Igemagyarázat (2 Sám. 10:3)

„Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.” (2 Sám. 10:3)

 

Egyik alkalommal  nagyon bizalmasan beszélgettem el valakivel. Néhány nappal később megdöbbenten tapasztaltam, hogy amit bizalmasan megosztottam valakivel, az alaposan kiszínezve visszahallom. Ezek után már nem volt nagy bizalmam az illetőhöz. Ma bizalmatlanságról és bizalomról olvashatunk. Az ige tükrében arról, hogy azért még is csak jobb bizalomban élni.

Az ammoniták királya Náhás meghalt. Az uralkodást fia, Hánon vette át. Amikor Dávid erről tudomást szerzett, küldöttei által megüzente, hogy irgalmasságot cselekszik vele. Hánon emberei bizalmatlanul állnak Dávid ajánlatához. Arra buzdítják Hánont, hogy ne higgyen Dávidnak. A követeket is meggyalázzák. Szakálluk és ruhájuk egy részét levágják, és úgy engedik őket vissza. Kémeknek tekintik őket.

Nem ismeretlen ez a bizalmatlanság senkitől sem. Különösen azok, akik többször és már több emberben csalódtak, bizalmatlanokká válnak. Bár, Dávid semmi okot nem adott arra, hogy őt a környező népek kiszámíthatatlan királynak tartsák, mégis tartottak tőle. Az egyre erősödő hatalma ijeszthette meg a szomszédos népeket. Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy amikor még valaki kicsi, senki sem tart tőle. Ám, ahogy lassan cseperedni, erősödni, vagyonosodni, jobb pozíciókba kezd kerülni, akkor már egyre többen kezdenek tartani tőle, és szeretnék félreállítani.

A népben görcsös félelem volt, és ez helytelen döntések meghozatalára vezette őket. Később meg is itták ennek a levét. Mi kérjük Istent, hogy szüntesse meg szívünkben a bizalmatlanságot, és tartsa tőlünk távol a kiszámíthatatlan embereket! Ámen

Imádkozzunk az embere közötti kölcsönös tisztelet és bizalom megerősödéséért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 5:19)

„Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket?” (2 Sám. 5:19)

Számtalanszor kerültem már olyan helyzetbe, amikor kikértem valakinek a tanácsát. Úgy gondoltam, ha valaki mást kérdezek meg, az tapasztaltabb, bölcsebb. Tévedtem! Később ráébredtem, hogy jobb lett volna meg sem kérdezni a felebarátomat.

Dávid nem egy másik embert kérdez meg, pedig megtehette volna. Bizonyára sok bölcs tanácsadója volt a királyi udvarban. Dávid Istent kérdezi meg. Bizonytalan abban a kérdésben, hogy induljon-e a filiszteusok ellen vagy sem? Kétszer is megkérdezi Istent! Első alkalommal Isten arra biztatja, hogy bátran induljon, de a második esetben türelemre inti. Még várnia kell, amíg a filszteusok ellen indulhat. Isten még nem készített mindent elő. És amikor Istentől megkapja a jelzést az indulásra, akkor sikerrel jár.

Milyen jó volt Dávidnak, hogy volt kit megkérdezzen. Milyen jó nekünk is, hogy leborulhatunk mi is Isten előtt és kérhetjük a tanácsát! Akármilyen jó tanácsot kaphatunk felebarátainktól, a legjobbat mégis Istentől kapjuk! Ámen!

Imádkozzunk az útmutatást kereső emberekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (2 Sám. 4:11)

“Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és ő déli álmát alussza vala.” (2 Sám.  4:11)

Továbbra is az a kérdés, hogy Isbóset vagy Dávid királysága valósul meg és Isten jóváhagyása mellett teljesedhet ki. Hebronban a halastó közelében már volt egy döntetlen erőfitogtatás, most Ráháb és Bahana halállal büntettetik az alattomos gyilkosság miatt, végül Isbósetet (fejét) is eltemetik.
A véres esemény hátterében ott van Dávid határozott fellépése, miszerint legyen vége mindenféle bosszúállásnak, mindenki keresse a békés megegyezés lehetőségeit, mert az önkényeskedésnek számtalan,rémes megnyilvánulása árt Izráel ügyének.
Ártatlan egyházunkban gyakran történnek hasonló ártalmas dolgok (önkényeskedés, visszaélés, békétlenség), nagy kegyelem, hogy nem vérre megy a játék, Krisztuson kívül még senkinek nem kellett meghalni a bűnökért.
Személyes életünkben sem lenne szabad visszaélni Isten jóindulatával ( mások emberségével), mert nincs önmegváltás, nekünk Megváltónk van, aki által Isten szereti ezt a világot és benne téged is.

“Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom,
Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton.
A láthatót ne bánd, csak rázd le, mi kötözne
Hadd törjön éned össze, menvén halálon át!

……………………………………………………………….

Az út el van hagyatva, borítja sok tövis.
Nehéz emelni rajta még a keresztet is.
De egy út van csupán, így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton hű Mesterünk után!”

MRÉ 480, 3.5

Imádkozzunk azért, hogy ne legyen önkényeskedés az emberek között!

 

Igemagyarázat (2 Sám. 3:12,13a)

“Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek és hozzád fordítom egész Izráelt. Dávid ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled.”  ( 2 Sám. 3: 12, 13/a)

Az ünnepélyeket szorgalmazó egyházi közösség harmóniában, zavartalanságban kívánja megélni hitét és átélni újból és újból a közösség összetartozásának erejét. Az ünnepélyeken alkalomhoz illően viselkedünk, hogy meg ne törjön a hangulat varázsa. Ilyenkor illő a mosoly, az egymás sorsa felől való felületes érdeklődés. Egy-egy ünnepség után el is mondjuk: erősödtünk a hitben.

A fenti igeszakaszból teljesen hiányzik a számunkra ismerős ünnepélyesség. Nagyon is hétköznapi indíttatásból közeledik Abnér Dávidhoz. Korábban Dávid ellenégének, Isbósetnek szövetségese volt, de Isbóset kérdése miatt sértődöttségből Dávidhoz küld követeket és teljes támogatottságáról biztosítja Dávidot. Dávid trónra lépése körülményeiből is hiányzik az ünnepélyesség, évekig csak Júda háza felett uralkodhat, mert Isbóset, Saul fia, Abnér támogatottságával Izráel többi törzse felett uralkodott.

Dávid sértődöttségből, Abnérnek korábbi harmóniát, ünnepélyességet megtörő magatartása miatt jogosan utasíthatta volna el a közeledő Abnért, de mégsem fordul el tőle.

Dávid elfogadja a feléje közeledőt, szövetséget köt vele, mert az ő küldetése az, hogy békét teremtsen Iráelben. Dávid hitét, küldetéstudatát nem külső örömök, változó hangulatok határozták meg, hanem az őt egyszerű, pásztorsorsból elhívó Isten.

Az Úr csodásan működik, emberek lelkében, viszonyulásában és csodálatosan működött, amikor Krisztusban kiválasztott és mondja nekünk és mondatja velünk: „ Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2 Kor. 5,20)

Övé az ország és a hatalom, ezért kérjük ma is hittel Tőle a bús vasárnapok (Ady) helyett, a hétköznapi életünkre a békés találkozásokat Vele és egymással.

 Uram, tégy engem a te békéd eszközévé! Ámen

Gál Sándor, Gencs

Igemagyarázat (2 Sám. 1:19)

“Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!”               (2 Sám. 1:19)

Ez az igeszakasz  egy szomorú, siralmas gyászének része. A gyászénekben Dávid siratja el a hősi halált halt Sault, Izráel első királyát, valamint annak gyermekét Jonathánt. A gyászos eseményre a Gilboa hegyén került sor, ahol a filiszteusok ütköztek meg Izrael népével. Dávid az amálekiek legyőzése után Siklágba tért vissza és itt értesült Izráel vereségéről és a szomorú végkifejletről. A hírt egy amáleki férfi vitte meg Dávidnak. A hírnök tudta, hogy Saul féltékeny volt Dávidra és állandóan üldözte őt, ezért arra gondolt, hogy elferdítve a tényeket úgy állítja be, ő ölte meg Sault és elhozta Dávidnak a király koronáját, valamint az aranyperecet ami a karján volt, még nagyobb jutalomra számítva. A valóság azonban az, hogy Saul, látva a harc kimenetelét, öngyilkosságba menekült. A hírnök úgy gondolkodott, Dávid gyűlölhette Sault, ezért halála bizonyára örömhírt jelent számára.
 A gyászénekben Dávid lelki nagyságát szemlélhetjük. Saul elvetett voltában is Isten felkentje volt, akire Dávid mindig így tekintett. Ő sohasem bántotta  Sault. Aki kezet emel Isten felkentjére, halált érdemel. A hírnök elszámította magát ezért halállal kell lakolnia. Dávidnak ugyan sokat kellett szenvednie Saul miatt, de a gyászénekben nyoma sincs ennek, csak érdemeiről beszél. Nagyon szépen emlékezik meg a gyászénekben igaz barátjáról Jónathánról, akit gyászénekében igaz testvérének nevez.
Te testvérem, milyen gyászéneket írnál ellenséged halála felett? Dávid nagysága tanítson meg bennünket az igaz úton járni. Imádkozzunk ellenségeinkért, oly módon,” amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Vagy talán nem?!
Fülöp János, Érszakácsi

 

Igemagyarázat (1 Sám. 31:4b)

“De fegyverhordozója nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék.” (1 Sám. 31:4b.)

Akik a kalauz szerint olvassák a Szentírást,azok tudják,hogy az elmúlt hetekben,Sámuel első könyve volt az olvasmányunk az Ószövetségből.Ez a könyv elsősorban Izrael első királyáról,Saulról szól.Az utolsó fejezet,amit most olvastunk,az ő halálát írja le részletesen.A filiszteusok megütköznek Izraellel.Az ütközet vége,teljes vereség.Fegyverfogható férfi alig marad a környéken.Üres városok,menekültek az egész országban.A filiszteusok megölik Saul három fiát is:Jonathánt,Abinádábot és Málkisuát.Saul is megsebesül egy nyíl által és attól való félelmében,hogy a filiszteusok megtalálják és élve meggyalázzák,kéri fegyverhordozóját,hogy oltsa ki életét.Miután az nem emeli kezét az Úr felkentjére,Saul maga dől bele saját kardjába és kioltja életét.Ez Saul szomorú és tragikus karrierjének a vége,akit Isten kiváló képességekkel és fizikummal áldott meg,aki valamikor Isten kenetével rendelkezett,de végül Istennel szembeni engedetlensége miatt Isten elutasította Őt és ez lett a vége.Maghalt Saul az ő engedetlensége, gonoszsága miatt.És miben állt a gonoszsága?A Krónika 1 könyvének 10-ik részében ezt olvassuk:”Vétkezett az Úr ellen,az Úr igéje ellen.Sőt az ördöngőst is megkereste,hogy megkérdezze.Nem az Úrat kérdezte.Ezért ölette meg őt,a királyságot pedig Dávidra,Isai fiára ruházta.”(1 Krónika 10:13-14)Ezért a hármas bűnéért kellet Saulnak, Izrael első királyának elpusztulnia.Mi nem hagytuk-e el az Urat?Követjük igéjét?Őt kérdezzük?Ő ma nem azt hírdeti,hogy a bűnösöknek meg kell halni,hanem azt,hogy a megtérőnek van kegyelem.Imádkozzunk,hogy az itt leírt életek alapján tanuljunk a történtekből és engedelmeskedjünk Istennek, alárendelve magunkat mindenben.Ámen!

Imádkozzunk vezetőinkért, hogy Isten lakozzon hit által a szívükben!

Balla Árpád, Érkávás

Igemagyarázat (1 Sám 30:22a)

„Akkor mondának mind azok közül, akik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk…” (1 Sám 30:22a)

Amíg Dávid távol volt, az amálekiták betörtek Siklágba és zsákmányt vittek magukkal. Nemcsak a nép javait, de az asszonyokat és a gyermekeket is fogságba vitték. Dávid hatszáz emberével útnak indult, hogy visszaszerezze a zsákmányt, ám közben kétszáz embere lemorzsolódott. Az út során egy egyiptomi származású amálekita szolgával találkoztak. Ez a szolga vezette el őket a fosztogatókhoz. Sikerült is rájuk találni. Mindenki örömmámorban volt. Dávid ezt a helyzetet használta ki ahhoz, hogy rájuk törjön. Győzött felettük és mindent visszaszerzett. Amikor hazatért harcosai azt mondták, hogy a visszaszerzett javakból az otthon maradottaknak ne adjon. Dávid igazságosan járt el, és a zsákmányt mindenki között egyenlően osztotta szét.

Néha Istentől mi is ugyanazt kérjük, mint a nép Dávidtól. Ezért vagy azért én szolgáltam meg, és a jutalom is csak nekem jár – mondjuk. Beszűkül az életünk is önzővé válunk. Néha talán családon belül is nehézségbe ütközünk a javak igazságos elosztásában. Jellemző ez az örökösödések folyamán. Én többet érdemlek, mint a testvérem! Én többet fáradoztam a gondozásban, nekem több jár, vagy csak nekem jár – hangzik sokak ajkáról. Nyissuk meg szívünket Isten előtt, és kövessük Dávid jó példáját! Ő a javak elosztásában nem tért le az igazság útjáról. Ámen!

Imádkozzunk az önző, beszűkült életekért!

Sebestyén Elek Előd

Igemagyarázat (1 Sám. 25:34)

„Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem…” (1 Sám. 25:34)

Dávid embereit küldte Nábálhoz, hogy kérjen annak jószágaiból. Amikor a küldöttek megérkeztek, átadták Dávid üzenetét.  Emlékeztették arra, hogy régebben ők vigyáztak a Kármel völgyében pásztorainak és juhainak biztonságára. Nábál viszont úgy tett, mintha semmiről sem tudna és visszautasítja a küldötteket. Dávid elhatározta, hogy ezért megbünteti Nábált és házanépét. Ám amikor megtudta ezt Abigail, mindent megtett azért, hogy megmentse családját. Férje tudtán kívül ajándékot készített Dávidnak. Amikor pedig találkoztak arra kérte őt, hogy térjen el szándékától. Dávid ezt meg is tette, majd pedig Istennek köszönte meg, hogy megakadályozta őt a gonosz cselekedetben.

Nagyon sok családban ma is így van. Van egy Nábál, és van egy Abigail. Van egy balga és van egy bölcs, aki mindent megtesz azért, hogy a hitvese hibáit kijavítsa. Legalább egy valakinek figyelmesnek kell lennie, azért hogy megelőzzön sok hibás döntést. Légy te az, aki Istentől kapott bölcsességgel vezeted családod sorsát. Ámen

Imádkozzunk azokért a gőgős emberekért, akik megfeledkeztek a velük tett jótéteményekről!

Igemagyarázat (1 Sám. 24:16)

„Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.” (1 Sám. 24:16)

Saul háromezer emberével indult el Dávid ellen. Amikor arra a vidékre értek, ahol feltételezéseik szerint Dávid tartózkodott, Saul betért egy barlangba. Semmit sem sejtett arról, hogy Dávid pont ott tartózkodik embereivel. Dávidnak most lehetősége volt, hogy végezzen Saullal, hiszen tudta, hogy Saul a halálát akarja. Az emberei biztatják is arra, hogy most éljen ezzel a lehetőséggel és ne kegyelmezzen rajta. Dávid viszont nem ezt teszi, leborul a király előtt, tisztességet ad neki. Majd kimondja azt, hogy az Úr legyen ítélőbíró közöttük.

Néha talán mi is hasonló helyzetbe kerülünk, mint Saul és Dávid.  Saul gyilkolni indult le, Dávid pedig azért, hogy kegyelmezzen. Istenre bízta az igazságtételt. Bízzuk mi is bátran életünket Istenre, és ne bíráskodjunk mások felett!  Ámen

Imádkozzunk az ártatlanul szenvedőkért!

Sebestyén Elek Előd