Igemagyarázat (Jónás 2:1)

„Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.” (Jónás 2:1)

Három nap és három éjjel – tart sokszor a mi nyomorúságunk is. Közben pedig attól tartunk, hogy soha nem fog ez véget érni. Hosszú az a magányosan töltött idő, és talán ezalatt észre sem vesszük, hogy ez alkalom arra, hogy valamitől megmeneküljünk.

Isten megmentette Jónást. Egy hal gyomrába került, ahol három napig volt. Ezalatt Jónás az Úrhoz imádkozott. Elmondta nyomorúságát, de végül hálaénekkel fejezte be könyörgését. Az Urat magasztalta, aki megmentette őt. A harmadik nap után a hal a szárazföldre dobta ki Jónást, aki így életben maradt.

Jézus is megjövendölte tanítványainak, hogy három napig lesz a föld gyomrában, de harmadnapra fel fog támadni. Ő legyőzte a halált, és valóban minden beteljesedett, amit mondott.

Vannak periódusok az életünkben, amikor minket is óriási „tenger” és sötétség vesz körül. Ilyenkor kétségbeesetten kiabálhatunk, vagy éppen a körülményeket látva elcsendesedhetünk, és mi is Istenhez imádkozhatunk. Ha azt akarod, hogy az életed ezekből a helyzetekből megmeneküljön, lelki békével kulcsold te is össze kezed, és fohászkodj rendszeresen az Úrhoz! Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy Isten minket is mentsen meg!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jón. 1:2)

„Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!” (Jón. 1:2)

Hová halad az életed? Lehet, hogy nem nagyon szoktunk ezen elmélkedni, csak úgy éljük a mindennapokat. Néha pedig azon vesszük magunkat észre, hogy talán mégsem az Isten által kijelölt úton haladunk.

Jónást az Úr Ninivébe küldi, hogy ott a megtérést prédikálja. Jónás azonban nem akar odamenni, ehelyett inkább arra a hajóra száll fel, amely Tárzísba viszen. Óriási vihar kerekedik. Mindenki kétségbeesetten imádkozik istenéhez, miközben Jónás  békésen alszik. A kapitány azonban felébreszti, és arra kéri, hogy ő is imádkozzon az istenéhez, hátha megszűnik a vihar. A hajó utasai sorsot is vetnek, hogy megtudják, vajon ki miatt van rajtuk ez a nehéz idő. A sors Jónásra esik. Jónás elmeséli nekik, hogy nem engedelmeskedett Istennek, és emiatt történik mindez. Azt javasolja a többieknek, hogy dobják be a tengerbe. Ők meg is tették, és megszűnt a tenger háborgása.

Jónás nem arra haladt, amerre az Úr szerette volna. Nem engedelmeskedett, és nem akarta beteljesíteni küldetését.

Kedves Olvasó! Mindannyiunknak személyre szabott feladatot adott Isten. Ha azonban nem azon az úton haladunk, amerre ő szeretné, akkor viharok keletkezhetnek a mi életünkben is, azért, hogy ezek elvezessenek küldetésünk beteljesítéséhez. Vállald örömmel az Isten által rád bízott feladatokat! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Abd. 17a)

„De a Sion hegyén menedék lesz…”  (Abd. 17a)

Jóel próféta könyvében megfigyelhettük, hogy a történelmi események párhuzamos vetületet mutattak az utolsó idők eseményeivel. Ezt a jövendölést viszi tovább Abdiás próféta is.

Ha eljön az Úr napja, a népek megítéltetnek, Edom elpusztul, de Izrael meg fogja látni az Úr szabadítását. A szabadulás után Izrael visszanyeri örökségét. Restitutio in integrum megy végbe: az egykor meghódított, de elvesztett föld újra a nép szabad birtokává válik. Az Úr visszaadja azt, ami az övék volt.

A Sion hegyén addig menedék lesz. A Sion hegye, az a hely, ahol Istennel lehet találkozni. Mindannyiunk életében szükség van egy menedékre, ahova elvonulhatunk, és ahol biztonságban vagyunk. Sok ilyen helye lehet a te életednek is. Elsősorban a templom, ahol az istentiszteleten keresztül Istennel találkozhatsz. Ám ilyen menedéke az életednek a családod is, ahol biztonság vesz körül, és ahol –minden bizonnyal- az Úr jelenlevő szeretete összekovácsol titeket. Védd meg életednek ezeket a menedékeit: a templomot és a családod! Ámen!

Imádkozzunk a kiszolgáltatott felebarátainkért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Abd. 12a)

„Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján…” (Abd. 12a)

“Legszebb öröm a káröröm!” – tartja a közmondás. Hogy ez mennyire van így, azt mindenki maga érzi. Az viszont tény, hogy Isten a káröröm elkerülésére hívja fel figyelmünket. Abdiás Edom pusztulásáról mesél könyvében. Részletesen leírja a ráváró nyomorúságot és Jeruzsálem felemelkedését. De Abdiás egy kicsit hozzánk is szól! Mindenkihez hangzik a felhívás: „Ne nézz kárörömmel!” A későbbiekben pedig úgy folytatja a próféta, hogy amit mással teszel, azt teszik majd veled is. Visszaszáll rád, amit mással elkövetsz! Ezt kétféleképpen értelmezhetjük. Megijedhetünk attól, ami reánk várhat. Vagy éppen fellélegezhetünk, hiszen valami csodás következhet be az életünkbe. Aki jót tesz másokkal, annak bátortó szavak ezek. Számíthat arra, hogy az a sok jótett, amit másokkal cselekedett, áldásként egy nap majd visszaszállnak reá! Ámen!

Imádkozzunk a szerencsétlenül járt emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 4:18)

„…forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Sittím völgyét.” (Jó

el 4:18)

Egy pohár víz – nem sokat jelent. Semmiség, értéktelen. De ha órák hosszat vágyunk már arra, hogy végre szomjúnkat oltsuk, akkor minden földi
vagyonnál többet ér – magát az életet.

Jóel próféta most Júda békéjéről regél. Gyönyörű képpel festi le ezt az olvasónak a negyedik fejezet végén. Arról szerzünk tudomást, hogy az Úr házából forrás fakad. Igen, úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak az Úr házából fakad forrás. És hogy erre mennyire szükség van, azt még most a böjt idején is tudjuk. Forrás nélkül nincs élet. Ez oltja a szomjunkat, magát az életet, a fennmaradást jelenti. A élővilágnak szüksége van a vízre. Másképp értelmezve a szakaszt, azt is mondhatjuk, hogy szükségünk van az Ige forrására, amely szintén az Úrtól ered. Az ige nélkül szomjúhozik az életünk, sivárak a mindennapjaink. Töltse most be mindannyiunk szívét az ige életet jelentő ereje. És engedjük, hogy hadd táplálja életünket gyengeségben és erőben, betegségben és egészségben, szomorúságban és vidámságban egyaránt! Ámen!

Imádkozzunk a fizikailag és lelkileg szomjúhozókért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 4:3a)

„Népemre sorsot vetettek…” (Jóel 4:3a)

Sokszor sötét felhők gyülekeznek felettünk, és úgy érezzük, hogy ezek a felhők mély vihart sodornak ránk. Személyes és nemzeti sorsunkban sokszor tapasztaltuk/tapasztaljuk ezt az elnyomást. Ám Isten ma, a magyar szabadságharc napján arra bátorít bennünket, hogy ne illyeszenek meg minket a gondoknak, vagy az ellenséges népeknek a sötét felhői.

Jóel próféta arról ír, hogy Isten ítéletet mond a népek fölött. A negyedik fejezetben ugyanazzal a szófordulattal találkozunk, mint a nagypénteki eseményeknél, ahol arról szerzünk tudomást, hogy Jézus köntösére a katonák sorsot vetettek.  Ez azonban egyáltalán nem számít, Isten kiemeli az övéit még az ilyen helyzetekből is. Megbüntette azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen indultak, valamint tudjuk azt, hogy azok életén sem volt áldás, akik Jézust elárulták és meggyalázták.

Isten megvéd téged is. Ha néha úgy érzed, hogy minden ellened szól, semmi sem sikerül, minden csak félrenyom téged, akkor se csüggedj el! Izráel népe is ugyanezt érezhette a szomszédos népek tengerében, de Isten megvédte őket. Isten megvédi, azokat a gyermekeit, akik Neki szentelik életüket! Ámen!

Imádkozzunk azokért, aki életüket áldozzák nemzetükért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 3:11a)

„Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe!” (Jóel 3:11a)

Isten minden népet magához hív. Utat nyit mindenki előtt. Miközben mi egyre inkább várfalakat építünk még a testvéreink közé is, Isten utat készít, hogy megtaláljuk őt.

Egy szorgos kezű ácsmester dolgozott az egyik faluban. Egy ember behívatta magához, és azzal bízta meg, hogy készítsen egy óriási kerítést az ő portája és a szomszéd telke között. A szomszédban a testvére lakott, akivel már rég haragban volt. Az ácsmester hozzáfogott a munkához és estére be is fejezte. Amikor este hazaérkezett a gazda, ugyanabban a pillanatban lépett ki az ajtón a szomszéd is. A testvére meglátta a hidat, amit az ács készítetett. Azt gondolta magában, hogy biztos megbocsátott neki az öccse, és azért készítette a hidat. Átlépett tehát a hídon, hogy békejobbot nyújtson. Így történt, hogy az ács kerítés helyett hidat készített, és ezáltal két testvért békített ki. A gazda még marasztalni akarta a mestert, de az tovább sietett, mert még sok helyen kellett hidat készíteni. Tudta, hogy sokan rá kell  még lépjenek a béke hídjára.

Jézus számunkra is elkészítette a hidat, azért, hogy megtaláljuk az Istenhez vezető utat! Jársz-e ezen az ösvényen? Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy minden nemzet meghallja Isten szólítását!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 2:32a)

„De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül…”  (Jóel 2:32a)

Megmenekülni – milyen fontos jelentéssel bír ez a szó annak, aki úgy érzi lassan mély szakadékba zuhan az élete. Talán sok veszélyes élethelyzeten mentél már te is át, amikor megtapasztaltad, hogy csak egy hajszálon múlt az életben maradásod, vagy valamilyen tragédiát úsztál meg. Jóel próféta most a menekvés kulcsát nyújtja a kezedbe!

Akik végigkövetik az igemagyarázatokat, azok tudják, hogy  a próféta könyvében a végső időkre utal. Nemrég még csapásokról olvashattunk, aztán arról, hogy a népnek meg kell térnie. Ma pedig elhangzik a bátorítás: „Aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül!” Mennyi vigasz van ezekben a szavakban. A csapásokat, tragédiákat megért embernek óriási bátorítást jelent, ha valaki előrevetíti számára, hogy ez nem lesz mindig így. Lehet, hogy most problémák vesznek körül, de bizalommal hívd segítségül te is az Urat! Meg fogod tapasztalni, hogy akik benne bíznak, azok bármilyen nehéz élethelyzetből megmenekülnek és talpra állnak! Ámen!

Imádkozzunk az életük szakadékszélén álló emberek megmeneküléséért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 2:12a)

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint…” (Jóel 2:12a)

Isten új esélyt ad Izráel népének. Semmi mást nem kell ezért tenniük, csak egyszerűen megtérni Hozzá. Lehet sokszor azt tapasztaljuk, hogy bizonyos helyzetekben nem kapunk egyenlő esélyt, de itt Isten mindenkinek lehetőséget kínál. Egyszer egy muzsikus házaspár meghívást kapott egy misszionárius beszámolójára. Estéről-estére elmentek meghallgatni ennek a misszionáriusnak az élményeit. Ő arra buzdított mindenkit, hogy térjenek meg, és ajándékozzák szívüket Istennek, addig, amíg nem késő. Amikor elérkezett a vasárnap és a misszionárius mindenkit egyenként magához hívatott, hogy lássa Istennek szentelte-e már az életét, a muzsikus arra buzdította a feleségét, hogy ők is csatlakozzanak a gyülekezethez. A feleség azonban mindenféle kifogást felsorolt, hogy miért ne tegyék ezt. A férfi azonban megtért és egész életét Isten kezébe tette le. Évtizedek teletek el és a feleség még akkor sem változtatott a döntésén. Évek teltek a férje esetében Isten kegyelmében, a feleség esetében pedig hitetlenségben. A feleség egy drága alkalmat mulasztott el, és ezáltal saját magát büntette. Te ne büntesd magad! Áldozd minden napodat Istennek! Élj az Ő kegyelmében, és érezd nap, mint nap drága szeretetét! Ámen!

Imádkozzunk a megkeményedett szívűekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (Jóel 2:1b)

„…mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az!” (Jóel 2:1b)

Ha valaki érettségi előtt áll, azt mondja: bárcsak idősebb lennék már egy pár hónappal, vagy héttel. Milyen jó volna már túl lenni azon a vizsgán. Ha valaki házasságkötés előtt van, szintén azt mondja, hogy bárcsak gyorsan telnének a napok a házasságkötésig. Aztán alig sóhajtozunk, s máris nemcsak hónapok, de évek is elteltek. A nap amit, annyira vártunk hamar a múlté lesz. Ma  az Úr napjára való készülődésre hívja fel a figyelmünket az ige.

Az első fejezetben Jóel költői képeket használva festette le azt a nyomorúságot, amit tapasztalt. A próféta ezekkel a mondatokkal a végső ítéletre vezeti rá az olvasó figyelmét. Emlékezetet arra, hogy közeledik az Úr napja. Erre az érkezésre legyen mindenki felkészülve, a pontos időpontot nem lehet ugyan tudni. Mindenesetre bármikor érkezhet, és mi felkészülten kell várjuk az Ő napját.

Annyi mindenre oda kell figyelni a mindennapokban, és olyan sok mindennek az elérkezéséhez készülünk. De vajon arra fel vagy-e készülve, hogy életed bármelyik percében Isten színe előtt kell megállj? Mindennap egyre közelebb kerülsz hozzá. Tartsd tisztán a szívedet, és alázattal készülj az Úr napjára! Ámen!

Imádkozzunk azért, hogy Isten bocsássa meg vétkeinket és tisztítsa meg szívünket!

Igemagyarázat (Jóel 1:19)

„Hozzád kiáltok Uram!” (Jóel 1:19)

Aki beletekint a Jóel próféta könyvének első részébe, az a benyomása támad, hogy egy balladát olvas. A próféta kifejező képekkel festi meg, azt a nyomorúságot, amit tapasztal. A bibliai fejezet egy sáskajárás és nagy szárazság leírását tartalmazza, melyben a próféta a végső ítéletet látja. A próféta nem csügged el. Magabiztosan zárja a részt azzal, hogy mindent Isten kezébe helyez. Az Úrhoz kiált, és tudja kiáltása meghallgatásra fog találni.
A fizikai és lelki csapások ráébresztenek bennünket arra, hogy mennyire kicsik vagyunk ebben a nagyvilágban. Hiába a korszerű technológia, az orvostudomány, egy pillanat alatt mindenünket elveszíthetjük. Jóel hittel kiált az Úrhoz. Ha úgy érzed, hogy életed szárazságba került, kietlen a lelki állapotod, imáidban bátran kiálts te is az Úrhoz! Ő meghallgat téged, és lelkedet a gazdag mezők és források vízéhez vezeti! Ámen!

Imádkozzunk azokért, akik valamilyen csapások áldozataivá váltak!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 24:25a)

„És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal…” (2 Sám. 24:25a)

Vasárnap van, ilyenkor egy kicsit közelebb érezzük magunkhoz Istent. Figyelmünk rá irányul, és arra a hálára, amellyel tartozunk neki. A mindennapokban sok megpróbáltatás ér bennünket. Ő az, aki átsegít ezeken, és Ő az, akitől a csapások megszűnését várhatjuk! De vajon hogyan érhetjük ezt el?

Istennek felgerjedt a haragja Izráel ellen. Dávidot a próféta által arra kéri, hogy számlálja meg a népet. Dávid ezek után népszámlását tart. Több mint kilenc hónap után végül kiderült, hogy Izraelben 800000, Júdeában pedig 500000 fegyverforgató férfi élt. Isten Gád próféta által megüzente, hogy Dávid király három csapás közül választhat: vagy hét évig éhség lesz Izráelben, vagy három hónapig kerülnek valamelyik ellenséges nép kezébe, vagy három napig döghalál sújtja őket. Dávid ez utóbbit választja. Ám miután annyian meghaltak, Dávid a prófétán keresztül arra kéri Istent, hogy inkább őt és a házanépét büntesse. A próféta azt javasolja a királynak, hogy mutasson áldozatot be Istennek. Dávid ezt meg is teszi, és a csapás így véget is ért.

Sok különböző csapás ér bennünket is. Ilyenkor mindig feltesszük a kérdést: miért pont velem történik mindez? Miért nem tekint le reám gondviselő Atyám? Keserűen fakadunk ki, hogy még meddig tart mindez? Izráelen a csapás azonnal véget ért, amikor Dávid áldozatot mutatott be Istennek. Vigyük mi is áldozatunkat Isten elé, nemcsak most a nyugalom napján, hanem a hétköznapokban is! Ámen!

Imádkozzunk azokért, akiknek csapás van az életükön!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 23:2)

„Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23:2)

Aligha van olyan tinédzser, aki a csúnya szavak használatát ki ne próbálná. Mert ha valami szokatlant teszek, vagy mondok mindjárt én leszek a menő. Engem csodálnak és engem hallgatnak. Aztán hónapok vagy évek telnek el és mindenki ráébred, hogy nyelvünk kordában tartásával és a tiszta szavak szólásával többre megyünk. Persze mindenki csak arról tud beszélni, ami a szívében van.

Dávid vallást tett arról, hogy Isten lelke szólt mindig általa. Büszke volt arra, hogy az Úr beszédét mondhatta. Egy értékeket felcserélő világban sokszor pont az ellenkezőjére büszkék az emberek. Milyen sokszor találkozunk azzal, hogy sokan azon versenyeznek, hogy ki tudja a másikat túlszárnyalni a trágár beszédben. De talán nem is kell annyira sarkítanunk. Sokszor éles, pletykás nyelvünkkel, megfontolatlanul olyan szavak hagyják el ajkunkat, melyek egyáltalán nem Istennek tetszők. Sőt, az által, hogy alaposan kibeszéljük, vagy éppen rágalmazzuk felebarátainkat, atyánkfiai ellen is vétkezünk. Dávid nagyon sok kellemes, de áldatlan élethelyzeten is átment.  Ő büszke volt arra, hogy Isten vele volt ezekben a helyzetekben, és arra is, hogy mindig Isten Szentlelkének indíttatásából tudott szólni. Nyíljon a mi ajkunk is nap mint nap Isten magasztalására és egymás bátorítására! Ámen!

Imádkozzunk a csúnyabeszédűek  megváltozásáért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 22, 1-2)

“Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.” (2 Sám. 22:2)

Világunk egyre inkább rohanó tempót diktál az ember számára, ahol nincs igazán idő semmire. Sokan tapasztaljuk is ezt az időhiányt, amikor csak röpke szavak mellett tudunk megállni egymással szembe, és máris rohanunk tovább, hogy mindenhol helyt tudjunk állni. Érezzük is ennek az időhiánynak a szorítását az életünkben, mikor ismerőseink megállnak mellettünk beszélgetésre, és mi csak nézzük az óránkat, hogy mindjárt mennünk kell és nincs igazán idő arra, hogy másokat végighallgassunk. Megyünk a világ által diktált tempó után, és sok mindenről megfeledkezünk, legfőbbképpen Istenről. Ő ott van velünk egész életünkben, sőt sokszor velünk együtt rohan.

Sámuel második könyvének 22-ik részében Dávid király áll meg egy pillanatra a maga hálaadó imádságával Isten előtt, és mintegy visszatekintéssel mondja el életének főbb eseményeit. Már az első igevers is jelzi a mai világ emberének, hogy kell szakítani időt annak is, akinek köszönhetően meg tudunk állni a mindennapokban. Annak, akinek köszönhetően van erőnk a karjainkban és lábainkban. Erőnk van munkánk elvégzéséhez. A te életedben van-e ilyen alkalom, vagy csak a világ tempójára figyelsz? Úgy érzed, ha nem a világ által diktált iramban haladsz akkor lemaradsz valamiről? Pedig sokszor a csendes hálaadás serkent fel bennünket igazán! Dávidnak király létére volt ideje megállni és megköszönni Istennek segítségét! Neked nincs?

Dávid azt mondja Istenre, hogy az ő kősziklája, kővára ahova menekülhet az ellenségei elől. A régi időkben a templomok védőbástyaként álltak, ahova az emberek bemenekülhettek az ellenség elől. Manapság is – ha megfigyeljük  -templomaink a megnyugvás helyei, ahol nem ordibál velünk a vezetőnk, nem zavarnak a munkatársak. Itt csendességben az ember Istenhez fordulhat. Mert meg kell valljuk, ahogy egykoron Dávid is tette, hogy nekünk is van miért hálát adjunk. Egészségünkért, hitvestársunkért, gyermekeinkért, szüleinkért, munkánkért, szerzeményeinkért és még sorolhatnám mi mindenért kell hálát adni Istennek! Mindenki látja a maga múltját, és látja, hogy a maga ellenségei hányszor törhettek volna rá, de Isten mindig megvédte, ahogy egykoron Dávidot is.

Vezessen bennünket a mai nap Istennek igéje előszöris egy csendes pillanathoz, majd a megállásban a hálaadó imához Isten segedelméért! Ámen!

Zsákai Norbert, Bogdánd

 

 

Igemagyarázat (2 Sám. 21:15b)

„…és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.”

A hosszú munka után – bármennyire is rákészült legyen valaki – elfárad az ember. Nemcsak a fizikai, de a szellemi munka is alaposan kimerít, ha sokáig végezzük. Ám nemcsak ezek, hanem az örökös harcok is megfáradttá tesznek. Dávid története most erről mesél nekünk!

Dávid a filiszteusok ellen harcol. Akik végigkísérik a Dávid történeteit meggyőződnek arról, hogy Dávid különböző külső és belső harcokat kellett megvívjon, hol valamelyik szomszédos néppel, hol pedig valamelyik családtagjával. Most arról olvasunk, hogy Dávid elfáradt. Úgy van ez az életünkben. Eleinte teljes erővel harcolunk, védjük a magunk határait, de aztán egy idő után mi is meglankadunk. Milyen sokszor kell megharcolnunk a mindennapok gondjaival. Mindenki más és más terheket hordoz. Az egyik ember a mindennapi megélhetésért küzd, a másik gyászt hordoz a szívében, a harmadik családi problémákkal küzd. Néha talán te is úgy érzed, hogy belefáradsz ezeknek a lelki harcoknak a vívásában. Tekints fel Jézusra, a te Megváltódra, és kérj tőle a mindennapokhoz elégséges erőt! Ámen

Imádkozzunk a megfáradt emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 21:3)

“És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?” (2 Sám. 21:3)

Szociológiai értelmezés

A múlt bűneit letagadhatja a társadalom vagy a politikai vezetés, ami történt, lehet titkolni, tabuként kezelni, nem beszélni róla, csakhogy ettől még nem gyógyulnak be a sebek, és – ami ennél is fontosabb – nem engesztelődik meg az Isten.

Adott egy szörnyűséges tett: Saul valamikor a múltban népirtást követett el – a nekik adott ígéret ellenére lemészárolta a gibeonitákat. Dávidnak ehhez látszólag semmi köze, ám Saul politikája megingatta az emberi bizalom, a „társadalmi szerződés” alapjait, megbontotta az élet egyensúlyát. Így lesz Dávid érintett ebben az ügyben, mert ő is élni szeretne, vágyik a békére. Az életegyensúly bolygatása nyílt hadüzenet Isten ellen, mert aki önkényesen életet olt, vitatja Isten szuverén jogát a teremtéshez és az újrateremtéshez (pusztításhoz).

Saul egy sorban helyezkedik el a népírtó diktátorral és a kórházi ágyán elmelállapotának tudatában a kegyes halált választó beteggel, hogy az Arab Tavasz kellékeit szállító amerikai érdekekről és a Krímet megszálló Putyinról ne is beszéljünk. Agresszió, provokáció, hidegháborús feszültségkeltés…

Pszichológiai értelmezés

Saul meghalt… amit tett, a jelenben az utókort kísérti: nem Saulnak kell a három évig tartó éhséggel megbírkózni, hanem Dávidnak.

A Biblia többezer éve felismerte azt, amit a pszichológia csak a huszadik században értett meg: hogy az atyák ették az egrest, és a fiak foga vásott bele. A családban működő modellek utánzása és reprodukálása nyomán a gyermek testébe-lelkébe építi bele a szülők és nagyszülők életét.

Rudolf Steiner kutatásai arra a következtetésre jutottak, hogy az ember lelki és fizikai-szervi (!) fejlődése azokra az alapokra épül, amelyeket az első 7 év életszakaszában teremt meg számára a környezet.

Felelőtlen kijelentések, Isten megbékéltetése

Dávid nagyon jól csinálja, hogy az éhség okát Istentől tudakolja. Miért történik velünk mindez? Miért épp minket súlyt? Hol kezdődött? Meddig kell visszamenni az önismeretben, önelemzésben? Ezek után teljesen érthetetlen, MIÉRT NEM kérdezi meg az Úrtól a megoldást is? Az életegyensúly visszaállítását a gibeoniták kezébe adja. Tőlük várja a feszültség feloldását. És csodálkozunk, hogy nem történik semmi (jó)! A történelmi igazságszolgáltatás hamis ábránd, és nem hoz eredményt, ha Saul után a sértett fél, a gibeoniták veszik át a bíráskodást.

Dávid felelőtlen, mert megígéri, hogy bármit teljesít, amit a sértett fél kárpótlásul kér tőle. Nem gondol bele, mi lesz, ha a gibeoniták épp Dávid, a zsidó király fejét kérik, vagy a trónt, vagy miniszteri posztokat, vagy: hogy szúrjuk ki a szemeiteket, s ezután ti lesztek a mi szolgáink. Egyébként ilyen „ellenállhatatlan” ajánlattal máskor már kecsegtették Izraelt. Dávid nem az első ószövetségi líder, aki belemegy ebbe a kockázatos játékba (orosz rulett) – Jefte bíró is nagy mellénnyel ajánlja fel az Úrnak égőáldozatul azt, aki elsőként jön elébe, mikor győztesként hazatér a csatából. A tulajdon lánya volt az első!

            A gibeoniták kérnek: nem szégyellősek – Saul rokonait akarják akasztófán látni. Tehát az erőszak újabb erőszakot szült. Aztán Dávid megérti, hogy Istennek van pere a földdel: és Ő akkor fog megnyugodni, amikor a halottaknak – legyen az akár Saul, akár a kivégzettek – végtisztességet adnak. (Talán nem véletlen a hasonlóság: Hektór holttestét Akhilleusz sem akarja visszaadni a trójaiaknak, hogy így akadályozza meg átkelését az Alvilág folyóján, csak az öreg Priamosz könyörgése indítja meg.)

A Jelenések szerint: a királyi székben ülő parancsára a halál KIADJA FOGLYAIT: „és látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.” (Jel. 20,12-13)

Summa summarum

Az elévülhetetlen bűnökért NEM EMBERI ÁLDOZATRA van szükség, hanem ISTEN TETSZÉSE szerinti engesztelésre. Ilyen áldozatot és jóvátételt a történelemben egyedül JÉZUS KRISZTUS mutatott be. Ez igaz akkor is, amikor a holokausztra, a kommunizmus bűneire, Ruandára vagy a délszáv háborúra gondolunk. Jézustól származik az engesztelés! Ő így tanít az evangéliumban: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Jn 5,25) Ámen!

Ifj. Geréb Miklós, Iriny

Igemagyarázat (2 Sám. 20:1)

”Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala…” (2 Sám. 20:1)

Néha ránézünk valakire, és önkéntelenül ítélkezni kezdünk. Ez biztos valami hitetlen ember lehet – gondoljuk. Könnyen ítélünk a külső alapján, és mégis milyen sokszor ismerjük félre az embereket. Egy robusztus külső is rejtegethet igazi lelki kincseket, és egy ártatlan álarc mögé bújó is tagadhatja Isten létezését.

A mára kijelölt igeszakasz egy istentelen emberről szól. Séba, aki Izráelben élt, jól kellett ismerje Istent, mégis megtagadta Őt. Ám nemcsak Istennek, hanem Dávidnak, a királynak is hátat fordított és ellene lázadt. A történet úgy folytatódott, hogy egy eszes asszony segítségével sikerült Sébát félreállítani. Halállal végződik minden istentelen ember élete.

Isten előtt senkinek sincs titka. Ő jól lát és jól ismer bennünket. Vajon, ha beletekint az életünkbe, akkor rólunk mit mondhat el? Igazi keresztyén, alázatos magatartás jellemez bennünket, vagy mi is egy kicsit Sébák vagyunk? Nap, mint nap add át Istennek szívedet és mindig örömmel szolgáld őt, hogy ne a kárhozat, hanem az örök élet felé haladjon életed! Ámen!

Imádkozzunk azokért, aki még nem ismerik el Jézust egyedüli megváltójuknak!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 19:7)

„Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak!” (2 Sám. 19:7)

 

Manapság egyre többet hallani letargiába esett, megfásult emberekről. Akiket megviselt talán az élet, és azért vált sötétté előttük minden. És olyanokról is, akik annyi mindent megkaptak Istentől, hogy már semmi sem vidítja fel őket. Ma egy kicsit a Dávid király lelkiállapotát vizsgáljuk meg!

Dávid mély bánatba esett, nem volt kedve az emberek közé menni. Joáb viszont arra buzdítja, hogy menjen ki a nép közé és szóljon hozzájuk. A gyászt hordozó ember tipikus élethelyzete ez, amikor a fájdalmával félre akar vonulni. Befele fordul, bezárkózik a gyászoló. Joáb ebből az állapotból igyekszik kibillenteni.

Néha talán mi is szeretnénk elzárkózni az emberektől, elvonulni és erőt nyerni a fájdalmunk elhordozásához. Dávid végül kilépett a nép közé. Bátran zárd be te is magad mögött az ajtót és lépj ki az emberek közé. Végezd azt a nemes feladatot, amit rád bíz Isten! Örökre nem csúkhatod be magad előtt az ajtót! Ámen!

Imádkozzunk a depresszióba esett emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 18:33b)

„…bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!”  (2 Sám. 18:33b)

Mindenkinek az életében elérkezik az utolsó perc. Elérkezik az a nap, mikor már többé nem nyitjuk fel szemeinket, mikor többé már nem fogjuk meg egymás kezét. Tudjuk ezt, ám mégis nehéz elfogadni az elmúlást, különösen akkor, ha gyermekét veszíti el valaki. Ezúttal Dávid gyászát ismerjük meg!
Dávidhoz megérkeztek a követek. Már nagyon várta őket. Nagyon kíváncsian hallgatja őket a hozott hír felől, de amit hall megdöbbenti. Elmondják neki, hogy Absolon meghalt. Mély fájdalom tör fel belőle, és bánatában azt mondja, hogy bárcsak ő halt volna meg. A történelem során milyen sokszor hangzott már fel ez a kiáltás: „Bárcsak én mentem volna el”. Sok szülő hordozz szívében gyászt, és nincs is annál fájdalmasabb, amikor valaki gyermekét veszíti el. Fájdalom az is, amikor hűtlenné válik egy gyermek, de amikor meg kell állni a sírhantja mellett, nincs is annál nagyobb fájdalom. Mindannyian megértjük tehát Dávid bánatát. Bármennyire is meg volt törve, mégis fel kellett álljon és tovább kellett haladjon az élet útján. Keresztyén testvérem, ha néha te is úgy érzed, hogy szívedet mély fájdalom, gyász nyomja, tekints fel Jézus keresztjére! Kérd, te is Megváltódat, hogy adjon a mindennaphoz elégséges erőt! Ma, a Biblia vasárnapja pedig emlékeztessen téged arra, hogy életed minden kérdésére vigasztalást, bátorítást kapsz a Szentírásban! Ámen!

Imádkozzunk a gyermekeik miatt gyászt hordozó szülőkért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 18:5)

„Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok” (2 Sám. 18:5)

Ha valaki a Dávid történeteit olvassa, úgy érezheti magát, mintha egy izgalmas mozifilmet nézne végig. Az események annyira megmozgatják az érzelmeinket, hogy szívesen mi is belépnénk a cselekményekbe. Szeretnénk módosítani azok alakulásán! Ezt nem tudjuk megtenni. Az események a mi beleszólásunk nélkül peregnek. Ám a saját kapcsolataink, családi helyzetünk alakulásába (ami néha sokkal színesebb), mi is bele tudunk szólni. Dávidot most mint gyermekéért aggódó édesapát látjuk.

Dávid felkészíti embereit a csatára. Vezéreit arra kéri, hogy fiát, Absolont senki se bántsa. Amikor azonban Absolon fennakad egy cserfán, Joáb megöli őt. Nem könnyű megérteni, hogy miért döntött így, hiszen teljesen tisztában volt Dávid kérésével. Önkényesen döntött. De most inkább arra fókuszáljunk, hogy Dávid egy ilyen „lehetetlen” helyzetben is fia életének a megőrzésére törekszik. Nyugodtan mondhatta volna, hűtlen volt a fiam, büntetést érdemel. Ő nem bűntetni, hanem megmenteni akarja hűtlen fiát. Gyakran mi is hűtlenné válunk Istenhez, amikor mi is büntetést érdemelnénk. Köszönd meg neki, hogy Ő kegyelmes hozzád, aki téged is meg akar menteni! Ámen!

Imádkozzunk a gyermekeikért aggódó szülőkért!

Sebestyén Elek Előd