokra küldte el. A próféta Isten által erősödött meg. Még küldetése volt, és ehhez kapott az Úrtól erőt.

Istennek bizonyára a te életeddel is van valamilyen célja, még akkor is, ha netalán esetlennek érzed magad. Kérj napról-napra tőle  áldást ahhoz, hogy alázattal teljesítsd be a rád bízott küldetést! Ámen!

Imádkozzunk a depresszióval küszködőkért!

Sebestyén Elek Előd

 

 

Bátorság és szabad út

„… őbenne van bátorságunk és szabad utunk…”  (Ef. 3:1-12)

A bátortalanság háttérbe szorít, aki pedig haladni akar, annak bátornak kell lennie. Pál apostol tanácsot ad minden félelmet érző embernek:  Istenbe kapaszkodva mindenki bátorságot nyerhet.

Számtalan olyan dolog van, amely rabszolgájává tehet, és ami akadályozhat abban, hogy Jézussal teljes életet élhessünk. A következő történet rávilágít arra, hogy minden tanács, így a Biblia útmutatásai is csak akkor vezetnek minket közelebb Istenhez és lelkünk szabadságához, ha azokat be is tartjuk: „Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba. A kismadár első tanácsa az volt: hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült.

A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett. A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá. Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél, mondta. Halljam a harmadik tanácsot! Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében, a világ legértékesebb ékkövét..!”

Bízd örömmel Isten kezébe a rád váró hetet, és te is megérzed, hogy ezáltal bátorrá és szabaddá válsz! Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik félelmek között élnek!

Sebestyén Elek Előd

Öntelten, tövist hordozva

„… hogy el ne bizakodjam, tövis adatott testembe…”  2 Kor. 12:7

Pál apostol helyett bárki mondhatná az igeszakaszban elhangzó szavakat. Van-e valaki, akinek nincs tövis a testében vagy a lelkében? Aligha. Másokat figyelve lehet sokszor arra gondolunk, hogy a másiknak milyen könnyű, a másiknak semmi bánata. Erről pedig eszembe jut, hogy mit mesélt nemrég valaki:

– Bentlakásban laktam és mindig csodáltam az ablakból a szomszéd házat. Arra gondoltam, milyen szerencsések azok, akik ott laknak. Szép helyen, egy csodálatos házban élnek. Sok év telt el azóta, és most hozzám jár gyógykezelésekre az ott lakó hölgy. Kiderült, hogy a gyermeke is örökös gondozásra szorul. Most már nemcsak kívülről, de belülről is ismerem azt a házat. Már másképp nézek rá, mint régen.

Ha elcsüggedsz amiatt, mert súlyos tövist hordozol a szívedben, jusson eszedbe, hogy Jézus, a te Megváltód sokkal nagyobb fájdalmakat kellett elhordozzon. Ő még a kereszten sem elégedetlenkedett vagy átkozódott. Arra kérte az Ő mennyei Atyját, hogy bocsásson meg az őt keresztre feszítő embereknek.

Minden seb közelebb vezet minket Istenhez, és minden tövis visszafog bennünket, hogy el ne bízzuk magunkat. Ámen!

Imádkozzunk az öntelt emberek megalázkodásáért!

Sebestyén Elek Előd

Először önmagukat adták

„… először önmagukat adták az Úrnak…”   2 Kor. 8:5

Adni – annyi minden van ebben a szóban, hiszen bő a skálája annak, amit mi adhatunk. Talán, sokszor szegénynek hisszük magunkat, és inkább arra várunk, hogy mások adjanak nekünk. A mai igemagyarázat azonban arra biztat, hogy vizsgáld meg azt, amit te adhatsz másoknak.

Milyen kincseid vannak? Bizonyára, benned is van szeretet, és ebből a szeretetből bőven meríthetsz azért, hogy mások üres szívét megtöltsd. Bizonyára, te is jóságos vagy, aki meglátod mások bánatát, és kedves szavaiddal igyekszel bátorítani, megvigasztalni másokat. Bizonyára neked is van időd, hogy szakíts abból néhány percet vagy órát Istenre és szeretteidre.

Szereteted, jóságod és időd ajándékozd Istennek és azoknak, akiknek szükségük van rád. Először önmagad és lelki kincsied vidd az Úr elé, és akkor meglátod örömmel nyílik meg a kezed is arra, hogy segíts és támogass másokat! Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik valamiben szükséget látnak!

Sebestyén Elek Előd

Kincsek ingyen

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…”  2 Kor. 4:7

Mi számodra a kincs? Különböző feleletek hangozhatnak el. Van, aki a kincs szó hallatán a pénzre, vagyonra gondol. Van, aki a sikerekre vagy a hatalomra gondol. Van, aki a családjára gondol, és van, aki Jézusra. Ő az én igazi kincsem, aki mindig velem van. Vigyáz rám és vezeti lépteim.

Különböző kincsek vannak, amelyek fontosak lehetnek, és amelyek közül kiemelkedik a legdrágább kincsünk: Jézus. Ám vajon, hogyan és hol őrizzük a mi kincsünket. Ha valami vagy valaki nagyon fontos nekünk, azt szeretnénk sokáig megőrizni. Pál apostol úgy fogalmaz, hogy a mi kincsünk cserépedényben van. Milyen találó Pál megfogalmazása, hiszen mi is a szívünkben, egy törékeny cserépedényben hordozzuk az igazi kincsünket. Itt hordozzuk a mi Megváltónkat, és itt hordozzuk a mi családunkat, azokat, akik értékesek és pótolhatatlanok számunkra.

Vigyázz erre a cserépedényre! Őrizd a szívedet, és benne az igazi kincseket: Jézus szeretetét és a családodat! Ámen!

Imádkozzunk a szegényekért!

Sebestyén Elek Előd

Széthúzás a gyülekezetben

„Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük!”  Róma. 16:17

Ahol két-három ember egybegyűl, ott valószínűleg különböző meglátások hangzanak el. Ebből előbb-utóbb akár nézeteltérés is akadhat ebből, amit mindenki másképp kezel. Van, aki nagy ügyet csinál abból, ha nem az ő akarata érvényesül, és van, aki megpróbál kompromisszumot kötni. Valakinek azonban előbb vagy utóbb mégiscsak engednie kell. Egy nagyobb közösséget tekintve ez hatványozottabban igaz, hiszen nem lehet mindenkinek ugyanaz a meglátása, és ezért széthúzások történhetnek. Egy Krisztust szolgáló közösség tisztában is van ezzel, és ezért inkább nem a maga igazát, hanem Jézus tanítását tartja életét irányító mércének. Ám néha találkozunk azzal is, hogy egyesek a Sátán sugallatára csak azért is széthúzást generálnak egy-egy közösségben. Ennek megvannak a maga módszerei, és bizony elég könnyű szétszórni az összeférhetetlenség magvait. Ilyesmivel találkozunk Pál levelében.

A 17-20. versek hangvétele megváltozik, élesen elüt a Római-levél többi részétől. Nagyon is illene viszont Efézushoz, amelynek közössége átélte a belső megoszlást és széthúzást. Pál óv azoktól, akik szétrombolnák a közösség egységét. A jó tanítás (száj-fül) összhangban van az egész emberrel (kéz-láb és szív-szem). Az ő tanításuk azonban (sima és hízelgő beszéd) inkább a hasat szolgálja. A béke Istene eltipor a közösségben minden rendetlenséget és széthúzást, amelyet a Sátán személyesít meg.

Isten azt szeretné, ha már itt e földön békében élnénk. Ne engedj tehát a gonosz hangjának, aki széthúzásra, rombolásra ösztönöz téged! Légy alázatos és türelmes a te Istenedhez, és embertársaidhoz is! Ámen

Imádkozzunk a gyülekezetek egységéért!

Sebestyén Elek Előd

Add meg a tiszteletet annak, akinek tisztelettel tartozol!

„Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.”    Róma 13:7

Mit jelent ma a tisztelet? Tiszteljük-e egyáltalán igazán Istent és az elöljáróinkat, vagy csak képmutatás az egész? Környezetünket tekintve sokszor azt tapasztaljuk, hogy a félelem ugyan bizonyos ideig tiszteletre bírja az embereket, de amikor már úgy érzik, hogy nem is olyan hatalmas a felettük lévő, a tisztelet is hamar elillan.

Pál a 13. fejezet elején a hatalmasok iránti elvárásokról ír. Már az elején leszögezi, hogy minden hatalom Istentől származik, ezért tisztelni kell mindenkinek a felette levőt.  A sorok mögött az alázat is meghúzódik, hiszen mivel Isten a leghatalmasabb, ezért akármilyen hatalommal is bírjon valaki ezen a földön, a tiszteletet meg kell adnia Istennek és természetesen minden embernek.

Ha szülők vagy nevelők iránti tiszteletről beszélünk, gyakori tapasztalat, hogy már kevésbé tisztelik őket úgy mint régen. A szeretet, a kedvesség, az odafigyelés nem vált olyan tartós tiszteletet ki, mint a félelem. Erről mesél Pál is, viszont kiemeli, hogy nemcsak addig kell tisztelni valakit, amíg félünk tőle. Netalán azért, mert felettesünk, mert erősebb, mert jobb pozícióban van, mert nagyobb kapcsolatrendszere vagy több pénze van. Egyáltalán tisztelnünk kell egymást, hiszem mindannyian Isten teremtményei vagyunk saját értékekkel. Isten előtt egyformák vagyunk, ami nem azt jelenti, hogy mindenkit pajtásnak tekinthetünk.

Örömmel add meg mindenkinek, amivel tartozol: akinek adóval, annak az adót, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet! Ámen!

Imádkozzunk a feletteseinkért és a tanárokért!

Sebestyén Elek Előd

Ki hívja segítségül Istent?

„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10:13)

Kerültél-e már nehéz helyzetbe életed során? Azt hiszem most az a válaszod, hogy: IGEN. Mindegy, hogy fiatal valaki vagy öreg, fordult már elő vele is, hogy valami megpróbáltatáson ment keresztül. Egy vizsga, egy családi vagy munkahelyi tragédia, mind-mind olyan esetek, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy kezünket összekulcsoljuk, és Istent hívjuk segítségül.

Pál apostol a 10. fejezetben az olvasó figyelmébe ajánlja, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét az nemcsak, hogy támaszt kap itt ezen a földön, de üdvösséget is nyer. Ezt egy költői képet használva írja körül: „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre” (10. vers).

A szó ott van ajkadon (száj-fül) és a szívedben (szív-szem). Érdemes fölfigyelnünk arra, miként támaszkodik Pál arra a két tevékenységi zónára, amelyek szemben állnak a cselekvéssel (kéz-láb). A hangsúlyos végkövetkeztetés így hangzik: senki sem vall szégyent, senki nem veszt rajta, aki Jézusba veti hitét. Mindenki ugyanúgy üdvözül: a zsidó is, a pogány is. A lényeg, hogy elismerje és megvallja: Jézus az Úr. Ezt a kijelentést nagy valószínűséggel az ősegyház istentiszteletéből kölcsönzi Pál apostol.

Bízd te is bátran életed Istenre. Halld meg minden nap az Ő hozzád szóló szavát, lásd meg azokat a helyzeteket, amikor valami jót cselekedhetsz,  és ajkadat hittel nyisd meg a nehéz percekben segítséget kérni és vallást tenni arról a sok csodáról, melyet Jézus veled tett meg! Ámen!

Imádkozzunk a szükséget szenvedőkért!

 

Sebestyén Elek Előd

Mit nyújt a Szentlélek?

„Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”  (Róm 7:6)

Pünkösd van. Egy kicsit visszatekintünk ilyenkor a mennybemenetel napjára, amikor megígérte Jézus a tanítványoknak, hogy rövidesen megkapják a Szentlélek ajándékát, hogy általa erősek és szabadok legyenek. Elsősorban a bűn az, ami alól fel kell szabaduljunk, hogy igazán szabadokká legyünk.

A bűn alóli felszabadulásunk legitim következménye Krisztus halálának: ez nem szorul bizonyításra. De akarhat-e Isten hasonlóan felszabadítani bennünket a törvény alól is, hiszen a Tórát ő adta? – tehetjük fel a kérdést. Erre válaszolva kívánja Pál a 7. részben bizonyítani azt, hogy Krisztus halálának a törvény alóli felszabadulás is legitim következménye. Ezért a 6. és 7. r. között párhuzamosságuk ellenére is jelentős különbségek vannak.

Krisztus halálával való közösségünk minket is szabadokká tesz a Feltámadottal való új kapcsolatra, és ez a kapcsolat így legitim. Az általános elv és az illusztráció között eltolódás van, ez itt még folytatódik is: a keresztyén életre alkalmazva csak a hasonlat legfőbb vonásait tartja meg Pál. Az fejeződik ki ebben, hogy az emberi viszonylatok körében nincs adekvát kép annak szemléltetésére, amit Krisztus által tett Isten az emberrel. Földi életében Krisztus is a törvény alatt él, végigjárja a törvény útját a halálig, de halálával szabaddá válik a törvény alól. Ez áll az egész Krisztus előtti emberiségre: a sákramentumban vele vállalt sorsközösség szabadítja fel a törvény alól, a vele ilyen alapon kötött új kapcsolat a törvény szemszögéből nem illethető a paráznaság vádjával. A halál által jön létre ez a kapcsolat, a halál helyett az életre.

A kétféle kapcsolat kizárja egymást: ezt szemlélteti a test  és a Lélek  jegyében folyó emberi élet ellentéte. A törvény felgerjesztette azokat a szenvedélyeket, amelyek bűneinkben lettek nyilvánvalókká, és a halál gyümölcsét termették meg bennünk. Miután szabadokká lettünk a törvénytől, nem állunk többé a hatalma alatt, nem rendelkezik fölöttünk mindaz, ami eddig fogva tartott, nem köt a törvény betűjének rabsága, amelyben csak önmagunkkal törődtünk, és üdvösségünk kérdésével bajlódtunk. Új életlehetőséget kaptunk, amely a szó korszakos értelmében is új: a Krisztusban élő ember a Szentlélek munkáiban munkatársa Istennek.

Ma a Szentlélek kitöltetésének ünnepén, kérjük Istent, hogy nap, mint nap gazdagon árassza reánk szentlelkét, hogy mi is a bűnnel szakítva, lélekben pedig megújulva éljük mindennapjainkat! Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek sok ember szívét érintse meg!

Sebestyén Elek Előd