Villamosították a harangot

A reformáció jubileumi évében, 2017-ben az érszodorói református gyülekezet a templom tornyában található harangokat villamosította – tudtuk meg Paniti Zoltán lelkipásztortól. Ez 7 ezer lejbe került, ugyanakkor közmunkával is hozzájárultak a hívek. Hála legyen érte Istennek, és köszönet az adományozóknak!

szod53

Énekkel dicsérték az Urat Érendréden

Érendréden első alkalommal szervezték meg a református templomban a magyar kultúra napját, amelyet a debreceni Zeisky-Nagy Zsuzsanna és Sándor Anna énekszolgálata tett különlegessé.

Érendréden első alkalommal ünnepelték meg a magyar kultúra napját. Kurta Szabolcs helyi lelkipásztor vasárnap délután a református templomban tartott ünnepi istentiszteleten a 68. zsoltárból hirdette az igét. Prédikációjában összehasonlította a bibliai zsoltárokat a Himnusszal, kihangsúlyozva, hogy mindkettő a történelemre is utal, s mindkettő bűnbánattal ugyan, de megköszöni Istennek, hogy eddig megtartotta, és bizalommal tekint a jövőbe, hogy ezután is meg fogja tartani. Az istentisztelet második felében az érendrédi Kósa Csilla és Böőr Vanda szavalatát hallgathatta meg a gyülekezet. A műsor keretében röviden ismertették a magyar kultúra napjának fontosságát, a Himnusz születésének történetét. Elhangzott, hogy a magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, mert Kölcsey Ferenc — a kézirat tanúsága szerint — 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt Szatmárcsekén. Az ünnep alkalmából a magyarok világszerte ünnepi műsort szerveznek.

Érendréden idén első alkalommal szervezték meg az ünnepséget, mely alkalomból két Debrecenből érkezett előadó szolgálatát hallhatták az egybegyűltek. Zeisky-Nagy Zsuzsanna debreceni énektanár és Sándor Anna tanuló énekszolgálata lenyűgözte a gyülekezet tagjait. A repertoárban autentikus népdalok, világénekek, operett- és nótarészletek, modern és magyar énekek szerepeltek. Az egész szolgálatot mintegy keretbe foglalta a Hadd menjek, Istenem mindig feléd és a Tebenned bíztunk egyházi énekek közös éneklése, ugyanakkor nem maradhatott el a régi és új székely himnusz, illetve nemzeti imánk eléneklése sem. Az ünnepi istentiszteleten mintegy hatvanan vettek részt, s a helyieken kívül debreceni és mezőteremi vendégek is jelen voltak. Kurta Szabolcs lelkipásztor örömmel nyugtázta, hogy sokan vettek részt az első alkalommal megszervezett ünnepségen, s abbeli reményének adott hangot, hogy a következő években is lesz aki ünnepeljen Érendréden.

Forrás: frissujsag.ro

Bibliaismeretüket gazdagíthatták a presbiterek

Ákoson január 27-én szervezték meg a presbiter- és diakóniai munkatársképzés második alkalmát, melyen ez alkalommal és szép számmal vettek részt presbiterek.

DSC_0008

A presbiterképzés Dobai Zoltán, a Nagykárolyi Református Egyházmegye főjegyzőjének igehirdetésével kezdődött. Újszövetségi bibliaismeretből Dr. Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia (SRTA) professzora tartott előadást. D. Szabó Dániel, az MRPSZ tiszteletbeli elnöke missziói beszámolót tartott. Nt. Pásztor Gyula lelkipásztor (SRTA) Igeolvasás-igeértés címmel tartott előadást. Az énektanításban Geréb Miklós irinyi lelkipásztor működött közre.

33 elemet

Megszépült a pelekeszi parókia

A reformáció 500-ik évében a pelekeszi református gyülekezet a parókia épületét tette rendbe. Azelőtt a tetőszerkezetet újították fel, majd 7 ablakot cseréltek ki hőszigetelt nyilászáróra. A parókián közmunkával leverték a több évtizedes vakolatot, és ugyancsak közmunkával és az egyház jövedelméből gyönyörűen újra vakolták, színezték az épületet, ami ezáltal kívülről teljes pompájában tündököl.

WP_20171225_12_16_55_Pro

Fogyatkozó gyülekezet

Évről évre egyre kevesebb főt számlál a Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség gyülekezete. A tavalyi év különösen rossz statisztikai adatokat mutat: mindösszesen 4 házasság köttetett, húsz gyermeket kereszteltek, és 34 temetési szertartást regisztráltak. A gyülekezet a 2016-os adatok szerint 1654 főt számlált, azóta viszont tovább apadt a létszám.

„Nagyon kevés volt az esküvő, még soha nem volt ilyen kevés, még nem volt rá példa, hogy csak négy pár legyen. Idén jobbnak mutatkozik a helyzet, hiszen hat pár már előjegyzésben van, s vélhetően az év folyamán továbbiak is lesznek. Folyamatosan fogyatkozik a gyülekezet, nagyon sokan mennek külföldre. Igaz, olyanok is vannak, akik szívükön viselik, hogy itthon házasodjanak, vagy gyermekük itthon részesüljön a keresztség sákramentumában, viszont a szertartásokat követően visszatérnek külföldre, így sajnos nem aktív tagjai a gyülekezeti életnek, holott többen például anyagiakkal járulnak hozzá az egyházfenntartáshoz” — tájékoztatta lapunkat Tukacs József belvárosi lelkipásztor.

Az elmúlt év egyháztörténeti szempontból is kiemelkedően fontos volt a reformátusok számára. 500 éves volt a reformáció, s ezt az ünnepi évfordulót számtalan rendezvénnyel igyekeztek emlékezetessé tenni a belvárosiak.

„Rögtön az év elején, január tizedike környékén egy egyházközségi küldöttséggel ellátogattunk a Brassói Református Egyházközségbe, ahova elvittük magunkkal a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadását. Vándorbibliává tettük azt, és egy kis kötetet is mellékeltünk hozzá, hogy amerre jár a könyv, azokban a gyülekezetekben írjanak a kötetecskébe. Nagyon sok állomáson és sok gyülekezetben fordult meg ez a Biblia, amely jövő héten, a tervezett imahét lezárásakor, január 28-án érkezik vissza gyülekezetünkbe. A Bibliát a brassói egyházmegye küldöttsége hozza vissza hozzánk. Szegedi László Tamás kőhalmi lelkipásztor, a Brassói Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora hozza el, s a bűnbánati hét záró istentiszteleti alkalmán prédikál is a belvárosi gyülekezetnek” — folytatta a nagykárolyi lelkész.

A vándorbiblia útra bocsátása mellett januárban emléktáblát is kihelyeztek a református templom falára, mely szintén a reformációhoz kapcsolódott. Az év második részében, október 22-én egy nagyszabású ünnepség keretében felavatták a belvárosiak Bibliamúzeumát, amelynek kétségkívül a legdíszesebb darabja az eredeti technikával készült, több mint 6 kilogrammos Vizsolyi Biblia, amelyet Daruka Mihály készített számukra. Az eszmei értéken túl is jelentős értékű kötet 4000 eurónak megfelelő lejbe került, s a belvárosi gyülekezet nagyon rövid idő alatt gyűjtötte össze a pénzt.

Forrás: www.frissujsag.ro

Imahét Nagykároly-Kertvárosban (képriport)

18 elemet

Forrás: Nagykároly-Kertvárosi Református Egyházközség facebook oldala

Imahét Nagykároly-Belvárosban (képriport)

36 elemet

Forrás: Nagykároly-Belvárosi Református Egyházközség facebook oldala

Az én igám gyönyörűséges

toll„Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,30)

A rabbik igája helyett Jézus a sajátját ajánlja. E metafora, amely az Ó- és az Újszövetségben is megtalálható, valamiféle tanítás vagy életszabály elfogadását jelenti. Jézushoz menni annyi, mint nyomába szegődni és őt mindenben követni. Az ok, amely az Úr igáját szeretetre méltóvá és édessé teszi, az evangélium lényegében keresendő, vagyis abban, hogy a keresztyén üdvösség új kapcsolatot teremtett az emberek és Isten között. Csak olyan terhet rak mások vállára, amelyet korábban ő maga is hordozott. Az iga az „övé”, mert ő hordozta előbb, és ezért könnyű is, azaz nem jelent képtelen és lehetetlen feladatokat. Ő nem áll olyan távol tőlünk vagy magasan felettünk, hogy ne ismerné az emberi természet gyengeségeit. Földi tartózkodása folyamán sok más emberhez hasonlóan ő is szegény és szolgai körülmények között élte életét. Nem kell tehát attól félni, hogy erőiket meghaladó terheket rak követői vállára. De vajon alázattal hordozzuk-e ezeket a terheket, vagy azok inkább lázadásra, Istentől való elszakadásra indítanak minket? Jézus kezét fogva minden iga könnyű lehet, nélküle pedig az apró teher is óriási súly. Ámen!

Imádság: Gondviselő, jó Atyám! Köszönöm neked, hogy erőt adsz nekünk terheink hordozásához. Imádságomban viszem eléd mindazokat, akik a betegségek, az éhezés vagy az üldöztetés igáját hordozzák. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

1.MIÉRT A PROTESTANTIZMUS EURÓPA ÚJKORI GAZDASÁGI FELHAJTÓ EREJE?

Miért a protestantizmus lett Európa újkori gazdasági felhajtó ereje? (1.)

A skót származású református Angus Maddison (1926-2010) világgazdasági szakértő, kutató professzor életének java részét holland egyetemeken töltötte. Több, mint 40 éven át vizsgálta a nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejlődését Jézustól 2010-ig. Grandiózus statisztikai összehasonlításai igazolták a múlt század elején Heidelbergben alkotott két nagy történész, Ernst Troeltsch (1865-1923) és Max Weber (1864-1920) kutatásait. Ők a protestantizmusban ismerték fel Európa újkori kimagasló szellemi és anyagi fejlődésének a motorját. Két emberöltővel később Maddison pedig közgazdaságtani módszereivel és statisztikáival támasztotta alá elődei megállapításait. Most Cristobal Young fiatal angol közgazdásznak a stanfordi egyetemen készített összefoglaló tanulmánya alapján járunk utána annak, milyen sokrétű összefüggés ismerhető fel vallás (elsősorban a protestantizmus) és a gazdasági növekedés között Nyugat-Európában 1500-2000 között. Mi magyarázza tehát a protestáns Európa többszázados gazdasági dominanciáját?

Gazdaságetikai szemleíró: Dr. Békefy Lajos

A protestáns etika és egyéb tényezők hatása a kapitalizmus szellemiségére és a gazdaságra

Max Weber híres könyve (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, amit 1904-5-ben írt – majd 1934-ben jelent meg önálló kötetként hazájában, magyarul először 1982-ben) megjelenése óta alig vitatott feltételezés és tény, hogy Európa gazdasági nagy ugrásában, a világ élére kerülésében főként a reformáció kora óta a vallásnak, illetve a hitnek, valamint az általa motivált életszemléletnek, magatartásformáknak döntő szerepük volt. Az sem kétséges az adatok és tények alapján, bár eléggé hallgatás fedte igazság még ma is hazai tájainkon, hogy a gazdasági prosperitásban a protestánsok évszázadokon át a katolikusok előtt jártak. Az 1700-as évektől a protestánsok – főként Hollandia és Anglia – egyértelműen átvették a gazdasági vezetést kontinensünkön az egy főre eső nemzeti GDP mutatói szerint is. Aztán az olló vagy a szakadék egyre csak nőtt a következő 250 évben. De ez a szembetűnő protestáns előny nem csak a protestáns etikával volt magyarázható – figyelmeztet Cristobal Young. Ebben szerepet játszott még az egyre erőteljesebb szekularizáció, azaz a gazdaság önállósulása, s a vallási kontroll csökkenése éppúgy, mint a katolikus ellenreformáció, s az atlanti rabszolga kereskedelem is. De legalább ekkora súllyal a protestáns nevelés (a puritanizmus, a munka és az istentisztelet összefüggése, az egyéni felelősségtudat erősödése), s a Biblia önálló olvasása és mindennapi „használatának” a növekvő befolyása is. Tehát pozitív és negatív, belső és külső, vallási, szellemi trendek – még ha eltérő súllyal is – egyaránt szerepet játszottak, miként az anyagi motivációk is ebben a különös felvirágzásban.

A reformáció korától indul a bizonyító tények felsorakoztatása

A francia-angol szerzőpáros, J. Delacroix és F. Nielsen 2001-ben közzétett tanulmányában található az a táblázat, amiben az 1870-es évekre kialakult európai vallási arányokat közlik protestáns, katolikus bontásban.

Mit látunk ennek alapján?  Zölddel jelöltem a protestáns többségű európai országokat, melyek közül 1870 körül a skandináviai országok esetében szinte 100%-os volt a protestáns, főként evangélikus többségű lakosság. Azokon a területeken a protestantizmus államvallás volt. Pirossal jelöltem az európai katolikus országokat, ahol az adott években az abszolút katolikus többséget Itália, Spanyolország, Portugália, Belgium és Franciaország esetében figyelhetjük meg.



Különbségek személetben és viselkedéskultúrában

Az ábrán a kékkel jelölt országok katolikus többségűek, a vöröses barnával jelöltek protestáns többségűek. A reformáció indulása idején, 1500-tól egyértelmű volt a katolikus országok gazdasági előnye. Száz év múlva az előny már csökkent. A nagy váltás az 1700-as évekre esik, amikor látható módon megugrott a protestáns országok egy főre eső GDP-je. Ekkor 250 dollár volt az egy főre eső különbség a protestánsok javára, 1820-ban ez már 400 dollárt tett ki. 1850-re a különbség közel 500 dollár volt. Ez a trend a további évtizedekben is tartott.  Ez annál is inkább meglepő, mivel a vizsgált 1500-1850 közötti 350 évben következtek be a nagy kolonializációk, gyarmatosítások, amiben éppen a katolikus országoknak volt leginkább szerepük. Például Portugáliának, a gyarmataihoz képest „mini országnak”. Hajóikkal már 1488-ban a Jó Reménység foka előtt a korabeli iszlám országokig is megtalálták a hajózási utat Indián keresztül. 1500-ban felfedezték Brazíliát, s ők lettek az atlanti rabszolga kereskedelem fő tényezői és haszonélvezői. Ennek ellenére az „anyaország” Európa egyik legszegényebb területe maradt, ami nem katolicizmusával függ össze első renden, hanem az igazságtalan elosztással, meg azzal, hogy a „rablógazdálkodás” szemlélete, s mindaz, ami korrupcióban és egyébben ebből következett, messze a katolikus hitvilágtól, az ország belső fejlődését valósággal megölte. Ez tehát egy nagyon ferde gondolkodásmódot is jelez. A könnyű haszonszerzés mentalitását, meg az emberkereskedelem nagyfokú terjedését és kihasználását. A helyzet a másik latin-európai gyarmati nagyhatalomnál, Spanyolországnál sem volt sokkal kedvezőbb. Ez az ország sem volt képes az egy főre eső évi GDP-t számottevő belső növekedésre fordítani.

Itáliával némiképpen más volt a helyet. Az 1500-as években Európa leggazdagabb országa volt, 25%-kal nagyobb volt az éves GDP-je, mint Belgiumnak, 45%-kal magasabb, mint Hollandiáé, a későbbi protestáns fejlődés leggazdagabb országáé. A gyarmatosítás időszakában megtorpant az olasz gazdaság, 1820-ra pedig csaknem minden országban jobb volt a GDP-arány az olaszénál. Úgy tűnik, hogy ahol a birodalomépítés beindult, ott nagyobb volt, de aránytalanabb is a nemzeti össztermék megoszlása. A nagy gyarmatbirodalmak anyaországaiban nem indult meg az iparosodás olyan erőteljesen, mint azt a bevételi viszonyok indokolhatták volna. Bizonyos rétegek elképesztő luxusában és az egyre több háborúban pazarlódott, pocsékolódott el a gazdasági erejük. Ez is szemlélet és viselkedéskultúra függvénye volt, nagyon is.

És a protestáns országokban? Gazdaságetikai és hitalapú szárnyalás

ház – haza – egyház triásza

A reformációt követően egyre inkább kirajzolódott Európa térképén az „új hit” terjedésének növekvő területe és pozitív következménye. A mellékelt térképen protestáns területeket jelöl a rózsaszín (főként evangélikusokat), a szürke főként kálvinistákat, a barna anglikánokat. A piros pontocskák hugenotta központok jelenlétét mutatják. A világosbarna a római katolikus területeket mutatja. Az arány összességében a protestánsok felé jelez nagyobb területi többletet.

Az európai protestáns országok között Hollandia és Anglia fejlődése igen erőteljes növekedést mutat. Hollandiában 1500-1700 között a GDP növekedése 180%-os volt, Britanniában 75%-os. Mindkettő elképesztően magas. Összességében kétségtelen, hogy minden protestáns országban szembetűnő volt a növekedés. Életszemlélet, a hit puritanizmusba és munkaszeretetbe hajló protestáns sajátosságai, syllogismus practicusai, gyakorlati következményei jelennek meg történelemformáló energiaként és dinamikaként. Meg némiképpen a szülőföld felvirágoztatásának, a ház-haza-egyház együttes prosperáltatásának a közösségi etikája. Ez a szándék eredményezte azt, hogy a két protestáns ország nem a gyarmataik biztosította előnyök szűk körű felélésében vált naggyá, hanem az anyaország belső, saját erőre, hitre és munkára támaszkodó fejlesztésében is. A kereskedelem és az ipar a belső piacot és jólétet is megmozgatta. A kálvinista Amszterdam 1602-re csatornáival a világ legforgalmasabb keredkedelmi központja és áruelosztó kikötője lett. A skót szigorú presbiteriánus, református mérnök és feltaláló,James Watt (1736-1819) fegyelmezett és racionális – mindkettő sajátosan kálvinista vonású – életszemléletével nagymértékű ipari teljesítményekre alkalmassá fejlesztette a gőzgépet. Honfitársa, Adam Smith (1723-1790), az ugyancsak skót nemzeti református egyház tagja, a racionalitás és a morál, a filozófia és a nemzetgazdaságtan kiemelkedő művelője, a politikai gazdaságtan megalapozója, s a szabályozott kapitalista fejlődés történelmi léptékű megtervezője volt. Mindkettőjük szellemi és tudományos befolyása hatalmas lökést adott az iparosodásnak a nyugati, első renden protestáns világban. Nevük, s az a fejlődés, amit ők felgyorsítottak a protestáns országokban világszerte és Európában, maradandóan összekapcsolta a vallási, hitbeli attitűdöket és a gazdasági prosperitást.   Olyannyira, hogy a mellékelt grafikon számai alapján megállapíthatjuk: a protestáns Európa 1850-1940 között csaknem kétszeresére fejlesztette nemzetgazdasági potenciálját (protestáns országok növekedése a jelzett időszakban 223%, a katolikus országoké 137%). Az ipari nagyhatalmak és a fejlődés erőgépei a protestáns országok lettek. Az országok nemzetgazdaságára vetítve az 1850-1940 közötti fejlődést, szembetűnő, hogy a legnagyobb százalékos növekedést a „kálvinista és puritán” Svájc mutatja 330%-kal, majd Németország következik (vesztes I. Világháború ellenére vagy éppen ezért?!), 278%-kal. Utánuk a skandináv országok jönnek 277-244%-os növekedési rátával.

Ezzel összevetve: a legnagyobb arányú fejlődés a katolikus országok között Itáliában mutatkozott 160%-kal, majd Franciaországban 153%-kal. Őket Belgium és Ausztria követte 147, illetve 140%-kal. A sort az egykori gyarmati nagyhatalom, Portugália zárta, 75%-os növekedéssel. Ami alig érte el a stagnálás szintjét. Hasonlóképpen járt Spanyolország is. A vezető protestáns ország, Svájc, illetve a sorzáró katolikus Portugália között az 1850-1940 közti időszakban a fejlődési mutatók 255%-os eltérést mutatnak!

A drámai különbségek az 1940-es évektől kezdődően kezdtek csökkenni. Európa legutóbbi 500 éves gazdasági fejlődése során a protestáns országok hatalmas megugrása a katolikus országoktól alátámasztja a mentális, gondolkodásbeli, a hitbeli és gyakorlati etikai életszemléletből származó sajátosságok felhajtó energiáját. Napjaink fiatal brit közgazdásza, Cristobal Young, Angus Maddison korszakos gazdaságtörténeti kutatásainak alapján az elmúlt 500 évben három fejlődési szakaszt különböztet meg, amit a fentiekben próbáltunk röviden felvázolni: a növekvő eltérést az európai protestáns országok javára (1500-1870), a kezdődő stabilizáció szakaszát (1870-1950), és a kiegyenlítődés, a konvergencia szakaszát(1960-2000). A következő részben a különböző, nem materiális hajtóerők, motívumok, hitbeli és gazdaság-lélektani komponensek vizsgálatára térünk ki. (Folytatjuk)

Forrás: bekefy.agnusradio.ro

NAGYON JÓ HÍR POLITIKUS SZÁJÁBÓL: “Minden gyermek Isten drága ajándéka”

 
 
Trump elnök:
 
 “Minden 
 
gyermek Isten 
 
drága 
 
ajándéka”
 
Az amerikai elnök felszólította a 
 
szenátust: 
 
szavazzák meg az abortusz ellenes 
 
törvényt
MENETELÉS AZ ÉLETÉRT
Donald Trump az első amerikai elnök, aki élő adásban nyíltan a „Menetelés az életért (March for Life)” mozgalom mellé állt. A March for Life a világon jelenleg a legnagyobb tiltakozó mozgalom, amelyik az abortusz ellen lép fel. „Hivatali időm alatt legelsősorban a Függetlenségi Nyilatkozatot fogom védelmezni, ami kimondja az élethez való jogot” – fogalmazott Trump elnök, amit hatalmas taps kísért. A Fehér Ház Rózsa-kertjében elmondott beszédét tízezrek hallgatták a washingtoni felvonuláson.
SZÍVVEL, LÉLEKKEL, IMÁDSÁGGAL
A továbbiakban így fogalmazott az elnök: A March for Life olyan mozgalom, amit a szeretet hívott életre. A résztvevők szeretik családjukat, szomszédaikat, nemzetüket és minden megszületett vagy még meg nem született gyermeket. Ők ugyanis hisznek abban, hogy minden élet szent, és minden gyermek Isten drága ajándéka. A mozgalom aktivistái segítettek abban, hogy amerikaiak tízezrei születhettek meg, és abban is, hogy elérjék, megvalósítsák Istentől elkészített lehetőségeiket. Trump elnök és a mozgalom támogatói védelmezik az élet szentségét és a családot, ami a társadalom alapja. A mozgalom csak akkor lesz eredményes, ha szívvel, lélekkel és imádsággal törekszenek céljaik elérésére. Az élet a legnagyobb csoda – hangsúlyozta az USA elnöke.
20. TERHESSÉGI HÉT UTÁN TILOS! – A SZERETET MEGMENTI AZ ÉLETET
Megfigyelők rámutatnak: az USA azon kevés államok egyike jelenleg a világon, ahol a 20. hét után is megengedik a terhesség megszakítást. Ezt az elnök nagyon megtévesztőnek tartja, s követelte, hogy ezen változtassanak. Október elején a Képviselő Ház az abortusz jogot megszigorította. Azaz: megtiltják a 20. terhességi hét utáni abortusz lehetőségét. Az elnök felszólította a szenátust, hagyja jóvá ezt a törvényt, és terjessze fel azt az elnökhöz aláírásra és nyilvános kihirdetésre. Egy évvel ezelőtt az USA elnök-helyettese, Mike Pence szólt a March for Life mozgalomhoz. Az elnöki megnyilatkozást az idén úgy vezette be, mint ami az amerikai történelemben először annak az elnöknek a szájából hangzik el, aki a legtöbbet tette az életért, és az abortusz ellen. Idén a 45. „életmenet” jelszava ez: „A szeretet megmenti az életet”. (Forrás: pro-medienmagazin.de/2018/01/20 – szemlézte dr. békefy lajos)
 
 

Szószékkorona készült a tasnádszántói templomba

Régi álma teljesült 2017 karácsonyára a tasnádszántói református gyülekezetnek. A templom egy szép szószékkoronával gazdagodott Paniti Eszter református lelkésznő és családja jóvoltából.

DSC_0146

A szószékkoronát kalász, szőlőgerezd és csillag motívumok díszítik. A szószékkorona homlokzatán ezek a feliratok olvashatók:  „Az Ige testé lett és lakozék mi közöttünk” (Ján 1,14a), Készítette: Szabó Béla (érszakácsi) faragómester 2017-ben, Paniti (született) Székely Eszter ref. lp. és családja adománya, A Reformáció 500-ik évében. A szószékkorona belső körében ez olvasható: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak (Máté 24,35)

Istené legyen a dicsőség, hogy e szószékkorona elkészülhetett Paniti Zoltán lelkészsége és Lukács Sándor gondnoksága alatt. Köszönet illesse azokat, akik lehetővé tették elkészítését, szállítását és elhelyezését. Jézus Krisztus megőrző kegyelme legyen minden alatta szolgáló lelkipásztorral és az Igét hallgató, megtartó hívő lélekkel!

Paniti Eszter nyugalmazott lelkipásztor

15 elemet

ISTENHEZ VONZÓ KERESZTYÉN TEMPLOMCSODÁK (1.)


 
 
Kőbe, fába, üvegbe komponált zsoltárok, lenyűgöző „Isten-fészkek”
 
 
 
ISTENHEZ VONZÓ KERESZTYÉN TEMPLOMCSODÁK A 21. SZÁZADBAN (1.)
A keresztyén templomépítészet, a szakrális architektúra közel kétezer éves. Hatalmas korszakai voltak, a puritán román kori stílustól az égbe szökkenő gótikán át a pompázatos katedrálisokig. Míg aztán a 20. században egyre inkább a funkció, nem a pompa vagy a látvány, hanem a láttatás került előtérbe. És a 21. századra az elképesztő formagazdagság, meghökkentő vonalvezetés, belső terek fényjátéka sem önmagáért szól, hanem Istenért – Istenről. Sőt: Istenhez szólít, hív. A modern építészettechnológiai lehetőségek segítségével a tervezők fantasztikus templomkölteményeket produkálnak. Lenyűgözően foglalják le a szabad térből a szakrális teret az építmények változatos formáival. Majdhogy nem ahány templom, annyi modern irányzat. Azért e gazdagság, mert Ő nem lakik kézzel csinált templomokban? S minden templom egy újabb emberi meghívás akar lenni? Hogy jöjj, Uram, Istenem, járj itt, érezd otthon magadat e hajlékban? S bennünk, akik e szent terekben még jobban megnyílunk Őelőtte? Így is lehet szemlélni a fantáziadús formagazdagságot. Sorozatunkban a 21. századi templomcsodák bemutatásával több célunk is van. Elsősorban jelezni azt, hogy a keresztyén építészeti kultúra, a szakrális építészet szárnyal tovább. Bemutatjuk, hogy a különböző kontinenseken milyen módon. Aztán azt is érzékeltetni szeretnénk, hogy milyen folytonosság van a keresztyén építészetben. És menet közben, csodálkozásról-csodálkozásra gyönyörködni az emberi fantáziában megcsillanó isteni fantáziában, és mesélni még sok-sok mindenről – s mindenek mögött Őróla. A formák és terek teológiájáról, esztétikájáról, jelentéstartalmáról. Igaz, gyönyörű történeteket.
Templomjáró sorozatszerző: Dr. Békefy Lajos
Formák és terek teológiája, esztétikája – a háromdimenziós tér „Isten-fészkei”
 
A templomok Istenhez hívnak, de sokat elárulnak azokról is, akik között ezt a néma missziót végzik. A népről, mely építette, építi őket, az alkotóról, aki megtervezte ezeket az anyagba kövült csodákat. Külön fejezete a 20. századi teológiatörténetnek a nálunk alig említett templomépítészet elmélete, teológiája, spiritualitása és esztétikája. A látás és a látvány gyönyörűségének missziói töltése. Mert nem csak a prédikátorok misszionálnak, térítenek Istenhez, fordítják figyelmünket az anyagon túli, szellemi és lelki világra, hanem eredeti értelmük szerint a templomok is. A harangok is értünk szólnak, a mi lelkünkért. A templomcsodák sajátos prédikátorai Istennek. Ők a kifogyhatatlan fantáziájú Teremtőnek, a Szenvedő Embernek és az új istentiszteleti formákat az építészetben, képzőművészetben, irodalomban megvalósító Szentléleknek a „segédlelkészei”. A vallási vagy spirituális architektúra igazi „nyersanyaga” elsősorban nem az, amit épít, s amivel épít, hanem amiből vagy Akiből építkezik: a háromdimenziós tér az igazi „anyag”. A templomok egy adott kor érzéki, szenzuális nyelvezetét képviselik, korszakok kifejező eszközei – abban a jánosi értelemben, ahogyan a testben megjelent Jézusról írt az evangélista: „Amit hallottunk (akusztikus élmény), amit szemünkkel láttunk (vizuális élmény), amit megfigyeltünk (obszervatóriumi élmény), amit kezünkkel is megtapintottunk (szenzuális élmény), azt hirdetjük az élet Igéjéről” (1János 1,1). A „rész szerintiség” (a parcialitás) világában a teljesség (perfectum) vágyában (1Kor 13) kiteljesedő istentapasztalás kompozíciói a templomok. Mert a spirituális ihletettségű, inspirált architektúra ezt képezi le: az Élet Igéjét érzékelteti, érzékszerveinken keresztül misszionál, vezet oda Isten közelébe. Ahány templom, annyi szótlan, de látható igehirdetés! Nem csak az, ami bennük szól, hanem létezésük értelme ez maga: túlmutatni a maguk esztétikai, fantasztikus szárnyalásával önmagukon Istenre. Nem bálványmúzeumok, s maguk sem akarnak bálványok lenni. Keresztelő János a legnagyobb példájuk: csak rámutatni Arra, Akihez nem méltók minden emberileg nagynak tűnő építmény voltuk ellenére sem. Isten saruin talán odakötő szíjacskák. Nem többek. Ez minden templom belső és végső mértékegysége, méltósága és értéke: Istenhez, Jézushoz, a szentséghez odafűző szíjacskává lenni.
Látás-tudomány – templomépítészeti tudomány – tér, vonalak, fény, csend tüneménye
 
Külön tudománnyá fejlődött évtizedek alatt a vallási/spirituális/szakrális templomépítészet teológiája, esztétikája és lelkisége. Oroszországban ugyanúgy foglalkoznak vele ortodox hangszerelésben, mint Angliában, ahol doktori értekezések sora jelzi ennek a látás-tudománynak a virágzását. Angliában John Alfred Thomas nevét említhetjük sokak között, aki 1994-ben a sheffieldi egyetemen kezdte meg az ilyen tartalmú témafeldolgozást. Értekezésének ez volt a címe: „A templomépítészet elmélete, értelmezésmódjai, tapasztalatai”. Értekezésének – mint az általa vizsgált fantasztikus templomcsodáknak a funkciója is – az a célja, hogy feltérképezze: a jövő, a 21. század építészete hogyan és mennyire tudja gyümölcsözően segíteni az istentiszteletet, a lelki elmélyülést, és láttatni, megjeleníteni vonzó módon a holnap világában a keresztyén jelentet. Abszolút funkcionális értelmezés. Szolgáló funkciója van a templomépítészetnek. Visszajön a középkori szemlélet: a templomépítészet ancilla theologiae? A teológia szolgálóleánya? Lám, mennyire gyakorlati és gyakorlatias ez az új, különös építészettudomány! Vagy ahogyan az orosz ortodox kutatónő, Irina Vinnitszkajafogalmaz „A hagyomány kontra modernitás a templomdizájnban, formavilágban” címen megjelent írásában: tér, vonalak, fény, csend a lényegi komponensei, összetevői a modern templomépítészetnek Vatikántól Zagorszkig, a Riversidetól a messzi északi, főként finn protestáns templomalkotó művészetig. Meg a távol-keleti csodaalkotásokig, Szingapúr, Kína, Dél-Korea, Indonézia légies, szinte felröppenő templomformáiig. Hogy Latin-Amerikáról, Ausztráliáról most ne is tegyünk említést.
Indulás messzi Északra – fényszegény környezetben drága minden fénynyaláb – Koukkala csodája – protestáns földön katolikus puritanizmus
Tudatosan ezt a „nagyobb testvér”, a finn katolikusok protestánsba hajló ízlésvilágát megtestesítő templomot választottam elsőként. Majd lesz bőven protestáns bemutatni való a későbbiekben. Gyönyörűen, finoman megmunkált fa és nagy becsben álló fény, világosság a két legfontosabb alkotóeleme a finn Jyvaskyla körzet Kuokkala plébánia templomának. Fantasztikus alkotás. Főként finoman megmunkált fából és becserkészett, a térbe csalt fényből áll össze a belső hatás. Kifejezetten az volt a kérése a gyülekezetnek, hogy úgy nézzen ki a templomuk, mint egy templom, azaz a modern és hagyományos sajátosságok láthatóak, érzékelhetőek legyenek a építményen már első rátekintéskor. És úgy is lőn. A forma legyen modern, de őrizzen valamit a klasszikus templomképből is. Így aztán 2010-ben el is készült ez a templomcsoda. A kelet-nyugati fekvésű, a városka főterét szinte megemelő alkotás Anssi Lissala tervezőmérnök és Teemu Hirvilammibelsőépítész kompozíciója. Valóban kompozíció, ami minden részletében valósággal megszólal, muzsikál, égig érő egyházi énekek hangfoszlányai, évszázadok zsolozsmatöredékei érzékelhetőek mindenütt. A fa és részben a kő váltogatja egymást a kivitelezésben, és e hangtalan hangkeltésben, de leginkább a fa. Amiből Finnországban annyi van, mint másutt a tenger fövenyéből. Ide közép-finnországi lucfenyőből csiszolt, formált világos faanyag került. Meg a fény – amire vadászni kell, mint a fókákra. Hatalmas gránit sétáló felület keríti körül a templomot, a különálló harangtorony magasan emelkedik a templom előtt, s húzza fel tekintetünket a csúcskereszt felé. Földszinten az egyházi irodák találhatók, az első emeleten a templomtér, s a gyermekek templomtérből leválasztott foglalkoztatója. A galérián van az orgona és a kántor, s az orgonisták irodái.
Lélek-csend – Isten-csend
Belépve a templomtérbe, egyszerre érezzük a lenyűgözést és a felemelést. Lenyűgöz a természetes anyag, az Isten által teremtett fafelületek dominanciája, melegsége, és a fény lélekemelő nyalábáramlása a térben. S amint a kettő földi-égi energiája a lelkünkben Istenhez, Teremtőnkhöz és a hegyen fénylő ruhában álló Úrhoz röptet. Megtisztulásra inspirál, megújulásra hív. Hangtalan, prédikáció előtti misszió ez – az anyag, mely Istenről beszél, megszólítja az embert. Mert Isten valóságosan van jelen a teremtett világban. És egyben elérhetetlenül távoli is egyben. Csak a lélek és az ima fénysebességgel megközelíthető mennyei valósága Ő, de egy szempillantás, egy fénysuhanásnyi idő alatt ott lehet a lelkünk Nála. Különös templomcsoda ez, égi-földi fényutakon száguldás indítópontja. És ekkor még nem hallottuk az Igét, a prédikációt, csak átéreztük a fenségességet, amit és ahogyan egy építészeti csoda beszél Istenről. Majdhogynem testetlen lebegésbe ragad a látvány – mégis az anyagi világban tart. Különös könnyedség, emelkedettség, fenség, ragyogás, amit a templom kínál minden betérőnek. Ezt közvetíti a templomtér. S még valamit, amit egy magyar építész északi tájakon vándorolva, észrevett és szépen fogalmazva lejegyzett emígyen: „Finoman remeg a nyírfák puha lombozata, bólogatnak az erdei fenyők. Mögöttük meg-megcsillan a víz, ahogy a folyó hullámai a köves parthoz morzsolódnak. Tompa, szórt fény és csend. Végtelen csend.” (Nagy Elemér). Nos, ez a csend honol ott a templomtérben, nem halotti csend, hanem életcsend. Fénykoszorúzottan, fafelületek melengető közelében. Isten-csend. Lélek-csend. Önmagunkhoz térítő, Istenhez térítő csend. Olyan fény és csend, amelyben feledjük, hogy katolikus templomban vagyunk. Csak Krisztus lebegése, jelenléte szivárog be a lelkünkbe. És ez mindennél több. S boldogítóan elég… (Folytatás)

Boldog napközi

Második alkalommal díjazták a Nagykárolyi 1-es Számú Napköziotthon Virágok nevű csoportját a Boldogságóra programban. A napközi Héb Ildikó igazgatónő kezdeményezésére 2017 szeptemberében csatlakozott a programhoz, és azóta videó kategóriában kétszer is megkapták az első helyezést.

DSC_0055

Sok mosolygós arc fogad minket Nagykárolyban a zsinagóga melletti napköziben. A gyermekek örömmel lépik át második otthonuk ajtaját, ahol gondos kezek vigyáznak rájuk. Dull Noémi és Sebestyén Júlia óvónők nagy odafigyeléssel és szeretettel  várják minden nap őket. Számatlan kreatív foglalkozásban és felejthetetlen élményben van részük. Ezt teszik teljsebbé a havonta sorra kerülő boldogságórák – tudjuk meg az óvónőktől. Arra töreksznek, hogy a Boldogságórák derűs,  élménygazdag feladatai és játékai életszeretetetre neveljék a kis ovisokat. Az elmúlt hónapokban olyan témákat dolgoztak fel, mint: a boldogságfokozó hála, az apró örömök élvezete, az optimizmus gyakorlása, boldogító jócselekezedetek, valamint célok kitűzése és elérése. A Boldogságóra program 2014 szeptemberében indult Budapesten. Jelenleg több mint 3000 pedagógus tart boldogságórát Magyarországon és határon túli magyar oktatási intézményekben.

 

A decemberi nyertes videó

Ünnepeltek Kölcsey szülőfalujában

A Magyar Kultúra Napján  Kölcsey Ferenc szülőfalujában, Sződemeteren is ünnepséget szerveztek. Ez alkalommal is voltak, akik elzarándokoltak a környező településekről, hogy a Himnusz szerzőjének szülőfalujában ünnepeljék ezt a napot.

DSC_0104 (4)

Főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Zsoltárok 62,13 igeszakasz alapján szólt az egybegyűltekhez. A felolvasott zsoltárrészben benne van Istennek a múltbéli szeretete és az a perspektíva is, ami előttünk áll. Az az irgalom és szeretet, amit a zsoltáros megfogalmaz, mindannyiunk ajándéka lehet. “Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk ennek a világnak, és mondja el mindenki a maga helyén Sződemeterről hazatérve, hogy Istennél erő van és áldás továbbra is. Ő szeretett bennünket és szeretni is fog, de ehhez hozzá kell tennünk a magunk erejét és szeretetét. A  felülről jövő ajéndékok által nagyon sok ember kell érezze –magyar és minden velünk együtt élő nép- ,  hogy Isten szeretetében volt a múlt és ebben van a jövendő is” – hangsúlyozta a püspök.

Pakulár István tasnádi lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a ünneplőket, majd reménységét fejezte ki, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kültéren szervezik meg az ünnepséget. A Kölcsey Emlékház lassan elkészül és átveszi szerepét abban a tekintetben is, hogy lesz egy olyan hely, ahol méltóképpen lehet ünnepelni. „Hálát adok Istennek, hogy hatalmával, erejével támogatja azt a munkát és azt a nemes szolgálatot, melyet nemcsak Sződemeterért, hanem az egész Kárpát-medencéért, sőt a világ magyarságáért végzünk. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, és mindazokat, amiket közösen felvállaltunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel folytatni tudjuk, további erőre van szükséngünk. Arra kérek mindenkit, hogy imádkozzanak értünk, hogy mindaz, amit a nemzet asztalára le kívánunk tenni, az megvalósuljon. Azért, hogy legyen egy olyan hely, ahová el tudunk zarándokolni, emlékezni nagyjainkra és épülni lelkileg” – fogalmazott a lelkipásztor, majd Kós Károlytól idévze fontos gondolatokat fogalmazott meg a hivatástudatról és kisebbségi sorsról. Az ünnepség koszorúzással és szeretetvendégséggel zárult.

 

24 elemet

Elkezdődött az ökumenikus imahét

Budapesten 2018. január 21-én, vasárnap 7 órakor tartották meg az imahét nyitó istentiszteletét a Szent István-bazilikában. Dr. Erdő Péter bíboros mondott szentbeszédet és igét hirdetett Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Az imahét anyagát idén a karibi keresztyének állították össze, amelynek a központi igéje így hangzik: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…”/„Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz 15,6). A tanulmányi anyagot 1968 óta készíti közösen az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács. Számtalan helyen ezen a héten tartják az imahetet, ám vannak egyházközségek, melyekben az elkövetkezendő hetekben vagy a tavasz folyamán kerítenek rá sort.

21141_okumene

Imaheti program és füzet (2018)

IMAHÉT

A Krisztus-hívők egységéért

2018. január 21‑28.„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” (2Móz 15,6)
Bibliaolvasás: 2Móz 15,1-21

1. nap: „Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!” 
3Móz 19,33–34: „Szeressétek a jövevényeket, mint magatokat…”
Zsolt 146: „Az Úr őrzi a jövevényeket…”
Zsid 13,1–3: „Mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.”
Mt 25,31–46: „… jövevény voltam, és befogadtatok…”

2. nap: „Most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem szeretett testvéredet…” 
1Móz 1,26–28: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására.”
Zsolt 10,1–10: „Uram, miért állsz oly távol?”
Filem 1,16: „Most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet:… szeretett testvéred.”
Lk 10,25–37: Az irgalmas szamaritánus

3. nap: „Tested a Szentlélek temploma.” 
2Móz 3,4–10: „Isten megszabadítja azokat, akik nyomorúságban vannak.”
Zsolt 24,1–6: „Uram, mi vagyunk az a nemzedék, akik hozzád folyamodunk.”
1Kor 6,9–20 „… dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”
Mt 18,1–7: „Jaj a világnak a botránkozások miatt!”

4. nap: Remény és gyógyulás 
Ézs 9,2–7a: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…”
Zsolt 34,1–14: „… törekedj békességre és kövesd azt!”
Jel 7,13–17: „… Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Jn 14,25–27: „Békességet hagyok nektek…”

5. nap: „Hallgasd, összetört népem kiáltása hangzik messze földről…” 
5Móz 1,19–35: „Istenetek, az Úr előttetek jár és gondotokat viseli.”
Zsolt 145,9–20: „Az Úr támogat minden elesettet.”
Jak 1,9–11: „A gazdag úgy fog elmúlni, mint a mező virága.”
Lk 18,35–43: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

6. nap: A másik hasznára tekintsünk 
Ézs 25,1–9: „… vigadjunk és örüljünk szabadításának.”
Zsolt 82: „Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát…”
Fil 2,1–4: „… senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Lk 12,13–21: „… őrizkedjetek minden kapzsiságtól…”

7. nap: Építs családot otthon és az egyházban 
2Móz 2,1–10: Mózes születése
Zsolt 127: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”
Zsid 11,23–24: Mózest rejtegették a szülei, mert látták, hogy a gyermek szép volt.
Mt 2,13–15: József „… felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.”

8. nap: „Összegyűjti a szétszórtakat… a föld négy széléről.” 
Ézs 11,12–13: „Efraim nem irigykedik Júdára, és Júda sem lesz Efraim ellensége.”
Zsolt 106,1–14; 43–48: „gyűjts össze, hogy hálát adhassunk szent nevednek…”
Ef 2,13–19: „… lebontotta az elválasztó falat…”
Jn 17,1–12: „… én megdicsőíttettem őbennük.”
Imaheti füzet letöltése (pdf):
Forrás:  Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT)

Jézusnak minden felett hatalma van

toll„Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.” (Mt 9,18)

Még tanít Jézus, amikor egy apa egészen megdöbbentő kéréssel fordul hozzá, korlátlan bizalommal: támassza fel az imént meghalt leányát. Jézus nem kérdez, nem szabadkozik, hanem magától értetődő módon felkel, és elindul az apával. Megérkeznek az elöljáró házába, ahol már kezdetét vette az embernek a halállal szemben érzett tehetetlensége jeléül a hangos gyászszertartás. Éles ellentétként jelenik meg a gyászolók között Jézus, csendes szóval adja tudtukra, hogy a halál az ő szemében csak annyi, mint az álom: van hatalma arra, hogy felébressze belőle az embert. A két szempont összeütközése a gyászolók szertelen és közönséges gesztusában történik meg: akik az imént még jajongva gyászoltak, most Jézus szavaira nevetésben törnek ki. De Jézust ez nem akadályozhatja meg abban, hogy megcselekedje a messiási jelt. Ez a jel most arról beszél, hogy a Messiásnak nemcsak a betegségen, de a halálon is hatalma van. Sokszor van szüksége az embernek Jézusra, de a gyászban a leginkább. Amikor mi már semmit sem tudunk tenni, Jézus akkor is tud. Ez a gondolat adjon erőt a mindennapokban.  Ámen!

Imádság: Gondviselő Istenem! Hálás vagyok azért, hogy tenyereden hordozod sorsomat, és nemcsak rám vigyázol, hanem mindenkire, aki fontos nekem. Imáimban viszem ma eléd mindazokat, akik a betegség vagy gyász keresztjét viselik. Te adj erőt nekik a nehéz pillanatokban! Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Sződemeterre várják az érdeklődőket

A Tasnádi Református Egyházközség vezetősége szeretettel hívja a kedves érdeklődőket a Magyar Kultúra Napján, a Himnusz befejezésének 195. évfordulóján Sződemeterre, Kölcsey Ferenc szülőfalujába. Az itt rendezendő ünnepségen igei bevezetőt mond ft. Csűry István, a résztvevőket köszönti Pakulár István lelkipásztor. Az ünnepség január 22-én, hétfőn 14 órakor kezdődik, helyszíne a református templom udvara.

26993259_1604861589607144_1373199855963961957_n