Vezetővel indulj!

„Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)  

Kedves Testvéreim! Valamelyik nap elnézegettem egy nagykárolyi fotóművész gyönyörű természetfotóit a facebook-on. Csodálatos hegyi tájakat fotózott, a lehető legkülönlegesebb fényhatásokkal ötvözve. Lenyűgöző képek, valóban. S úgy elgondolkodtam azon, hogy ez a művész mennyit kell utazzon, hány hegyet kell megmásszon csak azért, hogy ezeket a fotókat elkészíthesse és megoszthassa velünk. Vajon egyedül merészkedett fel a hegycsúcsokra, vagy volt vezetője? Nem tudom, de az biztos, hogy vannak olyan magas hegyek, ahová a leggyakorlottabb turistának vagy a legszenvedélyesebb tájfotósnak sem ajánlatos egyedül, vezető nélkül elindulnia, mert könnyen végzetessé válhat ez a vállalkozása. Nem elég a bátorság és az ügyesség, nem elég a szenvedély, ismerni kell a járható utakat, a keskeny ösvényeket, amelyek sziklák és szakadékok között átvisznek. Ezért van a vezető, mert ő tudja csak, merre kell menni.

űt

Nos, talán ilyen rejtelmes, nagy hegyként magasodik előttünk minden újesztendő is. Ki tudja ma még, milyen magasságok, veszedelmes szakadékok bukkannak elénk 2O18-ban? Senki ne induljon neki az útnak vezető nélkül, mert könnyen eltéved, veszélybe jut, elvész, és végzetessé válhat számára e vakmerő vállalkozás! Testvérek, ugye, hisszük azt, hogy eddig is velünk volt, ezután is velünk lesz Valaki? Láthatatlan, de személyes, élő valóságában itt van Isten köztünk! Az Úr, Aki ismeri az utat! Halljátok csak, Igénkben Ő maga ajánlkozik vezetőnek: “Én vagyok az Úr, ki tanítalak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell”. És akik most elfogadják ezt az ajánlatot, azoknak már előre ad néhány jó tanácsot, gyakorlati útmutatást. Azokat már előre figyelmezteti, hogy mire ügyeljenek az élet különböző helyzeteiben.

Ehhez persze az kell, hogy olvassuk az Igét, mégpedig naponta. Isten útmutatója mindig a Bibliából szólt hozzánk, szóljon az új évben is! Legyen Jézus Krisztus egész egyházmegyénk: lelkészeink, presbitereink, egyháztagjaink – de egész Magyar Református Egyházunk – Vezetője az új évben. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiótoknak Boldog Új Évet a Krisztusban! Ámen!

Tolnay István esperes

Szenteste Magyarcsaholyban (képriport)

12 elemet

Fotó: Kovács Szabolcs

Szenteste Nagykároly-Belvárosban (képriport)

28 elemet

Forrás: Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség facebook oldala

Karácsonyi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára

„…mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és magatartásban is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6-8)

Szeretett Testvéreink!

Egy gyermek születésének mindenki örül. A legmogorvább arcra is csal egy halvány mosolyt egy újszülött érkezése. A karácsony Krisztus születésének napja. Sokan a szeretet ünnepének nevezik, hiszen Isten maga a szeretet. A „kis Jézus” világra jötte mindenkit megérint. Vannak, akik azért örülnek, mert sok ajándékot kapnak, mások azért, mert sokat adhatnak. Néhányan azért örülnek, mert van kivel megosztaniuk az ünnepet, mások azért, mert van kire emlékezni. Élnek köztünk olyan testvéreink is, akik ezen az ünnepen talán még szomorúbbak, mint máskor, mert testi, lelki nyomorúságukon nehezen tör át az öröm.

Az ünnep oka nem az, hogy Jézus megszületett, hanem az, hogy emberré lett.

Ezzel a születéssel Isten lemondott a maga istenségéről: kisebbé lett, emberré lett, hogy emberként éljen és emberként halhasson meg.

A megváltás karácsonykor kezdődött el. A megváltás, melynek ténye örömteli és Isten iránt hálára indító, mégis szomorú, mert a megüresített isteni Fiú, a megszületett gyermek a kereszthalál felé igyekszik, hogy majd halálából ismét isteni erővel megtöltekezve támadjon fel, örök életet szerezve mindnyájunknak. Ez a karácsony öröme, a születés csodája, a karácsony különös belső feszültsége.
Erre utal rejtetten Pilinszky János Őszi vázlat című versének záró sorain „távoli kétes tájakon, készülődik a fájdalom”.

A halálra készülő születés. A magát megüresítő teljesség. Az értünk hozott áldozat bemutatásának kezdete. A gyermek születésén túl ennek tudjunk igazán örülni. Ezt próbáljuk ezen a karácsonyon is átérezni.

2017 karácsonyán

Áldott karácsonyt kívánunk!

a Generális Konvent Elnöksége

Szenteste Dobrán (képriport)

12 elemet

Fotó: Suhó Zoltán

Szenteste Szilágypérben (képriport)

24 elemet

Fotó: Póti Tibor

Karácsony Szaniszlón

Mit tennénk, ha hosszú távollét után hazatérnénk, otthon pedig nem várna ránk senki, és be sem fogadnának? – tette fel a kérdést prédikációjában Balla Árpád lelkipásztor karácsony első napján a szaniszlói református templomban. Jézus, a Megváltó hazatért és hazatér az emberiség közé, ám voltak és vannak, akik nem fogadják be őt. Karácsony emlékeztet minket arra, hogy Jézus haza akar térni személyesen hozzánk. Ha le tudunk hajolni előtte, akkor a mi szívünbe is megérkezik, és lesz igazi ünnepünk.

IMG_0209

A szépen felújított templomban a szaniszlói gyülekezet nagy érdeklődéssel hallgatta a tartalmas igehirdetést, majd református hagyomány szerint itt is kiosztották az úrvacsora sákramentumát. Az úrvacsorai kenyeret és bort Tóth Zoltán és családja ajánlotta fel. A szent jegyek kiosztásában Sebestyén Elek Előd lelkipásztor segített.

30 elemet

Karácsonykor mindenkire kell gondolni

Karácsonykor, Jézus születése ünnepén oda kell figyeljünk egymásra. Sokan térnek ilyenkor haza idegenből is, hogy együtt legyen a család, de sokan vannak, akik nem tudnak együtt lenni a szeretteikkel, akik csak telefonon vagy interneten keresztül tudják köszönteni egymást. Nem szabad megfeledkezni a magányosokról, a korházban levőkről, és azokról sem, akik elvesztett szerettük nélkül töltik a karácsonyt – hívta fel a figyelmet a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség lelkipásztora, Tolnay István esperes szentesti igehirdetésében. Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy Jézus, aki a mi szívünk ajtaján is kopogtat, azért jön, hogy levegyen terheinkből. Gyermeki örömmel fogadjuk hát Őt be – hangzott a biztatás.

DSC_0014

Az istentisztelet elején a nagykárolyi gróf Károlyi  Gyula cserkészcsapat tagjai a református templomba is elhozták a betlehemi lángot. Az igehirdetés után a Pro Ecclesia vegyeskórus csodálatos énekét hallgathatták meg a hívek, majd a nagykárolyi 1-es Számú Napköziotthon Petri úti csoportjának ovisai mutattak be műsort, akiket Baumgartner Ildikó és Sógor Melinda óvónők készítettek fel. Ezt követően a kertvárosi vallásórások adták elő a Kész vagy-e Jézussal találkozni? című előadást. A kisebb gyermekek lélekhez szóló verseket szavaltak és énekeket adtak elő, a nagyobbak pedig modern színdarabot mutattak be arról, hogy miért nem volt hely Betlehemben a szentcsalád számára. Az előadás mindenkit elgondolkodtatott azon, hogy vajon ő hogyan járt volna el vagy jár el Jézus befogadásával. A gyermekeket Tolnay Adrien vallástanár készítette fel. Az ünnepség a Csendes éj eléneklésével zárult.

54 elemet

Szenteste Szekeresen és Érszakácsiban (képriport)

18 elemet

Fotó: Fülöp János

Szenteste Tasnádszarvadon (képriport)

16 elemet

Forrás: Tasnádszarvadi Református Egyházközség facebook oldala