Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnökének ünnepi gondolatai a Károli Gáspár emlékmű avatásán

DSC_0174„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8)

Kedves testvéreim a Krisztusban! „Kegyelemből tartattok meg” – ez a kegyelem az, amely eltörölte azt a szót, hogy lehetetlen. Gyakran szoktuk mondani, hogy ezt nem tudjuk, azt nem tudjuk megvalósítani, mert lehetetlen. Ma nagyon sok lehetetlennel találkoztam. Lehetetlennel találkoztam, amikor átjöttem a határon, és csupán tíz percbe telt, hogy ide átérhettem. Én még emlékszem arra, amikor órákat kellett várni. Aztán a következő lehetetlen az volt, hogy egy óvoda alapkőletételénél vehettem részt. Elképzelhető lett volna ez pár évtizeddel ezelőtt, hogy itt, Nagykárolyban egy református óvoda alapját tegyük le? Aztán a következő lehetetlen, hogy egy templomot látunk épülni, egy református templomot, ami évtizedekkel ezelőtt szintén lehetetlen volt. Aztán lehetetlennek tűnt az, hogy elénekeljük itt a Szózatot, elmondjuk együtt közösen az Úr imádságát, és egy emlékoszlopot avathassunk. Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. És még ki tudja, hogy milyen lehetetlennek látszó lehetőségek vannak, amit ma még nem akarunk elhinni. Egy idézetet helyezek ma mindannyiunk szívére, ami nem keresztyén, de mégis egybecseng a Szentírás gondolataival: „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” Adja a jó Isten, hogy Szentlelkében bízva minden lehetetlent legyőzzünk!

Fülöp István

DSC_0214

KÉSZÜLNEK A GYORSMÉRLEGEK, GÖRBETÜKRÖK A REFORMÁCIÓ 500-RÓL (I.)

KÉSZÜLNEK A 
 
GYORSMÉRLEGEK, 
 
GÖRBETÜKRÖK REFORMÁCIÓ 
 
500-RÓL (I.)
 
AZ ELSŐ FRISS AMERIKAI 
 
JELZÉSEK ÉS MAGYAR 
 
VISSZHANGOK 
Korábban is többször idéztünk blogunkon két neves és alapos, megbízható közvélemény-kutató intézet felméréseit hit és keresztyénség, világvallások aktuális statisztikai mutatói témakörben. Az egyik a Pew Research Center Kutatóközpont, a másik a Barna Group Intézet. Év utolsó hónapjában egymás után születnek a reformáció 500-at értékelő, mérlegre helyező vizsgálatok: milyen hozadékai, illetve hiányosságai voltak a félévezredes emlékező/emlékeztető hálaévnek – az USA-ban és világszerte. Ebbe a tükörbe itthon is bele kell néznünk: egyházaink népének, vezetőinek, illetve a velünk emlékezőknek egyházainkon kívül, minden szinten. Most ezt kérdezzük: mit látnak első renden az amerikaiak a maguk tükrében, s mit kellene észrevennünk nekünk itthon – a magunkéban? Jó pár tükör fog előkerülni még, olyan sokrétűek már eddig is a felmérések!
Írja: Dr. Békefy Lajos Ph.D.
Többségi vélemény: a reformáció jogos volt, de megosztó
Gondolom, teljességgel nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a reformáció nem népszavazás ügye volt. Még csak nem is palotaforradalom vagy puccs eredménye. Hanem Isten ügye, kezdeményezése volt, az Ő történelemformáló akarata érvényesült benne. A kezdeményezők sem Luther, Kálvin vagy az elő-reformátorok voltak, hanem az Ige és a Szentlélek kezdett el mind erőteljesebben dolgozni az egyház és az emberiség megtisztítása érdekében – Lutheren, Kálvinon és a reformátorokon keresztül. A Nagy Rendező mozgatta a lelki és a történelmi szálakat! Viszont a reformációnak máig nagyon összetett és sokrétű a hatása. Messze túlterjed az egyházak határain, kultúrát, gazdaságot, technikai és tudományos kibontakozást hozott, nemzettudatot, nyelvápolást hívott létre, erősített. És alapvetően változtatta meg százmilliók gondolkodásmódját, életformáját előbb Európában, majd sok más helyütt a nagyvilágban. De mit tudunk erről az összetett hatásról ma? A reformáció 500 népe szerte a világon? Hitelvi ismereteken túl mennyire ismerjük a múlt század elejének nagy heidelbergi reformációkutató és fantasztikusan alapos hatáselemző iskolájának két korszakos kutatója, Ernst Troeltsch és Max Weber a maradandó megállapításait?
(A reformáció 500. évében még mindig nincs kezünkben Troeltsch grandiózus műve magyarul a keresztyén egyházak szociális tanításairól, kiváltképpen a lutheranizmus és a kálvinizmus ezernyi és szerteágazó európai és világbefolyásáról. Miért? Netán a nagymérvű befolyás miatt? Arról már említést sem merek tenni, hogy mennyire tájékozatlan a hazai egyházi közvélemény is Angus Maddison skót református közgazdász zseniális és hatalmas munkájáról, amiben Jézus kora óta kimutatta a keresztyénség produktivitását, a hit gazdasági felhajtó erejét az egy főre eső GDP kutatásaival. Ennek meggyőző része annak kimutatása, miként alakult az európai katolikus és protestáns országok évenkénti GDP-jében mutatkozó egyre növekvő előny a protestáns országok javára, ami nyilván mentális, munkaszemléleti, gazdálkodás-lélektani és etikai összefüggések sokrétű pozitív összhatásának a következménye. 
 
És nem hitelvi kérdés, nem is ökumenikus dialógus témája, hanem egyszerűen értelmezhető és értelmezendő statisztika! Mikor beszélünk erről végre nyíltan és őszintén?! Maddison 2000-ben jelentette meg grandiózus kutatásainak eredményét, s mi miért nem foglalkozunk vele? Reformáció 500-ban sem, e sorok írójának tanulmányain és cikkein túl kellőképpen?! Ref500-ban szerintem sokkal többet kellett volna tanulnunk– önmagunkról, eleinkről, a reformáció eddig nem kellőképpen tudatosított európai és világméretű hozadékairól! Aranyrögök úsznak el az idők folyamain 2017-ben is!). Vagy említsem napjaink indiai protestáns filozófusának, Vishal Mangalwadinak a munkásságát, aki hatalmas, 600 oldalas, letehetetlenül izgalmas könyvében (A közép Könyve) elemzi a Biblia hatását a nyugati kultúra és civilizáció kialakulására?! Bizonyára ezek a kérdések is munkáltak azokban, akik a Barna Group kutatóiként igyekeztek bepillantani az ismeretek paravánjai, az ünnepi díszletek, a „fesztiválozás” mögé: az emberek fejébe és lelkébe. És ott milyen reformáció-kép alakult ki, létezik, szunnyad, maradt torzóban?
USA: változatos kép a reformációra vonatkozó ismeretek tekintetében
A reformációról kiben-kiben meglévő ismeretek valóban nagy eltéréseket mutatnak. A megkérdezettek 34%-a nyilatkozott úgy, hogy ismeri a reformáció fő hittételeit, és a fő reformátorokat. 33% vélekedett úgy, hogy átfogó ismeretei vannak a reformációról. 18% vélekedett és nyilatkozott úgy, hogy a kérdést (milyen személyes ismeretekkel rendelkezik a reformációról?) eddig még nem is hallotta, s nem gondolkodott el rajta. 15% fogalmazott úgy, hogy szinte semmiféle ismerete sincs a reformációról és a reformátorokról.
Kik informáltabbak? Mi volt pozitív a reformációban?
Meglepő és érdekes tényeket, megállapításokat hozott ez a kérdés. Kik rendelkeznek több ismerettel és kik kevesebbel a reformációról? Az infógrafika velünk szembeni bal oldalán barnás-vörös színárnyalatban látjuk azokat, akiknek van információjuk, és fogalmuk a 16. századi reformációról. Közöttük a vizsgálat az élen említi a gyakorló katolikusokat (!), őket követik az egyetemi végzettséggel vagy fokozattal rendelkezők. Azután jönnek a rendszeresen templomba járók, majd a mai fiatalok. És külön csoportot alkotnak az „evangelikálok”.
És kik azok, akik kevesebb információval rendelkeznek a reformáció lényegét, főbb szereplőit és hatását illetően? A vidéki és kisvárosi lakosok, az egyházakkal kapcsolatot nem tartók, a főiskolai végzettségűek vagy az érettségizettek. A gazdasági fellendülés miatt másfajta érdeklődésűek és azok, akik gyakorlatilag nem hívőknek tartják magukat.
De mi volt a reformációban negatív?
Jóllehet az amerikaiak túlnyomó többsége úgy véli, hogy a reformáció jó volt, eredményes és jogos, mégis sokan vannak, akik úgy vélik, nagyon megosztó is volt. Olyanok válaszait értékelték ebben a kérdéskörben, akik rendelkeztek ismeretekkel a reformáció főbb hitelveiről és kulcsszemélyeiről. A megkérdezetteknek 89%-a vélekedett úgy, hogy a reformáció jó volt. 86-86% véli úgy, jogos és eredményes esemény volt. 44% fogalmazott úgy, hogy egyesítő ereje volt, viszont 56% gondolja, hogy megosztó volt. Az előbbi három kategóriánál maradva, azok ellentétét jelölte meg egy kisebb százalék. A jóval szemben (89%) 11% véli úgy, hogy a reformáció rossz volt. 14% nyilatkozta, hogy szerinte eredménytelen, 15% pedig azt, hogy jogtalan volt.
*
A vizsgálatban 1015 interjúalany vett részt, az USA legkülönfélébb térségéből, rétegéből, jórészt internetes kérdező módszerrel felvett véleményével. Mindenki 18 év feletti volt, és az USA 50 államára terjedt ki a felmérés.
Mindehhez tisztában kell lennünk azzal, hogy az USA a világ egyik „legkeresztyénibb” országa. Ez a legfrissebb vallásstatisztikai adatok alapján annyit tesz, hogy a lakosságnak 78,3%-a keresztyén, ezek többsége protestáns. 2050-re ez a szám 66,4% lesz, miközben az USA össznépessége nem csökkenni, hanem növekedni fog. Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy a reformáció 500-ról, illetve magáról a reformációról sokan vagy kevesen rendelkeznek-e kielégítő ismeretekkel? A 2016-os adatok szerint az USA-nak 323,1 millió lakosa volt. Ebből hozzávetőlegesen 240 millió a keresztyén. Ha a minta adatait erre kivetítjük, nyilván nem csekély szórással, azt állapíthatjuk meg, hogy mintegy 72,4 millióan rendelkeznek kielégítő ismeretekkel a reformációról. Ez meglehetősen kevés. Joggal merül fel ezzel összefüggésben az a kérdés, hogy ez az általános oktatás színvonalával függ-e össze? És hogy a konkrét ismeretekkel rendelkezők inkább egyházi közösségekben jutottak a konkrét tartalmi információkhoz? Erre nézve még nincsenek friss adatok. Mindazonáltal felmerül joggal bennünk is a kérdés: átlagokat tekintve hazánk, illetve a kárpát-medencei felnőtt magyar lakosság jobb vagy rosszabb arányszámokkal rendelkezne egy ilyen felmérés nyomán? Talán nem járok messze a valóságtól, ha ezt merem leírni: a hazai mutatók jobbak lennének az USA-belieknél, a mégoly sok ismeretbeli, aktuális pótolnivalóval együtt is, ha egy ilyen felmérés készülne… Éppen ezért jó lenne, ha készülne is ilyen felmérés nálunk, és a számok nyelvén bizonyíthatnánk, Magyarország korunkban is a keresztyénség egyik védőbástyája Európa közép-keleti részében. De ezt a mainál sokkal tudatosabban, sokkal árnyaltabban és ismeret-gazdagabban, hitben is tisztultabban kellene bizonyítanunk! Mert ecclesia (reformata) semper reformari debet. És tegyük hozzá: ecclesia et Hungaria! A református egyházat és Magyarhont is folyamatosan reformálni kell! Mert Isten Lelke és az Ige magyarul is szüntelenül munkálkodik!