Vezetővel indulj!

„Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)  

Kedves Testvéreim! Valamelyik nap elnézegettem egy nagykárolyi fotóművész gyönyörű természetfotóit a facebook-on. Csodálatos hegyi tájakat fotózott, a lehető legkülönlegesebb fényhatásokkal ötvözve. Lenyűgöző képek, valóban. S úgy elgondolkodtam azon, hogy ez a művész mennyit kell utazzon, hány hegyet kell megmásszon csak azért, hogy ezeket a fotókat elkészíthesse és megoszthassa velünk. Vajon egyedül merészkedett fel a hegycsúcsokra, vagy volt vezetője? Nem tudom, de az biztos, hogy vannak olyan magas hegyek, ahová a leggyakorlottabb turistának vagy a legszenvedélyesebb tájfotósnak sem ajánlatos egyedül, vezető nélkül elindulnia, mert könnyen végzetessé válhat ez a vállalkozása. Nem elég a bátorság és az ügyesség, nem elég a szenvedély, ismerni kell a járható utakat, a keskeny ösvényeket, amelyek sziklák és szakadékok között átvisznek. Ezért van a vezető, mert ő tudja csak, merre kell menni.

űt

Nos, talán ilyen rejtelmes, nagy hegyként magasodik előttünk minden újesztendő is. Ki tudja ma még, milyen magasságok, veszedelmes szakadékok bukkannak elénk 2O18-ban? Senki ne induljon neki az útnak vezető nélkül, mert könnyen eltéved, veszélybe jut, elvész, és végzetessé válhat számára e vakmerő vállalkozás! Testvérek, ugye, hisszük azt, hogy eddig is velünk volt, ezután is velünk lesz Valaki? Láthatatlan, de személyes, élő valóságában itt van Isten köztünk! Az Úr, Aki ismeri az utat! Halljátok csak, Igénkben Ő maga ajánlkozik vezetőnek: “Én vagyok az Úr, ki tanítalak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell”. És akik most elfogadják ezt az ajánlatot, azoknak már előre ad néhány jó tanácsot, gyakorlati útmutatást. Azokat már előre figyelmezteti, hogy mire ügyeljenek az élet különböző helyzeteiben.

Ehhez persze az kell, hogy olvassuk az Igét, mégpedig naponta. Isten útmutatója mindig a Bibliából szólt hozzánk, szóljon az új évben is! Legyen Jézus Krisztus egész egyházmegyénk: lelkészeink, presbitereink, egyháztagjaink – de egész Magyar Református Egyházunk – Vezetője az új évben. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiótoknak Boldog Új Évet a Krisztusban! Ámen!

Tolnay István esperes

Ajándékozni öröm

„És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)

1054

A városok és falvak utcái fényfűzérektől színesek. Már hetek óta jelzik a karácsony közeledtét. Színes fényeik világosságot hoznak a hosszú, sötét éjszakákba. A legtöbb családi házban szentestére a szépen díszitett fenyőfákon is felcsillanak a színes fények, s a fenyőfák alá szívből jövő ajándékok kerülnek. Lehet, hosszú töprengés előzte meg az ajándékozást.  Vajon milyen ajándékot válasszunk, aminek igazán örülnek szeretteink? Aztán ha sikerült választani, akkor alapos figyelmességgel csomagoltuk össze ajándékainkat. A tárgyakkal együtt a szeretetünket is becsomagoltuk, mert ajándékozni öröm. Öröm látni a gyermeki mosolyokat a csillogó fenyőfák alatt. És örömmel vesszük mi felnőttek is, ha gondol valaki ránk.  Nekünk is jól esik egy sms, egy elektronikus levél, egy képeslap, vagy akár egy apró ajándék, amit ilyenkor kapunk.

Karácsony az ajándékozásról szól. Egyik egyházi ünnepünkhöz sem kapcsolódik ajándékozás, csak a karácsonyhoz. Nem véletlen ez, hiszen az első karácsony estéjén óriási  ajándékot kapott az emberiség. Isten egyszülőtt fiát küldte el a bűnös világba, hogy az általa érkező szeretet tiszta fénye legyőzze a lelkünkben meglapuló sötétséget. Milyen drága ajándék számunkra Jézus! Milyen drága ajándék  a vele érkező szeretet! Milyen drága ajándék  a közénk hozott a mennyi béke! Igazán értékes ajándékot csak akkor adhatunk mi is egymásnak, ha Jézust követő életünkkel, szeretettel és békével tudjuk megajándékozni a mellettünk élőket.

Ha valamit kapunk, mindig igyekszünk azt valahogyan viszonozni. Talán te is elgondolkodtál azon, hogy nemcsak a szeretteidnek kell valamivel kedveskedned, hanem valamilyen ajándékot Jézusnak is kellene vinni. De vajon mit? A Bibliában arról olvasunk, hogy a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek, amiket letettek a Királyok-Királya előtt. Az arany a vagyont jelképezi. A tömjén főként templomokban füstölőszerül használt gyanta. A mirha szomáliai balzsamfából előállított szirup. A tömjén és a mirha is alkalmas gyógyításra. Ezek jelképezhetik az egészséget. Ezen a karácsonyon légy kész megnyítni a szíved, és ajándékozni Jézusnak  a vagyonodból, erődből és egészségedből.

Jézus a Máté evangéliuma 25. részében azt mondja, hogy: „amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Mi mit cselekedtünk meg a legkisebbekkel? Az egyik legszebb karácsonyi emlékem az, amikor évekkel ezelőtt Nagyvárad utcáin a hajléktalanoknak egy aprócska ajándékot adtunk át az ifisekkel. Nem volt nagy érték, de amikor azok az emberek megkapták, könnycsepp jött ki a szemükből. Meglepődtek, és nagyon jól esett nekik a figyelmesség. Nem az egész vagyonunkat adtuk oda, hanem csak egy aprócska szeletet abból, és öröm volt adni. Az elmúlt napokban egy házaspár az egyik közösségi oldalon imádkozásra kérte az ismerőseit, mert megbetegedett a gyermekük. Ha betegek vagyunk, akkor hamar eszünkbe jut Isten, és segítségét kérjük. Erről a családról tudom, hogy nemcsak a betegségben, hanem egészségben is Istent szolgálják. Mi is ajándékozzunk az időnkből Jézusnak, imádkozzunk hozzá, akkor is, amikor egészségesek vagyunk. Nem kell sokszor valami hihetetlen nagy dologra gondolni, amikor a napkeleti bölcsekkel együtt valamit Istennek akarunk ajándékozni. Ajándékozz örömmel a magad keveséből, a magad idejéből és egészségéből, és meglátod Jézus százszorosan visszaadja azt neked! Ámen!

Imádság: Atyám! Köszönöm a Betlehemben megszülettet drága kis Jézust! Köszönöm, hogy általa a megbocsátás és örökélet tiszta fénye költözött ebbe a bűnös világba. Tedd ma áldottá minden ember karácsonyát! Költözzön szeretet és béke minden emberi szívbe! Ámen!

 

Ne félj, Mária!

toll„És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” (Lk 1,30-31)

„Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet” – írja Louise L. Hay. Milyen sokszor van tele félelemmel a mi szívünk is. Amikor pedig félünk, jó ha mi is megtudjuk nyítni a szívünk  a mindent legyőző szeretet előtt. Mária is nagyon félt. Egy angyal szólt hozzá, aki azt mondta neki, hogy áldott az asszonyok között. Megijedt. Az angyal pedig elmondta neki, hogy nincs miért félnie, gyermeket fog szülni, aki a Magasságsos fiának hivattatik. Mária ekkor még csak jegyese volt Józsefnek. Félhetett attól, hogy József elutasítja majd őt. A gyermeket hogyan neveli majd fel egyedül? Az emberek mit fognak majd szólni, ha megtudják, hogy ő gyermeket vár? Sok mindenre gondolhatott magában, ami félelemre adott okot. Végül a szeretet legyőzött minden félelmet.

Kedves Olvasó! Neked ma mi a félelmed? Lehet egy betegség miatt szorul  össze a szíved. Lehet amiatt aggódsz, hogy nem készülsz el mindennel idejében a karácsony megérkezéséig. Zsúfóltak lesznek az üzletek és az utcák is, túl sokat kell majd dolgoznod. Lehet amiatt szorul össza a szíved, hogy valaki már nem lesz ott melletted az ünnepen, aki a tavaly még veled együtt örült a Megváltó születésének. Lehet, hogy a magánytól félsz. Egy angyal most hozzád is szól, és azt mondja neked, hogy: Ne félj! Engedj utat a szeretet előtt! Engedd, hogy szívedben újra és újra megszülethessen a fényt hozó szeretet! Így várd a KARÁCSONYT! Ámen!

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Tisztítsd meg szíveinket, hogy ne csak az otthonaink legyenek tiszták mire az ünnep megérkezik. Hadd járja át lelkünket a szeretet melegsége. Örömmel töltsön el, hogy érkezik hozzánk Jézus, aki kiűzi életünkből a félelmet. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Útkészítés

toll„Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.” Lk 3,4

Keresztelő János szavai hangzanak ma felénk. Ő az, aki előkészíti az Úr útját, ami egykor Betlehemből Jeruzsálembe vezetett, most pedig Jézuson keresztül a messiási királysághoz. Milyen kiváltságos eszköz volt Keresztelő János Isten kezében. Milyen boldogan készíthette ő Jézus előtt az utat. Mi is áldott eszközökké válhatunk Isten kezében! Milyen sok édesanya és édesapa válik útkészítővé, aki gyermekével együtt megy a templomba. Milyen sok nagyszülő válik útkészítővé, aki imádkozni tanítja kis unokáját. Ilyenkor mi is Jézus előtt készítjük az utat, aki jön, aki a szeretet világosságát hozza a szívünkbe. Legyünk ezen az adventen mindannyian az érkező szeretetnek az útkészítői, otthon a családban, a gyülekezetben és a munkahelyeinken egyaránt! Járja  át szívünket advent drága üzenete:

„Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene – s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!” (Ürögdi Ferenc) Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm, hogy drága eszköz lehetek a kezedben. Kegyelmed által segíts, hogy szavaimmal és cselekedetimmel másokat a hit tiszta ösvényére, Jézus közelébe vezethessek! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Advent

toll„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” (Zsoltárok 40,2)

Akik vasúton szeretnének eljutni Partium bizonyos részéről Székelyföldre, azok még ma is van ahol vonatot kell váltsanak. Régen pedig még inkább így volt ez. A csatlakozás pedig nem egyik percről a másikra történik, hanem előfordul, hogy órák hosszat kell várakozni. Ha még hideg is van, akkor különösen nehezen telik az idő.

Sok mindenre szoktunk várakozni. Várunk arra, hogy végre megérkezzünk valahová. Várjuk a kedvenc tévé műsorunk folyatatását. Várjuk, hogy végre nyaralni mehessünk, vagy valami mást… Advent idején a figyelmünk egy másfajta várakozásra irányul: a Krisztus várásra. Nagyon sokszor bizony arra várunk, hogy közel jöjjön hozzák Isten szent fia által, és erősítsen, gyógyítson, vigasztaljon minket. A zsoltáros arról ír, hogy ő is nagyon várta az Urat, aki végül hozzá hajolt és meghallgatta kiáltását.

Keresztyén testvérem! Kívánom, hogy az elkövetkező hét napjaiban hajoljon hozzád is az Úr, és hallgassa meg kéréseidet.  Teljesüljön be a te várakozásod is! Ámen!

Imádság: Uram! Köszönöm, hogy számtalanszor beteljesítetted várakozásomat.  Kérlek, hallgasd meg azok imáit, akik gyógyulásra, vigasztalásra, vagy új esélyre várnak.  Tisztítsd meg mindannyiunk szívét, hogy  békével a lelkünkben készüljünk  szent fiad érkezésére. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Gazdagság

toll„…felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt” (Ez 28,5b)

Az egyik rendezvényen történt, hogy egy gazdag illető jó néhány lelkipásztor jelenlétében kijelentette, hogy ő nem hisz Istenben. Senki sem mert semmit sem szólni, mert sajnos a gazdagság olyan tekintéllyé nőtte ki magát, hogy mindegy az, hogy milyen a műveltsége, a becsületessége valakinek, ha pénze van, az emberek hajbókolnak előtte. Volt ugyan olyan lelkész, aki nehezen fogta vissza magát, de hát illik-e egy ünnepséget vitával elrontani? A gazdagság nagyon sok embert felfuvalkodottá tesz, természetesen van kivétel is. Sokszor nem is a nagyon tehetősek, hanem egy kis pénzhez vagy apró pozícióhoz jutottak kezdik különbnek érezni magukat mindenki másnál. Ezékiel könyvében is arról olvasunk, hogy a tíruszi uralkodó magát istennek tekintette, jóllehet csak ember volt. Ez a bálványimádás alapvető, büszkeségben gyökerező példája. Isten azonban letörte büszkeségét. Talán ez az ige arra kellene minden embert emlékeztessen, hogy kár a gazdagságtól vagy a pozíciótól felfuvalkodottá válni, mert Isten előtt minden ember egyenlő, és ő a lelki kincseink szerint értékel bennünket. Arról pedig soha ne feledkezzünk meg, hogy ha valakinek van egy szép családja, békében és szeretetben él, az a leggazdagabb ezen a földön. Ámen!

Imádság: Uram, köszönöm, hogy minden nap valami új kinccsel, egy-egy mosollyal, kedves szóval ajándékozol meg. Kérlek, töltsd meg a szívemet hittel, hálával és szeretettel. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

A test lámpása

toll„ A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” (Mt 6,22)

Néha akaratunk ellenére felhívja a figyelmünket egy-egy szempár. Talán azért, mert valami mélységes fájdalom rajzolódik ki rajta. Talán azért, mert épp a boldogságtól ragyog.

Jézus arról tanít minket, hogy szemünk a testünk lámpása. Egy lámpás azonban csak akkor tölti be hívatását, ha fényt sugároz magából. Ha már nem képes fényleni félreteszik vagy kidobják. Hasznavehetetlenné válik, és ez milyen szomorú. Vajon a mi szemünkben lángol-e még a szeretet fénye? A megtört tekintetek mögött meghúzódik-e még a remény pislogó fénysugara?
Ha ránézünk egy szempárra, sok mindent elárul nekünk. Nem kell nagy emberismerőnek lenni ahhoz, hogy lássuk a mögötte rejlő szelíd, barátságos vagy éppen durva lelkű, barátságtalan embert. Tiszta-e a tekintetünk?  Világos-e a testünk? Olyan szomorú látni, amikor valaki magára húzza a bűnök vastag, sötét köntösét, és később már nehezen tud megválni tőle. A bűn vált mindennapjai részévé. Arcára sötétség ült, szeméből a közöny és kiégés árad.

Szeretnéd-e, hogy veled ne így legyen? Szeretnéd-e, hogy életed minden napja békében teljen? Ne hagyd kialudni a lelkiismereted lángját! Vigyázz a testedre, mely lelked lámpása! És védd lelkedet, mely ebben a lámpásban lakik! Ámen!

Imádság: Kegyelmes Atyám! Köszönöm a szeretet fényét, melyet szívemben gyújtottál. Köszönöm az alázatot, melyet arcomra rajzoltál. Kérlek, tisztítsd meg szememet! Segíts, hogy világossága legyek családomnak és embertársaimnak! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Isten parancsai

toll„Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.” (Ez 20,19)

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.Ez az első és nagy parancsolat.A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22,37-39) Ez a két legnagyobb parancsolat. Látszólag nagyon egyszerűek Istennek a törvényei, és mégsem olyan könnyű betartani azokat. Ha az összes többi törvényt félretesszük és csak erre a kettőre gondolunk, máris megállapíthatjuk, hogy milyen sokszor áthágja az ember ezt a kettőt is. Az valóban szereti Istent, aki olykor-olykor káromolja nevét, aki nem szokott imádkozni, aki nem nyitja ki a Bibliát? Az valóban szereti felebarátját, akinek a barát csak addig barát, amíg hasznot szerez abból? Vajon teljes szívvel és tisztelettel szeretjük-e Istent? Vajon tudunk-e úgy szeretni másokat, mint ahogy magunkat szeretjük? Gondolkodjuk el ezekben a napokban azon, hogy mi mennyire élünk Isten parancsolatai szerint. Ámen!

Imádság: Kegyelmes Istenem! Légy áldott minden egyes törvényedért, melyeknek betartása egy élhetőbb világ kialakításához segít minket. Támogass, hogy teljes erőnkből szeressünk téged és minden atyánkfiát. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Megtérés

toll„Aminémű az anya, olyan a leánya is.”  (Ezékiel 16,44)

A bujaság témája hangzik el Ezékiel könyvének tizenhatodik fejezetében. Jeruzsálem erkölcstelen bűne miatt két másik bűnhődésre ítélt városhoz hasonlít: Sodomához és Samariához. Ezeknek a városoknak paráznaságuk és bálványimádásuk miatt kellett elpusztulniuk. A próféta közmondással vezeti be a hasonlatot: amilyen az anya, olyan a lánya. Ez a közmondás kifejezetten negatív értelemmel hangzik el. A lány sem különb, mint az erkölcstelen anya. A hétköznapokban talán sokszor fogalmazódik meg bennünk is ez a gondolat egy-egy személy kapcsán. Ám a pozitív példákról sem szabad megfeledkeznünk, amikor valaki igenis ki tudott törni egy lehúzó környezetből is. A mai ige megtérésre indít bennünket, a bűnöktől való elszakadásra, hogy számunkra ne az ítélet, hanem az üdvösség várjon. Ámen.

Imádság: Mindenható Istenem, segíts napról napra az Ige tükrébe belenéznem, és szent akaratod szerint becsületben élnem a mindennapokat. Adj józan gondolkodást minden nőnek, hogy a bujaság helyett gyermekeket vállaljanak, és gondoskodó családanyák legyenek. Ámen!

 Sebestyén Elek Előd

Látni, hallani, szólni és tenni

toll„Kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak.” (Ez 12,2)

 

„Egy szó, egy fillér, egy kézszorítás, ha áld, ha segít, ha szolgál, drágább kincs az minden diadémnál” – fogalmazott Ravasz László egykori református püspök. A reformáció küszöbén a szóról és kézfogásról vallott gondolatai tovább folytatják Ezékiel próféta gondolatsorát, aki látásról és hallásról beszél. Most, az 500 éves reformáció ünnepén látnunk, hallanunk, szólnunk és tennünk egyaránt kell. Vissza kell tekintenünk nagy reformátor elődeinkre, akik a hit tiszta látására tanítottak bennünket, és arra neveltek, hogy naponként olvassuk a Bibliát. Annyi mindent meghallunk.  A hallásunk sokszor a  szóbeszédekre van kiéleződve, de most nem ezek kell a fülünkben csengjenek, hanem  több évszázados magyar református egyházi énekeink. Mennyi erő, mennyi vigasztalás rejlik azokban. Szólnunk kell egymáshoz egy néhány kedves, figyelmes szót. Talán ezen a héten sokkal többet, mint máskor. Nagyon sokan emlékeznek ugyanis Istenhez hazatért szeretteikre. Temetők felé indulnak el emberek, hogy imával, virágszállal róják le tiszteletüket egy-egy kedves családtag sírja előtt. Milyen jó, ha van egymáshoz ilyenkor néhány vigasztaló, együtt érző szavunk, ami enyhítheti a gyász mély sebét.

És tennünk is kell naponként valami jót.  Kell mindig egy kézszorítás, ami áld, ami segíti a gyermeket, ami felemel egy beteg vagy agg szülőt, és amiben ott érezni egymás tiszteletét és szeretetét. Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm  neked az életem. Köszönöm, hogy reformátusként dicsőíthetem szent neved. Kérlek, öleld át vigasztaló szereteteddel mindazokat, akik gyászt hordoznak a szívükben. Mindazokat, akik egyedül maradtak, akiket már nem vár otthon senki, akik alázattal nyitják ki a Bibliát, akik hitet, reményt és erőt Tőled várnak és kapnak. Ámen!

 

Sebestyén Elek Előd

Győzd le a bűnt!

toll„Embernek fia – így szól az én Uram, az ÚR –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára!”  (Ez 7,2)

 

Gyakran elégedettséggel tölt el, mikor azt halljuk, hogy vége van valaminek. Vége van a munkaidőnek, sikeresen véget ért egy  vizsga, és még folytathatnánk a sort. Ám vannak olyan élethelyzetek is, amikor szomorúsággal tölt el az, hogy valami véget ér. Véget érnek az ifjú évek, véget ér az egészség, véget ér valakinek az élete… Ezékiel próféta arról ír, hogy vége van Izráel népének a bűnei miatt. Isten ítéli meg népét. Elküldi haragját, mint valami mennyei követet. A harag igazságos: megfelel népe magatartásának.  Az „utálatosságokkal”, a bálványimádással szemben nincs kímélet. Az ókori keleti népek ciklikus történetszemlélete szerint a történelem körforgáshoz hasonlít, s most éppen lefelé fordul a kerék. Izráel népét nem érhette ez váratlanul, hiszen ismerhették Isten törvényeit, és tudhatták bűneiknek következményeit. Isten arra int minket is, hogy becsületes, tiszta életet éljünk, hogy számunkra ne a vég, hanem az örök élet érkezzen el. Ámen!

 

Imádság: Gondviselő jó Atyám! Hálás vagyok, hogy tanításaid által az örök élet ösvényére vezeted utamat. Segíts mindenkinek legyőzni a bűn kísértéseit! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szépség

toll„Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!” (Példabeszédek 31,30)

Nemrégiben mesélt valaki az osztálytalálkozón tapasztalt élményéről. Nagy meglepetés volt számára, hogy az osztály „bomba nője” évek múlva is egyedül maradt, akik meg nem voltak annyira elragadóak, most mind szépek és boldog családanyák. Sokszor a legszebbek vannak kitéve a legtöbb kísértésnek és a legtöbb csalódásnak, mivel mások csak kihasználják a szépségüket. Nem minden a külső szépség, különösen ha valaki nem tud jól bánni vele. Sőt! Az igazi szépség az istenfélelemben rejlik. Egyeseket talán magukkal ragad valakinek a testi bája vagy kedvessége, de lehet, hogy ez nem az ő igazi természete, hanem csak lepelként használja, hogy elfátyolozza jellemének hiányosságait. Ezért figyelmeztet itt minket az a bölcs ember, akinek igazi kincs volt a kezében, hogy ne a múló csillogásra, hanem csak a valódi értékre tekintsünk, ami Isten kezéből származik. A csalafinta külsőségek megkopnak és szertefoszlanak, de az igazi érték csak növekszik. Semmi sem tud olyan szép és kedves lenni mind Isten, mind az emberek szemében, mint az igaz kegyesség. Csak azt fogják dicsérni, és csak az az asszony fog áldásokat örökölni, aki az Isten akaratának megismerésére törekszik. Nincs nagyobb dicséret egy asszony számára, ha Isten és az emberek azért áldják, mert a kegyelemben való növekedésre törekedett életének minden pillanatában! Ámen!

 

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy tiszta látást adsz az igazi értékek észrevételéhez. Imádkozom azokért, akiknek a szépség áldás helyett csalódásokat hozott. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Hírnév

toll„Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemencében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.” (Példabeszédek 27,21)

Besározták a hírnevedet? Hamis információkat terjesztettek rólad? Talán egészen más képet formáltak mások rólad, mint amilyennek te ismered magad? Igen, sokszor kerülhetünk az emberek szájára, akik nem biztos, hogy mindig hiteles információt terjesztenek rólunk, miközben észre sem veszik, hogy valakinek a hírnevét teszik tönkre. De vajon mi nem-e terjesztünk-e másokról olyan információkat, melyek nem is biztos, hogy igazak? „Egyszer egy békétlen szívű asszony, miután nem bírta elviselni, hogy a falu kiközösítette, szomorúan ment fel a község melletti dombon álló templomhoz, hogy elsírja bánatát a lelkésznek. Kint a virágoskertben találta a lelkészt és rögtön meg is kérdezte:

-Mondd meg nekem, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkész, aki ismerte az asszonyt és annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét, felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek.

-Fújjálj rá – mondta az asszonynak. Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat.

– Nem tudom – válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak?

-Igen – mondta a lelkész -, ki tudja hova hullottak. Azokat a szavakat éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott fekszenek, ahova hullottak, és kikelnek majd, éppen úgy, mint ezek a magocskák. Fogd meg ezt a követ és hajítsd el – mondta neki a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kő zörögve gurul lefelé a domboldalon, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre.

– Most hozd vissza!

– Ezt nem tudom – mondta az asszony -, hol találnám meg azt a követ a sok törmelék között? Nos, éppen így nem tudod visszahozni valakinek a reménységét sem, amit a te szennyes szavaiddal tönkretettél. Törd le ezt a hajtást innen a fenyőről – parancsolta a férfi. Az asszony most már gépiesen engedelmeskedett. Most tedd vissza rá megint, ahogy volt.

– De ez már igazán képtelenség! – tört ki az asszony. Igen – mondta a férfi -, ez képtelenség! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét, a másokban való bizalmát, amit a te botránkoztató, bomlasztó szavaiddal eltörtél”. Ne játszunk mi sem mások jó hírnevével, becsületével, miközben lehet az emberek rossz képet alakítanak ki rólunk is. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy te nemcsak a hírnevemet, hanem a szívemet is ismered. Őrizz meg mindenkit attól, hogy embertársairól hamis információkat terjesszen! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Irigység

toll„Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni.” (Példabeszédek 24,1)

A Példabeszédek könyve többször is felhívja a figyelmet az irigység bűnére. Néha azt nézzük, hogy mások sikeresebbek, ügyesebbek, szerencsésebbek vagy gazdagabbak, mint mi. Ilyenkor hamar lángra kaphat az ember szívében az irigység. Miért neki és miért nem nekem? – tevődik fel az emberben a kérdés. Miközben magunkat másokhoz hasonlítjuk, hamar megfeledkezünk azokról az értékekről, amiket nekünk ajándékozott Isten, és amire talán mások lehetnének irigyek.

Keresztyén testvérem! Az igevers arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne irigykedjünk a gonosztevőkre és ne kívánjunk azokkal lenni. Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, hanem  lássuk meg azokat a drága kincseket, amelyekkel megáldott minket Isten. Ámen!

Imádság: Atyám, légy áldott a családomért, az egészségemért, azért, hogy két kezemet imára tudom kulcsolni. Kérlek, őrizz meg az irigység sötét bűnétől! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Válás

toll„Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal, és közös házban.” (Példabeszédek 21,9)

A hét folyamán beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy a rossz házastárs is jobb, mint a semmi. Majd hozzátette azt is, hogy nyilván ha részeges vagy agresszív a társ, akkor indokolt a válás. Ez pedig igencsak kényes kérdés. Vajon mikor indokolt a válás és mikor nem? Bizonyára mindenkinek megvan erről a maga véleménye. Az igében arról olvasunk, hogy „jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal”. Pedig ott sem  kellemes. Mielőtt bárkinek a feje felett pálcát törnénk a válása miatt, ne feledkezzünk meg soha arról, hogy vannak házasságok, melyek megmenthetők, és vannak olyan élethelyzetek, amikor több ember is rámehet az együttélésre. Pál apostol azt mondja: „jobb házasságban élni, mint égni”, és ezt bizonyos esetekben meg is fordíthatjuk: jobb egyedül élni, mint égni. Ámen!

Imádság: Atyám, köszönöm a hitvesemet, akit mellém rendeltél segítőtársul. Imádságomban viszem teeléd azokat a házaspárokat, ahol a hűtlenség, agresszió, alkoholizmus vagy egyéb szenvedélybetegség miatt konfliktusok vannak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Béke

toll„Jobb a száraz falat, mellyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.” (Példabeszédek 17,1)

Kedves Olvasó! Ugye  találkoztál már olyan emberrel, akiről te is tudod, hogy inkább a háborúságot választja a gazdagságért, minthogy megelégedjen a kevés falattal és békében éljen? Sokszor talán mi is beleesünk ebben a tévedésbe. Vannak helyzetek, amikor könnyű békében élni, és vannak olyan helyzetek is, amikor Jézus kezét megfogva a legnagyobb viharban is erősek kell legyünk, hogy el ne veszítsük a belső lelki békénket. “Volt egyszer egy király, aki felajánlott egy díjat annak a művésznek, aki lefesti számára a legjobb képet a békéről. Sok művész próbált szerencsét, jöttek a tehetségek az embert próbáló feladatra innen is és onnan is. A pályázati határidő lejárta után a király nézte, nézegette a képeket, míg végül tanácsadóival kettőt választottak ki. Ezek között dőlt el, hogy melyik kép szól a békéről. Az egyik kép egy nyugodt tó volt. A tó egy tökéletes tükörképe volt a háttérben békésen magasodó hegyeknek, mely óvatosan fogta körbe a tavat. Felettük, a kék égen bolyhos mintázattal fehér felhők úsztak át a levegőben. Mindazok, akik látták ezt a képet, úgy gondolhatták, hogy ez egy tökéletes kép a békéről, arról, amelyen tisztán átszűrődhet a nyugalom érzete. Nézzük, mi volt a második képen! A második képen is jelentek meg hegyek, de azok robosztusak és csupaszok voltak. Felettük az ég dühös volt ahonnan eső esett, ahol haragját a szél sűrűn csapkodta ide és oda, – miközben veszettül villámlott is. A hegy oldalán egy habzó vízesés zuhant alá és ez nem nézett békésnek egyáltalán. De ahogyan a király tovább nézett látta, hogy a vízesés mögött egy kis bokor nőtt egy repedésben. A bokorban egy a madár építette fészkét, tökéletes képet nyújtva ezzel a béke eredetéről. Nos, melyik kép nyerte el a díjat? A király úgy döntött, hogy a második kép. És tudod azt is, miért? Azért, mert – magyarázta a király – a béke nem azt jelenti, hogy az olyan hely, ahol nincsen zaj, hiba vagy kemény munka. A Béke azt jelenti, hogy a közepén állsz mindazon dolgoknak amelyek vihart vetve tombolnak körülötted, de Te továbbra is nyugodt vagy a szívedben.” Kívánom, hogy mindenki családjában és munkahelyén béke legye, s ha mégis néha tombol a vihar, legyünk mi azok, akik krisztusi hittel nyugodtak maradunk! Ámen!

Imádság: Kegyelmes Istenem! Áldott légy azért, hogy mi békében élhetünk. Imádságunkban visszük teeléd azokat, akik háborús térségekben, békétlen családokban élnek vagy stresszes munkahelyen dolgoznak. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Iskolakezdés

toll„A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.” (Példabeszédek 13,1)

Holnap újra becsengetnek az iskolákban. Sokan várják már ezt a napot, és természetesen sokan vannak, akik jobban szeretnék továbbra is a vakációt. A Példabeszédek könyvében az oktatás, a bölcsesség elsajátításának fontosságáról olvasunk. Ez arra buzdít, hogy a gyermekek engedelmesen fogadják a felnőttek nevelését. Ezt ma egy tanulságos történettel szeretném kiegészíteni, ami sokkal inkább a szülőkhöz és oktatókhoz szól: „Volt egyszer egy szikla, s rajta egy sasfészek. A szikla alatt volt egy házikó, mellette egy kis udvaron élt egy tyúk. Egyszer csak nagy szél kerekedett, s a sasfészekből az egyik tojás legurult a kis udvarra a tyúkhoz. Az meglátta a tojást, hozzátette a sajátjai mellé, s kikeltette. A tyúk azt hitte, hogy csibét keltett ki és a „csibe” egyre csak nőtt. Gyorsabban nőtt, mint a testvérei, s járt-kelt az udvaron. Egész életében arra volt nevelve, hogy magot kell felcsipkednie a talajról. Ha szerencséje lesz, kihúz a földből egy gilisztát. Arra volt tanítva, hogy nem szabad a kerítésen kívül mennie, különben meg lesz büntetve. És ez így van rendjén, mert ez mindig is így volt. Így lett a kis „csirke-sas” nevelve. A kis sas úgy is viselkedett, mint a többi csibe. Járt-kelt az udvaron, szedegette a magot. Egyszer, amint így kapirgált, felnézett az égre, s mit látott: egy óriási sast, amely csodálatosan repül. A kis sas megszólalt:

– Gyönyörű lenne, ha én is tudnék ilyen csodálatosan repülni.

A sas meghallotta, s így szólt hozzá:

– Hiszen te repülhetsz.
– Á, dehogy. Én még a kerítésen kívül sem mehetek. Magot kell kapirgálnom. Ha jól megy, kihúzok magamnak egy gilisztát és egyszer talán vasárnapi ebédként végzem majd. Így volt ez mindig.
– De te repülhetsz. Legalábbis megpróbálhatod.
– Hogyan?
– Normálisan. Úgy, mint én. Próbáld meg! Lehet, hogy párszor lepottyansz. Lehet, hogy az elején nem sikerül. De legelőször is meg kell próbálnod!

A beszélgetést meghallotta a tyúkanyó, odaszaladt és rákezdett:

-Ki látott már ilyet, hogy egy tyúk repüljön? Itt maradsz és kész!

Így szólt hozzá a sas:

– Próbáld meg! Amíg nem próbáltad meg, nem tudod, hogy sikerül-e.

A tyúkanyó erre ezt mondta:

– Itt maradsz! Nem mehetsz el az udvarról! Egész életedben azt magyaráztam, hogy te nem tudsz repülni. A kerítés mögé sem szabad menned!

A kis sas egy darabig tétovázott, nem tudta, mitévő legyen. Odasereglettek hozzá a csibebarátai, akik végül meggyőzték arról, hogy nem képes repülni és ezért ő meg sem próbálta.

A sasfióka ezek után az egész életét abba a tudatban élte le, hogy ő egy átlagos tyúk, akinek semmi keresnivalója nincs az égen a sasok között”. Az igeszakaszban arról olvastunk, hogy a „bölcs fiú enged atyja intésének”. Ehhez nagyon fontos tényező, hogy a felnőttek pozitívan motiválják gyermekeiket, biztassák azokat. Ne korlátok közé „kapirgálásra” neveljék! Ha a  gyermek mindig azt hallja, hogy te csak kevésre vagy képes, akkor sasként is egy átlagos „tyúk” marad belőle. Ez pedig a mi oktatási szokásunk hibája. Kívánom, hogy minden gyermek kellő motivációt kapjon az új tanévben képességei fejlesztéséhez. Ámen!

 

Imádság: Atyám, légy áldott a bölcs tanításokért. Kérlek, legyen áldásod az új tanéven, a gyermekek szorgalmán és az oktatók munkáján egyaránt! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Lelki táplálék

toll„Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét…” Péld 10,3

 

Az elmúlt napokban egy nagyon érdekes dolgot láttam. Egy idősebb hölgy és egy kislány egy kis szekeret húztak, amibe kukából gyűjtött holmik és kenyérdarabok voltak. Kukázásból éltek, és még sem volt egyikőjük sem alultáplált. Többek között eszembe jutott az, hogy mások mindenféle finomságban bővölködnek, s mégis alig esznek, csak válogatnak. Valahogy így vagyunk a lelki táplálékkal is. Sokszor lelkileg azok a  legszegényebbek, akik bőségesen részesülnek Isten szent igéjének táplálékából. Van bőven lehetőségük arra, hogy akár a templomba hallgassák Isten igéjét, akár otthon olvassák a Szentírást, vagy igemagyarázatokat. Mások pedig, akik lehet a munkahelyük miatt, lehet, hogy egy betegnek a gondozása miatt, vagy más okból kevesebbet tudnak templomba menni, Bibliát olvasni, azok az igemorzsákat is képesek megkeresni. Keresnek egy-egy rejtett alkalmat arra, hogy Isten igéjének drága táplálékát magukhoz vegyék.

Keresztyén testvérem! A lélek tápláléka ugyanolyan fontos, mint a test tápláléka. Vedd azt örömmel magadhoz nap mint nap! Ámen!

 

Imádság: Mennyei Atyám! Köszönöm neked, hogy szent igéddel táplálod lelkemet. Kérlek, légy gyámolítója a betegeknek, támasza a gyengéknek és vigasztalója a gyászolóknak. Ámen!

 

Sebestyén Elek Előd

Tanítások

toll„Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd.”  (Péld 3,1)

Mai napig gyakran eszembe jut, amit az egyik régi tanárom mondott, mikor elbúcsúztunk az iskolától: „Eddig tálcán kaptátok a sült galambot, ezután meg kell küzdenetek érte”. És az is eszembe jut, amit az egyik lelkipásztor mondott: „senki a te ifjúságodat meg ne vesse”. Bizony mind  a kettőjüknek igaza volt, hiszen gyermekkorban a szüleink, nevelőink tálcán tették elénk a dolgokat. A fiatal pályakezdők pedig sokszor többszörösen kell bizonyítsanak ahhoz, hogy elismerést szerezzenek és eredményeket érjenek el. Eszembe jutnak most az államalapítás ünnepén Szent István intelmei Imre herceghez, aki beszélt a hit megőrzéséről, az egyházi rend becsben tartásáról, a főpapoknak járó tiszteletről, a főemberek és vitézek tiszteletéről, az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról, a vendégek befogadásáról és gyámolításáról, az imádság megtartásáról, a kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről. De nemcsak az emberek gondolatai, hanem Isten szava is sokszor eszembe jut. Eszembe jut, amikor valaminek nagyon örülök: „mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok…” (I. Thess. 5 : 16). Eszembe jut, amikor bánatos vagyok: „semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4,7). Eszembe jut, amikor valami nagy kihívás előtt állok: „csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél…” (Józsué 1,7) Az a jó, hogy a Szentírásból minden élethelyzetünkre találunk egy-egy bibliai igét vagy történetet. Jussanak mindig eszünkbe Isten szavai és parancsolatai! Ámen!

Imádság: Drága jó Atyám! Légy áldott a Biblia tanításaiért. Kérlek, a te szent igéd tiszta fénye világítson utat előttem életem minden egyes napján! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Szeretettel dolgozni

toll„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

A Biblia arra hívja fel a figyelmünket, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe. Az emberek többségét a végtelen pénzszerzés motiválja arra, hogy dolgozzon.  A hallásuk is az érmék csengésére van kifinomulva, ahogy az alábbi történet is példázza: “Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:

– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet- mondta a barátja. Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
– Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt – mondta az indián
– Ez őrültség –  mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.

A barátja álla leesett: ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
– Nem – válaszolt a bennszülött. Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
Nem, nem lehetetlen – hitetlenkedett tovább a barátja.
– Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom. Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
– Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.” Mi vajon milyen hangokat hallunk meg? Minket mi motivál a munkában, az életben? Szeretettel és örömmel végezzük-e a feladatainkat vagy a pénzszerzés kényszerűségével? Ámen.

 

Imádság: Uram! Köszönöm neked, hogy a pénznél sokkal értékesebb ajándékokkal adományoztál meg. Segíts, hogy munkámat szeretettel, örömmel és türelemmel végezzem. Ámen!

Sebestyén Elek Előd