Betartott ígéret

„A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, amije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, akiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.” (Józsué 6,25)

A hét során egyik nap arra kért a kisfiam, hogy mikor hazamegyek vigyek neki a cukrászdából süteményt. Meg is ígértem neki, hogy viszek. A zsúfolt program miatt, amikor este hazaindultam, a nagy igyekezetbe mégis megfeledkeztem az ígéretemről, s már csak otthon jutott eszembe. Ahogy beléptem az ajtón, az volt az első kérdés, hogy: hol a sütemény? Bármennyire is restelltem, az nem oldotta meg a gondot. Próbáltam magyarázatot adni, s másnap pótoltam a mulasztásom. Máskor pedig jobban igyekszek arra, hogy ha valamit megígérek, azt úgy is csináljam, véletlenül se feledkezzek meg róla, vagy ne is akarjak megfeledkezni róla.

Józsué kémeket küldött Jerikóba, akiknek ott Ráháb segített. A kémek ekkor megígérték Ráhábnak, hogy miután elfoglalják a várost, őt és a családját életben hagyják. Sok kérdést felvet ez a bibliai történet. Miért árulta el Ráháb a saját népét? Hogyan bízhatott az ellenségekben? Mi történt volna, ha mégsem tartják be a neki tett ígéretet? Talán a sok kérdés mellett ma még is azt fontos kiemelnünk, hogy voltak valakik, akik ígéretet tettek, s ehhez tartották is magukat. Legyen ez a gondolat Istentől jövő üzenet ma számunkra: amit megígérünk, azt úgy is tegyük. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm neked, hogy ha mi meg is feledkezünk a gyermekeinknek tett ígéreteinkről, te sohasem feledkezel meg rólunk. Imádkozunk azokért, akiket becsaptak, akiknek hátat fordítottak, akiknek visszaéltek a bizalmukkal. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Ki a hibás?

„Akkor megvallják az ő hamisságukat…” (3Móz 26,40)

Középiskolai éveim alatt az iskolatársaim egy kedvezőtlen hirdetést tettek fel az újságban az egyik tanárról. A tényekhez tartozik, hogy a tanár sem volt feddhetetlen. Egyik nap az iskola aligazgatója bejött az osztályterembe. Mindenkivel egy lapra szöveget íratott, s majd összegyűjtötte a lapokat. Először fogalmunk sem volt, hogy miért tette mindezt. Furcsáltuk is… Később hallottunk a diákcsínyről, s az is kiderült, hogy kik voltak a tettesek.  Meg is kapták a büntetésüket. Talán nem szívesen, de végül beismerték a hibájukat. Ez az eset diákokkal történt meg. Ám az a szomorú, hogy sokszor a felnőttek még gyerekesebben viselkednek. Hibákat követnek el, s nem ismerik el azokat. A bocsánatkérés is nehezen megy. Azt hiszem az iskolatársaim levonták maguknak a következtetést: nem követhetünk el csínytetteket anélkül, hogy azok előbb vagy később ki ne derülnének. És a büntetés sem marad el.  Isten sokkal könyörületesebb, mint mi emberek. Látja a bűneinket, de ő nem kívánja a bűnös halálát. Ő az engedetlenség miatti büntetés helyett kegyelmet ígér azoknak, akik „megvallják az ő hamisságukat”. Ne szégyelljük mi sem beismerni, ha valamiben tévedtünk, és alázattal merjünk bocsánatot kérni Istentől és felebarátainktól. Ámen!

Imádság: Atyám! Köszönöm, hogy te nem ítélkezel, hanem kegyelmet hirdetsz felettünk. Tégy késszé beismerni hamisságainkat! Imáinkban könyörgünk az aratókért. Kérünk, gazdagon áldd meg két kezük munkáját! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Nyugalom napja

“Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.” (3Móz 23,3)

Régen a falvakban szokás volt, hogy szombaton nagytakarítást tartottak az udvaron. Készültek a nyugalom napjára, megtisztulva várták azt. A nyugalom napján, ha csak lehetett templomba mentek. Együtt imádkoztak, énekeltek, hallgatták az igehirdetést. Délután kiültek a padra, s megbeszélték a “világ sorsát”. Aki pedig otthon maradt, elővette a Bibliáját és olvasott belőle. Ma már kicsit másképp készülünk a hétvégére. Aki csak teheti, szórakozni vagy kirándulni indul. Vannak, akik ilyenkor is kell dolgozzanak a munkahelyükön.  És vannak, akik igyekeznek azokat a házkörüli vagy kerti munkáikat elvégezni, amikre  a hét során nem jutott idejük. Arra nagyon törekszünk, hogy valóban a pihenésről, a semmit tevésről szóljon a nyugalom napja számunkra. Ám az ige ma arra irányítja a figyelmünket, hogy az “Úrnak szombatja legyen az”, vagyis szenteljük Istennek ezt a napot. Hat napon munkálkodjunk szorgosan, a hetediken pedig ne feledkezzünk meg hálát adni annak, aki erőt ad a mindennapi munkánkhoz. Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Köszönöm, hogy te áldod meg két kezem munkáját. Hat napon át segítesz , hogy dolgozhassak, és a hetediket neked szentelhetem. Legyen áldott ezért szent neved! Imáimban viszem te eléd ma a gyermekeket, mindazokat, akik kirándulni készülnek ezekben a hetekben. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Engesztelés

“És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bűnéért…” (3Móz 16,34)

Pál apostol azt mondja magáról, hogy bűnösök között az első. Pedig nem volt bűnöző, de volt benne alázat. El tudta ismerni, hogy igenis vannak bűnei, s ezeketől csak Krisztus szabadíthatja meg. Az ószövetségi törvények előírták a nép bűneiért bemutatott engesztelő áldozat rendtartását. Az ünnep jelentőségét mutatja a sabbat sabbátón kifejezés, amely mint felsőfok, a legteljesebb munkaszünetet rendelte el. A munkaszüneten kívül elő volt írva még a teljes önmegtartóztatás, amelynek legfontosabb része volt az egésznapos böjt. Bűnbánattartásnak az ideje volt tehát ez, amikor egy év sok emberi gyarlóságának a bocsánatáért végezte engesztelő szertartását és mondta el imádságát a főpap. Nekünk, újszövetségi népnek Krisztus az örökkévaló főpapunk és közbenjárónk. A Zsidókhoz írt levél elmondja, hogy Krisztus nem bikáknak és bakoknak a vérével, hanem az ő tulajdon vérével ment be a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen. Az apostoli levél írója még két fontos kiegészítést tesz Krisztus áldozatával kapcsolatban. Ez az engesztelő áldozat egyszer s mindenkorra szóló, nem kell többször, tehát évenként sem megismételni. Töltse el szívünkent naponként a hálaadás, hogy Krisztus drága vérén váltott meg minket, s lett engesztelő áldozat érettünk örökre. Ámen!

Imádság: Drága Jézusom! Köszönöm, hogy ártatlan véred értem is folyt a kereszten. Köszönöm, hogy engesztelést szereztél számomra. Imádságomban hordozom ma mindazokat, akik ártatlanul szenvednek: az árvákat, hajléktalanokat, háborúk és erőszakosságok áldozatait. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szentek legyetek!

„…szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok” (3Móz 11,44)

Ki szeretne kilógni a sorból valamilyen fogyatékossága miatt? Nem sokan. Fizikailag mindenki tökéletes akar lenni: ép testtel, kezekkel, lábakkal, fülekkel és szájjal. Sokan járnak testépítő edzésekre vagy plasztikai sebészhez, mert még tökéletesebb fizikumot akarnak. De nemcsak a testünk tökéletességére kell törekednünk, hanem a lelkünkére is. Isten arra szólít fel minket, hogy szentek, fedhetetlen életet élők legyünk. Lehet fizikailag nem vagyunk tökéletesek, de hitünkben lehetünk erősek. Az alábbi barátságos történet is igazolja, hogy nem a külső, hanem a belső értékek az igazán fontosak, amit mások is észrevesznek. Gyakran pont ezekért értékelnek és szeretnek minket. „Úgy nőttem fel, hogy tudtam, más vagyok, mint a többiek, és ezt gyűlöltem. Nyúlszájjal születtem, és amikor iskolába mentem, az osztálytársaim – akik állandóan gúnyoltak – nem hagytak bennem kétséget afelől, milyennek látnak mások; egy felhasított ajkú kislány, görbe orral, egyenetlen fogsorral, mélyről jövő, némileg artikulátlan beszéddel. Ha az osztálytársaim megkérdezték mi történt a száddal, azt mondtam nekik, hogy kisbabakoromban elvágta egy törött üveg. Valahogy elfogadhatóbbnak tűnt balesetre hivatkozni, mint bevallani, hogy másnak születtem. Hétéves koromra szilárd meggyőződésemmé vált, hogy a családomon kívül soha senki nem lesz képes szeretni vagy akár csak kedvelni. Második osztályban azonban minden megváltozott. Elérkezett a rendes évi “hallásvizsgálat” ideje az iskolában. Az egyik fülemre alig hallottam, de ezt gondosan titkoltam, nehogy kiderüljön, hogy még ebben is különbözöm másoktól. Ezért aztán csaltam. Mint általában, most is utolsóként kerültem sorra, de a vizsgálat alatt végig azon gondolkodtam, vajon mit fog súgni nekem a tanító nénim. Az előző évből emlékeztem rá, hogy a tanítónő olyasmiket mondott, mint: „kék az ég” vagy „van új cipőd?”. Én következtem. A rossz fülemet fordítottam felé. A másikat először erősen befogtam az ujjammal, azután finomítottam a szorításon, hogy halljak. Vártam, és egyszerre csak meghallottam azt az öt szót, amelyet bizonyára Isten adott az ajkára, és amely mindörökre megváltoztatta életemet. A tanítónő lágyan azt suttogta: “Bárcsak az én kislányom lennél!”

Isten minden reggel, amikor új napra ébreszt minket, láthatatlanul oda suttogja: örülök, hogy az én gyermekem vagy. Ő úgy szeret minket, ahogy megalkotott: alacsonynak vagy magasnak, soványnak vagy ducinak. Az Ő szeretete és elfogadása ösztönözzön minket arra, hogy hálából szép és tiszta életet éljünk. Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy olyannak alkottál, amilyen vagyok. Te így szeretsz engem, és én így fogadom el magam. Imádságomban viszem eléd a különböző fogyatékossággal élő embereket. Kérlek, segítsd őket, hogy meglássák minden napnak a szépségét. Adj segítő társakat melléjük, akik nemcsak fizikailag állnak mellettük, de imádságaikban is hordozzák sorsukat! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Bűn és bocsánat

„Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni, ha nem tudta is: vétkessé lesz, és hordozza az ő vétségének terhét.” (3Móz 5,17)

Nem egy emberrel fordult már elő, hogy olyasmivel bántott meg valakit, amiről nem is gondolta. Néha talán olyan bűnöket követünk el, amiről megfontolatlanul nem is gondoljuk, hogy vétket követünk el vele Isten vagy embertársaink ellen. Vajon mindig egyedül csak az Urat imádjuk, és csak neki szolgálunk? Vajon soha nem vesszük fel hiába Isten nevét? Vajon mindig megszenteljük a nyuglom napját? Vajon minden helyzetben tiszteljük atyánkat és anyánkat? Vajon  soha nem öltünk ki másokból békés érzéseket válogatlan szavainkkal? Vajon soha nem paráználkodtunk? Vajon soha nem loptunk? Vajon soha nem hazudtunk és tettünk kárt mások becsületében? Vajon soha nem kívántuk meg felebarátunk házastársát? Vajon soha nem kívántuk mások tulajdonát? Istennek és saját magunknak kell ezekre a kérdésekre választ adnunk. Kiderül, hogy nem könnyű Isten parancsolatjainak mindenben eleget tenni. Ha vétkeztünk, akkor hordanunk kell bűneink terhét. A 18. versben arról olvasunk, hogy a bűnös vigyen áldozatot a paphoz a vétek miatt, aki szerezzen engesztelést Isten előtt a tudatlanságból elkövetett bűnért, és az megbocsáttatik neki.

Vigyük mi is Isten elé minden nap szívünk áldozatát, imádságainkban vétkeinket, terheinket, és Ő nekünk is megbocsájt. Ámen!

 

Imádság: Drága jó Atyám, bocsásd meg a bűneimet. Segíts abban, hogy ne vétkezzek se ellened, se embertársaim ellen. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Egymás mellett

„…legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul.” (Róm 16,2)

Mindenkivel előfordul, hogy hirtelen szüksége van valamire. Milyen jó ilyenkor, ha van kitől segítséget kérni, van kire számítani. De nemcsak tárgyakra szorulunk rá, hanem sokszor érzelmi támaszra. Erre van szükségünk, amikor valamilyen próbatétel (vizsga, új munkahely, költözés, orvosi kezelés stb.) előtt állunk vagy gyászt hordozunk. Ezekben a helyzetekben igazán egyetértünk a szentíróval abban, hogy lelki támaszként egymás mellett kell lennünk. Gyakran arra várunk, hogy valaki más álljon oda mellénk, és ő erősítsen minket a számunkra nehéz élethelyzetben. Ezen a héten azonban azon gondolkodjunk el, hogy mi kinek lehetünk a támaszai. Ki az, akit meghallgathatunk, akit valamivel segíthetünk? Ki az, akiért most nekünk kell imádkoznunk? Biztosan van ilyen. Légy mellette szeretetteddel, segítségeddel! Imádkozz érte! Ámen!

Imádság: Mindenható jó Atyám! Köszönöm, hogy te mindig mellettem vagy. Hallgasd meg a másokért szóló csendes imádságomat. Hadd legyek támasza a szeretteimnek, barátaimnak, szomszédjaimnak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeretettel tartozzunk!

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek.” (Róm 13,8a)

Milyen jó volna Pál apostolnak ezt az üzenetét szó szerint betartani. Milyen jó volna, ha valóban senki sem tartozna semmivel a másiknak csak szeretettel. Ám ennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Egyre inkább azt, hogy hogyan adósodnak el emberek, és mennek tönkre családi életek, barátságok és így tovább. Iskolázottságtól, társadalmi helyzettől teljesen független, hogy az emberek megfeledkeznek arról, hogy a takarójuk meddig ér, és tovább nyújtózkodnak, mint lehetne. Több hitelt vesznek fel, mint amennyit vissza tudnak fizetni, s utána elindul a lavina. Egyik kölcsönből fedezik a másikat, és a kiút vége nehezen látszik.

Pál apostol most épp nekünk üzeni azt, hogy ehelyett csak szeretettel tartozzunk egymásnak. Ez a Tóra teljesítése, függetlenül attól, hogy a 613 előírásából melyik szól nekünk. Az összes előírást a 3 Móz 19,18-ből vett idézettel foglalja össze Pál: „Szeresd felebarátodat!”. Legyen a szeretet az, amiből gazdagon kérünk és adunk másoknak. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy te gondoskodsz a mindennapi kenyeremről. Óvj meg a kapzsisgától minket, hogy ne akarjunk jóval többet, mint amennyit becsületes munkánkkal meg tudunk szerezni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szentháromság

És hozzájuk menvén Jézus szóla nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében.” (Máté 28, 18-19) 

Az embereket mindig is foglalkoztatta, hogy vajon hogyan néz ki Isten, hol van és ki is Ő? Mózest mikor misszióra küldte, azt mondta neki, hogy a népnek mondja majd azt, hogy a „Vagyok küldött engem ti hozzátok”. Jézus azt mondta a tanítványainak: „aki engem látott, az Atyát is látta”.  A Heidelbergi Káté 25. kérdés-felelete pedig Szentháromságról beszél: „Isten lényege szerint egy Isten. Miért említettél akkor három nevet: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket? Azért, mert Isten az ő igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző személy: az egy, valóságos és örök Isten.” Kissé bonyolultnak tűnik, hogy ezek után, hogyan is képzeljük el Istent.  De nem is igazán ez a lényeges kérdés, hanem az, hogy őszinte szívvel követjük-e Őt. Szentháromság vasárnapján azt üzeni neked, hogy jelen kíván lenni az életedben, mint gondviselő Atya, mint megváltást hozó Fiú, és mint életutadat vezető Szentlélek. Ámen!

Imádság: Uram! Áldott legyen szent neved, amiért jó atyánkként vigyázol ránk! Engedd, hogy neked szentelhessük életünk minden egyes napját. Kérünk, gyógyítsd meg a betegeket, vigyázz az árvákra és hordozd  tenyereden családjainkat! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Nekem mit kell tennem? – pünkösdi prédikáció

„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,37)

Az emberek többsége szívesen ül le a TV képernyője elé és választ a gazdag kínálatból neki tetsző csatornát. Ma a kedves olvasót egy képzeletbeli filmvetítésre invitálom. Különböző jelenetek peregnek majd le előttünk, de amíg a végére érünk ennek az izgalmas filmnek, rájövünk, hogy mi is egyen-egyenként aktív szereplői vagyunk a történetnek.

Az első kép az apostolokat mutatja be. A Szentírásból jól ismerjük őket. Számtalan történetben találkozunk velük. Olvashatunk az elhívásukról. Arról, hogy hogyan válnak Jézus hű követőivé. Alázattal kísérik Őt, és lesznek szemtanúi a Mester tanításainak, csodáinak, gyógyításaink és feltámadásának. Öröm és büszkeség töltötte el a szívüket, mert tudták, hogy olyan mesterük van, akire felnézhetnek, akire mindig számíthatnak, aki megvédi őket, aki mellett biztonságban lehetnek. Milyen boldogok lehettek ezek a tanítványok, hogy Jézus megszólította és elhívta őket. Milyen büszkén kísérhették Jézust, amikor csodákat tett, és egyre több ember hitt neki. Ezeknek a tanítványoknak a szíve tele volt örömmel és magabiztossággal. De ahogy az események tovább peregtek, tudjuk, hogy a félelem is beköltözött a szívükbe. Megijedve szemlélték a Krisztus elfogatásának és megfeszítésének eseményeit. Jézus kereszthalála után bezárt ajtók mögött voltak, mert féltek. Ekkor lépett be Jézus hozzájuk, a félénkszívű apostolokhoz. Pedig nem kellett volna félniük, hiszen emlékezhettek volna mindarra, amit Jézus megmondott nekik, hogy harmadnapra feltámad. Ám a félelem miatt, kihullott a szívükből ez az ígéret. Majd szemtanúi lehettek Krisztus mennybemenetelének. Pünkösd ünnepén pedig újra együtt látjuk őket. Az apostolok immár egy akarattal voltak újra együtt Jeruzsálemben, ahol alázattal várták Jézus ígéretének beteljesedését. Várták a Szentlelket. Az egy akarattal együtt levő apostolokhoz meg is érkezik Jézus ajándéka. Arról olvasunk, hogy erős szélfúvás támadt és kettős tüzes nyelvek jelentek meg az égből, melyek a tanítványok fejére szálltak. Így teltek meg Szentlélekkel és lettek bátrak. A félénkszívű tanítványok magabiztosan léptek ki a nép közé és tettek bizonyságot Krisztusról. Azt hiszem nagyon sok ember előtt nagyon ismert a tanítványoknak ez a hullámos életútja. Mi is éltük a magunk hétköznapi életét, és egyszer – talán egy  istentiszteleten, talán a konfirmációnkkor, talán imádkozás közben vagy éppen  egy nagyon nehéz élethelyzetben – úgy éreztük, hogy Jézus megérintette a szívünket. Jézus megszólított és az Ő hűséges követőivé választott el minket. Úgy éreztük, minden megváltozott az életünkben. Milyen jó volt vele indulni az életben. Engedni, hogy Ő vezessen. Átélni, ahogy a belőle sugárzó szeretet bearanyozza a mindennapjaidat. De talán elérkezett a mi életünkben is az a mély pillanat, ami az apostolokéban. Úgy érezhettük Krisztust elrabolták tőlünk, vagy esetleg magunkra hagyott minket. Milyen sok nehéz emberi sors van. Fájdalmat hordozó emberek, akiknek szépen indult a házasságuk. Szeretettel indultak kedvesükkel és hívták be házaséletükbe Krisztust. Az évek során talán megfagyott ez a szeretet. Talán veszekedés, erőszak van a családban. Sokszor érezhették vagy érezhetik emberek, hogy hova lett Jézus? Hova lett a szeretet? Hova lett a béke? Naponta vannak emberek a nagyvilágban, akiket az orvosok azzal szembesítenek, hogy valamilyen súlyos betegségük van, talán gyógyíthatatlan is. Sokan kérdezik meg: miért pont velem történt mindez? Miért nekem kell hordoznom ezt a nehéz keresztet? Olyan szépen teltek a mindennapjaim. Olyan szép a családom. Most, hogy örülhetnék a gyermekeimnek és unokáimnak, keserű cseppként hullik az életembe a betegség.

Mennyiféle megpróbáltatás van egy-egy ember életében. Talán te is feltudnád sorolni a magad keresztjeit, amitől félelem költözik a szívedbe. Tudjuk a tanítványok is nagyon féltek és bezárkóztak a maguk bánatával. De Jézus nem hagyta magukra őket. Belépett hozzájuk, megszólította őket. Egy drága ajándékot ígért meg nekik, amiről nem tudták, hogy mi lesz, de egy akarattal várták azt.  És ahol egy kisebb vagy nagyobb közösség egy akarattal tud együtt lenni, ott megérkezik az Istentől jövő ajándék. A tanítványok szíve megtelik Szentlélekkel. Nem félnek többé, magabiztosak lesznek. Nem érzik többé magányosnak magukat. Érzik Jézus jelenlétét az életükben, és bátran szembenéznek a kihívásokkal. Tudják, hogy Jézus mindig velük van, és bármerre haladjon az életük, Jézus mindig ott jár előttük és utat készít.

Isten most az Ő szent lelkét neked is és nekem is adja, hogy általa meggyógyuljon és megerősödjön az életünk. Ő adjon közös akaratot a családodban, a gyülekeztedben, a munkahelyi közösségedben, a településed életében!

A második kép, ami megelevenedik előttünk az az utca népéé. Azoké, akik akkor kint voltak a jeruzsálemi utcákon. Arról olvasunk, hogy különböző nyelvet beszélő népek voltak együtt. Közéjük mennek ki a Szentlelket nyert apostolok, és előttük tesznek bizonyságot Jézusról. Megtörtént a második csoda is. Az első csoda az volt, ahogyan megteltek szent lélekkel a tanítványok, a második pedig az, ahogyan a különböző nemzetiségű emberek Jeruzsálem utcáin a maguk nyelvén hallották az apostolokat szólniuk. Voltak, akik kételkedve kérdezték, hogy hogyan lehetséges mindez. Ám, amikor Péter odaállt a jeruzsálemi főtérre és bizonyságot tett az Ő megváltójáról, sokan kezdtek hinni az apostolok szavának. Érezhették, ahogyan a Szentlélek munkálkodik a lelkükben. Sokan kérdezték meg, hogy immár mit tegyünk? Péter azt, válaszolta, hogy térjenek meg. Több mint 3000-en tértek meg és keresztelkedtek meg az első pünkösd alkalmával. Ma újra pünkösd van. Érezzük, hogy Isten Szentlelke a mi szívünket is megindítja. Vajon, mi megkérdezzük-e Istent, hogy nekünk mit kell tennünk? Igazi pünkösdünk, akkor van, ha nemcsak szemlélői és hallgatói vagyunk az Igének, hanem cselekvői is. Kérdezd meg te is Istent, hogy neked mit kell tenned? Mit kell tenned ezen a pünkösdön? Mit kell tenned otthon a családodban? Mit kell tenned az egyházadban? Kérdezd meg minden nap, amikor felkelsz: Uram, mit kell ma tennem, hogy most is a te dicsőségedre és embertársaim mindennapjainak a megszépítésére teljen a napom? Hidd el, Isten neked is válaszol. Szentlelkével a te szívedet is megtölti, és megszenteli nemcsak a mostani pünkösdödet, de életed minden egyes napját is! Ámen!

Imádság: Drága, jó Atyám! Köszönöm, hogy szentlelked által jelen vagy és munkálkodsz közöttünk! Tégy bátrakká és cselekvő keresztyénekké bennünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Hit és béke

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5,1)

Egyházmegyénk legtöbb gyülekezetében ma van a konfirmáció, kivéve néhány tövisháti egyházközséget, ahol már Virágvasárnap bizonyságot tettek hitükről a konfirmandusok. A Heidelbergi Káté 60-as számú kérdése és felelete arra mutat rá, hogy egyedül csak a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülhetünk. Ha ez az erős hit él bennünk, akkor békességünk van Istennel. A hit ösvényén haladó ember pedig békére lel embertársaival is. Ezen az ösvényen ugyanis nem lehet lelketlenül elmenni a másik mellett vagy félretolni azt az útból. Mivel Krisztus testének tagjai és ugyanazt a hitet valló atyafiak vagyunk, ezért a mindennapokban Istennel és egymással békességre törekedve kell segítenünk és Istenhez vezetnünk egymást. Ámen!

 

Imádság: Uram, köszönöm, hogy a konfirmáció által egykor bizonyságot tehettem hitemről a templomban, és ma is bizonyságot tehetek hitem és jó cselekedeteim által Krisztusról a mindennapokban. Gazdagon áldd meg és vezesd a református tiszta hit útján azokat az ifjakat, akik ma konfirmálnak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

 

„Könyörülj rajtunk,

szánd meg igyekezetünket,

hogy szeretetben és igazságban,

hitben és alázatosságban

hadd kövessünk Téged.

Adj világos értelmet és érzéket,

hadd lássunk Téged,

Alázatos értelmet és érzéket,

hadd hallhassunk Téged,

hívő értelmet és érzéket,

hadd dicsérhessünk Téged! Ámen.” (Konfirmandusok imádsága)

A legerősebb édesanya

„Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké.” (Jel 19,1)

A dicsőség és hatalom olyan fogalmak, melyek sok embert kísértésbe ejtenek. Sokan szeretnék azokat megkaparintani. Ma csodálatos üzenetet kapunk arra a kérdésre, hogy kié is mindez. Az üdvösség, dicsőség és hatalom Isten kezében van. Őt követően pedig azoknak az édesanyáknak a kezében, akik gyermekeket vállalnak, hogy benépesítsék e földet. Ők a legerősebbek. Sokszor a saját szépségüket, ifjúságukat és egészségüket áldozzák fel a családjaikért. Legnagyobb titkuk a végtelen szeretet. Ez teszi őket erőssé és hatalmassá. Csodálatosan rávilágít erre a kincsükre Muraközy Gyula Az erő című versében:

“– Ugye, édesapám, amikor a sziklát
véres zivatarban villámok hasítják,
viharok rárontnak, habok ráomolnak,
s magas szikla volt ma, s kőszírt marad holnap;
ha a századok nem tudták porrá tenni,
sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

– Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,
csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

– Akkor, édesapám, az a hősi ember,
aki egymaga vív gyilkoló sereggel,
s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,
ugye, a világon az a legerősebb?

– Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,
mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.

– Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,
s előtte mindenki csak térdelő törpe,
és amerre halad, hervadás a lábnyom,
ő a legerősebb ezen a világon?

– Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,
a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.

– Édesapám! Akkor nincs is erős ember?

– Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel
– kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge –
az édesanyádat temettük el csendben.
Szép, sápadt arcával, fekete szemével
betegágyad mellett lelte minden éjjel.

Kétes hajnalórán lázas álmod leste,
fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.
Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,
ám ő elébe állt a rideg halálnak.

Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,
s halovány arcodra visszatért az élet.
Őszi napsugárnál már te ránevettél,
betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.
S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,
szegény édesanyád leroskadt a sírba.
Nem volt erős szikla,
nem is termett harcra.
Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.
Magahunyó napfény,
kettétörött nádszál,
s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.
Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?

– Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.” Ámen!

Imádság: Drága jó Atyánk! Köszönjük neked az édesanyánkat! Őt, aki itt van mellettünk, vagy akinek már csak a sírja mellett tudunk megállni. Kérünk, Te erősíts, segíts és áldj meg minden önfeláldozó édesanyát! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Legyetek csillagok!

„Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2,15)

A minap egy baráti beszélgetés során arról vitatkoztunk, hogy mennyire helyes vagy helytelen hiányos öltözetű fotókat posztolni magunkról a közösségi oldalakon. Miért is kell lássa azt mindenki, hogy kinek milyen fürdőruhái vannak, vagy mennyire túlsúlyos vagy sovány? Amikor a tévéből arról hallunk, hogy megerőszakoltak egy-egy nőt, s a szakemberek arra hívják fel a hölgyek figyelmét, hogy ne öltözzenek és ne viselkedjenek kihívóan, hányszor jegyeztük már meg: ejnye-bejnye. Nemhogy az áldozattá vált nők volnának a hibásak. Most már az öltözködésünkben sem dönthetünk szabadon? Azonban mindenkinek az öltözéke üzen valamit. Vajon, aki kihívóan öltözködik, mit akar üzenni a környezetének? Valószínűleg nem azt, hogy Istennek a feddhetetlen, tiszta és szeplőtlen gyermeke szeretne lenni. Éljünk úgy, viselkedjünk úgy, öltözködjünk úgy, hogy azzal a tiszta erkölcs fényét vigyük az elvetemedett nemzetség közepette is! Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy vigyáztál rám és családomra az elmúlt hét során. Kísérje áldásod minden lépésünk az elkövetkező napokban is. Add, hogy egyre többen emeljék fel a tiszta erkölcs fáklyáját a bűnöktől megsötétedő világban! Hadd legyünk csillagok és ne csillogók! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Dicsekvés

„A dicsekvés azonban nem használ nékem.” (2Kor 11,2)

Vajon valóban nem használ a dicsekvés? És vajon csak az egyháztól távol álló emberek szoktak dicsekedni?  Hányszor találkoztunk már dicsekvő emberrel? Bizonyára elég sokszor. Sokszor megkérdezzük valakitől, hogy hogy van, s rövidesen ontja magából a sok dicsekvést a jól kereső párjáról, házáról, autójáról vagy bármi másról. A pszichológusok szerint azokra a személyekre jellemző leginkább az öndicséret és dicsekvés, akik gyermekkorban nem kaptak elég elismerést. Pál apostol azt mondja -mintegy az olvasóit is erre ösztönözve-, hogy a dicsekvés nem használ neki, s ha dicsekszik, akkor a gyengeségeivel dicsekszik. Talán egyfajta egyensúlyra kell lelnünk ebben a kérdésben is. Hiszen nem kell mások előtt lepleznünk a szellemi vagy fizikai értékeinket, mert „gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.” (Mt 5,15) És ott áll számunkra egy másik fontos igeszakasz is: „mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” – olvashatjuk szintén a Máté evangéliumából. Ámen!

Imádság: Istenem, köszönöm mindazt, amit értékként ajándékoztál nekem. Ha dicsekszek, Veled dicsekszek. Tudom, nem akkor vagyok megbízható ember, ha önmagamat ajánlom, hanem akkor, ha az Úr ajánl engem. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Bizalom

„Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek.” (2Kor 7,16)

 

Nagy öröm az, amikor valakiben megbízhat az ember. Ez az öröm járja át Pál apostol szívét, amikor úgy tapasztalja, hogy megbízhat a korintusiakban. Hogy kinek milyen élményei vannak arról, hogy mennyire lehet megbízni az emberekben, azt a kedves olvasóra bízom. Most -mivel amúgy is a vetések ideje van-, hadd álljon előttünk egy tanulságos történet, ami magról és megbízhatóságról szól, s melyből mindannyian levonhatjuk magunk számára a következtetést: „Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki tovább viszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:

-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

-Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.

-Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek – mondta a vezérigazgató.

-Ma egy embert kinevezek vezérigazgatónak.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előre ment, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:

-Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? – mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:

-Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.” Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy benned mindig megbízhatok. Segíts, hogy az őszinteség magjait vessem és bizalmat arassak!  Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Verseny

„És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest.” (Mt  23,15)

 

Az egyik településen Verseny utcának nevezik egymás között az emberek az egyik utcát, mert ott mindenki különb házra és udvarra vágyik, mint a szomszédja. A versenyszellem az emberi természethez tartozik. Jól is van ez így, mivel folyamatos fejlődésre motivál. Ám nincs egyenlő esély a versenyben. Nincs egyenlő tálentumunk. Az egyik gazdagabb, a másik szegényebb. Az egyik szebb, a másik kevésbé. Az egyik egészséges, a másik beteg. Lehet, sokszor keserű szájízzel vesszük tudomásul, hogy nem egyenlő esélyekkel indulunk. Isten azonban mindenkinek ajándékozott valamilyen és valamennyi tálentumot, amit azért bízott rá, hogy jól sáfárkodjon vele. Nem kell mindenki ugyanabban jól teljesítsen. Nem lehet mindenki jó matematikus, jó idegennyelv érzékű, jó megjelenésű vagy jól szituált. De lehet egy gondoskodó anya vagy apa, egy segítőkész testvér, egy hűséges gyermek, egy szorgalmas munkás, egy türelmes barát, és még folytathatnám a sort. Ne azt kérdezd Istentől, hogy miért azt a tálentumot kaptad tőle, amit kaptál, és miért annyit? Imádságodban inkább kérd Őt arra, hogy segítsen felfedezni a benned rejlő kincset, és segítsen azzal jól sáfárkodni az Ő nagy neve dicsőségére és mások hitének épülésére. Ámen!

 

Imádság: Atyám! Légy áldott a rám bízott egy, kettő vagy öt tálentumért. Segíts, hogy jól tudjak azokkal sáfárkodni, és ne rejtsem véka alá. Erősítsd  és vigasztald meg azokat, akik úgy érzik, hogy másokkal szemben hátrányos helyzetben vannak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Húsvét: Krisztus feltámadt

„Nincs itt, hanem feltámadott…” (Mt 28,6a)

Kedves Olvasó! Tarts velem ma! Képzeletben hadd vegyünk egy lapot a kezünkbe, és nézzük meg mit olvashatunk rajta. A lap első oldalára nagy, fekete betűkkel van felírva: NINCS ITT. Vajon ki nincs itt? Bibliaovasó emberekként gyorsan megadjuk a választ: Jézus. De most nem kell hamar válaszolnunk. Nyugodtan elgondolkozhatunk azon, hogy ki nincs itt. Nagypénteken elnéztem néhány asszonytestvért a templomban. Szemükből könny csordult ki. Valószínűleg nagyon is átérezték azoknak az asszonyoknak a fájdalmát, akik ott álltak Krisztus keresztje alatt. És érezhetően ott volt a szívükben a gyász fájdalma. A megtört arcvonásuk árulkodott arról, hogy egy drága családtag már NINCS ITT. Talán arra gondoltak magukban: nemrégiben még együtt jöttünk a templomba, de most már itt állok Krisztus keresztjéről hallgatva, a magam nehéz keresztjét, a gyász terhét cipelve.

Nagyon szomorú a nagypénteki történet, és sokan tudnának arról mesélni, hogy milyen szomorú a személyes történetük is olyankor, amikor a szívükbe belehasít a fájdalom, hogy „ő” már nincs itt.  Ám a lapnak mind a két oldalát meg kell nézni. Nem dobhatjuk el az első oldal elolvasása után. A másik oldalon ragyogó betűkkel van felírva: FELTÁMADOTT! Ez a húsvéti örömüzenet. A galileai asszonyok is csak a könnyüket, az üres sírt látták, a fájdalmat látták, amíg az angyal meg nem szólította őket, és el nem mondta nekik, hogy ne keressék a holtak között az élőt (Lk 24,5). Most keresztyén testvérem az Úr angyala a te szívedet is megérinti. Töröld le a könnyeidet! Húsvét van, a feltámadás drága ünnepe. Aki nincs már itt veled, Krisztusnál van! Aki nem énekli már veled együtt a zsoltárokat, az angyalok közösségében zeng mennyei halleluját a mindenható Urnak! Krisztus feltámadt, legyőzte a halált. Van újjászületés és van örök élet. A húsvét csodája erről beszél. Ámen!

Imádság: Drága Jézusom! Köszönöm, hogy az én személyes bűneimért vállaltad a kereszthalált. Köszönöm, hogy áldozatoddal legyőzted a halált, és a feltámadás lehetőségével ajándékozod meg a benned hívőket. Kérlek, tedd áldottá és megszentelté ünnepünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Virágvasárnap: Jézus bevonulása

„Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!”  (Mt 21,9)

Jézus két tanítványát Bethfagéba küldte, hogy ott oldozzanak el egy szamarat. Később ennek a hátán vonult be Jeruzsálembe. Amikor megérkezett a városba, az emberek örömmel terítették az útra felső ruháikat. Pálmaágakat lengettek előtte, így ünnepelték Jézust. Hangosan kiáltották: „Hozsánna a Dávid fiának!” Várták Őt, és készültek az érkezésére. Ma vajon hányan nyitják meg szívüket Jézus előtt? Hányan készítik az utat, és helyezik arra a legdrágább szeretetüket, mert nekik is fontos Jézus? Te örömmel fogadod-e egyáltalán Jézust? Készülsz-e a vele való találkozásra? Ámen!

Imádság: Drága Jézusom! Köszönöm, hogy az én szívem ajtaján is nap mint nap kopogtatsz. Szeretném, ha örökre velem maradnál! Virágvasárnap ma legyen mindenki ünnepe! Ne engedd, hogy a szívünk fellángolása nagypénteken kialudjon! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Alázat

„Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12)

„Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja” – fogalmaz Pilinszky János. Sokan vannak, akik ennek az alázatnak az útját választják, és sokan vannak, akik inkább felmagasztalják magukat. Mit jelent felmagasztalni magunkat? Talán ismerünk olyan embereket, akik szeretik az öndicsőítést. Szeretik mindenkinél különbnek, szebbnek, hatalmasabbnak láttatani magukat. És talán sokszor megtapasztaljuk azt, hogy Isten ezt másképp gondolja.

Mit jelent megalázni magunkat? Vajon mindig félre kell húzódni mások elől? A saját véleményünket, akaratunkat mindig a másikénak alá kell rendelnünk? Mindig másokat kell kiszolgálnunk? Ha ezt tesszük, nem vagyunk többek, mint önértékelésüket vesztett emberek. Az alázat: tisztánlátás és tudás. Felismerem, hogy egy porszem vagyok Isten kezében, de tudom azt, hogy az Úr drága talentumokkal ajándékozott meg. Az Ő szemében ugyanolyan értékes és fontos egy orvos, mint egy földművelő, aki kenyeret tesz mások asztalára. Az alázat nagyon sokszor a tudással jár kéz a kézben. Számtalanszor tapasztaltam, hogy nagyon nagy tudású vagy épp nagyon gazdag emberek szerények és alázatosak. Legyünk mi is ilyenek! Ámen!

Imádság: Atyám, légy áldott azért, hogy tenyereden hordozod sorsunkat. Számodra mindannyian fontosak vagyunk. Imáinkban visszük teeléd az alázatos és szerény testvéreinket. Áldásaid gazdagon hintsd rájuk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A királyi menyegző

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14)

Egy újabb példázatban beszél Jézus Isten országáról. A király előkészíti a fia menyegzőjét. A szolgákat elküldi, hogy meghívják a vendégeket. Ám a meghívás puszta elfogadása nem biztosítja a részvételt a lakomán. A menyegzői lakoma vendégeitől elvárják, hogy tiszta és rendes öltözetben jelenjenek meg. Mikor a király meglát egy nem megfelelően öltözött embert, hűvösen kérdezi őt és kidobatja a lakoma terméből. Vámosnak vagy utcanőnek lenni nem biztosíték a megváltásra, ahogy a farizeusság vagy főpapság sem; az embernek el kell fogadnia Jézus meghívását a királyságba és eszerint is cselekednie, hogy mikor a lakoma kezdetét veszi, megfelelően föl legyen készülve a részvételre. A meghívás a királyságba mindenféle embernek szól, de csak néhányuk cselekszik úgy, hogy megengedjék számára a részvételt a királyságbeli lakomán. Isten országába mindannyian hívatalosak vagyunk. Ám nem elég felismerni azt, hogy Jézus vár bennünket. Öltöztessük ünneplőbe a lelkünket. Ne csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapokban is, hogy mindig készen legyünk az Ő hívására. Ámen!

Imádság: Jó Atyám! Köszönöm, hogy kiválasztottad életem és Igéd által újra és újra megszólítasz. Tedd  késszé a szívem mindig téged szolgálni. Tégy késszé bennünket a hit- és a nemzet szabadságáért harcolni. Ámen!

Sebestyén Elek Előd