Imahét Tasnádon

Szeretettel hívják a tasnádi reformátusokat és más felekezetűeket is a január 28. és február 4. között megtartandó imaheti istentiszteletekre, melyeken a következő lelkipásztorok szolgálnak majd:

Vasárnap, január 28.: VARGA SZILÁRD ref. lp., Józsefháza
Hétfő, január 29.: dr. KOCSIS ATTILA ref. lp., Debrecen
Kedd, január 30.: LUKÁCS ANGÉLA ref. lp., Köröskisjenő
Szerda, január 31.: OROSZI KÁLMÁN ref. lp., Érkeserű
Csütörtök, február 1.: MÁTHÉ RÓBERT ref. lp., Vetés
Péntek, február 2.: ÁRUS LÁSZLÓ ref. lp., Hegyközszentmiklós
Szombat, február 3.: SZAKÁCS ZOLTÁN ref. lp., Nagyvárad
Vasárnap, február 4.: ILLYÉS CSABA r.kat esperes, Nagykároly.

Az istentiszteletek 18 órától kezdődnek a gyülekezeti házban. A szervezők  nagy szeretettel várják az érdeklődőket!

DSC_0038

Miért a protestantizmus lett Európa újkori  gazdasági felhajtó ereje? (2.)


Az előző részben Angus Maddison skót református gazdaságtörténész közgazdaságtani módszereivel
és statisztikáival támasztotta alá az európai protestantizmus szellemiségének, lelkiségének felhajtó erejét a gazdaságban. Aztán másokkal együtt Cristobal Young fiatal angol közgazdásznak a stanfordi egyetemen folytatott kutatásai alapján járunk utána annak, milyen sokrétű összefüggés ismerhető fel vallás (elsősorban a protestantizmus) és a gazdasági növekedés között Nyugat-Európában 1500-2000 között. Mi magyarázza tehát a protestáns Európa többszázados gazdasági dominanciáját?
Gazdaságetikai szemleíró: Dr. Békefy Lajos
Miért maradtak le a katolikus országok?
Az előző cikk gondolatmenetét ezzel zártuk: Cristobal Young, Angus Maddisonkorszakos gazdaságtörténeti kutatásainak alapján az elmúlt 500 évben három fejlődési szakaszt különböztet meg: a növekvő eltérést az európai protestáns országok javára (1500-1870), a kezdődő stabilizáció szakaszát (1870-1950), és a kiegyenlítődés, a konvergencia szakaszát (1960-2000). A következő részben a különböző, nem materiális hajtóerők, motívumok, hitbeli és gazdaság-lélektani komponensek vizsgálatára térünk ki. Most a Young által felvetett kérdés megválaszolásával folytatjuk sorozatunkat: miért maradtak el és le az európai katolikus országok az elmúlt 300 évben gazdasági teljesítményükben protestáns szomszédaiktól? És milyen motívumok segítettek, vagy jelentettek akadályt ebben?
Motívumok – még mindíg Weber?

Már szinte gazdaságtörténeti és teológiatörténeti dogma, amit 1930-ban a nagy heidelbergi reformációkutató, Max Weber közzétett: a protestáns etikának a kapitalizmusszellemiségére volt jelentős befolyása. Méghozzá azzal, hogy a reformáció a kegyesség és a profitkonvergenciáját, összefüggését hozta létre. A puritanizmus, kivált a kálvini típusú a predesztinációdogmájával hatalmas motiváló erővé vált a keresztyén teológiában, gondolkodásban és életgyakorlatban. Mégpedig azzal a nézettel, miszerint Isten örök tanácsvégzésében, dekrétumában eldöntötte, hogy „vannak emberek és angyalok, akik örök életre, mások örök elvettetésre, halálra rendeltettek”. Ezen a döntésen senki emberfia nem tud változtatni. Így viszont sikerült az üdvösség kérdését kivonni a klérus lelki gyámkodása és rendelkezése alól. Az a kérdés előbb vagy utóbb minden hívőben felmerült: „A kiválasztottak közé tartozom-e vagy sem?”. És a mindennapi életben kellett az kiválasztottságnak visszaigazolódnia. Volt ennek pszichikai és szociális oldal is. A világi aktivitásban mérték meg az ember hitének valóságát és erejét.

Ha valaki gazdaságilag eredményes volt, ez azt is jelentette, hogy ő igazából és eredményesen követi az isteni elhívást. A gazdasági eredményesség a kegyelmi állapot jele volt. Az eredményesség volt a jel, szignál az elhívás valóságáról. A puritán teológia a predesztinációs hittel a gazdasági fejlődés egyik fő mozgatója lett. Ez az intenzív vallási gyökerű szemlélet hatotta át a gazdasági szemléletet is, és lett akapitalizmus szellemiségének és lelki hajtóerejének, humán energiájánakegyik fő jellemzője – fogalmaz Young. Weber ebből vezeti le azt, hogy a reformáció kialakította az evilági aszkézis szemléletét az anyagi természetű dolgokkal kapcsolatban. Nem a birtoklás, hanem a fegyelmezett, a bevétel, a profit arányától tudatosan kisebb mérvű, korlátozott, mérsékelt fogyasztásra törekvés jellemezte a puritán embereket. Korlátozott fogyasztás, s a munka intenzitása által kifejezett kiválasztottság-hit nagy termelékenységet vont magával.

A reformáció a gazdasági gondolkodás szekularizációja?
 
Érdekes szempontot vetett fel Weber kortársa, Richard Henry Tawney,akinek a könyve 1926-ban jelent meg New Yorkban Vallás és a kapitalizmusfelemelkedése címmel. Ebben rámutat: az 1500-as években a gazdaság még az etika témája volt, az etika pedig a teológiához tartozott. Az egyház ellenőrzése alatt tartotta tehát a gazdasági életet is. Ehhez képest az elkövetkező 200 évben bekövetkezett a gazdasági gondolkodás szekularizációja, kivonulása az egyházi befolyás alól. Szerinte ez lett az igazi hajtómotor. A kálvinizmus volt az, amelyik ehhez nagyban hozzájárult azzal, hogy a gazdasági életet is a megszentelődés területének nyilvánította. Aztán a puritanizmus jelentette a „vaskorszakát a kollektivizmusnak” is. Új közösségtudat formálódott: a helyi, a gyülekezeti, az alsó szintű, amely az első szint volt minden közéletiséghez. Az angol polgárháború végére (kb. 1650) a protestantizmus – így Tawney érvelése – kivonta magát mindenfajta morális tekintély ellenőrzése alól a piacon, a haszonelvűséget téve meg a gazdasági tevékenység céljául. Munka és vállalkozás vallási motívumon nyugodott. Aztán egyre inkább ez a nézet uralkodott el: „Az üzlet egy dolog, a vallás meg egy másik”. Ez volt a nagy ugrás a középkori egyházi kontroll alóli megszabadulás érdekében. A laissez faire gazdaságfilozófia tehát először a protestáns világban terjedt el, és csak később jelent meg a katolikus országokban. Megállapíthatjuk tehát, hogy a reformáció vezetett a szekularizációhoz, a piacgazdaság morál alóli kivonásának és kivonulásának a jelenségéhez. De nem az elmoráltalanodáshoz! Egyfajta gazdasági erkölcs kezdett szintén megfogalmazódni. A folytatásban majd megvizsgáljuk Young koncepciója értelmében a nevelés, az írásbeliség, a nemzeti nyelvű Biblia és más tényezők szerepét a protestáns gazdasági fejlődésben.