Könnyű telt hassal az éhezőknek megelégedésről pérdikálni…

“Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.” (Jób. 9:13)

Jób kivetkőzött magából. Ezt az alábbi kijelentései alapján állíthatjuk: – ha szinte igazam volna, sem felelhetnék neki – ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vette. Jób minden elképzelése, magyarázat-keresése feltételes módban hangzik el. Szeretné az igazát bizonyítani, a maga ügyvédje lenni, de nem tud: ártatlanságában még ő maga sem biztos. Feltételezi, hogy Isten felel neki, ugyanakkor bevallja, nem hinné, amit Istentől hall. Kiben van akkor a hiba? Istenben? Ha nem bízom benne, hogy van, meghallgat és felel? És ha végre felel, akkor bambán nézek és nem tudok reagálni, érzéketlen maradok, mozdulatlan maradok! Az Ószövetségben a mozdulatlanság halált jelent. Aki él, mozog. Az élőlények erről ismerhetők meg. (Ezért jelent halálos kórt Pálnak az efézusi levelében az örökös alvás, az ébredni nem akarás. Itt hangsúlyozza: serkenj fel, aki aluszol, támadjál fel a halálból, s felragyog néked a Krisztus.) – venné csak le rólam az ő vesszejét… akkor szólnék és nem félnék tőle. Jób úgy érzi, tehetetlenségének az oka, hogy Isten lecsapott rá, sarokba szorítja. Nem tartja sportszerűnek, ahogy Isten viselkedik vele. Ha Isten eleresztené, akkor már nem félne tőle. Hát persze, akkor könnyű lenne feleselni! No, de kedves Jób, komolyan gondolod, amit mondtál? Könnyű egészégesen a betegnek türelemről papolni. Könnyű telt hassal az éhezőknek megelégedésről pérdikálni. Tessék nincsetelenül, vagyon, család, egészség nélkül embernek maradni, higgadtnak maradni! A sátán vádja itt megalapozottnak tűnik, hiszen pontosan azt akarja igazolni, hogy Jób MÁS akkor, amikor gazdag, sikeres, boldog, és MÁS, amikor földönfutó lesz. Ha elfogadjuk, hogy Jób könyvének a kerettörténete az egyetemes embert a múlt-jelen-jövő tengelyén idő felett ábrázolja, vagyis az ember teremtését, bukását és megváltását foglalja össze, akkor Jób – mint egyetemes EMBER – elkeseredettségében épp a teremtésben megmutatkozó kiváltságát, az istenképűség méltóságát adja fel. A sátán csak ötletet ad a próbatételre, aki ténylegesen megbetegíti magát, az Jób. Miért nem tud ez az ember meggyógyulni?

1) Azért, mert bizalmatlan Istennel szemben: ő hóvízben és szappannal mosakodik, Istenről azt feltételezi, hogy posványba mártaná. Kedves Jób (és hozzá hasonló kortársaim), Isten Fia nem hólében, hanem vérével mosott meg. A böjtben egyet kérhetsz: tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál! (Zsolt. 51.)

2) Azért, mert nem ismeri a közbenjárót Isten és ember között. Azt mondja: nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között! Kedves Jób (és társai), de igen, van ilyen személy: a mi Üdvözítőnk. Isten azt akarja, hogy lehetőleg minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Egy az Isten és egy a közbenjáró közte és közöttünk – az ember Jézus Krisztus. (1 Tim 2,4-5). A közbenjáró nem sajátítható ki: nem egy emberé, nem az enyém, hanem a mindenkié, aki élni akar (Gal 3,2o). Ámen!

Geréb Miklós (Iriny)

 

Miért nem haltam meg, mikor megszülettem?

„Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?” (Jób. 3:11)

Amikor szépen süt a nap, a mosoly is szélesebb az arcunkon, de amikor a felhők mindent elsötétítenek felettünk olyankor a gondoktól elnehezedik az életkedvünk.

Jób életereje ki van merülve, heves indulatainak helyét búskomorság és halálvágy foglalja el. Kérdezni kezd, de miértjeire nem jön felelet. Megkérdezése nélkül, akarata ellenére dobták bele ebbe a rettenetes helyzetbe, most már csak a halál gondolata jelent neki nyugvópontot, a kimúlás lett vágyainak célja. Felfogása az Ótestamentum általános nézetével is ellenkezik, mely szerint az élet az Istennek legbecsesebb ajándéka. Régi boldogságának emlékei kiesnek lelkéből, és azt is elfelejti, hogy a Seol sivár, nem kívánatos hely. Úgy érzi, hogy a halál nyugalom, az élet pedig fájdalom.

Jób gondolatai Illés prófétára emlékeztetnek minket, aki szintén bánatában meg akart halni. Ám szerencsére életünk napjai nem a mi kezünkben vannak, hanem Isten kezében. Ha Ő feladatot bíz ránk, akkor azt végig kell vigyük! Ő adjon erőt nekünk, hogy a legnehezebb percekben se hagyjon el életkedvünk. Legyünk hálásak minden percért, és örüljünk minden napfelkeltének, amit megérünk! Ámen!

Imádkozzunk a súlyos kereszteket hordozókért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jób. 2:10)

„Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób. 2:10)

A jót könnyű megszokni, a rosszat annál kevésbé. Jób mégis teljes nyugalommal mondja, hogy a rosszat is el kell fogadnunk.

A második felvonás színhelye és lefolyása teljesen azonos az elsőével. Az Úrnak a Sátánhoz intézett kérdése is szószerint egyezik. A Sátán nem számol be, arról, hogy mit végzett. Az Úr maga állapítja meg, hogy Jób kiállotta a próbát, még mindig erősen áll feddhetetlenségében, tehát a Sátán ok nélkül ingerelte fel őt ellene. A Sátán azonban nem ismeri el vereségét: Jóbot személyében kell megtámadni, betegséggel kell sújtani, majd akkor megátkozza az Istent. Erre az Úr ismét kezébe adja Jóbot azzal a megszorítással, hogy életét nem veheti el. Jób felesége,a mikro látja Jób szenvedését arra szólítja fel férjét, hogy átkozza meg az Urat.

Augustinus az ördög segítőtársának nevezi Jób feleségét, aki úgy kísértette rosszra férjét, mint Éva Ádámot. A kérdésfeltevés arra szolgál, hogy Jób jellemének páratlanságát még jobban kiemelje a szerző. Jób elveti feleségének sugalmazását, melyet az talán nem is rossz szándékkal, hanem csak a helyzet okozta stressz hatása alatt mondott. Jób felesége, látva férjének kilátástalan állapotát, arra szólítja fel őt, hogy mondjon búcsút Istennek, fordítson neki hátat, adja fel hitét, hiszen úgysem várhat már tőle semmit. Akármelyik értelemben fogjuk fel az asszony megnyilatkozását, az mindenképpen kísértést jelentett Jób számára, amelyet határozottan vissza kellett utasítani.

Szinte mindennap belekerülünk egy hasonló élethelyzetbe. Velünk, vagy családtagjainkkal is előfordul, hogy súlyos keresztetet kell hordozzunk. Ilyenkor nekünk is dönteni kell arról, hogy hogyan állunk a kereszt hordozásához. Te alázattal hordozod a kereszteket, vagy átkozódáson töröd a fejed, mint a Jób felesége? Ámen!

Imádkozzunk a súlyos betegekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jób. 1:21)

“Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”  (Jób. 1:21)

Minden haláleset megviseli a hozzátartozókat, de amikor valaki a gyermekét (gyermekeit) veszíti el, az mindennél nagyobb fájdalom. Jób ezt a tragédiát éli át. Folyamatosan veszít el mindent, és mindenkit, aki közel állt hozzá.

A könyv szerzője egyszerű, de hatásos eszközökkel érzékelteti a csapások váratlan és lesújtó voltát. Egyetlen napon, amely éppoly békességben és boldogságban kezdődött, mint a többi, megy végbe az egész tragédia. Az egyes csapásokat a hírnökök jelentéseiből ismerjük meg. Az anyag elrendezése mesteri: az első és harmadik csapás eszközei emberek, a másodiké és negyediké természeti erők. A dráma csúcspontja a 18. versben Jób gyermekeinek elvesztése.

Jób az egymás után érkező hírmondókat ülve hallgatja végig. A hírek hallatára a csapások okozta fájdalom jeléül megszaggatja felső ruháját, és elvégzi a szokásos gyászszertartásokat. A fej megborotválása nem mehetett végbe pillanatok alatt, tehát a földre esés és leborulás nem tekinthető félig tudatos idegreakciónak, hanem az Istentől való függés, imádat és engedelmesség jelének. A 21. vers azt fejezi ki, hogy az élet és annak minden tartozéka Jób hite szerint Isten ajándéka, amit a halálban előbb-utóbb úgyis vissza kell adni, ha tehát Isten hamarabb elvette, abszolút joga volt hozzá. A szerző itt egy nem izraeli emberben a kegyes gondolkodásmód olyan magaslatát mutatja meg, amely mintakép lehet az izraelita számára is. Jób tömören megfogalmazott vallomását minden istenfélő ember utána mondhatja, aki hasonló helyzetbe kerül.

A tegnap vele történt mindez meg, de ma vagy holnap bármelyikünk kerülhet hasonló helyzetbe. Egy pillanat alatt elveszíthetünk mindent és mindenkit. Isten szeretete erősítsen minket is, hogy életünk legnehezebb pillanataiban hittel és reménnyel tudjuk elmondani: „az Úr adta, az Úr elvette!” Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik gyermeküket veszítették el!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jób. 1:8)

„Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.”  (Jób. 1:8)

Do ut des – adok, hogy te is adjál, hangzik a régi latin mondás. A természeti vallások követőinek alapelve volt ez: valamit valamiért. Jób története egy egészen más példát mutat be nekünk. Önzetlenül ragaszkodik Istenhez. Ám most nézzük meg, hogy mit gondoltak Jóbról a háta mögött!

A könyv szerzője bepillantást enged a mennyei kulisszák mögé, ahol Jób sorsáról döntenek. Isten ott ül a trónján, előtte határozott időközökben megjelennek az Istennek fiai, hogy jelentést tegyenek neki. Közöttük van a Sátán is, akit Isten amazokkal együtt teljes ellenőrzése alatt tart. A Sátánhoz intézett kérdésben Isten szinte megerősíti és igazolja a Jób jelleméről mondottakat. Mivel annak a kornak általános gondolkozása szerint a kegyesség és az áldás ok és okozati összefüggésben vannak, Jób kegyességének Isten részéről történő aláhúzása azt a célt szolgálja, hogy a Jób sorsában csakhamar beálló tragikus változás csak annál megdöbbentőbb hatást gyakoroljon az olvasóra. Mivel a Sátán Isten véleményét megcáfolni nem tudja és kénytelen a tényeket tudomásul venni, Jób kegyességének őszinteségét kérdőjelezi meg: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Jób kegyességének tehát megvan a magyarázata, megéri neki a dolog, hiszen Isten körülvette és megáldotta. A Sátán szemében Jób kegyessége csak üzlet. Ez a két vers fejezi ki a Jób könyvének tulajdonképpeni alapgondolatát és problémáját. Az a kérdés: van-e önzetlen istenfélelem a földön? Van-e olyan ember, aki Istent önmagáért szereti s nem a tőle kapott vagy remélt anyagi vagy lelki áldásokért? Erre a kérdésre feleletet keresni az egyik fő célja a Jób könyvének.

Ehhez kapcsolódik a másik vezető gondolat: az igaz ember szenvedésének problémája. Az Úr hozzájárult Jób kegyességének kipróbálásához, bizonyos határokat szabva a Sátán tevékenységének. Így az olvasó rögtön tudja, hogy a szenvedés mögött Isten megengedő akarata áll. A csapások célja, hogy bizonyítékot szolgáltassanak Jób hitének őszintesége és önzetlensége felől. Noha Isten átengedi szolgáját a Sátánnak, de a szálakat mégis ő tartja a kezében, s így a Sátán noha rosszat akar  mégis a jót munkálja. Jób természetesen erről a mennyei egyezségről semmit sem tud. És ha mr itt tartunk nekünk sem árt elgondolkodni afelől, hogy a mi áll a mi kapcsolataink hátterében. Járjunk mi is a Jób útján, aki érdekek nélkül is szerette és alázattal szolgálta az Urat! Ámen!

Segítsen Isten minket az érdekek nélküli kapcsolatokra!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jób. 1:1)

„Élt Úz földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat.”  (Jób.1:1)

Egy szép családra vágyik a legtöbb ember. Arra, hogy mindenki együtt legyen, és arra, hogy béke legyen közöttük. Jób könyve egy idilli, nagy családot mutat be. Itt jelen van az igazi Isten tisztelet, és ezt a Úr iránti hűséget a későbbeik során a problémák sem törik meg.

A szerző bemutatja a hőst: hazáját, nevét, jellemét, de sem hazájáról, sem koráról részletes formában nem beszél. Ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy itt nem a történeti és földrajzi adatok a fontosak, hanem az egyetemes emberi mondanivaló. Jób: típus és példa, akinek sorsában és tapasztalatában az ember a maga történetét ismerheti fel bárhol, vagy bármely korban éljen is. Jób hatalmas keleti sejk, akit Isten nagy gazdagsággal áldott meg. A jószág nagy számából lehet következtetni a birtok nagy terjedelmére. Jellemző, hogy gazdagságának leírásában az arany nem szerepel. Isten áldásának másik bizonyítéka a nagy család. Jób szilárd és következetes istenfélelmét mutatja, hogy nemcsak feje, hanem papja is családjának, akinek még arra is gondja van, hogy gyermekeinek feltehetőleg elkövetett bűneiért esetről esetre áldozatot mutasson be. A szerző mindezt fontosnak tartja elmondani, mielőtt a függöny felgördülne és a dráma megkezdődnék.

A színhely Izraelen kívül van, amivel azt akarja mondani, hogy itt egyetemes emberi problémáról lesz szó. Jób neve, héberül Ijjób, nem mesterségesen képzett név, amelybe szándékosan helyeztek el valamilyen jelentést. A név már az amarnai levelekben is előfordul. Jelentését nem tudjuk. A négy jelző együttesen fejezi ki Jób tökéletes vallási és erkölcsi jellemét. Ellentéte a kettős életű, görbe utakon járó, hamis, csalafinta ember, aki mást mutat kívülről, mint amilyen belülről, ahogy azt a Sátán és később barátai is állították Jóbról.

Jób példa lehet ma minden szülőnek. Nemcsak a fedhetetlen, szorgalmas jellemben, de abban is, ahogy gyermekei sorsát is minden nap Isten kezébe helyezi. Értük is imádkozik! Hordozzuk imáinkban mi is szeretteinket, és örömmek köszönjük meg őket Istennek! Ámen!

Imádkozzunk a nagy családokért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Náh. 3:14)

„Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődjeidet!”  (Náh. 3:14)

A legerősebbek is elbukhatnak – összegezhetjük Náhum próféta üzenetét. Arra ugyan számítunk, hogy embertársainkkal akármi megtörténhet, de arra, hogy esetleg velünk is bármi megtörténhet, már nem biztos.

A harmadik rész egy történelmi eseményre emlékeztet: Nó Ámón (Théba) elestére. Ezért többen ezt a részletet a könyv legkorábbi egységének tekintik. Mások joggal mutatnak rá arra, hogy ez olyan esemény volt, amely egy emberöltő múltán is élénken élt a kortársak emlékezetében. Másfelől itt az a funkciója, hogy történelmi példával bizonyítsa: volt már olyan erősnek hitt város, hatalom, amely biztonságban érezhette magát, mégis elbukott. A felső-egyiptomi főváros, ahonnan az etiópiai királyok, a nubiai dinasztia tagjai egy ideig egész Egyiptomot kormányozták, bevehetetlennek számított. Joggal tartották sebezhetetlennek fekvése miatt, s mert az egyiptomi és etiópiai (Kús) haderőkön kívül líbiai és szomáliai (Pút) szövetségesek is támogatták. Mégis, éppen Asszíria vette be Assurbanipal vezetésével, ami egyben az asszíriai birodalom legtávolibb hódítását is jelentette. Az asszírok a maguk adta kegyetlen példán láthatták, hogy ők sem lehetnek biztonságban, és ugyanaz a sors vár rájuk.

Immár az asszíroknak is mindenre fel kellett készülniük.  Legyünk mi is készen arra, hogy bármikor Isten ítélőszéke elé kerülhetünk. Gyűjtsük addig össze a jócselekedetek vízcseppjeit, és erősítsük hitünk erődjeit még ma! Ámen!

Kérjük Istent, hogy segítsen minket a hitben erősen megállni!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Náh. 2:1)

„Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet!” (Náh. 2:1)

Biztos feltették már neked is ezt a kérdést: „Melyik hírrel kezdjem a jóval, vagy a rosszal?” Aztán, ha lehetne választani a jó hírnél meg is állnánk. Náhum próféta most jó hírrel látja el a népet. Elmondja, hogy új lehetőségek nyílnak meg Júda előtt.

Asszíria hatalmának megingása lehetőségeket jelentett Júda számára. Megnyílt a politikai függetlenség útja. Ezzel párhuzamosan fel lehetett számolni az idegen, asszíriai kultuszt is Jeruzsálemben. Júda nemcsak a Ninivétől való elszakadást kezdhette meg, hanem az északi országrész, az asszíriai provincia bizonyos területeinek visszaszerzésére is sor kerülhetett. Ezek a fejlemények reménységet ébresztettek a két országrész újraegyesítésére, az egykori teljes ország, a dávidi és salamoni birodalom feltámasztására is.

Az örömhír tartalma, a békesség nem csupán a harc, a hadiállapot végét jelenti a választott nép számára, hanem a sértetlen, ép, teljes és rendezett állapotot, szövetségi viszonyt is, ami egyben mindenkor az Úr ajándéka is népének, és az eschatologikus végső beteljesedés előjele. Júda népe békében várhatta az események bekövetkezését.

Kedves Olvasó! Azt nem tudom, hogy most milyen élethelyzetben vagy. Ám azt igen, hogy jó és rossz hírek közé most egyaránt üzeni az Ige azt, hogy öröm közeledik felénk. Töltse be mindannyiunk szívét a hála azért, hogy Isten minket is megsegít a mindennapi küzdelmeinkben. Nem hagy el minket, és örömre váltja fájdalmainkat! Ámen!

Kérjük Istent, hogy hintse a béke örömüzenetét oda, ahol most harcok dúlnak!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Náhum 1,7)

„Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.”  (Náhum 1,7)

„A nagyhatalmak tündöklése és bukása” ez a címe Paul Kennedy angol történész nagyszabású és világhírűvé vált művének, amely a XVI. századtól kezdve 2000-ig követi nyomon a nemzetközi erőviszonyokat.

Náhum próféta könyve úgy kapcsolódik ehhez, hogy ennek a könyvnek a témája egyetlen nagyhatalomra összpontosít, és annak a bukását jövendöli meg, ez a nagyhatalom Asszíria, melynek fővárosa Ninive.

Nagyhatalmak ma is vannak, és látva a körülöttünk zajló eseményeket, azt mondhatjuk, hogy ha nem is egy nagyhatalom tündöklésének lehetünk tanúi, de az erőviszonyok jelzése és a magamutogatás részükről biztos.

„Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat”

Az a nagyhatalom, amelyik nem az Úrban bízik, az asszír nagyhatalom sorsára jut, de akik bíznak benne, azokat ismeri az Úr, és megerősíti azokat a szorongatás idején, mert Ő maga a jóság és az igazságosság.

Egyetlen nagyhatalom sem maradt fenn annyi ideig, mint az egyház, mert az Úr meg akarta és meg akarja azt tartani. Mindannyian az Ő kezében vagyunk, Ő rendelkezik felettünk is, a nagyhatalmak felett is, és ez megnyugtató, mert tudjuk, hogy „jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat”.  Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy minél többen tapasztalják meg, hogy „jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat”.

Bencze-Kádár Bertold

Igemagyarázat ( Jónás 4:2)

„Mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod.” ( Jónás 4:2)

Vannak alkalmak, amikor nem értünk egyet Isten akaratával. Néha még annak sem tudunk igazán örülni, amikor látjuk, hogy megbocsát egy általunk bűnösnek tartott embernek.

Jónás letelepedett a városon kívül egy gallyakból összetákolt kunyhó alatt. Titokban még mindig remélte, hogy talán mégis bekövetkezik Ninive pusztulása, és ezt a látványt szerette volna megérni. Ekkor következik egy újabb mesésnek tűnő epizód: Jónás kunyhója mellett sarjadt egy gyorsan növő bokor, és szétterülő levélzetével igen jó árnyékot adott a tűző nap ellen, aminek Jónás nagyon megörült. A 6. versben a héber qíqájón szó, amelyet a Vulgata és Luther nyomán töknek szoktak fordítani, eredetileg ricinusbokrot jelent, amely valóban gyorsan fejlődik. Maga a pontos növénytani meghatározás sem igazán lényeges, újabb fordítások egyszerűen csak egy bokornak, vagy éppen csodabokornak nevezik, hiszen Isten csodás tettéről és az azt követő tanulság megértéséről van szó. Egy napon ugyanis egy féreg, amelyet Isten rendelt oda megszúrja a bokor gyökerét, úgyhogy az elszárad, és az árnyékában alvó Jónás kínzó fejfájásra ébred. Szép a héber szövegben a sok szóösszecsengés. Isten úgy rendelkezett (vajeman), hogy egy bokor nőjön, aztán úgy rendelkezett, hogy egy féreg megszúrja a bokrot, s végül úgy rendelkezett, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Ezenkívül ugyanaz a héber szó (vattak) szerepel, amikor a féreg megszúrja a bokrot, és amikor Jónás napszúrást kap.  Az emberi reakció pedig megint ugyanaz, mint az előbb: Jónás végképp elkeseredve az élet helyett inkább már a halált választaná, ha lehetne.

Jónás csak akkor akar élni, amikor jól megy dolga, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy ő szeretné, akkor elcsüggedten a halált várja. Haragszik azért, mert Isten megkegyelmezett a ninivebelieknek. Isten ma is megkegyelmez azokon, akik megtérnek bűnös útjukról. Mondd te is Pál apostollal együtt: „Bűnösök közt első vagyok én!”, hogy Isten neked is bűnbocsánatot ajándékozzon! Ámen!

Kérjük Istent, hogy segítsen bennünket mindig elfogadni az Ő akaratát!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jón. 3:5)

”Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja.”  (Jón. 3:5)

A figyelmeztetéseket ha csak meghllgatjuk nem sokat érünk vele. Akkor van igazán értékük, ha be is tartjuk azokat. Képzeljük csak el, ha már előre figyelmeztetnének arra, hogy óriási vihar közeledik, és mi annak ellenére, hogy tudjuk ezt, mégis könnyedén útnak indulnánk! Nem csoda, ha a vihar velünk is kárt okozna!

Jónást újra elküldi az Úr, hogy szólitsa fel az asszír főváros lakóit a megtérésre. Amire Ninive pogány népénél alig lehetett számítani, az elbeszélés szerint mégis bekövetkezett: a város lakói elhitték, hogy csakugyan Isten üzenete szól hozzájuk Jónáson keresztül, és ez a hit bűnbánatra, sőt életük megjobbítására indította őket. A bűnbánatot olyan külsőségek jelképezték, mint a böjtölés, a darócruhába öltözés: az önmegtagadásnak, a test fegyelmezésének a kifejezői ezek, amelyeknek persze akkor van értéke, ha a lélek megszomorodását fejezik ki.

Ninive bűnbánatának egyik fontos vonása az, hogy a város egész közössége osztozik benne. A bűnbánó emberekben persze ott élt a reménység, hogy talán elfordul róluk Isten haragja. Isten csakugyan kegyelmet gyakorolt, megbánta, hogy el akarta pusztítani Ninivét. Ő azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen!

Ninive lakói hallották Jónás figyelmeztetését. Hittek neki és bűnbánatot tartottak. Mi vajon csak meghallgatjuk az ige figyelmeztetését, vagy aszerint is élünk? Ámen!

Imádkozzunk minden bűnős megtéréséért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jónás 2:1)

„Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.” (Jónás 2:1)

Három nap és három éjjel – tart sokszor a mi nyomorúságunk is. Közben pedig attól tartunk, hogy soha nem fog ez véget érni. Hosszú az a magányosan töltött idő, és talán ezalatt észre sem vesszük, hogy ez alkalom arra, hogy valamitől megmeneküljünk.

Isten megmentette Jónást. Egy hal gyomrába került, ahol három napig volt. Ezalatt Jónás az Úrhoz imádkozott. Elmondta nyomorúságát, de végül hálaénekkel fejezte be könyörgését. Az Urat magasztalta, aki megmentette őt. A harmadik nap után a hal a szárazföldre dobta ki Jónást, aki így életben maradt.

Jézus is megjövendölte tanítványainak, hogy három napig lesz a föld gyomrában, de harmadnapra fel fog támadni. Ő legyőzte a halált, és valóban minden beteljesedett, amit mondott.

Vannak periódusok az életünkben, amikor minket is óriási „tenger” és sötétség vesz körül. Ilyenkor kétségbeesetten kiabálhatunk, vagy éppen a körülményeket látva elcsendesedhetünk, és mi is Istenhez imádkozhatunk. Ha azt akarod, hogy az életed ezekből a helyzetekből megmeneküljön, lelki békével kulcsold te is össze kezed, és fohászkodj rendszeresen az Úrhoz! Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy Isten minket is mentsen meg!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jón. 1:2)

„Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!” (Jón. 1:2)

Hová halad az életed? Lehet, hogy nem nagyon szoktunk ezen elmélkedni, csak úgy éljük a mindennapokat. Néha pedig azon vesszük magunkat észre, hogy talán mégsem az Isten által kijelölt úton haladunk.

Jónást az Úr Ninivébe küldi, hogy ott a megtérést prédikálja. Jónás azonban nem akar odamenni, ehelyett inkább arra a hajóra száll fel, amely Tárzísba viszen. Óriási vihar kerekedik. Mindenki kétségbeesetten imádkozik istenéhez, miközben Jónás  békésen alszik. A kapitány azonban felébreszti, és arra kéri, hogy ő is imádkozzon az istenéhez, hátha megszűnik a vihar. A hajó utasai sorsot is vetnek, hogy megtudják, vajon ki miatt van rajtuk ez a nehéz idő. A sors Jónásra esik. Jónás elmeséli nekik, hogy nem engedelmeskedett Istennek, és emiatt történik mindez. Azt javasolja a többieknek, hogy dobják be a tengerbe. Ők meg is tették, és megszűnt a tenger háborgása.

Jónás nem arra haladt, amerre az Úr szerette volna. Nem engedelmeskedett, és nem akarta beteljesíteni küldetését.

Kedves Olvasó! Mindannyiunknak személyre szabott feladatot adott Isten. Ha azonban nem azon az úton haladunk, amerre ő szeretné, akkor viharok keletkezhetnek a mi életünkben is, azért, hogy ezek elvezessenek küldetésünk beteljesítéséhez. Vállald örömmel az Isten által rád bízott feladatokat! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Abd. 17a)

„De a Sion hegyén menedék lesz…”  (Abd. 17a)

Jóel próféta könyvében megfigyelhettük, hogy a történelmi események párhuzamos vetületet mutattak az utolsó idők eseményeivel. Ezt a jövendölést viszi tovább Abdiás próféta is.

Ha eljön az Úr napja, a népek megítéltetnek, Edom elpusztul, de Izrael meg fogja látni az Úr szabadítását. A szabadulás után Izrael visszanyeri örökségét. Restitutio in integrum megy végbe: az egykor meghódított, de elvesztett föld újra a nép szabad birtokává válik. Az Úr visszaadja azt, ami az övék volt.

A Sion hegyén addig menedék lesz. A Sion hegye, az a hely, ahol Istennel lehet találkozni. Mindannyiunk életében szükség van egy menedékre, ahova elvonulhatunk, és ahol biztonságban vagyunk. Sok ilyen helye lehet a te életednek is. Elsősorban a templom, ahol az istentiszteleten keresztül Istennel találkozhatsz. Ám ilyen menedéke az életednek a családod is, ahol biztonság vesz körül, és ahol –minden bizonnyal- az Úr jelenlevő szeretete összekovácsol titeket. Védd meg életednek ezeket a menedékeit: a templomot és a családod! Ámen!

Imádkozzunk a kiszolgáltatott felebarátainkért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Abd. 12a)

„Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján…” (Abd. 12a)

“Legszebb öröm a káröröm!” – tartja a közmondás. Hogy ez mennyire van így, azt mindenki maga érzi. Az viszont tény, hogy Isten a káröröm elkerülésére hívja fel figyelmünket. Abdiás Edom pusztulásáról mesél könyvében. Részletesen leírja a ráváró nyomorúságot és Jeruzsálem felemelkedését. De Abdiás egy kicsit hozzánk is szól! Mindenkihez hangzik a felhívás: „Ne nézz kárörömmel!” A későbbiekben pedig úgy folytatja a próféta, hogy amit mással teszel, azt teszik majd veled is. Visszaszáll rád, amit mással elkövetsz! Ezt kétféleképpen értelmezhetjük. Megijedhetünk attól, ami reánk várhat. Vagy éppen fellélegezhetünk, hiszen valami csodás következhet be az életünkbe. Aki jót tesz másokkal, annak bátortó szavak ezek. Számíthat arra, hogy az a sok jótett, amit másokkal cselekedett, áldásként egy nap majd visszaszállnak reá! Ámen!

Imádkozzunk a szerencsétlenül járt emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 4:18)

„…forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Sittím völgyét.” (Jó

el 4:18)

Egy pohár víz – nem sokat jelent. Semmiség, értéktelen. De ha órák hosszat vágyunk már arra, hogy végre szomjúnkat oltsuk, akkor minden földi
vagyonnál többet ér – magát az életet.

Jóel próféta most Júda békéjéről regél. Gyönyörű képpel festi le ezt az olvasónak a negyedik fejezet végén. Arról szerzünk tudomást, hogy az Úr házából forrás fakad. Igen, úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak az Úr házából fakad forrás. És hogy erre mennyire szükség van, azt még most a böjt idején is tudjuk. Forrás nélkül nincs élet. Ez oltja a szomjunkat, magát az életet, a fennmaradást jelenti. A élővilágnak szüksége van a vízre. Másképp értelmezve a szakaszt, azt is mondhatjuk, hogy szükségünk van az Ige forrására, amely szintén az Úrtól ered. Az ige nélkül szomjúhozik az életünk, sivárak a mindennapjaink. Töltse most be mindannyiunk szívét az ige életet jelentő ereje. És engedjük, hogy hadd táplálja életünket gyengeségben és erőben, betegségben és egészségben, szomorúságban és vidámságban egyaránt! Ámen!

Imádkozzunk a fizikailag és lelkileg szomjúhozókért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 4:3a)

„Népemre sorsot vetettek…” (Jóel 4:3a)

Sokszor sötét felhők gyülekeznek felettünk, és úgy érezzük, hogy ezek a felhők mély vihart sodornak ránk. Személyes és nemzeti sorsunkban sokszor tapasztaltuk/tapasztaljuk ezt az elnyomást. Ám Isten ma, a magyar szabadságharc napján arra bátorít bennünket, hogy ne illyeszenek meg minket a gondoknak, vagy az ellenséges népeknek a sötét felhői.

Jóel próféta arról ír, hogy Isten ítéletet mond a népek fölött. A negyedik fejezetben ugyanazzal a szófordulattal találkozunk, mint a nagypénteki eseményeknél, ahol arról szerzünk tudomást, hogy Jézus köntösére a katonák sorsot vetettek.  Ez azonban egyáltalán nem számít, Isten kiemeli az övéit még az ilyen helyzetekből is. Megbüntette azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen indultak, valamint tudjuk azt, hogy azok életén sem volt áldás, akik Jézust elárulták és meggyalázták.

Isten megvéd téged is. Ha néha úgy érzed, hogy minden ellened szól, semmi sem sikerül, minden csak félrenyom téged, akkor se csüggedj el! Izráel népe is ugyanezt érezhette a szomszédos népek tengerében, de Isten megvédte őket. Isten megvédi, azokat a gyermekeit, akik Neki szentelik életüket! Ámen!

Imádkozzunk azokért, aki életüket áldozzák nemzetükért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 3:11a)

„Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe!” (Jóel 3:11a)

Isten minden népet magához hív. Utat nyit mindenki előtt. Miközben mi egyre inkább várfalakat építünk még a testvéreink közé is, Isten utat készít, hogy megtaláljuk őt.

Egy szorgos kezű ácsmester dolgozott az egyik faluban. Egy ember behívatta magához, és azzal bízta meg, hogy készítsen egy óriási kerítést az ő portája és a szomszéd telke között. A szomszédban a testvére lakott, akivel már rég haragban volt. Az ácsmester hozzáfogott a munkához és estére be is fejezte. Amikor este hazaérkezett a gazda, ugyanabban a pillanatban lépett ki az ajtón a szomszéd is. A testvére meglátta a hidat, amit az ács készítetett. Azt gondolta magában, hogy biztos megbocsátott neki az öccse, és azért készítette a hidat. Átlépett tehát a hídon, hogy békejobbot nyújtson. Így történt, hogy az ács kerítés helyett hidat készített, és ezáltal két testvért békített ki. A gazda még marasztalni akarta a mestert, de az tovább sietett, mert még sok helyen kellett hidat készíteni. Tudta, hogy sokan rá kell  még lépjenek a béke hídjára.

Jézus számunkra is elkészítette a hidat, azért, hogy megtaláljuk az Istenhez vezető utat! Jársz-e ezen az ösvényen? Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy minden nemzet meghallja Isten szólítását!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 2:32a)

„De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül…”  (Jóel 2:32a)

Megmenekülni – milyen fontos jelentéssel bír ez a szó annak, aki úgy érzi lassan mély szakadékba zuhan az élete. Talán sok veszélyes élethelyzeten mentél már te is át, amikor megtapasztaltad, hogy csak egy hajszálon múlt az életben maradásod, vagy valamilyen tragédiát úsztál meg. Jóel próféta most a menekvés kulcsát nyújtja a kezedbe!

Akik végigkövetik az igemagyarázatokat, azok tudják, hogy  a próféta könyvében a végső időkre utal. Nemrég még csapásokról olvashattunk, aztán arról, hogy a népnek meg kell térnie. Ma pedig elhangzik a bátorítás: „Aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül!” Mennyi vigasz van ezekben a szavakban. A csapásokat, tragédiákat megért embernek óriási bátorítást jelent, ha valaki előrevetíti számára, hogy ez nem lesz mindig így. Lehet, hogy most problémák vesznek körül, de bizalommal hívd segítségül te is az Urat! Meg fogod tapasztalni, hogy akik benne bíznak, azok bármilyen nehéz élethelyzetből megmenekülnek és talpra állnak! Ámen!

Imádkozzunk az életük szakadékszélén álló emberek megmeneküléséért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 2:12a)

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint…” (Jóel 2:12a)

Isten új esélyt ad Izráel népének. Semmi mást nem kell ezért tenniük, csak egyszerűen megtérni Hozzá. Lehet sokszor azt tapasztaljuk, hogy bizonyos helyzetekben nem kapunk egyenlő esélyt, de itt Isten mindenkinek lehetőséget kínál. Egyszer egy muzsikus házaspár meghívást kapott egy misszionárius beszámolójára. Estéről-estére elmentek meghallgatni ennek a misszionáriusnak az élményeit. Ő arra buzdított mindenkit, hogy térjenek meg, és ajándékozzák szívüket Istennek, addig, amíg nem késő. Amikor elérkezett a vasárnap és a misszionárius mindenkit egyenként magához hívatott, hogy lássa Istennek szentelte-e már az életét, a muzsikus arra buzdította a feleségét, hogy ők is csatlakozzanak a gyülekezethez. A feleség azonban mindenféle kifogást felsorolt, hogy miért ne tegyék ezt. A férfi azonban megtért és egész életét Isten kezébe tette le. Évtizedek teletek el és a feleség még akkor sem változtatott a döntésén. Évek teltek a férje esetében Isten kegyelmében, a feleség esetében pedig hitetlenségben. A feleség egy drága alkalmat mulasztott el, és ezáltal saját magát büntette. Te ne büntesd magad! Áldozd minden napodat Istennek! Élj az Ő kegyelmében, és érezd nap, mint nap drága szeretetét! Ámen!

Imádkozzunk a megkeményedett szívűekért!

Sebestyén Elek Előd